Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-12-25

MiögJ eleixilt Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bkrmentetle?i levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok 7iem adaltiak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZEÜK. hivatalába (Ó - k o ll ég i um ép il l e t) küldendők. PAPAI LAPOK Előfizetési clxjali:. Egy évre 6 frt. — Félévre j? frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos fetitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajezár. A dij előre fizetendő. BélyegdíjmÍ7idigkiil'ón számíttatik Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADŐ hivatalába (r ef. főiskola ny 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Egy életjel. Végre! És joggal kiáltunk fel a meglepetés és örömnek egy vegyületében, midőn a tespedésnek annyi jobb sorsra érdemes éve után végre egy szebb korra nyitó oly indítványt hallunk, minőt Barthalos István a szépészeti (?!) bizottság elnöke ezen bizottságnak egyik legközelebbi ülésén a város utczáinak kiköveztetése tárgyában tett. És annál nagyobb joggal kiálthatunk fel, mert mi, kik évek előtt elszakadtunk a születési rögtől, bár oda gyakrabban és ismételve visszatértünk, fájdalommal voltunk kénytelenek hallani másoktól is, de látni és tapasztalni önmagunk, hogy szivünk meleg óhaja, hogy városunk a vidéki városok között ama niveaura emelkedjék, mely őt miveltségénél és lakossága számánál fogva megilleti, csak vágy, csak meleg óhaj, csak dédelgetett jövő kép maradt és ez is csak a mi a távollévők szivében. Hanem láttuk azt is, hogy a fejlődés iránt való vágy helyett, sajna, elég gyorsan, rapiditással, mint a háláimagvat rejtőző ragály, terjedt el és fészkelte magát meg a nagy és fényes városok anynyiíéle modern nyavalyája. A társas élet, mely azelőtt legalább a patriarchális jelleget hordozta magán és ép ennélfogva tele volt kedélylyel, életvidorsággal és sokszor szikrázó jókedvvel, bár nem is volt a már müveit kor magasra emelt igényeit kielégítő mindig és mindenütt — ma ezt a családias, ezt a kedélyes jelleget is levetette "magáról. A nagyvárosi modor negélyezése feszültséget, hidegséget, sőt ridegséget teremtett. A modern eszméket pedig gyorsan magába szivta^az a társadalom, mely a falusi életből -ki még nem tudott szokni, a városi élet teljes megtanulására meg képtelen is, éretlen is volt. Mert hát a modern eszmék tetszetős modern ruhákban mutatkoztak és miután a méreg ezukrozott labdacsokként adatott be, az szívesen be is vétetett. Az eredmény egy fal lett, mely társadalmi osztályt, társadalmi osztálytól, embert embertől választ el. Megszűnt tehát az érintkezés. Es amint ez megszűnt, úgy megcsappant az egymás iránt való érdeklődés, melynek elmaradhatlan kísérője a gyilkoló közöny, mely előbb csak a családi életet — ennek tágasabb értelmében — feszegeti szét, majd kiterjed arra a nagyobb családra, mely egy-egy helység lakosságát képezi. És ha már idáig jutottunk, mondjuk el mindjárt, hogy ez a közöny volt a mi Pandora szelenczénk, melyből annyi fojtó gőz csapta meg a mi városunkat, melyek első sorban elölték a „kéz kezet mos" elvét, hogy ennek a cadavernek bűzös levegőjében megszülessék a nagyszámú és megdöbhentő módon az elszegényedés és a korszerű nyomor. Természetes, hogy a materiális eszmeirány sem kerülte ki a mi vidékünket sem, csakhogy nálunk, mint az érés felé menőknél és ép azért a végletekbe könnyen hajlóknál, annak is kinövései fogadtattak inkább be. No és magától értetődik a fejlődés, vagyis jobban és egyedül helyesen mondva, sülyedés fokozatos menete. A ki a patisticát olvasta, könyv nélkül tudja. Ott egymás után vannak felsorolva. Elszegényedés, kivándorlás vagy elbocsátás, nagyobb fokú halálozás, csekély számú születés, elkedvetlenedés a családalapítástól és fejlődésében elkedvetlenedése a vállalkozási szellemnek. S hogy mi ennek folyománya? Nos a nép, a lakosság megfogyatkozása; az ipar kereskedelem és forgalom megakadása. Mert itt még a vasut felépitése sem segít. Per esemplum: Pápa. Mert lám 1870-ben a vasutat megkaptuk, de azóta semmi sem történt a jóllét emelésére. Csökkenésére igen. Mert a közöny átragadt a társaságtól a hatóságra is és ez nem tett mást, mint végezte az eljárási szabályokban előirt mechanikus bureancratikus munkát, hogy hát meg legyen a mindennapi kenyér. Többre ily körülmények között mint erre nem tellett. Hús, vagy csemege a pápai fejlődés asztalán 15 év óta mindössze csak vagy 2—3-szor fordult meg. És ez is oly szűken,'hogy csak alighogy látták. A vége pedig mindennek, mint már egy izben kifejtettük, de mitől Isten mentsen, a r depopularisatió. Es a ki ennek a latin szónak az értelmét tudja, annak borsódzni fog a háta, hacsak egy pillanatnyira is szivén viseli a város sorsát. De van a közönynek még egy másik vége is. Az elszegényedés után, — hogy rövidek legyünk — az erkölcsök lazulása. És a statistica Pápáról itt sem említ valami csekély számot, csakhogy ez a börtön statistika. A korszerű bűnök miért- is ne találnának nálunk is otthonra? Defraudálni ha lehet az egész világon, Pápán mi zárhatná el ezt a lehetőséget? A törvény? A törvényt emberek csinálták, mikor egyéb dolguk nenl volt s aztán elvégre is nagyobb úr a szükség. S hogy Pápán sem hiányoznak a kik igy gondolkoznak csak emlékeztetünk a „Pápai népbank" esetére, És a vég? A neve, a büntetőtörvény felosztása szerint: fogház, börtön, fegyház. Hogy mi az, mikor évtizedeken sőt századokon keresztül helyét derekasan megállott, a magyar nemzeti műveltség és művelődésnek annyi kitűnő szolgálatot tett, a nemzetnek annyi kiváló egyéniséget kiképezett reformált főiskola egy nagy részt reformált lakóju városban főiskolájának egy részét anyagi támogatás hiánya folytán feloszlatni kénytelen, hogy mi az, hogy az iskolai önképzőkör kivételéveli, ön- vagy közművelődési egyesületről szó sincsen, vagy ha van is „ismeretterjesztő egyesület," hát az isméreTÁRCZA. A KARÁCSONY TÖRTÉNETE. Bűnök nyomák az emberiséget, Úrrá lett a földön a sötét; Egy vétek vált a másnak palástul Érdek vivé a zászló nyelét, S e zászlónak fölirt jelszava Nem az elv volt és nem a haza. Koldus rongyban házról-bázra járva Koldult éltet a nő-becsület. A mig végre zsarnok lánczra fűzve Egy »nagy ur,«-nak játékszere lett. Akkor aztán átkot mormogott, Hogy meghalni miért nem tudott. Moh lepte be az »Igazsag« sirját, Q>ak híre járt, hogy Draco is élt, A ki bűnt tett, jutalomra vágyott, Ki megtorlá, kegyelmet remélt. Az a kéz még sorról-sorra járt, Mely Socratesnek nyújtott pohárt. S a szeretet! ? . .. nem ismerte senki, Testvér nem volt, és nem jóbarát; Gyűlölet volt, mi a szivet hajtá, És felépité a Golgotát ... Óh! a ki itt egy éltet leélt, Hogy túl újra kezdi — hinni félt. Hanem jó az ur l megszánta végre Ezen élet kinos gyönyörét; Elhatározá, hogy a szemekről, S a szivekről múljék a sötét. S hogy megváltsa e világ magát, Érte adta egyetlen fiát. Csillag jelzé már a születését, Fényes csillag kelet éguvén, Napkeleti három dús királynak Lön vezérül az az égi fény. Kik megvetek a földnek rögét, Hogy felleljék az ég követét. Pásztoroknak mezők közepében Fen hirdetek angyal seregek, Hogy kit igért annyi ihlett ajka A messiás már megszületett, S ki majd egy világon úr leszen Betlehemben jászolban pihen. És a csillag, mely az égen támadt, Jelenteni, hogy megszületek, Nem maradt meg: — nappá nőtt azóta, — Egész világ érzi melegét, S mit csak háromtiak nyújtott — a fény, Áthatott már milliók szivén. Megtanulta tőle, hogy szeresse Fiu szü'öt, apa gyermekét. »Ki kővel dob, dobd kenyérrel vissza a Váltotta fel a: »szemet szemér'«-t. Kiveszett az ősi gyűlölet, Ellenség fog ina barát-kezet. . . . Tompa zúgás néma éji órán, — Ekkor járnak fel a szellemek ! A szent érez hangja a templomot most Hivők seregével tölti meg. S — ezredikszer tán — az ősfalak Háladalt, imát viszhangzanak. És ekkor a szívbe' megjelennek A szeretet, a hit és remény, Biztosítók: hogy mely hordja éltünk, Bizton jár a jövő tengerén S révbe is jut egykor a hajó ... ; , . . »Gloria in excelsis deo!« . .. < %- í Az emberiség íragicomoediája. RÉSZLET Fenyvessy Ferencz előadásából, melyei — a „Polgári Társaskör'' könyviára javára, Veszprémben, a Korona

1

' nagytermeben tarlóit. — Bevezetés. Mélyen tisztelt Hölgyeim! Nagyrabecsült Uraim! Az a szives s megtisztelő levél, mely engem e perezben, ez igazán kitüntető helyre állított: — sem többet, sem kevesebbet nem parancsolt velem, mint, (hogy a levél saját szavával éljek) »csevegnek valamit valamiről.« Megvallom, ennél — nehezebben teljesíthető parancsot nem ismert még, a nehéz kötelességektől sújtott hűbéri korszak sem. Mi ehhez a terhes parancshoz képest az a parancs, mely a hűbérestől megkövetelte, hogy valahányszor urát jön meglátogatni, mindannyiszor minden harmadik lépést hátrafelé kell tennie ?!— Mi ehhez képest a genfi tó körüli jobbágyoknak kötelessége kiknek minden éjjel karókkal kell örkódniök, hogy a — kurutytyoló békákat elhallgattassák ! — S mi ehhez képest némely délsziget hűbéresének dclga, olyan kanárit szerezni s szolgáltatni be, melynek egyik füle fehér, a másik fekete legyen ?! Jól mondja egy író, még pedig abból a nemzetből, melyet méltán neveztek el az egyedül — ,.csevegni" tudó nemzetnek,—jól mondja egy franczia iró, hogy drámát teremteni., épószt, hőskölteményt irni könnyebb, mint—szellemesen csevegni! És én hozzáteszem — csevegni pláne annak, a kinek — mht nekem — csak ma is egész délután, a holnapi megyei jegyzői választás érdekében, igazán, a szó teljes értelmében „Huszár"-osan véges-„Végh"-ig kellett korteskednem! — Csevegni annak, a kinek — mig az alispán ur elő nem terjeszti s meg nem mondja, fejemet kellett törnöm ma, s fejemet keilend törni holnap a felett, hogy a „devecseri, zirczi, enyingi szolgabirákrészére, hivatalos helyiségük bérátalányának teit csak a tétlenségben terjeszti; hogy mi az, hogy a társas élet pang, nemes vagy szórakozási czélu összejövetelek a falusi stylen felül egyáltalán nincsenek, hogy a casinó, az ürességtől kong, hogy csak a kávéházak telvék meg a korcsmák, a fővárosi lapok Pápáról még csak valami jóravaló "báli, annál kevésbé egyegy felemelő másnemű hirt sem képesek registrálni, de a helyett csak párbaj és más eféle rákfenéről tudnak szólani, hogy ez mi, minő symptoma és hová vezet: •— nem hallgatom el— ez nem vezet máshová, mint a szellemi éleinek is teljes enerválásához. És midőn mindezek a jelen sorok kezdetén irt indítvány hallatára úgy öszszevissza lelki szemeink előtt felrajzottak, egy reménysugár törött át a multak meséiből szőtt tapasztalat alkotta csöndes lemondásunkon, mely sugárral bennünket az ébredés köszönt. Vajha dereugne! Legyen ez az indítvány ténynyé és legyen ezen tény az első azon tények sorában, melyek Pápa város jövőjének consolidálásához annyira és oly nagy számmal szükségesek. Legyen ezen fénysugár elseje azon napnak, mely alatt városunk ^ jólléte kifejlődik, megerősödik. omo no-viHf. A p o s ta -1 ak a r é k p é n z l á r. Egy uj intézmény lép életbe néhány hét múlva, mely a nyugati államokban már meg van honosítva, nálunk azonban a közönség még vajmi kevés tájékozottsággal bir róla. A posta-takarékpénztár, más szóval: a kincstár mint takarékpénztár. A mikor valaki pénzt akar elhelyezni s nem szándéka takarékpénztárba vinni, hanem átadja az államnak megőrzés és kamatozás végett. E czélból minden állami kezelés alatt levő postahivatal egy külön osztálylyal lesz ellátva, mely a takarékpénztári teendőkkel foglalkozik. Elfogad betét-osszegeket s azokat gyümolcsözöleg kezeli, vagy a betevők kívánságához képest a törvényben megállapított kamatozó értékpapírokat a betevők számlájára javítása czimén megszavazott 150 frtot"— honnét fedezze ez a nemes vármegye ? 1 Csak az, ki — mint a szabadban szabadon csicsergő madárka — szárnyakat köthet hóna alá, hogy a világ sivár üzelmein túlemelkedhessek: — csak az képes ellesni s utánozni az erdő mélyében fakadó napsugárral enyelgő, napsugárral játszó kicsi kis pataknak „csevegő" habjait. Es még a madár is, ha — előadást tart, nem eseveg, — de vagy énekel, mint a csalogány, s énekel mert érez; — vagy csiripel, mint a veréb; csiripel, mert — éhes! De elismerení készszéggel, hogy ha valakitől valaki felolvasást kivan : — kívánja mindjárt a legc többet. Kivánja az előadás művészetének legnehezebbikét, nehogy keveset kívánván, ugy járjon mint az egyszeri pápai fiakkeros, ki megelégedett azzal az alkuval, hogy egy utazót elvisz a negyedik faluba 4 frtért; — s mikor aztán a fizetésre került a sor, s a tisztelt utas a fizettség elöl, mint a naphta' láng elillant, felsóhajtott a kocsis: „No ha ' tudtam volna, hogy az a gézengúz nem adja meg azt a keveset sem, a miben kialkudtunk, hanem megszökik a pénzemmel,— ugy akkor nem négy forintot, de legalább is — nyolezat kértem volna" ! . . Mindenesetre azonban van egy vigasztalásom — tisztelt Hölgyeim és Uraim ! — énekeljek vagy csiripeljek bár, — s ez az, hogy a mai est fényét és értékét, legalább e diszes társaság „szebbik" felére nézve mégis csak az a bizonyos másik előadás képezi, melynél néma ugyan az ajk, s.pihen ugyan a nyelv, — de szól, beszél helyette a szív, csattog a kedély és — szivnek, fülnek, lábnak „csevegve cseveg" a mosolyogva siró, s nevetve mcsolygó édes hegedű. Hja! A tánczczal, ezzel az „isteni müvészet"-tel, — mint a hogy ezt egy bölcsész nevezi, — concurálni csakugyan nem lehet! A táncz a világ legrégibb művészete, s nem egy népnél' ma is ez az egyedüli isteni tisztelet. 52