Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-11-29

Németország építészete. — Irta: Kiss István építész. — II. Berlin rohamos emelkedése meggyőző tanú­bizonyságot tett az iránt, hogy az építészet a népek életének folyton változó, de mindenben hű arckifejezése; a nemzeti szegénység és a po­litikai megaláztatások bánatos kunyhója és az új dicsőségek fényes palotái egymás mellé épül­nek s évtizedek, söt gyakran évszázadok kelle­nek hozzá, mig a különféle átalakulások nyomai teljesen elenyésznek. Poroszország, mely a »Grosse Kurfürt» ural­kodása óta annyi vereséget szenvedett, csak Nagy Frigyes korszakában lép historikus fejlő­désének azon stádiumába, a mely a németeket a XIX-ik század második felében nemzeti dicső­ség, politikai hatalom és kulturális befolyás te­kintetében elsőrendű európai, mondhatni nagy­világi szinvonalra emelte. A lefolyt mozgalmas századok minden idő­szakának meg vannak épitve Berlinben emlékei. Az építészet is — a népek köbe irt története — fennen hirdeti Berlinben a »Grosse Kurfürst«, I. Frigyes és Nagy Frigyes látnoki szellemeiket. A jelen században a nagy francia hadjárat óta, újabb irány kezdett uralkodó lenni az épí­tészetben ; de miután az sem a népjellemnek, sem a századokról átszármazott nemzeti építési módnak, sem pedig Berlin klímájának és egyéb dologi föltételeknek nem volt természetes folyo­mánya, 50 évnyi virágzás után idejét multa. Az ezen, Schinkel által megállapított berlini typus helyébe a 60-as évek óta, még inkább pedig a 70—71-iki győzelmek után, az általános gaz­dagodás és ujjá ébresztett nemzeti szellem alap­ját veti a legújabb berlini építési módnak, alap­ját az építészetben egész németországszerte fel­virágzó nemzeties modern iskolának. Az előbbi időszaknak szerény anyagai: a vakolat, gipsz és cinkbádog helyébe gránit, márvány, homokkő, mütégla és vas, a görög formák iránt táplált előszeretet helyébe pedig a német renaissance — mint valódi nemzeti styl — és az olasz re­naissance styl erőteljes müformái lépnek. A városnak 1 milliomnyi lakosságot meg­haladó rohamos növekvése eleinte szükségből, később pedig a legcéltudatosabb észszerüségböl a külterjes fejlődést tette szükségessé. A mindennapi életnek a törvénykezés, köz­biztonság, közigazgatás kereskedelem és közle­kedések szabta szükségleteit kielégítő intézmé­nyek és ezek építményei bent vannak a város szivében, mig a közoktatás és közegészségügy céljaira emelt épületek messze kivül esnek azon. A kifejlesztett közlekedési eszközök megsemmi­sítik a távolságok hátrányát, — söt módot nyúj­tanak a távolságok előnyeinek érvényesülésére. A charlottenburgi új polytechnikum csak kint, a városon kivül épülhetett oly páratlan kényelemmel és célszerűséggel; bent a városban e célra ugyanoly nagy építési telket áldozni, Németország gazdagsága mellett is, lehetetlen lett volna. Mig mostani helyén a városi vasút által legfeljebb 10 percnyi közelségben van. A külterjes fejlesztés megszámlálhatlan ér­tékeket szült a város minden irányában s jóté­kony egyenletességet szült az értékviszonyokban. A belsőségek szabályozását és kiépülését nem volt szükséges azért különös előnyök vagy kedvezmények által elömozditniok; a helyzet előnye jobban ösztönözi az uj építkezéseket a belváros régi nagy házai helyén is, mint bármily adókedvezmény, a mi itt a teljesen ösmeretlen intézkedések közé tartozik. Hogy Berlin építkezései ily rövid 2 évtized alatt oly rendkivül nagy számban szaporodtak, annak a már emiitett általános közgazdasági len­dületen kivül az is oka, hogy az építkezési ke­resletekkel szemben a vállalkozó töke egymással versenyző milliomjai állottak, hógy az építkezé­sek belső lényegükre, szerkezeteikre nézve egy­általában igen olcsók és fölötte rövid idő alatt eszközölhetők, úgy, hogy ugyanazon vállalati töke ugyanazon idő — feltéve pl. egy évtized — alatt, lényegesen többször forgattatik mint bár­mely más városban. És ez a fővonása nemcsak a német építési iparnak, hanem általában a német kereskedelmi életnek és józan munkásságnak, hogy ugyanazon idő alatt, mely elvégre is a népeknek egyaránt kínálkozó közös tökéjük és a melyet minden nemzet és minden egyed saját szorgalmának szá­zaléka szerint értékesíthet, forgalmi tökéjüknek kétszer is, háromszor is veszik hasznát. Poroszországban és különösen Berlinben a hatóság gyámkodása a nyilvános és magáné­pitkezésekkel szemben azon legszélső határokig terjed, a melyeken belől még a törvény jogokat védeni képes; ha azonban az épitési rendszabá­lyok és azok ellenőrzése a maiaknál még szigo­rúbb intézkedések jogát tenné le a hatóság ke­zébe, megszűnnének ezen törvények jogokat vé­deni, és az álladalomnak az »élet és vagyonbiz­tonsag« fölött való örködési kötelessége önké­nyes hatalommá növekednék, a magánjog pedig jelentőség- és tekintélynélküli jogi fogalommá tör­pülne. 0 Berlinben a magánépitkezések törvényes föl­tételei és ellenőrzései a következők. Mindenekelőtt a szomszédokkal szemben birt, vagy még csak elöállható jogviszonyoknak és szolgálmányoknak kell rendezve lenniök, eset­leges protestaciók a polgári törvénykezés utján nyernek elintézést. A második föltételes forum a »Strassenbau­polizei«, a mely a benyújtott terveket a kövezet szinpontja, a csatornázás csatlakozása és az épü­let átlagos összmagassága szempontjából veszi bírálat alá (Berlinben ugyanis bizonyos utcaszé­lességeknek csak bizonyos maximalis házmagas­ság felelhet meg.) Ekkor jönnek a tervek a tulajdonképpeni fölülvizsgáló, engedélyező és ellenőrző forum elé t. i. a »Hochbau-Polizeii-hoz. Az engedélyezési tervekhez melléklendők valamennyi az építkezési előzményeire vonatkozó ügyiratok pl. átalakítá­soknál az illető épületeknek első, eredeti enge­délyezési tervei stb., továbbá a mértékjelzéssel ellátott tervezetek, a tervezet szerint elötünte­tett összes vasszerkezetek részletes statistikai számítása, a használandó anyagoknak és az egész követendő épitési módnak tüzetes leirása. Mindezen kívánalmak és föltételek a ható­ság részéről teljesen jogosultak, söt méltányo­sak is. Kevésbé olyanok azonban az ellenőrzési in­tézkedések. A somlyóvidéki evang. tanitó egyesület öszí gyűlése. Megnyíltak országszerte a tantermek ajtai a kis múzsa sereg előtt, a nyári pihenés után han­gya szorgalommal foly a munka mindenütt — városban ugy mint falun. A tudomány halad a világosság felé tovább és tovább óriási zászlójá­val — s a ritka szép és tanulságos országos ki­állitáson jelen volt tanitók gazdag tapasztalataik­kal igyekeznek ápolni — fejleszteni Isten vete­ményes kertjét az iskolát, hol minden egy kis nem lehet. Borzasztó volt ezt hallani és még borzasztóbb a szegény gyermeket látni, ki órá­kig elmerengett tétlenül, ha szóltunk hozzá, fe­lelt, de nern érdeklődött semmi iránt. — Iván hazatért — a találkozást nem vagyok képes el­mondani, képzelheti: megtudva részletesen az ese­ményeket örült fájdalmában zokogott, ölelve csó­kolva húgát, ki csudálkozva nézte. A ma még fiatal ember, rövid idö alatt öreg lett. — Húgát elvivé a külföld legjelesebb orvosaihoz, intéze­tekbe, nem és nem akarva elhinni, hogy többé ne a régi csevegő kis húgát lássa — hasztalan! Csakis az önfeláldozó folytonos foglalkozás vele, tevé, hogy idővel némileg javult. Sok év mult el azóta, nem igen érintkez­nek senkivel, de tudom, Susanne nem fog ide­genkedni ha át viszem. Az utolsó sziporkák is elhomályosodtak a kandallóban ez alatt, a szél meg-meg rázá az ablakokat csapkodva az igazi őszi esőt, — az idö éjfélre járt, elváltunk. Másnap Susanne ajtaján szinte félve léptem át a küszöböt ismerőmmel. Szorongó szívvel pil­lantottam a nemeskeblü fivérre, kinél ismerőm előre bejelentett. Mély baiázdák vonultak át homlokán, haja őszbe vegyült, tekintete szomorú, és Susanne ? oh nem felejtem el megjelenését — szívélyes mosolylyal fogadott — keskeny fehér kezét nyújtva, melyen a jegygyűrű csillogott, látszott rajt, hogy szép volt egykor, halk han­gon beszélgetett különfélét, s ha nem tudom, hogy beteg, csak különcznek mondanám. Azon­ban midőn ismerőm előhozá mennyire szeretem a szép himzést, hévvel vett elő csinos dobozt, melyből valóban remek munkát teritett elém. Ez az én menyasszonyi ruhám — monda moso­lyogva — ugy-e szép, Albert megigéré, ha el­készül eljö értem esküvőnkre és én naponta vá­rom öt, monda gyermekesen, nézze mily szép volt, s mutatá arcképét, a falról levéve. Soká néztem e szép férfias vonásokat, szemem könybe borult, de találkozott Iván kérő tekintetével és erőt vettem magamon. Susanne kisasszony maga készité cz öltö­zéket? kérdem, hogy valamit mondjak. Oh igen! Albert szerette nézni, ha hímeztem, nézze cz liliom, ez myrtus, itt rózsák. Valóban, a legfinomabb batisztra hímzett guirlandok vo­nultak végig az aljon, elsárgulva az idö által. Majdnem naponta elmentem Susannehoz ki igen megszeretett, miért Iván hálásan szoritá meg kezemet, — rendesen előhozá himzését, melyen még most is talált itt ott pár ölteni valót, — hogy siet, mert hátha megjö Albert. Mennyire szántam szegény Susannet. A nyár engem is kicsalt falura, hetek múlva vissza térve felkerestem szerencsétlen barátné­mar. Iván zokogva fogadott, belépve értettem miért. Susanne ott feküdt a ravatalon, szép hím­zett ruhájában, nyugodt arccal. Albert eljött érte, kitől már senki el nem rabolhatja. Szomo­rúan mélyedtem gondolatimba — boldogság he­lyett mily élet volt ez és Iván lehet-e még nyu­godt? nem hiszem, sokkal érzőbb szive van. A sercegő gyertya fény, a virág illatárban most már boldogan pihenő menyasszony és Iván zo­kogása feledhetlenné tevé e szomorú képet. Szegény Susanne ! tanoncban egy-egy kis világot lát maga előtt a lelkes vezér, ki hivatva van ezen kis világokban a világosság országát terjeszteni. S e szép ma­gasztos cél elérését nagyban segítik elő a tani­tó-egyesületi közgyűlések, melyek a muló év ezen utolsó szakában országszerte mindenütt tartatnak. Egy ily nevezetes közgyűlését a somlyóvidéki evang. tan. egyesületnek akarom részletesebben leirni e becses lap olvasói számára. Egyesületünk ez idei Őszi közgyűlését az előkészítő bizottság megállapított terve szerint novemberhó 18-án tartotta meg Veszprém-Nagyszöllösben a rendes tagok és tanügybarátok rendkivüli érdeklettsége mellett. A gyűlés reggeli 9 órakor vette kezdetét az evang. iskola teremben buzgó ének és imával s nagyszerű megnyitó beszéddel nt. Szalay Sándor ur elnöklete alatt, ki már több éven át vezeti gyűléseinket, páratlan tapintatossággal s valódi ügyszeretettel. Olvastatott először is a bizottsági gyűlés jegyzökönyve, majd ezt követte a tavaszi nagy gyűlés jegyzökönyvének felolvasása, mely­nek egyes fontos pontjai élénk eszmecserére szolgáltattak alkalmat. Harmadiknak a sorrend szerint következett a gyakorlati előadás, me­lyet Erdélyi Bela az egylet egyik fiatal tagja tartott ez alkalommal s tárgyalta az irgalmas Samaritánusról szóló bibliai történetet elég szak­avatottsággal s jó eredménynyel. Az előadásra megbízott másik tagtárs Pintér Sándor a vidék­ből Téésre költözvén, az egycsülethezi ragasz­kodásának jeléül Írásban küldte meg az előadásra szánt »törtek ismertetese« cimü jeles munkáját, melyet elnök ur olvasott fel a jelenvoltak nagy érdekeltsége mellett s egyúttal felolvasta Pintér­nek búcsúzó levelét is, melyben kinyilatkoztatja, hogy bár a körből végzete eltávolította, mind­azonáltal ezen egyesületnek továbbra ís tagja kivan maradni. Az egyesület örömmel veszi tu­domásul derék fiatal tagjának e nyilatkozatát. Ezután előterjeszti elnök ür a megye köz­igazgatási bizottságának leiratát azon határoza­táról, hogy ezentúl a felekezeti tanítókat a köz­ségek bírái tartoznak ellátni I—1 frt napidíjjal és elufogatokkal, — mely határozat a gyűlés által éljenzéssel fogadtatott s egyúttal az egye­sületi »Ertesitöbe« kinyomatni elren­deltetett. Elnök ur bemutatja nagyságos Stáhly György kir. tanfelügyelő ur felhívását az orszá­gos tanítói árvaházra való adakozás érdemében, mire a közgyűlés 5 frtot szavazott meg a közpénz­tárból s ugyan ennyit a Péterfy Sándor nevét viselő alapra. Majd a magyarországi tanitó egye­sületek statisztikája s a II. képviseleti közgyűlés határozatai ajánltattak megszerzésre. Felolvasta­tott ezután László János tagtárs által szerkesz­tett azon kérvény, mely a pozsonyi tanitó egy­let megkeresésére íratott a nyugdíj törvény re­visióját illetőleg a nm. vallás és közoktatásügyi m. kir. minister úrhoz a 40 szolgálati évnek 30-ra leszállítása érdemében. Tárgyaltatott továbbá alulirt által készített alapszabályzat a méhészet­ről, mely mű az egyesületi közgyűlés által egész terjedelmében elfogadtatott s hitelesíttetett, s ezzel a somlyóvidéki tan. egyesület a mű méhészet általános elterjesztését s szakszerű űzését egye­sületi ügykörébe vette fel. Ezen mű is kinyo­mattatni rendeltetett. Ezen fontos ügy élére el­nökül : Dávid Ferencz, titkárrá : Buthy Márton, igazgató választmányi tagokul: Boross Károly, Plevniczky Pál és Nagy Elek választattak meg, kiknek hivatásuk leend a korszerű méhészetet elméletileg és gyakorlatilag ismertetni, s a mé­hészethez szükségesek beszerzése felöl gondos­kodni. Szép és üdvös e nemzetgazdászati szem­pontból felkarolt ügy is, melyre nézve jeligéül egy nagy méhészünkkel fennen hangoztatjuk mi is: Honfitársak ez a rövid élet Ugy is keserűségek közt vész el, Tehát legyünk mindnyájan méhészek S édesítsük meg éltünket mézzel! Több nevezetes ügy letárgyalásáról tér­szűke miatt nem szólva ezeket kívántam t. szer­kesztő ur becses lapjába megirni azon záradék­kal, miszerint gyűlésünk végeztével délután 2 órakor elnök ur indítványára tömeges kirándu­lást tettünk méltóságos Gróf Zichy Lajos ur ura­dalmán tek. Beiczi Vincze uradalmi számtartó ur buzdítása mellett Szabó János urasági gazda által nagy ügyességgel s valódi szakértelemmel kezelt faiskolába, hol nevezett kezelő egyén igen jeles fajta vetemény magvakat osztogatott a jelen­voltaknak. Végül mindezeket kedélyes-vidám hangu­latban elköltött közlakoma zárta be, s e nappal a Somlyóvidék tanítói ujabb jelét adták annak, hogy akarnak és tudnak is melegen lelkesülni nemes hivatásuk iránt. — A kartársi szeretet melege lengje át továbbra is az egyesületet, s ugy Isten áldással fogja koronázni a munkát, melynek véghezvitelére a gondviselés kiszemelt bennünket. Nagy-Alásony, 1885. nov, 22 JWM1 MFTál. Rovatvr.zelő: T1P0LD ÖZSÉB. November 29. — 1316. Freiburgban (Schweizban) a franciák e's sehweiziak közt örökös béke köttetik. — 1705. Gal­gócol a „szövetséges magyar rendeli!" 1 a császáriaktól vissza­foglalják. — 1806, I. Napoleon francia császár Varsóban a lengyel szóvivőknek fítggellenségök kihirdetését igéri. November 50. — 1518, Palladio Andrea hires olasz építész születik Vicensában, — 1848. Fehértemplom közeieben a magyarok Maderspach őrnagy alatt az ördöghidi rác tábort be­viszik. December 1. — 147?*. Békekötés Hunyady Mátyás ki­rályunk és 111. Frigyes német császár közt Gmundenban. — 1640, Lissabonban a forrodalom kitör; a portugálok lerázzák a spanyol igát és IV. János Braganza hercege portugál király lesz, December 2.— 1339. Schedius Pál (Melissus), a „La­tin Pindár"-nak nevezett koszorús költő, születik Mellrichstadt­ban.—1805. I. Napoleon francia császár az I. Ferenc császár alatti osztrákokat és az osztrákokkal I. Sándor cár alatt egye­sült oroszokat Auslerlitznél véres ütközetben megveri. Nevezte­tik ez ütközet „három császár ütközetének. 1 ' December 3. — 1605. Korponán az erdélyi országgyű­lés alkalmával Bocskay István pártja és Mátyás osztrák főher­ceg egyezkednek a békealkudozások végett Bécsbe küldendő kö­vetekre nézve. Decmber 4. — \48í. Hunyady Mátyás királyunk Kor­neuburgba bevonul;" serege pedig ugyayezen évben és napon Bécs ostromlását megkezdi. December 5. — 1262. Boroszlóban IV. Béla királyunk és fia István király közti viszályok lecsillapilására békekisérlet. December 6. — 1061. I. Béla királyunk Székesfehér­várott koronáztatik. — 1840. Napóleon Lajos herceg (később III. Napoleon francia császár) 1840. dec 6 — iS46 május 25-ig, vagyis ügyes megszökéséig, Hámban tartatik fogva. KÜLÖNFÉLÉK. — Pápa városának feliratát, melyet lapunk más helyén közlünk, a miniszterelnök ju­bilaeumán Láng Lajos orsz. képviselő vezetése alatt több városi képviselő fogja átnyújtani. — Tisza jubilaeum. Városunk után Vesz­prém városa is elhatározta, hogy Tissa Kálmán miniszterelnököt 10 éves jubilaeuma alkalmából üdvözölni fogja. — Az ev. ref. egyetemes convent a mult héten Budapesten ülésezett. Eredetileg Pá­pán kellett volna azt megtartani, de a pápai egyház beleegyezésével, miután a határidő sem volt megtartható, az ülés helye a fővárosba té­tetett át. Az ülés tárgyai közül városunkat érdek- ' löleg felemiitjük, hogy az egyszer mindenkorra kérendő főiskolai államsegély összeg 98,000 frt­ban állapíttatott meg. A conventen a Dunántúl­ról Fafi Gábor, Beöthy Zsigmond, Véghely Dezső, Qsonka Ferencz, Körmendy Sándor és Mohiár Béla voltak jelen. A covent ez alkalommal elha­tározta, hogy jövő évi ülését mulhatlanul Pápán fogja megtartani.J — Restauráczió. A december hóban tar­tandó megyegyűlésen — mint már régebben ir­tuk — egy kis restauráczióban lesz részünk. A megüresedett I-sö aljegyzöségre tudtunkkal más nem is pályázik, mint ifj. Purgly Sándor jelenlegi Il-od aljegyző, s ki igy egyhangúlag fog megvá­lasztatni. Az ö helyére aztán a pályázók közül 3 fog candidáltatni. Ugy értesülünk, hogy első helyre Végh István jelenlegi zirczi szolgabiróse­géd lesz ajánlva. Végh tudvalevőleg a pályázók közül legrégebben van a megyénél, s igy elsőnek leendő candidálása az igazság és méltányosság követelménye. — Tisza Kálmán miniszterelnök ju­bilaeumára a Veszprém megyei szabadelvű párt is nagyobb számú küldöttséget küldött. — A magyar nyugoti vasút vezérigazga­tóságától a következő sorokat vettük: Van sze­rencsénk, becses tudomására hozni, miszerint a Szerbiában ápolt sebesülteknek szánt kegyelet adományok (élelmi szerek, italok, ruha és fehér­nemüek) részére, melyek mint gyors, vagy te­heráruk a „belgrádi szerb vöröskeresztegylet" il­letőleg O felsége a szerbiai királyné elnöklete alatt létesült „szerbiai nök bizottmánya Belgrád­ban" czime alatt saját, állomásainkon feladatnak, vagy más vasutakról vonalainkon átmennek, ro­vatolás utján a normális díjak 50% mérséklését saját vonalainkat illetőleg- engedményeztük. — Katona-szökevény. Mészáros Sándor pápai illetőségű 19-ik gyalogezredbeli katona mult hétfőn Komáromból katona-ruhában meg­szökött és gyalog utazva szerdán este Pápára ér­kezett. A rendőrség mint szökevényt letartóz­tatta és a helybeli honvédparancsnoksághoz ki­sértette. — Csodadoktor. Egy »esodadoktor« köl­tözött nemrég egy vidéki városba. Titokszerü egyéniség volt, szolgái mitsem árultak el és még a rendelő órákban is nehezen lehetett vele be­szélni. Ennek természetesen az volt a következ­ménye, hogy váró szobája reggeltől estig zsú­folva volt betegekkel. A rendőrség értesülvén a csodadoktor működéséről, egy biztos által fel­hívta, hogy mutassa fel diplomáját. Ez a felhi* vás nem hozta zavarba a csodadoktort s a leg­szeretetre-méltóbb készséggel nyújtotta át a rend­örbiztosnak diplomáját. „De — monda ezután a biztosnak, — miután mindenről meggyőződött, kérem ne áruljon el semmit, — mert ha betegeim megtudják, hogy csak olyan orvos vagyok mint a többi, — nyomban itt hagynak." — Baleset. E hó 23-án Pick Izidor bérlő csöszi pusztáján mikor a béres-gazda az ökör­istállóba bement, az istálló padlásáról, mely telve volt zabbal, robbanást hallott, ijedten kiabált a cselédségnek, hogy jöjjenek gyorsan az ökröket az istállóból kibocsájtani, és sikerült is 18 ökröt kihajtani, de midőn az utolsó 6 ökröt akarta a gazda kihajtani a padlás hirtelen leszakadt és a béres-gazda a lefolyt zabban megfulladt és egy ökör megdöglött, öt pedig megsántult. A béres gazda özvegyet és 8 árvát hagyott hátra,

Next

/
Thumbnails
Contents