Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-10-04

Älegj elemit Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levdek, csak ismert ^ezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivafalúba (Ó - k o 11 ég i u in ép il I e f) küldendők. PÁPAI I APÓK Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczár. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az élő fizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola ny omddja) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s papavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pénzügy. Az ország követei ismét öszszegyültek. Ha az eléjök terjesztendő törvényjavaslatok közt pénzünk megváltoztatásának ügye nem fordulna elő, bizton reményeljük, hogy azt a követek magok fogják föleleveníteni. Föl is kell ez ügyet eleveniteni és minden áron eldöntését siettetni, annál is inkább, mivel sokkal nagyobb fontosságú a nemzetgazdálkodásra nézve, mint némelyek első tekintetre vélnék. Világosan kimondom, hogy pénzegységünket alá kell szállítanunk. A mi forintunk pénzgységnek igen nagy. Azt ugyan nem szabad tekinteten kivül hagynunk, hogy monarchiánk újabb időkben az első volt a pénz megújításában, a mennyiben már 1857-ben a 60 krajczáros forintokat 100 krajczáruakkal váltotta fel. De be kell vallanunk, liogy a szomszéd országok, ha két évtizeddel később is fogtak e munkához, bölcsebben intézték azt el és bennünket túlszárnyaltak. Tekintsük az európai államok ezüst pénzegységeit súlyra nézve: Angolhonban a shilling 5*655 grammot nyom, Austria-Magyarországban a forint 12-345 gr., Belgiumban a franc 5 gr., Bolgárországban a lew 5 gr., Dániában a krone 7.5 gr., Francziaországban a franc 5 gr., Görögországban a drachma 5 gr., Hollandban a forint 10 gr., Németországban a mark 5*555 gr., Norvégiában a krone 7*5 gr., Olaszországban a lira 5 gr., Oroszországban a rubel 20*735 gr., Portugálban a teston 2*5 gr., Eomániában a ley 5 gr., Spanyolországban a peseta 5 gr., Svajczban a franc 5 gr., Svédországban a krona 7*5 gr., Szerbiában a dinár 5 gr., Törökországban a piaster 1*203 gr. A velünk közvetlen érintkezésben levő országok és népek pénzegysége tehát félannyi svtlyú mint a mienk. Sajátságos az, hogy a közforgalomban mégis a forint nálunk csak olyan értékű, mint szomszédainknál a franc, mark, vagy lira. A lapokban tavai is többen fölemlítették azt, mit magunk is elég bőven tapasztaltunk, hogj

7, egy francért annyi eledelt kapunk más országokban, mint nálunk egy forintért — egy mark borravalóval többre jutunk, mint itthon egy fél forinttal. E jelenséget nem lehet a pénzbőségből magyarázni, legalább nálunk nem. Több a pénz Belgiumban, Francziaországban és más országokban, s mégis a közforgalomban nagyobb értéket tulajdonítanak neki. Nálunk kevés a pénz, s mégis könnyedén dobálózunk a forinttal. Az tehát meggyőződésünk, hogy ha forintjainkat mark vagy franc értékére leszállítjuk, pénzünk értókét a közforgalomban emelni fogjuk. Ebből kifolyólag az élet olcsóbbá lesz. Ennek ismét az lesz a következménye, hogy a hivatalnok nem lesz arra kényszerítve, hogy az államtól fizetésének fölemelését sürgesse. Az iparos is e körülményeknél fogva alább hagy követeléseivel. Azt sem szabad számításon kivül hagynunk, hogy a nép nagyobb összegű pénzegységet látván kezében, nagyobb reményt merit jóllétének megállapításához és szilárdításához. Még azt is meg kell említenünk, bogy az átszámítás nehézsége csökkennék. De főképen hogy monarchiánk határain eleje vétetnék a sok kellemetlenségnek és annak a nagy veszteségnek, melyet a pénznem különbözősége maga után von. Az államokkal való kölcsöns pénzforgalom, meg a határok vásár-statistikájából lehetne csak megítélni, vájjon mark vagy franc értékére szállitsuk-e le forintunkat. Véleményünk szerint szükkeblüséget árul el Németország azon eljárása, bogy markját a franc-kai egyértéküvé nem tette; ha ezek egyenlők volnának, tetemesen könnyítve volna a pénz használata egész Középeurópában. De most nincs egyéb hátra, mint hogy vagy az egyik, vagy a másik pénznemhez csatlakozzunk, megtartván saját megnevezéseinket. Ha a két pénznem valamelyikéhez csatlakoztunk, nem látnók okát, miért nem lehetne olyanféle egységre lépnünk a megfelelő államokkal, milyet 1865-ben Francziaország, Belgium, Olaszország és Svajcz kötött és 1878-ban megújított. A jelentéktelen mozgalom Belgiumban e szövetség ellen, sejtjük, német befolyásnak tudandó be. Pénznemünk alászállitása és az említett kettőnek valamelyikéhez való csatlakozásnak szükségessége oly szembeszökő, hogy az ellen okokat sem igen lehet hozni; nem is hallottuk, hogy valaki számbavehető nehézségeket hozott volna elő. Ismételve kimondjuk tehát reményünket, hogy a legközelebbi országgyűlés ez ügyet, nemcsak tárgyalni fogja, hanem el is határozza, hogy a forint kisebb legyen. tanár. A magyarosodás érdekében. Emiitettük lapunk mult számában, hogy Lipovecz Antal b.-szt.-lászlói derék jegyző indítványára Gyiróih község elöljárósága és róm. kath. lakosai a szentbeszédet legalább minden harmadik vasárnapon magyarul óhajtják hallani. Ez értelemben feliratot, illetve kérvényt intéztek a veszprémi püspökhöz. E kérvényt, mint szép jelét magyarosodásunknak, itt közöljük: Nagyméltóságú ?negyés Püspök Url kegyes főpásztorunk 1 Veszprém megye bakony-szombathelyi alesperességbe bekebelezett Gyiróth községnek róm. kath. lakói német ajkúak levén, a r. kath. felekezeti iskolában a gyermekek német nyelven taníttatván, a r. k. templomban megtartatni szokott szent misék alatt az énekek német nyelven énekeltetnek, az evangeliomok német nvelven felolvasva, a prédikációk és egyéb szt.-beszédek szintén német nyelven tartatnak. Minthogy pedig az 1868 évi 44-ik törvényczikk i-sö §-a rendeletével elrendeltetett, hogy a nemzet politikai egységénél fogva Magyarország állam-nyelve egyedül a „magyar", — mi is belátjuk, hogy szükséges és kell is, hogy a hazának minden gyermeke, — ki ezen magyar hazában életet nyert, — ki ezen hazának édes gyermeke, — ki ezen hazának honpolgára, a hazának nyelvét, a „magyar" nyelvet tökéletesen bírja. Belátjuk továbbá mi azt is, — hogy akkor, a midőn ezen hazában minden hivatalos és nem hivatalos teendők mindenkor „magyar" nyelven végeztetnek el, mi — mint német ajkú gyermekei ezen hazának, — nem élhetünk s a korral mit sem haladhatunk, mert a „magyar" nyelvet nem értvén, annak valódi értelmét felfogni képesek nem vagyunk, igy minden tekintetben, ugy hivatalok, mint egyesek előtt háttérbe szorítva, nemkülönbén, bár a Magyar hazának vagyunk mi is édes gyermekei, mégis, — mert édes hazánk nyelvét nem bírván, — mint mostohák s mint a hazától eltaszitottak, sok esetben ki is gúnyoltatunk. Mindezeket belátva, mert nemcsak azért, hogy a magyar nyelv birása és tanítására az 1879 évi XVIII-ik törvényezikk, valamint az e tárgyban a nagyméltóságú m. kir vallás és közoktatásügyi miniszter urnák f. évi május 28-án kelt s kiadott 2030I/885 számú rendelete kötelez, hanem azért, mert Magyarország, mint szülő édes hazánknak nyelvét megtanulni és birni, de különösen gyermekeinkkel tökéletesen megtanultaim óhajtjuk, ennélfogva: a legmélyebb alázattal esedezünk Gyiróth község német ajkú lakosai nevében, a nagyméltóságú megyés püspök Ur, mint kegyes főpásztorunk előtt, miszerint a „magyar" nyelvnek tagosabb körben leendő megismerhetése és megtanulhatása tekiutetéből legyen kegyes megengedni TÁRCZA. HULLÓ LOMBOK. zsütyó'n a 4iazai>zrt. cJtt — •%óz>ótfofofa ^oíijonanom cT-itk-oó izxbii) Hőt, mazas&t. Si-t is-ofö ii> Crtyty i&váike,) — GflZÁnd <ZA\\iéÁ\oX Jio-td mayán: %ií>& ott cóünyfofa boldogságom Törzsének letöri gályán: <

2ftte.í\yne>$i AÄtäos óá-to-cá&a-M. ltozdott ossza, a — remény. Sföoot q, ^ász&fa swiXb dutval Stt -vo-ot-t \$ £CJ,V}- da*a£> — — ©Lacf/t^ vi&a-z. vott a — csalódás fotózva -mát a yáfy: ®JL<tA

/

\yw2Ä\ mi-ndcA^ twíthíyi •Egy-egy bús szerelmi dal . . . Soos Lajos. Hector uram "bogara. Irta VAS KALAP. Zsoltár Dávid a baganyai egész egy osztályból álló nem annyira egyelem mint népiskolának volt, nem ugyan nagyságos, de nagy (már t. i. hosszú) rectora. Hogy milyen hosszú lehetett Zsoltár uram, mindenki elgondolhatja, ha bizonyitom, hogy lábainak decemberben lett meghűlésétől csak májusban kapott náthát. Ennyi idő kellett mig a meghűlés lábtól a fejig felhatolt. E végtelen hosszúság miatt, persze termete nem a nádhoz, hanem az S-hez hasonlított; e körülmény azonban legkevésbbé sem szomorította el Zsoltár uramat, mert ö termetre nem adott semmit, hanem annál többet az észre, melyből neki, saját hite szerint, sok jutott. Az ö nagy eszéről fényes tanúbizonyságot tesznek hires tételei, melyek következők valának: /. A cibere leves jobb mint a szegedi halászlé. 2. A spenót fölötte áll a töltött káposztának. 3. A foghagymás kalbász nem ér fel a marhapaczallal. Ezen elveknek az életben lett alkalmazása igaz, megszerezte rector uram számára 50 hold jó minőségű földnek a korlátlan tulajdonjogát, de tökéletesen elidegenítette tőle Brugó Laczi prorectort — alias segédtanítót — ki ezen elvekkel szemben valóságos luciferi álláspontra helyezkedett, s határozottan kétségbe vonta azok csalhatatlanságát. Nagyon természetes azonban, hogy egy oly okos embert, mint Zsoltár Dávid, hasonló tagadások legkevésbé sem tántoritattak meg. Szintén a nagy ész rovására írhatjuk Zsoltár uramnak a búcsúztatók reformját is, mely reformok, az x-i takarékpénztár 2000 írtról szóló betéti könyvecskéjét szerezték meg számára. E nevezetes reform pedig ebből állott: osztályozta a búcsúztatókat, az első osztályba tartoztak azok, melyekben a megboldogult nem csak rokonaitól, de jó barátja és ismerőseitől is elbúcsúzott. Az ily búcsúztató legalább 30 strófából állott, s pattogó rímekkel ékeskedett m. p. Téged pedig néném ki laksz Apostagon Áldjon meg az isten bőséggel vastagon. Az ily első osztályú rigmusok ára 5 frt volt. A második osztályba tartozott búcsúztatókban csak a rokonoktól vesz bucsut a halott; ezek csak 20 strófából állottak, s a rimek is sánták voltak; ára az ilyeknek csak 3 frt volt. Végül a harmadik osztályúak 10 strófából állottak, ha rímeltek jó, ha nem rímeltek hát ugy is megkellett elégedni azokkal, miért is áruk csak 1 frtra volt szabva. Ha tehát valaki búcsúztatót akart csináltatni, ugy Zsoltár uram mindenek előtt az 5 forintost kínálta, a 3 frtosról már csak fitymálva beszélt, az 1 frtosat pedig épenséggel nem ajánlotta ; nem igen maradt tehát más választás mint az 5 frtos, mert ha a többit maga a mester sem ajánlja, ugy azoknak foganatja sem igen lehet. Már az elmondottakból is, mindenki tudhatja, hogy Zsoltár Dávid konok, megállapodott ember volt, de ha még azt sem hallgatom el, hogy mindenkor fényes állásának magaslatán lebegett, ugy méltán kérdezheti bárki is, miként lehetett ily kiváló embernek még bogara is ? Hogy senki se törje fejét sokáig e kérdés megoldásán, hamarjában kijelentem, miszerint az érdemes rectornak nem oly bogara volt, mint más közönséges halandónak lenni szokott, hanem egészen különös, igen csinos bogara volt, az ő 17 éves Eszter leányában, kit igen szeretett, s kivel nagy tervei voltak. Esztert ugyanis atyja mindig csak »Bogaram,« »kedves kis Bogaramnak« szólította, s igy a kis Eszteren tökéletesen rajta maradt a »Bogar« elnevezés: nem is hívták faluszerte másként mint rector uram Bogara. A nagy tervek pedig nem állottak kevesebből, mint Esztert a helybeli segédlelkészhez feleségül adni, t. i. majd akkor, ha a segédből lelkész lesz. Minden, leánygyermekkel megáldott kálvinista rectornak legmagasabb ideálja leányát papnénak látni; mert a milyen rang emelés volt Milán szerb hospodárnak a királyság, ép oly rangemelés a rector leányának a papnéság. El is határozta Zsoltár úram keményen, hogy ha törik, ha szakad, leánya papné lesz, m. p. nem olyan levitáné, akinek az ura pap is rector is, hanem valóságos papné. Az atya ezen nemes határozatának, nem igen felelt meg Eszter hajlama. O semmiként sem akart papné lenni, már t. i. Peták Abris helybeli káplánnak a nejévé. Nem volt ugyan semmi kifogása az állás, de annál több az egyén ellen. Mert a mi Abrisunk bizony épen nem hesonlitott Adoniszhoz. Nyaka kicsinyt görbe, ábrázatja nagyon ragyás volt, orra pedig a napba nézett. Volt azután még egy ritkaság is az arcon, állott pedig az abból, hogy jobb szeme a baloldalon volt (levén a jobboldali szeme hályog által borítva). Nem is iparkodott Eszter soha sem takargatni Abris iránti vonzalmának csekély voltát, söt midőn Abris megvallotta neki szerelmét, kereken kijelentette, hogy viszonzásra ne is gondoljon, mert igen csuf. Abris nagyon szabadkozott, hogy a férfinak szabad csúfnak lenni, s mely ellenvetésre Eszter hamarjában azt találta mondani, hogy ö t. i. Abris, igen visszatalált élni e szabadalommal. Persze ilyen tromf után nem igen lehetett e tárgyról tovább discurálni. Eszter kisasszony nem csupán Abris csúfsága miatt nem hallgatott ennek ömlengésére; de volt ennek más oka is, nevezetesen pedig az, hogy Brugó Laci szép szavát szivesen hallgatta, söt hébe-hóba Laci csókjait is visszaadogatta; persze ezt csak azért tette, hogy adósa ne maradjon. 40