Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-09-27

jMegj elemit Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetle?i levelek, csak ismert kezektől fogadtatlak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. hivatalába (0 - k o 11 ég iu m é p ii I c f) küldendők. PAPAI Ii APOR Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre i frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyílttérben 25 krajezár. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik Az előfizetési dijak* s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (ref. főiskola nyomdája) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. ezőgazdaságunk. Hazánk minden művelt gazdájatndja és elismeri, hogy földmivelésíink még jó távol áll attól a czéltól, hogy áldott és bizonyára háládatos talajunkon olyan terméseket produkáljon, mint a minőket az tökéletesen megfelelő mivelés mellett szolgáltatni képes lenne. Ismerik hazánkban mindenütt a mély szántás, az alagcsövezés, a rendes vetésforgó, a jóminőségü vas használatának, a műtrágyáknak és mindazoknak a különböző segédeszközöknek az előnyeit, a melyeket a belterjes mezőgazdaság manapság használ és igényel a végből, hogy megfelelő eredményeket és pénzügyi szempontból hasznot is szolgáltasson, és mégis — mily fölöttébb kevés történik e tekintetben földeink termésének fokozása érdekében! Ugy a termések fokozására, valamint az eddigieknél jobb és szebb minőségek előállítására hazánkban még rendkívül számos eszköz áll rendelkezésünkre, s mindkét irányban a haladásnak még széles utja van. E sorok irója már 28 év óta él Magyarországban s sokszor volt alkalma e szép hazát keresztül-kasul bejárni, ismeri is és méltányolnia is kell azt a nagy haladást, melyet a magyar gazdák a legutóbbi, 25 év alatt, különösen némely vidéken és megyében felmutatnak, de nézete szerint épen azért, mert gazdáink nagy része még igen jól képes az észszerű gazdálkodás mai magas fejlődését mindenben követni, mindnyájunknak kettőzött igyekezettel kel arra törekednünk, hogy a tökély felé vezető uton szilárdan haladjunk előre, hogy ekkép a tengerentúli gazdák hatalmas versenyével szemben sikerrel küzdhessünk meg. Egészen tőlünk függ, rajtunk áll, hogy magunkat általuk elnyomatni ne hagyjuk, annál is inkább, mert Amerikában se minden arany a mi fénylik. A rabló gazdálkodás folytán a gabnatermelésnek gyakran nagyobb ellenségei támadnak ott mint hazánkban, rossz minőségű, kevéssé termékeny földben sincs hiány, s Eandolph M. adatai szerint a buza métermázsájának termelési költségei Amerika nyugati vidékein 5 frt 37 krra aranyban, a Liverpoolig való szállítással együtt pedig 7 frt 46 krra aranyban, sőt Dacotahban, a legtermékenyebb és legkedvezőbb vidéken is 7 frt 6 krba kerül a buza előállítása, Missouriban, Oregonban, Californiában és Kentuky államban meg épen 36—50%-kal többre is rug az előállítás költsége. A mi földeink iragy átalánosságban helyes müvelés mellett eléggé kielégitők termékenység dolgában és jobb minőségeket szolgáltatnak, mint Amerika és Keletindia s ha kellőkép törekedni fogunk terméseink fokozására s arra, hogy mint a németek Liebig receptje szerint a kövekből is kenyeret teremtsünk, akkor az előállítás, a termelés költségei nálunk is lényegesen fognak csökkenni s ha megfelelő olcsó szállitási eszközök lesznek rendelkezésünkre, még a gabnavámok nélkül sem kell egyelőre semmiféle versenytől komoly veszélyeztetés miatt tartanunk. Gazdáink még részben meglehetősen tapasztalatlan részére, — s legyünk szó kimondok, gazdáink zöme még ide szá,mitható — mi sem lehet tanulságosabb és nagyobb ösztönző befolyással, mint a legkülönbözőbb irányokban folytatott kísérletek, melyek úgyszólván látkörükben vitetnek véghez, s melyek eredménye szembeötlően mutatkozik. Hogy a kisérleti ügynek mily rendkívül nagy befolyása van a mezőgazdaság kedvező fejlődésére, azt legélénkebben bizonyítja Németország, hol például a ezukor-ipar terén elért nagy eredmények a ezukorban a legdúsabb répa-fajta előálltására irányult kisérle tezéseknek voltak köszönhetők, épugy az árpa termelése — mely tekintetben mezőgazdaságunk még ugyancsak hátra van — kizárólag a kísérleti tevékenység által íejlesztetett mai előhaladott állapotára, A kísérleti ügy nemcsak a már létező mivelési ágak javítására és tökéletesítésére szolgál, de egyszersmind olyan műveleti növények terjesztésére is ösztönöz, melyekre esetleg Magyarországon is nagy jövő vár, de melyek ez idő szerint még nincsenek eléggé elterjedve, a minők például a fonalnövények, a komló, rizs, festőnövények, különböző vetőmagvak, gyümölcsfa tévesztés stb. Bizonyos, hogy mi is könynyen termelhetnénk itthon azt a 350000 métermázsa lent és kendert, melyet most évenkint a külföldről hoznak be monarchiánkba s melyért évente 13 millió frtot fizetünk, s ha magunk állithatnánk elő a kendert és lent, annyival szűkebbre szoríthatnánk a gabonatermelést is. Első sorban nagybirtokosaink volnának hivatva arra, hogy jó példával járjanak elöl ez irányokban s ez által is hassanak a gazdák tömegére, annál sajnosabbnak kell tehát tartanunk, hogy nagybirtokainkon a bérrendszer mind több és több tért hódit s igy a jelzett hivatásuk is veszendőbe megyén. Mindezek folytán azt ajánljuk, hogy hazánkban lehetőleg a központban országos gazdasági kísérleti állomás létesíttessék, melynek vezetése alatt az egész országban, hazafias gazdák közreműködésével rendszeres kísérleti ügy volna szervezendő, mely intézménytől igen nagy eredményt várnánk gazdáink kiképeztetése és okulása tekintetében. Legközelebb Ausztriában is alakult egy hasonló czélokra törekvő egyesület, csakhogy ez kitűzött czéljait minden állami támogatás nélkül szándékozik megvalósítani. Ha kormányunk az előbb érintett kísérleti állomás létesítését nem tartaná föladatának, akkor az országban létező gazdasági egyesületeknek ajánlanánk, hogy a gazdasági kísérleti ügyet közös szervezettel és a saját költségükre karolják fel egész hazánk mezőgazdaságának javára. őBó-r-ó ciWcj, §u4£>.iáv. A magyar nyugati vasútnak! A magyar nyugati vasúihoz szavunk van közönségünk érdekében. Megbotránkozva vesszük ugyanis a hirt, hogy a magy. nyug. vasut október elsejétől (tehát még a kiállítás bezárását sem várva be !) beszüntette a Győrön át Budapest — vagy Bécs felé ment éjjeli vonatot, s beszüntette a Veszprém felé járó hajnali vonatot is ! Vagyis megakadályozta azt, hogy a kinek Budapesten volt dolga, az éjjel innét Pápáról vagy vidékéről Budapestre indulhatott, s ott dolgát elvégezvén, még szállodába sem kellett szállnia, mert este 11 óra előtt Budapestről elindulhatott, hogy másnap hajnalban újra „otthon" lehessen! De megakadályozta azt is, (s ebben rejlik városunk és nagy vidékének fő sérelme!) hogy saját megyei központunkhoz Veszprém városához könnyebben hozzá férhessünk. Mig ugyanis a hajnali vonat közlekedett, reggel 8-kor már Veszprémben volt az ügyes bajos ember, s kényelmesen elvégezhette dolgát a megyénél, törvényszéknél, tanfelügyelőnél, püspöknél, adófelügyelönél, ügyészségnél stb. stb. — s nem kellett egy ronda vendéglő kellemetlenségének magát kitenni sem pénzt, sem időt el nem fecsérelve, még az nap este visszajöhetett haza. Most e helyett egyetlen egy veszprémi út, egy félórai délelőtti tanú kihallgatás, vagy a közügy (s nem is magánügy) érdekében szükséges megjelenés Veszprémben : — három, mondd : három napba kerül! Pápáról Veszprémbe és vissza ugyanazon megyében három nap kell! Mert a kinek p. o. kedden délelőtt, ha egy félórai dolga van is p. o. a törvényszéknél, annak már előtte való nap vagyis hétfőn pláne délben el kell indülni Pápáról s Veszprémben d. u. 5-órától más napig hiába Veszprémben lenni, vendéglőbe beszállani," meghálni; — másnap a félórai dolgát elvégezve, a világért sem jöhet vissza Pápára vagy vidékére, de az egész délelőttöt, az egész délutánt, sőt az egész éjjelt ismét hiába Veszprémben kell töltenie és csak harmadnap, mondd: harmadnap délután hárorn órára jöhet az ember haza. Ki meri tagadni, hogy ez nem skandalum!? Lehetetlen, hogy a magyar nyugati vasut minderről kellően volna informálva. Lehetetlen, hogy ez igy maradjon ! Elvégre is a vasút van a közönségért, s nem megfordítva. Tartson városunk közgyűlést s csatlakozva megyénk közigazgatási bizottságának e tárgyban történt feliratához küldjön ki egy deputacziót a kormányhoz és a nyugati vasúthoz jogos és méltányos óhajunk teljesítése végettl TÁRCZA. Egy bús füz regéje. Zöld sirhalom fölé Borul a füz ága. Körül virág nyilik, S enDek nincs virága. Eljárok alá a Néma temetőbe, E szomorú regét Ugy hallottam tőle: Itt alszik a tavasz Első kedves szépe. Csüngő lombjaim rá Szémfödöül szőtte. Szellő sóhajában Suttogja hozzája: Álmodjék alatta Ibolya leánya. Piros hajnal szülte, Balzsam illat várta. A természet ezer Báját hinte rája. Szende mosolyával Az égnek is tetsze, Bánya, Kincs lovagja Keblére ölelte. Az a szent boldogság, Mit képzelet festhet, Qda, oda nyujtá A méz édes kelyhet. S az öröm sugara, Mely mindent beragyog: Jelezte, hogy nagyon, Oly nagyon boldogok. nSzerelmes tündérem, Angyalok legszebbje, Oh engedj benéznem Kék fényes szemedbe! Téged birni szivem Már oly régen ége. Tied a foldkebel Arany ezüst éke. Messze országomból Látogatlak gyakran, Igy tudod hogy lelkem Szeret mindig jobban, Disz koronát viselsz Ünnepi ruhában. Miért maradnál itt Tovább, árvaságban ?« »Hiszem minden szavad, És csak érted élek. Mit is érne nekem Nélküled az élet? Tenger szerelmemet Vezesd csendes révbe, S fogadd búcsúzóul Csókjaim cserébe, c Igy felelt és érzett Viruló Ibolya. S hü nemes lovagját Nem feledé soha. Ábrándozva lelte Az éj, ha rá szállá, Könyben úszott sokszor Mind a két pillája. Éjfélt kongott épen Az ódon vár tornya. Jött Kincs lovag és a Bánya szellem nyomba. »Hol voltál? mért hagyád El sötét csarnokod? — Tudd meg, hogy te fogoly, És én urad vagyok!« »Földi lénynek tettél Bohó ígéretet, Ámde beváltanod Azt soha nem lehet. Vak éjü börtönöd Örök zárva marad. Védtelen nöszivet Csábitnod nem szabad.« Meghallá Kincs lovag Kemény ítéletét. S őrjöngve tépte le Drága öltözetét; Vaskarokkal üzé A bánya szellemet, Mélységen keresztül, Hova ut nem vezet. Utána dörögte Az átkos hangokat: »Vakejü börtönöd Örök zárva marad.« nDe esküszöm neked, Hogy újra távozom! Nem hajol a porba Előtted homlokom.« Megrendült a szikla Sokszor fejük felett. Küzde két óriás, — Egyik sem engedett. Rettentő volt a vég, A döntő pillanat: Kincs lovag lön a rab Bánya romja alatt. Ártatlan Ibolya Semmit nem is sejtve, Kedvesét epedve Várta minden este. Várta, várta soká, Hej, de mind hiába! Addig siratgatá: Elhervadt utána. Felleg ült az égen, Lehullott harmatja. Ez volt szép Ibolya Temetése napja. Nagy kiséret öltött Fekete gyászt érte, S hamvaiból nőttem Én vagyok emléke. cBéía. A szemüveg. CuUurhistoriai karczolat. Századunk a találmányok kora. A technika, villamosság s egyáltalán a természettudományok terén ujabb meg ujabb vívmányokat mutat föl a jelen kor. A mai világ csak szánakozva tekint vissza a mult századok embereire, ezek is felfedeztek ugyan egyet mást, de lehet-e párhuzamot vonni a mult és most között?! A múltnak csak apróságokat köszönhetünk, mig századunk dolgosai titáni munkát végeznek. S mégis mily nagyok 39