Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-01-25

Älegj elexxili Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkitit rendkívüli szamuk is adatnak Iki. Bcrme?ue,len hv. lek. csak ismert kezektől fogadia ma k el. Kcstrauk nem adai?;ak viss.ia. A lapunk sz-dtif közlemények n lap SZERK h it-a >'a I<; b a (0 - k o 11 é g i u ni c p .7 /!" í) küldendők. * PAPAI LAPOK • Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. iiirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után j kr, nyiltiérben 25 krajczárral szállíttatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. fő isk 01a ny o m dájaj küldendők. P á p a v fáxflK Hatása íjának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A magyar gaZuááoz Álig köszöntött még be év, mely oly szomorú kilátásokat nyújtott volna a magyar gazdának, mint az 1885-ik. Közepes termés mellett szóba se jöhető alacsony árak, milyenekről eddig senkinek fogalma sem volt, s mind a mellett még az a tudat, hogy ez nem tőzsde-maneauvre, hanem a valóságban létező élelem-felhalmozódás által van okozva, s a külföld és különösen Amerika versenvének köszűnhető, mely tönkretétellel fenyegeti a gabnatermelőt. Mihez kezdjünk és mihez forduljunk *? most kell megfontolni jól, mielőtt ez év meghozá esetleg az újabb csapást, A jó tanács drága, mert a helyzet valóban elszomorító. Ä gyakorlati gazda komoly félelemmel néz a jövőbe és szomorúan kénytelen mosolyogni, midőn a közgazdasági lapok papiros-gazdái, kik soha életükben egy árva hold földön nem gazdálkodtak, csak elméletben, teletrombitálják Magyarországot azzal, hogy csupán gazdáink hanyagsága, tudatlansága, elmaradottsága az, ami miatt a földbirtokos osztály adósságokba süly ed s birtoka előbb-utóbb dobra kerül. Természetesen könnyebb dolog nincs is, mint általánosságban korholni, megróni és a „müveit külföld" példájára nagy garral hivatkozni. E papiros-gazdákat, kik a világot betöltik elméletekkel és tudományos csodabogarakkal, érdekesen főzi le egy derék magyar földbirtokos, felső-eöri Erancsics József, ki az ehnéletgyárosoknak és irodabogár-termelő uraknak ingyen ajánl föl dombóvári (tolnamegyei) birtokán oly földbirtokrészeket kísérletezés végett, a mily eket kivannak, 40, 80 és 150 holdas parcellákban. Tessék lemenni, átvenni, a kitűzött darabokat, Franccics úr még fundus instruktussal is ellátja őket s gyakorlatilag megtanitani az élhetetlen magyar gazdákat a ínindenkit boldogitó jeles gazdálkodásra, melynek elveit talán Hohenheimból hozták magukkal Tojás Dániellel. Az ajánlattevő kijelenti, hogy földje első minőségű, különben nem lenne holdankint 4 frt 92 krral (tehát kerekszámban 5 írttal) megadóztatva: a kísérletezőnek az adót kell tisztességesen megfizetnie, s csupán megélnie mellette, az ajánlattevő még kamatot se kivan a föld haszon élvezeteért, mert többet ér neki, ha „elmaradt vén gazda" létére a nagy tudósok megtanítják őt újmódilag, jövedelmezően gazdálkodni. S egyúttal, miután a papiros-gazdák a fél- és negyedtelkes parasztgazdák helyzetét is igen irigylendőnek tartják, Francsics lír felajánl fél- és negyed-telket is, hogy az elméleti urak a parasztokat is tanítsák meg gazdálkodni akkép, ahogy a fél- és negyedtelekbőL az ő elméletük szerint még megtakarítani is lehessen. Megvagyunk győződve róla, hogy az elméleti gazdák e leíőzést megértve elhallgatnak, mert egyiket se hiszszük oly arrogánsnak, hogy az ajánlatot biztos felsülésre elfogadja. S igy hallgatólag beismert ténynek vehető az, hogy gabnalermelésböl kis birtokos meg nem elitet, hacsak adósságot adósságra nem csinál, vagy földjét annyira ki nem zsarolja, hogy az 6—8 év múlva terméketlen és teljességgel használhatatlanná nem lesz. De hát mihez kezdjünk'? A búza árának sülyedése szembeszökővé tette az idén az első rangú árpa termelésének előnyeit s mi, kik falun, gabnatermelők közt töltöttük el az 1884. év őszét, biztosra merjük venni, hogy ez évben a magyar gabnatermelők az árpára fogják vetni magukat, elhanyagolva a tisztabuzát, — ami ismét az árpában fog tetemes árcsökkenést előidézni. Ez tehát tán egy esztendeig, vagy addig sem fog segiteni a helyzeten, s az előbbi válság még fokozottabb mértékben fog bekövetkezni. Részünkről csak egyetlen eszközben látunk segélyt a magyar földbirtokos számára: az állattenyésztés fokozásában. A tavalyi marhavásár válság és a pozsonyi marhavásár létesítése ujjmutatásúl szolgál a gazdának a szarvasmarha tenyésztés ápolására, s azon törekvésre, hogy lehetőleg első minőségű árút termeljen. A magyar hizómarha mellett még eddig versenyképes anyagot egyetlen ország sem volt képes termelni s első sorban Ausztria kizárólag Magyarerszágra van utalva hússzüksésiete beszerzésében TARCZA. BYRON. (Vajda Jánosnak „Don Juan" megjelencsealkalinából.) Egész éltében bámult és üldözött volt, Szabad, nagy szellem rablelkek közt volt; A szenvedésnek roppant virtuóza, Ki — mig szivében egy élő pokol, Mig minden étkét titkos könnye sózza — Dallal bűvöl s kacagva haldokol. Olvasd! Előtted pattan lelke zára, Csak te lehetsz e mély tenger búvára, Oly hiven mint te, át nem érzi más, Hogy e törpék közt bolygó óriás. Kinek könnyében ten könnyed ragyog — Miért volt oly nagy és oly elhagyott! DALOK. 1. Tudod te jól, mint sorvaszt engem A bánat, mely szivemben ül. S mig szánást mutat szemed, arcod, Kaczagsz, kaczagsz kegyetlenül. Könnyű szívvel nézed te azt is, Ha sirba temet ez a seb. . . . Kaczagni valód több lesz egygyel, S rabszolgád — egygyel kevesebb. II. Úgy vélem néha, szinte szenvedsz Velem együtt szép kedvesem... Halovány arcz, megtört fényű szem Erről beszélnek épnekem.. S megint úgy jö, hogy e gondolat Csak örült eszme, semmi más . . . Halovány arcz, megtört fényű szem, Mind mind egy nagy képmutatás. Hámosi úr mátkáját árulja. — Rajz. — Irta: Tolnay Lajos. Óh! minden a szerencsés társulástól függ! Nem tudom, ez a szép mondás a nagy Eötvös remek goudolataiból van-e kicsenve, vagy talán a Gyulai Pál' Romhányijából, annyi igaz, hogy Hámosi Pál, igen tisztelt tanár társam, régebben is, amikor még a halhatatlan Romhányit csak nagyon beavatottak olvashatták szoros titkok pecsétje alatt, kéziratban — el-elmondogatta, hol kevélyebben, hol alázatosabban. Azonban, hogy feleségét karácsony szombatján eltakarította, — most már sűrűbben lehet hallani a derék ember ajkairól: — Barátom, minden a szerencsés társulástól függ. Igen is,— fordul felém —hiszed-e azt György ? Nem mertem határozottan felelni erre a fogas kérdésre, már csak azért sem, mivel mai nap mások sem igen felelgetnek semmire is azonnal, de azt észre vettem, hogy Pál barátom valamely fölötte fontos tételt csomózgat a lelke mélyében, és hogy igen jól tenném, ha áz életbevágó tételt én magam törekedném egy merész fellépéssel kibontani. A mivel lehetett — mint most a semmiből fölemelkedett nagy diplomaták mondják: csekélységem, tehát tulajdon csekélységem szorgalmatosan kínálgatta egygyel-mással, szivarral, szilvóriummal, mikor e hatalmas mondás megindult, borocskával is, hanem tovább nem mentem. Ö is lassan tudta elhatározni, hogy fejszéaz első rangú árút illetőleg. A kőbányai sertés kereskedelmi csarnok rendes jelentései viszont arról győznek, meg, hogy az aldunai országokat leszámitva, Európa zsirfogyasztó éléskamarája újra csak Magyarország, mely ezen a téren is első minőségűt termel. Sokan vethetik; ellen, hogy pl. az alíöld egy részén ez |a két termelés ág lehetetlen, mit tegyen ott a gazda? Nem lehet átalános szabályt mindenre fölállítani, a helyi viszonyok ismerete volna szükséges, hogy megfelelő eszközről beszélhessünk. Azonban aki a divat bolondságait se felejti ki a tényezők közül, be fogja látni, hogy egy hóbortos német tanár levén lelkes apostola a gyapj/t, uralomnak s azzal egész Európát már-már betöltvén, tömérdek hívet toborzott az eszmének, — a juhtenyésztés szélesebb alapokra fektetése jövedelmesnek Ígérkezik a közeljövőben. Budapesten a legtöbb boltban láthatók már az u. n. normál-ingek, lábravalók, cipők, kalapok stb. mind tiszta gyapjúból állítva elp és méregdrágán árusítva. Aki megveszi lés úgy használja, mint Jäger tanár, rövid fídőn ép oly izmos lesz, mint ő s kétszázszor fog guggolni tudni egyvégtében. (Az ember szinte hallja utána a reklám nagy dob dongását: „bum. bum, bum!" „Gyapjú-inget veg}

T

etek!") Az alföldi jó magyar gazdasszonyok ezenkivül tömérdelk pénzt csinálnak maguknak a szárnyas állatokból: libából, kacsából, csirkéből ós tojásból. A gazda persze, férfi létérc szegyei tyukászattal foglalkozni s azt csupán mulatságnak tartja — az asszony számára. Pedig a baromfi igen bálás portéka, minden vidéken megterem és megadja a fáradság kamatját, toll, zsir, hús stb. alakjában. Gondolkozzanak tehát gazdáink és próbálják meg a harcot • a mostoha viszonyokkal ép úgy, mint eddig, mert ez a kor a küzdelem kora, s az isten csak akkor segit meg, ha magunk is segítünk magunkon. KÖ RHEN öELET a járások szolgabiráihoz. A közbiztonsági rendészet kiváló fontossága indokoltan köveleli, hogy az pontosan kezeltessék, de különösen szükséges az, hogy a községekben oly közegek létezzenek, kiknek hivatását jével a kemény fába csapjon, hanem»hát a körülmények kényszerítő: hatása alatt kellett tennie, mert máskép nem is tehetett volna: odacsapott. Maga is megrendült a nagy suhintás alatt. Rám nézett sárgásbarna cigány arcával, husz-huszonöt szálból álló fekete bajuszát mozgatta — és a mellett bátorságot akart belém lehelni. — Zsuzsit. . . adj csak egy szál gyufát. Adtam. Szuszogott, szipákolt mint s beteg galamb. Oh, hogy égett az arca, mivelhogy némely ember e felvilágosult század utolsó felében is szemérmetes. Egy erősét harákolt, s miután akadályozott lélegzetén jócskán könnyített — még nyájasabb mosolylyal tekintett reám. Gyöngéden a vállamra tette kezét, s utalt azokra a szép napokra, melyeket mi együtt töltöttünk el, hol itt, hol ott. Azt hittem ma egész estvén a szép és boldog visszaemlékezésnek fogunk élni — és másra nem térünk át. Zsuzsit még egy kissé hagyta is pihenni. — Óh, barátom, György, minden a szerencsés társulástól íügg — fogott újból főtételéhez. — Attól — szóltam, nem állhatván meg, hogy végre én is ki ne fejezzem e gyakorlati igazság iránti teljes elismerésemet. — Tehát igazat adsz ? — ragadta meg kezemet. — Minden esetre. — Beíátod, hogy a szerencsés társulás mily nagy fontosságú ? — Én be. — Minden viszonyok között ? — Igén. — Barátságban, összeköttetésekben és . . . Még most is félt kimondani. — Igen, Pál. — Mi különben, azt te is tudod, és soka külsőiét biztosságának és igy a közrendnek megóvása képezze. Ezen szempontból és azon tapasztalatból kiindulva, hogy a vezetésemre bizott törvényhatóság több községében éji örök alkalmazva nincsenek, különös figyelemmel az 1871: XVIII. t. cz. 22-ik §-ának g. pontjára, mely szerint a tüz és közrendörség kezelése a községekre bízatott, — felhívom a t. szolgabíró urat, hogy teljes erélylyel hasson oda, miként hatósága területén a közrendészet pontos kezelése érdekében minden egyes községben megfelelő számú éjjeli örök alkalmaztassanak. Hangsúlyozva azon körülményt, hogy e téren a légkisebb mulasztás is sok esetben felette káros következményű lehet, — kijelentem, hogy a közrend megóvásának s igy a vármegye összlakosságának érdekében a közrendészet kezelése körül felmerülő mulasztások okozóit a törvény teljes szigorával fogom sújtani; a t. czim ügybuzgalmától pedig elvárom, hogy saját hatáskörérében minden lehetőt megtesz arra nézve, hogy hatósága területén a közrendészeti hiányok megszűntessenek és igy ez által az ezen rendeletben körvonalazott nagy fontosságú czél eléressék. Végül meggyőződni óhajtván arról, hogy ez irányban minden lehető haladéktalanul megtétett-e? felhívom t. szolgabíró urat, hogy arról, váljon hatósága területén hány községben és mily számban vannak éjjeli örök s egyéb közbiztonsági közegek alkalmazva? s hogy az e téren tapasztalt hiányok megszüntetése céljából a t. czim részéről ezen rendeletem alapján minő intézkedések tétettek? hozzám 14 nap alatt részletes jelentést tegyen. Veszprém, 1885. évi januárhó 19-én. alispán. Körlevél a járások szolgabiráihoz. Az országos magyar királyi statisztikai hivatal, az 1884 évi népmozgalmi adatok felvételére szolgáló füzeteket, az illető lelkészek között leendő kiosztás végett, az egyházi főhatóságoknak megküldötte s ugyanekkor azokat megkereste, hogy ezen füzeteknek kitöltötten f. évi márciushó 15-ig a czimhez leendő beküldetésére nézve intézkedni szíveskedjenek. Ezen intézkedés fonalán a haláleseteket tárgyazó adatok ügj'ében kivételes eljárás szükségét látom fennforogni. Akarom ugyanis, hogy a népmozgalmi adatok fölvételére szolgáló füzeszor tapasztalhattad, hogy úgy nagy és kis kérdésekben és jellembevágó dolgokban örökké megegyeztünk. Bocsáss meg régóta nem is tekintettünk máskép sógoromnál, mint a Karácsondy család tagját. Karácsondy Mihály ur igazgató tanár volt a nagy kút téren. Hatalmas férfiú. Sok előkelő és nem előkelő szülők réme, avagy oszlopa, már amint ezt vagyoni állapotuk eszközölhette. — Igazgatóm volt nekem is. Szigorú de óvatos, mindig mintha egy kis selyem zsinóron tartott volna. A szép jövedelmekből többször juttatott. Ámbár ilyenkor Pál barátom nem is késett oda súgni a fülembe: — Minden a szerencsés társulástól függ. Gondoltam is, hogy ez sokak jólétének lehet forrása. — Már első szerencsém, — folytatá Pál barátom, és most szépen haladva előre — az volt György, érts meg édes György, hogy a jó sors mint hat osztályt végzett árva fiút a hires Derzsi intézeténél Karácsondyval hozott össze. Ott nála ah! mennyi tapasztalatot gyűjtöttem, menynyi jó ebédeket, vacsorákat .... És nevetett. Mert lehet az ilyen jó vacsorákon és ebédeken nevetni. Bizony lehet. — És tudod György, most rendes tanár vagyok, én a ki árvaságom miatt most valahol egy városi irnokocska volnék talán. Rendes tanár György a históriából és kronológiából. És tudod egy kis szöllőcskét is vásároltam. — Még nőtelen korodban ? — Dehogy! hanyatlott hátra kedélyes nevetéssel. Hát ki tehetne ilyent nőtelen korában? Egy hat osztályos dominus ? Ah, persze! Előbb természetesen megházasodtam, és oly szerencsével ... — Karácsondy nővérét . . . — Hát persze, Karácsondy Pepit. Azt vettem el. Pepi egy igen jó teremtés volt ... 4