Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885
1885-07-05
Alegjelexiilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Béi-menteilen tevi lek. csak ismert keséktől fogadtainak cl. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények alap SZEli /£ h i v afal á b a (0 - k o 11 é ff i u m é p ü let) küldendők. p PJil IlJi Előfizetési ctijalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 .hasábos petitsor térfogata után S kr, nyilttérbcn 25 krajczárral számitatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a l ap EJ ADÓ h i valaláb a (r ef. fő i s /> 0 l a n y 0 m d rí j a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, spápavitíóki egyes ti ieísek hivatalos közlönye. Vármegyénk küldöttsége a főispánnál. Julius 2-án vette kezdetét tulaj donképen a mai és holnapi napon bevégzendő főispáni beigtatási ünnepély. Vármegyénk egy tekintélyes küldöttséget választott meg, hogy a megyei tisztikar után, maga a vármegye is kifejezést adhasson örömének, s tiszteletének. E küldöttséget július 2-án fogadta a főispán ITT. A nagytekintélyű küldöttség vezetője és szónoka Supka Jeromos zirczi apát volt, ki a következő, valóban szónoki remekmű beszédet mondotta: Méltóságos Főispán Ur! Az elárvult Veszprémmegye fiai a törvényhatósági bizottság kebeléből 0 küldöttséget oly megbízással indították útnak, hogy azon férfiút, kit a legnagyobb királyi kegy e megye kormányzatának élére állított, szivböl üdvözölje, főispáni székének elfoglalására meghívja; — s igy e ténykedésével mig a nemrég szenvedett veszteség fölötti fájdalmának jelvényeit az emlékezet sírkövére leteszi: a közérdek által indokolt tevékenység megzsibbadt életerejét e helyen, mint a jövőbe helyezett remén3 r einek gyógyforrásánál, felüdítse. Méltóságos Uram! magyarok vagyunk, büszkék nevünkre, büszkék nag}^hirü őseinkre! A történet egy titokzatos vihara ültette mostani földjébe nemzetünk családfáját . . . századokon keresztül csak vér és köny öntözték felváltva talaját! — nem természetes-e, ha melegebben dobban fel szivünk azok nevénél, kik e fa gyökerét csontjaikkal boriták, hogy letördelt ágai e védelem közt megerősödve újra kiviruljanak ?! s az Esterházy család egész emlékhalmot rakhat az ősi fa — e szeretett haza — védelmében elhunyt gyermekeinek csontT A R C Z A. / MENT A BORÚS. (B.-nak/) Mint a borús, ködülte táj, Verőfény s napsugár nélkül, Hol zörgő avart üld a szél, S derült ég nem mosolyg, kékül. Sivár, rengeteg erdőség, Ádáz vadak zord tanyája: Hol nem nyit balzsamos virág, S nem zeng madár vig danája. Völgy, rét, min szilaj haraggal Féktelen vihar száguld át És minden olyan csüggeteg, Olyan szomorú pusztaság. Sötét éj mit nem ragyog be Fénye csillag-miliárdnak. E tünde kis mécsén a Szelid, epedő ábrándnak. Kopár, kietlen szirt alján Busán andalgó kis csermely, Mely végtelen vándor utján Enyhet, nyugtot sohasem lel. Hajnal, alkony, melyen zápor Hull, s villám czikáz rémesen — Lásd ilyen lennék én, ha te Nem szeretnél, én édesem! Az országos kiállításból. (A MI kiállítóink.) Élvezem a kánikula kínjait. Csorgatom magamról azt, amiben isteni parancs szerint füröszteni kell arcunkat, amidőn dolgozunk; mit is tehetek mást? Legfeljebb oda-oda értetem zsebporaiból. A legközelebb mult napok nehéz megpróbáltatásai közt is éppen Méltóságod édes at3 r ja nemes emléke pecsételő meg őseik magasztos honszerclmének megújított oklevelét; s miután mi megvagyunk győződve, hogy: „nem szül gyáva nyulat Nubia párduca" e hit varázsa alatt fűzzük körül Méltóságod diszes főispáni székét tiszteletünk, szeretetünk előlegezett koszorúival! Engedje meg Méltóságod, hogy e küldöttség nehéz idők közt megőszült A^czetője, ez ünnepély alkalmával, az öszszes megye gyermekeinek 'neveben néhány őszinte szót illeszthessen e koszorúk levelei közé. -Veszprém kitárja kapuit és kebelét, hogy múltjához méltólag fogadhassa Méltóságodat! Igaz, hogy szerény és igénytelen egész külseje, dc annál ragyogóbb történelme, s annál forróbb fiainak szeretete! s cz lesz az ünnepéi}' legméltóbb fáklyavilágitása. Az áldást hozó esős időnek nincs vakító fém-e, de nincs is elsötétítő árnyéka! Veszprémmegye megmutatta a legnehezebb időkben is, hogy nemes gondolkozásának és hazaszeretetének őstüze romlatlanul lobog kebelében. Nem egy elfeledett sir kiáltó tanúsága annak, hogy e földén, melyen bölcsője ringott, áldozni, küzdeni, vérzeni ha kell . . . meghalni sem retteg! Ily erők a megyei jólét kifejezésének és ez által a közhaza felvirágoztatásának, eszközeit bőségben nyújtják, Méltóságod nemes lelkülete, lankadatlan tettereje pedig fog tudni módot találni ezen erőknek a közjót előmozdító magasztos célok kiviteléhez szükségelt egyesítésére! Megyénk kebelére nehezedett Bakony hegyeinek mesés rémeit az uj idők fejlődésének szelídebb áramlata eltemette. Az újkor tudománya s ipara áttörte megyénk határait, zakatolva zúg rajtok naponként keresztüi; s hová az idegen egykor rettegve gondolt, ma az uj élet fejleményei között, a régi romokból kimosolygó regényesség meglepő képein éldcleg! A lázas tevékenység és haladás lépett a csendes, családias mult nyomába, de hulláma felszínre hozza ama tüneteket is. melyek a rombolás csiráját hordják magokban, ha erös kézzel nem szoríttatnak a biztonság medrébe, vagy idejekorán nem láttatnak el a józan megfontolás szclleníyüivel. A haladást gyorsító gőz fejlesztéséhez a vallásos érzet tüzét kell alkalmaznunk, mert félő, hogy a romlott tüzelő anyag üszköt vet saját házainkra. Itt a szomszédságban íehmiló két torony hirdeti az Esterházyak vallásos érzületét és mi hisszük, hogy ily érzés befolyása alatt nyugodtan építhet tovább az uj nemzedék. Egy kérésünk is van Méltóságodhoz. Szeresse Méltóságod a megyét, szeresse annak minden egyes fiát, bárminő vélemény bárminő meggyőződés tölti be az egyesek szivét; mert csak a szeretet melege képes lesimítani az eltérő nézetek érdességét, . . . csak a kohók tüze képes meglágyítani az óit keménységét! — Mig a nap melegének áldása hevíti a földet, a vérengző oroszlány is barlangjába vonul és elfeledi vadságát, mely azonban újra fölébred, a mint a nap leáldoztával a lég körülötte kihűlt. Méltóságod neve s emléke ez által lesz megáldva s meg lesz áldva Méltóságodban a megye, a megyében a haza, a hazában mi mindaimyian, kik őszinte szívből kívánjuk, hogy az isteni gondviselés Méltóságodat Veszprémmegye szellemi és anyagi jólétének felvirágoztatására sokáig és boldogul éltesse! A minden tekintetben gyönyörű, eszmékben, gondólatokban gazdag, költői remek beszéd nagy hatást idézett elő. Már közben-közben is felhangzott az éljen, mely perczekig tartott, mikor a nagytehetségű kitűnő szónok, maradandó emlékű szép beszédjét bevégezte. A remek beszéd után a főispán úr keresetlen, egyszerű szép szavakkal köszönte meg a tisztelgést. Szép beszéde igy hangzik: Nagyságos Apát Ur, Igen tisztelt megyei Küldöttség! Megtisztelve azon szívélyes és rokonszenves fogadtatástól, nlelyfyel Veszprém vármegye nagytekintélyű küldöttsége főispáni kineveztetésemet üdvözli: •—• őszinte szívből mondok azért hálás köszönetet ! Tudom, érzem és méltánylom egész becsét e szép kitüntetésnek, de az korántsem tesz engem elbizakodottá, hanem csak fokozza bennem azon erős elhatározást, hogy egész erőmet a megyei közérdekeknek szenteljem. Szives megjelenésük és kitűnő szónokuk iménti nyilatkozata biztosítékot nyújtanak nekem arra, hogy az Önök támogatására mindenkor számithatok, a midőn e megyének javát és jól felfogott érdekeit akarom előmozdítani. Jól tudják Önök Uraim, hogy jó pofi tikát csinálni a kormány és az országgyűlés vannak hivatva, de jó administratiót teremteni és a megye minden, lakosságának és minden vidékének érdekeit előmozdítani és egyaránt gyámolítani, — a törvényhatóságnak feladata. Ezen felfogásomból kiindulva, ig érem Önöknek Uraim, hogy engem mindenkor ott fognak találni a hol ezt a megyének érdeke kívánja, s megvagyok győződve hogy ott fogom mindenkor találni Önöket is! kendőmet az égő homlokhoz és átizzasztom azt, nem tudom hányadszor. Lankadtan lógnak le karjaim, pilláim önkénytelenül záródnak le és lábaimat csak ugy vonszolom magam után, mert hát el nem hagyhatom sehol. Ép oly tartozéka ez a testnek, mint fiatal embernek mai napság a bot, melyet szintén ilyen hőségben bágyadtan tartva kihullajt a kezéből önfeledten, de hagyni még sem hagyhatja. Hányszor hullajtom ki hőtől gyengült kezeimből, hírlapírói kötelességben jegyzéstétel végett vezetett ceruzámat, mely most ép oly nehéz, mint katonának a fegyver ? Bizony, bizony kánikula uram, mégis csak megrespektálhatná egy kissé ezt a minden természetbelinek, minden elementárisnak a bűnbakját: azt az úgynevezett embert! Mert tessék ám elhinni, nem csak a maga szekatúrái miatt vagyunk mi itt; másnak is privilégiuma van reánk. Most is, hogy ott járok az iparcsarnokban és megállok Tanczer András kés műves uram kiválóan szép és méltán dicsért, mert feltűnést keltő munkai előtt, hogy csinos leányával az otthonról pár szót váltsak, alig győzöm magamat törölni; alig érek rá megnézni a különféle késnemeket. Igen jól esik a szemnek az egyes tárgyak külső kiállítása. Némely darabnál az anyag első rendű minőségű, az acélpenge a lehető legjobb, persze nem damaskusi. Úgy a zsebkések, mint az evöszerek nagy keletnek örvendenek, de különösen a zsebkések fogynak nagy mennyiségben úgyannyira, hogy ezen késekből — irodalmi nyelven szólva — már több »kiadas« kelt el. S bár a jury még nem lépett actióba és az egyes munkákra még nem mondta ki az utolsó szót, Tanczer András uram mégis már kitüntetésben j részesült, amennyiben a »kiállitási sorsjegy bizottsága egy egész etüi evöszert vett meg sorsolási tárgyul. Bezzeg — földiek — megérdemelné ez a cég, hogy nagyobb gondot fordítanának rá, hogy nevét nemcsak Pápán, de másutt is ismernék. Nem kevesebb dicséretet érdemel Horváth József kovácsmester. Munkájáról a szakértők azt mondjak, hogy | a maga nemében kiváló helyet foglal el és vetekedik a fövárosbeli bármelyik kovácsmühelynek készítményével. Régi dolog, hogy pipái", nemzet vagyunk. Egy kis szűz dohányért, jó makra pipában, oda adjuk mennyei üdvösségünket. Ez egyébiránt csak civilizációnk fokának rovására regisztrálható lény. Mert mennél inkább haladunk nyugot felé, annál kevesebb pipát találunk az árupiacon. Mi annak a jele, hogy Német- Francia- Angol- és Olaszországban a társadalmi érintkezésben a külsőségekre igen sokat adnak. De nálunk is és specialiter jobb köreinkben a szivar illat mindenütt kiszorítja a pipaszagot a pipával együtt. Ugy hogy az annyira hires pipatoriumok már mindinkább gyérülnek. A mai kor gyermekének otthonában már nincs helye. Fogalmát is csak Jókai regényeiből ismeri. Csak a vidéken nevelkedett ismeri még a jó pipa értékét. De ott vs csak már a gentry és az alsóbb néposztály az, mely a többi régi nemzeti tradícióval egyetemben a pi pát is becsében fentartotta. Azért kár volna ám ennek az áru cikknek producálását és használatát abban hagyni. Mert annak abban hagyásával bizony nem érnénk el mindjárt a műveltség Chimborasso-jára. Sőt ellenkezőleg, a pipaipart ép úgy, 'mint az iparnak minden más ágát tőlünk telhetőleg fejleszteni kell. Vegyük ezt a kedves szórakoztatónkat csak továbbra is szorgalmasan. De használjuk azt szépen otthon és akkor, amidőn egyedül vagyunk gondolatainkkal vagy pusztán családunk körében. A külső érintkezésben azonban adjuk meg a szivarnak az öt megillető helyet. Nos, Pápa e téren kitett magáért. Három pipagyáros is képviseli az iparnak ezen terén városunkat. Toch József az egyik, ki a kiállításon igen jó üzleteket) csinál gyártmányaival. Kiválóan feltűnő'egy k. b> 8 cm. átmérőjű és 12 cm. magas pipa, mely ugyancsak Toch gyárából került ki, azonban nem merném senkinek sem ajánlani, hogy erre rágyújtson. Mert alakja nehézkességénál fogva nem tudom mit szólnának hozzá az illető fogai. Csínnal és ízléssel rendezte be és állította lei tárgyait Schlesinger Lipót gyáros. Schlesinger pipái igen tisztán dolgozottak és aki szereti az egyszerű csint a pipában, itt megtalálhatja. De határozottan legszebb Boskoviiz gyáros kiállítása, mely úgy a kiállított tárgyak elhelyezésében uialkodó rend, mint a tárgyaknak szép idoma és tiszta csiszolása folytán szembeötlő. A nevezett kiállító, ki még egészen fiatal ember, a pipagyártáshoz szükséges modelleket úgy, mint a többi eszközöket maga készíti. Tőle veszik a többi gyárosok is eszközeiket. Nem hallgathatok el egy örvendetes dolgot — ami, mellékesen megjegyezve, nem Pápa érdeme. Schneider Venczel pápai monogramul készítőről szól az ének. Schneider ugyanis, dacára annak, hogy sem magyar, de még 'kevésbé pápai származású, és két év óta tartózkodik nálunk, nem csak, hogy megtanulta már a [magyar nyelvet, bár még töredezve beszéli, hanem ezen rövid idő alatt is több hazafias kötelességérzetet szívolt magába, mint igen sok honi iparos, kereskedő és mezőgazda és eljött bemutatni, hogy Pápának ezen a téren is vannak eredményei. Igaz, hogy panaszkodik a szegény, hogy Pápán bizon rosszul van dolga. De erről nem ö tehet, hanem az a közöny, mely magát ott, úgy látszik kiírthatatlanúl befészkelte. Pedig Schneider megérdemelné, hogy pártfogolják. Munkája: a betűk igen tiszták, nyomásuk erös, nem csorba. Különös kelendőségnek Örvendenek azonban saját készitményü tűbe cérnát füzö gépecskéi, melyeket tütartókra alkalmazott. Hatan vannak tehát a derék emberek, kik eljöttek, hogy bemutassák, mi mit tudtunk. S ha miudannyi munkája maga a selejtesség volna csak azért, hogy eljöttek, megérdemlik ők maguk a dicséretet. Hogy azonban csak ily kevesen jöttek, erről majd máskor, más helyütt. fflomo novus, 27
