Pápai Lapok. 12. évfolyam, 1885

1885-01-04

M.esJ éle nilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkínt rendkívüli számok is adatnák ki. Bévmenteihn levelek, csak ismeri kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatvak -vissza., A lapnak szánt közlemények u l a p SZEIIK h i v a fa láb a (0 - k o 11 ég i u itt é [> R ! v í) küldendők. PAPAI UM Előfizetési dijalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frL Negyed évre, 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 75 kr. . HIRDETÉSEK 1 hasábos petiisor térfogata után 5 kr, nyiltiérbeii 25 krajczárral szállíttatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési díjak* s hirdetések a l a p KI A D 0 Ii, i v a tálába (r a/". f oisk0 la ny amd úja) küldendők. P. ä p a város.hátóságának é s í ö b b pápai, s pápavidéki egyesületnek h í ¥ a t a í o s közlönye. A birtok minimum io»i s erkólcsi szempontból. 1. Lehető röviden csak ,arra a hamis jogi elméletre akarunk reflektálni, a melylyel az agrár birtokreform igazolható. Utalni egyszerűen — védelmüket ma még szükségtelennek tartva — azokra a jogbázisokra, melyeket durván megtámad ; utalni azokra, melyeket a franczia forradalom — a világ újjászületése, az emberi nem modern megváltása — a megdónthetlenseg magaslatára emelt; utalni azokra, melyek megváltoztatták a kort, melyről oly keserűen mondja Mefisto: „Mi veled született, a jogrul Nincs, fájdalom! a szó soha." Kevés gyakorlati értéket tulajdonítunk e kérdésnek: mi a tulajdon alapja ? Mert keressük bar a tulajdon alapját az elévülés által megérlelt kizárólagos birtokban, vagy a munkában, egy ös-szerzödésben, vagy törvényben, az Isten akaratában, vagy tartsuk a tulajdont az emberek szabad megegyezésétől függő intézménynek, vagy a személyiség objektiv lételének valamely dologban, vagy históriai kategóriának, deklaráljuk bármennyiszer korlátlannak, szent s sérthetetlennek: „az államnak azon joga — mond Kautz — hogy a tulajdon tartalmát a közérdek tekintetéből törvény áltál módosítsa 8 megszorítsa, kétségbe alig vonható." Tudjuk, hogy annak a kommunisztikus frázisnak: minden embernek joga van tulajdonra, jogbölcseleti alapja nincs; de a személyiség lényegéből foly minden embernek joga jogügyletet kötni, tulajdont szerezni s elidegenitni. Ez képezi az állami beavatkozás demarkacionalis vonalát a tulajdon jogos, vagy jogtalan korláta közt. Igaz, az államhatalom a maga feladatainak megvalósítására kétségtelenül feltétlen; de levonni ebből azl a következtetést, melyet levont Hobbes: amit az államhatalom cselekszik, jogtalan nem lehet, vagy amit Rousseau: a közakarat mindig a jög s maga után vonja a közhasznot is, ez nemcsak mélyen sérti a jogérzelet s a törvényhozásnak infallibilitás, tulajdonit, de e két fogalomnak jog s jogosított szerv által hozott általánosan kötelező szabály, az az törvény öszszezavarásából ered. Pedig, hogy a jog nem puszta tételezés, nem az emberi önkénytől függ, azt már Archelaos és a stoa bölcsészet is kifejté, azt állitni, hogy a jog és jogtalanság fogalmát pozitív törvény alkotta meg, annyi, mint azt állitni—jegyzi meg szellemesen Montesquieu — hogy a sugai rak nem voltak egyenlők, mielőtt a kör nem voI natott. í De volt közgazdasági előnyeit fennen hir' dető elmélete a fejedelmi udvarok határtalan pa! zarlásának, a nagy s nyomasztó adók s adósságoknak, volt jogelmélete a zsarnokság önkényeinek. A hatalom a jog, mondja a sophista bölcsészet. Igaz, van a jognak egy nagy vidéke, a nemzetközi jog, mely legalább a gyakorlatban hajlandó ezt elfogadni, sőt még állambölcseletileg is a forradalom akkor jogosult, ha a társadalom nagy része helyezkedik ellentétbe a fennálló viszonyokkal, mégis alig hihető, hogy ez elmélet hive annak minden következményeit hajlandó volna elfogadni. Hisz ez alapon mindazt a bünt, melyet a történelem hosszú századain a zsarnokság elkövetett, jognak s mindazt a nemes törekvést, mely az emberiség magasztos eszméiért küzdve vérpadra vitte apostolát, jogtalanságnak kellene deklarálnunk. Az ily állítás az emberi fogalmak örök rendjét a szép, jó és igazról alapjában forgatja fel. És az állami beavatkozás ferde irányú harcosai az egyéni tulajdon feletti szabad rendelkezés — a dolog természetéből nem folyó — megszorítását a jog aegise alá akarván helyezni, csak ezen elmélet alapján állhatnak. íme mult századok dohos hagyománya, ép ugy a fejedelmi, mint a népzsarnokság tudományos szankeziója —, a jövő társadalom jogelmélete ! Ezen elmélettel döl az agrár birtokreform jogalapja. Már pedig az az állam, mely a politikai cselekvésben, machiavellistikus elveket követve akár az erkölcstelent, akár a jogtalant, akár mint célt, akár mint eszközt megengedi/ botor kézzel saját létének természetes alapját támadja meg. Mert a jog a társas összléf törvénye; ép oly lényeges — Hatcheson szerint — az államban, mint a nehezülés törvénye a physikai világban ; fentartása Dante szerint az emberi társadalom fentartása, felbomlása ennek felbomlása. A pápai casinó története. Irta, és a casinó SO éves jubileumán felolvasta BOCSOR ISTVÁN, kir. tanácsos Tisztelt Casino ! Mélyen tisztelt vendégkossorú ! ötven évvel ez előtt épen e házzal szomszédos egyik teremben tartotta egy társaság Sylveszter estéjét, ősi magyar áldomással fejezvén ki örömét a fölött, hogy egyletének, melyet alapított, az idők folyása egy évet átélni megengedett. Égett az áldozat. Durrogtak gipalaczkmozsarak. Áradoztak a köszöntők. Zengett a szép magyar zene; mig nem mindenki az ez alatt beköszöntölt uj'evre szerencsét kívánva búcsúzott el egymástól. Ez volt a casinoi első Sylveszter társaság! Mi is t. tagtársaim í hasonló czélból gyűltünk össze. 1884. pár óra hián letelt, s ennek végpontján elődeink példáját követve mi is, méltó utódok casinoi ünnepet ülni akarunk. Csak hogy nem kis különbség van az elődök és utódok, az elsők és utolsók között. A mi fejünk -fölött az óta félszázad repült el. Félszázaddal közelebb léptünk oda, honnan nincs többé visszatérés. Félszázad egy kis örökkévalóság,. melynek éjébe elődeink nagy része visszahozhatlanúl bele lön sodorva, úgy hogy nehéz meghatározni, hogy iánk, egyes utódokra néjive a múltra való mai visszaemlékezés öröm-e vágy fájdalom estéje? De itt nem egyesekről van s|zó. Egy társulat élete forog itt szőnyegen, oly társulaté, mely ha egyes tagjai elhulltak is, egészében mai napig él, oly társulaté, mely mind a mellett, hogy évről évre felbontható, ez esélyek leküzdésével ötvenedik ,évét nem csak megérte, hanem azt a végperczig be is töltötte. Ily élet nem az eltemetett évek fölötti kesergésre, hanem a megért félszázad fölötti örömnyilvánitásra vezethet bennünket. És épen ez az t. Cas 1 a mi mai Sylveszter esténket kettős Öröm ünneppé, kétszeresen megülendő ünnepély lyé teszi. Tartjuk 1884. Sylveszter estéjét, de ünnepeljük egyúttal casinónk félszázados életének jubilaeumát. Ritkaság mindén esetre és nem mindennapi dolog társas intézeteknél; de annyival buzditóbb, hogy a jelent mit' megértüuk,Epicureusokként felhasználjuk. Mert ki tudja, ér-e ujabb félszázadot Casinonk ? és ha ér is, ki ^adja, kik es huliyai^eW Retjük abban, és akkor azon örömpoharat, meldet' ma oly telten .nyújt jubiláris estélyünk ? Mi előtt azonban ez élvezet asztalaihoz átmennénk, vessünk egy pillanatot a múltra, mely egyletünk lefolyt életét visszatükrözi. A Casino lényege szerint csak társadalmi téren mozgó, tehát kisszerű, és helyi érdekű intézmény. A kép is róla csak kisszerű, s ennek felmutatása öreg tagtársuktól csak öreges, csak pongyola, csak egyszerű leend. A pápai casino j.834-ki jan. 4-én és 6-ikán alapíttatott meg. Alig nyíltak meg ugyan is gróf Széchenyi István indítására Posonyban, Pesten és másut't az egyesülési szellem terjesztése végett alkotott) ily nemű intézetek; városunk értelmiJ ségének néhányai azonnal baráti körben egy kis olvasó egyletet alakítottak , mely az uradalmi 1 praefecturalis házban egy szobát kapván szálláI sul, olvasó tagjainak nem egy élvezetes estét I nyújtott. A kis kör azonban pár év múlva szűknek találtatott s egy nagyszerűbb és az egész lakosságra kiterjesztendő egylet eszméje lön megpendítve. Az eszme megtestesitése végett aláírás* nyittatott, s miután a körözött iven mintegy száz aláiró" egyleti tagul ajánlkozott, ezek gróf Esterházy Károly cs. k. kamarás egybehívására 1834-ki január 4-én a Griff fogadó billiárd teremében összegyűltek, a jövendő egyletnek, de nem pusztán o'vaso, hanem más élvet is nyújtó C as i n ó v á megalakítását kimondották, s a szervezeti alapszabályok kidolgozása végett bizottságot küldöttek ki. Harmadnapra ugyanazon tagok szinte gróf Esterházy Károly elnöklete alatt ülést tartván, a bizottság által benyújtott alapszabályokat egyhangúlag elfogadták, szállásul a Griff fogadó 3 termét 120 forintért kibérelték, s az alapszabáJ lyok értelmében tisztviselőiket megválasztották. 1 A választás egyhangú volt. Főigazgatóvá Gróf Esterházy Károly; aligazgatókká Békássy Ignácz alispán, és Zsoldos Ignácz főbíró; jegyzővé Forintos János ügyvéd; könyvtárnokká Edelényi Sándor tanár; pénztárnokká Bisiczky József kereskedő ; választmányi tagokká Bezerédy Mihály uradalmi praefectus, Bezerédy Miklós esperes plébános, Széf) Ábrahám tiszti főügyész, E'óri Szabó Gábor táblabíró, Stetiner György jogtanár, Vermes Illés uradalmi ügyvéd, s Bisiczky Max városbíró közakarattal kikiáltattak. Ezzel a Casino január 6-dikán tényleg megnyílott. A tagsági díj eleinte 3 forintra volt határozva, de mi félév múlva már 4, majd később 5 forintra emeltetett. A tagok száma ez évben már 130-ra szaporodott, kik közül heten t. i. Zsoldos Ignácz, Tóth Lajos, Pap János, Vojta József, Rikotty József, Rikotty Károly és saját magam, mint ekkor még vendégtag ma is élnek; 5-en mai napig tagjai a Casinonak. A 130-ból heten áttiportuk a kérlelhetlen idő mocsarait; 123-n enyészet hullámaiba merültek. Iszonyú adó félszázad alatt a mulandóságnak! Casinónkra, mivel zárt volt, s eleinte leginkább hason állású ismerősök képezték tagjait, mindjárt kezdetben némi aristocraticus színezetet tapasztottak, a miért un casinonak nevezték. — De hogy e kizárólagossági szint sem alapszabályaiban soha föl nem vette, sem tagjai társalkodásában soha ki nem mutatta, a tények legjobban tanúsítják. Mert első üléseiben mindjárt a városi TARCZA. Király-himnusz. Áldás reád magyar király, Népmilliók felkent ura! A meddig a hir zengve száll, Dicsőséged nem fogy soha; Babér övedzi homlokod, Jeléül, hogy hős vagy a csatán, De nem vértől ázik nyomod, Örülsz a bék' virulatán. Trónod hatalmas és örök, Mért talpköve a szeretet. Mit a hűség, gyönyör között, Hálás szivekbe ültetett; Uralmad nem kény és nyers erő, Igazságos vagy és szelíd; Jog és szabadság tisztelő Alkotmány óvja népeid. Közüdvnek szentelt gondjaid Arany gyümölcsöt termének; Jólét mosolyg ragyogva itt, Ipar, művészet díszlenek; Diadalt ül a tudomány, Öítárin égi tüz lobog; S a milliók, példád után, Áldozni rajtuk, — boldogok. Áldás reád fölkent király, $zabad nemzet dicső feje! A béke dús lakmainál Kelyhünk piros borral tele; ' Dé jöne bár sötét vihar Megrázni trónod és a hont, Vért készen áldoz a magyar, S nem tür e szent földön bitort. MÁR KÉSŐ! (Novellette. Irta Gizella.) Szegény kis Leona, korán megtudta mi a szomorúság, mi a bánat — pedig még csak 12 éves volt. Ott térdel anyja ravatalánál, kit anynyira szeretett, ki nélkül még egy napot sem töltött, ki gyengédséggel ápolta, tanította, s egész lelkével csüggött egyetlen gyermekén 1 De a halál, a kérlelhetetlen zsarnok, elragadá öt is, mint férjét pár hét előtt, kinek ápolásában megtört az anélkül is gyenge test. — Tompa fájdalom vett erőt a gyermeken, könnyei már kiapadtak s az a tudat, hogy senkié nincs, hogy árva, ez érzéktelenné tevé. Azonban megfeledkezett Berta nénjéröl, ki bár jó szivü, de folyton szigorú volt irányában — és igy a gyermek inkább félelmet, mint szeretetet érzett iránta. — Most is nem a leggyengédebben voná el Leonát, ki görcsösen kapaszkodott az egyszerű koporsó szélébe, hogy utoljára megcsókolja a kedves halottat. — Néhány ismerős kísérete képezé az egyszerű temetést ^oda vitték, hol már nem fáj semmi — de annál jobban fájt abban a kis szívben, kit ezután Berta nénje vett gondozás alá. Leona lassankint felnőtt; szép nyúlánk, magas lányka lett, kin a szem szívesen megakadt. Nem volt szegénynek valami rózsás élete, nénjének alig kis pénze, igy Leonának is hozzákelle fogni, a nélkülözést megismerni. — De igen ügyes és szorgalmas volt, bár mibe kapott, igy csakhamar alkalmazást nyert egy varró intézetnél, hol szerény csendes magaviseletéért, utóbb már a tulajdonosnöt helyettesité és fizetését • ez által gyarapitá. El is kelt náluk, mert Berta nénje naponta betegesebb és zsörtölödöbb lett, mit Leona' angyali türelemmel hallgatott, s iparkodott ellensúlyozni. Piczi szobáját már kora reggel rendbe hozá, hosszú szép haját egyszerűen feltüzé, s tiszta csinos öltönyébe naponta egy s ugyanazon uton ment, nem tekintve senkire, észre sem véve mi körülötte történik, hisz örömöt, vigságot nem ismert, élte tavaszát -borulat homályositá. És igy azt sem vevé észre, hogy egy ablakból évek óta naponta* kiséri valaki szemeivel — pontosan megjelenve ott, ha Leona jött — sót utóbb mintha véletlenségből történnék , előtte vagy utána ment. Egy napon nénje szokottnál rövidebb hangon szólitá maga mellé, hogy közlendője van vele.— Leona szinte megiemegett, mint gyenge fácska vihar előtt, bús sejtelem szállta meg, hisz mit várhatott ö az élettől egyebet ? — Édes leányom monda nénje, te már 19 éves vagy, eddig csak fel bírtalak nevelni, de láthatod mennyire betegeskedem, aggódva nézek már régebben a jövő elé, azontlan a jó Isten segítséget küldött számunkra. Tisztességes szülök gyermeke va'gy ugyan, de ily nagy szerencsére még sem száijnithattál. Ezennel tudtodra adom, hogy Nógrády, a háziurunk, ki mindig jó indulattal viseltetett irányunkban, lakásunkért is csak csekély bért fizettetett, tudván, hogy szegény hivatalnok özvegye vagyok, ma idebent volt — és kezedet kéré! — O figyelemmel kisért mindenkor, és a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott felőled. Gazdag egyedül-álló derék ember, hiszem, semmi kifogásod nem lesz! Szegény Leonának még lélekzete is elállt, a hallottak felett, könnye árja megindult, zokogott, — de nem mondott ellene nénjének, ö már a megadjást megszokta — jöjjön tehát minek jönie kell Pár] hét múlva Nógrádyné volt. Az emeleten szép berendezett lakásban találjuk, egyszerű eleganciával öltözve, férje mellett, ki 50 éve dacára elég jól konservált, inkább hinnénk, hogy leánya, mint neje. Nógrády régebben keresett irodát bírt , azonban belefáradva elég gazdagon visszavonult. Már-már agglegénynek szánva magát éíetfogytáig, örökösül Aladárt, fivére fiát szemelte ki magának, ki szorgalma és műveltsége által marig külföldi konzulátusnál kapott állást. * .... Azonban a végzet meghiusita Nógrády határozatát, — Leona szeme előtt nőtt fel — naponta látta és látta, — mig végre azon tudatra jött, hogy érdeklődik e szép fiatal leány iránt, önmagának sem akará bevallani ez érzelmet — bohónak, nevetségesnek' monda magát — azért mégis alig vára az órát, hogy ablakjából megláthassa. És igy lassankint érlelődött benne azon gondolat, hogy nőül veszi. Gazdasága is biztosítékul szolgált, mely áltál a szegény leányt jólét és kényélemmel veheti körül. — A sziv önző, csak magára gondol. —• Nógrády sem vette fontolóra a korkülönbséget, mely közte s Leona között volt, nem gondolt arra, hogy jöhet idő, mikor az a fiatal sziv is megkövetelheti jogát

v ö boldog volt, s azt hivé, ezáltal már boldoggá" tette nejét is. . Évek multak, mialatt Berta néni is jobb létre szenderült. Leona hálával volt férje iránt, benne jóltevöjét tisztelte — de szivében egy űr, egy kimondhatatlan űr tátongott, melyről nem birt önmagának számot adni. Olvasmányok, jótékonyságok, kéaí munka, mind-mind nem bírták kellőleg foglalkoztatni, vágy. üldözé szegény, fiatal teremtést, bár aranykalitban, de mégis fogoly madárként. sóvárgá, mint ez szabadságát —*.ö ä boldogságot! Feltűnő halványságán férje is aggódott, s házi orvosuk tanácsára, Balaton-Füredre mentek. ''• Ez évbejn a szokottnál több látogatója'volt • 1