Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-05-25

A pápai szépirodalmi „Nefelejcs" A főiskolai ifjúság 1883. nov. hótól 1884. ápril végéig, az az 6 hóigj, havonként kétszer megjelent »Nefelejcs« czimü szépirodalmi emlék­lapot adott ki Antal Géza szerkesztése alatt. Mottója volt: »Elötted a küzdés, előtted a p á 1 y a« Arany . .Kézirat gyanánt. E második évfolyamú 12 lapot csak most olvashattam által. És megvallom, örömmel, ér­dekkel. A benne megjelent versek, beszélyek, karczolatok, rajzok megütik a mértéket. Valami több, jobb ez, mint szárnypróbálgatás. Az irók már már tehetségek. Emlékezetem viszszaszáll a »Tavasz« czimü könyvre, melyet tán íS^/ó-ban az önképző kör adott ki. Az abban irók kevés kivétellel nagy és jeles emberek lettek, köztük Jókai, Kerkapoly, Kozma stb. A mily szerény, ép oly szép és jelentős az 1883 nov. i-én megjelent i-sö szám elő­szava : »A természet rendje ellen támadtunk. Öszszel Nefelejcs I De hát most már kinyillott, és csak elegendő napfény kell neki. Ezt iparkodjunk megszerezni, és érjük ei, hogy kis lapunk ne csak a kor, hanem az érdem, a jóság lépcsőin is emel­kedjek.« Emelkedett is. Közreműködtek a régebbi már eltávozott jelesek is, mint Soos Lajos, K. Kis Gyula, Krausz Ignácz. Továbbá Antal Géza, Laufer Lajos, Babai Kálmán, Halom Vincze, Gyalókai László, Fülöp József, Borsos István, Kis Lajos, BiróVincze, Dömény Zoltán, Med­gyaszay Vincze, Mező Lajos, Varjú József, Hor­váth János, Csomasz Béla, Szombath János, Raab Géza, Hinger Tivadar, Alstädter Izidor, Neupor Béla, Káldy József, Csepreghy István, Vári Szabó Elemér urak. A versek czimei: Október 6, Sötétség dalai, Lemondás után, Oszi kép, Ébredj te is fájó szivem, Népdalok, Csókról, Arany emiékezezte, Feledni öt, Teli Vilmos (fordítás), Szerelmesek, Vágy, Azt hiszed, A vőfély, Hogyha szivem ..., Bár mily messze, Hogyha csillag volnék, Hal­dokló kis leány, Angol, franczia, német, török költőktől, Hozzá, A hazáról, Szerelmi vallomás, A mikorte lettél, Jó éjszakát: összesen 27 mü. Kötetlenben vannak írva: »Plato és Ma­dachc Antal G. sApáczának szánták« Babai K. »A mit a czigányasszony jósol« Gyalókai Lász­lótól. »Az elegia« Borsos István. >Az eljhullt hajszálak* Kis Lajos. »Kund AbigéU Mező La­jos. »Egy pár a jégremenök közüli Varjú József­től. » Végzetes félreértés^ Babay Kálmán. »Szo­moruan zúg búg a s:él« Csomasz B. »II. Endre és II. Ulaszlo« Raab G. »Penzt, paripát, fele­séget sohase bizz masra« Laufer L. »Meghiusult férjfogásc Antal G. »Materialismus« Neupor B, »A legjobb gárdedáma Csepreghy István. »Csak­legalább apja volna« Halom Vinczétöl. >Az már más« Csomasz Gyulától. »Az arabok költésze­téröUt Vári Szabó Elemértől. Jó kis müvek ezek, melyekből néhányat a »Papai Lapok« is közölt. Méltó tehát a zárszó: »Hat hónapi munka után letesszük a tollat, nyugodjék. Azt hiszem e kis munkára mindenki jó érzéssel gondol vissza, ha . . megőszülten kezébe veszi a Nefelejcset. (Antal Géza.) En pedig dicsérem a munkás, az [előre törő ifjúságot! Dicsérem a szellemet! Viszont a talál­kozásra! Vigil. 7311. Veszprém vmegye alispáni hivatalától. ki. 1884. A járások szolgabiráinak és rendezett tanácsú városok polgármestereinek. A megyék háztartásáról szóló 1883. XV. t. cz. 17. §-ával nyert felhatalmazás alapján a m. kir. belügyministerium a megyéknél a központi pénzke­zelés és számvitel módját szabályrendelet által uieg­állapitván, a szabályrendelet életbeléptetése óta le­folyt 4 havi idő alatt a gyakorlatban is szerzett ta­pasztalatok alapján elérkezettnek látom az időt, hogy azon intézkedéseket, a melyek szükségesek arra, hogy a pénzeknek a m. pénztárba való beérkezése a a már jelzett szabályrendelettel összhangzásba ho­zassék a magam részéről életbeléptessem. Utasítom tehát a czimet, hogy jelen rendelete­met az összes községekkel közölvén, azokat a kö­vetkezőkre utasítsa, illetőleg figyelmeztesse. 1. A megyei központi alapokat illető községi járulékok, mint: közmunka váltság, betegápolási pót­adó, katona beszállásolási pótadó, jegyzői nyugdíjalap illetményei s minden egyéb rendszeresen előforduló megyei kirovások a községek által és pedig nem mint eddig a m. pénztárhoz, hanem — a ministeri sza­bályrendelet értelmében az alispánhoz czimezve kül­dessék be. Az alispán fog a jövőben gondoskodni a hozzá érkezett périzküldeményekriek a m. pénztárba leeeudő beadásóról. 2. Minden egyéb pénzek, a melyek nem ké­peznek megyei kirovást, hanem behajtásuk időközben válik szükségessé, a községek által a járási szolga­birákhoz küldendők be. 3. Mindazon esetekben, a midőn a községek közvetlenül az alispánhoz pénzeket küldenek be, ugyan azon napról és szám alatt a beküldött pénz rendeltetési czélját és mennyiségét s az elküldés napját a járási szolgabíróhoz bejelenteni, — viszont ha hivatalos pénzt a járási szolgabíróhoz szállitanak, arról a most emiitett módon az alispánhoz jelentést tenni kötelesek ([Szabályrendelet 100. %~) Ebből következik tehát, hogy a hivatalos pénzek kezeléséről szóló m. szabályrendeletnek azon intéz­kedése, mely szerint a községek eddig a járási szol­gabirákhoz vagy az alispánhoz küldött hivatalos pén­zekről minden hó végével kimutatást adni voltak kö­telesek, érvényét, veszti. 4. A megvet pénztárakban kezelt alapok- és alapítványokról szóló számadások, a már hivatkozott belügyministeri szabályrendelet értelmében mind a bevételi, mind a kiadási tételekre nézve okmányolan­dók lévén, azon községi jelentések, a melyekkel a jelen rendelet első pontjában érintett alapok ([köz­munka váltság, betegápolási alap stb/) illetményei küldetnek be az alispánhoz, a bevételi tételek iga­zolására fognak szolgálni s az illető alapról vezetett számodáshoz csatoltatnak. Ebből következik, és erre a községek különös hangsúlyozással figyelmeztetnek, hogy egy jelentés mellett mindenkor csak egy alap illetményét küldjék be, a jelentésben az alapot és évet, a melyre a fize­tés történik, pontosan jelöljek meg, mert a községek némelyike által eddig követett azon helytelen gya­korlat mellett, hogy egy jelentéssel két, sőt három alapra is történtek fizetések, a számadások okmá­nyolása lehetetlenné válik. 5. Mivel a fönálló törvények szerint a község összes ügyeiért, tehát a pénzbeli dolgokért is első sorban a biró felelős, mindazon jelentések, a melyek­kel akár az alispánhoz, akár a szolgabíróhoz pénz szállíttatik, - valamint, azon jelentések, melyek a je­len rendelet 3-ik pontja cs a bőlügyministerium által kiadott pénzkezelési szabályrendelet 100. §. értelmé­ben az elküldött pénzekről az alispánhoz, illetőleg szolgabíróhoz bcadatnak, a községi biró által min­denkor aláirandók. A pénztári könyvelés ellenőrzése czéljából és mert a községek az alispánhoz szóló hivatalos pénz­küldeményeket poslabérmentessen adhatják postára, az 1-ső pontban megemlített alapokra közvetlen fi­zetések a m. pénztárnál nem fogadhatók el, hanem minden pénzküldemény bepecsételt levelekben postai uton, vagy kézbesítési könyv mellett az alispánnak vagy helyettesének adandó át. 7. Midőn megjegyzem, hogy egyidejűleg intéz­kedtem az iránt, hogy a m. pénztárnok által a m. pénztárban kezelt alapokra a község részéről az 1. pont értelmében az alispán utján történt befizetések­ről azonnal bélyegtclen nyugtát állitassanak ki, és azok a községekhez azonnal megküldessenek, uta­sitandók a községek bírái, hogy saját érdekükben és mert a nyugtának kezeikhez való megérkezéséig az elküldött pénzért ők is felelősséggel tartoznak — ha nyugta a pénztár részéről a pénz elküldése napja tó számítandó 30 nap alatt nem érkezik meg, arról e helyre azonnal és közvetlenül tegyenek jelentést. 8. Miután a hivatalos pénzeket tartalmazó le­velek az alispán vagy helyettese által vétetnek átl és a belügyministeri szabályrendelet szerint átadási könyv mellett, de fölbontatlanul kézbesítendők a m. pénztárnoknak, — s miután nz átadási naplónak a m. királyi belügyminister által meghatározott alakja sze­rint abba a föladó neve is bevezetendő, utasitandók a községek, hogy jövőre ezen gyakorlattal, mikép a boríték külzetén a föladó nevét ekkép jelezték, ; .N. N, község'' szakítsanak és a feladó nevét ekkép jelöl­jék meg „Nagy István vagy Németh Pál N. N. köz­ség birája." Végre ugyan a levél boritékán a szabályszerű portómetitességi záradék mellett megjelölendő a levél tartalma is ekkép „közmunka váltság vagy beteg­ápolási pótadó." 9. Volt alkalmam tapasztalni azt is, hogy több község a marhás levelek ára fejében befizetett ösz­szegről szóló nyugtát mint pénzt adja postára, a mi­nek a következménye az, hogy az ily nyugta mint pénzküldemény az alispáni pénzátadási naplóba be­vezettetik, a levél lepecsételtél! a pénztárba jut s csak időveszteséggel s az alispáni és pénztári nap­lók folytonos kiigazítása mellett jöhet elintézés alá; a községek tehát utasitandók, hogy-az ily nyugtákat ne mint pénzt, hanem mint ajánlott levelet adják postára. Veszprém, 1884. évi május hó 12-én. alispún. ff aiom es M — A. ,,Jr»eSti ITirlap," e leggazdagabb és legélénkebb tartalmú napilap, az egyedüli magyar lap, mely kormánytól és pártoktól függetlenül, következetesen harcol az lg4-8-iki elvekért, az igazi szabadelvüségért és demokráciáért. Ezen álláspont lehetővé teszi, hogy megmondja az igazat a kormánypártnak ügy, mint az ellenzéknek. Nagy elterjedését ezen teljes részrebajlatlanság és érdekes tartalma magyaráz­zák meg. Politikai vezércikkeit Beksies Gusztáv, Borostyáni Nándor, Pcsty Frigyes és Törzs Kálmán, az országgyűlési ked­velt s humoros karcolatokat Mikszáth Kálmán irja A „Pesti Hírlap" a legolcsóbb magyar lap, mert naponla 16 oldalon je­lenik meg, minden héten 2—3 zenedarabot közöl melléklet gyanánt, minden számában érdekes regény- és beszélyközlemé­nyeket hoz, s ennek dacára előfizetési ára egy évre csupán ti frt, félévre 7 frt, negyedévre 5 Tit, 50 kr., egy hónapra 1 fl, 20 kr. A Pesti Hirlap" kiadóhivatala (Budapest, Légrády test­vérek, nádor utca 7. számj kivánalra mindenkinek küld mu­tatványszámokat — A „Magyarország és a Nagy­világ" cimü nagy képes szépirodalmi hetilapra fölhívjuk t. olvasóink figyelmét A lap minden számában 10—12 -illusz­tráció jelenik meg, köztük számos jeles rajzolóktól, Szépiro­dalmi és ismeretterjesztő tartalma a legjelesebb' tollú íróktól ered. Mikszáth Kálmán, Győry Vilmos, Peteley István, Mikó Izi­dor, dr. Molnár Antal, Jakab Elek történetíró, Margittay Dezső, Frankenburg Adolf, és Tóth Béla állandó dolgozótársai a „Ma­gyarország és a Nagyvilág"-nak, mely rövidebb regényeken, beszélyeken, rajzokon és költeményeken kivül számos érdekes közleményt hoz a hazai történelem, a földrajzi ismeretek, a népisme, a természettudományok stb. köréből. Közöl azonkívül zenészed és színházi tárcákat és terjedelmes könyvismertetése­ket. A gazdag tartalmú kitűnő lapot, melyben a család mindéi­tagja talál maga számára szórakoztató és izlésnemesitő olvas­mányt, melegen ajánljuk a t. közönség figyelmébe. Előfizeté i ára, noha hetenként két nagy iven jelenik meg, negyedévn csak 2 frt, fél évre 4- frt, egész évre 8 fvt. Előfizetni a Lég­rády testvérek kiadóhivatalában (Budapest, nádor utca 7. szám.) lehet. Mutatványszámokat kívánatra ingyen küld' a kiadóhival. — Az uj ipartörvény. A szentesítés vé­gett már fölterjesztelt u; ipartörvényt, az iparos osztályra valá különös tekintettel, bő magyarázatokkal és útbaigazító jegyze­tekkel látta el Gelléri Mór, az országos iparegyesület titkára; a mű sajtó alatt van és a legközelebbi héten azonnal a szentesi­lés után megjelenik. Különösen fölhívjuk ipartársulataink és iparosaink figyelmét e magyarázatos kiadásra, mely az uj ipari szervezettel szemben minden iparosra nézve nélkülözhetlen. Igen bő utasításokat es jegyzeteket tartalmaz a mű az ipartes­tületek alakítására, a segélypénzlárak és szövetkezetek létesí­tésére, a békéllető-bizottságokra, az iparhatósági teendőkre és iparhatósági megbízottak ft.hdataira nézve. A mű minél köny­nyebb hozzáférhetővé tétele szempontjából a kiadók tömeges megrendeléseknél olcsóbb árt szabtak, mivel kivánatos, hogy azt a most fönnálló ipartársulatok összes lagjaik számára meg­rendeljék. Egy példány ára 60 kr., 10 példány ára 5 fl., 25 példány 10 Irl, 50 példány 18 frt, 100 példány 52 frt. Ugy e munka német nyelven Steinacker Ödön iparkamarai tollvivő és orsz. képviselő szerkesztésében is megjelenik s ugyt.ilv fellételek alatt megrendelhető. Megrendelések Gelléri Mór ipar­egyesületi titkárhoz intézendők, Budapest, ujvilágutca 14 szám. Rovatvezető: TIBOLD ÖZSÉB. Május 25. — 652. Mohamed próféta halála Medinában. Május 26. — 1043. Hl. Henrik német osászár Székes­Fehérvárott megjelenvén, neki Péter királyunk hűtégel eskü­szik, neki éviadó fizetésére kötelezi magát s Magyarországul tőle mint német birodalmi hűbért átveszi. B szerződés ország­szerte fölzudilá a kedélyeket Péter ellen. Május 27. — 1535. IV. Károly német császár és Anna schveidnilzi hercegnő egybekelése Budapesten. Ugyanezen alkalommal tartja Nagy Lajos királyunk is menyegzőjét Erzsé­bettel, István bosznyák bán leányával szintén Budapesten. Május 28. — \846. Erdély Magyarországgal egyesül Május 29. — 1435. II Mohamed török szultán Konstan­tinápolyt kiostromolja és Xll. Konstantin császár a város vé­delmében hősüeg küzdve esik el. {Első konstantinápolyi császár volt I. Konstantin, utolsó Xll. Konslantiu.) Május 30. — 1775 Kopácsi József, Magyarországnak volt országnagya, születik Veszprémben. *) E rovalban említett kiadások megrendelhetők Waj­Hits K. könyvkereskedésében Pápán. Egyszer virágoztak a fák, m ajd utóbb egy­szer hullatták el leveleiket; a fecske egyszer jött meg, egyszer távozott, mióta Lörincz odahagyta családját és azóta hü felesége hol boldog volt, hol meg szenvedett. Boldog volt, ha Lörincznek egy egy levele érkezett, melyben tudata, hogy él és semmi baja, kimondhatatlan félelem szoritá pedig szivét akkor, ha rágondolt azon számtalan veszélyekre, melyekben férje naponkint forgolódik. Mióta Lörincz eltávozott sem éjjele sem nappala nem nyugodott, az az aggály kínozta öt szüntelen, hogy mi lesz ö vele, ha eltalál halni férje a csatatéren. Éppen ezen töprengett 1849 július 2-án, midőn a levélhordó lépett szobájába, egy levelet nyújtva át neki Lörincztöl, melyben tudatja vele hogy kértére tábornoka áthelyezte a komáromi helyörséghez, s igy pár nap múlva már ölel­heti öt. Oh mint örült ennek a szegény Erzsike, mint csókolta össze a kedves levelet. Kis leánya nem tudván elgondolni öröme okát tudvágyó arczczal kérdé tőle: „Mama minek örülsz oly nagyon f „Apa jön kedves kis leányom, apa nemso­kára itt lesz," szólt örömtelt kebellel Erzsike. „Oh de jó lesz", szólt a kis leány, s oda­ment testvérjéhez, magyarázva neki, hogy nem sokára megjön az apa, s hoz neki majd czifra trombitát. Erzsike ugy elgyönyörködött gyermekei örömében, s oly boldog volt minő még férje tá­vozása óta soha. — Észre sem vette, hogy ki­nyitották az ajtót, s azon férjének régi barátja Boór lépett be, ki vele együtt távozott el a csatatérre. A jövevény megállt az ajtóban, s tanako­dott magában, hogy szóljon-e, hisz egy szavával tönkre tehette a kis család Örömét, de mintha valami sürgetné, végre rászánta magát: »Jó asszony, keményítsd meg szivedet, rád nagy csapást mért a Mindenható. Lörínczczel én együtt jöttem Komáromba, átszökvén az ellen­séges vonalon, de midőn épen be akartunk jönni a várba, jött ki az őrség, s a tábornok magával vitt minket is a kirohanásra. Ott férjed mintha maga akarná szétverni az egész ellenséges sereget oroszlánként küzdött midőn a zászlótartót ellőtték ö maga ragadta kezébe a zászlót, s hova ö vá­gott hullott az osztrák, mint ősszel a légy, utóbb nem is mert hozzá közel menni senki, hanem távolról lőttek rá. Egyszerre öt helyen találta a golyó, s lerogyott volna, ha én átnem fogom s ki nem vonszolom a csatatérről. — Ott kint azt monda, hogy jöjjek hozzád sietve és adjam tudtodra, hogy ha életben akarod öt találni, siess hozzá elhozva magaddal gyermekeit is, én majd elvezetlek." Ilonka sikoltva rogyott össze, de csakha­mar magához tért s követte vezetőjét, magával vivén a két kis gyermeket ís. * Elhalt a csatazaj, elhallgattak a csaták csalogányai a trombiták; übörögve vonultak tova az ágyulf, rengett alattuk a föld, nem vil­log már a kifent aczél a légben, megszűnt a puskaropogás, a csatatért odahagyta az ellenség ép ugy mint jó barát, a gyászos téren csak a holtak és sebesültek maradtak. Óh e látvány mily irtóztató! itt egy ellőtt kéz, ott egy derékban ketté szakadt ember, itt egy holt, kit végkép összetiportak a rohanó pa­ripák, ott egy sebesült, kinek jajjai messze el­hallatszanak a csendes éjszakában. Hagyjuk el e szomorú képet s menjünk azon bokorhoz, hova a kiscsalád vezetőjével együtt megy. Ott van Török Lörincz, testének öt sebéből patakzik a vér, még él, de nehéz hörgése tanú­sítja, miszerint már nem soká lesz életben. Ugy látszik vár valakit mért gyakran te­kint arra a tájra, merre Komárom fekszik, majd a fájdalom miatt ismét lehunyja pilláit. „Itt van" mondja Boór, Erzsikének kivel a bokorhoz érkezett „nem tudom él-e még?" E hangra felnyitja a sebesült szemeit, bi­zonyítva mintegy hogy él, majd azután meglátva nejét, kinyujtá feléje ép jobb kezét, hogy kebe­lére ölelje. ,.Eljöttél kedves Erzsikém ? oh mily jó asszony vagy te, mint fáj tégedet itt hagynom" szólt hozzá suttogva Lörincz, mert már nehezére esett a hangos beszéd. „Lörincz, Lörincz, igy kell téged látnom, nem tudtál vigyázni magadra, miért tevéd ki magad az elllenség tüzének, miért nem gondol­tál reánk a harc előtt, hogy távoztál volna a csatatérről, mi lesz most mi belölünk? szólt zo­kogva Erzsike. Lőrincnek összes apai szeretete,összes apai fájdalma szemeiben tükröződött, midőn keblére öleié gyermekeit, majd feleségét s aztán önmagá­val megbékélt nyugalommal szólt: „Ne essél e miatt kétségbe kedves Erzsikém, sőt légy eröslelkü, mert reád nagy feladat vár, mit teljesítened kell. — Neked kell fenntartani családunkat, nevelni gyermekeinket, kiket taníts meg szeretni a hazát, mint azt apjuk is tevé. Áldásom kísérjen utaidon," szólt Lőrinc s meg egyszer megcsókolva nejét és gyermekeit le­hunyta pilláit és várta a halált. »Kedves Lörincz, csak egy szót még, csak egyetlen egyet« szólt esdekelve' Erzsike. A haldokló nem érté már meg ezen szava­kat, önkívületbe esett, újra átélte csatába roha­nása perceit, azt hitte, hogy most rohan százada élén az ellenség közepébe, megragadta a bokor egyik kis ágát, azt hivén, hogy zászló, utolsó erejével felült, s bár minden hangos szavára sebeiből patakként folyt a vér, elkiáltá azon szavakat, miket elestekor is kiáltott, hogy „Él­jen a haza," azzal hanyatdölt és meghalt. . . . SZÍNHÁZ. A színházi rnüsor mult héten igen változa­tos volt. Jobbnál-jobb darabok kerültek szinre cs az előadások általában véve igen sikerültek­nek mondhatók. •— A társulat valóban megfelel mindazon követelményeknek, melyeket egy vi­déki jól szervezett, nagy színtársulattól várni lehet. Vasárnap, Bercik Árpádnak „Vén kupecz" czimü népszinmüve adatott elö. Első sorban is K. Honthi Mariról (Piroska) kell megemlékez­nünk, ki szerepének a szó-szoros értelmében meg­telelt. Veres Sándor (Tamás) kitűnően alakított, azonban ez alakítás mellett még szép érczes és mégis lágy hangja által a közönséget több ízben lelkes tapsokra ragadta. Havassy Jenő mint min­dig, most is otthon volt a színpadon. Temesvá­riné igen kedves korc smárosné volt. Közönség közép számmal. Hétfőn élvezetes esténk volt. Sardounak „Fedorájá"-t adták. A czimszerepet H. Dancz Nina személyesité ritka ügyességgel. Minden mozdulata szakavatottságot árult el. Egy szép nagy koszorú és tapsvihar volt jutalma a mű­vésznőnek. Mellette Ivánffy Jenőt (Ipanoff) kell megemlítenünk, kiben jeles alakitó tehetség van. Játéka könnyed, színpadon otthonos és a mi fő kitűnően szaval. Olyan tulajdonságok ezek, me­lyek igen szép jövőre nyújtanak neki kilátást. Havassy Jenő és Hevessy Gábor dicséretesen oldották meg szerepüket. Az előadás összevágó volt és sikerült. Kedden „Koldusdiák" került szinre. Veresné és Cservári Hon ugyancsak kitüntették magukat Játékuk kifogástalan, énekük kellemes és élveze­tes volt. Ilyen énekesnők mellett a színpadi ha­tás sohasem maradhat el. Nem kevésbé kell megemlékeznünk K. Honti Mariról, ki kedves szerepét, kedvesen adta. Bérczy Ödön (Janiczky) kellemes hangjában is volt alkalmunk gyönyör­ködni. Feladatát kitűnően oldotta meg. Temes­váryné, Szenesy Erzsi, Havassy Jenő és Károlyi Lajosról csak elismerőleg szólhatunk. Nem hagy­hatjuk azonban szó nélkül Breznay-nak rögtön­zött és a ponyvairodalom termékeit szaporító illemsértő verseit sem. Hidje el Breznay ur, hogy a komikumot soha sem lehet erőltetni, — nem lehet különösen ilyen versecskékkel, melyek in­kább csak az azokat éneklő színésznek válnak szégyenére. De fátyolt vetünk reá, — akarjuk hinni, hogy Breznay úr ha már mégis feledkezett magáról ez egyszer, az többször ismétlődni nem fog. Telt ház. Szerdán ,.Cecil házassága" Kitűnően si­került. Csütörtökön'. „Csókon szerzett vőlegény"— zsúfolt ház előtt adatott elö. K. Honti Mari

Next

/
Thumbnails
Contents