Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884
1884-04-20
jVtegjeletiÜc • * m ín (J e n v a s át n ÍI p. ..Közérdekű sürgős, közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérfnentctlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak cl. Kéziratokne?n adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l ap SZERK. h iv a tálába (Ó - k o 11 egi u m épület) küldendők. ff PAPAI LAPOKi Előfizetési díjalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 5 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK 1 liasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajezár-rat szávniatnak. Bélycgdij mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a l a p KI AI) 0 h i v aial á b a (r ef. fő is k 0 la ny 0 m d á j a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Nézetek az új catasterről. Földadó czime alatt 40 millió írtnak kivetése lévén törvény által meghatározva, a kormány érdekében nem állott egyéb, mint, hogy az eltagadott, vagy haszontalanokból hasznavehetőkké vált, és a legelőkből, s kiirtott erdőkből szántóföldekké átalakított föld területek, az azokat megillető jövedelmi fokozat alá vonassanak, s átaljában az imitt-amott tapasztalt aránytalanságok kiegyenlítetvén, s az adót, amennyire emberileg lehetséges, igazságos arányban kivetni lehessen. De ez utóbbi nézpontot, melynek föirányadóúl kellett volna tekintetni, merőben elhibázottnak tapasztaljuk. Az előbbi cataszter a hatvanas években készült, midőn hazánkban politikai pártok nem léteztek, nem voltak hatalmasok, kiknek szemhunyoritása hatással lehetett volna a járási becslő biztosok lelkületére, s ezek okos előre látással nem is az illető járásból, hanem más vidékről lettek kinevezve. Ezeknek munkálatába bele nyugodott a nép, s ha emberi gyarlóság folytán fordultak is elő némely aránytalanságok, azokat egy értelmes, részrehajlatlan, s az egész országot beutazó küldöttség V 10-rész költséggel, sokkal gyorsabban, s az ország lakosinak nagyobb megnyugvásával tudta volna kiigazítani. Az uj kataster, a mennyire az uj kivetések kézbesítve lettek a dunántúli, különösen a szombathelyi cat. kerületben, s itt kiválólag a pápai és devecseri járásokban a legnagyobb felháborodást okozta. E két járás az előbbi cataster készülése alkalmával is a már akkor fennállott vagy részben munkába vett vasutak tekintetéből érzékenyen megrovatott; méltán várhatta tehát az uj catastertól, hogy miután most már a Tisza vidéke és Erdély is be van hálózva vasutakkal, s ennek folytán a gabona árak csekély, csak krajczárokban mutatkozó különbséggel, körülbelül ugy állnak Kolozsváron, Nagyváradon, Kassán és Aradon , mint Fejérváron, Veszprémben, vagy N. "Kanizsán, terheink megfognak oszlani, s ezeknek egy része Erdélyre és Tisza vidékére fog át háritatni. Az erdélyi és Tisza vidéki vasutak, melyek az államnak,' és igy nekünk is, tömérdek pénz áldozátinkba kerültek, nyugoti Magyarország lakosinak, kiket geographiai helyzetük nyugot felé utal, legkisebb hasznot sem okoztak, de nagy és érzékeny károkat okoztak, és pedig: l-ör azzal hogy roppant mennyiségű gabona s egyéb nyers termékeiket, nem csak az országban termeiteket, de a vám nélkül be hozható oláhbrszágiakat is nyakunkra zuditják, s itt, és Bécsben olcsóságot csinálnak. Világos példát szolgáltatnak erre a 40-es, 50-es, 60-as évtizedek gabonaáraik, mely évtizedek némely éveiben 6, 7, sőt 8 ftra is felment vidékünkön a búza ára pozsonyi mérönkint, s mióta a vasutak elkészültek, a silány termések éveiben is 4—5 frt közt ingadoz vámmázsánkint. De 2-or érzékeny károkat okoztak a vasutak nekünk nyugotiaknak az által is, hogy a Tisza vidéki birtokosok látván azt, hogy a gabonatermelés nagyobb haszonnal jár a marhatenyésztésnél, terjedelmes legelőik nagy részét feltörették, mi által a marha, nevelés háttérbe szorulván a vonós marha ára ijeszlöleg felemelkedett, úgy hogy a mely pár ökör a negyvenes évtized elején 300 váltó fton kelt, azt most 400 ezüst fton sem lehet megvenni, a szép kifogástalan pár ökröt pedig 500 frton alul alig lehet beszerezni. Ne gondolja azonban senki, mintha mi nyugotiak irigyelnök keleti testvéreink gyarapodását ! Ok is e hazának fiai, nekik is van joguk megkívánni az államkormánytól, hogy a mennyire az ország pénzereje engedi, az ö anyagi és szellemi emelkedésüket is elő mozdítja, s nekünk ez ellen még akkor se lehet kifogásunk, ha az ö gazdászati emelkedésüket a mi jólétünkre nyommasztó hatással nehezedni tapasztalnék. De azt már aztán méltán megkívánhatjuk, hogy a közterheket az emelkedő jövedelem arányához képest viseljék keleti testvéreink és -ne kívánják azt, hogy mi még adót is fizessünk helyettük. Ennél több méltányosságot igazság érzettel biró ember tőlünk nem követelhet. És ime mit tapasztalunk, midőn az uj cataster szerinti adókivetések az illető községekkel, s ezek által az egyes birtokosokkal közölve lettek? Az eddig is nagyon súlyos s a mezei gazdászatra zsibbasztólag hatott földadóink a dunántúli megyékben, amennyire eddig tudomással bírunk, áltáljában, a pápai és devecseri járásokban pedig különösen megdöbbentő, sőt leverő nagyságban emeltettek. Vannak községek, melyeknek földadója loo'y 0 — 150%-al magasabbra van az eddiginél felcsigázva, ugy hogy ha ez igy meg állhatna, némely birtokosaink magukat többé nem tulajdonosoknak, hanem az állam haszonbérlőinek tekinthetnék. Ellenben keleti testvéreink adója mind a mellett hogy az állam szomorú pénzügyi viszonyai közt is több száz milliókat költött az ö vasutjaikra, s ezekkel az ö anyagi jólétüket, a mi rövidségünkkel tetemesen előmozdította, nevezetesen leszállitatott. Hiteles tudósítások hiányában ez úttal csak egyet kívántam ezúttal felemlíteni mit a catasteri gyűlésben, a jelenvolt ministeri biztos ur szájából hallani lehetett: a kolozsvári cat. kerületnek az előbbi catasterben, midőn még nem volt Erdélynek vasútja, jövedelmi föátlaga 1 frt 20 krral lett felvéve, s ezt az uj cataster 84 krra leszállította. De nem csak a kerületek és kerületek közt, nem csak a járások és járások közt, de ugyan egy járásközségi közt is igen nagy szembetűnő aránytalanságok tapasztaltatnak, ugy hogy az uj cataster az aránytalanságokat a helyett, hogy ki igazította volna, még inkább szaporította. Ezen szomorú eredménynek több okai vannak, melyeket bővebben detaillirozni egy hírlapi értekezés szük kerete nem engedi. A főbb okokat következőkben vélem rejleni: 1- ör abban, hogy a járási b. biztosok, kiken fordult meg leginkább a járások és egyes községek sorsa, — többnyire a járásbeli és nem más vidéki lakosokból lettek kiszemelve, és sokan kinevezve lettek olyanok is, kik mezei gazdászattal soha nem foglalkozván, a talaj minősége megbirálásához nem értenek. 2- or abban, hogy a járási földadó bizottságok több izben lettek ugyan összehiva, de leginkább választások végett és tanácskozásaik oly szük kerete lett elibök kiszabva, mely végett alig volt érdemes velők a napidíjakat fogyasztatni. 3- or a kerületi bizottságokban mindegyik tag a maga járását iparkodott legyezni, más járásokra kevés figyelmet fordított cs a járási földadó bizottságok jkönyvei felolvasva se lettek. 4- er az egész eljárásban az oly annyira szükséges egyöntetűség nagymértékben hiányzott. Ez utóbbi pontnak illustrálására bátor vagyok két példát felhozni: Egy izbena helyi osztályozás megállapítása végett lettek a járási földadó bizottságok összehiva. Józan felfogás szerint i-sö helyi osztályt érdemelnek azon községek, melyek emporialis helyekhez közel fekiisznek, vasúti állomásokkal bírnak vagy azoktól távol nincsenek, jó országutakkal vannak ellátva és földjeik is könyü munkálatúak; — a 2-dikba sorozhatok oly községek, melyek emporialis helyektől és vasúti állomásoktól távolabb feküsznek, jó országutakuak is hiányával vannak, vagy hegyes-völgyes fekvésű földjeik nehezebben munkáihatók; — 3-dikba pedig lehetne tenni oly községeket, melyekben a most emiitett bajokhoz még a mostoha climatikus viszonyok is hozzájárulnak. Több helyi osztályt nem is kellett volna megengedni, és miután kétséget nem szenved az, hogy ugyan egy talaj minőségű, de különböző helyi osztályokban fekvő szántóföldek közt a jövedelemre nézve is léteznek különbségek, a fokozatok is a helyi osztályozáshoz lettek volna arányositandók. Igy fogta ezt fel a devecseri járási bizottság, s igy fogta ezt fel a szombathelyi járási földadó bizottságok nagyobbrésze, de vannak oly járások is, melyek ezen egyedül helyeselhető nézpontot tévesztve, s a talajminöséget a helyi osztályozással összezavarva, elhibázott munkálatot terjesztettek a kerületi bizottság bírálata alá. Csak egy példát hozok fel erre a veszprémi járásból, mely csupán a talaj minőségét véve tekintetbe, egész Mezöföldet, és igy annak vasúti állomásoktól távol eső és rossz útjaikról hires községeit, milyenek például Dégh es Szilas-Balhás, az első —; Veszprém városát, mely maga is emporialis hely, a megyei közigazgatásnak, törvényszéknek, püspökségnek székhelye vasúti állomással és hatalmas állami és országutakkal van ellátva, a harmadik —; Palotát, Ösküt, Hagymáskér községeket, melyek vasúti állomás helyek ugyan, de Veszprémhez nem is hasonlíthatók, a második — Vámos, Faisz, Szabadi közsegeketpedig, melyek részben Veszprémhez való közelségük s jó útjaik tekintetéből a második osztályt megérdemlenck, az ötödik helyi osztályba soroztattak, és hogy csordultig legyen a képtelenségek mértéke ezen 5-dik helyi osztályban az első talaj osztályú szántóföld, mely csak Kenése helységnél fordul elő, 10 frt 50 kr jövedelemmel lett megróva, holott az első talaj osztályú szántóföldek a 2-ik helyi osztályú községekben 9 frt 75 krral, a 3-ikban 8 írttal s a 4-ikben 6 frt 75 krral lettek íelvéve. Efféle viszásságok miatt történt is egy izben felszóllalás a kerületi bizottságban, de a jelen volt ministeri biztos ur azt felelte rá, hogy a helyi osztályozás semmi, ez csak a járásnak vidékekre osztását jelenti. Ha a helyi osztályozásnak nincs semmi értelme, akkor kár volt a járási bizottságokat e végett Összehívni, a járások tetszés szerinti feldarabolását az igazgatóságok vagy akár maguk a járási b. biztosok is minden költségeskedés nélkül megtehették volna. — Es ha mégis semmi a helyi osztályozás, akkor ennek nem is lehetnének catasteri következményei, pedig vannak, mert ily képtelenség, milyen a veszprémi járásból felemlítve van, nagyon kevés járásban fordul elő; legtöbb járásban ugy fogták fel a dolgot, a mint felfogni kell, vagy is a mint alább szállanak a helyi osztályok, azon arányban a jövedelmi fokozatok is alábbszállitattak. Továbbá az 1882-ki november hóban öszszc lettek híva a járási bizottságok a végett, hogy a községek felszóllalásait, az egyéni reclamátíók fcnnhagyásával tárgyalják cs megbírálják.— Ezt helyes értelmezés és a dolog természete szerint ugy fogták fel a járások földadó bizottságai, községei, söt kevés kivétellel maguk a járási becslő biztosok is, hogy a községek dűlőnként teszik meg észrevételeiket, dűlőnként lesznek azok megbírálva, s ha a dűlőknek egyes parcellái közt figyelmet érdemlő különbségek léteznének a talaj minősegére nézve, ezek lesznek majd az egyéni felszóllalások tárgyai. A járási bizottságok nagyobbrésze bele is ereszkedett a községi felszólalások tárgyalásába cs bírálatába, s azt be is TÁRCZA. ELKÜLDÖM A . . . Elküldöm a lelkem; Hol a büszke ormok vihar ülte válla A felhőket tartja: Setét fenyveseknek örök-zöld palástja Von szent sátort rajta. A titkos homálynak illatos viránya Gyöngyvirágot termel: Melyeket csókdozva, N ; játszi kanyargással Fut a bérezi csermely. Ide küldöm lelkem Csendes pihenőre, lerázva magáról Minden földi gondot: S álomra ringatják, titkosan suttogva A hűs árnyú lombok. Mily szép lesz ez álom! . . . elfeledve téged Sorsüldözte élet: Itt — hol a szerelemről csattog bájos ajka A kis fülmiiének. Illatos virágok Hulló leveléből, mit az esti szellő összegyűjt halomra: Lészen puha ágya — melyen, elszendérül örök nyugalomra ... És —körötte ott zeng minden este, reggel A csalogány ének! Mintegy folytatása, — érted égő, fájó Örök szerelmének,^ .. $00$ £a-joí>. MARGIT. 3 Ez a név, kedves egyszerűségében, a fekete gyászkorlátban, a te részvétedet kívánja kedves olvasóm. Az a szív, melynek utolsó dobbanásával, a mult szombaton, hasadó hajnallal szakadt meg élete: olyannyiszor szólt lelkedhez a „mi lapunk" hasábjain. Megérdemli hogy kora halálán a magad szive fogódjék el, szemed pillája alól pedig, könyü: serkedjen az igaz kegyelet keserű könye ! . . . Csak most tértem budavári kis lakomba; a levélhalmaz közepedt reám mosolyog szerkesztőnk keze irása, s onnan sir ki egy gyászkeretes széles levél. Kisir a többi közül, hisz zokogás, könyezés, kesergő bánat révén kelt maga is. Kezem reszketve nyúlt utána, pedig a magam gyásza árán, beletanult a fekete pecsétes levél bontásába. * Es futó pillantásom végig szalad a gyaszlapon. Merész sejtelmem, a döndi csecsemő halálát festé elém. Csalódtam s ebbe a csalódásomba bele sir a lelkem is. Az édes anya vérét, életét adta a mosolygó gyermek élteért. Latkóczy Margit urnö. életének 22-ik évében f. é. április 12-én reggel, kínos haláltusa után a teljesített kötelesség vigasztaló öntudatával jobb létre szenderült. Ezt olvasom ezen a gyászos czédulán. Hogy ki volt ő, azt el sem kell mondanom te szíves olvasóm ha nem is ismerted magát, ám olvastad a lelke szent sugallatát. „Ritka kedvességü és szellemű hölgy volt, mint erről a „Pápai Lapok" és a „Vasárnapi Lapok" olvasói meggyözödhettek.« Ezt jegyzi föl róla a „Pesti Hirlap". Az a szellemesség a franczia nő szellemessége volt, a kedvessége pedig az ártatlan pajzán gyermek bájoló kedvessége. A keresetlen egyszerűséget sima stilt, művészi festést, mely leg1 csekélyebb részletében is a hü éles megfigyelést árulja el: ezt látom, olvasom én mindegyik novellájában, mindegyik költeményében. Hiszen olvastad a » Temetőbem cimü költeményét : *) »Szomoru fűz hervadt lombja,« Melyet ültet a kegyelet, »Rá borul majd sirhalmomra« S eltakarja nevemet. »Mily jó lesz itt megpihenni,« Hova vitték drága kincsem; »Oda lent már nem fáj semmi« Mert fájdalom ott már nincsen! Oda vágyott kis magzata hunyó porához, mert fájdalom ott már nincsen! Látnoki jövendölése beteljesült: a kesergő fájdalom, — a lélek sugallata volt. Én ismertem a kedves szellemességü úrhölgyet, ki élő szavával is minduntalan egy-egy novella, causeria vagy vers vázát beszélte nekem. S mily gyorsan dolgozott! Egy-egy este mikor a kötö-tü forgatásába, vagy a lenge csipkeszál vetésébe belefáradt az a kic si barna kéztoll szorult abba: s vagy nyolez-tiz hasábot is irt, az érdekes meséből. A pitymalló hajnal be sokszor ott találta a pislogó mécses mellett! Hevesi József lapja a »Vasárnapi Lapok« a kedvesebbnél kedvesebb csevegéseit közölte. Óh szíves olvasóm, te sokszor hálátlan is vagy ám; *) Pápai Lapok" 1885. év június 24 26. sziua, i nem tudod, hogy kinek sorait olvasod azokat saját ereje rovására, édes szendergő álma megrablásával irja. Igy dolgozott a mi boldogult Margitunk. Benne férje hőn szerető hitvesét, s irodalmi munkásságának ügyes segédét gyászolja. Hisz ott virrasztott férje mellett hozzá szólt akármelyik tudományos munka érdeméhez, bármily nyelvből került műfordításhoz: hozza szólt érdemlegesen, okosan. Ki kisérte a hírlapírót a rögös pályán, irt egyre maga is és javította éjjel nappal a kolumnák tengernyi számat a szakadozó, ribahálós kefelevonaton ! Bámultam azt a páratlan elmét, mely az egyszer olvasott verset évekig nem felejtette el. A boldogult rendkívül szerette Soos Lajosunk múzsáját, és valamennyi költeményét szórúl szóra tudta, s elmondta bármikor! Szegény jó lélek, most ott pihen Sopronban a Szent Mihály temetőben. Sirdombjára nem vihetett koszorút a tisztelő becsülő barát: őszinte tisztelője. Hozzád fordulok szives olvasóm, szentelj velem együtt emlékének: egyetlen forró könyüt; ajakad meg rebegjen imát, imát: szépet magasztosát egy nemes női sziv lelki üdveért! Életében, huszonhétszer váltott hímet a mező- Virágzó fiatalságában búcsúzott tőlem késő ősszel: ma meg fekete göröngy hullott a koporsójára. Szive minden dobbanásában, a lélekharang csendülését olvasta. Szeme pilláját lezárta, de az ajakra oda ült az édes mosoly. »Hervadasa liliom hullás volt.«
