Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-03-30

jVÜegj eletiiJk. minden vasa r ii a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is _ . adatnak ki. Bérmentetlen levtlek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. KéziratoJi nem adatnak nssza. - • Á lapnak szánt 'közlemények a l a p SZERK. h ivat ál a b a (Ó - k o 11 egi u in épület) küldendők. PAPAI LAPOK. Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt, Negyed évre 1 frt 30 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos felitsor térfogata után 5' kr, nyiltiérben 25 krajczárrai szánntalnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába (r ef. föis k ola ny 0 m d áj a) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. — Lapunk mai számával Xl-ik évfolyamának első évnegyedéi tölti be. Felkéljük előfizetőinket a hátralékban levő dijak szives beküldésére s az előfizetés megújítására. Felmentve érezzük magunkat lapunkat bővebben ajánlani. Erezzük, hogy lapunk kiállja bármely vidéki lappal a versenyt. Nem kiméitünk a lefolyt évnegyedben sem, semmi áldozatot. Megyénket érdeklő hírek közlésével legelsők között voltunk, többször távirati közlésekkel előzve meg a fővárosi lapokat. Lapunk tartalmát csak legutóbb is egymásután két izben mellékletek adása által iparkodtunk bővíteni. Irányunkat s czélunkat pedig törhetlen buzgalommal — számos munkatársaink lelkes közreműködésével — képviseltük. Lapunkra előfizethetni: évnegyedre 1 ft. 50 k r j á v a 1 a ref. főtauoda nyomdában. A „P Á P A l L A P 0 K" kiadó hivatala. Hol keressük okát bajainknak? Nem titok az, mert már igen sokszor elmondatott, hogy köz és magán bajainknak forrását azon általános közgazdasági politika folyamában találhatjuk meg, melyet állam és egyesek követünk. Mert nem teszek kivételt magunkra nézve sem. Mi gazdák is sok hibát és mulasztást kövelünk el, a mi nem válik javunkra. Az a körülmény, hogy vannak egyes vidékek az országban, vannak egyes községek és gazdák, kik nem pusztultak el, de sőt bizonyos gyarapodást mutatnak, ahol az adó és egyéb végrehajtási követelésekkel nem vesződnek a hatóságok, mert kiki megél saját emberségéből, még nem bizonyít az általános helyzet kifogástalansága mellett; mert ha az általános viszonyok kedvezőbbek lennének, a gyarapodás az említett helyeken még szembeötlőbb lehetne, s akkor bizonyosan kevesebb lenne a panasz az ország egyéb vidékein. Tagadhatatlanul igaz: hogy a kedvezőilen közviszonyok mellett, mi sem gazdálkodunk úgy egyénileg, hogy dolgaink jobbra menjenek. Nem merítünk tanulságot a tapaszlalatokból, mintha azt akarnók bizonyitani, hogy a magyar ember csak saját kárán tanul; ha ugyan tanulna. Amint igaz az a közmondás a világ közTÁRCZ1 Bölcseleti elmefuttatás. (^Felolvastatott az ismeretterjesztő egyesületben, 1883 évi november hó 25-én .J (Folytatás.) A bölcselet fogalmának meghatározása után nem lesz érdektelen megismerni azon rendszereket, melyeket a bölcselet az igazság kutatásában követ, s megtudni, melyik volna a legalkalmasabb, mely bennünket a kitűzött célhoz vezethet. A bölcselet története négy tiszta rendszert különböztet meg, s ezek: az Idealismus, realismus, mysticismus és a skepticismus; ötödiknek hozzá szokták némelyek adni a Franciaországban mostan divó eclectecismust, melynek alapitója a tevékenységről előnyösen ismert Cousin. Ez utóbbi azonban csak a

L négy rendszerből kalászatok utján összeállított mozaik. Nézetünk szerint az első kiindulási pont volt a bölcseletben a mysticismus. A keletiek látván a természet bámulatos hatalmát, titokszerü erő által vonzatva elmerültek a különféle természeti tünemények szemléletébe; s' miután a tünemények okait maguknak mégmagyarázni nem tudta!?, a képzelet világában

5 keresték a talány megfejtéséf, mibÖl természetes, a legtarkább képek alakultak", Egyátalábán á keletiek egész bölcseletét bizonyos titokszerü homály fedi, s ez volt oka, hogy a kelieti bölcselet — bár csirájában a bölcseleti rendszerekét magában rejtette, jiem fejlődhetett valódi bölcseleti rendszerré. dolgaira, hogy „parva sapienfia regifur mundus''' úgy igaz marad az is, hogy a gazdálkodásban sok apró körülmények megfigyelése és összeműködése, teremti meg azt az állapotot, amit sokaknál — az eredményben — jólétnek, vagy másoknál ellenkezőleg a hanyatlás vagy végromlás álapolának kell felismernünk. Mert valamint a természetben: úgy az emberi dolgokban^ tehát a gazdálkodásban sem történhetik semmi oly véletlenség, amit bizonyos értelemben saját eredeti okára visszavezetni ne lehetne. Egy régi igaz közmondás hogy : ,,a rend mindennek az anyjaf' melynek különösen mély értelme és hatása van az emberi közdolgok folyására. Nem csekély figyelmet érdemel tehát a gazdálkodásban is az a körülmény, hogy micsoda rendet tart fel valaki gazdasága vitelében. A helyes berendezkedés és rendtartás egyik alapfeltétele a boldogulásnak, és ezt nem csak magára a gazdálkodás rendszerére értjük: de mind azon mellékes körülményekre is, melyek a gazda figyelmét kell hogy egyenkint igénybe vegyék; tehát minő rendet tart fen valaki háza környékében, s házvitelében, minő rendet követ a szérüs-kert és istállóban, hogyan eteti jószágait ? s viseli gondját gazdasági felszerelésének? a szerint Ítélhetjük meg mint gazdát. A helyes egymásután és rend fönlartása dolgaink elintézésénél, tetemes idökiméleltel is jár\ már pedig „az idő pénz" mondja az angol gyakorló gazda. Ott hol rend uralkodik, megvan mindennek a maga helye és ideje, mindenki tudja saját kötelességél: ott nincs lólásfulds, s nem kapja ki egyik cseléd a másik kezéből a szerszámot, mert mindenit tudja, mit mivel végezzen. De a rendtartás' takarékosságot is foglal magában • ki számadást vezet kiadásairól, óvatosabb lesz ezzel; ki rendben takarmány ózza állatait, kevesebb takarmánnyal és jobban fogja kiteleltetni marhaállományát, mint ki derűre borura eteti azt; és ez áll a házvitelre nézve is. Igen sok gazdát azon rendellenségek hoznak zavarba és költekezésbe; melyet házvitelében lapasztalhatunk, mert a rendetlenség már a dolog természeténél fogva, lementeién kár és veszteséggel is jár. Egy másik jó tulajdonság, minek a gazdát vezetnie kellene: a szorgalom és kitartás; Hogy a görögök már igen korán ismerték a keleti, különösen a hindu bölcseletet, tagadni nem lehet; feltűnően észlelhető ezen befolyás egészen a sophistákig. Ámde a görögök egészséges, józan szelleme nem elégedett meg a m3'sticismus babonás rendszerével s a világot érzéke alá eső oldaláról kezdte felfogni; igy kezdődött a görögök reális bölcselete, melyet minthogy egészen a természetre volt iiányozva, s mintegy e központ körül forgott, műnyelven természet központi bölcseletnek (phílosophia physicocentrica) szokás nevezni. De miután a Socrotes előtti iskola kutatásait, csak is a természetre fordította s az embert, ki a természet tulajdonképeni szemlélője,, vizsgálódási köréből teljesen kizárta; már a sophistáknak feltűnt, hogy a kutatások tulajdonképen a személyi alanyból indulnak ki, tehát rá is kezdtek némi figyelmet fordítani; azonban az érzéki észlelésen felül nem igen emelkedtek, bár tagadhatlanul megkönnyítették az utat Sokratesnek, hogy á kosmologikus bölcseletből a gondolkozó alanyra térjen át s ezzel az ideális bölcselet alapját megvesse. Miután ezen irány meg igen gyakran a dogmatismus merev, pangasztó befolyásának hódolt, s mindent elfogadott ugy, a mint volt, szükségessé lön, hogy a skepticismus mindenben kételkedő rémképe fel-felrázza kényelmes álmából. Ha mindezen négy rendszert ügy elembe veszszük, azt fogjuk tapasztalni, hogy egyik sem elégíti ki az embernek az igazság után törekvő lelkét; mindegyikben van valami, a mi vagy egyoldalúságba vezet, vagy mi több, határozottan korlátozza az emberi szellemet, nem mondkét föltétele a sikernek. Mert a legtöbb hátramaradás azon kapkodásból ered, melylyel dolgainkat visszük. Ha a henyeség — mint mondják — az emberre nézve a bűnnek párnája, ugy á restség a gazdára nézve a pusztulásnak puha-ágya. Mert ki szorgalommal s kitartással nem lát dolgai titán, ki az egyszer jónak ismert Ösvényen meg nem marad; de folytonosan változtatja terveit, lehetetlen hogy haladni s gyarapodni tudjon. Mert minden kezdet nehéz, azért minden rendszer változtatás a gazdaságban is bizonyos hátramaradást okoz; azért oknélkül ne változtassunk egyszer megállapított gazdasági rendszerünkön. Az örökösen újító gazdák amellett, hogy költségesen gazdálkodnak, előre sem haladnak. Legyünk szigorúak a munkateljesités megkövetelésében, az emberekben a kötelességérzetet neveliú kell! Adjunk inkább időt mutatásra .cselédeinknek, mint megtörjük a hanyagságot; a gazda sohase halassza másnapra azt, amit ma elvégezhet. Végre van egy megbecsülhetetlen erénye az emberi természetnek, amit szeretnénk, ha minden gazda ápolna és elsajátítana magának és ez: az* okos takarékosság. Mert nem csak egyeseket, de egész államokat is tönk szélére juttatott már a gondatlan pazarlás. Mert hiába való az igyekezet, tudomány és kedvező körülmények, ha azzal amink van nem tudunk okosan élni. Mert nem kevesebb erény azt, amit beszereztünk meg is tudni tartani, miután helyes takarékosság nélkül nincs annyi vagyon, hogy utoljára eine fogyna és a köztapasztalás azt mondja, hojy: ki gondját nem tudja viselni annak amije van, ritka eset, hogy az az ember keresni is tudjon. Mert csak a takarékos ember ismeri valódi becsét a szerzeménynek. A mondottakból láthatják ha ítélni akarunk, hogy sok esetben magunknak is ráhatjuk fel, ha dolgaink roszul mennek s nem boldogulunk. Igyekezzünk tehát odahatni gazdatársainknál, hogy mindenben adjanak a jobbnak a helyesebbnek tért. Különösen hassunk közre, hogy a nép szeresse a becsületes munkát, és kerülje a henyeséget, mert a munka nemesit, míg a henyeséggel a rosz indulatok kerülnek j felszínre, s az elaljasodás lép annak nyomába. Győzzük meg a népet, hogy az isszákosság, a pálinka ital kedvelése nemcsak erkölcsileg rontja meg, de megrontja egészségében is, elveszi erejét a munkától, idő előtt tehetetlenné teszi: — és alapját veti meg — a korcsmahitel alakjában —- anyagi helyzetének megrontására. Megyénk központi szervezetéhez. Lapunk első volt, mely már évekkel ezelőtt indítványba hozta a vármegyéknél szervezendő közigazgatási gyakornokok állásának rendszeresítését. Országgyűlésünk mult évi törvényalkotásai között bizonnyára egyik legindokoltabb volt a közigazgatási gyakornokok létesítése. Megyénk legjobban érzi e reform jóságát. Derék, kitartó, tanult, szorgalmas, fiatal szakérőket nyert általa megyénk kormányzata. De nagyon természetes, hogy a kitartás és szorgalom kell, hogy megérdemlett elismerésben nyilvánuljon. Van a központban szintén egy közigazgatási gyakornoki állás szervezve és betöltve egy kiváló szorgalmú fiatal erő által; ki — minthogy a tisztújítás 6 évre szól — kénytelen 360 frt csekély díjazás mellett munkáját, szakerejét a megyének áldozni. Ily árért hat éven keresztül szolgálni bizonnyára lankasztólag hat mind a munkakedvre, mind a kitartásra. Megyénk érdekéből kell gondoskodnunk, hogy ha csak lehetséges, a tevékeny, becsületes erőket el ne riasszuk a megyei közszolgálattól. Szerény nézetünk szerint, a közérdek kára nélkül e lehetőség fenforog. Vármegyénk központi igazgatásánál két aljegyzői állás van rendszeresítve. Már a rendszeresítés alkalmából méltán felmerült az aggodalom, hogy két aljegyzői létszám kevésnek fog bizonyulni a központ óriási ügyforgalmával szemben. S már ekkor az illetékesek utaltak arra a fiatal, derék szakeröre, ki mint gyakornok példás ügybuzgalmat fejt ki. Ez indokolás folytán egyelőre, s csak is egyelőre megelégedtek megyénk érdekeit szivükön viselő bizottsági tagok az aljegyzők eddigi számával. De mindenki beláthatja, hogy az az indokolás, hogy •negyelőrev- csak is egyelőre állhat. Zala megye, Somogy megye 3 aljegyzővel bir, s az árvaszéki jegyzőn felül 3 aljegyzői állás van rendszeresítve a kisebb ügyforgalommal, s kevesebb számú lakossággal bíró, csekélyebb térfogatú Szabolcs megyében, Alsó Fehér megyében. Sáros megyében, Abauj megyében, Nógrád megyében stb. — S csak a legkisebb njegyében, mint Esztergom, Hont, Csanád, Mosón megyék — van csak 2 aljegyzői állás. Nyilvánvaló e példákból is, hogy Veszprém megye, ha már »egyelöre> az épen szerencscsen választott közigazgatási gyakornok munka erejük ugyan magas réptében, mert erre a mysicisiuus is alkalmas, hanem mindenesetre tudományos vizsgálódásai- s kutatásaiban s főleg a célhoz jutásban. Kiindulási pontnak, nézetem szeiint, legalkalmasabb a skepticismus; mert a ki minden tant dogmaticus szigorral fogad el, az a bölcselkedés nehéz pályáján nem fog valami nagy eredményt felmutathatni, miért is legtöbb bölcselkedő, nevezetesen tanulmányai kezdetén kételkedő (skeptikus) is. A mysticismus a bölcselet keretében nem egyéb, mint szellemi extasis, elragadtatás, s igen alkalmas a bölcseleti ellenzékeskedés előidézésére. Különben a tudomány megalkotásához positiv uton egyetlen egy elemmel sem járult. Hátra volna még az ideálismus és a realismus, E két rendszer a bölcselet nagy épületének emelésénél a két leghatalmasabb tényező; azonban homlok egyenest ellenkeznek egymással, mennyiben nem csak el nem ismerik egymás vívmányait, sőt egyenesen lerombolásukra törekszenek, hogy a romokból építsék fel, vagyis inkább, emeljék magasabbra rendszerök épületét. Hogy e két rendszer harca egymással eredményre nem vezethet, nagyon is világos, mert az ideálismus mindent a gondolásból, a realismus, vagy nevezzük saját nevén, az empirismus mindent a tapasztalatból vél meghatározhatni; egyik nagyon kiemeli a subjectiv {alanyi) a másik az objectiv (tárgyi) oldalt. Már pedig gondolás nélkül nem lehet hasznos a tapasztalat, s tapasztalat nélkül nem lehet alapos a gondolás* Innen keletkezett a mélyebben gondolkozó bölcselök combinatiója következtében a concret vagyis bsszerü bölcseleti rendszer, mely a subjectiv és objectiv oldalt egyesítve a tárgyat életfejlödési alakjában fogja fel, jelszava lévén : az eszmék rendje, a dolgok rendje, s a dolgok rendje az eszmék rendje. Tagadhatlan tény, hogy a bölcselet mint tudomány, korunkban sokat veszített régi tekintélyéből. S ha figyelmesen s behatóbban vizsgáljuk ezen igazi hanyatlás okát, azon következtetésre kell jutnunk, hogy a különféle rendszerek helytelen iránya vitte a bölcseletet ezen válságba. A bölcselkedés soha sem fog megszűnni, mig az emberi szellem a világ és saját létkérdésének megoldásával foglalkozik; mig magaszto.* hivatását, t. i. az igazság felderítését tartja szem előtt; mig a tudomány meg nem szűnik az emberi kutató ész tárgya lenni. A positiv tudományok oly 'óriási lépéssel haladnak fejlődési stádiumukban, hogy az embert azon gondolatra késztetik, miszerint ama sürü ködfátyol, mely a világ mindenséget az ember fürkésző tekintete elöl elfödé, már-már fellebbenni leszen kénytelen; hogy azon titok, mely minden lépten nyomon környezett bennünket, mindig szűkebb s szűkebb körre szorittatik, hogy az ember hatalmas szelleme elég vakmerő leend a Mája fátyolát szellőztetni. (Folyt, köv.) c£bc'(W £aj.oí>.