Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-11-09

~ML&&3 eletiilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. ßtrmenteilen lev lek. csak ismert keséktől fogadtatunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak, szánt köziemé nyék a l a p SZER lí h t v n > a l á h a (Ó- k o 11 e(f i n m. é p n i v í) küldendők. PAPAI LAPOEi Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám árá 75 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petiisor térfogata után 5 kr, nyilítcrbcu 25 krajczárral szállíttatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a l a p KI A D Ó h i vala! á b a (r 0 f. fő i skol a n y 0 m d áj a] küldendők. Pápa város h a f ő s'á g á n a ft í s 1i ű b b pápa í, spápavítí é ín egyesületnek hivatalos käzlönye. PÁPA, 1884 nov. 8. Megígértük, hogy mielőtt magmik is hozzá szólnánk közigazgatásunk reform­jának életbevágó horderejű kérdéséhez, — közölni fogjuk Szabolcs megyének e tárgyban megyénkhez küldött átirata mellett, — melyet már előző számban ismertettünk — Torontál megye hason tárgyú átiratát. Azon újra és újra megújult kísérle­tek daczára, melyek alkotmányos újjá­születésünk másfél évtizede alatt köz­igazgatásunk javítása czéljából történtek Torontál megye is azok közé állott, kik komolyan állítják, hogy közigazgatásunk­nak sem szervezete, sem ezen {szervezet működése és a közigazgatás menete nem felel meg a haladott kor igényeinek. — Ezen általán elismert tényt konstatálta évek során át szerzett közvetlen tapasz­talatok alapján Torontál megye alispánja is, és e kérdés tárgyalására szintén egy bizottság lett kiküldve. Első sorban azon meggyőződésének ad Torontál megye kifejezést, hogy he­lyes és az állam, valamint a polgárok érdekeit csak valamennyire is kielégítő községi igazgatás nem képzelhető a mai törvények alapján. Eőelvül kimondandó­nak tartja, hogy tekintettel arra, misze­rint a községi közegek által jelenleg el­látott teendők igen jelentékeny része állami igazgatás, az állam is bizonyos méltányos arányban résztvegyen azon terhek viselésében, melyek ezen teendők ellátásából erednek. Továbbá azon sok oldalú és legnagyobb részben szakszerű előképzettséget igénylő teendőkre való tekintettel, melyek a községi közegek ál­tal már most is végzendők és melyek a viszonyok fejlődésével folyton szaporod­nak: a községi elöljárók egyrészétől meg­felelő qualifikáció lenne követelendő, mi­nek természetes folyományát képezné, hogy a qualifikációhoz kötött áUások ál­lami ós élethossziglanra szóló kinevezések ut­ján lennének betöltendők, természetesen oly javadalmazással is ellátva, hogy élet­pályának ós kizárólagos foglalkozásnak tekintethessék. Mert csak az esetben vár­ható, hogy a szükséges qualifikáció még­is fog szereztetni és hogy qualifikációval biró elegendő számú egyén kapható is lesz. Hyen qualifikációhoz, állami kineve­zés és megfelelő javadalmazáshoz kötendő lenne a községi j egyzőn kivül a biró és pénz­tárnok állása, utóbbinál a fösuly a számvi­teli képzettségre fektetendő lévén. Ebből következnék, hogy a választás csak is a kisebb jelentőségű és inkább ellenőrzésre hivatott községi elöljárókra és a községi képviselő testületre nézve — természe­tesen csak részben — volna fentartandó. — A qualifikáció követeléséből az élet­pálya biztosításán kivül ; a kinézendő elöljárók fizetésének a jelenleginél jóval nagyobb ós oly mérvű megállapitása is folynék szüksógszerüleg, hogy anyagi gondoktól menten és idegen érdektől függetlenül szentelhesse magát hivatá­sának az ezen pályára lépő. — Ez utób­binak ismét folyománya lenne, hogy az állami hozzájáruláson kivül még fede­zendő költségek előállitkatása végett az eddigieknél nagyobb körök létesíttessenek a szegényebb községek közt. —Egyszer qualifikált és kellő javadalmazás által anyagilag is biztosított elöljárók állván a közigazgatás szolgálatában, a községi elöljáróság minden veszély nélkül sokkal nagyobb hatás körrel is felruházható lenne, mint az jelenleg lehetséges ; úgy hogy viszont a községi képviselő testü­letnek az ügyek egy részére nézve ugy is leiette nehézkes eljárása a nagyobb fontosságú közérdekű ügyekre és a va­gyonkezelés ellenőrzésére lenne szorít­ható. — A quahfikációval, biró és rend­szeresített végleges alkalmazásban levő ezen elöljárókkal szemben azután a fe­lelősség sokkal szigorúbban és teljesebb mértékben lenne alkalmazható és érvé­nyesíthető, mint ez a jelenlegi felelős­ségre vonatás esetén nem alaptalanul a törvények és rendeletek nem ismerésére hivatkozó ós ezért méltányossághói min­dig enyhébben is sújtható elöljárókkal szemben lehetséges. Itt kiemelendőnek tartja Torontál megye, hogy az alkotandó törvényben minden esetre intézkedni kei­lend nem csak az elöljárók, hanem a képviselő testületi tagok felelősségéről és vagyoni kártérítési kötelezettségéről is, ós pedig nem a jelenlegi községi tör­vény által erre nézve kij elölt költséges ^s hosszadalmas polgári peres eljárás, ha­nem a közigazgatási végrehajtás utján is, legfeljebb annyi lévén megengedhető hogy a kárigény jogi alapossága utólag és az azzal terheltnek felperessége alatt biróilag is felülvizsgáltathassák. — Kü­lönösen gondoskodni kellene a felelősségre vonatkozó intézkedések kapcsán arról, hogy lehetetlenné tétessék azon most nagyon is gyakran előforduló eset, midőn a képviselő testület a felettes hatóság ellenkező határozatai és rendelkezései daczára is keresztül viszi saját akaratát; nem állván a törvényhatóság jogában egyenesen reá parancsolni, hanem leg­felebb törvénytelen határozataikat lé­vén jogosítva megsemmisíteni. Ezen visszaélés ellen talán kielégítő óvintézkedés lenne annak kimondása, hogy a községi képviselő testület és elöljáróság személyes és vagyoni felelős­séggel tartozik ily esetekben és hogy a felettes hatóság jogosítva van határo­zatának vagy rendeletének ellenkezés esetén a renitens fél terhére és költsé­gére más közegek által foganatot sze­rezni. — Egyébiránt az esetre, ha az állami kinevezés elve a közigazgatás min­den fokozatán érvényre emeltetnék, ön­kényt előállna annak elkerülhetlen szük­sége, hogy a tisztviselők jogai és köte­lességei s utóbbiak között a felelősség is, egy kimerítő hivatali pragmatika tör­vénybe igtatása által rendeztessenek és pontosan megállapittassanak. Beható át­dolgozást és elvi módosítást igényelne továbbá a községi törvény azon része, mely a községek hatóságának köréről egy részt és a községi képviselő testület összealkotásának módozatatairól, m á s­részt intézkedik. A fennálló községi törvény ugyanis az első tekintetben na­gyon hézagos, a második tekintetben pedig eltévesztett alapon áll. A községi hatóság köréről és kiterjedéséről szóló rósz, eltekintve attól, hogy teljesen fi­gyelmen kivül hagyja azon a nemzet­közi jog áltál is elismert elvet, mely szerint a terület ldvühség jogát élvező hatóságok lakó és működési helyére még az állam rendes közigazgatási hatósága sem nyúlhat be, s igy a község még kevésbé; — nem tartalmaz rendelkezéstJ azon gyakori eset iránt sem, midőn a község, területén belül egy egyenrangú vagy épen felettes hatóság pl. szolgabi­róság vagy alispán székel, mely saját működése területén belül a szükséges hatósági, rendészeti s egyéb igazgatási teendők ellátására nemcsak képes, de inkább hivatottnak is látszik már csak az okból is, hogy eleje vétessék ekként a hosszadalmas megkereséseknek s a né­zet eltérésekből eredő netáni súrlódások­nak. Az érvényben levő községi törvény e részbeni hiányossága gyakori kellemet­lenségeknek teszi ki még a felettes ha­tóságokat is, különösen ott, hol a köz­ségi hatóságot kezelő orgánumoknál a hivataloskodási viszketeg épen a felettes hatósággal szemben szokott jelentkezni. Ezen viszásság megszüntetése iránt az alkotandó törvénynek határozott ren­delkezést kellene tartalmazni. — Továbbá reformokat igényelnének a törvény azon rendelkezései, melyek a községi képvi­seletre vonatkoznak, A képviselet mű­ködésének módja jelenleg oly hiányosan van rendezve, hogy gyakran pusztán e miatt a törvényhatóság legüdvösebb. tö­rekvései hajótörést szenvednek. Itt ki­mondandó lenne, hogy mindazon esetek­ben, midőn a járási tisztviselő jelenlétét a közérdek követeli, jogosítva legyen az a képviselő testületi ülést szavazattal nem biró elnök minőségében vezetni, akár a felettes hatóság rendeletére, akár a képviselet egy részének kérelmére vagy a törvény által eleve meghatározandó esetekben. •— A községi képviselő testü­let . QSS zeállitásánál j elenleg irányadóul szolgáló alapot hiányosnak és czélté­vesztettnek főleg két irányban kell te­kinteni; először az annak összeállításánál figyelembe vett tényezők tekintetében; és másodszor azon aránytalanság miatt, mely a községi terhekhez való hozzájá­rulási kötelezettség közt egy részt és a határozatok hozatalánál biztosított befo­lyás közt másrészt jelenleg fennáll. Az elsőre nézve szükségesnek és az alko­tandó törvény által szentesitendőnek véli Torontál megye azt, hogy a választott és census alapján a képviselő testületbe bejutottakon kivül kellően figyelembe vé­tessék az értelmiség, is, a mi annyiban nem volna uj elv, a mennyiben ez a képviselő választói jogosultságra nézve már az 1874 évi XXXIII. t. cz. 9 §-ában el van fogadva és a községi képviselet­TÁRCZA. V.... hoz. Szeretni hajh! Szeretni — azt lehet; A láng kigyúl, ha szikrát fii a szél, Mindenki bir egy érező szivet, Mely verni kezd más sziv verésinéi. Más is szeret, tudora, nagyon szeret, S hogy igazán még azt is elhiszem, De ügy mint én szeretlek tégedet: — Ugy nem szeret, oly forrón senki sem, Ajándokul hoz egyik czifra szót: — Szivén a kéz, és földig hajtva térd — Lelkének csak egy gondolatja volt, • És nézd leányka most az is tiéd, Ne késs tehát, csak bátran nyújts kezet, Hogy ó szeret, azt láthat'd már hiszen! Szerethet is; de mint én tégedet: Ugy nem szeret, oly forrón senki sem. Mutat a másik ékes palotát, Titkosan rejtve árnyas lomb közé; S ionét szemed a milyen messze lát: A zöld virány, lomberdő mind övé, És ím, ezt mind od'adja majd neked, Ha szived, melyre vágy övé Jeszen! Szeret. De ugy a mint én tégedet, Ugy nem szeret, oly forrón senki sem. Lesz tán, ki érted mindent tenni kész, Ellesi szived minden óhaját; S nem tartja gát föl, nem rettenti vész, Hogy ugy legyen, a hogy megálmodód. Keres számodra igaz gyöngyöket, S mindent mi drága, lábodhoz viszeu, Szeret nagyon. De mint én tégedet: Ugy nem szeret még ez sem, seukisem. Czifra beszédekhöz nem érlek én, S mely befogadna, uincséu palotám. És álmaid, habár megérteném, —­Valósággá át nem varázslanám. Nem adhatok én néked kincsekel, A melyeket e föld méhe terem ... Dc hidd azért, hogy mint én tégedet, Ugy nem szeret, oly forrón seuki sein Lelkem repül, s fel a magasba vágy, Felhőkön túl, a hol a sas lakik, A hol tisztább az ég, szebb a világ. — De én kitéptem szárnya tollait, Hogy örökké maradjon csak veled, Kedves leány! Ezért tudom s hiszem, Hogy oly forrón, a mint én tégedet Nem szeret e világon senki sem. Túl a Dunán. — A Kenienéstől a Balatonig tengelyen. Irta: LASZ SAMU. A puszták költője rá sem hederített a „zor­don Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tá­jára" s tollából került a puszta hymnusa. Az ódák lánglfilkü irója megszorult kebellel, bánatos arccal tekintett Ságh felé, elbúcsúzott tőle, el Egyházas-Hetyétől, kedves szülőföldétől. Keblé­ben dal fakadt, szeme pilláján köny csillogott. Búcsúzott tőled mosolygó szép vidék, bár a szive szakadt is utánad . . . S szemébe mosolyogtál borág övezte vidék, te is Kemenes, sivár pusztaságoddal oda fenn a sikon, örökös egyhangúsága ennek a tájnak. Úti­laput kötök a talpamra. Istvánom a Mérgest és Vadast vezeti a rud mellé s hurokra veti az ist­rángot, hogy kis kocsim a Balaton mellé gurit-^ son. Hanem még odáig jó nagy hajtás esik, mert^ két megyén poroszkál végig lovam, hogy szinte szikra kél a patája dobbanása után. Elmarad mögöttem Kemenes regényes hegy­sora s Nemes-Dömölk Virághalmi Ferenc sírjá­val. Rozzant fakereszt jelöli a sirdombot. Vájjon mikor állítunk mi sirkövet ?! Oh, pedig ha va­laki, ugy bizonyára ö megérdemelné. ,,Hadd sírjon a sziv, ha ítélni erőtlen! Tán igy hamarább jön az enyhe tavasz S- behinti virággal az egyszerű dombot Hol ó' pihen, a ki tövis közt bolyongott." Ságh csonka lecsapott kúpját köszönti sze­mem, hol Vak Béla királyunk átkozta el az épí­tőmesterét, s a Vas Pál kunyhóját mutogatja a nép. A község itt lenn a hegy tövén az Erdödy Ferenc gróf mintagazdaságával dicsekedik. Izsák­fán túl épen Bobával szemközt kezdődnek a táv­író póznái, s vezetnek egészen be Jánosházáig, a melyet a Nicotiana tabacum tett oly híressé. Hanem még előbb két fordulója kerül az ország utjának; az első Fálfa falu végén, a második a „Nekeresdi csárda" mellett, hol Nepomuki szent Jáfios fordit hátat az utazónak, nem mer vele szemközt nézni, jánosháza, dohánytermesztését siratja), pedig Karakóval s a két Kamonddal együtt évente vagy hatvan-hetvenezer forintnyi értékű dohányt vitt a forgalomba. Még szűz dohányra való is kerüL A nép, ez a derék türelmes nép, összetűzött a finánccalj a boros hordók fenekét kiütve, nagy csomókba gyümöszölt dohányt szál­lított le Zalába, Vasba mindenüvé. Csempésztek egyre. Most ugyan körmükre koppantott a pénz­ügyminiszter ur, jaj annak, ki csak egy árva le­velet is termeszt. Hajdina virágzik a dohányül­tetvények helyén. Jobbra a gyönyörű fiatal nyíres marad mö­göttünk, hogy aztán százados tölgyes mellett el­haladva, megbámulva a fiatal fenyves ültetvényt, Nyavaládba jussunk. A fenyőfákat a vallásala­pitványi uradalom erdövédje ültette. Gyöngécsf kék még, de egyre gyarapodik törzsük, hogy majd később kis Kárpát-világ szálljon ide e nagy síkságra és az erdő hangostorku madara hallassa -szavát, azt hogy: Ti-li-ó! Ti-li-li-ó! akár ott fönn a magas Szepességen. De vájjon mikor éri el ez a fenyves a znió-váraljai „áIlab"-ot, melyet oly remek fény­képben örökített meg Beszédes Sándor, Eszter­gom derék fényképésze, mikor tVdtára adtuk a a francia nemzetnek és a nagy világnak, hogy nekünk, magyaroknak is van okszerűen kezelt erdőgazdaságunk! A nyavaládi tölgyes a Farkas és Nagy­erdővel egyik része az ötvenhatezer és százöt hektárnyi vallásalapitványi erdőnek, édes test­vére a nagy-köveresi és pilis-maróti televényes agyagtalaj trachiton elterülő tölgyeseknek .... Azt a régi derék emberemet, a plébánost, ki emigy mutatta be magát az uri társaságnak: „Pogány apától, Ördög anyától, Pokol-ban szü­lettem, .Kinlódon káplánkodtam és Nyavaládon plébánoskodom" — immár nem találtam ott: el­költözött egy boldogabb világba. „Pokok'-ban szü­letett, de bizonyára a mennyekbe jutott. Nya­valád! Furcsa név az igaz, s engem mégis annyi kedves s bánatos emlék füz ahhoz. Ötvöst jobbra, Megyert és Káptalanfát balra hagyva, Hetyefön és Dabroncon. végig, Dörgecs 45

Next

/
Thumbnails
Contents