Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884
1884-11-09
~ML&&3 eletiilc Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. ßtrmenteilen lev lek. csak ismert keséktől fogadtatunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak, szánt köziemé nyék a l a p SZER lí h t v n > a l á h a (Ó- k o 11 e(f i n m. é p n i v í) küldendők. PAPAI LAPOEi Előfizetési díjait. Egy évre 6 frt. — Félévre frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám árá 75 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petiisor térfogata után 5 kr, nyilítcrbcu 25 krajczárral szállíttatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a l a p KI A D Ó h i vala! á b a (r 0 f. fő i skol a n y 0 m d áj a] küldendők. Pápa város h a f ő s'á g á n a ft í s 1i ű b b pápa í, spápavítí é ín egyesületnek hivatalos käzlönye. PÁPA, 1884 nov. 8. Megígértük, hogy mielőtt magmik is hozzá szólnánk közigazgatásunk reformjának életbevágó horderejű kérdéséhez, — közölni fogjuk Szabolcs megyének e tárgyban megyénkhez küldött átirata mellett, — melyet már előző számban ismertettünk — Torontál megye hason tárgyú átiratát. Azon újra és újra megújult kísérletek daczára, melyek alkotmányos újjászületésünk másfél évtizede alatt közigazgatásunk javítása czéljából történtek Torontál megye is azok közé állott, kik komolyan állítják, hogy közigazgatásunknak sem szervezete, sem ezen {szervezet működése és a közigazgatás menete nem felel meg a haladott kor igényeinek. — Ezen általán elismert tényt konstatálta évek során át szerzett közvetlen tapasztalatok alapján Torontál megye alispánja is, és e kérdés tárgyalására szintén egy bizottság lett kiküldve. Első sorban azon meggyőződésének ad Torontál megye kifejezést, hogy helyes és az állam, valamint a polgárok érdekeit csak valamennyire is kielégítő községi igazgatás nem képzelhető a mai törvények alapján. Eőelvül kimondandónak tartja, hogy tekintettel arra, miszerint a községi közegek által jelenleg ellátott teendők igen jelentékeny része állami igazgatás, az állam is bizonyos méltányos arányban résztvegyen azon terhek viselésében, melyek ezen teendők ellátásából erednek. Továbbá azon sok oldalú és legnagyobb részben szakszerű előképzettséget igénylő teendőkre való tekintettel, melyek a községi közegek által már most is végzendők és melyek a viszonyok fejlődésével folyton szaporodnak: a községi elöljárók egyrészétől megfelelő qualifikáció lenne követelendő, minek természetes folyományát képezné, hogy a qualifikációhoz kötött áUások állami ós élethossziglanra szóló kinevezések utján lennének betöltendők, természetesen oly javadalmazással is ellátva, hogy életpályának ós kizárólagos foglalkozásnak tekintethessék. Mert csak az esetben várható, hogy a szükséges qualifikáció mégis fog szereztetni és hogy qualifikációval biró elegendő számú egyén kapható is lesz. Hyen qualifikációhoz, állami kinevezés és megfelelő javadalmazáshoz kötendő lenne a községi j egyzőn kivül a biró és pénztárnok állása, utóbbinál a fösuly a számviteli képzettségre fektetendő lévén. Ebből következnék, hogy a választás csak is a kisebb jelentőségű és inkább ellenőrzésre hivatott községi elöljárókra és a községi képviselő testületre nézve — természetesen csak részben — volna fentartandó. — A qualifikáció követeléséből az életpálya biztosításán kivül ; a kinézendő elöljárók fizetésének a jelenleginél jóval nagyobb ós oly mérvű megállapitása is folynék szüksógszerüleg, hogy anyagi gondoktól menten és idegen érdektől függetlenül szentelhesse magát hivatásának az ezen pályára lépő. — Ez utóbbinak ismét folyománya lenne, hogy az állami hozzájáruláson kivül még fedezendő költségek előállitkatása végett az eddigieknél nagyobb körök létesíttessenek a szegényebb községek közt. —Egyszer qualifikált és kellő javadalmazás által anyagilag is biztosított elöljárók állván a közigazgatás szolgálatában, a községi elöljáróság minden veszély nélkül sokkal nagyobb hatás körrel is felruházható lenne, mint az jelenleg lehetséges ; úgy hogy viszont a községi képviselő testületnek az ügyek egy részére nézve ugy is leiette nehézkes eljárása a nagyobb fontosságú közérdekű ügyekre és a vagyonkezelés ellenőrzésére lenne szorítható. — A quahfikációval, biró és rendszeresített végleges alkalmazásban levő ezen elöljárókkal szemben azután a felelősség sokkal szigorúbban és teljesebb mértékben lenne alkalmazható és érvényesíthető, mint ez a jelenlegi felelősségre vonatás esetén nem alaptalanul a törvények és rendeletek nem ismerésére hivatkozó ós ezért méltányossághói mindig enyhébben is sújtható elöljárókkal szemben lehetséges. Itt kiemelendőnek tartja Torontál megye, hogy az alkotandó törvényben minden esetre intézkedni keilend nem csak az elöljárók, hanem a képviselő testületi tagok felelősségéről és vagyoni kártérítési kötelezettségéről is, ós pedig nem a jelenlegi községi törvény által erre nézve kij elölt költséges ^s hosszadalmas polgári peres eljárás, hanem a közigazgatási végrehajtás utján is, legfeljebb annyi lévén megengedhető hogy a kárigény jogi alapossága utólag és az azzal terheltnek felperessége alatt biróilag is felülvizsgáltathassák. — Különösen gondoskodni kellene a felelősségre vonatkozó intézkedések kapcsán arról, hogy lehetetlenné tétessék azon most nagyon is gyakran előforduló eset, midőn a képviselő testület a felettes hatóság ellenkező határozatai és rendelkezései daczára is keresztül viszi saját akaratát; nem állván a törvényhatóság jogában egyenesen reá parancsolni, hanem legfelebb törvénytelen határozataikat lévén jogosítva megsemmisíteni. Ezen visszaélés ellen talán kielégítő óvintézkedés lenne annak kimondása, hogy a községi képviselő testület és elöljáróság személyes és vagyoni felelősséggel tartozik ily esetekben és hogy a felettes hatóság jogosítva van határozatának vagy rendeletének ellenkezés esetén a renitens fél terhére és költségére más közegek által foganatot szerezni. — Egyébiránt az esetre, ha az állami kinevezés elve a közigazgatás minden fokozatán érvényre emeltetnék, önkényt előállna annak elkerülhetlen szüksége, hogy a tisztviselők jogai és kötelességei s utóbbiak között a felelősség is, egy kimerítő hivatali pragmatika törvénybe igtatása által rendeztessenek és pontosan megállapittassanak. Beható átdolgozást és elvi módosítást igényelne továbbá a községi törvény azon része, mely a községek hatóságának köréről egy részt és a községi képviselő testület összealkotásának módozatatairól, m á srészt intézkedik. A fennálló községi törvény ugyanis az első tekintetben nagyon hézagos, a második tekintetben pedig eltévesztett alapon áll. A községi hatóság köréről és kiterjedéséről szóló rósz, eltekintve attól, hogy teljesen figyelmen kivül hagyja azon a nemzetközi jog áltál is elismert elvet, mely szerint a terület ldvühség jogát élvező hatóságok lakó és működési helyére még az állam rendes közigazgatási hatósága sem nyúlhat be, s igy a község még kevésbé; — nem tartalmaz rendelkezéstJ azon gyakori eset iránt sem, midőn a község, területén belül egy egyenrangú vagy épen felettes hatóság pl. szolgabiróság vagy alispán székel, mely saját működése területén belül a szükséges hatósági, rendészeti s egyéb igazgatási teendők ellátására nemcsak képes, de inkább hivatottnak is látszik már csak az okból is, hogy eleje vétessék ekként a hosszadalmas megkereséseknek s a nézet eltérésekből eredő netáni súrlódásoknak. Az érvényben levő községi törvény e részbeni hiányossága gyakori kellemetlenségeknek teszi ki még a felettes hatóságokat is, különösen ott, hol a községi hatóságot kezelő orgánumoknál a hivataloskodási viszketeg épen a felettes hatósággal szemben szokott jelentkezni. Ezen viszásság megszüntetése iránt az alkotandó törvénynek határozott rendelkezést kellene tartalmazni. — Továbbá reformokat igényelnének a törvény azon rendelkezései, melyek a községi képviseletre vonatkoznak, A képviselet működésének módja jelenleg oly hiányosan van rendezve, hogy gyakran pusztán e miatt a törvényhatóság legüdvösebb. törekvései hajótörést szenvednek. Itt kimondandó lenne, hogy mindazon esetekben, midőn a járási tisztviselő jelenlétét a közérdek követeli, jogosítva legyen az a képviselő testületi ülést szavazattal nem biró elnök minőségében vezetni, akár a felettes hatóság rendeletére, akár a képviselet egy részének kérelmére vagy a törvény által eleve meghatározandó esetekben. •— A községi képviselő testület . QSS zeállitásánál j elenleg irányadóul szolgáló alapot hiányosnak és czéltévesztettnek főleg két irányban kell tekinteni; először az annak összeállításánál figyelembe vett tényezők tekintetében; és másodszor azon aránytalanság miatt, mely a községi terhekhez való hozzájárulási kötelezettség közt egy részt és a határozatok hozatalánál biztosított befolyás közt másrészt jelenleg fennáll. Az elsőre nézve szükségesnek és az alkotandó törvény által szentesitendőnek véli Torontál megye azt, hogy a választott és census alapján a képviselő testületbe bejutottakon kivül kellően figyelembe vétessék az értelmiség, is, a mi annyiban nem volna uj elv, a mennyiben ez a képviselő választói jogosultságra nézve már az 1874 évi XXXIII. t. cz. 9 §-ában el van fogadva és a községi képviseletTÁRCZA. V.... hoz. Szeretni hajh! Szeretni — azt lehet; A láng kigyúl, ha szikrát fii a szél, Mindenki bir egy érező szivet, Mely verni kezd más sziv verésinéi. Más is szeret, tudora, nagyon szeret, S hogy igazán még azt is elhiszem, De ügy mint én szeretlek tégedet: — Ugy nem szeret, oly forrón senki sem, Ajándokul hoz egyik czifra szót: — Szivén a kéz, és földig hajtva térd — Lelkének csak egy gondolatja volt, • És nézd leányka most az is tiéd, Ne késs tehát, csak bátran nyújts kezet, Hogy ó szeret, azt láthat'd már hiszen! Szerethet is; de mint én tégedet: Ugy nem szeret, oly forrón senki sem. Mutat a másik ékes palotát, Titkosan rejtve árnyas lomb közé; S ionét szemed a milyen messze lát: A zöld virány, lomberdő mind övé, És ím, ezt mind od'adja majd neked, Ha szived, melyre vágy övé Jeszen! Szeret. De ugy a mint én tégedet, Ugy nem szeret, oly forrón senki sem. Lesz tán, ki érted mindent tenni kész, Ellesi szived minden óhaját; S nem tartja gát föl, nem rettenti vész, Hogy ugy legyen, a hogy megálmodód. Keres számodra igaz gyöngyöket, S mindent mi drága, lábodhoz viszeu, Szeret nagyon. De mint én tégedet: Ugy nem szeret még ez sem, seukisem. Czifra beszédekhöz nem érlek én, S mely befogadna, uincséu palotám. És álmaid, habár megérteném, —Valósággá át nem varázslanám. Nem adhatok én néked kincsekel, A melyeket e föld méhe terem ... Dc hidd azért, hogy mint én tégedet, Ugy nem szeret, oly forrón seuki sein Lelkem repül, s fel a magasba vágy, Felhőkön túl, a hol a sas lakik, A hol tisztább az ég, szebb a világ. — De én kitéptem szárnya tollait, Hogy örökké maradjon csak veled, Kedves leány! Ezért tudom s hiszem, Hogy oly forrón, a mint én tégedet Nem szeret e világon senki sem. Túl a Dunán. — A Kenienéstől a Balatonig tengelyen. Irta: LASZ SAMU. A puszták költője rá sem hederített a „zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tájára" s tollából került a puszta hymnusa. Az ódák lánglfilkü irója megszorult kebellel, bánatos arccal tekintett Ságh felé, elbúcsúzott tőle, el Egyházas-Hetyétől, kedves szülőföldétől. Keblében dal fakadt, szeme pilláján köny csillogott. Búcsúzott tőled mosolygó szép vidék, bár a szive szakadt is utánad . . . S szemébe mosolyogtál borág övezte vidék, te is Kemenes, sivár pusztaságoddal oda fenn a sikon, örökös egyhangúsága ennek a tájnak. Útilaput kötök a talpamra. Istvánom a Mérgest és Vadast vezeti a rud mellé s hurokra veti az istrángot, hogy kis kocsim a Balaton mellé gurit-^ son. Hanem még odáig jó nagy hajtás esik, mert^ két megyén poroszkál végig lovam, hogy szinte szikra kél a patája dobbanása után. Elmarad mögöttem Kemenes regényes hegysora s Nemes-Dömölk Virághalmi Ferenc sírjával. Rozzant fakereszt jelöli a sirdombot. Vájjon mikor állítunk mi sirkövet ?! Oh, pedig ha valaki, ugy bizonyára ö megérdemelné. ,,Hadd sírjon a sziv, ha ítélni erőtlen! Tán igy hamarább jön az enyhe tavasz S- behinti virággal az egyszerű dombot Hol ó' pihen, a ki tövis közt bolyongott." Ságh csonka lecsapott kúpját köszönti szemem, hol Vak Béla királyunk átkozta el az építőmesterét, s a Vas Pál kunyhóját mutogatja a nép. A község itt lenn a hegy tövén az Erdödy Ferenc gróf mintagazdaságával dicsekedik. Izsákfán túl épen Bobával szemközt kezdődnek a távíró póznái, s vezetnek egészen be Jánosházáig, a melyet a Nicotiana tabacum tett oly híressé. Hanem még előbb két fordulója kerül az ország utjának; az első Fálfa falu végén, a második a „Nekeresdi csárda" mellett, hol Nepomuki szent Jáfios fordit hátat az utazónak, nem mer vele szemközt nézni, jánosháza, dohánytermesztését siratja), pedig Karakóval s a két Kamonddal együtt évente vagy hatvan-hetvenezer forintnyi értékű dohányt vitt a forgalomba. Még szűz dohányra való is kerüL A nép, ez a derék türelmes nép, összetűzött a finánccalj a boros hordók fenekét kiütve, nagy csomókba gyümöszölt dohányt szállított le Zalába, Vasba mindenüvé. Csempésztek egyre. Most ugyan körmükre koppantott a pénzügyminiszter ur, jaj annak, ki csak egy árva levelet is termeszt. Hajdina virágzik a dohányültetvények helyén. Jobbra a gyönyörű fiatal nyíres marad mögöttünk, hogy aztán százados tölgyes mellett elhaladva, megbámulva a fiatal fenyves ültetvényt, Nyavaládba jussunk. A fenyőfákat a vallásalapitványi uradalom erdövédje ültette. Gyöngécsf kék még, de egyre gyarapodik törzsük, hogy majd később kis Kárpát-világ szálljon ide e nagy síkságra és az erdő hangostorku madara hallassa -szavát, azt hogy: Ti-li-ó! Ti-li-li-ó! akár ott fönn a magas Szepességen. De vájjon mikor éri el ez a fenyves a znió-váraljai „áIlab"-ot, melyet oly remek fényképben örökített meg Beszédes Sándor, Esztergom derék fényképésze, mikor tVdtára adtuk a a francia nemzetnek és a nagy világnak, hogy nekünk, magyaroknak is van okszerűen kezelt erdőgazdaságunk! A nyavaládi tölgyes a Farkas és Nagyerdővel egyik része az ötvenhatezer és százöt hektárnyi vallásalapitványi erdőnek, édes testvére a nagy-köveresi és pilis-maróti televényes agyagtalaj trachiton elterülő tölgyeseknek .... Azt a régi derék emberemet, a plébánost, ki emigy mutatta be magát az uri társaságnak: „Pogány apától, Ördög anyától, Pokol-ban születtem, .Kinlódon káplánkodtam és Nyavaládon plébánoskodom" — immár nem találtam ott: elköltözött egy boldogabb világba. „Pokok'-ban született, de bizonyára a mennyekbe jutott. Nyavalád! Furcsa név az igaz, s engem mégis annyi kedves s bánatos emlék füz ahhoz. Ötvöst jobbra, Megyert és Káptalanfát balra hagyva, Hetyefön és Dabroncon. végig, Dörgecs 45