Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-02-10

jVlegj ele nilt minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre kqronkjnt rendkívüli, számok is adatnak ki. Bérmentetlen lev. lek. csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A húrnak szánt Jiözjeitúnyek a L a p SZ tili K Ii i v a t a l á b a (Ó - k o ll eg i u m. é i> ület) küldendőkPÁPAI LAPOK. Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 25 kr. HIRDETÉSEK 1 hasábos fetitsor térfogata aián 5 kr, nyiltiérbcn 25 krajczárra számiiainak. Bélyegdij mindig külön fizetendő. (z l

e!öfizelési dijak, s hirdetések A a p KI A 1)0 k i v atal d b a ar ef. fö i t k 0 la ny 0 m d áj a) kii'

den dilit. Pápa városliatóságának éstöbbpápai, s pápavidék A honvédség áthelyezésének kérdéséhez. Ajánlva a m. kir. honvédelmi Minis/er úrnak — A honvédelmi minislerium budgetjének tárgyalásánál nemrég T h a l y Kálmán orsz. képv. űr felszöllall az országházban s felszólalásában felhívta a honvédelmi minister ur figyelmét az 5-ik honvédkerületre, azon óhajának adott kifejezést, hogy a Veszprémben jelenleg tartózkodó lovasság helyébe a pápai honvédgyalogság helyeztessék át. E felszóllalásra a honvédelmi tárcza vezetésével megbízott Orczy Béla báró minister kijelentette, hogy Páp a és Veszprém városi honvédcsapatok elhelyezését illetőleg biztos választ adni ma még nem tud, mivel mindkét irányban tanulmányozások és értekezletek tartatnak. A minister ur kijelentése daczára azonban városunk t. polgármestere azon értesítést vette, hogy az áthelyezés kérdése „Thaly Kálmán orsz. képv. ur felszóllalása folytán" végkép eldönföttnek tekintendő, s pedig azon eredménynyel, hogy városunkból mindkét zászlóalj gyaloghonvédség Veszprémbe helyeztetik át, honnét cserébe a lovasság jönne mi hozzánk. E hírrel szemben, mindenekelőtt, s a j u álatunk nak adunk kifejezési, hogy az országházban városunk iránt (kötelességből, vagy rokonszenvből) érdeklődő orsz- képviselők közül nem találkozott senki a ki (hacsak betegsége ebben nem gátolta) Thaly képviselő ur felszóllalása után a honvédelmi minislerl városunk jogos kívánalmáról és az igazi tényállásról felcilágosifolta volna! Különben is. nem értjük mióta lett ef magas kormány előtt egy szélsőellenzéki oly óriási befolyásúvá, hogy annak egyszerű felszóllalása elegendő ok lenne egy egész város érdeke ellen, mely érdek egyúttal közérdek is, — határozni?! Már pedig, ha városunkból a gyaloghonvédség elvitetik és helyébe Veszprémből a lovasság helyeztetik át: — ez a közérdek határozott rovására lenne! Bebizonyítjuk állításunkat, ajánlva azt a m. kir. honvédelmi Minister ur szíves figyelmébe. A honvédloyasság Veszprémből való áthelyezésének indoka állítólag az lenne, hogy Veszprém városnak hegyes-völgyes fekvése és köves talaja nem alkalmas lovasság számára, a lovak hamar elromlanak és szolgálat képtelenekké válnak. Be hál nem szabad elfelednünk hogy a honvédség lovai az évnek több, mint tíz hónapján magán használatra vannak kiadva, a hol pedig a lovak korántsem javulnak, de inkább elromlanak. S aztán ha elismerjük, hogy Veszprém városa hegyes, — de hát a lovassági gyakorlatokat csak nem akarják talán a püspök várban tartatni? A ^hegyes-völgyes^ városi helyeken ulczákon nincs semmi foglalkozása a lovasságnak. A kaszárnya völgyben fekszik s innét csekély hajlású kövezetlen sima uton lehet a város felső végéhez eljutni, melynek szélső házai mellett terül el egy több száz holdra terjedő egyenes, sima közlegelő, melynél lovassági gyakorlatra a Ik almás ab b tér alig van Magyarországon. E tért lehet minden időjárásban használni, mert a termő réteg alig két ujjnyi,— alatta murva vau és soha sem süppedékes. S egy másik nagy becse is van a veszprémi gyakorló térnek az, hogy az állam ingyen használhatja azt, mert Veszprémben a legelő felosztására senki sem gondol a mi most közös legelő az ilyen fog maradni száz év múlva is. mert annak egyetlen egy részét sem lehet másnak, mint legelőnek használni! És ezt a helyet, mely alkalmas, s melyet ingyen bír az állam, akarná a magas kormány ott hagyni, s áthozni a lovasságot Páp ár a, melynek utczái most már nagyobb részben kemény síkos bazalttal, vagy girbe-görbe mészkővel vannak kikövezve, s melynek nincs egy talpalaitnyi közös legelője sem és a hol nagyobb lovassági gyakorlatokra szükséges fér a város közelében sem m i á r 0 n sem lessz megszerezhető, hanem csak vagy 5—6 kilométernyi távolságban, homokos részben, süppedékes talajon s itt is drága pénzen. Lássuk már most, mibe fog kerülni a czélbavelt áthelyezés a magyar államnak ?! E kérdésre adott válasz elég felvilágosítást fog azután nyújtani arra is, váljon igazán a k ö zérdek rovás ár a történik-e az áthelyezés? i egyesületnek hivatalos közlönye. TÁRCZA. A „KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT" és a „MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG" közgyűlése. Mikor immár késő őszre fordul az idő, erdő liget és park egyre hullatja lombját s a .sárguló levél zörögve hull a harasztra, a főváros népe is újra betér a házi tűzhelyhez, hogy .nagy hirtelen beledöljön az elet zsibvásárjába s részeltessék a világ folyásában. Az én embereim, kikről itt a vonal alatt szólok, erre a vásárra csak nem is hederitenek. Világuk a könyv, mely minden lapjával vij kaleidoszkópot tart á mi szemünk élé, hogy olvassunk benne. Csöndesen munkálkodtak a nyár derekán i>a zöldi hüvüs árnyában, gyűjtöttek szinmézet a virág kelyhén, a termeszei

1 ölén, és merítettek kristálytiszta forrásokból. Források ezek, de kutak js. sKutforrasok!« S'mit böngészve, keresve, kutatva, szemenk'iht összeszedett a természet b,uyára, a tudós: azt most széjpen rendbe szedi, a makacskodó fel-fejtünő ráuezokat* elsimogatja, hogy.elmeszülö'ttjé kifogástalan" toilettebeh köszöntse az ólombetűk, glédáját ott a .könyvnyomtató,helyiségekben, á tudós .urakat, pedig „énnek" a Duna-parti diszes palotának kis'.termében. Mert'.itt tartják fővárosunk"szépirodalmi és tudományos társaságai évenkint az ö* beszámolójukat. Számot adnak munkásságukról, elmondják, hogy szellemi kincsét. ki bocsátotta közzé, ki ^áradott egy. társulat felvirágoztatásán, melynek ,*a''természétti;dományók terjesztése, népszerűsítésé vált féladatává. A nemes szikra éleszt tüzet Jcbogó lángot, mely lobbot nem,vet soha! , . . Hevénél sütkérezünk mi, a fényes sugár meg bele világit a véges elmébe, mely egyre azt hajtja, miként különböztesse meg a végest, a végtelentől, s mint szorítsa bele ezt a .nagy végtelent egy — rideg numerusba! Ott sürögnek, forognak, olvasgatják, törülgetik a szavazó czédulát: megválasztják a bizalmukban szeretetükben részeltetett térfiakat, kik majd igazgatják a társaságot, melynek vezető tisztjei meg választmányi tagjai lesznek. De ezt t

a szeretetet kivívták ők immár régen: a hervadhatatlan 'babérral; munkásságuk dús gyümölcsével, szivük nemességével. A Természettudományi Társulat közgyűlésén Ssily Kálmán elnökölt, ott ült oldalán a két titkár: Fodor József és Paszlavszky József. Fodor, tudomány-egyetemünk kitűnő tanára, ki már annyit. munkált közegészségünk érdekében, olvasta föl jelentését a társulat szaküléséről, referáló .előadásairól, népszerű természettudományi estéLyeiről és kiadványairól. A könyvkiadó vállalat IV. czikjusánakj harmadik évétt töltötté be. Ki csak egy cseppet is szereti a szabad természetet, annak növényzetét, az velem együtt csak köszönő szóban fejtheti gondolatát. E vállalatban jelent meg: »Emery'. A növények életet czimü gyönyörűen ilhistrált nagyszabású, munkája. Franczia ízléssel.készített rajzai valóban meglepő szépek. Most is .rám mosolyog ennek a remek kortyvtiek egyik lapján egy kis döndi néger gyerek*. Otttlubiczkol ,a pálma virágzati burkában, melyben az ö édes anyja füröszti. Csókolni való kis fekete legény! Henry Emery müvét olyan kéz ültette át nyelvünkre, ä

minö a Mendlik Alajosé és Király Pálé-: Királyra

»neheze <a fordítás munkájának oroszlán része. A .budai áll. tanítóképző tanára .RecluSj foíjdjtá^ával,ply aupyira kitjüiítj • hogy a müveit olvasóvilág igaz elismerését érdemelte Nem is említve azon 100.000 frtot. mibe a veszprémi lovarda felépítése és egyéb átalakítások kerüllek, s a mely óriási összeg — az áthelyezés esetében — nagy részben kidobott pénznek \ lesz tekintendő : — mindenekelölt a veszprémi lovas-kaszárnyának a gyalogság részére való átalakítása és e szükségtelenné vált épületeknek lerombolása bele fog kerülni az államnak körülbelül — 30.000 frtjába A p áp a i állami gyalog-kaszárnyának lovas-kaszárnyává taló átalakítása és ugyanott egy másik lovas kaszárnyának — miként terveztetik — újból építése kitesz — 130000 frtot. Majd a lovagló térnek (Pápán) kibérlése belekerülne legalább — 2000 frtba évenkint, mely megfelel 40.000 frt lökének. Öszszeadva e tételeket: — az államnak a kérdés.

es áthelyezés körülbelül 200,000 frtjába, mond kétszázezer forintjába fog kerülni. Hát ez nem a — közérdek kára?! Hát olyan jól áll a magyar állam pénztára, hogy ennyi Összeget könnyelműen kidobhat?! Hiszen e költekezés egészen elmaradhat, ha a honvéd; lovasság a neki alkalmas helyen Veszprémben s a gyalogság Pápán megmarad. Ez esetben városunk közönsége is meg lenne nyugt alva, mert kaszárnyája, mit más czélra használni ugy sem lehet, üresen nem állana. E kaszárjiya, különben eredetileg, mintegy 50 évvel ezelőtt a rendes hadseregbeli lovasság számára építtetett s később maga a m. kir. honvédelmi miniszter ur hivta fel a várost, alakítaná ál e kaszárnyál a gyalogság számára, mit a város meg is tevén, e kaszárnya azóta folytonosan a honvéd-gyalogság által használtalik. Ezen épület most nincs olyan karban, melyben a honvédségnek átadatott, de városunk hajlandó ezt a maga költségén oly karba helyezni, hogy legalább a magán beszállásolási igényeknek megfeleljen. Ezt Pápa városa kész átadni a honvédgyalogságnak ingyen, azon magától érthető fellétel alatt, hogy a beszállásolási kárpótlás fejében a megyei halóság által kivetett összegből a városra vetett terhet a magas kormány viselje. Az ís felhozatik még, a gyalog-honvédségnek Pápán való maradása ellen, hogy nincs alkalmas helye a lögyókoriatokra. Az ellenvetésre könnyű a válasz. Van Pápán derék födött lövölde, mely még meghosszabbítható lenne mintegy száz ölnyire-, — de ezenkívül is a közelben p. 0. N.-Tevelen pompás hely van e czélra, csak értekezni kellelt volna a zirczi rend derék, uj apátjával ki bizony nem zárkózott volna el a kívánalom elől. S ha a lakosok ellenszenveznének e kívánalommal szemben, mert megunták az őszi beszállásolásokat —. lehetne a bajon segíteni az által, hogy deszka-barrakok állíttatnának fel, mihez Pápa városa is kész segédkezet nyújtani! Ezekben körülbelül elmondottuk, mit a honvédség áthelyezésének kérdésében elmondani óhajtottunk; most még csak azon vigasztalásra szándékozunk röviden reflectálni, mely azzal véli városunkat — az áthelyezés esetében — megnyugtatni, hogy hiszen a városnak több előnye lesz a lovasság állal, mert ennek budgetje mintegy 20.000 frttal több, mint a gyalogságé, s így több pénz hozatik forgalomba. A kegyes vigasztalók elfeledik, hogy igaz ugyan, hogy a honvéd lovasság budgetje nagyobb, mint a gyalogságé, de annak legalább l

/

z-át a zab és széna* ára teszi ki; e két czikket pedig Pápa városa lótartő lakosai maguk, is ugy veszik a vidékről. Itt hasznuk csak az esetleg vidéki szállítóknak lehet. — De elfeledik még azt is, hogy az áthelyezés esetében, mi fog történni városunk kaszárnyájával*! Ez vagy üresen hagyatik, kitéve a rombolásnak, vagy potom áron elbitangollatik a megye hatóság által katonabeszállásolási kárpótlás czimén a városra kivetett négyezer frtot meghaladó összeget pedig fizetni fogják minden leszámolás nélkül városunk agyonterhelt elszegényedett lakói. Nincs igazi elfogadható ok tehát az áthelyezést illetőleg. A közérdek legalább melynek szintén csak nyomni kellene a latban, az áthelyezést nem kívánja sőt határozottan kárára lenne. Az állam ismét nagy költségbe verné magát indokolatlanul s egy várost pemeg. A kiérdemelt bizalom révén szóllitotta fel a Természettudományi Társulat Királyt, Emery müve torditására. Ki sem ismeri jobban nyelvünk csínját bjinját, száz megszázsynonymját Király Pálnál. Pedig ez nem utolsó dolog. Hisz Jókaink a »veres« kifejezésére 100 synonymát állított össze. S ha még azt írom ide, hogy a derék hézagpótló munka szakszerű revideálását Klein Gyula a József műegyetem ny. r. tanára végezte el, azt jegyzetekkel kisérte s még a saját tapasztalatait, búvárkodása eredményét is hozzá fűzte: jó magam részéről jobb ajánlással alig hívhatnám fel Emery müvére szíves olvasóm figyelmét. Ez a könyv a magyar konyvpiacz méltó disze. Ötven nagy árkusból fűződött össze, 432 művészi ábra emeli becsét. Henry Emery müvében nem a növények száraz leirását találjuk, hanem azok életének és a növényvilág életviszonyaínak tárgyalását. Lépésről lépésre arra törekszik, hogy sa részek alkata vagy szervezete s élettani feladatuk közötti összefüggést kimutathassa; szóval szempontja a biológiai az élettani.* Az az egyszerű keresetlen s vonzó stilus a szellemesen csevegő francziának irálya. írója annak az iránynak képviselője, mely megszerezte a causeria a csevegés lételének jogát. A tudós alapos tudománya a gyakorlat emberének dús gazdag tapasztalata könyvet adott a tudósnak,' a mükertésznek és laikusnak egyaránt. A Természettudományi Társulat adta ki az országos segélyből dr. Gruber Lajosnak, a meteorológiai központi intézet observatorának »Utmutatas földrajzi helymeghatározásokra« czimü munkáját és dr. Schenzl G'uidónak a meteorológiai intézet igazgatójának »Utmutatas földmág>nességi heh/meghatározásokra« czimü kézi könyvét. Sajtó alatt van ífazslinszlty Frigyesnek »A magyar birodalom zuzmö-flórája« czimü müve, most kerül oda ugyancsak Hazslinszkynak: «A magyar birodalom moh-florája« valamint Plósz Pál és Csanády Gusztávnak borászati kézi-könyvük. Sajtó alá rendezi Dr. Entz Gézának, a kolozsvári m. kir. Ferencz József egyetem tanárának a Protozoákról szóló érdekes nagyszabású munkáját. László Ede a magyarországi agyagok chemiai és mechanikai elemzését dolgozza ki. Most, midőn a késő éjszaka órájában ezt a pár sort vetem a papírra, újra felrajzik lelkemben a főtitkár jelenlésének ama része, melyben Hermán Ottó megbízatásáról emlékezett meg. A választmány megbi^ta Hermán Ottót Y>A magyar halászat könyve~«. czimü munka megírásával. A véletlen és a lelkesedés közös müve lesz ez a könyv. Hermán véletlenül kézbe kapja elhunyt ichthyológunk — Petényi Salamon — iratait, sok érdekes adattal, nevezetesen nyelvünk szempontjából, följegyzésekkel gazdagon. E véletlen lelet szikra volt, a mely a tudósban lelkesedést gyújtott. Útra kel s bejárja az országot, a merre csak magyar halászt munkában tud, a Balatontól az Olt vizéig, az ecsedi láptól az alsó Dunáig. Beszélteti ezt a tipicus magyar népet ősi mesterségéről, hogy megismerje mesternyelvét; meglesi fogását, hogy kitanulja fortélyait; tanulmányozza szerszámát, hogy abból ítéljen esze, leleményessége fölött . . . Ez a könyv igazán hézagot pótol majd. Nagy hasznot tesz a halászat népszerűsítése, terjesztése dolgában. Hisz a -aFelso magyarországi Halász egyleti. élén a derék Migazzy Vilmos gróffal tesz-vesz egyet mást, buzgólkodik a halászat ügyében, lapot szerkesztett Ruffy Pál titkárral, de a központ elszigetelt fekvése (úgy tudom: Aranyos Maróthon van az) nem csekély mértékben csökkenti a dicséretre méltó buzgalom nagyobb mérvű hatását, igazi hasznát.