Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884
1884-10-05
JMegj ele nilc Min den vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli szamok is adatnak ki. Bértnenteden lev.lek. csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak nssza. A lapnak száui közlemi'nf/idt a 1 a p SZ ERK h i v alul á b a (0 - k o 11 e (j i n in. (' p ;i lel) küldendők. ^H^i^^^^ ^^^531^^^ (Jll^^^^^^^^^^ ^jfij^^íii ^^^^3^^^^ ^^^^^^^^^ ^^^^^^^ i Előfizetési dijalc. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre l frt £0 krajczár. Egy szám ára 15 kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczárral számítolnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési díjak, s hirdetések a lap KIADÓ hivatalába [ref. föisk0 la ny 0m düja) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesület nek hivatalos közlönye. PÁPA, 18&4 ocl. 4. Csak az obscurus „elméleti liberális" könyvrnolyo-k, kik szobájuk négy falán túl nem láttak egyebet, merik tagadni, hogy hazánkban mezőgazdasági válság van. Valljuk be őszintén, hogy e válságnak nem csekély részben oka a gazdái szakértelem és műveltség hiányos volta. Gazdáink egy része még ma is jobban ragaszkodik a hohenheimi régi patriarkális gazdálkodási módhoz, mint az indiai ember az ő fétiséhez. S e görcsös régiskedóst főleg népiskoláink helytelen szervezete idézi elő. Alsóbb rendű gazdasági iskoláink ma édeskevés igazi hasznot hozhatnak azon egyszerű okból, mert népiskolai oktatásunk egyáltalán nincs tekintettel a földművelő népre. E sorok hója minden évben ellátogat a pápai gróf bőkezűségéből fentartott népiskola vizsgáira. Az iskola és berendezése ritkitj a párját; minden amit törvény előir, megkiván, vagy aszakminister ajánl — e grófi kegyből fentartott iskola mindezt bőségesen birja. És e párját ritkító figyelemmel berendezett iskola sem felel meg a czólnak nézetünk szerint azon könnyen kitalálható okból, mert a törvény által előirt chablonszerü népiskolai tantárgyak előadásának követelése, s azok megszabott tanitási modora a lehető legrosszabb. Es mit ér el a népnevelés legjobb barátja is, ki nem kiméi semmi áldozatot? Azt hogy béreseinek gyermekei talán évek múlva is tudni fogják, (ha ugyan tudják) mi a cselekvő és szenvedő ige közötti különbség, — mi az átható, benható és a jó ég tudja, mifólekópen ható rag stb. stb.; — de a nép egyesegyedüli kereset forrásáról a földmüvelésről, annak hivatása, feladata, s előnyeiről, — a nép közvetlen érdekeiről fogalmuk sincs. Reformálnunk kell tehát népiskoláinkat. El a sok testet-lelket ölő czifra elméleti „tudomány"-nyal! Ne cseréljük tel az iskolák szerepeit, mert ezzel többet ártunk, mintha sóba sem áhítottunk volna fel iskolákat. Nevetséges dolog, gramatikát tanítani a népiskolában! A szenvedő félmúltról, meg kötmódról beszólni! Tanuljon meg a gyermek jól olvasni (esetleg németül) és irni; tanulja meg a számolást kitűnően, ismerje a különböző mértékeket, s bírjon egészséges fogalmakkal a földművelés alapjairól, s némi ismerettel a megyei és falusi jogéletről — s ezzel el van érve a legnemesebb czél: földmivelő népünknek saját jó voltára irányzott tanítása. sh A devecseri kiállítás. A „Devecser vidéki gazdakör" állal folyó évi szeptember 28. és 29-én rendezett tenyész-állat vásár és kiállítás, méhészeti- kertészeti és magkiállilás egyike volt a legsikerültebbeknek; cz mindeneseire míg egyrészről a gazdakör tevékenységének, másrészről a közönség nagy érdeklődésének nyilvános jele. A „Devecser vidéki gazd. körnek" 3 évi fcnállása alatt ez volt a második, általa rendezett kiállítás, s igy nyilván bebizonyította mily jól fogja fel s mily tapintatosan oldja meg feladatát, mert tagadhatatlan, hogy a szemléleti tanítás a legsikerrevezeló'bb. — Messze ut a népet szóval akarni elterelni eddigi megszokott gazdálkodási rendszerétől, sikertelen fáradozás szóbeli előadással akarni a kisbirtokosságot saját javára bár az ujabb gazdászati rendszer elfogadására bírni; — hiú ábránd azt hinni, hogy az ékesszólás erejével meggyőzni képes bárki is a kisbhiokosság nagy részét arról, hogy a gazdászat egyik legfontosabb ágánál, az állat-tenyésztésnél a fajok nemesítése s az azokra befektetett aránytalanul kis összeg százszorosan kamatozik: de ha szemeivel látja az egyesek tevékenysége és jól felfogott saját érdekében kifejtett buzgalma gyümölcsét, ha az előtte levő anyagok előtt összehasonlítást képes tenni a saját elhanyagolt s a mások megdicsért s kitüntetéssel jutalmazott tenyész-állat állománya közt; akkor fölébred benne a verseny vágy s helyt enged az ujabb és reá nézve czélszcriibb gazdálkodási rendszernek. Ily meggyőződés vezette a „Devecser vid. gazdakörét, midőn a fent emiitett napokou kiállítást rendezett, s nagyon szépen és a gazdakör intcntiojával teljesen megegyezőn fejezte ki magát a gazdakör nagyérdemű elnöke, midőn megnyitó beszédét igy végzé: „Ha csak egyet uikcrül is a kisgazdák közül felvilágosítva a czélszerü gazdálkodás terére vinni, már elérte ezen kiállítással a „Devecser vidéki gazdakör" kitűzött czélját" . . . A kiállítást reggeli 9 órakor nyitotta meg a gazdakör elnöke tek. Ihász Lajos ur jól 'átgondolt gyönyörű beszéddel; — mély, meggyőző érvekkel mutatott rá a bajokra, melyek gazdálkodásunk testén mint rákfenék rágódnak; elmondotta, hogy éppen tespedésünk nyújtja a legalkalmasabb tért a külföld versenyének, mely bennünket itthon saját hazánkban öl meg, s rá mulatott Európa többi államainak rendezett gazdasági viszonyaira, a melyek tekintve a mi rendezetlen gazdasági viszonyainkat, a versenynél a győzők babérját a velünk versenyre kelt külföldnek előre is biztosítja, s azért saját létérdekünk megóvása szempontjából buzdította s tetterőre iparkodott ébreszteni "a gazda közönséget. Üdvözölte nagyságos Hunkár Sándor urat, ki szives volt a gazdakör felkérésére a bíráló bizottság elnökségét elvállalni. Köszönetet szavazott az Esterházy grófoknak, kik kegyesek voltak a kiállításra szükséges helyiségeket a gazdakör rendelkezésére bocsátani. A kiállításra behajtatott összesen 63 darab tenyész-állat — tiszta magyar — tiszta nyugoti és kevert fajokból. Gyönyörűség volt ily sok szép állatot együtt látni, s köztük néhány kiválóan szép példányt. A sertésekből behajtatott körülbelül 70 darab kari- emse- és malacaikban. A kertészeti kiállítás meglepő szép képet nyújtott a belépőnek, a gyümölcsök több száz faja — a zöldségek a gumós és hüvelyes növények változatos és mondhatni remek elhelyezése-; mi kiválólag Ja Ulrich Sándor dobai fó'kcrtész ur érdeme, kellemes benyomást tettek, s hosszabb időre lekötve tartották a szemlélő közönség figyelmét. A méhészeti szakosztály kiállítása semmi kívánni valót sem hagyott hátra. Láttunk gyönyörűen benépesített s teljesen megrakott kaptárokat, lépes és színmézet, egy uj szerkezetű s tökéletes mézszóró gépet. A magkiállitás kis arányban volt képviselve, de ami kevés volt, az mind méltó figyelme tárgyát, képezte a gazda közönségnek. Mig a közönség a kiállított szép tenyész állatok, kertészeti termények s a szorgalmas méhek remekein gyönyörködve szemlét tartott, az alatt a biráló bizottságok végezték komoly teendőiket. Feszült figyelemmel várták mind a kiállítók, mind pedig a közönség a bírálatok eredményét, mely végre ebéd után órakor a következőkben hirdettetett ki. 1. A tenyész-állat kiállításon és pedig a tiszta magyar fajoknál: a) arany díszoklevelet nyert a 62-ik számu bika, tulajdonosa Ihász Lajos ur; b) ezüst oklevelet nyert az 53-dik számu tehén, tulajdonos Reé Jenő ur; c) bronz díszoklevelet nyert az 50-dik számu bika-borju, tulajdonosa Oszterhuber Lajos ur; d) bronz díszoklevelet nyert a 61 -ik számu üsző, tulajdonosa Ihász Lajos ur. TT. Nyugoti fajoknál: a) arany díszoklevelet nyert az 58-ik számu bika, tulajdonosa gróf Erdődy Ferencz; b~) ezüst díszoklevelet nyert az 55-ik számu bika, tulajdonosa Ruszó Lajos ur; c) bronz díszoklevelet nyert a 11-dik számu bika, tulajdonosa Szalatkay István ur; d) arany díszoklevelet nyert az 56-ik számu üsző, tulajdonosa Ruszó Lajos ur. III. Kevert fajoknál: a) arany díszoklevelet nyert 29-ik sz., tulaj. Bohn Gyula ur; b) ezüst díszoklevelet nyert 63-ik sz., tulajd. Ihász Lajos ur; c) ezüst oklevelet nyert a21-ikszámu bika-borjn, tulajd. Steier József ur; d) bronz díszoklevelet nyert 35-ik sz., tulajd. Turnovszky Gyula ur; 42-ik sz.. tulajd. Lőw Mihály ur; 44-ik sz., tulajd. Nagy Károly ur. Az első jutalom díjat kapta 14-ik számu bika, 8 frt, tulajdonos Szalatkay István ur; 2-dik jutalom dijat kapla 17-ik sz. üsző 4 frt, tulajd. Szalatkay István ur; 3-ik jutalom díjat kapla 30-ik sz. bika 2 frt, tulajd. Bohn Gyula ur. A sertészeti kiállításnál: a) arany díszoklevelet nyert az 1-ső csoport tulajd. a győri püspökség és az 5-dik csoport tulajd. Reé Jenő ur; h) ezüst díszoklevelet nyert a 3-ik csoport tulajd. Ihász Lajos ur; 7-ik csoport tulajd. Szalatkay István ur; 8-ik csoport tulajd. Keller Pál ur; c) bronz okleveletnyert a 6-ik csoport tulajd. Bernát Dezső ur. Az 1-so jutalom díjat kapla Szabó István lOft. 2-dik jutalom díjat kapta Sikos Mátyás 4 frt. 3-dik jutalom díjat kapta Molnár József 4 frt. 4-dik jutalom díjat kapta Figuli Pál 3 frt. ö-ik jutalom díjat kapta Vági János 2 frt. IV. A kertészeti kiállításon: gróf Erdődy Ferencz arany, Szalatkay István arany, Barcza Bálint arany, Beck János arany, Keller Pál ezüst díszoklevél, Kocsi Dávid bronz oklevél, Nagy Károly bronz oklevél, Ibránszky Antal ezüst oklevél. V. A méhészeti kiállításon: Töltényi Antal arany díszoklevél, Szalay Otto arany díszoklevél, Szalatkay István ezüst oklevél. VI. Magkiállitáson: [Ihász Lajos ezüst oklevél, Noszlopy Gyula bronz díszoklevél, Martonfalvay Pál bronz díszoklevél. Ezt követte a Griff vendéglőben az ebéd. Magyar szokás szerint egymást érte a felköszó'utő. Először Szauter Ignácz a gazdakör titkára emelt poharat Hunkár Sándor őnagyságát éltetve; azután Gulden György alelnök ur éltette a kiállítókat, ezt követte Steicr József Devecser város bírája, a város nevében üdvözölte Hunkár Sándor őnagyságát s a jelenlevő közönséget; ezután Szalatkay István ur ürített poharat a szomszédos megyékből jött kiállítókra, jelesen Töltényi Antal és Ruszó Lajos urakra, végre Hunkár Sándor ur éltette Szauter Ignácz a gazdakör titkárát. A tenyész-állat kiállítás este 5 órakor záratott be, a kertészeti, méhészeti és mag kiállítás másnap d. u. 4 órakor. A Közönséghez! A Devecser vidéki gazdakör ma tartja 2-ik állatkiállitását és vásárát egybekötve kertészeti, méhészeti és gazdasági magkiálUtassal, mely utóbbiak még mint kezdet szerepelnek. A mult évi siker folytán határozta el a gazdakör ez évben is egy tenyész állat kiállítást tartani. De ha a megelőző évi kiállítás nem sikerült volna, a gazdakör mégis kötelességének ismerné, jelen évben szintén kiállítást rendezni. Es pedig azért, mert nekünk tekintetbe kell vennünk azt, hogy e vidék kis, úgy közép birtokosainak főjövedelmi forrását képezi az állattenyésztés, szűkebben meghatározva a szarvasmarha és sertés tenyésztés. Ezen körülmény ma uraim még fonlosabbnak tűnhetik fel előttünk, mint az előző években, ha fontolóra vesszük a gabona árak rohamos hanyatlását. Igaz, hogy ebben nagy része van a börzei speculatiónak és unsoliditásnak. E válságnak legfőbb okozója azonban a külföldi verseny, melynek romboló hatását a közlekedési eszközök tökéletesbitésével napról napra jobban érezzük. Most már a világ versenybe — terményeiket értve — eddig előttünk ismeretlen országok is beleszólnak. — Ma Kanada, India, Oroszország terményeiket az általunk látogatott és a magyar gabona kitűnőségénél fogva leginkább uralt külföldi piacokra mind sürübben w viszik. — Sőt a térről bennünket a szállítás olcsóságánál fogva továbbá csekély termelési költségük segítségénél erősen versenyképessé válván, mind jobban, jobban leszorítanak. Amerika colossális termelése sajnos bennünket már évek óta majdnem elviselhetetlenül sujt. Nem is említve Románia s a dunai tartományokat, melyek a gazdálkodás előhaladásával szintén félelmes versenytársainká növik ki magokat. Kérdem mind ezekkel a szomorú tényekkel szemben mit csináljon a szegény magyar gazda? A TÁRCZA. AZ EGYIPTOMI MÚMIA, Tisztelt olvasó-közönségünk ezen lapok utján már értesült arról, hogy Markstein Károly ur, városunk szülöttje, ez idő szerint kairói lakos, a pápai reform, főiskolának egyiptomi múmiát ajándékozott. Mielőtt ezen felette becses és ritka érdekességü ajándéknak Brugsch Emil, tudós egyptológus, franczia szövege nyomán készült és jegyzeteinkkel ellátott külön leírását, hozzánk intézett felhívás folytán, közzétennök, nem lesz talán érdektelen, ha előbb a „Pápai Lapok" t. olvasóinak teljes alakjában, ezerrétü pólyái — és illatárjával bemutatjuk ama sajátságos lényt, melyet egyetlen czivilizált nép nem mutathat fel, — értem az egyptomi múmiát átalánosságban véve. Bizonyára, ha az egyptomi régészettel ismeretlen egyént bámulat fogja el, midőn egyik másik museumunk ily múmiát tár szemei elé, mégis távolról sem sejti azt a roppant költséget, melybe ennek bebalzsamozása és begöngyölgetése az illető szülék és rokonoknak kerülhetett. Még kevésbé gondol arra, hogy ezen merev, keresztezett karokkal előtte fekvő alak, egy egész nép hite és vallásos meggyőződésének kifejezése. Mert, ha annyi gondot fordított a holttest épentartására, azt kétségkívül azért tévé, mivel hitt lelkének halhatatlanságában is. Sót a halhatatlanság ezen erös hite folytán volt Egyiptomnak oly nagy befolyása a kereszténység előtti idők polgárosultságára is; igy történt, hogy Egyptom nevelte P'átót. Jutalma az, hogy általa földi halhatatlanságot is nyert, mert egy népnek sincs oly hosszú története, mint az egyiptominak. A mi akkor ereje volt, az most dicsősége. Mindén fölbontott múmia visszavezet a régi kor erkölcseibe; — az ős kinyilatkoztatás, a természeti erkölcs kiapadhatlan aknájává lön mindegyik. De térjünk tulajdonképi tárgyunkra. j Az első szertartás, melyet az egyptomiak az elhunytak tetemei fölött végeztek: a mumiakikészités (mumificatio) volt. Oly országban, hói a születési arisztokraczia gyakorolt fönhatóságot, ott az egyenlőség még a halál után sem jöhetett szóba. A kézmü-ipar nem nagy becsülésben részesült. A mi első sorban tekintélyt kölcsönzött, az az irodalmi készültség volt. Ugyanis, egyetlen népnél sem tapasztaljuk, hogy az ésjz túlsúlyának oly nagy befolyást engedett volná mint a Fáraók népe. Itt tehát még a halál utájn is egészen más gondozásban részesült a fejedelmi ivadék vagy hírneves iró hullája, mint például ja takácsé. j Egyiptomban a mumificatio háromféle módja volt gyakorlatban; — különben ezt már Heródot is bizonyítja (Lib. II. LXXXVL és a köv.) A rabszolga vagy földmives (fellah) testét, kiknek egész élete terhes munka és együgyű gondolkozás között folyt le, egyszerűen szénsavas szikéleg oldatba (nátron) fektették. Ez volt az egyetlen kedvezés, melyben földi maradványaik részesültek. Kinek teste halála után nagyobb gondozásra tarthatott igényt, annak beleibe gyanta oldatú allöveteket bocsátottak; maga a hulla pedig hatvan-hetven napi időtartamra szintén nátronba helyeztetett, mely a húsos részeket fölemésztette, egyedül a csontokat és bört kímélvén meg. Végre lássuk a nagyok, papok, költök, tudósok és hires építészek holttestének kikészítését. Ezen bámulatos művészetet törvény által, meghatározott testület végezte, mely férfiak- és nőkből állott és a papsággal összeköttetésben volt, oly ügyesen készítvén ki és kenvén meg fűszeres olajokkal a testeket, hogy a késő nemzedékek is felismerhessék őseiket. Az előkelők holttestének kikészítésénél mindenekelőtt a baloldalon bemetszés eszközöltetett, s ezen nyilason át, sziv, tüdők, belek és a többi belrészek a testből eltávolíttattak. Azután az agy különböző edző folyadékok segélyével, melyeknek vegy elemei előttünk ma már ismeretlenek, feloldatott és a fülek és orron át kiszivattyusztatott. Miután a belsö-részek eltávolítása folytán keletkezett ürt, szagos füvek, (mint levendula, majoranna, thymian,) illatos gyanták (myrrha, olibanum, benzoe) és egyéb fűszerekkel, kitöltötték a tetemet, mint azt az alsóbb rendüeknél is láttuk, hetven-napig nátron fürdőbe tették és ennek leteltével fokozatos hőségben megaszalták. De á belső részek is a testnek megfelelő gondozásban részesítettek. Miután ezek az úgynevezett négy canop-edénybe tétettek volna, Isis, Nephtys, Neit és Selk istenasszonyok oltalma alá helyeztettek, kik, hogy ezen gyorsan hamvadó részekben az éltető csira mindvégig megtartassák, e czélból ismét a négy temetkezési géniussal szövetkeztek. — Ily módon azután a holtnak földi maradványait, főleg Isis és Nephtys tenyész-istennök szárnyai alatt, a hosszú és mély álom tartamára, teljes biztonságban hitték. Porphyr (de abst. IV. 10) állítása szerint a beleket, a bűnös vágyak tulajdonképi székhelyének tartották az egyiptomiak és azért távolították el a testből a canop-edényekben helyezvén el azokat, mialatt a Kherheb (pap) a következő imát monda: „Oh nap, mi urunk, s mindnyájan ti istenek, kik az embernek az életet adjátok, fogadjatok be engem az örökkévalók társaságába; mert éltem minden napjaiban .jámborul tiszteltem az istenségeket, melyekre szüleim tanítottak. Hasonlókép tiszteltem azokat is, kiknek testi létet köszöntem. Egy embertársamat sem öltem meg, egytől sem vontam el rám bizott javát, vagy egyébként sem okoztam neki bajt, de ha életem idejében mégis hibáztam, tiltottat evén, vagy iván, akkor e vétek nem rám háramlik, hanem arra, mi ezen edényekben van." — Ez ima után a canop-edények a belekkel együtt folyóba vettettek, s a test egyéb imák között bebalzsamoztatott és feldiszittetett. (Folyt, köv.)
