Pápai Lapok. 11. évfolyam, 1884

1884-09-07

Kiégje leni le Minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmenteilen levelek, csak tsmcrt kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap SZERK. h ivalaldba [Ó - k oll eg i u m ép ü l e t) küldendők. PAPAI LAPOKi Előfizetési dijait. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt. Negyed évre I frt 50 krajczár. Egy szám ára íj kr. HIRDETÉSEK I hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krajczárrai számiiatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Az előfizetési dijak, s hirdetések a lap KIADÓ hiv a tálába (ref. főiskola ny omdája) küldendők. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa 1884. szept. 6. Lapunk első volt a hazai összes vidéki lapok között, mely akkor, mikor az országos kiállítás eszméje még csak törvény javaslatban látott napvilágot, felhivták figyelmét iparosainknak e nagy fontosságú tényre. Az országos kiállításhoz hova tovább mindinkább közeledünk; önkényt felmerül tehát e kérdés, hogy voltaképen miben áll ezen országos kiálhtás haszna hazánkra. Nem czólunk az erkölcsi haszon óriási voltát e sorokben fejtegetni. Hogy mekkora előny egy nagyszabású kiálhtás a hazai iparfejlődésre, az iparosok kiképzésére, ezt mindenki tudja. De az anyagi hasznot kell első sorban létesíteni, ha azt akarjuk, hogy iparosaink, kereskedőink szellemi fejlődésével az anyagi jobblét, a méltán megérdemlett gazdagodás is, — lépést tartson. Földrajzi fekvésünk mutatja meg az utat, melyen e célt elérhetjük. Valaha az egész kelet kereskedelme a mi hazánkon ment keresztül. Ma fájdalom a keletkereskedői teljesen elkerülnek bennünket. Még Romániával és Szerbiával is oly megfordított kereskedelmi viszonyban állunk, hogy nem mi tőlünk vesznek, de mi veszünk ő tőlük. Itt volna az alkalom, a jövő évi országos kiálhtás kedvező alkalma, hogy mindez saját előnyünkre megváltozzék. Fel kell ez alkalmat használni úgy, a mint tudjuk. Örömmel értesülünk ugyanis, hogy országos kiállításunkkor a Kelet szépen lesz képviselve. Minden bizonnyal a keleti országokból igen számos vendégeink lesznek. Ezeket kell megnyernünk! Meg kell velük ad oculos ismertetnünk, hogy mi nálunk, a mi iparosainknál életszükségleteiket csak oly szolidan és olcsón beszerezhetik, mint eddig ezt más külföldi, s tőlük, Magyarországtól jóval távolabb eső országokból eszközölték. E czélból mindenekelőtt iparosainknak el keh lesniök — mert hiszen minden népnek megvannak speciális sajátságai, izlése stb. — a keleti népek szokását, Ízlését. A mi nem tetszik a keleti népnek, azt nem veszi meg, ha potom áron adják is. Igy keleti Ízlésnek megfelelően készített iparcikkek, ha azokat elég olcsón bírják iparosaink kiálhtani— minden valószínűség szerint bő keresletre találnak. Csak - s ezt nem lehet eléggé ismételnünka kiállított iparcikkekkel ne annyira paradérozni, mint általuk biztos vevőket szerezni legyen fő célunk. Az üveggyártás, a borkészítés, s főleg a csizmák, bőrtárcák készítői stb. stb. óriási vevő piacot teremthetnének maguknak, ha e kedvező alkalmat okosan feltudják használni. Többet fog ez iparosainkon segíteni, mint valamennyi hírhedt iparbölcsnek világrenditő javaslata és sociáhs izü indítványa. Adja Isten, hogy e tekintetben is igazolja magát a jövő évi országos kiállítás, mely hozzon sok jó szerencsét, s áldást édes hazánkra! = A városi képviselők választására határnapul az alispán f. évi szeptember hó 14-ik napját tűzte ki. Pápa-Keszthelyi vasút végrehajtó bizottságának üléséből. A Pápa-Keszthelyi vasút végrehajtó bizottsága folyó hó 4-én Tapolczán ülést tartott, melyen a végrehajtó bizottság tagjai csaknem teljes számban, s a helyi érdekeltségből is szép számmal jelentek meg. A legutóbbi végrehajtó bizottsági ülés jegyzökönyve felolvastatván, észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Kérdés tétetvén az iránt, kik értendők az érdektársak alatt, a végrehajtó bizottság ez alkalommal is kimondotta, hogy az érdekeltség a részvénytársulat megalakultáig azokból áll, kik az előmunkálati költségeket az 1880 dec. 3 i-iki számadás szerint fedezték, s kik ott névszerint felsorolnák. Tárgyalás alá vétetvén a f. évi június 19ikén a magy. kir. közmunka és közlekedési ministerium vasúti szakosztályában a pápa-keszthelyi vasút engedély okmánya megállapítására tartott ülés jegyzökönyve és az engedély okmány, — következő megállapodás jött létre. a) A műszaki tanács részéről ajánlt és elfogadott Tapolcza-Badacsony-Edericsi kanyar vonala élőmunkái tátik. b) Az építési töke 2.500,000 frtra vétetett fel, melyből egy millió törzs részvény nyel, 1.500,000 frt elsőbbségi részvényekkel fedeztetik. c) A kisajátítási költségek 100,000 frtra lévén előirányozva ez törzs részvényekkel eszközöltetik, s minden a vasút vonal által érintett községre egy meghatalmazott felkéretvén, megbízattak a nagybirtosoknál közvetlenül, a kis birtokosságnál a község, mint erkölcsi testület általi kiegyenlítés eszközlésére. d) A nmélt. pénzügyministeriumhoz kérvény intéztetett 300,000 frt értékű sinek törzsrészvényekérti átengedése végett. e) Tudomásul vétetett, hogy a kir. posta kincstár 150,000 frt kölcsönt közvetít, melynek törlesztését, és kamatait a postai {szállításért fizetendő dijakból fedezi. f) A végrehajtó bizottsági gyűlésből kérvény intéztetett Zala megye törvényhatóságához, mely szerint a pápa-keszthelyi vasút vidékének is adja meg az 1880 XXXI. t. cz. 10. § által adott jogánál fogva azon kedvezményt, melyet a vármegye lelkes közönsége más irányban tervezett helyi érdekű vasútnak már megszavazott, s mely a használt kiszámítási kulcs szerint jelen esetben tiz éven át fizetendő 14,000 frt évi segélyből állna, mely Összeg 100,000 frt kölcsön fölvételét tenné lehetővé. g) Ekként elhelyeztetnék a törzs részvényböl65o,ooo frt —a hátralevő 350,000 frt az érdekeltség, a nagybirtokosok, az érdekelt alapítványi birtok és Veszprém vármegye törvény szerint megengedett hozzájárulása által fedeztetnék ; a részvények aláírásának gyűjtésére a Veszprém megyei rész egy, — a Zala megyei rész pedig három gyűjtő vidékre osztatott fel, Pápa, Sümegh, Tapolcza, Keszthely központokkal. — A végrehajtó bizottság reméli, hogy erélyes utánjárással nem lesz nehéz készpénzben és terményekben egy-egy vidéken 100,000 frt törzs részvényt összehozni, s igy a legközelebbi gyűlést Pápára október 5-ikére kitűzvén, akkor mindezen hozzájárulások összegezéseit megtehetni és a vállalat végrehajtását megkezdeni reméli. Miután a végrehajtó bizottság a tapolczai helyi érdekeltség aziránti aggályait, mintha a gulácsi állomás és a badacsonyi megálló hely az oly szépen emelkedő, s gyarapodó várost, (mely egy szép vidék természetes központja) fejlődésében bármi csekély részben gátolná — eloszlatta volna, Kerkápoly Károly Ő Excellentiáját, ki a vidéken birtokos, s ki a tárgyalások alatt nagy érdeklődéssel jelen volt, végrehajtó bizottsági tagnak megválasztotta, s örvendetes tudomásul vévén, hogy Mélt. Gróf Széchényi Gyula ur a pápa-keszthelyi vasút folytatására, illetve egy szt. györgy-kutasi vonalra előmunkálati engedélyt nyert, — az ülést bevégezte. LEVELEZÉS. Zircz, aug. 1884. A meghivás oly kedves erélylyel ló'n kimondva, — hogy mi alig vártuk miszerint igéretünket beválthassuk és ismételve felkeressük Zirczet, hova még tavalyról annyi szép emlék köt. A „Pápai Lapok" tiszt, olvasói talán szintén emlékeznek tavalyi leírásomra, ennélfogva természetesnek fogják találni, hol oly sok szívesség és szellemi élvezetben részesültünk, örömmel mentünk! — Fehérvártól reggeli vonattal Hajmáskérig, onnan kényelmes fogatokon, déli órában Zirczen voltunk. — Itt már ismertük a palota és templom nagyszerű fekvését, ott a Bakony elején fjiova némelyek pisztolylyal fegyverkezve mentek') ismertük az apát úr ő nagys. és környezetében levő ftsz. urak páratlan szívességét és előzékenységét melylyel most is fogadtak. Az idő kedvezett, a délutánt az oly igen szép parkban töltöttük, felkeresve az egyes gruppokat, kilenc ágú thujafát, tulipánfákat, fenyó'-erdó'ket, melyek oly melaneholikusan tudnak suSiogni, hogy az emberből önként sóhaj tör ki, mely sóhajt, a szellő elkapja, s viszi viszi tovább! — Szeretem az erdőt de különösen a fenyőt, oh ez sokkal jobban tud érezni, mint a többi. A cser és tölgy komoly tekintélylyel néz reád, itt tartózkodóbb vagy, a nyárfa fürge levelei nem bi/alom gerjesztők, de a fenyő érti phantaziád és elhozza érzelmeid! Epp azért kissé zordon néztem az erdész urakra, kik most ott működnek, (minisztérium által kiküldve,} s kiknek hatalmukban áll, szegény fenyőket átölelni, méregetni, s végre kivágásra megjelölni. Csónakázás, cseszneki várhoz kirándulás, etc. volt tervezve a másnapra, azonban idő uram ellesé szavainkat, irigykedett, s iparkodott megsemmisíteni azt, még Phoebus sem segített, hogy elkergesse a szürke felbó'ket, melyek egész nap tölthették kedvére .t tu cf J TÁRCZA. Ányos Pál emlékezete. 3n» I 1784. szept. 5. Midőn valamely nép amaz elhunyt jeleseiről kegyelettel megemlékezik, a kik egykor nyelve — s nemzetiségének buzgó művelői valának, ez által bebizonyítja, hogy méltó volt reájuk, mivel meg tudja becsülni a nemzeti műveltség drága értékét, melynek nemes magvait egykor ők vetették el a hazának puszta földébe csupán egy szebb jövő reményében a nélkül, hogy az általuk elvetett nemes, mag virágját láthatták és gyümölcsét élvezhették volna. E hálás kegyelet a hazai nyelv és nemzetiség munkása uránt az óvilág két klaszszikai népétől: a görögtől és romaitól kezdve egészen korunkig minden müveit népnek kitűnő erénye és egyszersmind az ö műveltségének biztos mérőfoka. A mely nép az ö nemzeti munkásai iránt lelkesülni tud, ezáltal mutatja, hogy virágzó műveltségben él, és midőn emléket állit nekik, azt bizonyítja, hogy még soká, késő unokáiban is élni cs virágozni akar, mert amaz emléket az utódok hazafiúi buzdítására állította. A müveit Europa népei között egyiknek sem oly féltékeny kötelssége a hálás kegyelet a nemzeti nyelv és művelődés bármély szerény munkásai iránt, mint épen a magyarnak; mert amazok világraható ereje mindenütt ápolja egyszersmind nemzeti szellemüket is, az angol, franés német nemzeti géniusz az egész világon fentartja magát, de a magyar szellem csak e haza földen élhet, azt más föld t az ég alatt nem ápoljaj a ma^ya,r rokontalanul QIQ kis népsziget az európai népek nagy tengerében, sehol sincsenek gyarmatai, melyek nevét és nemzetiségét e hazán kivül ápolnák és fenntartanák. — Hogy már közel egy évezred óta él a magyar e hazában, azt részint vitézségének és állami bölcsességének, de leginkább mindenféle idegen hatás ellenében folyvást éber és féltékeny nemzeti szellemének köszönheti; állami létét a magyarnak az ö hős fiai és állambölcsei tartották fenn, nemzetiségét pedig leginkább azok, kik a magyar nyelv és szellem buzgó munkásai valának, kivált oly időkben, mikor állami létünk vezetői nemzetiségünkre idegen, sőt ellenséges hatást gyakoroltak. Ama buzgó munkások, kik a magyar nemzeti szellemet folyvást ápolták és a magyar nyelvet művelték, mindenkor leginkább nemzeti költőink valának; amaz ihletett lelkek voltak, miként más népeknél, ugy nálunk is a nemzeti szellem legbuzgóbb ébresztői cs ápolói, az ö ihletet énekeikben visszhangzik nemzetünk régi dicsősége, hogy az utódok hasonlóért lelkesüljenek. A magyar költő „zeng tetteket, a haza szebb idejét, a régi csatákat, az ösi vezért;" a magyar költő szózata zengi hogy „hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar! bölcsöd az, s majdan sirod is, mely ápol és eltakar. A nagy világon e kivül nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell.**" A költő önszive lángjával melegíti fel a nemzet; szivét, hogy minden fia oly hévvel szeresse a, hazát, miként a költő azt szereti! — MéltQ te* hát, hogy a nemzet megdicsőült költőinek emlékét megszentelje. { Épen száz éve • ma, hogy^Veszprém városában egy ifjú ember névszerint Ányos Pál meghalt. Ez ifjú' ember szerzetes és magyar költő volt; mint szerzetes nem volt a világé,, mint költő a hazáé volt, a miénk maradt, és mi a, költőnek akarjuk iha emlékét megszentelni; a megdicsőül tnek szelleme egy század után még^érinté szivünket, és mi e szellemi érintéstől felbuzditva, hazafias kegyelettel megemlékezünk róla. De váljon miért ? talán a költő azért énekelt a nemzetnek, hogy amit életében megtagadott töle — halála után aggasson hervadó koszorút emlékére? — Oh a költő nem azért énekel, hogy ötet az utókor megdicsöitse; dal és virág önként fakadnak az anyaföld keblén és a költő szivében, miként Petőfi is oly szépen mondja: „Önmagától száll a dal a költő szivéből, ha bú vagy kedv érintette meg; száll a dal, mint szállanak a szélben letépett rózsalevelek." A költő lelke dalt zeng, mert ihletve van, miut hajdan Memnon szobra megrendült a nap sugaraitól érintve. O nem vár a nemzettől megdtcsöitést, de megérdemli azt, mivel a nemzet dicsőségére és művelődésére énekelt. Ányos Pál azon kornak volt költője, melytől mai nemzeti irodalmunk fokozatos fejlődését számithatjuk. O és buzgó kortársai adták az első közös lendületet irodalmunk és egész műveltségünk magyar nemzeti jellegének kifejtésére, az ö lelkesítő szózatuk az egész haza szivében fölserkenté az elszunyadt nemzeti szellemet, mely azóta ernyedetlenül munkálkodik az életben és lirodalomban. Hogy Ányos Pál korának irodalmunk és műveltségünk nemzeti fejlődésére gyakorolt hatását alaposan (megismerhessük, és kellőleg méltányolhassuk, hazai irodalmunk elözö korszakát is a mohácsi vésznapig visszatekintve, legalább, némely főpontjain, történelmileg meg kell világitanunk. E történelmi világitás visszfénye mellett annál tisztábban és magasbra látandjuk kiemelkedni Ányos Pál korát, irodalmi működésének nemzeti hatásával. A mohácsi gyásznap után hazai irodalmunk az ö középkori latinságából kibontakozván, határozottan magyar nemzeti jellegűvé lett; ugyanis a török hódoltság igája, mely hazánkra nehezült, üdvös ellenhatásul szolgált a nemzeti lelkesedés ébresztésére és buzdítására az elnyo^ mott haza több jeles fiának érzékeny szivében, kik között a 16 ik és 17-ik század folytán kivált Balassa Bálint az ő hazafias dalaiban , Gyöngyösi István regényes és szintén vitézi elbeszélléseiben , főleg pedig Zrínyi Miklós az ö fenséges hős költészetében hangoztatta serkentő hazafias szózatát. Mindazonáltal amaz ihletett férfiak nem birták az általuk felserkentett nemzeti szellemet egyszersmind állhatatos éberségben fönntartani. Lelkesítő szavaik a 17-ik szát zadon tul nem hatottak, mivel a 18-ik század' elején a nemzeti szellem ápolása és a nemzeti nyelv müvelése körül már némi lankadtság és hanyatlás mutatkozott; az ö egyéni hazafias lelkesedésük a közös nemzeti fejlődésre nem birt mélyebb alkotó hatással működni. Fényes meteorok voltak ők a kornak láthatárán, melyek föl- és letűntek a nélkül, hogy pályafutásukban az egész nemzetet magukhoz vonzották s nemzeti fejlődésében előbbre és magasbra vezethették volna. Ennek oka azon kor mostoha körülményeiben rejlik, mert akkor a nemzet lelke fölött majd a vallási meghasonlás vitázó szelleme, majd pedig a török hódoltság nyomasztó érzése -uralkodott, és e kettő volt kifejezve leginkább azonkori irodalmunkban, a prózában és a költészet borongó hangulatában; oda járult még a 17-dik században folytatott állami küzdelmek visszahatása is. Ily mostoha körülmények között az önmagával meghasonlott és elnyomott nemzet szive — bár legjelesb fiainak ihletett éneke által buzdítva — még sem lehetett egyetemes és állhatatos nemzeti lelkesedésre eléggé fogékony. Igy tehát a 18-ik század elején az életben és irodalomban egyifánt a nemzeti szellem hanyatlása következett. Ez Toldy Ferencznek szavai szerint egy téli állapot vala, mely azonban uj tavaszt hordott méhében. — An? a rideg téli korszakban elsz.ujjya^t nemzeti szellemet legbüzgóbtjaa §er36