Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-12-30

Deutsch Márton, Veisz Adolf, Lázár Ben6, Na°y István, Saáry Lajos, Bognár Gábor, Kohn Farkas, Staub József, Könczöl János, Dr. Rechnitz Ede, Lang Mayer, Neuman Jakab, Neübauer József, Spitczer Jakab, Ajkai Imre, Makara György, Horváth Kálmán, Perlaki Géza, Steinberger Lipót, Bocsor István, Rikóti József, Schreiber Jakab, Kis" Gábor, Obermayer József, Steiner Ignácz, Vinhoffer János, Techet Adolf, P Szabó Károly, id. Berger Mór, Kohn Samu, Kohn Adolf, Steiner Mayer, Bánoczi Pál, Veisz I. E., Berger Ferencz, Nobl Ármin, Schvarcz Bernát, ifj. Kakas Ferencz. Póttagok: Toch József, Stern Jakab, Bermüller Alajos, Vinkovits Antal, Soos Dániel, Lövy Jakab, Pakrócz Ferencz, Moizinger Jónás, Ungár Antal, Böhm Mátyás, Rechnitcz Farkas, Klein Mór, Almersdorfer Gy., Mádai Sándor, ifj. Fleischner Mór, Klein Salamon, --H.eiml.er Ignácz, Schöpf Gyula. Olvastatott az 1882-ik évi számadások megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése. — A bizottság előterjesztése alapján s javaslatai elfogagása mellett a számadók a további felelősség alól felmentetnek. — A villanyvilágítás behozatala iránt teendő kísérletekre vonatkozó indítvány elfogadtatott; de azon kijelentéssel, hogy ezzel a város pénztára megterhelhető nem leend. — A pápa-keszthelyi vasútra vonatkozólag jelentetett, hogy a vonalra eddig két vállalkozó czég jelentkezett, kik ajánlataikat az érdekeltség elé fogják terjeszteni, — és hogy az előmunkálatok iránt való engedély gróf Esterházy Móritz és társainak további egy évre meghosszabbitta. tott. — Az utczakövezési költség elöirányzási tervezete elfogadtatott. Barthalos István képviselő indítványára a korábban kiküldött bizottság megbizatik javaslat előterjesztésével a gyalogjárdák kijavítása iránt is. — Az ismeretterjesztő egylet elnöksége jelenti hogy az általa fentartott népkönyvtár elég forgalommal birt s feladatának megfelel. örvendetes tudomásul, vétetvén, egyúttal Gyurátz Ferencz indítványára a városi pénztárból a népkönyvtár javára könyv beszerzésre 20 frt megszavaztatott. A kapitányi hivatalnál egy tollnoki állomásnak ideiglenesen a jövő tisztujitásig 50 frt havi dijjazással leendő alkalmazása a kiküldött bizottság és az állandó választmány véleményéhez képest elfogadtatott, úgyszintén elfogadtatott a többi javaslata is, melyek a rendőri teendők megfelelőbb ellátását czélozzák. Végül Horváth Mihály rendörkáplár kérelmére havi 5 frt fizetés emelés szavaztatott meg részére. Veszprémből. 2883. deczember 2p'é?i. A karácsonyi ünnepeket megelőző napon az angol kisasszonyok zárdájában cs a kisdedovodábau ünnepély rendeztetett; mindkét helyen szép karácsonyfa volt felállítva, dúsan megrakva ajándékokkal, melyek az ünnepély végeztével a kia ártatlanok közt kiosztattak. Szép számmal jelentek meg mindkét helyen, hogy osztozzanak a gyermek-világ őrömünnepén. A kisdedovodában, hol az alig beszélni tudó kis gyerniekseren; hirdette a kia Jézus «zfileteset, Fiáth Ferenczné ő nagyméltósága elnökölt, kit egy kis öt éven leányka csengő hangjával üdvözölt. Dicséret a derék ovodásnőnek, kinek fáradhatatlan buzgalma szerezte e szép rendezett ünnepélyt;mert csakugyan kitartás kell ahhoz, hogy azokat apiczinyeket annyi versecskére megtanítsa; azért köszönetet is szavazunk neki. Karácsony napján igen szép. enyhe idö volt, semmi teilest nem mutatott, hanem délután csakhamar megfehérült a természet, majd nem bokáig érő hó esett, melynek most csak maradványai láthatók. Mult szombaton decz. 22-én a városi közgyűlés megválasztotta árvaszéki ülnökké Kőrössy Antal urat egyhangúlag, kinek mi Is szívből gratulálunk 1 E hó 26-án Kovács Zsigmond megyés püspők or ő nagyméltósága szentelte fel áldozárokká Szlrmay Árpád és Rulich Ödön sz. e. papnövendékeket és Nyáry József kegyes-rendű, nagy-kanizsai tanár urat. Üdvözlet az egyház uj bajnokaínak! Ágoston György soólyi róm. kath. kántor-tanító e hó 21-én éjjel,, hosszas betegség után, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után jobblétre szenderült. Hült tetemei 22-én d. u. 3 órakor az egész község, vallás különbség nélkül, részvéte mellett a közös sírkertbe tétetett. Kesergő nőt s két árvát hagyott hátra. Béke lengjen porai fölött! Nemo. lom ss — Schakespeare (vége.) Hatodik könyv A szép, mint az igaz szolgája. A művészet művészetért szép lehet, de a művészet a haladásért még szebb. Álmot álmodni szép, de valami lehetőre gondolni, még szebb. Ha álmodni akartok költők, akkor álmodjátok az embert jobbnak, álmodjátok az eszményit. A látnók a magányt keresi, de nem az elszigetelést. Es sir; mi fölött? azon babiloni örök fogság fölött, melyet egykor Izrael, most pedig Lengyelország és mások szenvednek. A költő legyen: emberi és emberfölötti; és nagy, aki föláldozza és odaadja magát. Legyen Isten szolgája a haladásban, és Isten apostola a népben. Hasznosnak és szépnek lenni annyi, mint fönségesnek lenni. Ilyen volt szent Pál, Tacitus, Juvenál stb. Ezek mindig haragusznak. Hanem az igazságnak az igazságtalanság elleni haragjában szüzesség rejlik. Az átok oly szent lehet mint a hosanna, és a becsületes harag tiszta, mint az erény. A költő imája cz: „vihar jöjj! a emeld föl csattogó szárnyadat I*' Minden rabszolgaság, minden fájdalom , minden szenvedés , éhség , szomjúság, szerencsétlenség én bánatnak joga van a költőre, ueki egy hitelezője van, az emberi nem. 0 az emberiség nagy szolgája. Egy szóval, a szépnek, mint az igaz szolgájának föladata az, hogy a polgárosodás fölépítésén közreműködjék. Mi e fejezetben remekül van megoldva. Zárszó. Halál után. Művész és költő, életében úgyszólván semmi; halál után pedig minden. A halál — erő! Csak halála után lesz mindenható. A többi halottak — nyugoszuak, a megholt lángelmék pedig dolgoznak. Min dolgoznak? Leikükön! Csinálják a civilizációtl A kard emberei lefeküsznek és clrodhadnak, a földben, ugy keli nekik, másra ugy sem méltók . . . Nem a Césár, hanem a gondolkozó mondhatja haldoklásakor Dens fio! Isten leszek! A lángelme még életben volt, önmaga és a többi emberek között egy akadályIyal birt. — saját testével. A test köd és felhő a zseni körül. Vedd el tőle ezt, és előtted áll az arkangyal vagy Cherub! A tir olvasztó kemencze. A t i z e n k i I e i) c z e d i k z á z a d ! A tizenkilenczedik század nem ismer más csaladot mint csupán és egyedül önmagát; maga szülte önmagát, s forradalmi természetében rejlik, hogy nem ismer el semmiféle őröket. Minthogy pedig maga is zseni, hát fraternizál a zsenikkel, kútforrása ott levén, hol ezeké, áe nem *t emberekben. A 19-ik század teherbe esett a civiiisatiótól. Van egy continens, a hol szülni fog; Francziaország már hordta méhében e századot, mig most a század hordja — Európát. A 19-ik század mozgalma egészben véve nem egyéb mint a for radaloin áramlata az eszmékben. Hogy az eszme, vagy hir mihamarább tovaterjedjen szüksége vau egy — ércszájra. — Ilyen ércszáj a 93-ki év. A forradalom megcsinálta trombitát, a tizenkilenczedik század belefujt! Még pedig hogyan ? Evégett a 19-ik század költői s Íróinak sem in e sterök, sem mintájuk nincs 1 Nem ők az összes népek együttes nagy, és magasztos művészetében valamennyi század nagyszerű alkotásaiban senkit sem ismernek el sem uruknak, sem mesterüknek. Mert vau nekik egy mintájuk az ember s egy uruk és mesterük az Isten! Végre a „valódi történelem." És Mindenki a magahelyéul A miről Jókai a Jövő száregényében álmodozik, itt is előfordul, csakhogy az isteni keretben nem egy két nép, hanem egész világ népei bennfoglaltatnak. Éa hisszük: hogy ez többé már nem eszményicsség, hanem a valódiasság képe. Végre jövend idő: midőn az emberiség meghódol igazi nagy embereinek, s ekkor trónralép az uj ~constelláció .... A hősök, a durva hódítók, kik egy borzasztóan kavargó fényben tűntek fel, s az eget nem megvilágosították, hanem lángba borították — eltűnnek! Dicsőségükbe a romok bedülésének zaja elegyedik, s a mi rémségesen mindig fejünk felett lebegett ... a kard, vér, öldöklés, gyújtogatás stb, egy menydörgés közepett összezuzódik és — hamuvá válik I Ez a tragikai fény tölti be az egész multat ... de manapság hála Istennek már halványul. — A haldokló rabszolga, a proletár a megvetett pária ajkairól mauap még csak dadogás hallatszik; de mely holnap szóvá, holnapután pedig mondattá idomul. Az emberi nem fogai között a pecek szétesik. Fog beszélni még pedig hogyan ?! Ugy hogy a koronákat a koporsó szalagjai fogják körülfutni! Az ember-mészárlóknak megvolt a maguk ideje. Többé nem kellenek az emberiségnek, mert az ágyú töltelék gondolkodni kezd I És mert a vérontó hősök sokba kerülnek, a költők pedig semmibe! Ezentúl az események uj kilátása: a vezérelt nem pedig a birtokolt emberiség. Nem a durva kard emberei, hanem a szellem emberei fogják vezérelni az emberiséget, és nem birtokolni, mint a gazda a marhát. Eddig a történelem csak kép volt, ezentúl tükör leend. Az erősek lefeküdtek és nyugosznak. Kegyelem hát e legyőzött győzőknek. Beke az eltüut erősöknek. Köztünk és közöttük a sir mélysége tátong . . Vallásos rettegés közt. szemléljük: hogy a csillagokból kisértettek lettek! Végre elszámlálván az uj coustelláció embereit, az emberiség nagy lángelméit és tanítómestereit igy végzi: „És ezen pillanatoukiut fényesebbé váló csillagcsoportozat ragyogva kitör, mint mennyei gyémántokból alkotott dicssugár, és fölszáll, és vissza sugárzik a távol láthatár derűjében, kisértetve a megmérhetlen, az igazi hajnalpirtól. Jézus Krisztustól! íme a mű rövid ismertetése. Van benne egy mutatvány is, Oroszország titkaiból ügoüi ur egy ujabb munkájából, melyben erősen festi a rettenetes orosznép, még rettenetesebb urát. Belátjuk, hogy ismertetésünk, habár tán hoszabb is, mégis fölötte rövid, mert a mű magasztos, s óriási mennyiségben összehalmozott eszméinek fölfogására nem egy két nap, hanem igazán hosszú idő kívántatik, ha azokat át tanulmányozni s teljesen magunkévá tenni akarjuk. Mert hiszen alig van itt eszme, a melyről magáról egy-egy könyvet ne lehetne Inti! Ez maga a végtelen sivatag, melyen a költő szárnyas Pegazusával végig nyargal szórván millió számra a szellem szikrákat mint a nap, a végetlen űrben, a végtelen mennyiségű sugarakat. E könyv ismerete nélkül lehetetlen vagy csak egy versecskét is megítélni, hát rteg egy zsen ií!, E nélkül az ember tömeg marad, de szellem soha. Értjük a könyvben bírt dolgok ismerete nélkül. Azért száiiokozunk azokon, kik azt mondják: nem értem mi van benne. Igy beszélhet egy béres például, d

e egy tanitó soha. Mert ázon már tul vagyunk, hogy pusztán kenyérből .éljünk. — E mű a tanítók mintakönyve. A biblia és katekizmus tudása még nem elég arra nézve, hogy valaki magát embernek a talpán mondhassa. De mintakönyve a tanároknak és deákoknak is fkiknek mint biztosan tudjuk, a szerző pletásból fele áron, tehát 1 forintért adja a művet) ez utóbbiak többet tanulván ebből mint az" összes élassicusokból. És elvégre mintakönyve minden a műveltségre igényt tartó, s a materializmuson kivül esőeszmékkel is foglalkozni szerető művelt hölgyeknek és férfiaknak. Az is szép, hogy szerző felekezeti kérdésekkel nem foglalkozik, hanem csakis az eszményivel, mely pedig mindeu felekezet keretébe, mint legszebb dics sugár igenis beleillik. A kiállítás elegáns. Legfölebb a vak fanatizmus, és sötét gyűlölet vagy irigység tehet ellene kifogást. Ajánljuk teljes lelkünkből mindenkinek, hívén, hogy uj kiadást fog nyerni. Ugodi {XukáesékJ János ur ismert irodalmi tevékenységére e mü által egy nagy dicssugarat tett föl, mely nevét sokáig feledhetlenné teszi számos barátai és ismerősei körében. IV. KÜLO NFELEK^ Előfizetési felhívás. Laputik a jövő évben fenállásának második évtizedét kezdi meg;. A becsülettel kitöltött első évtized elég biztosíték a jövőre. Lapunk ezentúl is hü őre. lesz megyénk s városunk érdekének, s hü tolmácsolója marad a közvéleménynek. Elő-; fizetőink kiterjedt köre lehetővé teszi, hogy lapunk szellemi részére minél nagyobb gondot fordíthassunk. E czélbol mutikatársakul ugy megyénk s városunk, mint a főváros legjobb erőit sikerült lapunk köré gyűjteni. Nem anyagi érdek alapita c lapot, s nem is e czél miatt tartjuk azt fenn ezentúl is. irányunkat ismerik olvasóink, s igy egész bizalommal ajánljuk lapunkat továbbra is. Az előfizetési dy marad a régi. Egy évre 6 frí, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Az elólizetési pénzek a lap kiadóhivatalába (Pápa, a reform főtanoda nyomdája) küldendő, Pápán, 1883. decz. 30. A „PÁPAI LAPOK" szerk. és kiadóhivatala. — A pápai veres-kereszt egylet választmánya f. hó 27-én nagy érdeklődés mellett, a választmányi tagok %-ának jelenlétében ez évben utolsó ülését tartotta, melynek tárgysorozata következő volt: I. A mult ülés jegyzökönyve felolvastatván, észrevétel nélkül tudomásul vétetett. 2. Felolvastatott az 1263-ik sz. központi leirat, mely az egyletet az Erzsébet kórházban tett 1000 frtos ágy alapítvány első részletének, 250 frtnak lefizetéséről megnyugtatja, s értesiti, hogy az alapítvány emlék táblával fog annak idején megjeleltetni. 3. Lóskay Miklós alapító tag alapítványát ujabban 10 frttal emelte. 4. Pénztárnok a tag-dijak beszedése iránt megtett jelentését és a lánya nem jött-e meg, neki azt irta megjö, azért jött ki. Együtt bejöttünk. Útközben elpanaszolta, hogy a nagynéni Idát megpirongatta, mert hallá, hogy én mindig kísérgetem, azért ezentúl kerüljem társaságukat; ha Idát kímélni akarom különben meglehetek győződve, hogy az Idának, meg neki is nagyon fáj, de a sors stb. stb. Óh, ha most visszatekintek e nyomorult hálóra*, ineg nem állhatom, hogy egy szitkot nc morzsoljak szét fogaim között. Egyszer csak megjó Ida, azon ürügy alatt, hogy beteg levén, a néninek nem segíthet. Készítsek még teát,? szürcsölése közben jobb izü a beszélgetés. —- Én nem bánom; inkább addig elolvacftom ezt a még hátralevő hat levelet. Elbeszélésed legalább nem lesz megzavarva. S mig Gyula a teát készité, én átolvastam a leveleket. " — Ida magaviselete sehogysem tetszett. Irányomban tartózkodó, s más irányában kihivólag kaczér volt. A közben több hirt hallottam, melyek azon meggyőződést szülték bennem, hogy a néni nem annyira betegsége, mint inkább kaczérsága miatt küldte el magától. Itt azonban tudtommal legalább •.— senkivel sem társalgott. Ismét valami mulatság következett. Értésemre juttatták, hogy elmennek; én azonban itthon maradtam. Ez itthon maradásnak annyi hatása volt, hogy harmadnap mulvá, midőn* mellette elhaladtam, köszöntésemet »holnap 10 órakora szavakkal viszonozta. Képzelheted, milyen volt az én éjjelem; örökös hánykolódás, töprengés, ábrándképek szövése, légvárak alkotása; mert bár kaczérsága s a hallott hirek érzelmeim meglehetősen lehűtötték, mondanom sem kell, hogy még mindég szenvedélyesen szerettem. Csakugyan találkoztunk. Járatlan utczákon bolyongva egy három levelű rózsát adott át, melynek mindegyik levelére más-más vers — szerelmi vallomásként volt írva, (legújabb divat) s adott ezenkívül levelet, melyben az a hajfürt, melyet előbb oly hosszan vizsgáltál,—volt. Azon- | ban ellenkező hatást ért el mint reménylett. Sze- | get ütött ugyanis fejembe az, hogy miért adja • ö e rózsát ide most, midön ugy is elmondhatná mindazt, mit ez kifejez s ha az estélyen nem adhatta át, miért nem tépte össze, miért takargatta idáig? S maga a rózsalevélre irás, melyet csak nagyúri salonokban használnak levelezésül, még inkább táplálta azon gondolatot, hogy minden áron magához akar lánczolni. S ez a tudat, vagy még akkor csak hit, újból csökkenté iránta való érzelmemet. A levélben czéloz néhány régebbi időben elejtett szavamra, melynek értelme az volt, hogy mily boldogok lennénk mi együtt, s határozottan megírja, — amint olvashattad is -*-hogy ö kész elvárni akármeddig csak az enyém lehessen. Egyszerre világos lett előttem minden. Ugy hát férjet akar a kis Ida fogni? mindegy neki akárki lesz, csak férj legyen? írtam, hogy rám ne várjon, mert betegeskedem, meg is halhatok, ] ki tudja, állást is mikor nyerek, szóval elkezdtem szabadkozni. Mit sem használt. Azt a hosszú levelet irta rá, melyet most kezedben tartasz, s ebben becsületbeli kötelességemmé teszi, hogy öt elvegyem. Mit volt mit tennem. Adám is beleharapott az almába, azt mondtam rá »eifogadom.« Bámulsz ugy-e, hogy ezen és az utolsó előtti levél között oly nagy a hang különbség. Mindjárt megmagyarázom. ^ Azon gyanút, hogy Ida csak férjet keres, megerösité első sorban a név aláírás »Cigaretle«, nerii akarja, hogy saját neve valaha tanú legyen ellene, azután a már elmondottak, de főkép annak a hosszú levélnek egy pontja, a melyen te ugy veszem észre — csak ugy könnyedén átsiklottal. Azt mondja ugyanis: »Ha pedig az épen lehetetlen, hogy mi egymáséi legyünk, akkor is legalább a barátság szent köteléke fűzzön össze.« Más szóval, ha valaki nálam előbb megtalálná kérni kezét, ahoz hozzá menne, s igy mi csak barátok leszü«k; de . ha senki sem kérné meg, akkor én ram mindig számíthat. Bele jutottam barátom! mint Pilátus a »kredó«-ba; mit gondolsz, hogyan akartam kiszabadulni belőle? Én bámulva néztem Gyulára. Még ilyen dilemmából is van becsületes embernek kiszabadulás.? Becsületest mondok, mert a jellemtelen adott szavával nem törődve, könnyen segítene magán. De Gyulát én mindig a legjellemesebbnek ismertem. Ő azonban megmutatta, hogy van. Soká tépelődtem — folytatá Gyula — hogyan szabaduljak ki e veszélyes hálóból? Mármár a pisztolyra gondoltam, mint szabadító eszközre, midőn egy vígjátékba való megoldási terv eszembe jutott. Volt nekem egy jellemhiányáról ismert barátom.. Oly értelemben vedd e szót, hogy tegeztük egymást, kezet fogtunk — a viz sok piszkot levisz — s beszélgettünk egymással. Tudtam, hogy Ida nem néz rá rosz szemmel. Egyszer elmondom neki: Barátom, tudom, hogy te szeretsz engem, s azért, midön boldogságomról van szó, bizton számolok segélyedre. O kérdőleg néz rám; én pedig folytatom: Tudod , hogy Idába halálig szerelmes vagyok, de nem győződtem még meg vájjon ö viszont szeret-e. Te tudod, hogyan kell a nőkkel bánni, próbáld meg: meg tudnád-e nyerni szivét. Semmi kötelezettség vele nern jár, csak az, hogy udvarolj neki. Mert, ha szerelmes lenne is beléd, szemére vetve, hogy nekem is ezt vallotta egyszer, mindenkor ott hagyhatnád. Pia csak egy sor irást is tudsz tőle felmutatni, melyben megvallja irántad szerelmét: egy jót mulatunk s neked azonfelül 10 frtot fizetek. Addig is, ha valamire szükséged lesz, jöjj hozzám. Biztos voltam felöle, hogy elfogadja; becsületes ember ugyan szemem közé vágta volna az ajánlatot, de hát — tudtam kivel van dolgom. Mosolyogsz és dörzsölöd kezeidet; pedig te csak hallgatod ezt, hát én, kinek úgyszólván ettől függött élete. Mert ha nem fogadja el Ida az illető udvarlását, tudom, hogy szeret, s akkor megbocsátva neki mindent — boldogok leszünk: ha elfogadja: föl leszek oldva minden adott szavam alól. Végzek röviden. Ida szépen belementa tőrbe. Igaz, hogy ez nekem sokamba került, mert gondolhatod, hogy az én jó barátomnak sok igényei voltak és vannak, de visszanyertem életem boldogságát. Tiszteletteljesen e pár szót írtam neki: •Magaviselete minden adott szavam alól fölment;« mire ö a kezedben levő durva levéllel válaszolt. Én — habár nem gorombán — igen élesen feleltem erre s e levelemmel részemről az egész ügynek vége szakadt. Kérdezöleg tekintesz rám, tartva kezedben a 9-ik rózsaszínű levelet. Megfelelek arra is. Több hétig távol voltam az előbbi levél megírása után. A mint visszajöttem, még az nap találkoztam Idával s másnap már e levelet kaptam, melyben mint látod, bánja botlását, s esküdözik, hogy csak engem szeretett igazán. Nékem azonban több eszem volt, mintsem az Isten s barátom segélyével egyszer kikerült hálóba belemenjek s felelet nélkül hagytam levelét. Nos! mit szólsz e történethöz? ne igyunk meg angolosan még egy csésze teát. — Köszönöm, nem iszom többet feleltem. Történeted egészen felizgatott, hisz veled együtt éreztem, nem tudok majd aludni. Hogy a végit is elmondjam: Ida most lovag nélkül busül s rám szörnyen haragszik. Én pedig nem törődve haragjával, vig lélekkel teszem kályhámba a leveleket. Ejnye no! a tüzem kialudt, majd begyújtok ezekkel. Igy végződött Gyula barátom elbeszélése, melyet én »Meghiusult férjfogás* czim alatt ezennel közzé teszek, természetesen az ő beleegyezésével; s én a hallottak fölött elgondolkozva »jó éjt« mondtam Gyulának. Hjah! bizony sok uj és ismeretlen dolog v|n a nap alattj . ..,