Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-06-24

minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak is,nert kezektől fogadtatnak el. , Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC r ^^^^^^^^^^^^^^^k Maffisiíía ^^^^^^^^^^^^^^^ ^^^^^^B ^^^^^^^^^H Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyílttérijén 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Pápa, 1883. június 23. Mint a gazda a fagyos szentektől, úgy fél az adózó közönség az adókivetés napjaitól. Egy váratlan kemény hideg, erős fagyos szél tönkre teheti a gazda minden reménységét. Egy lelketlen, felületes adókivető bizottság rútul megkárosítja egy egész város polgárságát, kereskedelmét. Elég figyelmeztetnünk arra az izgalmas napokra, melyek évről-évre megújulnak, a kedélyeket felizgatják és sokszor a legkellemetlenebb jeleneteket idézik elő. A jövedelmi adótárgyalások is ily izgalmas tanácskozások és heves vitáknak voltak tanúi városunkban. A sok panasz, a nagy elkeseredés azonban, mely minden oldalról hallható volt, elhangzott már. — az adózó polgárok legnagyobbrésze némi megnyugvással tekinthet vissza az adókivető bizottság működésére és szeretnénk hinni, hogy nem sokan vannak azok, kikben az első felindulás valami nagyon kellemetlen emléket hagyott volna hátra maga után. De a kik a kivetést magukra nézve sérelmesnek, túlságosnak találják is, magukat okozzák, ha nem fordulnak a felebbesési fórumhoz , melynek a (örvény korlátai közölt, a polgárokkal szemben igazságot szolgáltatni szoros és legszentebb kötelessége. S e pontnál lehetetlen, hogy figyelmeztető szavunkat az illető felső fórumhoz ne intéztük. A jövedelmiadó kivető bizottság működését jogos gáncs nem érheti; ez tagadhatatlan. Ezze>l azonban korántsem azt akarjuk mondani, hogy az eredmény talán nagyon is fényes, ezzel csak n bizottságnak azt a személy válogatás nélküli jóakaratát akarjuk kiemelni, melylyel minden adózó polgár Ugye iránt viseltetett. A fél meghallgatása után törölt ott, hol törölni kellett és egyeztetett ott, hol az az adózónak érdekében kívánatos volt. Most már a „felsőbb

u fórumtól függ, hogy a városunkban némileg lecsillapull izgalmakat fel ne kavarja. Azt csak nem fogják tagadhatni olt felülről^ sem, hogy a helybeli kivető bizottság csak jobban ismeri az adózó lel vagyoni állapotának minden legkisebb forrását, mint bárhol, bármely más lórum. Semmivel sem kell oly csinján bánni, mint épen az adókivetésével, megállapításával. Ugyanazon okok, a melyek a különben terhes, de már egyszer megállapított adónem fenlartását inkább indokolják, mint új adónem behozatalát: — ug}

r

anazok szólnak a mellett is, hogy azon helyzeten, mit az adókivető bizottság annyi fáradság, oly lelkismereles buzgalom után, az adózóközönség állagának megnyugtatására megalkotóit, — a felsőbb forum változtatni ne iparkodjék. Ok nélkül vihart vetni lelkiismerellenség lenne ! Mindezen körülmény is helyeslőleg szól az új adóke/elési törvény egyik határozata mellett, mely szerint ezentúl az adókivelés nem evenkint. de csak minden három évben fog történni. Bárdossy Károly. Körlevél a járások szolgabiráihoz s Veszprém és Pápa r. t. városok polgármestereihez. A magas bolügyminislerium folyó évi juniushó 6-án 19996. sz. a. kelt s vármegyénk közigazgatási bizottságához intézett leiratában a csendőrségi őrs állomásoknak vármegyénk területére nézve megállapított kimutatását mcgküldvéu és ezen kimutatás további intézkedés véget velem közöltetvén; ezen kimutatás kiadása mellett felhívom a t. czimet, hogy az örs-állomásul kijelölt községek lakosságát minden késedelem nélkül hívja föl, hogy a ki házát folyó évi novemberhó 1-tó'l kezdve csendőrségi laktanyául bérbe akarja adni, ez iránti ajánlatát, egy pontos tervrajz csatolása és a bér feltételek meghatározása mellett, hozzám folyó évi juliushó 10-ig minden bizonynyal küldje meg. Megjegyezni kívánom, hogy a felajánlandó épületek megszemlélése végett csendórségi tisztek fognak a helyszínére kivezényeltetni s ezen tisztek által fognak majd a legalkalmasabbaknak és legjutányosabbaknak talált épületek kibérlése iránt a szerződések is ideiglenesen megköttetni. Ezen alkalomból jeleznem TARCZA. yy TEMETŐBEN. »Szomorúan zúg-búg a szél« Oda künn a temetőben, » Csendről, nyugalomról beszél,* Az van Unt a sír gödörben. »Kis madárka zeng az ágon* Leánykánknak sir ja fölött, » Temetőbe, sirba vagyonit Minek itt az élők között. »Szomorü füz hervadt lombja,* Melyet ültet a kegyelet, »Rá borid majd sirhalmomra* S eltakarja a nevemet. *Mily jó lesz itt megpihenni,* Hova vitték drága kincsem; •»Oda lent már nem fáj semmi* Mert fájdalom ott már nincsen ! Latkócsyné Margit. Kéményseprő mint a sors eszköze. (Meglehetősen ócska história) Irta: Osatlcal IgTláeZ. (vége). Y.. Meg kell engednünk, hogy Gero szavát, ha csak adósságra nem vonatkozott, be szokta váltani. Így lón azután, hogy egész hévvel » a tőle kitelhető erélylyel fogott a két lány elbolonditásához. Látogatásai mind sűrűbbek lettek a túlboldog Udvardiné házánál, kinek „négy szem közt" már a házasságot is előhozta; a közben távozáskor nem sajnált egy-egy sokat jelentő oldalpillantást vetni Katóra. ... Hja! időtöltésből mi mindent meg nem tesz az ember! Bagónét, a vén czigányasszonyt tálán az Isten i« arra teremtette, hogy szerelmes ifj

1 urak terveinek gépezetében a vezető-csövet képviselje. Sietett is Gerő ezt a jelen tátcritomot a leghathatósabb .szerrel : egy ki« pénzmaggal occupálni, hogy adná hírül Katónak, mily forrón szereti a kérne tőle találkát. Egyszer vasárnapi alkonyatkor egyedül találta őt Bagótié a ház előtt. — Jó estét, violám, jó estéti — szólt mellé szegődve — hit csak így egymagádba'? — Csak ám. Sasdombon vannak komaságot látogatni; mi jóért keresi őket? — Éppen a legjobbért: teérted, No ne húzódozz, jó hírrel jövök: örülhetsz neki rozmaringom! S azzal oda vonta őt maga mellé a padkára, s beszélt neki suttogva sokáig. Hogy mennyire el van ragadtatva a tekintetes ur Kató szépsége által, hogy Juczit sohasem szerette, csak azért járt Udvardiékhoz, hogy őt láthatta; de mind ez ideig nem mert nyilatkozni ... és igy tovább. A leány hallgatta csöndesen, ugy látszok mélyen gondolkodóba esett, majd megszólalt fölkelve: — Mondja meg neki: mához kéthétre a mieink Daruék lakodalmán lesznek; ha besötétedik, .szívesen látom. Akkor mondja el majd maga, amit akar! Ha a vén boszorka ócska szemeit az idő ugy meg nem viseli, láthatta volna, amint Kató boszus arczán egy elégült mosoly vonult végig. — Jó lesz, gyöngyvirágom! jó lesz. Hát nyugodalmas jó'jszukál! — Hasonlóképen! £—de csak akkor, ha majd a pokolban rád untak! — gondola Kató.) Es itt czélnál volnánk! okoskodék Gerő ur, a másik állomás jóval messzebb van; de kitartás! . . Olt a másik állomáson pedig igen furcsán álltak az ügyek, mióta a pestis.. . akarom mondani a tekintetes ur először „szerencséltette" őket. Juczika titkon sírt. Márton gazda titkon kesergett lánya és körösztfia sorsáu, az anyjuk pedig nyíltan szőtte az ábrándok aranyos vásznát, melyen csupa fiskáiisczímerek képezték a díszítást. — Olyan jó dolgod L\sz lányom, hogy a doktornénak se különb (Pedig az délig alszik, és selyemben jár!) Hogyis ne? Fiskálisnél!.. meggondoltad-e már csak egyszer is? — De, édes anyám! — mentegetődzék Juczika. — mikor én egyáltalában ki nem állhatom azt a pápaszemes ifj' urat. Tudom én jól, hogy nem szeret, csak mókáz velünk, hátunk mögött kinevet, a házunkhoz is csak időtöltésből jár. Meg oszt' apám uram is megígérte, hogy nem szól ellent, ha szüret utáu a Végh András . . . Az apjára ugyan hiába fogatkozott! Márton gazda jól sejtette, hogy olyan felhőt zúdított most a leány az ő feje- fölé, melynek méhében minden, csak olajág nincs: — sietett ki a „lovakat itatni." — Megígérte? . . megígérte? — hangzott a távozó Jupiter után Junó dörgése. No én is ígérem, hogy valakinek be lesz tűrve a feje, ha még egyszer előhozzátok azt a . . . szent András irgalmazzon akkor nektek! Soha ilyen rövidlátó embert! Te leány! vak kell azt is, hogy a mennyiben a kijelölt egyes őrsállomásokon alkalmas helyiségek méltányos áron meg nem szerezhetők, az őrs más közel fekvő községbe fog áthelyeztetni. Végre utasítom a t. czimet, hogy a most elrendelt felhívás megtörténtéről hozzám 8 nap alatt jelentést tegyen. Elvárom a t. czimtől, hogy a csendőrség számára szükséges laktanya-helyiségek megszerzése körül saját hatáskörében is megfelelő módon és egész készséggel közreműködni fog. Veszprém, 1883. évi június hó 20-án. Véghely Dezső s. k. alispán. Tanügy. '„Nem azon nemzet fug legtovább élni, mely legtöbb — hanem az, mely legtöbb eroilményoyel iskolázott polgárt számlál '* M. A. A mit lapjaink e rovat alatt hoznak, azt az exofl'ó tanügygyel foglalkozókon s kevés érdeklődőkön kivül mások nem igen szokták figyelemre méltatni. A nagy közönség legalább a legnagyobb mérvű indolentiát tanúsítja minden iránt, a mi a tanügy körébe tartozik, S hogy ez igy van, annak tán nem is maguk a közönyt tanúsítók az okai. Csodálkozhatunk-e, ha a nagy tömeg figyelmét egyéb seusatios dolgok kötik le, midőn azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy maguk az intéző vezérférfiak, maguk az államok, ha azt elismerik is, hogy a nevelés-oktatás ügye nemzeti ügy — sem méltatják ezen kiválóan fontos ügyet kellő figyelemre. Nem ezen állításomat igazolja-e azon tapasztalat, hogy az államok vezetői nem az iskolázott fők nagy számában, hanem a szuronyok százezreiben vélik legerősebb támaszukat feltalálhatni. Nem azt igazolja-e azon körülmény, hogy a hadügyi budget mellett, elenyészően csekély, azon összeg, melylyel a kulíus minister rendelkezik. Nem igaz-e, hogy laktanyák építésére, még mindig több áldozat és gond fordittatik, mint iskolák felállítására. Avvagy ki meri kétségbe vonni, hogy bármely téien működő egyén, még mindig több hálára és elismerésre számithat, mint az, ki erejét, idejét, életét a tanügynek szenteli! Vagy elég jutalom talán a tanügy terén küzdelmek közt eltöltött élet után egy ezüst keresztecske?! Bizonyára nem! De utóvégre is ez igy soká nem tarthat. „Jönni fog egykor ama kor, mely az öldöklő szablyákaf sarlókká változtatja; midőn a nemzetek nagyjai a katonai laktanyákat nem fogják jobban ismerni és szeretni, mint az emberképzés intézeteit." E kor elérkeztével jön el a népnevelés országa ! Uy gondolatok foglalkoztattak, midőn elhatároztam, hogy a veszprémi evang. egyházmegye tanügyi állapotát, e becses lapok hasábjain, főbb adataiban ismertetni fogom. A protestáns egyház eleitől fogva legszebb feladatának az ifjúság oktatását s nevelését ismerte; azért a hol templomot emelt istennek dicsőítésére, o(t egyszersmind az ismereteknek is megnyitá csarnokát. Templom és iskola, mint két elválhaflan társ minden gyülekezetünkbem feltalálhatók. „Apródad templom mellett van egy apróbb ház, födele szalma, az egész egyszerűség" mondja Vajda J. A veszprémi evang. egyházmegye 41 gyülekezetével négy iskolai járásra oszlik, u. m. Somlyó felső-, Bakony felső-, Somlyó alsó- és Bakony alsó vidéki iskolaijárásra. Minden iskolaijárás élén egyegy körlelkész áll, ki egy mellé adott tanítóval végzi évenként egyszer az iskolalátogatást. A négy isk. járásban 41 iskolaépület van 47 tanteremmel. Egynél több tanterem van a következő helyeken: N. Szőlló'sben 2, V. Palotáit2, Csernyén 2, B. Szombathelyen 2, Pápán 2, L. Komáromban 3. Az iskolaépületek nagy része jó karban van. Kivételt csupán 3—4 gyülekezet képez, hol a hívek a szegénység békóiban sinylenek. Nagy birtokú püspökökre, dús patronusokra nem támaszkodhatunk; egyszerű közönség épité iskoláinkat, egyszerűség, szegénység gondoskodik azokról. Mégis e szegény nép áldozatkészsége biztosíték, hogy a hiányok mielőbb pótolva lesznek. A tantermek felszerelése teljesen kifogástalannak nem mondható ugyan , de a legszükségesebb taneszközökkel, minők : fekete- és fali olvasótáblák, térképek, természetrajzi ábrák, számológépek, legszegényebb iskoláink is bírnak. Hiányoznák a szemléltető képek, sok helyen a természettani eszközök s néhány iskolából a földgömb; de a kenyértudományok — olvasás, írás, számolás — sikeres tanításához szükséges segédeszközök minden tanítónknak rendelkezésére állanak. Az iskolai könyvtárak intézménye is hova tovább nagyobb tért hódit. 21 iskolában találunk könyvtárt, vagy legalább könyvtárnak alapját. Tekintélyesebbek a I. komáromi, mely 258 kötettel bír, s a pápai melyben a kötetek száma rövid idő alatt eléri az 1000-et. vagy te is, mint az apád; lábbal tiprod a jövendő boldogságodat. Ezer szerencse, hogy itt vagyok köztetek; mit szólna a világ ;hhoz! az Udvardiék lánya kikosarazta tekintetes Bokodi Gerő fiskális urat, hogy egy koldusnak a telhetetlen zacskójába tömhesse minden vagyonát. Hanem jól vigyázz te . . Itt következett két vékára való szebbnél szebb czim, aztán pár jó kívánat a háta közepére, végül sikerült „finale", melyhez a zenei kíséretet Juczika szolgáltatta. Ilyen csöndes békében folytak a napok Udvárdiékuál s-ki tudja, ha a sors csupa passióból a kéményseprőt bele nem keveri a játékba, nem leendett-e Juczi élete olyan fekete, mint az itt következendő három csillag? # -fc Daruék lakodalmán az egész falu megjelent. Ott voltak Udvardiék lányostól, Bokodi bácsi is, aki mindenkinek beszélte, hogy mennyire szeretett volna a fia eljönni; mert utóbb büszkének tartaná Daru gazda. De hát ki tehet róla, hogy éppen ina délután belemetszett a tyúkszemébe, hát nem húzhat czipőt. Javában Adyt már a mulatság, a bakter is elkiáltotta volna a tizet fjia t. i. Daruék bora oly édesen nem marasztalná) mikor Gerő útnak indult. Néma csend volt, azaz, hogy a felső faluvégi kutyák vonítottak bizony meglehetős hangosan, az alsó végről pedigerősen felelgettek vissza társai k. Márton gazda házában sötét volt, ahogy az úrfi oda belépett Kató fogadta a pit\ arajtóban és szerelmes pillantással kisért hangon kérte, hogy kerüljön beljebb a szobába, hiszen csak ketten vannak? Mielőtt azonban ezt megtehette volna, hirtelen elébe bukkant egy eddig soha nem látott rém-alak. A fekete szöruy hatalmas husángot tartott jobjában, tüzes szemei villogtak, mintha helyükben két mécses égett volna és mikor emberi hangon megszólalt, ugy tetszék Gerőnek, hogy a föld alól hangzanék az. Trsztnicz Venz el boszutól lihegve emelte fel fegyverét (nem hátul töltő, hanem háton törő volt az) és mérgesen rivallt a remegő hősre: — Had mázsnok zerelez tany a szeratü ?! Ezzel foglalóképen párszor végig simogatta rajta a husángot, ugy, hogy Gerő fájdalmasan felkiáltott. — Hálgácztiyi, kulyó! kiáltott dühösen a Don Juan; de amaz nem is tudott volna legjobb akarattal bár egy hangot is kiejteni; mert a sűrűen egymást érő csapások alatt félholtan terült el Kató lábai előtt, mint egy béka. A kéményseprő diadalmasan ölelte át kedvesét s mint ki dolgát legjobban végzé egy bucsucsókkal eltávozott..... Bokodi bácsi kora hajnalban értesülve a történtekről nagy titokban hazahozatta a fiát, ki a házbeliek és látogatók nagy csodálkozására annyira megbetegedett a tyúkszem vágástól, hogy csak pár heti orvoslás mulasztotta el testéről a legváltozatosabb szinü csíkokat. Hála az öreg Bagóné közlékenységének nem soká maradtak kínos bizonytalanságban ez eset felől s igy lön, hogy Juczika sorsa nem fekete, de olyan víg lett, mint imez jelenet, mely házukban lefolyt. Együtt volt a család az ebédnél. Márton gazdának fölötte ízlett ma a töpörtó's gombócz, talán ennek köszönhető, hogy oly bőbeszédű. — Remekeltél, anyjuk! remekeltél; ez az étel fölséges jó. — Pedig nem is én főztem, — Juczi érdeme. — Az-e? No már látom bátran kiadhatjuk a leányt a házból; nem lesz panasza rá az urának, — mégha fiskális lesz is! Ennél a szónál Udvardiné asszonyom olyan piros lett, mint az a lé, melyben a gombóezok úszkáltak. — Ne izéljen kigyelmed no! — Talán csak megváltoztattad tervedet? kötekedék a gazda. — Megváltoztatta maga az Úristen! Ne is tréfáljunk tovább! Juczikám, leányom! jere ide keblemre, ugy-e nem haragszol nagyralátásomért? — Nem, édes anyám, csak azt ígérje meg, hogy Végh Andrist nem nevezi többé koldusnak. — Azt a derék jóravaló embert? En azt a becsületes Végh Andrist? Soha! De ha már ennyire vagyunk: örömest hívom akár fiamnak! Szent István napján két bokrétás vőfély járt Kökényesen házról-házra, mindenütt előadva illendően, amint következik: „Szerencsés jó reggelt kívánok! Mi követek vagyunk kegyelmetekhez Végh András vőlegény urunktól és annak jegyesétől Udvardi Juczikától, nemkülönben Tüzviz Ven cz er vőlegény úrtól és annak hívséges menyasszonyától a Katótól. Kéretik kigyelrneteket, hogy mai szent napra a hitnek letételére az Isten házában megjelenjenek; aztán egy tisztességes vacsorára, ugy mint egy-két tál ételnek elköltésére, egy pohár bor megivására, régi magyar szokások szerint egy pár tisztességes tánezra hogyha jó uraink ezen fáradságukat nem sajnálnák s megjelennének Udvardi Márton uram bőcsületes házában, ahol a dnpla lakzi véghez fog menni!" — És ezen képen lón ennek az ócska históriának ilyen vidám vége. n