Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-06-17
izgatottságot, mely kellő oknélkül fellobban, mindent félre s magára magyaráz és miáltal a társas kedélyesség kiállhatatlan megrontójává válik. Ne minden elhamarkodott szóért rántsunk kardot vagy ragadjunk pisztolyt, de olt, hol szükségességét érezzük, nem szabad előle kitérni ; ilyenkor már mindenki magának legyen tanácsadója arra, hogy miként tud kész lenni a törvény tilalmával és megsértett becsületével. A becsülelbiróságok idetartozó hálásáról szóllani igen Illessze vezetne, úgy, hogy ezt mellőzve csak a tapasztalatból merített azon lényt emlilem fel, hogy ily esetben a társak s kivált a segédek helyes tapintatossága teheti a legtöbbet s a legjobbat. Ennek megvilágítására tegyük lel p. o., hogy a sértő önmagából eredő lelki meggyőződése szerint belátja, csupán meggondolatlanságból, minden szándék nélkül elkövetelt hibáját, de a seriéit már kihítta őt, va»y oly magatartást nyilvánita. mely ebbeli szándékára mutat; a sértő tehát nem könnyen nyilváníthatja beismerését, tartania kellvén allól, hogy találkozhatnak olyanok, kik ezt félelemnek tulajdoníthatják; a mi a dolgot még nehezebbé teszi az, miszerint a sértés minősítésében közönségesen megoszlik a társak véleménye; igy láthatjuk hogy csak is a segédek lehetnek azok, kik a fennforgó ügy legkisebb részleteiről is tiszta tudomással bírva, kellő tapintatossággal fellépni bivatvák és luk ítéletükben tökéletesen elfogulatlanok s szenvedély mentesek maradjanak, semmiképeu sem engedvén párbajra jutni azt, ami ezen komoly cselekményre nem méltó, másrészt pedig nézetem szerint hivatásukhoz tartozik az is, miszerint a valóban fontos dolog csakugyan méltóan intéztessék el! Komoly férfiak, tisztek között párbajnak színpadi jelenetté elfajulnia nem szabad ! Rózsa Bertalan?) Szabályrendelet a korcsmai hitel korlátozásáról (az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. XXV. törvényczikk 22. §-ához.) S»A vendéglőkben, korcsmákban és más italmérési helyiségekben, ide értve azon kereskedéseket is, melyek a szeszes italoknak kicsinyben eladására joggal bírnak, — kiszolgáltatott szeszes italok ára iránti követelések fejében bíróilag megítélhető összeg, Veszprém megye területére nézve 5 forintban állapíttatok meg." 2. $. „Ezen szabályrendelet minden községben a szokott módon kihirdetendő, s minden ital mérési helyiségben, magyarul és az illető község jegyzőkönyvi nyelvén, a vendégek által könnyen látható helyen kifüggesztendő, s olvasható állapotban tartandó." „Azon vendéglős, korcsmáros vagy italmérö, ki ezen rendeletet nem teljesiti, a községi szegényalap javára 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel fog büntettetni." „Jelen szabályrendelet folyó évi július hó i-ével lép életbe. Véghely Dezső. alispán. * •) Részlet, szerzőijét „Gondolatok a katonai szellemről és annak ápolásáról" czimmel legközelebb Pápán megjelent kitűnő rníivéjjöK Szerk. A balatoni kirándulás. Jól írja Dr. Lipp Vilmos, a kitűnő tanférfiú a »Keszthely« mútt számában, hogy mily vétek az, hogy mig saját hazánk szépségeit sem ismerjük, addig már a külföldet barangoljuk be. Pedig a Balatou-üzk és vidékének a külföldön sincs párja. Ezt ad oculos demonstrálni akarta a derék Balaton egylet, mely B. Füredre, onnét Badacsonyba, Keszthelyre- Flévvizre egy nagyobb szabású kirándulást tervezett, mely minden tekintetben felségesen sikerült. Másfél szazán voltunk épen, kik Budapestről és Fehérvárról szathmáriakkal, mármarosszigetidkkeljtemesiekkel Siófok felé tartottunk. Győrből a Győri Közlöny szerkesztője harmadmagával jött. Már Fehérváron ünnepélyes fogadtatás volt. A Balaton egylet kirendelte oda a czigányokat, kik — hangos éljenzések kíséretében — ugyancsak agyba-föbe Rákóczizták a kirándulókat. Itt bontottuk ki először az egylet szép zászlaját is, melyet különbnn Kordin Mariska művésznőnk coupéeja őrizett. Legnagyobb meglepetés történt mégis csak Siófokon. Senki sem gondolta előre, hogy Siófok úgy ki tud tenni magáért. A zivatar közelgése dacára temérdek nép várt bennünket, élén megyénk enyingi járásának derék fiatal segédszolgabirájával, az uj siófoki fürdöbiztossal, ki többedmagával ritka tapintattal tartá fenn a szép rendet. A társaságot Kauzly Gyula siófoki segédlelkész fogadta hosszas tartalmas beszéddel, melyben mig egyrészről azon óhajának adott kifejezést, hogy az egylet nem fog a gyorsan támadó s gyorsan elmúló villámhoz hasonlítani; másrészről kéré, hogy az egylet ne feledkezzék el Siófokról sem. A hangos éljenzésekkel fogadott beszédre Fenyvessy Ferencz orsz. képv. a kirándulás vezetője felelt, s reflectálva az üdvözletre kijelenté, hogy az egylet — hite szerint — nem a gyorsan elmúló villámhoz, de inkább magához a Balatonhoz fog hasonlítani, mely legszebben, s legjótékonyabban épen Siófokot érinti üditö hullámival. Épen hogy bevégződtek a hivatalos dictiók, mire odafelülröl vette kezdetét a hívatlan fogadtatás. A siófoki derék dalárda szép énekét megzavarta az ég döbörgése, s a beállott nagy zivatar. Ily' égi háborúban indultunk Füred felé, hová különben kevesebb szerencsével, de épkézláb megérkezhettünk, s hozzáfoghattunk a kedélyes közvacsorához, melynél a kivül való átázást egyensúlyba hoztuk a belső átázás intencziójával. Vasárnap reggel gyönyörű napra virradtunk. A füredi tűzoltók harsonája jelzé, hogy gőzhajónk, mely különben két napra teljesen az egylet rendelkezésére állott, — Tihanyba készül. Nagy lelkesedés, éljenzés és az obligát Rákóczy mellett kötöttünk ki Tihanyba, s töviröl-hegyire megszemlélve mindent, s tele visszhangozva Tihany dombjait, hegyeit: — adtuk át ünnepélyes dictiók mellett (Nádasdy gróf, Adorján hirlapiró és Fenyvessy elnök beszédjei) a Garay kunyhót a köz-menedéknek. A kunyhó az egylet első vagyona. A felavatás után az egylet meglepte vendégeit pompás villásreggelivel, mit hűségesen elköltve, nyugodt lelkiismerettel foghattunk hozzá a közgyűlés komoly teendőihez. A közgyűlést fényes társas ebéd követte, melyben sokan vettek részt Veszprémből is. Nádasdy gróf a királyi párra, (a »Függetlenseg« szerint Királyi Pálra!) emelte poharát. Mersics győri szerkesztő Nádasdy grófot, Kállay Esterházy Mihály grófot, Clair Vilmos hirlapiró Fenyvessy Ferenczet, Kopácsy Árpád Jókait és végül Fenyvessy a társaság csalogányát Kordin Mariskát éltette. — Közebéd után a regatta és halász evező versenyre siettünk, mely elég érdekes volt. Időközben megnyitottuk a borkiállítást is, melyben az országos minta-pincze is részt vett. — A Balaton melléki borok fényes sikert arattak. Este kitűnő hangversenyben gyönyörködtünk, melynek fénypontját Kordin Mariska gyönyörű éneke képezte. A művésznő teljesen elragadta a nagyszámú hallgatóságot, mely élénken tapsolt Krisztinkovics zongoraművészünk szép játékának is. A tűzijáték után a másik tűzijáték, a bál következett ragyogó jó kedvvel. A kirándulás utolsó napja a badacsonyi — keszthely-hévizi út volt. Badacsonynál ünnepélyesen fogadott a yacht társaság. — A hajón fényes villásreggeli, a bor juiy által átengedett felséges borokkal, mi csakhamar tánezra perdité a fiatalságot. Keszthely is kitett magáért. Óriási néptömeg várta a társaságot, élén Keszthely kitűnő polgárával Dr. Lipp Vilmossal. Kocsikon kirándultunk Hévízre, majd visszajövet banquettehez ültünk, hogy aztán újra tánezba keveredjünk. A tánezban Keszthely szépei is részt vettek. Pont éjfélkor megkezdődött a hazautazás tündéri tűzijáték kíséretében. A csoinakegylet derék tagjai evezték át a hajóhoz a kirándulókat, kik búcsút véve a lelkes keszthelyiektől, hajnalban Siófokra érkeztek. Igy telt el a szép balatoni kirándulás, miből csak egy maradt meg, de ez aztán kedves is, jó is; — az édes visszaemlékezés. Tombola. Fővárosi levél. Virágok között. A virág a természet költészete, s minthogy a természet a legnagyobb költő, a virág a legszebb költemény. Ugyan hogy is képzelhető szebb l\rai költemény mint egy l'eslö piros rózsa, naivabb ittyli, mint egy ibolyacsokor? Mikor a természet tavaszi boldogságát élvezi, virágokkal himezi ki gondolatait é.< érzelmeit. S vajon melyik poéta dicsekedhetik szebb gondolatokkal, édesebb érzelmekkel, mint a tavasz mosolygó illatos virágait? Milyen sivár is volna ez a siralom völgye asszony-mosoly és virágillat nélkül! Csakhogy mig az asszonynak csalfa lehet a mosolygása, a virág mindig keblének őszinte érzelmével bódítja el lelkünket. A virág a szerelem jelképe. A jó Isten bizonyára szerelmes volt, mikor a virágokat teremtette, s madárdal mellett még virágillattal is akart kedveskedni szerelmének. Es ezt a példát követi azóta minden szerelmes ilju és virágokkal halmozza el szerelme tárgyát a virágok testvérét... Petőfi azt mondta, hogy a ki a virágot szereti az nem lehet rossz ember , de hát van-e ér/ő sziv, mely a virágot ne szeretné? Hiszen a virágok ott szerepelnek életünk minden phasisánál. IIa örömünk van: virágbokrétát kötünk, s ha gyászunk van, a virágok tolmácsolják bánatunkat. ... . . . Mindez a sok szép reflexió egy gyönyörű tea-rózsa előtt ébredt fel lelkemben. Ott mosolygott feléina Ki cg er Mór szervitatéri művirágcsarnokának kirakatában, melynek szemközt az ugyanazon czég tulajdonát képező Péc'hi Manó féle elővirágcsarnok van. Halványsárga szirmain harmatcseppek tündököltek és csodálatos illata az ablaküvegen is áthatott hozzám. Oh ezt a rózsát bírnom kell! Beléptem a virágcsarnokba. Hát. bizony az a megkapó látvány, a mi itt lelkcme; elbűvölte azt a benyomást tette reám, mintha a paradicsom meg volna lopva. Milyen illat, mennyi báj, s mire nem képes a természet, ha a művészet szolgálatába yeszi?! — Mivel szolgálhatok? kérdé tőlem az üzlettulajdonos. Valóban zavarban voltam, hogy is jutottam én be a paradicsomba? A virágok azonban barátságosan mosolyogtak felém s egy fehér rózsa csokor csakhamar eszembe juttatta mit akarok. Kiválasztottam egyet közülök. — Saját termése? kérdem az üzlettulajdonostól — Szolgalatjára uram, a csömöri uti kertészetemből. (Tehát nem a paradicsomból! mondám csaknem önkénytelenül és orrommal csókoltam meg a föld ruházatának e legszebb ékét.) — Es már régóta műveli a kertészetet? kérdezem aztán zavartan, csupán azért, hogy épen csak kérdezzek valamit. — 30 év óta áll fen üzletein. A bécsi kiállításon haladási ént. et kaptam, a mult évi nőiiparkiállitás pedig aranyéremmel tüntetett ki; de a legnagyobb kitüntetésben a királyné részesített, elfogadván tőlem egy gyönyörű csokrot egy virágvázában, amiért elismtréxi levéllel tisztelt meg. — Es vájjon ez a kamelia is a kegyed . — Nem uram cz Olaszország .szülötte. — 01 as z őrs z á g é ? — Ugy van — mig a legtöbben Bécsből, másod kézből hozatják a virágokat, hozzám egyenesen Olaszországból érkeznek a kamcliák, uarancsvirágok narcziszok stb. — Hát ezek~az apró rózsabimbók és azok a remek szépségű virágok ott? kérdem egy gyönyörű virág halomra mutatva. Az üzlettulajdonos elnevette magát. — Nézze meg őket közelebbről. Szót fogadtam de nem láttam át miért nevet? — Tessék csak kézbe venni! Csinált virág volt! De mily művészi utánzat. Csaknem azt mondja rá az ember, mit a színpadi napkeltére, hogy szebb az eredetinél! — Saját gyártmányom, szólt Rieger ur büszkén , melyet, nagy mennyiségben szállítok ki még Amerikába is, azonkívül Törökországba, Németországba .. . Mert az én gyártmányom olcsóbb, mint .pl. a bécsi. És mit gondol, minek van a legtöbb keleté? Az én figyelmemet egy gyönyörű jáczint és ibolya csokor kötötte le's csak ennyit szóltam: — Nos? — Hát a sirkoszoruknak. — A sirkoszoruknak? — Igen bizony. Budai virággyáramban 30 személy foglalkozik -szakadatlanul nirkoMZoruk gyártásúval ugy, hogy távirati megrendelésre bárhová, bármilyen és akármely mennyiségű •irkoszorut 24 óra alatt képes vagyok szállítani. — S tudja miféle nemzetgazdasági tapasztalatot tettem? _ ?, Hogy a sirkoszoru gyártáa a nép j ó I é t é v e I e m e I k e d i k. — Meglehet. — De ugy is van. Minél nagyobb a jólét, annál nagyobb a temetési pompa. C*akhogy r nekünk nemcsak a gyász pompája szolgál előnyünkre, hanem mi adunk legszebben az örömnek is kif*ejezént * bá— Hát aztán? — Aztán akkor többet nem ennél kozmás 1cvext; kedvem is nagyobb lenne a főzéshez, mini eddig. Az engedékeny „apuska" nyilván kíváncsi lehetett, hogy milyen izü H kozmátlau étel, amiből eddig soh^e jutott ki neki, — mert egy hét alatt ott ágaskodott nagy kevélyen az u házán is a kémény. Azután Törőné asszonyomat fogta el a jámbor óhaj. Az igaz, háromszor megverte az ura, mikor csak emiitette is; de utóvégre mégis az asszony győzött! Igy ment ez minden jobbmódu gazdánál, clanynyira, hogy nemsokára a kéményes házak száma jól felszapoiodott. A közeli mezővárosból pedig havonta egy kéményseprő járt ki, rendbehozui Kökényes megf ü s t ö s ö d ö 11 ügyeit. — — — Lám, eljutottunk minden baj nélkül a czimben említett sorscszközhez, legyen szabad tehát neki is pár csepp tentával áldoznom! Vala pedig az ő teljes neve — ahogy szülőföldjén, ama igénytelen csehországi falucskában huták:— 'fr szintez Venczel, ami tekintettel az ő nyelvükre, elég csinosan hangzik. Tehát Venczel barátunk Kökényesen való első megjelenésekor java korabeli Jegéuy volt. Hogy cz alkalommal néhány apró polgárnak nyavalyatörést okozott, arról ö mit sem tehet; — mért füstik az ördögöt meg a krampuszt kéményseprőnek s miéit küldte a mester éppen öt ide?! Azt tartom azotiban, később aligha megbánta ! Venzcl ábrándos fiu volt; s vajon van-e alkalmasabb hely a merengésre — a háztetőnél. Innét tekintgetett alá búsan a fehérremeszelt házakra s ha merengő szeme véletlen, észak felé nézett, mindjárt szülőföldje jutott eszébe. . . . Hej, mikor még ott éltI A leányzók már gyönge gyermekkorában kedvencükké avatták. Agyon dicsérték -lágy selyem haját, ami ugy omlott sürü fürtökben vállára, mini a kedves sör habja, két gyémántuzemct, ami ugy csillogó'(, mint a Jeromos szomszéd pipájának a födele. . . Az pedig valóságos ezüstből volt! . . Azóta elszármazott idegen földre, fül is csepeedalt, de az irigy kémény füst, meg a Korom eltakart mindent, szép szőke bajuszát, nőies kezeit. . . Vcnzclnck fájt, hogy cz érdemes helység csak utálatos i fekete mondurjában s kormos arccal ismeri őt; elhatározta, hogy a közelgő bucsu napján „kipuezolódik" s teljes szépségében mutatja be magát a kükényesiekuck .. . no meg az Udvardiék Katójának, ki — mi tűrés-tagadás — már rég felköltötte figyelmét. A cseh leány . . . m cg h óili tolta őt!! Amint gondolta — ugy is tőn. Volt bámulás! Amennyire megnézlek előszűri megjelentékor, hát most annál inkább is szemet szúrt ez előnyös átalakulás. Különösen Katónak nyerte meg tetszését. Mondjam-e, hogy a kökényesi bucsu napja, megtoldva az éjszakával a lehető legkellemesebben tölt el? Venczel széles jókedvében mulatságos cseh-tánezokat járt cl az ahhoz értő Katóval; a falubeli legénység körben állva nézte őket. Majd csöndesen visszahúzódlak s éiles-kedves hangú csevegés közt tűntek az órák. A lány arcza biborlüzbcn égett, a fárasztó élvezet miatt . . vagy tán attól a csóktól, mit szerelmes honfitársa czuppantolt oda. És már most egy szóval sem árulom el, — hogy megszerették egymást. IV. „Beleestem, benne vagyok" — nem ugyan a szerelemben, csak annak gyarló leírásában; mert ímhol már két szerelmes párt mutattam be önöknek. Pedig akármi érje árva fejemet, ezen fejezetet is Ámornak kell szentelnem, amelyben is megpróbálkozom a Bokodick ügyvéd (?) fiának szive érzelmeit a maguk valóságában föltárui! Mert Bokodi Gerő nem csak az apjától utána küldözgetett kisebb-nagyobb sommákat tudta lelkiismeretesen kezelni; oh! értett, ő kérem a tanulás kivételével minden más, gavallérhoz illő mesterséghez. Valódi „jókedvű adakozó" (a Szikszaynál), jeles iró, (mikor holmi zöldszinü jegyre oda kell kanyarintani az apja nevét,) s hogy többet ne mondjak , egész művész a lányok elbolouditásábaii, mondjuk: az udvarlásban. Egyszer arra kerüli a dolog, hogy a tudón profcssorok megkérdezzék tőle, mi fán terem az államjog? Kapja magát az én Geiö barátom, egyet gondol 8 másnap már Kökényesen fumigalju a világot. — Legalább azok az alkalmatlan legyek nem háborgatnak egy darabig! szólt magában, hitelezőire gondolva, apjának azonban azt hazudta, hogy utolsó vizsgája pár havi magáiitanulást igényel. A jő öreg Bokodi bácsi hitte szentül; hirdette is láluszcrte, hogy fia már csak egy macskaugrásnyira van a Iis- kálisságtól! Gerő pedig tanult itthon szorgalmasan; csakhogy mii? . , A legelső héten szemléleti uton tudomást szerzett arról, hogy az Udvardiék háza egy gyémántnál is drágább kincset rejteget. Mi természetesebb, hogy fejében azonnal megfogamzott a t<rv: egy gyei szaporítani ama kétcshirü „kalandokat", melyekben nála körmönfontabb mesteri keresni kellett; és ehhez Udvardiné nagyralátása éppen kapóra jött. Az asszony hamar feladta a várat, ahol ő volt a térparancsnok. Néhány nyájas, hízelgő szó, amik közölt a „fiskális" többször előfordult kellő hatást gyakorolt, s ahol a generális határoz, ott a közvitéznek — mar mint Márton gazdának — hallgaInia kell. Hanem a leány fellegvár, azt a tisztesség, becsület és a máséri égő szerelem bástyái védik, amik alól Gerő ur hátrálni kénytelen. Juczika azt cselekedte az első látogatáskor, (jó ürügye volt az úrfinak : vetőmag után jött tudakolódni — Lválás táján!) hogy nagy sebtibe kiosont a szobából, hiába siigta utána az anyja: — Ne fuss, bohókásI hiszen téged illet! Minek jön ő hozzájuk az, akihez semmi köze, mikor még Vegh Andris se vesz magának annyi bátorságot ? 1 Gerő megelégelte, hogy az üregek előtt fecseghetett. — Hej, kedves 11 é uémass zon y! (,,Ki a gazda a háznál?" mérgclődék magában Márton.) De csak szép váron az a Pest! aki oda belekóstolt: dehogy kívánkozik többé falnia. Alig varom, hogy a tanulással végezzek; leteszem az cxamenlumot, azt 1 kétemeletes ház kapujára festetem ki fiskális czimeremet. — Már az nagy dolog! vélekedik Udvardiiié, nem engedve magát megelőzni urától a feleletben; hiába, Bokodi uram szerencsés a fiával! Ejh, ha minket, az Úristen csak egy liuval is megáldott volna fogadom ... — üc'szen megáldotta kigyelmeteket — vágott szavába mohón Gerő — meg, mind a két kezével, mikor ezt a helyre leányt adta. — Es aztán kifogyhatlau volt a.Juczi dicséretében, amiiöl úgymond — egész falu beszélt. Mikor beleunt, — azaz mikor azt vette észre, hogy Márton gazda nagy buzgón bólintgat lehunyt szemekkel, — bucsut vett avval a szives Ígérettel, hogy, ha csak roppant elfoglaltsága nem gátolja, majd benéz még párszor. Udvardirié kikísérte, aztán ragyogó arczczál állított be szunyókáló életpárjához. Egy szelíd oldalbalökéssel életre hozta. — Hallja kigyelmcd! . . Nagy szerencse, igazán nagy. Ez a látogatás azt jelenti, hogy Udvardiék Juczija liskalisné lesz. Teusasszony! . . nem: nagyságos asszony! . . — Az-c? — Az bizony! Gerő még sohasem látogatott meg ilyen margunkfélét a faluban. Vagy talán nincs ínyére kigyelmcdnek, hogy olyan savanyu arezotvág? — Isten ments! Csakhogy tudod . . . — Tudom. Már megest sokat prédikál. A Végh András ugy-c? Elviheti az ördög, összeillenek: mindakeltő egyforma szegény. Dc még kigyehnedet is ám, ha annyiszor előhozakodik a körösztfiával; mégtalálja hallani cz a leány . . u »J'> Cf f»k gyere, te bohókás. Haragszom! mert szöktél ki? ! Juczika belépett; egy árva hang nem jött a szájára. Szeretcttjvolna könyekben kitömi; de hiszen annak nincs helye?! Gerő barátunk yenformát mormogott mentében: Jupiterré! nem rosz. Dicső egy „stikli" lesz, mondhatom: egy {csapásra két legyet. vig elbeszélésben pedig körülbelül i Az igaz, hogy az a másik csak cseléd; de ördögbe is! olyan szemekért. . . ... De már ebből — magam is kíváncsi vagyok, — mi tesz? (Vége köv.)
