Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-06-10

JVJLegJ elöixilic minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak is­aiert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC P AÜA1 Ar AI Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának éstöbb pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalosközlönye. Elnöki jelenlés a Veszprém megyei gazdasági egyesületnek 1883. éoi június 3-án Veszprémben tartott közgyűlésén. Tisztelt közgyűlés 1 A közös érdekek tanulmányozása, felisme­rése és felkarolása a legfontosabb és legbiztosabb feltétele ugy az egyesek, mint a nemzetek anyagi jólétének és felvirágoztatásának; miért is lehetet­len örömmel nem üdvözölni azon általánosan meg indult s mindinkább nagyobb kiterjedéssé vált mozgalmat, mely szerint hazánk mindinkább a mezei gazdászatban, és annak felvirágoztatásában keresi anyagi jobblétének forrását. — Ha vissza tekintünk mezei gazdászatunknak, különösen föld­mivelésünknek 30 év óta történt fejlődésére, azt kell konstatálnunk,hogy mező gazdaságunk azon idő alatt nevezetesen előre haladott, és tudjuk, hogy ott, hol az kiválólag ápoltatott, meg is hozta gyümölcsét. Mezögazdászatunk egyik életjele, ugy a to­vábbi fejlődhetésének legbiztosabb tényezője a gazdasági egyesületek tevékenysége; ezek vannak hivatva a mezei gazdászatban felmerülő különféle érdekeket összegyűjtve egyesíteni, és szakszerű intézkedések támogatásával a különböző érdeke­ket kiegyenlíteni, s a viszonyoknak megfelelő el­járással, a különböző helyi viszonyok ismereteivel a fejlődés irányát kijelelni, s a czélt biztosítani. A gazdasági egyesületek gyűjtik össze a gazdászati értelmiséget, összehalmozzák és gyü­mölcsöztetik a tett tapasztalatokat, a mir né­melyek által elért eredményeket a helyi viszo­nyokhoz mérten megvitatják, és ha az eredmé­nyek kie!égitök, a czélra vezető helyes eszközök alkalmazását terjeszteni igyekeznek. — Ezek de­rítik fel, és lehetőleg orvosolják a hiányokat, a nem helyes irányt felismerik, elhárítják az aka­dályokat; ezek ébresztik fel az érdeklődést az anyagi állapotok feletti gondolkodásra, serken­tenek javításra és haladásra, kutatják fel és tűzik ki a helyes irányt, melyet a megye egyes vidé­kei mezőgazdaságának a fenuforgó különböző kö­rülmények között követni kell. Egyesületünk 1860-ik évben alapíttatott, s igy felfogva feladata fontosságát, s látva ugy az ország, de különösen a szomszédos megyebeli gazdasági egyesületek működése által szembetü­nőleg elért sikert és anyagi eredményt, alapsza­bályainkban kijelelt programmjának minden irány­ban megfelelni törekszik, s különösen igyekezni fog hatni a kisebb birtokosokra, mert a kis föld­birtokos osztály lehető vagyonosodása és jóléte biztosíthatja leginkább hazánk jólétét, nemzetisé­günk fennmaradását és fejlesztését; ez czélom ma, és volt már ezelőtt egy évvel is, midőn önök jó akarata, és engem felette megtisztelő bi­zalma gazdasági egyesületünk elnöki székére emelt. Látva az érdeklődést, s a komoly igyeke­zetet, örömmel engedtem a közbizalom ezen ki­tüntetésének, és biztosihatom a tisztelt közgyűlést, hogy mindaddig, mig az érdeklődés s a köíös czél iránti tevékenység mindnyájunkban meglesz, én mindenkor egész odaadással fogok önökkel munkás lenni: egyesületünk magasztos czéljait lehetőségig valósithatni. Egy éve annak, hogy a megye közönségé­nek szeme előtt egyesületünket újra szerveztük, ezen nemes megye közönségének szeme előtt fog az erősbödni és növekedni ; igyekezzünk azért azt oly módon továbbra is mindinkább életképessé tenni, hogy nemes öntudattal igényt tarthassunk annak rokonszenvére, részvétére és pártolására. Ámde hogy gazdasági egyesületünk áldásos tevékenységét kifejthesse anyagi erőre is van szüksége; e végett nemcsak a magas kormány­nak és mindazon testületeknek gyámolitására van utalva, melyek vele érdekkapcsolatban ál­lanak, de különösen számit a megye gazdakö­zönségének minél nagyobb mérvű támogatására és jólfellbgott érdeklődésére is, mert csak is ez által lehetünk azon kedvező helyzetben, hogy megyénk mezőgazdaságát, s az ezzel kapcsolatos rokon iparágakat, s legelső sorban a kisbirtokos osztály anyagi helyzetének javítását kölcsönös erővel s érdeklődéssel minél előbb eszközölhessük. Régi, megszokott s ma már tarthatatlanná vált eljárásainktól és szokásainktól vegyünk bu­csut, s azokat czélszerüebbekkel és hasznot haj­tóbbakkal pótoljuk, mert nyommasztólag hatnak reánk és mezőgazdaságunkra a külföldnek és kü­lönösen Oroszország, Észak-Amerika és legújab­ban Ausztráliának a mezei gazdaság majd min­denágára kiterjesztett óriás termelése és concur­rentiája; de hozzá járul, hogy idő járásunk is felhagyott régi megszokott menetével, szeszélyes­ségeivel majdnem minden évben igen-igen leszál­lítja vérmes reményeinket, majd egyik majd másik vidéken. — De azért csüggedni nem szabad, sőt törekednünk kell kétszeresen megfeszített erővel azt, mit az idö mostohasága talán-talán megtagad, annak legalább egy részét szorgalom és javított gazdálkodási rendszerrel pótolni. Legbátrabb állunk megyénkben az állatte­nyésztési viszonyokkal, földmivelésünk ezen első s egyátalán nem nélkülözhető alap feltételével. — Régente a nagy mérvű legelök és rétek az akkori talán kedvezőbb időjárás által gyakrabban felfri­sítve elég bő táplálékot nyújtottak marháinknak és nyájainknak, mig most, különösen az elkülö­nítések és birtokrendezések után, temérdek legelő s kaszálló került eke alá, „mely csak is látszó­lagosan tüntethet fel némileg több jövedelmet," de ez által mezei gazdálkodásunk első főfeitétele — szarvasmarha tenyésztésünk — rohamosan hanyatlott, mert mesterséges takarmány termesz­tésről, valamint szabályozott s okszerű istálózási rendszerről alig-alig gondolkodtunk. — Ezen bajok elodázását, s különösen szarvasmarha te­nyésztésünk fejlesztésének előmozdítását legelsöbb sorban is szabadjon a megye tisztelt gazdakö­zönségének figyelmes érdeklődésébe ajánlanom, annyival is inkább; mert e nélkül mezőgazdasá­gunk rendszerével előbbre s jobbra mennünk egyátalán lehetetlennek s elérhetetlennek tartom. Ezek után gazdasági egyesületünk egy évi működését a következőkben van szerencsém a tisztelt közgyűlés elé terjeszteni, és bár nagy eredményeket nem mutathatunk fel, de arról biz­tosíthatom a tisztelt közgyűlést, hogy ernyedet­lenül munkálkodtunk, igyekeztünk egyesületünk vagyonát formailag is teljesen biztos alapon ren­dezni, s ha szabad egész őszintén megmondani, igyekeztünk leküzdeni a közönyösséget, és fel­kelteni az érdeklődést a gazdaközönségnél. — Igyekeztünk a Nagyméltóságú m. kir. földmive­lési Minisztérium bizalmát kikérni, melynek to­vábbra való megnyerhetése és lehető fokozása egyesületünknek megbecsülhetetlen előnyére le­end. — És itt engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy a nagyméltóságú m. kir. földmivelési Mi­nisztériumnak a közgyűlés hálás köszönetét fe­jezzem ki azon nagylelkű intézkedéseért, mely lehetővé tette, hogy egyesületünk rendes titkár­ral rendelkezhetik, a kinek fizetéséhez évenkint 600 frttal járul, és indítványozom, hogy ezért a közgyűlés köszönete jegyzőkönyvileg megörökí­tessék. Az egyesület régi alapitványainak rendezése huzamosb időt, kiterjedtebb levelezéseket, és sze­mélyes tárgyalásokat vett igénybe; — volt az 1882-ik évben 51 alapító tag; — az eddigi ered­ményt véve, van jelenleg az egyesületnek össze­sen 75 alapító tagja; — ebből alapítványi töké­jét részint lefizette, részint alapszabályaink 11-ik §-a értelmében újonnan kiállított rendes okirattal biztosította 57 alapító tag, illetőleg örökösei, ala­pító levelet nem küldött be 18; — de ezeket is legnagyobb részben rendbe hozni reményünk lehet és van , az illetők neveit ez úttal nem sorolhatom el; újonnan belépett alapító tag var szám szerint 5. A rendes és pártoló tagok gyűjtése foly­tonosan eszközöltetik, s daczára azon körülmény nek, hogy az egyesület által kibocsájtott aláírás: ivek mintegy % része nem érkezett be, szemben az 1882. évi július i-én volt tagsági állapotokkal, a midőn volt az egyesületnek 56 rendes tagja, — van jelenleg 231 rendes, 36 pártoló és 6 le­velező tagja, a mi az alapitókkal együttesen tes? kerekszámban 348 tagot. — Ezen számban i\ községek mint erkölcsi testületek is képviselvék * a megye 182 községe közül összesen 62 számban, ezen szám a községek nagyobb mérvű eddig ­közönyösségét mutatja, pedig a községek mini erkölcsi testületeknek érdeklődése és társulása leginkább volna hivatva a kisbirtokosok anyagi jobblétének fejlesztésére. — E helyen nem mu~ laszthatam el, hogy nemes vármegyénk törvény­hatósági közgyűlésének köszönetet ne mondjál azon buzgó s egyesületünk tevékenységét fokoz­ható, s nagybecsű jó akaratát tanúsító elhatáro­zásáért, meiylyel a vármegye mindannyi közsé gét felhivta, hogy legyenek egyesületünk tagja., és megengedte, hogy a netáni alapítványi tőke, esetleg ennek kamata, vagy a rendes tagdíj .; községi évi költségvetésbe felvétetvén, a községi pénztárból fizettessék, minek folytán inditványo • zom is, hogy őszinte köszönetünknek adjunk ki­fejezéstjegyzökönyvünkben, és erről a vármegyéi tisztelettel értesitsük is. Szives elismeréssel tartozunk fáradhatlan te­vékenységű, és megyénk jólétének előmozdításai"! törekvő alispánunknak, ki készséggel felhaszn:'. minden alkalmat az egyesületünk iránti érdeklő dést felkelteni, s egyesületünket hathatósan, tá­mogatni; — de tudomásunk van arról is, hog;' mindegyik járásban rövid idö alatt a szolgabirák­nemes buzgólkodásának eredménye kedvező leend Eddig leginkább képviselve van az enyingi járás, mely összes községeivel egyletünk tagjai köz: ; belépett; a veszprémi járás eddig belépett köz­ségeinek száma 12, a pápai járásé 18, a devecseri járásé 2, a zirczijárásé 27. Az igazgató választmány felfogva a gyü­mölcsfa tenyésztés fejlesztésének fontosságát, Veszprémben minta faiskolának való helyiségei vásárolt, s az ezen czélra a lehetőségig beren­deztetett, az adásvevési szerződés a mai ülés al­kalmával bemutatva leend; kérem a tisztelt köz gyűléstől annak jóváhagyását. Gabona és egyéb takarmány félék terme­lési kísérletére, s honosítására Veszprémben alkalmas terület beszerezhető nem volt, miért is TÁRCZA. KEDVESEM KÖRÉBEN. Áldja meg az isten ezt a napot, melyen Övömben ünnepel itt körünkben minden. Együtt vagyok veled kedves gyöngyvirágom, S függ rajtad hű szivem, miként az oltáron. Mily édes pillanat! bár vége ne lennel Reszketve fogom a kis kezed, kezembe. Mintha bűnös volnék, rád oly félve nézek, Szeretlek óh lányka, kimondom a vétket. Le lehajtom fejem hófehér válladra, A boldog, szép jövőt százszor át álmodva. Teljesítsd be vágyam! ezt óhajtom régeti, Ragyogjon szerelmünk csillaga az égen Hallgatom szavaid, a lelkem úgy érti, Jól esik e hang, mind aranybeszéd néki. Ne, óh ne hagyd félbe, esd hozzád a szivem, Értsd meg a bánatát, vigasztald, hadd éljen. Hullasd rám éj hajad, zárj oda kebledre, •H°gy e földnek összes bubáját feledve: Lássak fényes menyet, mit el nem cserélek, S ott a legszebb angyalt bírhassalak téged. Bacsa Béla. EGY ÉJ VESZPRÉMBEN. — Tárcsa levélke — Veszprém 1883, június 5. Ha ptinden éj olyan volna Veszprémben, mint a miről irni akarok:—ugy folyton-folyvást ébren álmodnának a veszprémiek. Olyan éj volt, miről Börne énekel. Fent az égben: a csillagos éj csendes har­móniája. Lent a földön: az éji csillagok kedves egy­velege. Fiatal menyecskék, s lányok, kik rózsás kedvvel, ragyogó szemekkel keresik párjukat oda fent abban a csendes harmóniában; — s tüzes vérű fiatalok, mind meg annyi csillagászok! Igazán az ég fénye volt a földön. Azon a kedves földön, mit elrejtve szirtes dombok-he­gyektől, ott találsz távol a vártól, várostól, kö­rülvéve egy szépséges panorámával. Nem égi paradicsom, sem földi Tusculanum. Nem angya­loknak való hely az, de sem kéjvágyóknak. Un­nák ott azok magukat, mint a hogyan ők is unalmasak! — De annak, a kinek ha virág kell, nem hord rózsaberket; — annak, ki ha látni vágy, nem a napba néz: annak szebb és jobb helyet aligha találni annál a szép kis nyaralónál, hol e napokban Veszprém szépei nappallá vará­zsolták az — éjszakát. És felpezsdült a kedv, az az elpusztíthatatlan kedv; mi olyan mint a fü töve, melynek virágját lelehet gázolni, zöldjét megölheti a fagy, de uj tavasszal újra kihajt. A tavasz pedig itt volt közvetlen közelünkben. Veszprém virágai kike­rültek az üvegházból, s kint diszlettek a szabad­ban. Ott voltak: Terelmes Lajosné a páratlan ke­délyű háziasszony, társnőjével Bohuniczky Ödön­névei,— Véghely Dezsöné, Laky Kristófné, Cserna Vinczéné, Reviczky Ambróné Ella leányával, Gágern Anna bárónő, Barcza Kálmánné, Köves Jánosné, Bálinth Sarolta, Bohuniczky Irén és Mathild, Harabosevszky nővérek. Kovács nővérek, Plosser nővérek, Mihályfi Margit, Ruttner Sán­dorné, Veégh Istvánné, Bossányi Erzsike stb. A rakéták is elkezdtek sziporkázni. A zene meg szólt. A táncz pedig nagyban járta. Az enni valóknak is bő keletje támadt, mikre a magnum áldomás el nem maradhatott. Hol voltál JfasueW Miért nem állítottad meg ez éjjel a — holdat ?! A zenekedvelők kirándulása. Esztergom, június 3-án. A legszebb tavaszi nap reggelén vígan lobog­tak az „Elisabeth" nagy német gőzhajó többszínű zászlai, — szokatlan élénkség uralkodott rajta már reggel 5 órakor. Némelyek nyugtalanul tekintgettek ide 8 tova, várván még isinerőseiket., kik hiányoztak; azonban 6 órakor a Rákóczy induló megszólalván, éljenzés közepette megindult a hajó Budapestről. — Még Káposztás-Megyeinél állt csak meg egy művész család felvételeié, s azontúl vígan folytatta útját fel­felé. Ki még nem volt e vidéken valóban meglepő szépnek találja különösen hajóról; jobbra balra fekvő szebbnél szebb hegység, városok, falvak. A Duna folytonos kanyarulata ujabb s ujabb panorámát tár elénk, Visegrádnál a háromszáz egyénből álló társa­ság általános elragadtatása nyilvánult. De sietnünk kelle, itt hajónk csak jelzé, hogy majd délután csak­ugyan jövünk. • 11 órakor Esztergomba értünk. A Bazilika oly impozánsan, büszkén tekint le hatalmas osz­lopaival , tornyaival , a mélyen alant folyó Dunára, hogy már megpillantásánál is magasztosabb gondo­latokkal foglalkozunk. Az egész társaság, a nagy meleg daczára, sietve ment fel a magasan álló Bazi­likába, hol a zenekedvelők női és férfi tagjai Bello­vits szép miséjét énekelék az ő vezénylete mellett. Nagyszerűen szép volt az ezen óriási épületben, hol az ének elhangzása, szinte túlvilágian visszhangzott. Mise után megnéztük a templom belsejét, mi remek. A gyönyörű oltárkép, mely Mária menybemenetelét ábrázolja, 80 láb magas, Grigoletti műve; azon kivül a számtalan márvány és fa, művészi faragványokat, sajnos csak futólagosan nézheténk meg. Egy a régi századból származó Krisztus ko­porsója is leköti figyelmünket. Szép a tanácsterem több pápa és számtalan prímás arczképével; a 700-800 éves misemondó ruhák dombor és gyöngy hímzések­kel, melyek tanúskodnak elődeink végtelen türelméről és ügyességéről; a kis kápolna oltára, melynek eleje tiszta vert ezüst. Mindent csak futólagosan tekinthe­tőnk meg, úgyszintén a kriptákat, hol még Mátyás király idejéből vannak emlékkövek, melyeket fáklyák mellett magyaráztak , de az ott honoló borzasztó hideg miatt csak is egy részét nézheténk meg. Ep ily rövid ideig gyönyörködheténk ezen épü­letnek minden esetre legérdekesebb részében, a bal­oldali szárnyat képező, egészen vörös márványnyai borított kupolás régi szent István kápolnában, mely eredetiségében változatlanul meghagyatott. Ebéd alatt zene, toastok, hol Manojlovich Emilt, az egylet elnökét, és Bellovich karnagyot; az ' esztergomiakat és a nőket éltették. Ezután a primás uj palotájába mentünk, hol a több teremre osztott képtárt néztük meg. Érdekes volt a 15-dik század korabeli osztály a művészet kezdetleges képeivel, melyeken feltűnő az aránytalanul kicsi sováuy test, s nagy fejrk, a szentekéi pedig tányér nagyságú arany sugárral övezve. Mi —csakis néhányan — sze­rencsések voltunk Scheda főszentszéki jegyző ur szí­vessége folytán ő emiuenciája uj palotájának néhány részét, nevezetesen a fehér márvány lépcsőzettel és aranyozott stylszerü remek korláttal ellátott, fejedelmi lénynyel díszített lépcsőházat, a kisebb és a nagyobb ebédlőt megszemlélhetni. A nagy étterem feliéi-már­vány burkolata és remek kivitelű kandallója, a talap­zattól a menyezetig nyúló, sötét szürke márvány arany szegélyű keretbe foglalt óriás tükrök, dombor művű fehér és aranyozott főlep (jdafon), szemkápráz­tató csillárok, valóban elbűvölik a nézőt, ki.alig bir e szépségektől menekülni, hogy élvezhesse a palota másik szárnyán kínálkozó, meglepően szép kilátást. Elszomorodva vettük észre, hogy ezen lélekemelő él­vezetek közepette az idő gyorsan elrepült, s miután az indulást pont 4 órára határozták, a társaság ezen határidő előtt ismét hajón volt. A parton számtalan esztergomi tapsolá meg azon igen szép énekeket, melyeket Bellovich híveivel előadatott, s a Rákóczy induló hangjai mellett, és zajos éljenzés között indulánk visszafelé, — 5 óra után már Visegrádon kiszáltunk és először is Sála­mon tornyához mentünk, mely igen ügyesen cs szé­pen van restaurálva, de sajnos már két éve szünetel ezen munkálat, a% állványok mind. ott vannak, melye­u

Next

/
Thumbnails
Contents