Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-01-21

man Nándor, Schiller Bernátné, Kósa Mihály, Szeberéiiyi Lajos, Zsuppán Bábi, Farkas Jozefa, Saagi Pal, Kálmán Mari, Legény József, Lövi Czili, Polák Kati, Horváth Ferencz, Deucs Samu, Ösztereichcr Mórné, Neuman J. L., Holi László, Daiiasi Györg\, Geilint Jáno^, Ronan Gábor, Forintos Jánosné, Csanaki István, Khon Sámuel, Polonyi Lászlóné, Rozs Ferencz, Böhm J., Németh Györgyné, Landberger Manó, üdvardi Teréz, Stekli József, Barcza Mihály, Németh József, Czillér József, Hartman József, Schmid János, Gutmau Mór, özv, Rada Istvánná, Hojer János 20—20 kr, Pauer András 15 kr, Varga János, Körmendi Antal, Vasváry István, Németh Lajos, özv. Mákli Jánosné, Farkas János, Sáági Narii, özv. Stitzné, Császárné, Fa Mihály, Takács Zsófia, Schreiber Márkus, Meilinger Jánosné, Lederer, Horváth Imre, Kranitz Vendel, Bánóczy Pálné, Scheffer Károly, Csizmadia Antal, Nóvák Sándor, Balogh Zsófi, Klein Ignáez, Szilber Johan, Tamás Ferencz, Hétli Antal, Németh János 10—10 kr, Nits Luiza 5 krajezárt. Kelt Pápán. 1883. január 18. Woiía József, polgármester. Veszprémből. — 1883. január 20-á?i. Hétfőn, e hó 14-én szép ünnepély volt a székes-egyházban, mikor az ő felsége által a legújabban kinevezett mesterkanonoki székbe Jánosi Ágoston ő nagyságát beiktatták. A beiktatási szertartást Pribék István felszentelt püspök végezte; ugyanis d. c. l

/,9 órakor a kinevezett hitvallását és ünnepi esküjét letette, a succentor által felolvastatott a királyi kinevező okmány stb.; végül a »Te Deum« énekeltetett. Az ünnepélyes ebédet püspök ő exja adta. A győri és győrvidéki vizkárosultak részére, a jótékony nőegylet, vöröskereszt egylet, az izr. nőegylet és az iparegyletek közremüködésök által e hó 21-én este, a »Magyar Kiraly« nagy vendéplőben társas-vacsorát rendeznek. Egy-egy j adag 20 kr, — Reméljük, hogy e szent czélra felebaráti szeretetet gyakorlandó számosan jelennek meg. Az e hó 13-án tartott-nemzeti casinói bál igen sikerült volt. A tombola jegyek mind elkeltek; a kijátszott tárgyak között igen értékesek is voltak. A tánczmulatság egész kivüágos, kivirradtig tartott Az összes bevétel 348 frt s néhány krajezár volt. Mult vasárnap délután 4 órakor tartott felolvasást a felnőttek részére Czirbusz Géza k. r. tanár ur »a hazai árvizekről.« Az előadásnak következő részei voltak: 1. Mi okozza a magyarországi folyók kiáradását? 2. Mi oka a szegedi és győri katasztrófáknak? 3. Miképen lehetne Magyarországot az árvizektől megmenteni ? Az előadást rajzokkal is élénkítette s könnyítette a megérthetést. Megjegyzendő, hogy az illető tanár úr jeles természettudós/ Gróf Zichy Jenő hir szerint február 5-én jönne az ipariskola szervezése végett városunkba. Az ipar és kereskedelmi kör mult vasárnap tartotta közgyűlését. Elnöknek: Balogh Károly urat választotta meg. A vasúti bizottság vasárnap 14-én ülést tartott, és a helyettes polgármester elnöklete alatt Ráth Iván, Nagy Károly, jRozenthál Nándor, Androvits Imre. Eszterhay Ferencz, Dukovits Sámuel és dr. Halasi Vil-nos urakból álló szűkebb körű bizottságot kük ött ki, mely a vállalkozókkal folytonos érintkezésben levén, a vasút ügyét tanulmányozza. Tóth Béla színtársulata a legválogatottabb és legújabb darabokat adja, A közönség, bár lassan, de napról napra fokozódó pártolást tanúsít ; színészeink meg is érdemlik, mert oly szolid és törekvő társulat kevés van a vidéken, mint Tóth Béla társulata. Derék iparosaink a szegény győri kárvallottak részére rövid idő alatt 533 frt 78 krt, ruhaneműt és terményt gyűjtöttek össze s a rendeltetés helyére el is küldöttek í Nemo. LEVELEZÉS. Székesfehérvár, 1883. jan. iß. Régen volt a „Vörösmaity-kör"-ben oly mindenképpen sikerült estély, mint folyó hó 12-én. Dr. Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő itteni több barátja és tisztelője által felkéretve ,,Az chquetíe a politikai világban" — czimü előadást tartó't c napon. — Oly élénken vázolta a különféle korok és udvarok etiquette, sokszor nevetséges szabályait, annyi érdekes eredeti példával fűszerezve, hogy az egy óra igen rövidnek tetszett, s szívesen hallgattuk cs csodáltuk volna még tovább j is a tiszt, képviselő ur nagy emlékező tehetségét és szellemes előadását, O is elmondhatja Julius Caesarral: veni — vidi — vici! — mert Fehérvár müveit közönségét előszörre is meghóditá. Az előadást társas vacsora követte, melyben 86 egyén vehetett csak részt, miután a helyszűke miatt többen kénytelenek voltak a vendéglő alsó éttermébe menni. — A felköszöntések sorát Szüts Sándor, a kör igazgatója kezdé meg, éltetvén a képviselő urat, ki rögtön válaszolva, igen elmésen, a hölgyeket élteié. — Ezutái Havranek polgármester Hollán Ernő altábornagyot élteté, kinek éppen neve napja lévén, közkedveltsége folytán igen nagy ováczióban részesült. — Say Rudolf a jelenlevő honvédtisztekért emelt poharat, kik először vettek ily számosan részt, a Vörösmarty-kör ünnepélyén. — Docsi zenekara oly igen jól húzta láb alá, hogy hamarosan tánezra kerekedett a fiatalság, s egész kis bálban képzeltük magunkat. Annyi sok szép nő még nem volt ily alkalommal együtt, és oly vigan voltunk, hogy 2 óra előtt senki elmenetelről nem gondolkodott. Nagy ré.ze van e sikerben Hollán Ernó'né ő. excellencziájának, ki oly szeretetreméltóan tudá Mars fiait tánezra buzditani. — Fenyvessy ur is mindenkihez oly szeretetreméltó volt, hogy mindenkit megnyert, és ezzel igen kedves emléket hagyott maga után.— De bezárom soraim, mert már úgyis vétettem e lapok iránya ellen, mely nem engedi meg, hogy hasábjain akár e lap tulajdonosáról, akár a felelős szerkesztőről, bár ki dicséröleg nyilatkozzék. Gizella. Győr, 1883. jamiár 10. T. Szerkesztő' Ur! Azon borzaszfó csapás ulán, mely városunkat érte, csak most kezd némileg a nyugalom helyreállni, de még csak most látni azon óriási pusztítást, melyet, a vad elem véghezvitt, és a ki Szegedet közvetlenül elpusztulása ulán nem lálta, nézze meg az újvárost, különösen az újsort, czlgánylapost, szekeresmajort., Gyó'rszigetet, Révfalut és Patahá/át, képet fog magának alkothatni Szeged elpusztulásáról is. A Icgelfásultabb sziv is megrendül láttái a aunak, hogy mint pusztult el mindaz, mit évek hosszú során keresztül a szorgalmas kéz véres verejtékkel összekapart; a legszivteleuebb ember is könyeket hullat annak láttára, hogy mint keresik a szerencsétlen károsullak házuk tájékát, de helyére sem akadnak, ott, hol gyermekkorától megszokott kedves tűzhelyét vélte feltalálhatni az ősz menekült, egy jégtenger tárul el szemei előtt, másutt pedig egy mély gödör tátong feléje, mintha a föld gyomra nyelte el volna mindenét, melyhez oly sok kedves emlék fűzte. De ne maradjunk tovább ezen képnél, a tüll i» borzad mindezen szomorú képeket leírni. Mult hétfőn rendkívüli városi közgyűlés tartatott, melyen tárgyalás ulá vétetett, polgármesteii'mk jelentése, hogy az árvízveszély idejét megelőzőleg és ideje alatt, minő hatósági intézkedések történlek. Dr. Kauíz Gusztáv városi képviselő remek beszéde urán a közgyűlés a jelentést tudomásul vette, gf. K'vuen főispán pedig elismerését fejezte ki a polgármesternek tett intézkedéseiért. Ugyanezen közgyűlés egy 20 tagból álló kárbecslő és segélyző bizottságot küldőit ki, mely tegnap már megkezdle működését. Br. Kemény Gábor közlekedési minister tegnap és tegnapelőtt városunkban időzött, hogy személyesen győződjék meg ugy a helyzetről, mint arról, ho y Győrváros biztosítására minő intézkedések teendők. Misérelcben egy osztálytanácsos és egy ministeri titkár volt. Bejárta az egész árterületet, inegtekintette a töltéseken tett védmunkálatokat, melyekről a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. Ugy hisszük, hogy a minister urnák ittléte fordulópontot Képez városunk jövőjére nézve, mert felhatalmazta főispán urat annak kijelentésére, hogy Győr város biztosítósát egészen elválasztva a rábaszabályozási munkálatoktól fogja a kormány keresztülvinni, és a munkálatok államköltségen minél előbb foganatba vétetnek. Főispán ur ezen városunkra nézve oly nagy horderejű nyilatkozatot, sietett a város közönségének tudomására hozni, mi örömrivalgással fogadtatott. A ministernek ide jövetele és városunk sorsa iránti nagy érdeklődése a kormánynak, szeretett főispánunk kiváló érdeme. Benerolus. Keszthely, január íj. Valamint minden időszaknak, ugy a télnek is megvannak a közönségre nézve élvezetet s kellemes szórakozást nyújtó napjai. Sokszor olvastam a lapokban az egyes városokban időközönként alakult korcsolyázó egyletekről s az ez által nyújtani szokott kellemes élvezetről. A korcsolyázó egylet életbeléptetése pár év előtt városunkban is élénk eszmecsere tárgyát képezte, az életbeléptetés azonban elmaradt, hihető azon szempontból, mert a Balaton mérföldekre terjedő tágas jégmezője boldog- boldogtalannak nyitva áll s elég bő alkalmat nyújt e Lellemes j-zóiakozás élvezhetéséie. Százakra megy naponkint azok száma, kik felhasználva a kedvező alkalmat, villámgyorsan siklanak tova a tágasssilcságot képező sima jegén. A keszthelyi polgá i olvasó egylet, mint az eddigi aláírásokból ítélhetem, a mult évieknél sokkal nagyobb pártolásnak néz eléje. Ideje is, hogy polgáraink belátják már egyszer azt, hogy a társadalmi életben a társas összejövetel reájuk nézve csak előnyös lehet, míg a visszavonulás minden tekintetben káros hutást szül. Az olvasó egyleti tisztikar a jaFazekas-ipartársulat, Csiszár Mihály, Síet'ma Ferenc í urad. intéző, Rikóthy József, Czipész-ipai társulat, < Csizma dia-ipartársulat, Schneider Lipót, WittmauMár•1 ton 5-5 frt, Gyurátz Ferencz, Kolossváry Gyula ( 3—3 frt, Lázár h. főorv., Lazányi Béla, Freund Ja1 kub. Buck István, Szilágyi József, Miszori Ferencz, Szily Imre, Osváld Dániel, Dr. Kövi József, Jády József, Bánóczy Pál, Tóth Dániel tanár, Schier Káfc.Iy, Antal Gábor, Hirsch Náthán, Ihász Sándor, Farkas tanárné, Dr. Flesch 2—2 frt, Wajdits Károly 1 frt 50 kr, Dr. Koritsoner Lipót, Vittman Ignáez, Krompacher Józsefué, Kunte János, Sehwarcz Bernát, Adamina Mártonná, Schreiber, Szelestey Lajos, Lnkonits Pál, Gáspár Gábor, HerczogFerer.cz, Khon Samu, Heim Ignátz, Brenner Alajos Vilcár Kálmán, Döry M. Szeifert István, Tanczer András, Eberhardt Ignáez, Udvary Gáspár, Horváth János zenész, Schlesinger Zsigmond, Szokoly Ignátz, Bezenbach Károly, özv. Laudier Antalné, Herbst János, Szántó Mari, Veisz Károly, özvegy Mentler Miklósné, özvegy Kováts Benőné , Resenka János , Horchold Ferencz, Pred! János, Gott Mihály, Csajtay Ferencz, özv. Schlesinger Móriczné, Hcnez Antal, Dr. Levatits Kálmán. KoricsowT Vilmownc, Könye Ferenczné, Kuli Ödön, Meilinger Károly, Egy valaki, N. N., Mikovinyi Ödön, Spitzer Jakab, Légrádi, Péter Fcienez, Lampcrl Lajos, Nóvák József, »Stern Armin, Hauptman István, Vágó Mibályné, Szántó Pelei-, Pfilf Jánosné, Szlukon Antal, Grafnc, N. N., ifj. Schlesinger Mor, Cswaeskóué, C'zink Istvánná, líercog József, Dr. S'riker Adolf, Lázár Lajosné, Gold Katalin, Szenté Jatiü», Süli Józsefné, Mészáros Károlyné, Szegleti Györgyné, Balogh Karolina, Goldschmidt Ferenczné, ívscherich Károly, Weisz Salamon, Kleczár Sándor, K. Volmulh, Roth József, Vagucr Péter, Schlemmer Ferencz, Tóth József, Reiterer Károlyné 1—1 frt, Szusz V-M-iát, Pintér József, 80—80 kr, Veltncr Lina, Ki\ ina, Jandó Mihályné, Kegl József, Rózsa Laj. ^ Gelb Samuié, N. N., GO—60 kr, lleiinler József, Boiirn Mátyás, Braun Dávidné, Fleiuer Albert, Weisz Dávid, Lang Majer, Malits István, Bikky Sándorné, Horváth Dániel, Vaczkó Mihály, Szili Ignáez, Labenek vasúti, Visi Ferencz, Kovács Jánosné, Bisitzky Sái-ior, özv. Brader Sámuelné, Eibensitz Mór, Bilitz, VinhoíFerné, Magda Lajosné, Weisz Ferencz, Szam József, Fejes János, Löwy Samuel, Acs Karoly, Krausz Zsófi, Tamás Ferencz, Zorger Ábrahám, Valdmon Ignáez, Marton Márkus, Vanke Anna, Khou Ignáez, Koth Armin, Kovács József, Névnélkül, Gáborhelyi Kálmán, Wóhlgang Jakab, Khon Fraucziska, GoWschmidt Józsefné, Simon Rudolfné, Hercz Rudoli', Szauer Mayer, Schwarczstein Mór, Weisz Lipót, Fischer Dávid, Bilitz Dániel, Pfeifer Manó, Lipsitz Lázár, Báron Zsigmond, Weisz Róza, Ló'wy Mór, Vágó Lászlóné, Erdős István, Varga József, Varga József, Edvy István százados, HerczI Fáni, Kalmár György, Illés István. Aczél Jánosné, Németh István 50—50 kr, Varga Ferencz, Fleischner Mór, Hofmari Jánosné, Boka Jánosné, Békássy Luiza, Horváth Kálmán, Horváth József, Sehwarcz Leopold, Marton János, Reiner Adolf, Butkovics Ferencz, Brenner Alajosne, Schlesinger Mária, Varga József 40—40 kr, Hollo Klek, Varga István, Aranyláby Mátyás. Újvári né, Végh István, Krausz Adolf, Gyimóti János, Légrádi Anna, Hcimer Károly, Markus Hamu, Kurcz Adolf, Or János, Glükk Miksa, Ludovits István, Vandlich Antal, Polgár György, Bornemisza 30—30 kr, Kasenfzky Mihály, Mautner L-opold, Rozenbcrgcr Adolf, Kutuer Gáspár, Hader Ferencz, Kiss Antal 25—25 kr, Varga Imre, Kéger György, Németh Józsefné, T. Németh György, Orbán Antal, Toch József, Hofman Sámson, Hofman Sámuel, Eőry Lajos, Gasleiger Kristóf, özv. Farkas Ferenczné, Gaál Józsefné, Kopácsi Jánosné, Oszterdült a mező, vidáman mosolygott a felhőtlen ég, — csak Surányi szivébe nem tért vissza a nyugalom és boldogság reménye. Hivatalának élt, s oly szorgalmat fejtett ki, hogy a főjegyző s az alispá.i ur is nagy elismeréssel nyilatkoztak róla, dicsérettel emlegették. Ugy május vége felé az a gondolata támadt Surányi barátunknak, hogy vakácziót kér, felveszi anyai örökségét s elmegy szórakozni, gyógyulni, valamelyik fürdőre. Például Harkányba. Az közel van Pécs városához és kellemes üdülő hely. Titokban arra is gondolt, hogy talán feltalálja ideáljai, az igazit, a ki minden bizonynyal megkéri őt férjül, s ha kell — erőszakkal is elragadja. . . . A kért szabadságot megkapván, néhány nap múlva Pécs városába érkezett. Sok lótás-futás \itán hozzájutott örökségéhez. """"iTájú szívvel látogatott el a székesegyházhoz, elmúlt boldogságááak tisztes tanujához. Emlékébe idézte a rövid ruhás kis leányt, mély tüzű fekete szemeivel, pirosló arczával és eszébe jutott, hogy ezelőtt hat évvel épen megfordítva állott a viiág. Akkor a tárczája volt üres, a szive pedig telve boldog szerelemmel, most a tárczája van teli, 111 ig a szive üres. . . . Nck.iny napi időzés után csakugyan elutazott Harkányba. De csalódott, midőn azt hitte, hogy itt szórakozni fog. Lett volna ugyan alkalma elég, de itt is kerülte a társaságot s embereket egyaránt. Egy t:zép reggelen kávéját szörcsölgetve olvasta a „Fővárosi Lapok

f

'at; egyszerre ajkán kárörvendő mosoly lebben keresztül, keresztbevetett lábaival megrúgja az asztalt, és izgatottságában a félig telt csészét felborítja. — Hahaha! . . . Kz a hir aranyat ér! Olvassuk csak még egyszer: »Hymen. Báró Gagyoghy Ottmar nőül vette Gróf Blooksberg Herbert cs.' kir. alezredes bájos leányát Augustát. Az esküvő Bécsben, f. hó 14-én történt, fényes násznép jelenlétében." Hahaha ! . . Mit szól ehhez Hidvéghy kisasszony ? A bárója ugyan hamar csúffá tette. Ugy kell neki. . . . Ö engem utasított vissza, őt meg a báró hagyta cserbe. . . . így van jól. Most már nagyon szeretném, ha valami csinos hölgyecske megkérné kezemet és erőszakkal megszöktetne. A bosszú tökéletes lenne. Egyelőre ennyi is elég! Ah! ez a hir, egészen felvillanyoz és meggyógyít! Pompásan érzem magamat. . . . Pinczcr egy pohár cognacot! . . . . Surányi nem tudott hová lenni örömében. Még azon nap kocsira ült, ott hagyta Harkányt, hogy egyenesen hazajöjjön. Szép idő kedvezett az utazásnak, a délelőtti permeteg elverte a port, s a levegő friss illatot árasztott szerte. A kocsis észrevevén gazdája jó kedvét, igyekezett hozzá alkalmazkodni, a lovak viszont a kocsishoz alkalmazkodtak, igy már esteli 9 óra felé közel jártak a „Bctekincs" csárdához, hová egy erdőn keresztül lehetett jutni. De alig fordultak az erdőbe vezető útra, hirtelen három-négy, vasvillával fegyverkezett, betyár kinézésű egyén állott a lovak elé, és dühös lármával ,.megállj"'-t parancsoltak. A kocsis megrémülve vágott a lovak közé, de a vasvillások megragadták a lovak gyeplőjét, s a másik perezben két atyafi a kocsis mellé telepedett, s kivettek kezéből a kantárszárat; fenyegetőzvén, hogyha kiáltani mer: életével adózik. A másik két útonálló Surányit nem elég gyöngéden szállitá ki kocsijából s középre fogva ; karjánál fogva czir. élték az erdő belsejébe. Surányi ur előbb oldalához kapkodott, hogy revolverét előrántsa, de eszébe jutott, hogy a gyilkos szerszámot nagy örömében bőröndjébe pakolta. Majd könyörgésre fogta a dolgot, végre pénzt is ajánlott fel „kedves barátai"-nak, csak eresszék szabadon s az eletének kegyelmezzenek. Mind hiába! — Kell is nekünk az ur pénze, azt hisszük magának se valami sok van. Nekünk magára az úrra van szükségünk, érti? Azért ne is ficzánkoljon sokat, ha azt nem akarja, hegy megkötözzük. Hát csak szaporázzuk a lépéseket, mert várnak ám bennünket. Surányinak csak most jutott eszébe, hogy a »Betekincs" csárda környéke veszedelmes. — Ugy rémlett mintha nem régiben is olvasott volna valami rabló-historiát, melynek szintere a „Betekints" vala. . . . No szegény szerencsétlen iktató, — gondolta magában, — neked is jobb lett volna Harkányon maradnod, mint ekképen a biztos és borzasztó halálba rohanni. Mert most okvetlenül kifosztanak a betyárok és statáriumot tartanak fölötted. Isten hozzád két ezer forint! Isten hozzád vármegyei iktatóság! Isten hozzád hűtlen ideálom. Vége az én szép ifjú életemnek. Én ugyan nem látom többé a felkelő napot, sem a poros íróasztalomat!" . . . A kétségbeesett elitéltnek ugytetszett, mintha valami fény derengne amott az erdő belsejében s fülét zijrzavaros hangok üték meg. Tán a szeme káprázott, a füle pedig megcsendült ? De nem ! Tisztán kivehető a hegedű ezinezogása, és a bőgő moraj szerű zúgása. Hm 1 furcsa, — monologizált Surányi, — nagyon vígan vannak, tán lakodalmát üli valamelyik betyár ur, valamelyik betyár kisasszonynyal . .1 . . utoljára kiadó-násznagy lesz belőlem . . . Legalább vígan megyek a másvilágra ! . . . Az áldozat behunyta siemeit, s hagyta magát vonszoltatni jobbra-balra. Néhány perez múlva önkéntelenül felpillantott, mert hangos éljenzés üdvözlé, vidám kacagás közt. Egy szép tisztáson találta magát, a fákon szincs lampionok ragyogtak, zászlók lengedeztek, a czigányok „tus"-t húztak. Körülötte szép leányok, fiatal menyecskék, hamiskás mosolylyal arczaikon, Távolabb néhány fiatal ur és középkorú férfi, némelyiknek boros pohár a kezében... — Meghoztuk a vizavét teins uram-, a mint parancsolni tetszett; e szavakkal adták át a fogdmegek Surányi barátunkat egy jó képű, fehér hajú uri embernek, ki barátságosan nyujtá kezét üdvözlésre, „ — Isten hozta, kedves barátom uram! Igazán örülök a szerencsének. . . , A megkínzott fiatal ember azt akarta válaszolni, hogy! hát én ? — de nem jutott szóhoz annyira meg volt lépetve. Egyik ámulásból a másikba esett. — Bocsásson meg ön, hogy csaknem erőszakkal hozattam ide a béresek által, de nem tehettem másként. Majálist tartunk; épen a négyesre akartunk felállani, de észreveszük, hogy hiányzik egy vis-á-vis. Nem is annyira vis-á-vis, mint egy férfi személy a leányom számára . . Lehet ezen segíteni, mondok; álljatok ki az erdő szélére Jóska, Ferkó, Pista, Gyurka ! aztán a legelső kocsit, melyen tisztességes uri ember ül,— állítsátok meg és .. — Valóban uram különös módja a vendégszeretetnek . . . — No, no barátom gondolja meg, hogy a lányomnak nincs párja. Nem jutott neki tánezos. Reménylem elfogadja párjának ha — szépen kérem. Én az uradalmi kasznár vagyok, ez pedig a lányom . . . Ella. De hiszen, most már kicsi híj ja volt, hogy Surányi el nem ájult. Ugy tetszett neki, mintha ő is, meg az egész erdő, megfordítva állana: fejje! lefelé . . . Sehogy se tudta magát tájékozni, vájjon ébren van-e, vagy álmodik ? Legbizonyosabb az, hogy már fel is akasztották s ő a másvilágon van, a hetedik paradicsomban, a hol végre feltalálta az ő elvesztett ideálját, az igazit, kiről hat év óta mindig álmodozott. ... Mikor pedig az a piruló, kifejlett szűz közelebb lépett hozzá, s bársony puha kezét odanyújtván, édes hangján e szavakat monda neki: — Nos hát nem akar párom lenni ? . . hisz' én vagyok .. tudja ? én vagyok Ella, az . . a ki • E szavakra és a kacsok érintésére, felocsúdott kábulásából a mi szegény barátunk, s kimondhatatlan érzelemmel tekintve a szép leányra, csak ennyit válaszolt: — Tudom, oh tudom !... de azt meg érzem, hogy én vagyok a föld legboldogabb halandója l