Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-05-20
X. évfolyam. JVlegJ elexi ilc m i 11 d e n vas á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiüt rendkívüli szamok is adatna.< ki. Szerkesztőség és kiadó h i v ÍL t a 1 főiskola u r c z i 21szám 21. szám, Bérmentetlen levelek. e.s:ik is,nert kezektől fogúd tatnak cl. Laptulajdonos szerkesztő : űr. FENYVESSY FERENC Pápa, 1883. május 20. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt BTegyed évre. 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések : 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyllftérben 25 krral számííatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának é s t ö b b pápai s pápaviclékicgyesületnek h i v a t a ! o s k ö z I ö n y e. Ä Pápa városi adóelőirányzat. Isméi megkezdődön városunkban a hajsza, a kedélyek felzavarása, ennek folytán az állam és annak lisziviselői ellen való kifakadások hangoztatása, — szóval mindazon- kellemetlenség, n mi Pápa városában az adó kivetést rendesen kísérni szokta. Hogy ezen állapot nem rendes állapot, hanem tűrhetetlen és tart— hatatlan állapot, az világos. Hogy ez továbbra igy ne maradjon, azl ugy az állam jól felfogült érdeke, mint a polgárok nyugalma és küíbékéje megkívánja. Nincs is a kedélyek ily felzavarására semmi szükség, hogy az adó igazságosan, méltányosan s az állam érdekeinek is megfelelőiig vettessék ki. Sőt nem is a kivetett adó magassága keseríti el a polgárokat: hanem az állam közegei állal megfontolatlanul készített előirányzat háborítja fel az általános hangulatot és kelti fel a legszelídebb és legmérsékeltebb emberben is azon sajnos véleményt, hogy nálunk a kormánnyal s annak tisztviselőivel az eyyes polgárnak csakugyan harezban kell állani, ha azl nem akarja, hogy vagyonából kil'orgallassék. Pápa varosa lakosaira az 1882-ik évben 191632 irt 70 kr. tiszta jövödelem után vettetett ki 111—d osztályú kereseti adó és 1883-ra az illető szakközegek munkálatában 496833 frt 30 kr. tiszta jövödelem, tehát 2.58-szer több van ezen adó alapjául előirányozva. Ezen két szám elég érlheiöleg megmagyarázza a felháborodás okát, do egyszersmind azt is, hogy mily igaza van a kormánynak akkor: midőn a kereset adónak 3 évre való megszabását elrendelő törvénnyel akarja megvédeni saját tekintélyét és repulatióját, saját közegei ügyellen jó a kúra la ellen, és megakarja kímélni azon költséget, is. mibe az ily alapnélküli munkálatok elkészítése és azok letárgyalása az államnak kerül. Valóban meglepő jelenség, hogy magas és tekintélyes hivatalok közegei, nem bírnak több képzettséggel a nemzetgazdászat és pénzügytan terén, minthogy kisebb számok helyeit évről évre következetesen nagyobb számokat írjanak, a mi iskolai gyakorlatnak megjárhatná, de államhivatalnokokhoz nem illő munka. A Pápa városi lll-ad osztályú kereseti adó előirányzat pedig ily munkálat: adóalapja nincs leszállítva senkinek, de fel van emelve önkényleg csaknem mindegyiké. A harmad osztályú kereseti adó alapját képezik az adó bevallási ívek s igy azok figyelembe nem vétele állal az adófelügyelőség kijelenti, hogy a Pápa városi iparosok, kereskedők, orvosok, ügyvédek slb. becsület szavára nem ad semmit. Pápa város polgárai nem csak magok tudják, de a városunkban előforduló csődök, fizetésképtelenségek s vagyoni zavarok miatti öngyilkosságokból minden elfogulatlan ember biztosan következtetheti: hogy városunkban a vagyoni jóllét nem emelkedőben, hanem hanyatlóban van; csak az adófelügyelöség nem látszik ezen nyilvános lényről tudomással bírni. A ki valaha közgazdászali és pénzügyi kérdésekkel foglalkozott, az minden eselre tudja. hogy ugyanazon lélekszám, s ugyan azon vállalatok és vállalkozási erő és töke mellell, az úgynevezett szabad foglalkozások jövödclme 2'/, annyira egy év alatt nem emelkedhelik és az adófelügyelöség, gúuyjára minden tapasztalai és tudománynak, még is ilyen előirányzatot készít. Ezek folytán senki sem csodálhatja a becsülelükben sértetteknek , s a viszonyokkal ismerősöknek az előirányzat ellen való méltó felháborodását. Tény , hogy a lll-ad osztályú kereseti adófizetők legalább *V 3 részének jövödelmi viszonyai egy év leforgása alatt nem változnak ; mennyivel kevesebb zavarral, kellemetlenséggel és köllség kíméléssel eshetnék meg az adótárgyalás, ha az adófelügyelöség ezen tényt tekintetbe véve. az adózók 4 / 5 részénél meghagyná a mull évi alapot. Hisz ezen esetben az adózók nagy része meg sem jelennék a tárgyaláson, megnyugodván az előirányzaton-, egyszersmind hozzá szöknek az adózó közönség ahhoz, hogy jövödelmcl igazán vallja be : mert nem kellene attól félnie, hogy a legigazabb adóbevallás mellett is, az előirányzat túl megy vallomásán. Nagyon sok kellemellsnséget könnyű volna elkerülni, ha az adófelügyelőség, akár lesz törvény állal arra utasítva, akár nem, ugy készili az előirányzatot: hogy az, az előző évi zárszámadáson nyugodjék ; hisz minden előirányzat realitásának az előző évi zárszámadással való egyezete képezi alapját, ezen szabály alól az adól'elügyelő állal készített előirányzat sem képezhet kivételt. A jelen előirányzat tárgyalása pedig ugy a felekre mint a tárgyaló bizottságra szintén nagyon megkönnyítetnék az állal: ha a tárgyalásnál nem annyira az előirányzat lélelei, mini inkább a mult évi jövödelemi alap tekintetnék javaslatul. Csak kevés méltányosság és tapintat kivántalik ahhoz, hogy a jelenlegihez hasonló előirányzatok által a kedélyek fel ne zavartassanak s el ne keserítessenek: csak kevés jóakarat ahhoz, hogy eleje vetessék azon erösebb és gyengébb kifakadásoknak, melyeket, az előirányzat feletti elkeseredés a kormány ellenében u<ryaii méltatlanul, de az adókivelö közegek ellenében méltán hoz az adózó polgárok ajkaira. Csak a számjegyek telszés szerinti irkálása helyett, legyen inesi az előirányzó halóság annyit: hogy nézze meg az előző évi zárszámadási, illetőleg adómegállapilásl és igyekezzék annak keretét megközelíteni, de ne igyekezzék azzal lepni meg a közönséget és saját felsőbb hatóságát cgyiránt, hogy 191 ezer forintos előző évi eredményre, 496 ezer forin'os előirányzatot készít, mert az. ha nem szakavalallanság jele a pénzügyi tudomány terén, akkor is igen ügyetlen jóakarat a kormány és állam irányában. A. G. Városi közgyűlés, 1883. május 14-én. Woita József polgármester a gyűlést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Tóth Lajos, Antal Gábor, dr. Rechuitz Ede, Rikoly József és Csizmadia Károly képviselőket nevezi ki. Olvastatván Antal Gábor jelentése a KisCzellben tervezett ezukorgyár felállítása ügyében tartott értekezlet lefolyásáról, a közgyűlés e kérdés tanálmányozása és annak alapján tüzetes javaslat előterjesztése czéljából Antal Gábor, Kiss László, dr. Lözvy László, Lukonits Pál, Paál István képviselőkből és Szvoboda Venczel tanácsnokból álló bizottságot küldött ki. Olvastatott és tudomásul vétetett néhai Majlálh György országbíró Özvegyének válasza a képviselő testület részvétiratára. Az állandó szinház igazgatósága a tervezett öltözdék építéséhez, a színház nyugoti oldalán, 2 öl szélességben 15 • ölnyji terület átengedését kérelmezvén, a közgyűlés a tűzbiztonságra tekintettel a kérelmet egyhangúlag megadja. Szeglethy György iktató a megyei árvaszékhez ideiglenes minőségben tiszteletbeli ülnökké neveztetvén ki, két havi szabadság engedélyezését kéri és e kérelmet mind a tanács, mind.az állandó választmány pártolólag terjeszti a közgyűlés elé. A kérelemnek hely adatik azon kijelentés mellett, hogy a kapitányi tollnokságért megállapított tiszteletdíj szabadság ideje alatt nem fog kiutalványoztatni, hanem csak iktatói rendes évi fizetésének megfelelő részlete. A pápai népbank felszámoló bizottságának azon ajánlata, miszerint a kövezetvámi cautio fef^en betétkép elhelyezett 1158 frt 1 kr követelést 75%-el törleszteni kész, névszerinti szavazás alá bocsátatván, egyhangúlag elfogadtatott. Az egyes bizottságokban egy-egy hely üresedésbe jővén, egyhangúlag tagul megválasztattak: Miszori Ferencz az állandó választmányba, Dr. Rechnitz Ede a kültanácsba, Fischer Adolf kereskedő az árvaszékhez, és Kiss László a központi választmányba. A III. és IV. osztályú kereseti—és a tökekamat adókivetésének tárgyalásához a város részéről bizalmiférfiakká: rendes tagul Blum Mór és Vágó László, póttagul Nagy István és Moisinger Jónás képviselők választattak. Körlevél a megye összes községi és líörjegyzöihez! A községi és körjegyzői egyleteknek járásonkénti megalakulása tudomásomra esvén,— a községi és körjegyzők megyei egyletének szervezése is szükségesnek mutatkozik, — e czélból. felhívom a törvényhatóság összes községi és körjegyzőit, hogy az e tárgyban Veszprémien a megyei székház nagytermében folyó évi májushó 28-áu d. u. 3 órakor tartandó értekezleten lehetőleg teljes számban megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1883. évi májushó 17-én Véghely Dezső, alispán. Kimutatás a csángó magyarok hazatelepilése érdemében kibocsátott gyűjtő-iveken 1883. évi május hó 12-től ugyan e hó 18-áig a megyei alispáni hivatalhoz beérkezett adományokról: Veszprémi ^ sütő ipartársulat 10 frt. KülsöVath község 10 frt 20 kr. Nagy-Dém 8 frt. Csősz 3 frt 4 kr. ÍA „Veszprémi független Hiríap" szerkesztősége 6 frt 34 kr. Veszprém, 1883 május 18-án. Véghely Dezső s. k. alispán. TÁRJ1ZA. ÁLLTAM MAGASBA FENN . . . Álltam magasba fenn A hegyoldalnak mer edekjén; A hol a sas tanyáz • S f karcsú fenyőt ölel a repkény . . . Alltam magasba fenn Zajogva tört alá a zuhatag S sziklára esve gyöngyökké szakadt. . . A felhők oly közel lebegtek Szárnyán a repülő szeleknek . . . A messzeség kék fátyólába Veszett el a szemem sugara . . . Meg-meg csapott a tiszta lég Imádkozám .... Hisz a szabadság istenének Templomában valék!... Álltam mélázva lenn . . . A virágos völgynek ölében . . . Hol kis madár dalol A f lomb közé rejtezve mélyen . . . Álltam mélázva lenn . . . Csacsogva folydogált a kis patak Hintázva a lehajló ágakat . . . Szellő enyelgett . . . és a rózsát Szivárványos lepkék csókdosták . . . . Rezegtek a fatömbök lágyan A nap aranyos sugarában . . . Illattól terhes volt a lég .... Imádkozám . . . Hisz a szerelem istenének Templomában valék! . . . K. Kiss Gyula. HÍRLAPJAINK ÉS HÍRLAPÍRÓINK. Irta: HEVESI JÓZSEF. II. A „Pesti Hirlap 11 szerkesztősége. Megígértem t. olvasóimnak, hogy elvezetem önöket néhány fővárosi hirlap szerkesztőségébe. Kísérjenek hát el, ha ugy tetszik, legelőször is a Pesti Hirlap szerkesztőségébe. Ez hirlap iá, meg fővárosi is, és így Ígéretem szó szerint is be lesz váltva. Nádor-utcza 7. sz. Előfizetési ára . . . Pardon, nem a reklám dobját akarjuk megütni, (hiszen még messzire van a negyedév ! . . ) hanem e közkedveltségü lap szerkesztői irodájába akarunk egy pillantást vetni. Tehát nádor-uteza 7. sz. (hová az előfizetési pénzek is küldendők.) Csak az udvarba kell belépnünk, hogy észrevegyük, mikép e házban ólomból rakják ki a gondolatokat. Egy nagy üvegfedelü épület alatt gépek zakatolnak cs a nyitott ajtókon-, ablakokon át ólomtól és erős festéktől terhes levegő tódul ki. Ez a Légrády-testvórek nyomdája, a főváros legnagyobb nyomdáinak egyike. Az első emeleten egy tábla jelzi, hova vezet utunk czélja. Itt van a Pesti Hirlap szerkesztősége. A Pesti Hírlapnak nagy múltja van, Kossuth Lajos abban készítette elő a társadalmat azokra a nagy reformokra, mikre a 40-es évek vége felé nemzetünk annyira érettnek bizonyitotta magát. Az a Pesti Hirlap megszűnt, a jelenlegi azonban örökségbe kapta tőle a függetlenségi irányt, mely szerint nem függ sem párttól, sem egyesek érdekétől, hanem megmondja mindenkinek az igazat. Társadalmi része a legsikerültebbnek mondható, mert dicsekedhetik azzal, — ami egy lap legfőbb dicsősége — hogy élénk és változatos. Azt hiszem ennyi elég is volt elöljáró beszédnek, amit tájékozásul kellett elmondanom az előszobában és most ha ugy tetszik beléphetünk. Az ajtót azonban tegyük be magunk után, legalább arra figyelmeztet bennünket egy kis vers, melyet még megboldogult Csepreghy irt oda: „E kis ajtót magad után tedd be Olyan urnák megteheted mint te!" Az első szobában nem találkozunk senkivel. Szándékosan hoztam önöket ide ilyen korán (délelőtt 10 óra) mivel később már együtt lesz az egész redactió, megkezdődik a munka s nem illenék az urakat zavarni, mert akkor egy órával később találnák másnap a lapot megkapni. A nyitva levő ajtón a harmadik szobág hatol tekintetünk s ott egy egész arzenalist fedezünk föl a falon, Keresztbe helyezett kardok, pisztolyok, czéltábla, vivó álarezok stb. Mert hej a Pesti Hírlapnak is voltak ám harczias napjai, midőn minden munkatárs asztalán egy töltött revolver vagy éles handzsár bámulta a toll serczegését. Hanem az már nagyon, nagyon régen volt. A fegyveres magazinban, mely különben a szerkesztő szobája, zajt hallunk; ha nem ijednek meg a villogó kardoktól és mogorva pisztolyoktól kövessenek. — Szabad ! szól benn valaki kopogtatásunkra. Ab , éppen a főszerkesztő ur Borostyám Nándor. önök már régóta ismerik ezt a nevet? Elhiszem. Pedig ugy-e még fiatal ember, alig több 35—36 évesnél? S mégis 20 év óta ismeri nevét a magyar olvasó közönség. Mint 16 éves ifjú már a Szegedi Híradóban közlött vezérczikkekben adta jelét komolyságának és érettségének, a Fővárosi Lapok pedig beszélyeket közölt a gyermek-ifjútól. Vadnay, a Föv. Lapok szerkesztője, aki pedig nem nagy bizalommal viseltetik a csemete-gyümölcsök iránt, felszólította a 16 éves beszély-irót, hogy minél gyakrabban keresse fel lapját. Borostyáni később a mellett, hogy filozophiát és jogot hallgatott, a szépirodalommal is buzgóan foglalkozott s különösen nagy feltűnést keltett egy „Fővárosi kávéházak" czimü czyklusa, melyben a fővárosi élet kiváló typusait rajzolta le oly élethűséggel, mely éles megfigyelő tehetségről tett tanúságot. E czyklus egyszerre legjobb nevü íróink közé avangeirpztatta öt. / 1868-ban már mint hírlapíró kezdett szerepelni. Áldor Imre Népzászlójánál dolgozott mint belmunkatárs, majd Csernátony „Ellenőriében működött Csávolszkyval és Kazárral. Itt csakhamar vezérczikkeket irt, melyeknek polemikus éle és szabadelvű szelleme általános figyelmet keltett. Az Ellenőrnél 3 évig maradt s aztán mint a „Hon" tudósítója ment ki Franciaországba, hogy harczi tudósítója legyen a francia-porosz háborúnak. Innen visszatérve csaknem folyvást mint szerkesztő működött, hogy hány lapnál: isten a megmondhatója! Annyi bizonyos, hogy alig van Magyarországon szépirodalmi lap, melyet ö kedvelt dolgozataival ne támogatott volna. A Vasárnapi Újságnak 3 évig volt tárczairója, majd segédszerkesztője. Később Pázmándy Dénes felszólítására a »Delejtü«-t szerkesztette, igazi franczia szellemmel. Majd a Budapesti Napilapot, Közvéleményt szerkesztette. Az Egyetértésnek hoszabb ideig volt Eötvös Károllyal együtt a legkedveltebb vezérczikkirója, innen jött a Pesti Hírlaphoz, melyet oly nagy tapintattal, anynyi élénkséggel szerkeszt. Az igaz is, hogy roppant szorgalmas szerkesztő, ki minden idejét a lapnak szenteli. Alig van a lapnak munkatársa, aki annyi órát áldozna lapnak mint Borostyáni. A lap annyira igénybe veszi, hogy alig érinthezhetik a társadalommal,, noha lapja leghívebb tükre a társadalmi életnek. Annyira elzárkózva van a szerkesztői teendők által, hogy, mint ö maga mondja, ha szerkesztőnek jó nem volna, bízvást felcsaphatna trapistának. Pedig társaságban a legszeretetreméltóbb emberek egyike, s ha Eötvös Károly nincs a társaságban, hát ö tartja azt el többnyire franczia-izü apertukkel. S noha a szerkesztőségben erősen viszi a gyeplüt, barátja neki minden munkatársa". Jellemzi az is, hogy mint hírlapíró mindig elllenzéki volt, s semminemű fluctuatiók el nem tántorították. Ártatlan sportjai közé tartozik a czélba lövöldözés és a vívás, aminek különben nem egyszer vette már hasznát az életben, a becsület mezején. Most is, hogy nála tiszteletünket tesszük, éppen pisztolyainak tisztogatásával van elfoglalva; de e foglalkozásában akárhányszor megzavarja egy-egy szurtos szedögyerek, aki kéziratért jön hozzá a Magyarország és a Nagyvilág számára, melynek Mikszáthtal együtt a szerkesztője. A tulajdonképeni munka csak ezután vár rá, mikor a napi események felett szemlét tartva a Pesti Hirlap holnapi számának szerkesztésébe fog. Hihetetlen gyorsasággal tekinti át a párisi, berlini, bécsi újságokat, egy tekintetre fölismeri az átveendő érdekes dolgokat, melyeket aztán az egyes munkatársak között szétoszt. Majd gondoskodik a holnapi vezérczikk tárgyáról, három tárczáról, reportereket küld nevezetesebb események és közérdekű dolgok színhelyére, a föszedövel mingen negyed órában számol, mennyi kéziratra van még szükség egyik-másik mellékletre, megszabja a kéziratok és czikkek beosztását, átfutja az ujjabban érkezett lapokat és correspondentiákat, átdolgozza vagy átdolgóztatja a gyakorlatlan toll nyomait magán viselő beérkezett munkákat; szóval lelket önt abba a chaosba, melyből másnap megszületik a »Pesti Hirlap.« De ime az első szobákban már sürgésforgás támad. A munkatársak már gyülekeznek. Talán már hozzá is látnak a dologhoz. Elbúcsúzunk Borostyáni úrtól, kiben önök e gy r égí jó ismerőst^ egy kitűnő irót, tapintatos, szorgalmas szerkesztőt és a legszívélyesebb embert ismerték meg. Jövőre már bemutatom önöket a többi munkatársaknak.
