Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-04-15

X. évfolyam. 16. szám, IVlesj elexiilt in i n d e ii vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak is•nert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC Pápa, 1883. április 15. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfoga (a után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. A hivatalos pénzekf kezeléséről. A megyék háztartásáról szólló, — és már letárgyalt törvényjavaslat 17-ik §-a felhatalmazza a belilgymínislerl, hogy ,.a pénzkezelés és hivatalos pénzek elküldésénél követendő eljárást a megyéknél úgy a központba?^ mint a járásokban áialánosan kötelező szabályrendelettel szabályozza.'"' Ez alkalomból talán nem időszerűtlen nyilvánosság elölt is foglalkozni eme kérdéssel. A törvény fentebb emiilelt intézkedése a viszonyoknak valóban elodázhallan követelménye, azonban, ha fenn állanak e részben az indokok a megyék központi és járási hivatalaira nézve, — ugyanezek meUözhetlenné teszik, — miszerint a pénzkezelési szabályok a községi elöljárókra is kiterjesztessenek. Minthogy pedig ezek irányában a kellő intézkedés már a megyék önkormányzati jogkörébe tartozik, ezek egyideüleg oda lennének utasilandók, hogy a jelzett érdekben szintén szabályrendeletet alkossanak. Ezek előrebocsátásával.— miután az alkotandó szabályok akkor fognak czéljuknak teljesen megfelelni,'— ha azok, mi felett kétkedni sem lehet — a kellő adatok és ismeretek megfigyelésével a gyakorlati kivihetőség és lehető egyszerűség elveire alapíttatnak. Ehhezképest, mig egyrészről a megyék központján a házi pénztár kezelésére nézve csak azon észrevételt koczkáztalom. — hogy ezek egyöntetű berendezésénél a modern formák, — a tapasztalat szerint kielégítőnek bizonyult eljárást ne tegyék complicállabbá és igy költségesebbé. Az alispáni hivatalhoz befolyó és ott álbaladó pénzek kezelésénél pedig maga az alispán vagy helyetlese által mindenesetre oly külön nyilvántartás vezettessék, mely azok beérkezésének, és elküldésének idejét minden perczen szabatosan feltüntesse. Más részről kiváló súly levén a községeknél és járási hivataloknál kezelt pénzekre fektetendő, melyeknek átalában ismert minőségét, természetét részletesen fejtegetni szükségtelen. Ezeknek ellenőrzésére nézve szabadjon a következő eszméknek adni kifejezést, — nevezetesen : — A községeknél a jelzett ellenőrzés a képviselőtestület közvetítésével levén gyakorlandd, — ezek a megyék áltál alkotandó szabályok utján oda lennének utasilandók, — miszerint kebelükből egy állandó, — felében virilis, — felében választott tagokból alakítandó, és minden évben megújítandó 4 tagú küldöttséget választanának, — (mely elnökét maga jelöli ki.) Ezen küldöttségnek lenne hivatása a községi biró vagy pénztárnok kezelése alatt álló mindennemű közpénzek bevételét és kiadását havonkint egyszer, — vagy véletlenül ezenkívül is akkor, midőn a bizottság 2 tagja kívánja — megvizsgálni. A vizsgálat eredménye a községi, illetve körjegyző állal (kik a küldöttségnek szavazat nélküli tagjait képeznék) lehelő rövid jegyzőkönyvbe vétetvén, — ha hiány mutatkoznék, — ez a szolgabírónak azonnal, a képviselő testűiéinek pedig első ülése alkalmával mulhallanúl bejelentendő. Ily esetben a szolgabíró, — kinek ellenőrzési joga és kötelessége érintetlenül fennmarad, — a helyszínén személyesen vagy segédjének kiküldésével a további szükséges eljárást késedelem nélkül teljesíteni tartozván. Az indítványba hozott községi ellenőrző küldöttség bizonyára vonakodásnélkül igyekeznék megfelelni hivatásának, — meri — bár a közügyek iránti indolentia a községeknél is — fájdalom — nem kis mérvben mutatkozik, — tapasztalás szerint - erélylyé, érdeklődéssé alakul ez ál olt, hol az elöljárók ellenében nyilik tér a felügyelet hatalmának gyakorlására. Az átfutó és csak is a kézbesítés avagy elküldés idejéig megőrzendő pénz és értékküldeményekre nézve a jegyzők állal ..Pénzes napló''' czimén mindenütt oly nyilvántartás vezetése volna kívánatos, melynek egyszerű rovatai következők: sorszám, igtatószám.— A küldemény beérkezésének, és kiadásának vagy elküldésének ideje. A midőn a pénz vagy értékküldemény a hivatalos irat mellett postán vagy más utón megérkezik, — az ügyirat beiktatása ulán vezettessék az be a ..pénzes naplóba" és az ügyirat hátlapjára jegyeztessék lel a beérkezett összeg és a naplószám. Kiadvanyozás vagy elküldés idején, — ennek napja bevezetendő a „napló'

1, illető rovatába, és a poslavevény vagy nyugta és elismervény az ügyirathoz pecsételendő. Ezen egyszern eljárás mellett minden perczen megbírálható, hogy a küldemény rendeltetése helyére átadatott, átküldetell-e ? és mikor? A szolgabírói hivatalnál először is az TÁRCZA. HALDOKOLVA. Ott- ahol már nem fáj semmi . . En csak oda,- oda vágyom. Végy öledre — s ringass el, te Alom nélküli nagy álom; £ duli sziv égő sebét — had Fedjék ama hideg hantok. Édes lessz ott megpihenni, Elpihenni majd alattok. Nem talál már itt nyugalmat Ez a szárnya szegett lélek. Ott vergődik össze törve Romjain, a hit-, reménynek. Nem talál egy enyhe fészket Sehol — széles e világon! Hol egy kissé megpihenne, » Temetőbe sírba vágyom*! Oda — hol már nem fáj semmi . De van-e hely a világon f Hol téged feledhetnélek Más keblén nyíló virágom! •— Le, a föld sötét ölére, Avagy •— fel, a fényes menybe, Mindenüvé! . . a le képed, A te emléked viszem be! . •— A te emléked viszem be — — E daemon előttem ragyog, A ki miatt lettem éti ily Nyomortdttá, minő vagyok. Kit — fellázadt átkaimnak Gyors villáma üldöz, éget . . Majd — kit ismét áldva áldok Mint bíhiös az üdvösséget. De ne félj, — a haldoklónak Ajkáfi — elnémul az átok. Azért a sok szenvedésért Mind örökre — megbocsátok; Sőt — vonagló kinjaimban Buzgó imát esdek érted . Érted! — aki ifjú lelkem Könnyelműen össze tépted. Soos Lajos. Gyermekkori emlékeimből. Ki ne emlékeznek szívesen vissza gyermekkorára? — a boldog korra — midőn meg oly gondtalanul élhetjük világunkat. Keserűségünket legfeljebb az képezé, ha a lapdával kelleténél jobban megdobtak, vagy elveszítettük a baba czipőjét, s ha kisebb almát kaptunk ozsomiára, mint a többi! — Mindezeket s más ily apróságokat a jó mama ismét reudbe hozta, b segítve lón a bajon. — Bezzeg az éleiben nem lehet ily hamar enyhíteni szomorúságainkat; az élet mindinkább megtanít megbecsülni azt a kevés jót, mit szük marokkal itt ott osztogat. — De félre mindezzel, s térjünk vissza a gyermekkorhoz! igen élénk emlékezetemben van a legkisebb koromig minden csekélység. — Mi is futottunk, amint szünidőnk beállt, a főváros kiállhatlan hősége elől, a Zug ligetbe, Budának e kies, akkor még vadregényes helyére, falura, vagy másfelé. Két nyáron át a városligeten kívül a Hermina kápolnán túl. már a Rákoshoz tartozó, egyik igen szép és kényelmes villában laktunk. Oh mennyire örültünk már előre ennek. Közelben a Rákos folyó kis ága folydogált, melyben naponta megfürödhettünk, s kis hálókkal apró halacskáktól vettük el az arany szabadságot. A kertben gyönyörű virágágyak pompáztak, s a legfinomabb gyümölcsfák és dinynyék tenyésztettek. Egy napon jó anyánk ünnepi ruháinkba öltöztetett, különféle intéseket kaptunk viseletünk iránt, miután vendégeket vártunk, még pedig egy nénit mamájával, kiket még mi gyermekek nem ismertünk, s egy bácsit, kit még szüleink sem ismertek, miután o vette el anyuik unoka nővérét, s bemutató visitre jöttek. Csacsinkat bátyánk szépen felnyergelte, engem reá ültelett, többi testvéreink s vendég gyermeksereg zöld ágakkal, voltak a kiséret, s igy indultunk az ismeretlen rokonok fogadtatására. — Mar déli 11-re járt az idő, az augusztusi hőség majd elviselhctlcii volt nekünk, s a várva várt vendegek még mindig nem érkeztek. Paripánk is nyugtalankodott, miért bátyám niegfenyité és az udvariatlan állat engem szépen ledobott hátáról, s tova rohant. E '/avarbúi csakhamar magunkhoz kelte térnünk, miután a pörfcUegekböl két kocsi vált ki, s mi úgy nevezett incassatiót tárgyazó közpénzekel illelőleg több fontos okok barczolnak a mellett, hogy ezek, több megyék jelenben is fennálló gyakorlatához képest, a járás területeihez mérten egy- vagy több helyeken bizonyos napokra kitűzőit határidőn a bírák ellenjegyzésével ellátóit kimutatások melleit évenkint két vagy több izben tömegestől szolgáltassanak be a szolgabirák vagy megbízottjaik kezeihez, rendeltetésük helyére küldés végeit. Ezen indokok, lehelő röviden összevonva, a következők: Először is a munka egyszerűsítése, úgy a községeknél, mint a szolgabírói hivatalnál, ugyanis, ha a kérdéses összegek a községi elöljárók által közvetlenül a megyei pénztárba szolgáltatnak be, egyideüleg kell, hogy ezek a szolgabírói hivatalhoz mindannyiszor jelentést legyenek, a szolgabírói hivatalnál pedig feltéllenül szükséges, hogy a befizetések, a hátralékok nyilvántartása végett, szintén mindannyiszor községenkint jegyzésbe vétessenek, hololt az incassatio fenntartása mellett ezen többszörös időközi munka teljesen meggazdálkodva van. De különösen a megyei pénztáraknál,— tekintve ezeknek rendkívül sokoldalú elfoglallalását, — a közvetlen befizetéseknél, még ha a községek határidők szerint oszlatnak is be, a kijelölt napokon a személyzet csaknem minden más leendőket kizáró munkával áraszlalik el. A második indok egy gyakorlati hasznot rejt magában, mert az incassatio fenlarlásával kiváló alkalom nyujlatik a szolgabírónak, hogy maga, vagy segédje, a községek elöljáróival való személyes érintkezést a közigazgatás sokféle érdekeinek, a számonkérés, a kellő értesülés, kilanilás, és utasítások állal felhasználhassa. És az incassatio fentarlása melleit is az ellenőrzés a legegyszerűbben és feltétlenül berendezhető, — ha ennek helyét,- és napját, nem — mint ez ekkoráig gyakorlatba van — a szolgabíró, hanem minden év elején az alispán rendeletileg osztja be és tűzi ki. Ezen haláridők nyilvántartatván a megyei házi pénztárnál is, — azok lejárata után 48. órával azon szolgabíró, ki a behajtott pénzt be nem küldené, — azonnal megsürgetendő,— illetőleg feljelentendő. Ha tehát a felsőbbség kiadott rendeleteinek végrehajtását kellőleg ellenőrzi, nem Jehe eset arra, hogy a szolgabíró ezen összege* huzamosabb ideig magánál tarthassa. A szolgabírói hivatalhoz befolyó bírság pénzek és más e hivatal kezén átfutó pénz küldemények nyilvántartására, ellenőrzésére nézve teljesen kielégítő azon ,jpénzes napló

u vezetése. — és azon eljárás, — mely a községi elöljáróknál hozatott javaslatba. De különös figyelmet érdemelnek azon sokszor jelentékeny összegek, melyek 6 hivatalhoz a hagyatéki tárgyalások nyomán árverésekbök eladásokból folynak be, s a melyek letétben tartásuknak, illetve elszámolásuknak idejét a hagyatéki eljárás körülményei határozzák. Valóban óhajtandó volna, hogy a szolgabírói hivatal ezen eljárás, s az ezzel összekötött pénzkezelés nyomasztó terhétől felszabadillatnék, — azonban ezen összegek kezelésének ellenőrzésére nézve, a fentebbi módozatok követése mellett, — egyedül az árvaszékek azon szigorú és pontos eljárása adhatja meg a kellő biztosítékot, — hogy a tárgyalásokra, illetve jelentéstételre általuk kitűzött haláridőket gondosan nyilvántartsák, — és azok lejártával az igazolást azonnal számon kérjék. — Végül: Azon sokszor jelentékenyebb összegek ellenőrzésére nézve, melyeket a szolgabíró időközönként műszaki építkezések, avagy fedanyagok vállalkozási költségeinek fedezésére számadási kötelezettség melleit vesz fel, — s a melyeknél ugyan az ellenőrzés már az ezekre igényt tartók személyében is öszpontosul — álliltassék fel kérlelbellen szabályul az, hogy az ilynemű pénzekről az illető minden év -végével mulhallanúl adja be felszerelt, okmányolt számadását, és a házi pénztári hivatal oda ulasittassék, hogy legfeljebb január 15-éig mutassa ki az alispáni hivatal előtt mindazok neveit, kik számadásukkal hátra vannak, bogy igy késedelem nélkül megsürgellelvón, legfeljebb 15 nap alatti befeleJésükre szigorú felelősség súlya mellett köteleztessenek. A kérdés fontossága szolgált okul ezen eszmék nyilvános felvetésére. Életrevalóságukat bírálja meg a közvélemény, és azon testület, mely a szükséges szabályrendelet megalkotására hivatva van. Farkas Károly* j. orsz. képviselő. *) A tiszteli képviselő urnák lf.punk számára irt érdekes cikkeit ajánljuk olvasóink figyelmébe. E kérdés legközelebb megyénk évnegyedes közgyűlésén is előfog fordulni, s igy e cikk épen alkalomszerű is. Szerk. — atyánkat felismerve — vendégeink felé mentünk. Volt kölcsönös bemutatás, csók cs kézcsók; én szépen meghajtani magam a poros utón, mint azt tánezmesteremtől tanultam a parketten; azután vendégeinkkel együtt hazáig sétáltunk, hol mulatságunknak elrontója a csacsi már igen jól érzé magát. Nagy volt örömünk ekkor. A néniket körül vettük, ezek minket csókolgattak, neveinket kérdek, s ezukrocskákkal kedveskedtek, de az uj bácsi volt mégis bámulatunk fő egyéne. Hajóskapitány levén, ruhájában nekünk feltűnő,- idegenszerű volt. Xap barnított arczát fekete szakái köriíé. Szép bácsi volt ő, de beszélni nem tudtunk együtt. 0 porosz ember volt, magyarul ugyan értett kissé, miután régebben a Dunán volt alkalmazva, de hiába beszélt németül, mi sehogysem érténk meg. Gizella helyett Giséli-t, Géza helyett Gezá-t, lika helyeit Ilgi-t mondott, s bizony ha mamuskánk komolyabban reánk nem néz, majdhogy el nem nevettük magunkat. Vendégeink két napot töltöttek nálunk, mely idő alatt a porosz bácsival igen megbarátkoztunk, s még jobban a téli hónapok alatt, midőn igen gyakran együtt voltunk, s idegenszerű kiejtését ís anyujára megszoktuk, hogy amennyire annyira jól is társalogtunk együtt. Igy telt el már néhány év. Volt ennek a bácsinak egy nővére, kit mi csakis szép arczképe után ismerénk. Vig és szellemes kedélye folytán Sarolta, a szerencsétlen Mexikói császárné kedvencz társalkodónőjévé fogadta. — Egy napon bácsink igen szomorúan jött hozzánk, elolvasá nővére levelét, melyben elhatározásáról ir, miszerint elkíséri úrnőjét Mexikóba. — Bácsink hiába akarta lebeszélni e merész útról, ő hajthatatlau maradt! — S ennek folytán 1864. évi april 14-én bácsink is Trieszt kikötőjében volt. — Oly élénken beszélé el utóbb a császári pár és kíséretének, s velők nővére távozását, hogy mindnyájan megkönnyeztünk, szüleink vigasztalák szegény bácsit, ki váltig állitá, hogy nővérét mar nem fogja viszontláthatni! Tél tele haladt az idő, bácsink folyton nyugtalankodott, a lapokban keresett Mexikói híreket, de — hiába —nővéréről nem találhat semmit! — Végre, ugy Karácsony felé jő s egy kis ládát tesz az asztalra, s alig birá magát az örömtől, mert a küldemény Mexikóból, a nővérétől volt. Ah milyen érdekkel vártuk, hogy mi lesz abban a kis ládában, j'nost is élénken emlékezem an a a gyönyörű kis collíbrire, mit a bácsi onnan kiveti, pamut növények, más egyéb mexikói termények — ez mind oly érdekes volt, de ennél éidekesb az ismeretlen néni levele, mit bácsink hangosan olvasott fel.—Napló alakban volt írva, elutazásának első napjától kezdve. — A levél detaüjaira már csakis homályosan emlékezem, de némileg arra mint leirja utazásukat helyenként, — a nyomorúságos ellátást; csakis a császári pár számára voltak szalma zsákok kaphatók. 8—10 öszvérrel kocsizást hegyes, rossz utakon. Egyes partokon fél mezítelen' sereg tisztelgését — s végre Mexikóban a királyi palota alatt a számtalan koldust, kik undok férgektől iparkodtak menekülni. Az udvariatlan népet, mely által többször insultáltattak. — Továbbá mint hordják öszvéreiken a húst, poros utón, legyekkel lepve, s el-el adogatva róla darabonkint, a vevők kívánsága szerint. Szóval nem idyllikus életet irt le, s azzal végzé — boldogok vagytok ti ott a szép Magyarországban! — Még lélekzetünk is elállt a felolvasás alatt, a bácsi néhány könnyet, is törült szeméből, nénike pedig gondosan rakosgatta el a drága küldeményt, mit mi is szerettünk volna bírni. — Még néhányszor érkezett ily hosszú tudósítás — aztán beállt az 1867-ki szomorú catasírofa, mi nem csak egyeseket, de országokat hozott lázas izgatottságba. Ki ne emlékeznék vissza, ki azt az időt már érett ésszel élé át •- szegény Miksa császár gyászos kimultára. — Szegény Sarolta császárné! mily szomorú állapotban téngeté ezután életét a nagy lelki rázkodtatások után? — Es ismeretlen nénink? errői bácsi soha többé semmit meg nem tudott, hiába fordult consulátusokhoz, mindent elkövetett, de felöle soha semmi hírt nem hallott. — Ki tudja hogy és hol végzé életét ázon zűrzavaros időben. Később elszakadtunk mí is bácsinktól, a néni meghalt s ő másfelé tétetett. — Azon érdekes naplót mindig óhajtottam volna később olvashatni, de nem kaphattam meg. Szegény bácsink már évek előtt jobb. létre szenderült a távolban. Most egy kis arczképe akadt kezeimbe, s ez idézé fel bennem e-gyermekkori emlékeket, Gizella* 4 oa