Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-04-08

A mi pedig a járás legjobb talajú községében a szántóföldek 8-dik osztálya felállításának indítványozását illeti: ezt nagyon hibásan mondotta el a titkos besúgó, mert ily indítványozást senki se tett a járási bizottságban, nem is volt rá szükség, miután a devecseri járás i-sö osztályú községeire a 8-ik osztály fel volt már állítva, és 1466 holddal be is töltve; hanem mikor a községi felszóllalások közt a sor K.-Iszkázra került, s a községi bizottság kívánságai felolvasva lettek, ezek közt előfordult az is, hogy a nagyszöllösi határra dűlő sürü kavicsos terméketlen felső erdei irtásföldek a 8-dik osztályba tétessenek. Ezekből járási b. biztos ur 17 holdnak a 8-ik osztályba tételét el is fogadta, s e 17 holdból, noha azt se tudom, meddig terjed? engem legfeljebb 7 hold érdekelhet. Ha ez oly igen bántja Kiss László urat, felhívom őt cserére: én át adom neki ezen 7 holdat örökbe és megmásíthatlanul, szerezzen ö nekem hasonló kiterjedésű 8-dik osztályú szántóföldet a kovácsi, nórápi, csóthi, vagy akár takácsi határokban tetszés szerinti Kiss László urnák hasznára lehet e csere, mert, ha a hírlapokban közhírré teszi, hogy a k. iszkázi határban van legjobb talajú 7 cat. hold szántóföldje eladásra, valamint ö látatlanul itélt fölötte, talán majd talál ép oly könnyen hivő vevőre, a ki megveszi látatlanul, s az árát jól busásan megfizeti; de ha ez nem sikerülne, akkor eladhatja haszonnal a megyei hatóságnak, mely a pápai járásban szűkében van az országutakra szükséges fedanyagnak, e 7 holdat pedig különösen merem ajánlani. — De én is nyerek e csere által, mert megszabadulok oly birtoktól, mely 30 év óta, mióta t. i. a gyalogfenyó bokrokat kiirtattam, háromszor lett használatba véve és rozszsal elvetve, de alig hogy a bele vetett magot adta vissza, most is parlagon hever évek óta, füvet pedig épen nem terem, úgy hogy a 7 cat. holdon 7 birka nyáron át megélni nem tudna, és még is holdja 1 frt jövedelemmel van felvéve, a cserébe nyerendő pápai járásbeli szántóföldet pedig majd tudnám én valamikép jobban értékesíteni, s legalább nyernék abban, hogy az adót csak 80 kr jövedelem után fizetném. Egyébkint a devecseri járás föld adó bizottsága nem tartja munkálatát kifogástalannak, s ezt jegyzőkönyve befejezésénél ki is jelentette. Voltak községek, melyekben nagyobb mérvű leszállítást látott szükségesnek, dc kénytelen volt a létező viszonyokkal, és különösen járási b. biztos urnák elfogultságával megalkudni, hogy legalább a kivívott eredményeket ne koczkáztassa, s belátom magam is, hogy a túlterhelt községek közt Nyárád az, melynek legtöbb oka van a feljajdulásra. Ezen község szerencsétlenségének fő oka abban rejlik, hogy catasteri tekintetben kiszakasztva lett a pápai járásból, Veszprém megyének a Mezőföld után legjobb, sőt ezzel részben versenyző vidékéből, és a silányabb talajú devecseri járáshoz csatoltatott. IIa meghagyatik a pápai járásban, nem szenved kétséget, hogy egy hold szántóföldje se jön az i-ső osztályba, de a devecseri járásban e járás mértékével mértek neki, össze hasonlították az Alásony, Nagyszöllös, Csögle, s egyéb községeknek i-sö osztályba be erőszakolt szántóföldjeivel, s igy lett azután Nyaradon 354 hold beirva az i-só osztályba, melyből a járási bizottság csak mintegy 36 holdat tudott lealkudni. En tehát helyén látom magam is, hogy Nyárád és még több községek is reambulátiót kérjenek a kerületi bizottságtól, s biztosítom őket előre is, hogy melegen fogom pártolni kérelmüket, de úgy, hogy e reambulatio ne csak a devecseri járásra szoritassék, — mert azzal még nem sokat nyernének — hanem szükséges összehasonlítás végett a szomszédos pápai járásra is kiterjesztessék. Ha kérelmük ily értelemben lessz elfogadva, akkor majd elvezetjük a reambulans küldötséget a Nyaraddal szomszédos Mező-Lakra, s ennek asszonyfai és mátyusházi pusztáira, melyeknek talaját sokkal jobban ismerem, mint Kiss László ur a k. iszkázit, melyet csak kocsiról szemlélt az országút mellett, s biztos adatokból ismerem annak Ferenczy Sándor haszonbérlete idejében kifejtett oly csodaszerü termékenységét, a milyenről a devecseri járásban a legjobb gazdának még fogalma se lehet, mert e járásban a talaj minősége nem engedi, hogy a legintensivebb gazdálkodást ily eredményre lehessen fokozni. És a pápai járásnak ezen kanahánjában egyetlen egy hold szántóföld sincs felvéve az i-sö osztályba!!! Az után majd át megyünk Békásra, a hol a reambulans küldöttség látni fogja, hogy e határban tulajdonkép egy hold legelő sincs, hanem van 421 hold igen jó minőségű sarjus rét, melyből a birtokosnak tetszik 193 holdat legelőül, a többit pedig kaszálóul használni, s e 193 holdon 1600 birkája és százdarabnál jóval több szarvas marhája és lova nem csak megél, de mégis hizik, mig az én kétszer akkora iszkázi legelömön egyharmadával kevesebb marhám, és birkám csak tengődik. És még is a békási igenjó sarjus rétekből 201 hold, tehát csaknem valamennyi, 4 ft 75 kr — a hasonlithatlanul kitűnő minőségű legelőből pedig 182 hold, tehát itt is csaknem az egész mennyiség 1 frt 70 kr jövedelemmel lett felvéve, holott a közép és alsó-iszkázi jóval silányabb rétjeim nagyobb részben 10 frt, kisebb részben pedig 7 írt 25 krral — a kopár k. iszkázi legelöm pedig 3 frttal, és még kopárabb alsó iszkázi nyiresi legelöm 1 frt 80 krral lett bejegyezve. Ez után majd át megyünk Marczaltöre, Vanyolára s a többi községekre, és fogjuk tapasztalni, hogy a pápai járás i-sö osztályú vidékének nemcsak Pápán, Borsosgyörön, és Kéttornyulakon vannak l-sö osztályba sorozható szántóföldjei, de vannak a többi községekben is legalább olyan szántóföldjeik, milyenekre Nyaradon, Alásonyban, Nagy-Szöllösben és részben K. Iszkázon és Kertán ráfogták, hogy az i-sö osztályt megérdemlik. De ideje már az ugy is hosszura nyúlt válaszomat befejezni, de van még egy, mit érintetlenül nem hagyhatok. Kiss László ur hangsúlyozza utolsó ezikkeben a kerületi bizottság Veszprém megyei tagjai együttállásának szükségét. En is kívánatosnak tartom ezt az igazság korláti közt, de az eddigi szerencsétlen politikája mellett alig hiszem elérhetőnek. Minden esetre pedig e hírlapi polémiából két tanulságot lehet meríteni: Egyik az: hogy hirlapi téren a sajtószabadság két élü fegyver, melylyel a támadó fél magát is, vagy a hozzá tartozókat, könnyen megsebezheti. Másik pedig igy hangzik: hálátlan munkát végez az, ki szomszédja háza előtt sepreget, mikor a magáé előtt is van sepernivalója. Kelt Pápán, április 4-én 1883. Pap János. II. Alkalmam levén a nyomdában olvasni a fentebbi vég választ, sietek rá a szükséges felvilágosításokat azonnal megadni, hogy a vita csakugyan

/ befejezhető legyen. Én is igyekszem rövid lenni, és igy egyenesen rá térek arra, hogy a pápai járás utazó küldöttségét az októberi gyűlésben választotta me

g» u

&y a niint azt az utasitás elő is irta, s ugyanazon tagok, és pót tagokból álló szabályszerű utazó küldöttségét küldte ki Takácsi s Marczaltöre, mind az tehát a mi evvel ellenkezőleg egyes kérdések vizsgálatával megbízott küldöttségről, — vagy a becslő biztos követelésere nem jó szántából kiküldött tagokról, — a Takácsiból megjelent bizottsági tag különös nyilatkozatáról, — a marczaltöi élményekről stb. mondatik csak hibás értesülésből, vagy felültetésböl származhatik; az utazó küldöttség októberben megválasztott névsora megtekinthető Szombathelyen a kataszt. igazgatóságnál, Marczaltön pedig miután ugy nyilatkoztak, hogy ők semmibe bele nem nyugosznak, még a régi katasztert sem állják, mindent reclamálnak, s ügyöket a Felség elé adják — mi lehetett volna correctebb eljárás, mint azt kérni — (nem mint a kir. tanácsos ur hibásan mondja, hogy a kerületi bizottság küldjön ki valakit) — hanem küldje ki kerületi utazó küldöttségét reambulatiora, a mint azt némely járási bizottság nem egy, de több községre is kérte, a mint azt Marczaltö is kérni fogja, és a mint hallom Nyárád, Alásony, s egyéb devecseri járási községek is már kérték, mert ez törvényszerű felső forum, hova a járási bizottság is, községek is apellálhatnak. Hogy mért nem léptem sorompóba az osztályozási vidékek felállításánál Acsád, és GörzsÖny mellett, annak egyszerű oka van, mert csak néhány hónapja vagyok tagja a járási bizottságnak, mert ha akkor midőn azon segíteni lehetett, tagja lettem volna, csekély befolyásomat mindenesetre arra használom, hogy Acsád, Görzsöny, és Mezőlak a II-dik osztályozási vidékbe helyeztessenek, mert leginkább ezek azon községek, melyek talaj vizökben, és vizök miatt pusztulnak el, a melykörülményt ezen községeknél ugy mint a pápai járásnál átalában, és részletesen a járási bizottság utóbbi jegyzökönyvei eléggé kiemelték. A devecseri járásra nézve nem állítottam, hogy 8-ik osztályú szántóföldje felállítva nem lett volna, mert hisz előttem fekszik az osztályok összeállítása, és látom; de állítottam Iszkázra nézve, hol a 8-ik osztályt csakugyan most állították fel, különben ez csak viszonylagos hiba, mert ha egyik helyen meglehetett küzdeni, mint a czikk mondja a becslő biztos elfogultságával, mért nem küzdött meg a bizottság Nyaradon s egyéb helyeken és a leszállítások érdekében; végre a becslő biztos védelmezheti a maga álláspontját, de nem korlátozhatja a bizottsági tagokat meggyőződésük szerinti eljárásukban. De hogy rövid legyek a többi pontokat illetőleg csak átalánosságban jegyzem meg, hogy igazán sajnálható, miszerint a kir. tanácsos ur különösen a pápai dolgokat illetőleg oly rosz forrásból merítette értesülését, a ki a közügyek érdekében annyit fárad, megérdemli, hogy lelkiismeretesebb tudósítói legyenek — én az én állítólagos besúgómmal megvagyok elégedve. Most még csak azon ijesztgetésre felelek pár szóval, midőn a kir. tanácsos ur azzal biztat, hogy majd községről községre vezet egy valószínűleg felemelést mutató bízottságot, — eltekintve attól, hogy az lenne ám még csak igazán sokélü és veszedelmes fegyver, én még sem ijednék meg tőle; hát hova tennék már pl. a pápai becslő járás I. osztályozási vidékét, a hol a magas tiszta jövödelmi fokozatok mellett az összes szántóföldek 71%-a három első osztályban van! vagy mit tehetnének Mezőlak községgel, hol ma, a jelenlegi időjárás mellett is csak a dombosabb részeken lehetett vetni, s a melynek szántóföldjeiből % rész mégis 2-ik és 3-ik osztályban van. Azon meseszerű valami, melyet a kir. tanácsos ur Mátyusház ős történelméből, a Ferenczi féle korszakból emlit, nem statistikai adaton alapszik, hanem valóban a mesék világába tartozik, menjen oda most, majd bámulva fog küldöttségével együtt meggyőződni, hogy azon a Kánaán földön, hol ő mannát keres, a helyett minden évben üszögöt talál, és a gazdának kétszeres erőt, és eszközt kell tartani a földek miveléséhez, juhai eldöglenek mételyben, marhája elcsenevészedik a sáron — vájjon levan-e mindez vonva a tiszta jövedelem kiszámításánál a földmivclési költségből? Higyje el a kir. tanácsos ur, hogy Veszprém megyébeu minden osztályozási vidéknek vagy a talajban, vagy az égalji viszonyokban, vagy a víz calamitásokban meg van a maga baja, s itt az uj katasternek modern arányossági jelszava »ha magas is az én jövödelmi fokozatom, csak a szomszédoké legyen még magasabb a bajon nem segít, az arányos teher viselés országos szempontból ugyan megítélendő, de első dolog, ho.gy a tiszta jövedelem valóságos, reális, előállítható legyen, ez adja meg a biztos existentiát minden körülmények közt, s ezt Veszprém megyében csak egy átalános leszállítással érhetni el, s erre kell első sorban nekünk, kerületi bizottsági tagoknak, egyetértésben törekedni. Kiss László. *) Pápai járási gazdakör gyűlése ápril 3-án 1883. Jelen voltak Kiss László alelnök, .34 kör tag, néhány községi képviselő, és Noszlopy Bálint jegyző. Alelnök üdvözölvén a kör tagjait, jelenti, hogy míg. Gróf Esterházy Móricz uf, a megyei gazdasági egyesület, és a pápai járási kör elnöke távol levén, alelnököt bizta meg a gyűlés összehívása, és az elnöki teendő vezetésével, s megkezdi ezt annak kijelentésével, hogy a pápai gazdakör ugyan már 1880 szept. 28-án megalakult, de mivel a megyei gazdasági egyesület csak a mult év második felében kezdte meg beszüntetett működését, a pápai gazdakör beakarta azt várni, hogy az anya-egyésülettel, mint annak fiókja, a közös czélra együttesen s egyöntetüleg működhessék, s annak változott viszonyaihoz módosulva újra alakuljon; ezt megjegyezve kéri: 1. A mult ülés jegyzökönyvének felolvasását, mi észrevétel nélkül megtörtént; ennek kapcsában alelnök megjegyzi, hogy a Pápán alakult gazdakörnek a devecseri járás területén lakó tagjai időközben a gazdakörből kiváltak s a devecseri járás területére egy külön gazdakört alakítottak, de a megyei gazdasági egyesület is oda módosította a gazda köröket illető programmját, hogy minden járásnak egy külön gazdaköre legyen, ennél fogva a g.izda kör gyűlése kijelenti, hogy mint a pápai járás gazdaköre, és a megyei egyesület fiókja csupán a pápai járás területére terjeszti, s terjesztheti ki működését. . 2. Felolvastatván a Veszprém megyei gazdasági egyesület választmánya által a devecseri kör csatlakozására megállapított tervezet, azt a pápai kör, mint a körök életképességének, és működésének minden irányban megfelelő javaslatot elfogadja, s magáévé teszi, — a megyei egyesülethez fennállása egész idejére csatlak«zik, — s teljes bizalommal levén a megyei egyesület elnöke és igazgató választmányának tervezetei, s munkálkodása iránt, miután az anya-egyesület nélkül költségesebb kiállítást vagy versenyeket rendezni nem kíván, tekintve az egyesület kezdeményezési nagyobb költségeit, folyó 1883-ik évre a 3 frtos tagsági dijak részét igénybe nem veszi; s ez évi kiadásait a pártoló tagok 1 forintjából s a biztosításból a pápai körre eső jutalékból fogja fedezni, bele értve a kísérleti kert fenntartását is. 3. Elnök ő méltósága a Veszprém megyei gazdasági egyesületnek, s illetve a pápai gazdakörnek, különösen takarmány magvakkali kísérlet tételre 1500 • öl területet használatra átengedvén, azt a kör hálás köszönettel fogadja, s annak kezelésével az elnökség felügyelete alatt Günther Adolf kör tagját megbízza, ki egyúttal a kör pénztárnokául is megválasztatot't. 4. A Veszprém megyei gazd. egyesület választmányának 2-ik pontban emiitett, és a gazdakörök csatlakozására vonatkozó tervezet 4-dik pontja szerint minden tíz 3 frtos egyesületi tag után egy központi választmányi tag levén választható, a kör ez alkalommal 80 három frtos tagja után Máday Izidor, Dallos Imre, Hermann János, Günther Adolf, Ihász Imre, Vachsmann János, Sághy Gyula, és Schramek Ambrus urakat a megyei egyesület igazgató választmányába be1 választván, a jelen jegyzőkönyv utján az egyeI sülét júniusi közgyűlésének bejelentetik. 5. Günther Adolf kör tag megbízatott, hogy *j Kzen nyilatkozat ulán, melyet még c számba felvenni < az ügy erdőkében állónak véltünk, a vitát lapunkban befejttzeti! nek jeliMiljiik ki. Szerk. — Hogyan! a terv, mely annyira elfoglalni átszőtt szivedet... hát nem szereted Eszthert ?... Ő nem felelt, de arca mély szenvedést tükr özött vissza. — Az ég nevére, beszélj, gyermekem! ne titkold el előttem gondolatodat. —- Azt gondoltam, hogy a házasság, bármilyen legyen is, eltávolít öntől anyám, s én nem akarom önt elhagyni. Együtt fogunk élni, de ha akarja .... — Beszélj, kérlek! — No hát, el fogjuk hagyni M t, hoszszu utazást csinálunk, Olaszországban, Görögországban például, s visszatérve letelepedünk Parisban .... — De szegény gyermekem, azt mondtad, hogy kifáradtál az utazásban. O mosolyogni iparkodott és hebegé: — Az ember néha nagyon következetlen . . . latin szerzőim , kiket olvastam, föllelkesítettek Olaszország iránt s ez megfejtheti önnek .... Nem végezte be; Beatrix fölkelt, lesütött szemekkel s rendkívül nyájasan monda: — Fiam, mindent meg kell fontolni és semmit sem elhamarkodni, bármi legyen is az; azt hiszem, első a te boldogságod, ha mindjárt az enyém árán is. . . Távozni akart, dc Móric visszatartá , megcsókolta kezét s ö egy könnyet érzett kezére hullani; távozott. Szivének sugallata visszavonta öt a zárt ajtóhoz, hallotta', hogy fia hangosan zokogott és ismédé: — Eszther, kedves Esztherem, soha! A tör e pillanatban Beatrix szivébe hatott: — O szenved, monda, ennek véget kell vetni! VII. Egy fél óra múlva Beatrix sógorának, Merviüe Ágostonnak kapuján csengetett. Kis városi szokás szerint bevezették öt a szobába, hol az egész család együtt volt. Az ablaknál Merville-né nyugodtan kötött, egy fiatal leány egy kis fiút rajzplnj tanított, s Merville ur újságot olvasott, ugyanazon asztalnál ülve, melynél gyermekei. Nyugodt családi kép volt, a mely Beatrixot izgatottságában is emlékezteté egykori családi életére ; sógora eléje jött, meglepett és kérdő arccal öt üdvözölve; ö fölemelte fátyolát, az azonnal megismerte. — ön, asszonyom ! monda hideg hangon. — Szeretnék önnel beszélni, uram, feleié Beatrix reszkető hangon. — Menjetek, gyermekeim, monda az apa. Eszther és fivére üdvözölték az idegent és távoztak. Beatrix leült, közel sógornőjéhez,' a ki összetett kezekkel, fájdalmas meglepetéssel szemlélte öt. Merville ur állva várakozott. — Beszélni akartam önökkel, sógorom és sógornőm , kezdé Beatrix , nem rólam .... én már nem számitok, dc fiamról. Merville ur . . . férjem, akarom mondani, házasságot tervezett az önök leánya és Móric között; fiam szive helybenhagyta atyja kívánságait, s azért jöttem, hogy önöktől megkérjem Eszther kezét. — Sajnálom, de kötelességemnek tartom, tagadólag válaszolni, feleié Merville ur röviden és hideg hangon, ami ugylátszott sajátsága volt. Valóban, terve volt cz fivéremnek, de a körülmények változtak, s azt a tervet nem tehetem magamévá. Beatrix halálsápadt lön; megszagolt egy kendőjébe rejtett kis üveget, sógornője félénk sajnálattal nézett reá, de nem örömest bes'zélt férje előtt. — Móricnak, ki ugyan e kérdést intézte hozzám, ugyanazon választ adtam, melyet most önnek: ö tudja tagadó válaszom okát. Beatrix fölemelkedett. — Engedje meg legalább megkérdeznem, hogy én vagyok-e e házasság akadálya ? — Igen asszonyom, egyedül ön. — Barátom! szólt közbe Merville-nc esdeklő hangon. — Kell, hogy megtudja, hogy az, a ki szégyent és gyászt hozott szegény testverem életére, nem lehet anyja gyermekünknek. Ez az erény jutalma, asszonyom. Beatrix lesütött szemekkel hallgatta e szavakat, a nélkül, hogy mutatta volna haragját. — Ha meghalok, monda végre, oda adja leányát fiamnak? — Kétség kívül. — Ez elég. Ingadozva az ajtó felé fordult; sógornője elérzékenyülve a sajnálattól, feléje futott és föl kiáltott : — Beatrix, az ég nevére, távoztasd el magadtól e gondolatot. — Légy nyugodt, Eulalia, feleié ö alázattal, nem fogom uj gyalázattal tetézni azt, melyet a családra hoztam . . . Isten veled, Eulalia; Isten veled, Ágoston; bocsássatok meg! — Barátom, semmit sem mondasz neki? — Semmit. — En megbocsátok, Ágoston megérdemeltem ezt, sót még többet . . . Isten veletek . . . — Beatrix még az este rudtára adta fiának, hogy egy időre el kell utaznia; helyére Simon kisasszonyt tette, reá bizta a ház gondjait és elutazott nyugodt arccal, a nélkül, hogy fia utazásának célját tőle megkérdezni merte volna. Egy hónap múlva a következő levelet kapta: ; N . . az Orsolya-szüzek zárdája. »iKedves fiam, »Vegre ide vagyok kötve a magányhoz, melyet nem fogok többé elhagyni, az egyedülibez, mely engem megillet, az egyedülibez, mely engem megvédhet a közvélemény és a világ szigorú ítéletei ellen; az Isten irgalmas kezének védelme alatt vagyok, a ki, mint merem reméleni, szívesen fogadja bünbánatomat. Néhány nap előtt borult fejemre a fátyol, néhány nap előtt a szivemben már rég kimondott fogadalmak örökre lekötöttek .... Midőn elhagytam házunkat, tudtam, hogy nem térek oda vissza, mert nem álltam volna meg addig, mig nem találtam ajtót, mely megnyilikboldogtalanságomnak cs töredelmemnek. »Tudom, gyermekem, hogy elhatározásom lesújt téged, mert szeretted szegény anyádat, habár teher és akadály volt rád nézve, habár útjában állt legkedvesebb vágyaidnak. De ha meggondolod, mi volt életem a világban, a családban, be fogod ismerni, hogy azt a részt választottam, mely engem egyedül megillet. Most boldog vagyok, boldog ama gondolatban, hogy az Isten nekem megbocsátott, hogy elfogagja életem föláldozását, s hogy igy tőlem telhetőleg jóvá teszem a nagy hibákat; boldog különösen a gondolatban, hogy visszaadom szabadságodat, s hogy nem vagyok többé válaszfal Eszther között és közötted. Nőül fogod venni, a kit szeretsz, gyermekem; jói választottál, o nemes hitves és gyengéd anya lesz, családi boldogságnak fogsz örvendeni, s szereteted és tiszteleted által kiérdemelt áldásom lebeg rajtad és élettársadon. »Tudom, hogy nem fogsz rólam megfeledkezni, de reám gondolva, kedves fiam, ne légy szomorú: sőt ellenkezőleg ismételd magadban, hogy szegény anyád végre visszanyerte a - rég elveszett boldogságot — á békét önmagával. »Isten veled, fiam, steretett Móricom; szeresd az Istent és bizzál benne; lásd, ez minden »ülel és áld anyád, Beatrix.« VIII. Három év múlva egy fiatal ember és egy fiatal asszony, ki térdein egy szép gyermeket tartott, várakoztak az n .. . . i Orsolya szüzek zárdájának társalgójában. Megindultaknak látszottak, s a fiatal erhber elsápadt, midőn léptek hallatszottak a függöny mögött, mely a társalgót két 1 észre osztotta. Reszkető kéz vonta szét a függönyt, Beatrix megjelent. — Fiam! Eszther! kiáltott föl. * •— Anyám! végre itt van! [ — Eszther, gyermekem, mily boldog vagyok, hogy benneteket láthatlak! És Beatrix elragadtatva jártatta ???wc||