Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-03-25
48 Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur l A »Papai Lapoka folyó évi 12-ik számában e czim alatt: »Még egyszer az uj kataster« többek közt e szavak foglaltatnak: »Nagyon csodáljuk, hogy épen a devecseri járás nem fogta fel feladatát, hol a talajviszonyok, s helyi körülmények az elfogulatlan s részrehajlatlan bírálónak legtöbb támpontot nyújtottak volna a catasíeri tervezetnél felmerült aránytalanságok helyre igazítására. sat,« Ezen czikk alatt az író neve kitéve nem levén, ugy kell azt tekintenem, mint a t. szerkesztő ur saját concepcióját, s bátor vagyok hozzá azon kérdést intézni: honnét vette adatait? mert nálam, hol a jegyzökönyveket megtekinthette volna, soha sem jelentkezett, de még csak szóval sem értekezett velem e tárgyban, mende mondára alapítani pedig ily kíméletlen megrovást egv törvényszerű testület ellen nem volna helyes, és csak rontaná becses lapjának hitelét *). A devecseri járási földadó bizottság felfogta feladatát, s annak fogadalma s lelki ismerete szerint igyekezett is megfelelni minden tárgyalásain, melyeket nem úgy futtában, mint némely szomszédos járásokban történt, hanem beható^ tüzetes munkálkodással szokott végbe vinni. A mult évi octóber J 3-ki ülésén utazó küldöttséget választott, s ennek tüzetes jelenlése beérkezte után a november 13-án tartott ülésén majd 4 ívre terjedő jegyzőkönyvében bőven kifejtette és számokkal is kimutatta, hogy a devecseri járás arányosítva a szomszédos járásokhoz túlbecsülve lett, mert az öszesitett jövedelmi átlaga nagyobb még a sárvári járás átlagánál is, pedig ezzel akár a föld termékenységét és jövedelmezőségét, akár annak becsértékét vészük tekintetbe, a devecseri járást össze hasonlítani nem lehet; kértük is a kerületi bizottságot, hogy a jövedelmi fokozatokat a miveíés minden ágainál tetemesen alább szállítani méltóztassék. Többet e részben nem tehettünk, és hogy a kerületi bizottságban igazságos kívánságaink elfogadva nem lettek, sőt jegyzökönyvünk felolvasva sem lett, az nem a devecseri járási földadó bizottság hibája. A folyó március hó 5-én a kerület minden járásaiban megtartott bizottsági üléseknek két feladat volt kitűzve a pénzügy mínisteri körrendelet szerint: 1 észrevételeket tenni a kerületi bizottság határozatira, és 2. a községek felszóllalásait letárgyalni s azok felett határozni. Az i-re nézve a járási bizottság kifejtette jegyzökönyvében, hogy a járások közti arány, mely a devecseri járásra nézve már a november 13-ki jegyzőkönyvben kedvezőtlennek jelezve és kimutatva lett, még sérelmesebbé vált az által, hogy a pápai, és sümegi járásokban a szántóföldek tiszta jövedelmei 10% leszállítást nyertek, a devecseri járásiak pedig érintetlenül hagyattak s annál fogva a november 13-ki jegyzőkönyvben fel hozott, és semmivel nem czáfolt okaihoz és Száz botnak pedig intelligens emberek kö. *) A névtelen czikk nem a szerkesztőtől, ki e kérdésben nem szakember és nem is ismeri a járás körülményeit, hanem lapunknak oly igen üszlelt munkatársaiéi ered, kinek alkalma voll állításai valóságáról meggyőződést szerezni és hivatásánál Ingva jogosultsága is van ily fontos anyagi érdeket érintő eljárást figyelemmel kísérni. A szerkesztőség a minden személyeskedéstől ment, tárgyilagos czikk közlése által csak feladatát teljesít ette, és ugyanannak tesz eleget, midőn a jelen czáfolafnak ín .1 legnagyobb készséggel helyt adott. Szerk. megszabadulva a köteléktől, mely önnek szenvedést okozott, ne gondoljon többé reám.« Egészen megkönnyebbülve érzé magát, midőn ez egykor oly kedves, ma oly terhes köteléket széttépte. Megkérte az orvost, a kivel közölte kínos titkait, hogy bocsássa el szolgáit és zárja be a tenger partján levő házat. Végleges bucsu volt ez a múlttól. Elküldték neki könyveit s a mi az övé volt, a többi Lucián visszatértét várta. Míg ö e kínos gondoktól megszabaditá magát, férje papot hivatott, s nyugodtan készült végső uíjára; magasztos remény sugárzott sze meiböl s midőn a nyugtalan Beatrix ismét helyet foglalt ágya mellett, öt sirni látva, monda neki: — Nem nehéz meghalni. Másnap reggel a beteg állapota semmi reményt nem hagyott fon, gyakran ismétlé fia nevét, hozzá téve: — Nem jön meg idejében; midőn a vendéglösné Bcatrixot kihívta és mendá neki: — Asszonyom, egy fiatal ember, ki ép most elkezelt az angol hajóval, Merville urat keresi: azt hiszem az, a kit ön vár; nézze, itt van . . . Heves szívdobogás mintegy leláncolta Bcatrixot: mindjárt meg fogja látni fiát! Egy magas termetű fiatal ember, kinek sápadt és izga'ott arcát megpillantotta, jött fel a lépcsőkön, elment mellette a nélkül, hogy ránézett volna és a szobába rohant; midőn ö is belépett, apát és fiút egymás karjaiban látta. Férje kezével oda inti, átfonja öt egyik karjával és egyesíti Móriccal, s gyengéden monda : — Fiam, ez anyád, szeresd öt. A fitt és anya egymást átölelve zokognak, s ö magasztos mosolyiyal szemléli őket; mind a ketten visszatérlek hozzá, arca fölé hajoltak: még látja könyeiket és fajdalmokat, a haldoklók vigaszát, cs Jézus nevét kimondva, békében meghal. (Folyt, köv.) kívánságaihoz ragaszkodva megkérte az országos bizottságot, hogy azokat magas figyelmére méltatni kegyeskedjék. A mi pedig a községek felszóllalásait illeti: ezeknek megbirálását s a kirivó aránytalanságok kiegyenlítését e járás tisztán belügyének tekintette a járási bizottság, s ezek tárgyalásánál az utazó küldöttség jelentését, a nem érdekelt bizottsági tagok helyi ismereteit, s az átlagok egybevetését választván vezérfonalul, már a járáson kivül álló tekintetek által munkálkodását •zavartatni nem engedte s 6 napi ülésezése alatt 51 község felszóllalásait egyenkint letárgyalván, letett fogadalmához képest lelkiismeretes belátása szerint határozott. Tett is az aránytalanul túl terhelt községekben, például: Nyaradon, N.-Alásonyban, Tüskeváron, Tornán, Torna-Pinkóczon, K.-Szörcsökön. Jenőben jelentékeny leszállításokat, de tett más községekben is, és csekély azok száma, melyek érintetlenül hagyattak. Tett volna a járási bizottság még több leszállítást is, de ott, hol a járási becslő biztos ur határozott ellenzésével állott szemben, s a választott b. biztos ur által se támogattatott, és egészen megbízható adatai sem voltak, kénytelen volt az erőltetéssel fel hagyni, jól tudván, hogy a kerületi bizottságnál, hol az elnökségnek biztositolt többsége van, sikerre úgy sem számithatna. A községek felszóllaUsaira megjegyeztetik általában: hogy ezek többnyire többet kívántak mint a mennyit magok is reménylettek, és tapasztaltatott az is, hogy oly községek is jajdultak fel, melyeknek erre legkevésbé volt okuk. így például Dobán egy hold szántófold sincs téve se az i-sö, se a 2-ik osztályba, a 3-ikba is csak 72 hold soroztatott, többi mind az alantabb osztályokba van téve, és a 8-ik osztályban is, melyen túl menni már nem lehet, 227 hold foglaltatik 1 frt jövedelemmel. Ezen községben az utazó küldöttség, s ennek véleménye folytán járási b biztos ur, emeléseket indítványoztak, és még is e község felszóüalása volt legterjedelmesebb, melynek felolvasása majd kifárasztotta a jár. bizottság jegyzőjét. Általában tehát a községi felszóllalásokat minden meg rostálás nélkül elfogadni, s ajánlattal felterjeszteni, mint ez hallomás szerint a pápai járásban történt, a devecseri járási földadó bizottság feladatának nem tartotta, s azért azt ily értelemben nem fogta fel, de felfogni nem is akarta, mert sem fogadalmával, sem lelkiismeretével megegyeztetni nem tudta. A jelzett eljárás tagadhatlanul legjobb expediens a munka és vesződség alóli kibúvásra, dc í számba vehető komoly eljárásnak nem tekint- ' hetö, kivált oly járásban, melynek nem is volt utazó küldöttsége, melynek jelentése tájékozást j adhatott volna a járási bizottságnak. A milyen ! volt a munka, olyan lesz, ugy hiszem, az ered- I mény is. 1 A méltatlan megrovást, és leczkéztetést • tehát senkitől, a ki arra nem illetékes, el nem fo- j gadván, s azt bár kitől jött légyen, visszautasítván, tisztelettel kérem a t. szerkesztőséget, ! hogy miután a senki által nem provocált támadó | czikket becses lapjában kiadni méltóztatott, e j czáfolatnak is, és pedig egész terjedelmében | helyt adni szíveskedjék. | Kelt Pápán, március 21-én 1883, í Pap János, mint a devecseri járási földadó I bizottság elnöke. Veszprémmegye kérvénye a képviselőházban. Megyénknek egy történelmi arczképcsarnoknak Budapesten leendő felállítása iránt az országgyűléshez intézett kérvényét f. hó 19-én tárgyalta a képviselőház. A kérvényi bizottság a kérvényt a vallásos közoktatásügyi miniszternek egyszerűen kiadatni hozta javaslatba. Mire fclszóllalt dr. Fenyvessy Ferencz, az ugodi vál. kerület képviselője. Beszédjét kivonatban közöljük: T. ház! (Halijuk 0 Azon eszme, a melynek létesítése erdekében Veszpré.mmegye közönségre az épen most (árnyalás alá kei ülő kérvényt a. házhoz intézte, egy Ízben már itt a t. ház egyik ütésében megpendUfetelt. A mull. év deczember havában ugyanis, midiin épen a kultuszminisztérium budgetjének tárgyalása volt. napirenden, felszólalt Irányi Dániel és előre bocsátván azt, hogy cg}' történelmi képcsarnok mennyire hal. a nemzeti önérzetre, és mennyire buzdítja u képtár látogatóit, különösen pedig- az ifjúságot nagy és nemes lettekre, felhívta a t. miniszter ur figyelmet- az akkor tájt ily hányban és ezen czélból megindult, üdvös kezdeményezésre, mire a t. miniszter 11 r röviden bár, de annál határozottabban, egyszerű szavakkal, de annál szebben, a ház osztatlan éljenzése és élénk helyeslése mellett - miként ezt a napló is tanúsítja — ünnepélyesen kijelentette, miszerint a történelmi arezképcsarnokot, u-y a hazai történelem, mint a művészet érdekében határozottan szükséges vállalatnak tartja. A miniszter innak — ezen határozott cs *zcp kijelentéséhez valóban alig van szólónak mit hozzátenni. Sül. sért né a l. házat, ha követné egjik t. képviselőtársát, a ki az imént, a kárnak defitiiezjójáf, magyarázatát adta, h'>gy azt merje hinni, hogy a t, ház e. hazufi.is ügy pártolásánál igénytelen magyarázatára szorul. Hiszen mindenki tudja, hogy egy történelmi arcképcsarnok nemcsak . A 1 • A* f/;iA<r történet-szinirodalmí, s nemcsak mu. 1 1 * IMI n WT\ T\ Ii legfőbb sorban honvédelmi Jnemzcti^égi szempontból Valóságos embernyuzást visznek véghez az ál. — Honvédelmi szempontból, [ e i oa( júi székről, sőt versenyt rendeznek egy ma ' s között, hogy ki tudja jobban leguilottinirozni a szegény titkos drámaírókat olcsó és mindenkor vastag izetlenségektöl hemzsegő bírálati jelen* lésekben. Az idén méltán megvárhatták volna a szegény pályázók, hogy valamivel kíméletesebben bánnak el velük, mert hiszen magáról az előadó UlT( 3l — Csiky Gergelyről — is azt tartja a hagyomány, hogy to évig volt titkos drámaíró, aki minden pályázaton részt vett. (Sőt egyik darabjára, mely pedig el is vitte a 100 aranyat, egy kiváló bíráló ráirta: »Suszter legények! 25 bot való nektek nem IOO arany!«) Azonban Csiky is cserbe hagyta őket. Ugy el verte rajtuk a port, mintha ö mindjárt a „Proletárokon kezdte volna. Ennek az előadási izetlenkedésnek aztán az a rosz eredménye van, hogy önérzetes ember, kinek van irodalmi múltja és neve, nem vesz részt a pályázaton, nem akarván magát kitenni ilyen bírálatoknak. A Dóczyak tehát elmaradoznak és jönnek a — Fenyériek. Az akadémiának e józsefnapi ülései azonban rendkívül érdekesek, amit az akadémia ülésekről nem mindig lehet elmondani. Hiszen az akadémikus unalom — hál' isten! — közmondássá vált! József napon megtelik az akadémia ülés terme. Titkos és kevésbe titkos drámaírók sereglenek az unalom e szentelt hajlékába, többnyire hőn dobogó szivvel és reményekkel eltelt lélekkel. Hej mily kegyetlenül tépi szét aztán a remény e virágait a t. cz. előadó ur, ki ott ül a zöld asztalnál négy szál gyertya pislogó világánál és kéjeleg a kegyetlenségben, mely agyonüti a szegény pályázókat, kik nagyrészt jelen vannak az ülésben és egyik pirulásból a másikba esnek. Csiky Gergely is kamatostul és a kamatok kamatjaival együtt fizette vissza azokat a kin szenvedéseket, amit neki kellett valaha eltűrnie, és az a sok gúnyos kaczaj, mely felolvasását félbe szakította, hideg verejtéket csalt ki sok jelenlevő szerző fiatal homlokára. Az idén tragédia volt kitűzve. Érkezett 21 szomorú játék és 2 vígjáték. A tragikumot azonban a legtöbb esetben az képezte, hogy szomorúan nevetséges dolgokat irtak össze-vissza. Az egyik darabban a hősre arról a jelről ismert rá édes anyja, hogy a feje lágya be van horpadva; a másikban meg egy nap alatt 60 embert ölet meg a vértszomjazó szerző. Egy szóval roppant sok komikum van azokban a tragédiákban. A sok rossz között a legkevésbbé rossznak j a bírálók a «KcsS ébredés* czimü tragédiát tabir kiváló fontossággi . mert ha a magyar birodalom katonái majdan larm fogják, hogy elődeiknek, bajtársaiknak hős tetteit, hasonlóan Horace Verne gyönyörű csataképeihez, miként örökíti meg nemzett képcsarnokában a magyar nemzet, ez a tény bizonyára csak fokozni, csak erősbiteni fogja.a haza védelme iránt tartozó kötelességtudásnak nemes érzetét, (Helyeslés a bal és szélsőbalon). De fontos t. ház, — és erre szóló nagy súlyt fektet, — főleg nemzetiségi szempontból is. Mert ha majdan a nemzetiségek, kik; e hazában élnek, látni, tudni fogják, hogy a magyar nemzet nem magyarajku honfitársainak a közös haza iránt szerzett érdemeit akként hálálja meg, hogy arczképeiket mintegy örök példa jeléül /elveszi saját Paiiíheonjába, és erősen hiszem, hogy ha ez nem is lesz képes a nemzetiségi agitátor urakat rién.ává tenni, de velük szemben, de izgatásaik és lazításaikkal szemben siketté fog válni a haza minden nemzetisége. (Helyeslés/) Mindezen indokokból t. ház, legalább a legnagyobb reménységgel várja ezen kepcsannk felállítását; várja pedig annyival is inkább, mert szóló legalább megelégedne egyelőre, — csakis egyelőre, — azz 1, hogy a hazában jelenleg szerteszét szórt, sok helyütt igazán már enyészetnek indult, dc. azért még mindig szép s mindig érdekes és értékes képek, ugy arczképek, mint régi várak képei, csataképek, melyek most a közérdek nagy kárára egyes minisztériumok kis szobáiban, közhatóságok épületciI ben, megye- és városházakban, zárdák, klastromok sötét folyo-óin mintegy elrejtve vannak, összegyűjtetnének, hogy anyagáu', alapjául szolgáljanak egy történelmi arczképcsarnoknak. (Helyeslés/) Etáigyra nézve már egy memorandumot is ittak az érdeklődők; megitták, hogy például a nemzeti múzeum és akadémiának ez irányú ismert képein kivül az erdélyi nemzeti fejedelmeknek minden arczképe igen könnyen meg volna szerezhető, meg van például az erdélyi és szebeni múzeumban, egyes tanintézetekben, a Báthory Zsigmondé például a mármarosj szigeti lyceumban , Bethlen Gáboré a nagy-enyedi ! kollégiumban , a Kákóczié meg vau több helyen. I (Halljuk! Halljuk!) De megvannak, sokan a*uádoI rok közül is Pestmegye termében, meg van az 01i szágbirák teljes gyűjteménye a kir. kuiián, megvan a tárnokmesterek teljes gyűjteménye lü2fí-(ól kezdve a pénzügyminisztérium egyik helyiségében, a bányagrófoké Selmcezcii a képviselőház elnökeinek kis gyűjteménye itt a ház elnöki szobájában, megvannak a főpapok s az ország nevezetcsob!) férfiúinak, hadvezéreinek gyűjteménye, az ország nevezetesebb családjainál, az Esterházyak, Pálfiak, Erdődyek, Nádasdyak birtokában. Mind e képek ott, a hol j jelenleg vannak, igazán a közérdek nagy kárára, mint rejtett kincsek szerepelnek. Hogy tehát ezen rejtett kincsek magvát, alapját képezzék mielőbb a haza érdekében kívánatos történelmi képcsarnoknak, az első sorban a kormánytól függ, mert bármennyire elismeri szóló is, hogy vannak kéidések. vannak ügyek, melyeknél elég csak magára a társadalomra hivatkozni és a társadalom megoldja azokat, de a történelmikép- i lálták s a szégyen paragrafus alkalmazása mellett csarnok kérdése ügyét nem merné, de nem is szabad j no ki ítélték oda a jutalmat. csak kizárólag magára a társadalomra bizni, mert ez egy volna a kérdés elodázásával. (Igaz! Ugy van!) Kétségtelen tehát, hogy a kormánynak kell e tekinleiben az első határozott I : póst megtenni és akkor bölcs vezérlete mellett bizonyára a társadalom is megfogja tenni a magáét. Hogy a miniszter ez irányban teendő lépésénél már magában a ház határozatában is lámaszí nyelhessen, óhajtaná, ha a ház azon határozatában, m.lycl tán néhány perez múlva e kérdésben hozni fog, Ntlá.osau benne foglaltatnék a ház közérziílete, azon közérzülct, mely oly élénken nyilvánult abban az éljenzésben, mellyel a kultuszminiszter uruak általa is idéz jtt szavait fogadta. Indítványozza tehát, (Hulljuk!) (Halljuk!") mondja ki a ház, hogy Veszprémmegyénck ezen figyelemre méltó kérvénye ne csak egyszerűen, mií-'az! a kérvényi bizottság" indítványozza, hanem a közérzülctnck megfelelően, pártolólag (étessék áí a kuliuszminiszterhez. (Általános élénk helyeslés.) Ez indítványhoz a kérvényi bizottság előadója is hozzájárulván, a ház egyhangúlag kimondd, hogy a kérvény »párto!ólag« fog a miniszterhez utasitalni. Fővárosi levél. (József napja. Késő éín"'dés A Teleki uályá sl. — Az. előadók birál-.la — Fenvén Mór. — Egy közjegyző szóké.-e. — Bergíit LtiiTctia.) József napja nálunk nem csak a tavasz hírnöke, s nem csak a rügybontást helyezi kilátásba, hanem kegyetlenül letépi a már kifakadt remények zsenge bimbóit. De tegyük mindjárt hozzá, hogy a titkos drámaírók egetverő reményeit teszi tönkre e nap, amikor is azok üstökét tépi meg kegyetlenül a drámabiráló bizottság előadója. József napján hirdetik ki ugyanis a Teleki pályázat JOo aranyát a boldog vagy boldogtalan nyerőnek. 'Mert hogy a nyerő boldogtalan is lehet erről gondoskodott az ügyrend 132. §-a az úgynevezett szégyen paragrafus — mely körülbelül igy szól: «A jutalom kiadatik absolut becsesei uém biró müveknek is, ha a szerzőnek lesz hozzá való kepe azt felvenni. És noha a szégyen paragrafust, fájdalom csaknem minden évben alkalmazzák még nem volt rá eset^ hogy valamelyik szerző, meg tudta volna magától tagadni a 100 csillogó aranyat. Dc hát mindnyájuknak igazuk volt. Eleget megszenvednek ők azért a 100 aranyért. Hiszen az a sententia, amit az előadó rájuk olvas, fölér testvérek, között is száz. bottal, Az ülés már feloszlott, midőn egy sima képű fiatal ember, ki egyre feszengett a felolvasás alatt, felkelt ülőhelyéről és egyenesen • gr. Lónyai elnökhöz tartott és bemutatta magát mint a Késő ébredés szerzőjét. Fenyéri Mórnak hívják az illetőt, a gyön színtársulat tagja. A jeligés levélkéket Pulszky és Csiky égette el egy szörnyű máglyán, amely autodafáról Pulszky következő jelentést tett az akadémiának: — Van szerencsém jelenteni, hogy husz vérmes remény hamuvá vált! íme milyen szomorú események fűződnek nálunk a József naphoz! De sokkal megrendítőbb eset, mint Fényééi Mór diadala, foglalkoztatja a főváros köreit. Az eset már interpellatió tárgyát is képezte a képviselő házban. Egy közjegyző szökése. Nyiry Aladár a fővárosi körök egyik legkedveltebb alakja volt és valószínűleg könnyelműsége folytán a legszomorúbb helyzetbe sodortatott. Az ö esete az élet legigazibb tragéd'ája. Gyermekkorától kezdve fényűzéshez és jólléthez szokott. Apjától 400,000 forintot örökölt. Igen előkelő családból házasodott s ma a sötét börtönben ül. Vagyonát elverte s idegen pénzhez — árvák pénzéhez nyúlt. Ki akart szökni Amerikába. Hamburgban már az átszállító hajón ült, midőn egy rendőrtisztviselő belépett a hajóba utó-vizsgálatot tartani az átutazók fölött. Nyiry, ki már legitimizálta volt magát, meg volt győződve róla, hogy az a tisztviselő érte jött, s annyira megrémült hogy midőn ez nevét kérdezé, megfeledkezett róla, hogy már egyszer bevallotta volt az igazi nevét. Most tehát álnevet használt. A rendőr látván, hogy ez megtagadja az előbb vallott nevet, rögtön gyanúba fogta a halál sápadt férfit és letartóztatta. A való aztán csakhamar kiderült. Nyiry családja (Öt gyermeke van) a legnagyobb nyomornak néz eléje. A gyermekeket a rokonság fogadja magához. Feleségéről azt beszélik, hogy elméje megzavarodott, Imc egy igazi tragédia.
