Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-01-14

vvivijf Ulli! rapa,' iöóó* január 14. Megjelenik ni i n d e n v a s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre leoronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola u t c z >. 215. szám. Bénnentetlen levelek, csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonas szerkesztő: Or. FENYVESSY FERENC Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések í hasábos petitsor térfogata után 5 J.r, nyilítérbcn 25 krral számítatnak, Jiétyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS.;' T Á R C Z1 A NÉGY ÉVSZAK. 1. TAVASZ. Ah ! ifjú gyermek! arcza mosolygása Föld szivét megindító napsugár, — Illatos gyöngyvirágok s ibolyákkal Büszkén pompázik az egész határ . . . Ifjú még . . . a teremtés istenének Csókjától nedves bíbor ajaka, Föltűnt a nap ! a föld születésének lm újra itt van fényes sugara! Az élet újra kezdődik a földön, A földön és az emberi szívben, — Imádunk téged, ah ! tijszülött gyermek Hiszünk te benned, hiszünk a: „h itb e 11 ! tC II. NYÁR. Az esti szellő átfutja a léget, Meg-megbóliniva cyprus lombokat, Ki tudja: egy-egy hervadó levélke, Nem-e szivünkből egy-egy gondolat. . . ? A feslő rózsa édes álmodásál. Epedve várja a játszi sugár, S a langyos légben andalító dalot Zeng versenyezve kis pacsirta pár. . . . S leszáll az est ... s az esti harmat gyöngye Lebegve reng a rózsa levelén, S s gyöngy, ki tudja: ne m-e életünket Felvidító a kedves szép remény} III. ŐSZ. A mulandóság borítja el fátylát . . . E földön többé semmi sem maraszt, A zöld fa lombok susogása helyeit, Rémesen zörög a száraz haraszt. . . . Az ősz a nagy haldokló termeszeinek Végső cs utolsó lüktetése, Készüljünk búsan könyéket Indiaivá, Készüljünk búsan a temetésre. . . . Hol van a boldogító hit ... s a remény ? . . . Tavasz, nyár, mindakettő már oda, Elröppen az őszssel is ifjúságunk, S a szív szerelme messze száll. . . tova . . . IV. TÉL. A tél is eljött . . . megfagyasztja bennünk Szívünk utolsó égŐ lángjait, Vége mindennek . . . elfeledve élünk, S a feledésnek fátyola borit. . . . Csak a természet, s az égő napsugár Dacolva elleniáll a zsarnoknak, Kibukkan néha felhő sátorából: Sugarai majd felvidítanak ! De hagyjuk a bút . . . eljő a tavasz is, . Újra itt lesz, hit, szeretet, remény . . . Vigadjunk most a télnek ifjúságán, Mint ő vigad majd szivünknek telén! (Budapest, Í883J Király líálmán. óvárosi levei. (Udvari bál, - Fény és ragyogás. — A gyémántok tör­ténete. — A dorottya-tilczai ékszerész. — A lény árnya. — A áradó folyam, — Arviz — Carneval. — A végrehajtó dobja. — .Múzsák. — A Petőfilársaság pyüléMV — Egy szép író nő, — A jó palói'z. — Országgyűlés megnyitása — J-lörzj beszélt, — Bolond (>.nte\al.— Halifax.) A király és. a trónörökös megállott a disz­terem ajtaján s ugj r nézett végig azon a fényes vendégseregen, mely ott sürgött forgott a vil­lamfénytöl tündén ragyogással megvilágított te­remben. Tekintetük meglepetést árult el: ilyen gyö­nyörű látvány az ö szemeiknek is szókatlan volt. Vagy 800 vendég Magyarország színéből javából! Délczcg urak, ragyogó szép asszonyok és szende leányok, i És a villanófény kápráztató fénye világánál a bűbájos szemek versenyre keltek a drága kö­vekkel, hogy melyiküknek igazibb a ragyogása? És nem akjadt Salamon, aki bölcs ítélettel ketté vághatta volna a vitát. Százezrekéi: érő gyémántok és brilliántok csillogtak egy-egy fürtös főn, mintha a hajnal gyémántharmatot sirt volna az élő imbolygó virágokra. j Hej pedig iismerek a dorottya-utezában egy ékszerészt, aki s'ok titkot tudnia elmondani ezek­röl a gyémánto cról! Nem mintha tüzük nem volna szűzi tiszta, nem mintha csillogásuk hamis, fényük kölcsön­zött volna . . . Oh ezt nem lehet mondani! Hanem az a dorottya-utezai ékszerész az ö gú­nyos mosolyával subrosa súgta meg nekem üveg­szekrényei és tükrei között, hogyha azoknak a gyémántoknak tüze nem is kölcsönzött, de biz azok között a gyémántok között akad akárhány kölcsön­zött, melyek ma-holnap ismét visssavándorolnak azokba az üveg szekrényekbe, hogy ott az udvari bál ezeregyéjének meséjét tovább álmodják . . . Mindezt én attól a dorottya-utezai éksze­résztől tudom, aki olyan gúnyosan tud moso­lyogni a gyémántokkal megtöltött üveges szek­rények és tükrök között. íme a fény árnya.' Oh de van még annak a fénynek más ár­nya is! Fönn a budai várban vig zeneszó hallszik! Vidám leventék levetik vállukról a mentét, oldalukról a kardot és vig táncra kerekednek deli leányokkal, kaczér menyecskékkel s a ki­rályi pár s a trónörökös cs neje gyönyörrel le­geltetik rajtuk szemüket s maguk is vidám jó­kedvvel, szives barátsággal villanyozzák föl a jelenlevőket. A csillárok ragyognak, a szemek kápráz­tató fényt szórnak, a mellékteremben pezsgő és bordeauxi gyöngyözik a poharakban. A királyoknál mulatság van. Ez a fény! Es az árny? A fényesen kivilágított budai királyi lak tövében sötéten morajlik tova a megáradt folyam. Bősz hullámai haragosan csapdossák a par­tot s nedves hullámnyelvük a gátakat nyalogatja. Emberek ijedt arczczal futnak minduntalan a mérczéhez és nézik nyugtalan félelemmel a viz állását. Arad. mindig árad! A királyi várból lehallatszik a vigzeneszó s belevegyül a Duna habjainak zugó morajába .. . Ez az árny! . . . . , , No de kissé nagyon is kirívóan talál­tuk festeni az ellentétet! Az árny nem olyan nagyon sötét!, Legalább a királyi vár tövében nem, . . ^ Csak hadd ragyogjon ott fenn Budavárá­ban az a fény, hiszen a^t hirdeti az, hogy a ma­F e I h i v á s Veszprém vármegye lakosaihoz. Hazánknak egy nagy városa és annak vidéke a múltév végén Yolt tarlós esőzések által előidézett árvizeknek áldozatul esett, — szabad kir. Győr város egy része, és Győr ! vármegyének a Duna, Rába és Rábcza pari- 1 jaín ellerülő vidéke ezen folyamok hullámai állal elboríttatott, s azok, a kik a múlt év­ben verejtékezve dolgoztak, boffy bonpolgári kötelességeiknek eleget tegyenek , — hogy hozzátartozóiknak a téli megélhetést biztosít­sák. — azok. a kik az elmúlt nehéz év utolsó napján hálaadással fordultak a Mindenhatóhoz az elmúlt év áldását megköszönve, s mig pár nappal ezelőtt reménynyel tekintettek a jövőbe: ma már hajléktalanok. Az elemek ismét erösebbeknek bizonyul­lak az embernél; — pedig dicséretére legyen mondva Győr város és a szomszédos falvak lakóinak, a küzdelem, a melyet az árlenger ellen folytattak a siker reményében, de végre is eredménytelenül, mindnyájunk méltánylását kiérdemli. Ezrekre megY azon családok száma, kik oíhonukat, mindenükéi elvesztették. — kik re­ményeikben csalódva, megtörve tekintenek a jövőbe s bizalmuk csak polgártársaik jó szi­vében lehet, hogy azok rokoni szeretete és bőkezűsége enyhíteni fogja keserveiket, a me­lyeket megszüntetni embernek hatalom ugy sem adatolt. Ismerve Veszprém vármegye összes la­kosainak nemes szivét és hazafiságát. s iudva az! ; hogy midőn az igazi szerencsétlenek ne­vében kérem jótékonyságra, csalódnem nem le­het, azon kéréssel fordulok megyém minden lakosához, hogy a Győr város egy részét és Győr vármegyének a Duna, Rába és Rábcza mellett ellerülő vidékét sújtott árviz állal ká­rosultak segélyezésérc adományait akár kész­pénzben, akár élelmi szerekben vagy ruházati czikkekben hozzám mielőbb beküldeni szíves­kedjenek, hogy ijry Veszprém vármegye, a minden kétségen kívül nagyobb arányokat öl­tendö segélyezés terén az elsők közt lehessen. Az adományokat a ^Veszprém,*' a „Pá­pai Lapok'"' és a ,.Veszprémi Független Hír­lap" ulján nyilvánosan nyugtatni fogom *). Veszprém, 18S3. évi januárhó 11-én. Véghely Dezső, alispán. •) Adományokat szerkesztőségünk is elfogad, azokat la­punkban nyiigla'lju'-c és az alispáni hivatalhoz juttatjuk. — Ilye­nek közlését már lapunk jelen számában megkezdtük Szerit Ä Veszprém megyei gazdasági egyesület felhívása a megye Összes körjegyzői és néptanítóihoz. A midőn a Veszprém megyei' gazdasági egyesület mult tétlenségéből kilépett, cs biztos alapokon egészen újra szervezkedett, s midőn az ujjá alakuló közgyűlés az egyesület szervezését, czélszerü vezetését és fentartását a megválasz­tott 24 tagu igazgató választmány, s az egyesü­let tisztikara kezébe egész megnyugvással letette, a megyei gazdasági egyesület a megye közön­sége előtt azonnal nyilt felhívásban fellépett, mely alkalommal a gazdasági egyesület nemes feladatát, s annak különösen a jövőre kiható be­csét és kiszámithatlan hasznait eléggé ki is fejtette. Most, midőn felhívásunkat önökhöz intézzük t. körjegyző cs néptanító urak, feleslegesnek tart­juk a gazdasági egyesület czéljairól ismét külö­nösen megemlékezni, s azt fejtegetni, az Önök előtt, mint gazdák előtt is már eléggé ismeretes, csupán minekelött felhívásunk tárgyába kezde­nénk, szükségesnek tartjuk megemlíteni, — mi­szerint az egyesület legnehezebb, vagy is az anyagi szervezése már oly fokon áll, hogy abból az egylet biztos jövőjét és életrevalóságát nem csak bizton reménylhetni, de azt már határozot­tan megállapítani is lehet. Nem dicsekedhetik ugyan a gazdasági egye­sület eléggé nagj' alaptőkével, de annyival most már mégis rendelkezik, hogy azzal czélszerü be­osztás cs felhasználás mellett egyleti működését akadálytalanul megkezdheti; a mint már azt leg­közelebb meg is kezdendi; a mi azonban csalt is ugy leend üdvös és áldásos, ha a gazdaság egyesület a csekély anyagi segítség mellett szel­lemi támogatásban is részesül, s ez az, mi önök­höz intézett felhívásunk tárgyát képezi. A gazdasági egyesületnek igen sok oldali tevékenységéhez tartozik az is, hogy a megye területén időközönként felmerülendő gazdaság viszonyokat, vetések állását, termésrei kilátá­sokat , a gazdasággal rokon iparmozgalmakat egyszóval mind olyan tényezőket érdeklő ügye­: lemmel kisérjen, melyek a gazdászat, állatte­! nyésztés, borászat, kertészet, méhészet, s a gaz dászattal rokon iparágak körül öszpontosulnak de ez csak ugy érhető el, ha a gazdasági egye­sület vidékenkint bir oly levelező tagokkal, kii a vidékükön felmerülendő, s a fent elősorolt gaz­dasági ágakat érdeklő eseményekről a gazdaság egyesületet időközönként értesitik. j-i. midőn tehát a Veszprém megyei gazda sági egyesület felkéri a megyei t. körjegyző éí néptanító urakat, kik nemcsak pár pereznyi sza- : l bad idővel rendelkeznek, de a megye gazdasági j viszonyainak felyirágazíatását is szivükön hord- J ják és azt érdeklő figyelőmnél kisérik, hogy men- \ tili többen, mint az egyesület levelező tagjai ma- j 1 gukat Veszprémben a gazdasági egyesület lit- í kárt hivatalánál beíratni szíveskedjenek, — szük- I ségesnek tartja megjegyezni, hogy az egyesület i levelező tagjai, habár tagdíjat nem is fizetnek, j ugy tekintetnek, mint az egyesület rendes tag- j jai és azokkal az egyesület által a tagok részére 1 nyújtható előnyökben és kedvezményekben egy- ' formán részeltetnek, s nekik az egyesület legkö- i zelebb megjelelendő közlönye is ingyen rendesen j megküldetik. — Habár csekély az áldozat, mit a ; gazdasági egyesület önöktől mint levelező tagok­tól kér, de annak becse és értéke az egyesület részére mindenkor áldásos és' megbecsülhető-j leend, melylyel önök az egyesület tevékenyss> X ] és kiterjedő figyelmét nemesek fokozni, de ni<-;\­könnyiteni is fogják; azon felül azon édes tudat­tal is dicsekedhetnek, hogy Veszprém megy;.: gazdasági viszonyainak felvirágoztatását: és ez-:ei egy létk'rdéssé vált közczél előmozdítását szel­lemi segítségük által tetemesen elősegítették. A Veszprém megyei gazdasági egyesület megbízásából Nagy Iván. egyleti tiikár. Goudolat-iüredékek. ír. A világ ugy van alkotva, hogy a szeretet tartsa össze ; ami a nagy természetben a vonz­erő, mely összetartja a világalkotmanyt, hogy az szét ne bomolják, az az emberiség erkölcsi életében a szeretet, mely nem engedi, hogy az emberek mint vadállat.k szétmarczangoljak egy­mást. I Nem csak azok élnek hasznára embertársaiknak, kiknek egész életük alamizsnálkodásból áll; mert habár nemesebb szivek tulajdona is a könyörü­letesség, mely a szűkölködők arczárói letörli a kónyeket; de az életből vett tapasztalás azt is bizonyítja, hogy a rosszul alkalmazott adakozás ! és lágyszivűség, több koldulót és dologkerülöt i szokott csinálni, mint az elemi csapások; de kü­j lönösebben azok tesznek és tettük hasznos szol­gálatokat az emberi társadalomnak, kik ember­társaikat kitartó munkásságra ösztönözvén, a szellemi és anyagi elöhaladás úttörői lettek. M a bátorság ? nem egyéb mint önerőnkbe ' fektetett erős bizalom, metv az előtte álló ve-

Next

/
Thumbnails
Contents