Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-01-14
vvivijf Ulli! rapa,' iöóó* január 14. Megjelenik ni i n d e n v a s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre leoronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola u t c z >. 215. szám. Bénnentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonas szerkesztő: Or. FENYVESSY FERENC Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések í hasábos petitsor térfogata után 5 J.r, nyilítérbcn 25 krral számítatnak, Jiétyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS.;' T Á R C Z1 A NÉGY ÉVSZAK. 1. TAVASZ. Ah ! ifjú gyermek! arcza mosolygása Föld szivét megindító napsugár, — Illatos gyöngyvirágok s ibolyákkal Büszkén pompázik az egész határ . . . Ifjú még . . . a teremtés istenének Csókjától nedves bíbor ajaka, Föltűnt a nap ! a föld születésének lm újra itt van fényes sugara! Az élet újra kezdődik a földön, A földön és az emberi szívben, — Imádunk téged, ah ! tijszülött gyermek Hiszünk te benned, hiszünk a: „h itb e 11 ! tC II. NYÁR. Az esti szellő átfutja a léget, Meg-megbóliniva cyprus lombokat, Ki tudja: egy-egy hervadó levélke, Nem-e szivünkből egy-egy gondolat. . . ? A feslő rózsa édes álmodásál. Epedve várja a játszi sugár, S a langyos légben andalító dalot Zeng versenyezve kis pacsirta pár. . . . S leszáll az est ... s az esti harmat gyöngye Lebegve reng a rózsa levelén, S s gyöngy, ki tudja: ne m-e életünket Felvidító a kedves szép remény} III. ŐSZ. A mulandóság borítja el fátylát . . . E földön többé semmi sem maraszt, A zöld fa lombok susogása helyeit, Rémesen zörög a száraz haraszt. . . . Az ősz a nagy haldokló termeszeinek Végső cs utolsó lüktetése, Készüljünk búsan könyéket Indiaivá, Készüljünk búsan a temetésre. . . . Hol van a boldogító hit ... s a remény ? . . . Tavasz, nyár, mindakettő már oda, Elröppen az őszssel is ifjúságunk, S a szív szerelme messze száll. . . tova . . . IV. TÉL. A tél is eljött . . . megfagyasztja bennünk Szívünk utolsó égŐ lángjait, Vége mindennek . . . elfeledve élünk, S a feledésnek fátyola borit. . . . Csak a természet, s az égő napsugár Dacolva elleniáll a zsarnoknak, Kibukkan néha felhő sátorából: Sugarai majd felvidítanak ! De hagyjuk a bút . . . eljő a tavasz is, . Újra itt lesz, hit, szeretet, remény . . . Vigadjunk most a télnek ifjúságán, Mint ő vigad majd szivünknek telén! (Budapest, Í883J Király líálmán. óvárosi levei. (Udvari bál, - Fény és ragyogás. — A gyémántok története. — A dorottya-tilczai ékszerész. — A lény árnya. — A áradó folyam, — Arviz — Carneval. — A végrehajtó dobja. — .Múzsák. — A Petőfilársaság pyüléMV — Egy szép író nő, — A jó palói'z. — Országgyűlés megnyitása — J-lörzj beszélt, — Bolond (>.nte\al.— Halifax.) A király és. a trónörökös megállott a diszterem ajtaján s ugj r nézett végig azon a fényes vendégseregen, mely ott sürgött forgott a villamfénytöl tündén ragyogással megvilágított teremben. Tekintetük meglepetést árult el: ilyen gyönyörű látvány az ö szemeiknek is szókatlan volt. Vagy 800 vendég Magyarország színéből javából! Délczcg urak, ragyogó szép asszonyok és szende leányok, i És a villanófény kápráztató fénye világánál a bűbájos szemek versenyre keltek a drága kövekkel, hogy melyiküknek igazibb a ragyogása? És nem akjadt Salamon, aki bölcs ítélettel ketté vághatta volna a vitát. Százezrekéi: érő gyémántok és brilliántok csillogtak egy-egy fürtös főn, mintha a hajnal gyémántharmatot sirt volna az élő imbolygó virágokra. j Hej pedig iismerek a dorottya-utezában egy ékszerészt, aki s'ok titkot tudnia elmondani ezekröl a gyémánto cról! Nem mintha tüzük nem volna szűzi tiszta, nem mintha csillogásuk hamis, fényük kölcsönzött volna . . . Oh ezt nem lehet mondani! Hanem az a dorottya-utezai ékszerész az ö gúnyos mosolyával subrosa súgta meg nekem üvegszekrényei és tükrei között, hogyha azoknak a gyémántoknak tüze nem is kölcsönzött, de biz azok között a gyémántok között akad akárhány kölcsönzött, melyek ma-holnap ismét visssavándorolnak azokba az üveg szekrényekbe, hogy ott az udvari bál ezeregyéjének meséjét tovább álmodják . . . Mindezt én attól a dorottya-utezai ékszerésztől tudom, aki olyan gúnyosan tud mosolyogni a gyémántokkal megtöltött üveges szekrények és tükrök között. íme a fény árnya.' Oh de van még annak a fénynek más árnya is! Fönn a budai várban vig zeneszó hallszik! Vidám leventék levetik vállukról a mentét, oldalukról a kardot és vig táncra kerekednek deli leányokkal, kaczér menyecskékkel s a királyi pár s a trónörökös cs neje gyönyörrel legeltetik rajtuk szemüket s maguk is vidám jókedvvel, szives barátsággal villanyozzák föl a jelenlevőket. A csillárok ragyognak, a szemek kápráztató fényt szórnak, a mellékteremben pezsgő és bordeauxi gyöngyözik a poharakban. A királyoknál mulatság van. Ez a fény! Es az árny? A fényesen kivilágított budai királyi lak tövében sötéten morajlik tova a megáradt folyam. Bősz hullámai haragosan csapdossák a partot s nedves hullámnyelvük a gátakat nyalogatja. Emberek ijedt arczczal futnak minduntalan a mérczéhez és nézik nyugtalan félelemmel a viz állását. Arad. mindig árad! A királyi várból lehallatszik a vigzeneszó s belevegyül a Duna habjainak zugó morajába .. . Ez az árny! . . . . , , No de kissé nagyon is kirívóan találtuk festeni az ellentétet! Az árny nem olyan nagyon sötét!, Legalább a királyi vár tövében nem, . . ^ Csak hadd ragyogjon ott fenn Budavárában az a fény, hiszen a^t hirdeti az, hogy a maF e I h i v á s Veszprém vármegye lakosaihoz. Hazánknak egy nagy városa és annak vidéke a múltév végén Yolt tarlós esőzések által előidézett árvizeknek áldozatul esett, — szabad kir. Győr város egy része, és Győr ! vármegyének a Duna, Rába és Rábcza pari- 1 jaín ellerülő vidéke ezen folyamok hullámai állal elboríttatott, s azok, a kik a múlt évben verejtékezve dolgoztak, boffy bonpolgári kötelességeiknek eleget tegyenek , — hogy hozzátartozóiknak a téli megélhetést biztosítsák. — azok. a kik az elmúlt nehéz év utolsó napján hálaadással fordultak a Mindenhatóhoz az elmúlt év áldását megköszönve, s mig pár nappal ezelőtt reménynyel tekintettek a jövőbe: ma már hajléktalanok. Az elemek ismét erösebbeknek bizonyullak az embernél; — pedig dicséretére legyen mondva Győr város és a szomszédos falvak lakóinak, a küzdelem, a melyet az árlenger ellen folytattak a siker reményében, de végre is eredménytelenül, mindnyájunk méltánylását kiérdemli. Ezrekre megY azon családok száma, kik oíhonukat, mindenükéi elvesztették. — kik reményeikben csalódva, megtörve tekintenek a jövőbe s bizalmuk csak polgártársaik jó szivében lehet, hogy azok rokoni szeretete és bőkezűsége enyhíteni fogja keserveiket, a melyeket megszüntetni embernek hatalom ugy sem adatolt. Ismerve Veszprém vármegye összes lakosainak nemes szivét és hazafiságát. s iudva az! ; hogy midőn az igazi szerencsétlenek nevében kérem jótékonyságra, csalódnem nem lehet, azon kéréssel fordulok megyém minden lakosához, hogy a Győr város egy részét és Győr vármegyének a Duna, Rába és Rábcza mellett ellerülő vidékét sújtott árviz állal károsultak segélyezésérc adományait akár készpénzben, akár élelmi szerekben vagy ruházati czikkekben hozzám mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy ijry Veszprém vármegye, a minden kétségen kívül nagyobb arányokat öltendö segélyezés terén az elsők közt lehessen. Az adományokat a ^Veszprém,*' a „Pápai Lapok'"' és a ,.Veszprémi Független Hírlap" ulján nyilvánosan nyugtatni fogom *). Veszprém, 18S3. évi januárhó 11-én. Véghely Dezső, alispán. •) Adományokat szerkesztőségünk is elfogad, azokat lapunkban nyiigla'lju'-c és az alispáni hivatalhoz juttatjuk. — Ilyenek közlését már lapunk jelen számában megkezdtük Szerit Ä Veszprém megyei gazdasági egyesület felhívása a megye Összes körjegyzői és néptanítóihoz. A midőn a Veszprém megyei' gazdasági egyesület mult tétlenségéből kilépett, cs biztos alapokon egészen újra szervezkedett, s midőn az ujjá alakuló közgyűlés az egyesület szervezését, czélszerü vezetését és fentartását a megválasztott 24 tagu igazgató választmány, s az egyesület tisztikara kezébe egész megnyugvással letette, a megyei gazdasági egyesület a megye közönsége előtt azonnal nyilt felhívásban fellépett, mely alkalommal a gazdasági egyesület nemes feladatát, s annak különösen a jövőre kiható becsét és kiszámithatlan hasznait eléggé ki is fejtette. Most, midőn felhívásunkat önökhöz intézzük t. körjegyző cs néptanító urak, feleslegesnek tartjuk a gazdasági egyesület czéljairól ismét különösen megemlékezni, s azt fejtegetni, az Önök előtt, mint gazdák előtt is már eléggé ismeretes, csupán minekelött felhívásunk tárgyába kezdenénk, szükségesnek tartjuk megemlíteni, — miszerint az egyesület legnehezebb, vagy is az anyagi szervezése már oly fokon áll, hogy abból az egylet biztos jövőjét és életrevalóságát nem csak bizton reménylhetni, de azt már határozottan megállapítani is lehet. Nem dicsekedhetik ugyan a gazdasági egyesület eléggé nagj' alaptőkével, de annyival most már mégis rendelkezik, hogy azzal czélszerü beosztás cs felhasználás mellett egyleti működését akadálytalanul megkezdheti; a mint már azt legközelebb meg is kezdendi; a mi azonban csalt is ugy leend üdvös és áldásos, ha a gazdaság egyesület a csekély anyagi segítség mellett szellemi támogatásban is részesül, s ez az, mi önökhöz intézett felhívásunk tárgyát képezi. A gazdasági egyesületnek igen sok oldali tevékenységéhez tartozik az is, hogy a megye területén időközönként felmerülendő gazdaság viszonyokat, vetések állását, termésrei kilátásokat , a gazdasággal rokon iparmozgalmakat egyszóval mind olyan tényezőket érdeklő ügye: lemmel kisérjen, melyek a gazdászat, állatte! nyésztés, borászat, kertészet, méhészet, s a gaz dászattal rokon iparágak körül öszpontosulnak de ez csak ugy érhető el, ha a gazdasági egyesület vidékenkint bir oly levelező tagokkal, kii a vidékükön felmerülendő, s a fent elősorolt gazdasági ágakat érdeklő eseményekről a gazdaság egyesületet időközönként értesitik. j-i. midőn tehát a Veszprém megyei gazda sági egyesület felkéri a megyei t. körjegyző éí néptanító urakat, kik nemcsak pár pereznyi sza- : l bad idővel rendelkeznek, de a megye gazdasági j viszonyainak felyirágazíatását is szivükön hord- J ják és azt érdeklő figyelőmnél kisérik, hogy men- \ tili többen, mint az egyesület levelező tagjai ma- j 1 gukat Veszprémben a gazdasági egyesület lit- í kárt hivatalánál beíratni szíveskedjenek, — szük- I ségesnek tartja megjegyezni, hogy az egyesület i levelező tagjai, habár tagdíjat nem is fizetnek, j ugy tekintetnek, mint az egyesület rendes tag- j jai és azokkal az egyesület által a tagok részére 1 nyújtható előnyökben és kedvezményekben egy- ' formán részeltetnek, s nekik az egyesület legkö- i zelebb megjelelendő közlönye is ingyen rendesen j megküldetik. — Habár csekély az áldozat, mit a ; gazdasági egyesület önöktől mint levelező tagoktól kér, de annak becse és értéke az egyesület részére mindenkor áldásos és' megbecsülhető-j leend, melylyel önök az egyesület tevékenyss> X ] és kiterjedő figyelmét nemesek fokozni, de ni<-;\könnyiteni is fogják; azon felül azon édes tudattal is dicsekedhetnek, hogy Veszprém megy;.: gazdasági viszonyainak felvirágoztatását: és ez-:ei egy létk'rdéssé vált közczél előmozdítását szellemi segítségük által tetemesen elősegítették. A Veszprém megyei gazdasági egyesület megbízásából Nagy Iván. egyleti tiikár. Goudolat-iüredékek. ír. A világ ugy van alkotva, hogy a szeretet tartsa össze ; ami a nagy természetben a vonzerő, mely összetartja a világalkotmanyt, hogy az szét ne bomolják, az az emberiség erkölcsi életében a szeretet, mely nem engedi, hogy az emberek mint vadállat.k szétmarczangoljak egymást. I Nem csak azok élnek hasznára embertársaiknak, kiknek egész életük alamizsnálkodásból áll; mert habár nemesebb szivek tulajdona is a könyörületesség, mely a szűkölködők arczárói letörli a kónyeket; de az életből vett tapasztalás azt is bizonyítja, hogy a rosszul alkalmazott adakozás ! és lágyszivűség, több koldulót és dologkerülöt i szokott csinálni, mint az elemi csapások; de küj lönösebben azok tesznek és tettük hasznos szolgálatokat az emberi társadalomnak, kik embertársaikat kitartó munkásságra ösztönözvén, a szellemi és anyagi elöhaladás úttörői lettek. M a bátorság ? nem egyéb mint önerőnkbe ' fektetett erős bizalom, metv az előtte álló ve-