Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-03-11
másik költözőben van. Mint a példabeszéd mondja: »üres zsák nem állhat szabadon.« Ki gondatlanul adósságba veri magát, az zálogházba viszi a függetlenségét. Vészes hatása van a pazarlásnak az erkölcsi életre főkép az által, hogy adósságba sodorva alaptalan mentegetődzésre, ámításra, álnokságra szoktatja az embert. — Egy angol iró szerint: »az adós ember nem lehet őszinte; azért szokták mondani, hogy „az adósság hátán hazugság lovagol.« — Szóval, mig a tékozlás a jellemnek veszedelmes kisértöje, a takarékosság annak egyik védvára. Azért kell, hogy a nevelés jókor lelkébe vésse a növendéknek ezen életszabályokat: »Ha független, önérzetes ember akarsz lenni, kerüld az adósságot s fogadd utitársakul a munkát s takarékosságot. Kiadásod soha meg nehaladja a bevételt. Inkább feküdj le éhesen, mintsem hogy adóssággal terhelve ébredj fel. Jóízű a barnakenyér is, ha nem a hitelező kegyelméből eszed. Inkább legyen egy tál az ebéded, mintsem, hogy a második tállal az adósság is oda üljön az asztalhoz veled. Jól áll a kalap — bár kissé kopott is, — csak ne kelljen hitelező előtt emelgetned. Megfér a boldogság szegény, alacsony házban is, csak ne lakjék az adósság egy szobában veled. Végül mellözhetlen fontos tényező még a jellem alkotásnál: a vallás. A vallás népszerű meghatározással: az Istennek ismerete és tisztelete. Az Isten azonban az igazság, a szeretet és üdvnek örök forrása, igy a vallásos érzület magában hordja az igazság iránti hódolatot, a szeretet törvényét és a lelki békességben a boldogság zálogát. A hit valami fensöbb, eszményi világhoz csatolja az embert, s magasb rendeltetésére emlékezteti azon tudattal, hogy ö több mint állat. Ez éleszti keblében a nemes kötelességérzetet, ez tanítja öt arra, hogy tudjon éhezni és fázni, de az igazságot el ne árulja soha, hogy tudja megőrizni még a hálátlanság tövis koszorúja alatt is az emberiség iránti igaz szeretetet. Igy joggal mondhatjuk, hogy a jellemnek koronája épen a. vallásos érzület. — Anyagiasságra hajló korunkban a iegvonzóbban csengő vezérelv a pénz és fényűzés; a pénz képezi most azon bölcseségkövét, melyet a társadalom minden osztálya lázas buzgalommal keres. A vallás igen sokaknál meghaladott álláspont, kigúnyolják vagy hidegen napi rendre térnek felette. A pénz imádásnak eredményei aztán: lazuló erkölcsi viszonyok, kínos meghasonlás, forrongó gyűlölet minden létező intézmények ellen. Minden nap uj anyagi és erkölcsi bukás hirét hozza; alig vehetünk lapot a kezünkbe, mely az élettől és gyalázattól menekvö öngyilkosokról nem beszélne. A vallással együtt veszti el az ember a lélek magasbra vivő szárnyait s az erkölcsiség leghűbb támaszát. A hitetlenséget negélyzö előtt nincs semmi szent. Lessing találóan mondja : »Ha oly társaságban vagyok, melyben egy istentagadó van, kezeim önkéntelen zsebeimre tapadnak.« — A vallás midőn az igaz biróra: az Istenre emlékeztet, a leghűbb őrzője az emberi méltóságnak. Egy szegény, de becsületes napszámos, midőn egy talált pénzes tárczát gazdag tulajdonosához oda vitt s ez azon megjegyzéssel fogadta; ugyan ostoba voltál; hogy ide hoztad; megtarthattad volna senki sem látta, mikor felvetted, nyugodtan igy szólt: »de igen uram, ott volt az Isten; jól hallottam, mikor azt monda lelkemben: »ne lopj«. A vallás midőn ápolja a reményt s az erkölcsi elvek szolgálatában csüggedetlen kitartásra, küzdelemre buzdit, akkor egyszersmind megdicsőíti az életet és biztosítja a szép emléket. A vallás — gondos nevelés mellett — beoltva titokzatos erővel hatja át már a gyermek keblét, és ha annak fejlő csiráit átkos kezek onnét ki nem tépik mindig nemesbitö hatást gyakorol erkölcsi életének irányára. Hogy mi mélyen behat avatott gondozás mellett a hitnek varázsa a zsenge kebelbe, mint kelt ott később is viszhangot, ide vonatkozólag szabadjon záradékul a következő történetkét felemiitnem — Midőn ez előtt kétszázaddal hazánkban egyik erős várat visszafoglalták a töröktől a keresztény fegyverek, a győztes tábornok a várban több, 12—13 éves leánykát talált — mint a zultán háremének kijelelt bimbóit, és miután megtudta, hogy ezek itt raboltattak össze, kihirdettette, közel s távol, hogy ha valakitől ez előtt évekkel gyermekét a törökök elragadták; jelentkezzék. Néhány nap múlva beállít hozzá egy tisztes özvegy nö, ki már nyolez év óta siratá elveszett ötéves leánykáját. — Elébe vezették a szép foglyokat. O vizsgálta, kérdezgette őket. Nem felelt egysem; elfeledték már a fogságban anyanyelvüket. Gyermekének nevét hangoztatta; erre sem mozdult egyik sem. Az aszszony kétségbe esett; sejtelme azt monda, hogy szülötte itt van, s im ö nem találja még sem. De majd egy mentő gondolata támadt. Gyerj meke egykor oly szépen zengedezte vele kedvencz szent énekét. Reá kezdi szorongó szivvel: »Ha jön reám kereszt siralom Jézus te lész nekem paizsom«. S ím ez énekre, megrezzen egy szőke fürtű szende leányka, mint a nyíltól talált galamb. A két keze önkéntelen összekulcsolódik, merőn a nőre tekint s ajkain tördelve, de mégis érthetőn kél a viszhang : „Jézus te lész nékem paizsom." Egy szivrázó sikoltás s a másik pillanatban az örömtol roskadó anya ott pihent feltalált gyermekének keblén. A leányka elfeledte nyolczév óta anyanyelvét, szülőjét, nevét, de a vallásos érzületnek húrja megmaradt szivében s ez megadta az érintésre a boldogító hangot. Gyurátz Ferencz. Kimutatás Veszprémmegye alispáni hivatalánál a győri és győrvidéki árvizkárosidlak részére folyó éti marczius 1-sótól marczius 8ig beérkezett összegekről. B. n. Szt király község- 50 kr, Zircz vidéki takarékpénztár 50 frt, Leányfalu község 3 frt 79 kr, Suur község 12 frt 5 kr, Aka község 21 frt 85 kr Acsteszér község 9 frt 20 kr, Csatka község g frt 50 kr, Ajkarcndek község 8 frt 70 kr, Vöröslő község 3 frt 90 kr, Nagy Piiith község 7 frt 16 kr, összesen 125 frt (»5 kr, Veszprém, 1883 marczius hó 9-én. Véghely Dezsőd alispán. Titkári jelentés a veszprémmegyei gazd. egyesület állapotáról. A Veszprém megyei gazdasági egyesület ez idő szerinti vagyoni állása, ugy annak belszcrvezetére vonatkozólag tiszteletteljes jelentésemet van szerencsém a következőkben elő terjeszteni: 1. A gazdasági egyesület első alakulásakor, aláírási kötelezvényekben mint alapítvány alá Íratott 17.400 frl. 2. Éhből részint készpénzben, részint értékpapírokban leíizeíietett 1.200 frt. 3. A mull hiányos kezelése iniatl, mint elveszett s behajthatatlan alap tőke leírandó 1.300 fit. 4. Ugyan a fenti okból elhalálozások folytán kétes követelés, mi egyelőre a biztos számítás alapjául fel nem vétetik 3.900 frt., mely 2. 3. és 4. pont alatt felsorolt összeget, vagy is összesen 6400 frtot az eredeti, s az 1-ső pont alatt kitünteteti. 17.400 frt. alapösszegből levonva, van az egyesületnek biztos követelése alapítványokban 11.000 frt ezen összeghez jött 4 uj 100 frtos al.pitó tag=400 frl, takarék pénztárba elhelyezve van 4.476 frt 91 kr, értékpapírokban 800 fit.., ezüst pénzben 43 Irt 75 kr., igy az egyesület biztos törzs vagyona 16.720 frt 66 kr., mely összeg azonban, a kétes követelések iránt az illető alapítók örököseihez intézett felhívásokra az eddig beérkezett válaszok eredményét figyelembe véve, legalább is 2000—2500 frttal növekedem!, mely összeg azonban csak a már biztos megállapithalás után lesz számadásba felveendő. A fentebb előadóit biztos adatok után a gazdaság egyesület, évi btvétele a következőkben állitható össze 1. a kimutatott 16.720 frt 66 kr., évi 5"/ 0 kamatja 836 irt., 2. alapítványi tőkék után kamat követelés 215 frt, 3. eddig 120 rendes évdíjas tag után a 3 frt=360 frt, 4. eddig 20 pártoló tag után a í frt=20 frt, összesen 1431 frí. Az évenkénti kiadás összege, minthogy az egyesület működési iránya, s az ezzel kapcsolatos terhek tüzetesen még megállapítva nincs; hulározott számokban ki nem fejezhetők, de az eddigi pénztári számadások szerint azonban ezen összeg évenként eddig 1000 frt körül szerepel. lía a fentebbiek szerint a Veszprém megyei gazdasági egyesület vagyoni helyzetét áttekintjük, azt keli tapasztalnunk, hogy az egyesület ezen tekintetben az országban levő 40 társ egyesület közt a 8-ik helyet foglalja el, mely körülmény, dac/.ára a mult hiányos kezelése miatt, beojjoft tetemes anyagi veszteségnek, viszonyítva egyéb gazdasági egyesületek anyagi erejéhez, elég kedvezőnek jelezheiő. a mellyel a gazdasági egyesület erkök-sileg elvállalt magasztos feladatának, ugy a megye gazdaközönsége által, az egyesület leendő életrevalósága iránt táplált reményeinek, valamint a hamic helyezett bizalomnak elég mértékben meg is felelhet. Mi előtt jelentésen egyéb pontjaira áttérnék, szükségesnek tartom a tekintetes igazgató választmány szives tudomására adni , hogy az első izben kiboesájtott aláírási ívek nagy része még nem érkezett, vissza, mely körülmény, ugy a már beadott ívek aláírási erudmcnycibú'I ítélve, azon kedvező reménynek adhatok kifejezést, hogy az alapítókon kivül az J egyesület rendes tagjainak száma még ez év folytán a gOO-at mpghalladni fogja, a pártoló tagok száma j azonban a kisebb birtokosok közönyössége miatt még 1 vau, s naponként folytatólag rendesén Vezetve kezeltetik; — az állattenyésztési különbféle gazdászati s rokon iparvállalatok nyilvántartásának főkönyve hasonlóul elkészülve megnyittatott, azonban mind ez ideig eredmény nélkül, az erre vonatkozó adatok rövid uton való beszerzése az egyesületnek tetemes költségbe kerü'ncuek, mig legközelebb az egy r esület közlönyének megindításával, minthogy az az egész megyében elterjedőleg minden egyes tagnak megküldenie, a szükséglendő adatok igen könnyen s biztosabban lesznek beszerezhetők. IV. Az állattenyésztés fejlesztésére czélzó intézkedéseit, az egyesület részben már megkezdette, a mennyiben a tenyész anyagok szándékolt vásárlása végett a ; ,Vcszprém ; 'ben és Pápai Lapok"ban felhívás j intézett a megye összes gazda közönségéhez s tenyésztőihez; „hogy eladásra szánt tenyész anyagjaikat az cg\esület titkári hivatalánál jelentsék be, erre vonatkozólag azonban a kitűzött határidóig bejelentés nem tetetett, mig Lajos-Komárom községe 1 db. Kenusé község 1 db, Ráfóth község 2 db. és Lakat. Mihály f^Vilonyára") 1 db, összesen 5 db, kizárólag liszt.) magyar fajú lenyészbir'cál kérlek az egyesülettől, miért i* a szükséglet beszerezhetése illetőleg kiadatása iránt a nagyméltóságú m. kir. földmivelés, ipar cs kereskedelemügyi ministerium ng. Posch! Károiy egyesületi alelnök ur, ugy is mint közguxifasági előadó által feliratikig megkerestetett, V. A szőló'szet emelése, különösen a phyilo.vera mentes azőlőfajok terjesztése czéljából a nagymlgu. földmivelési ministerium által leküldött americai szőlő magvak íviKérlet (étel végeit Rutlner Sándor, Fcreuczy Károly, Szalay Ferencz. llets Pál és Lakat Mihály egyesületi tag uraknak egyenlő aránybari kiosztottak, a kísérlet eredménye annak bíüjébeJi közöltetni íog. VI. „Enyhig vidéki méhész egylet" czim alatt méhész egylet alakult. Elnök Verlheim Samu, alelnök Eigner Sándor, titkár Király Dénes, Macher Endre pénztárnok. .-'z egylet székhelye és telepe L T j-Iíodos puszta, hol az egylet elnöke kitiinó'lcg berendezett, okszerűen kezelt, nagy kiterjedésű méhészettel rendelkezik. Azon felül Lajos-Komárom községben, a községi faiskolában minta méhes állitatik fel, hol a község lakosai, s a nagyobb iskolás gyermekek az illető iskola tanítók által a kellő oktatásban részeltetni fognak. Mi előtt a. fentebbiekben jelentésemet, befejezném, tiszteletfel értesítem a tekintetes igazgató választmányt, hogy a titkári hivatalhoz az egyesületet érdeklőleg több kérelem s tudakozódás intéztelik. igen kevés, de alapos a remény, hogy az egye.-iilet j de ily természetű kérvények az egyesület részéről eredményes működésével, s különösen a járási körök j csak ükkor lesznek teljesíthetők, ha az egyesület már Ily nemft berendezőit teleppel, vagy esetleg fa iskolával bind fog. s miután a Veszprém megyei gazdasági egyesület területén több község s egyesek találtatnak, kik gyümölcs és eperfa, de különösen már mint hazai iparc/.ikkek előállítására felette alkalmin?, s mindinkább nagyobb mértékben elterjedő kosárfüzncvelé-ssel kiválólag foglalkozni kivannak; bátor vagyok a tekintetes igazgató választmánynak ugy a megyei gazdasági egyesület, mint az egyes termelők érdekében is egy egyesületi kerti helyiség mielőbbi beszcrcztclését, s az egyesület czéljainak megfelelő végleges rendezésével azok száma tetenu'seii növekedni fog. Az egyesületet, a tagok szám arányát tekintve, leginkább képviselik a veszprémi, pápai és az enyingi járások, kevésbé a zirczi járás, mig a deveoseii járás leszámítva a két igazgató választmányi tagot, majdnem képviselet lenül áll. Levelező tagok az enyingi és pápai járásokból egyenlő arányban jelentkeztek, a zirczi és devec.-eri járások azonban még mindig itt is képviseletiének. II. Az egyesület könyvtárának rendezése, ugy szám szerinti leltározása megtörtént, mely szerint ! bereudezletését annyival is inkább becses figyelmébe ez időszerűit van a megyei gazdasági egyesületnek 1 ajánlani, miután minden legkisebb késedelmezés a 89, önálló, különféle szakműben 170 kötete, illetőleg , gazdasági egyesület e tekintelbeui eredményes miifüzete, és pedig 90"/ 0-ben kizárólag a mezei guyiiá- : kódhetésel évekre veti vissza. szat, kertészet, szöiömivelés és borászatra vonatkoznak; 5%-ben erdészetiek, mellyek kizárólag- német szövegc-ésück, 5"/ 0-ben pedig részben különféle gazdasági egyesületre vonatkozó, részben pedig az összes mezei gazdasági ágakat érdeklő statisíikai adatokat tartalmaznak. III. A titkár hivatalos helyisége mcgfelelöleg berendeztetvén, irodai felszcrclvénye a mult 1883. évi deczember hó 3-án tartott igazgató választmányi ülésben megállapított titkári ügybeosztás értelmében cszközöltetelt, mely szerint; az egyesület törzskönyve elkészülvén, az az eddig (elmerült, adatokkal ellátva Nagy Icán. Veszprémből. — 1883. marczius 10-én. Ngos Devics József kanonok ur száz forintot adott át a gymnásiumi igazgatóságnak oly czél* búi, hogy az a gyrrmásium szegény, dQ szorgal» mas tanulói közt osztassék ki húsvéti ajándékul. Forintos István apátkanonok ur pedig ugyan a gymnásium igazgatóságának 25 forintot adott át a deák segély alapra. födte arculatát. Az asztal másik oldalán Lucián irt. Elméjének munkáját látni lehetett vonásain és mozdulataiban, miként az ember figyelemmel kisérheti a méhek munkáját egy üveg kas alatt. Ha tolla futott a papíron, mosolygott, fény csillogott szemeiben, s azután hirtelen valami különös eszme lépett tárgya közé és közéje, homály terjedt szét agyában, hasztalan keresett valami makacs kifejezést, a kép, melyet alkotott, csak határozatlanul és zavartalanul jelent meg előtte; törölt, keresztül húzkodott szavakat, eldobta tollat, fölkelt, sétáit, mintha a mozgás által vissza akarná szerezni az cgyensulyt gondolataiban; halkan beszélt, néha-néha kérdést intézett önmagához, és ismét leült irni. Lucián kis termetű. O J i szőke, oroszlán arcéllel, rendkívül szenvedélyes és nyugtalan arcvonásokkal biró férfiú volt; öt látva megértette az ember, hogy nála a képzelödésnek kell uralkodni az észen, s hogy maga a képzelődés is az idegek és az érzékek uralma alatt állt; jó lehetett egész a gyengeségig, felhevült a dühösségig, szilárd a makacsságig, vidám az őrültségig, szomorú az életuntságig, s mindent megmagyarázott, mindent kimentett az, midőn azt mondták róla: Ideges ember, képzelődő ember . . . Már egy ideje irt, küzdve önmagával, mert a szellemi munka mindig kin és küzdelem, midőn tekintete egyszerre Beatrixra esett: ez sírt, félig kezeibe rejtve arcát. O ezt meglátta, eldobta tollát és hirtelen mozdulattal eltolta az asztalt. — Mi bajod ? kérdé. Beatrix nyájasan feleié: — Semmi, zavarlak, kívánod, hogy távozzam? — Minek? nem tudnám-e, hogy szobádban .sóhajtozol: aztán legyen az embernek ihlete, lelkesültsége, vidámsága egy síró nö, egy a kereszt lábainál fekvő Magdolna mellett! Egy vígjátékot akartam befejezni, elememben vollam, találtam szavakat, vonásokat, kezemben tartottam talán a sikert . . . Reád tekintek, és megvan az elégia! Legalább lehetnél oly jó, hogy megmondanád, miért sirsz ? — Megmondjam, Lucián ? — Kíváncsi vagyok megtudni. — No hát, nem találod helyzetemet elég viszásnak, elég szomorúnak, hogy néha elszoritsa keblemet? oly bűn, mint az enyém, súlyosan nyomja a lelket . . . engedd meg legalább, hogy sírjak, midőn te nem nézesz reám. — Szólamok ezek, kedves barátnőm. Bűnöd, mint tc nevezed, sok asszonynak bűne; helyzeted, lelkemre mondom, irigylésre méltónak tűnik fel sokak előtt. — Ah! ha tudnák! — Ha tudnák: mit? . . . ma nagyon különös vagy, Beatrix! Helyzeted nem az-e, melyet akartai, kerestél, hajhásztál minden áron? Lásd, nekem meg vannak szenvedélyeim és gyengeségeim, de a becsület embere vagyok: én fosztoltalak-e meg rangodtol és nevedtől? én te remtettem-e e helyzetet, melyet ma siratsz? felelj ! Szerettelek, megvallom, de nem akartam elvállalni a felelőséget jövödért, te jöttél hozzám és mondtad nekem: Nem élhetem tovább e hazug és kétszínű életet, meneküljünk, legyünk egymásé: a mit akartál, beteljesedett; tizenkét éve élünk egyedül, távol a világtól, az Óceán partján, terved meg van valósítva, mit kívánsz még? Hanyag voltam-e irányodban? Tettem-e neked valaha szemrehányást, hogy soi sómat a tiédhez kötötted? feleljj és azután miért sirsz?.., vaBeatrix lecsüggesztő fejét. — Mind igaz, a mit mondasz, nem is dollak téged . . . E szó egyszerre elérzékenyité Luciánt. — Szegény Beatiixom, monda, mi szei etjük egymást, még boldogok lehetünk, miért nem akarod ? — Mert nem tehetem? Bocsáss meg, Lucián; vannak emlékek, melyek minél inkább öregszik az ember, annál jobben bevésődnek a lélekbe, vannak érdekek, melyekről az ifjúság nem bir tudattal, s melyeket az érett kor megkövetel... — Magyarázd ki magadat. — Akarod? no hát, mikor sírok, fiamra, egykor bemocskolt hírnevemre gondolok; elszöktem fiamtól, és szeretném neki visszaadni első tisztaságát. . . . Hasztalan, tudom; megmásithatlan dologgal állok szemben . . Lucián semmit sem felelt és csendben sétált ful c.> alá a szobában: e fájdalom, e könyek néma haragra ingerelték; de uralkodott magán, nem mutatta türelmetlenségét; sokáig szótlan volt, és végre tárgyat változtatva, kedélyének szokásos változékonyságával monda Beatrixnek: Holnap Parisba megyek, mint mondottam. Fel kell ügyelnem regényem kiadása és vigjátékom előadása felett. Kívánsz valamit a nagyvárosból? — Lészsz szives magadhoz venni hárfámat, mely már három hónapja a hangszerkészítőnél van* Nagyon le fogsz kötelezni, monda Beatrix, nyugalmat erötetve magára. — Jól van, a lehető leggyorsabban el fogom küldeni, az majd lecsillapítja képzelődéseidet; jó éjszakát, a viszontlátásig. Távozott. Midőn Beatrix egyedül volt, szabad folyást engedett könyeinek; ugy látszott, mintha keserű és kiapadhatatlan forrás fakadt volna lelke mélyéből. Az aggódás e perceiben egész elete előtte állt; látta ismét önmagát gondtalanul és ártatlanul anyja szemei előtt, azután mint fiatal ábrándos leányt, anyja nem volt többé, azután mint ábrándos asszonyt; nála kissé korosabb férjét gyengéden szerette, de az nem tudta érvényre emelni szerelmét, nem volt keretje a képnek, szüntelen dolgozott nejéért; szünet nélkül az ö létével és boldogságával foglalkozott, de nem szólt neki semmit, nem tartotta szükségesnek kimutatni azt, a mit felismerni oly egyszerűnek és oly természetesnek vélt. Jött egy másik, fiatalabb, csillogóbb, s ez a másik a szenvedély nyelvén beszélt Beatrixnak, fólruházva a képzelet és költészet szinpompájával. Az ábrándképei által már félig legyőzött lélek engedett s nem félig adta át magát; egy nap mámorában elfeledte a multat s nem gondolt a jövőre, Beatrix nem akart sem férjének hazudni, sem örült szerelme tárgyától megválni; s midőn ezt Lucián szemére vetette, egynap elment hozzá és monda neki: — Ne hazudjunk többé, éljünk egyedül visszavonultságban. — És elhagyta a házat, melynek becsülete, a férjet, kinek öröme, a gyermeket, kinek szeretettje volt, — megszökött. Az álmák megvalósultak, egyedül élt a férfival, kit többre becsült; a tenger partján, félreeső magányban és még sem volt boldog; már régóta nem szeretett: a szenvedély bágyadtsága fogta el lelkét, a lelkiismeretfurdalások tépték azt s midőn most ábrándozott, férjének és fiának arcai vonultak el előtte és éveket odaadott volna életéből, ha csak egy óráig is a családi körben ülhetett volna, melyet elhagyott, (Folyt, köv.)
