Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-03-11

másik költözőben van. Mint a példabeszéd mondja: »üres zsák nem állhat szabadon.« Ki gondatlanul adósságba veri magát, az zálogházba viszi a füg­getlenségét. Vészes hatása van a pazarlásnak az erkölcsi életre főkép az által, hogy adósságba sodorva alaptalan mentegetődzésre, ámításra, ál­nokságra szoktatja az embert. — Egy angol iró szerint: »az adós ember nem lehet őszinte; azért szokták mondani, hogy „az adósság hátán hazug­ság lovagol.« — Szóval, mig a tékozlás a jellemnek ve­szedelmes kisértöje, a takarékosság annak egyik védvára. Azért kell, hogy a nevelés jókor lelkébe vésse a növendéknek ezen életszabályokat: »Ha független, önérzetes ember akarsz lenni, kerüld az adósságot s fogadd utitársakul a munkát s takarékosságot. Kiadásod soha meg nehaladja a bevételt. Inkább feküdj le éhesen, mintsem hogy adóssággal terhelve ébredj fel. Jóízű a barnake­nyér is, ha nem a hitelező kegyelméből eszed. Inkább legyen egy tál az ebéded, mintsem, hogy a második tállal az adósság is oda üljön az asz­talhoz veled. Jól áll a kalap — bár kissé kopott is, — csak ne kelljen hitelező előtt emelgetned. Megfér a boldogság szegény, alacsony házban is, csak ne lakjék az adósság egy szobában veled. Végül mellözhetlen fontos tényező még a jellem alkotásnál: a vallás. A vallás népszerű meghatározással: az Istennek ismerete és tiszte­lete. Az Isten azonban az igazság, a szeretet és üdvnek örök forrása, igy a vallásos érzület ma­gában hordja az igazság iránti hódolatot, a sze­retet törvényét és a lelki békességben a boldog­ság zálogát. A hit valami fensöbb, eszményi vi­lághoz csatolja az embert, s magasb rendelteté­sére emlékezteti azon tudattal, hogy ö több mint állat. Ez éleszti keblében a nemes kötelességér­zetet, ez tanítja öt arra, hogy tudjon éhezni és fázni, de az igazságot el ne árulja soha, hogy tudja megőrizni még a hálátlanság tövis koszo­rúja alatt is az emberiség iránti igaz szeretetet. Igy joggal mondhatjuk, hogy a jellemnek koro­nája épen a. vallásos érzület. — Anyagiasságra hajló korunkban a ieg­vonzóbban csengő vezérelv a pénz és fényűzés; a pénz képezi most azon bölcseségkövét, melyet a társadalom minden osztálya lázas buzgalommal keres. A vallás igen sokaknál meghaladott állás­pont, kigúnyolják vagy hidegen napi rendre tér­nek felette. A pénz imádásnak eredményei aztán: lazuló erkölcsi viszonyok, kínos meghasonlás, for­rongó gyűlölet minden létező intézmények ellen. Minden nap uj anyagi és erkölcsi bukás hirét hozza; alig vehetünk lapot a kezünkbe, mely az élettől és gyalázattól menekvö öngyilkosokról nem beszélne. A vallással együtt veszti el az ember a lélek magasbra vivő szárnyait s az erkölcsiség leghűbb támaszát. A hitetlenséget negélyzö előtt nincs semmi szent. Lessing találóan mondja : »Ha oly társaságban vagyok, melyben egy istentagadó van, kezeim önkéntelen zsebeimre tapadnak.« — A vallás midőn az igaz biróra: az Is­tenre emlékeztet, a leghűbb őrzője az emberi méltóságnak. Egy szegény, de becsületes nap­számos, midőn egy talált pénzes tárczát gazdag tulajdonosához oda vitt s ez azon megjegyzéssel fogadta; ugyan ostoba voltál; hogy ide hoztad; megtarthattad volna senki sem látta, mikor fel­vetted, nyugodtan igy szólt: »de igen uram, ott volt az Isten; jól hallottam, mikor azt monda lelkemben: »ne lopj«. A vallás midőn ápolja a reményt s az er­kölcsi elvek szolgálatában csüggedetlen kitar­tásra, küzdelemre buzdit, akkor egyszersmind megdicsőíti az életet és biztosítja a szép emléket. A vallás — gondos nevelés mellett — be­oltva titokzatos erővel hatja át már a gyermek keblét, és ha annak fejlő csiráit átkos kezek on­nét ki nem tépik mindig nemesbitö hatást gya­korol erkölcsi életének irányára. Hogy mi mélyen behat avatott gondozás mellett a hitnek varázsa a zsenge kebelbe, mint kelt ott később is viszhangot, ide vonatkozólag szabadjon záradékul a következő történetkét felemiitnem — Midőn ez előtt kétszázaddal ha­zánkban egyik erős várat visszafoglalták a török­től a keresztény fegyverek, a győztes tábornok a várban több, 12—13 éves leánykát talált — mint a zultán háremének kijelelt bimbóit, és miu­tán megtudta, hogy ezek itt raboltattak össze, kihirdettette, közel s távol, hogy ha valakitől ez előtt évekkel gyermekét a törökök elragadták; jelentkezzék. Néhány nap múlva beállít hozzá egy tisztes özvegy nö, ki már nyolez év óta si­ratá elveszett ötéves leánykáját. — Elébe vezet­ték a szép foglyokat. O vizsgálta, kérdezgette őket. Nem felelt egysem; elfeledték már a fog­ságban anyanyelvüket. Gyermekének nevét han­goztatta; erre sem mozdult egyik sem. Az asz­szony kétségbe esett; sejtelme azt monda, hogy szülötte itt van, s im ö nem találja még sem. De majd egy mentő gondolata támadt. Gyer­j meke egykor oly szépen zengedezte vele ked­vencz szent énekét. Reá kezdi szorongó szivvel: »Ha jön reám kereszt siralom Jézus te lész ne­kem paizsom«. S ím ez énekre, megrezzen egy szőke fürtű szende leányka, mint a nyíltól talált galamb. A két keze önkéntelen összekulcsolódik, merőn a nőre tekint s ajkain tördelve, de mégis érthetőn kél a viszhang : „Jézus te lész nékem pai­zsom." Egy szivrázó sikoltás s a másik pillanat­ban az örömtol roskadó anya ott pihent feltalált gyermekének keblén. A leányka elfeledte nyolcz­év óta anyanyelvét, szülőjét, nevét, de a vallá­sos érzületnek húrja megmaradt szivében s ez megadta az érintésre a boldogító hangot. Gyurátz Ferencz. Kimutatás Veszprémmegye alispáni hivatalánál a győri és győrvidéki árvizkárosidlak részére folyó éti marczius 1-sótól marczius 8­ig beérkezett összegekről. B. n. Szt király község- 50 kr, Zircz vidéki ta­karékpénztár 50 frt, Leányfalu község 3 frt 79 kr, Suur község 12 frt 5 kr, Aka község 21 frt 85 kr Acsteszér község 9 frt 20 kr, Csatka község g frt 50 kr, Ajkarcndek község 8 frt 70 kr, Vöröslő köz­ség 3 frt 90 kr, Nagy Piiith község 7 frt 16 kr, összesen 125 frt (»5 kr, Veszprém, 1883 marczius hó 9-én. Véghely Dezsőd alispán. Titkári jelentés a veszprémmegyei gazd. egyesület állapotáról. A Veszprém megyei gazdasági egyesület ez idő szerinti vagyoni állása, ugy annak belszcrveze­tére vonatkozólag tiszteletteljes jelentésemet van sze­rencsém a következőkben elő terjeszteni: 1. A gazdasági egyesület első alakulásakor, aláírási kötelezvényekben mint alapítvány alá Íratott 17.400 frl. 2. Éhből részint készpénzben, részint érték­papírokban leíizeíietett 1.200 frt. 3. A mull hiányos kezelése iniatl, mint elve­szett s behajthatatlan alap tőke leírandó 1.300 fit. 4. Ugyan a fenti okból elhalálozások folytán kétes követelés, mi egyelőre a biztos számítás alap­jául fel nem vétetik 3.900 frt., mely 2. 3. és 4. pont alatt felsorolt összeget, vagy is összesen 6400 frtot az eredeti, s az 1-ső pont alatt kitünteteti. 17.400 frt. alapösszegből levonva, van az egyesületnek biztos követelése alapítványokban 11.000 frt ezen összeg­hez jött 4 uj 100 frtos al.pitó tag=400 frl, takarék pénztárba elhelyezve van 4.476 frt 91 kr, érték­papírokban 800 fit.., ezüst pénzben 43 Irt 75 kr., igy az egyesület biztos törzs vagyona 16.720 frt 66 kr., mely összeg azonban, a kétes követelések iránt az illető alapítók örököseihez intézett felhívá­sokra az eddig beérkezett válaszok eredményét figye­lembe véve, legalább is 2000—2500 frttal növeke­dem!, mely összeg azonban csak a már biztos meg­állapithalás után lesz számadásba felveendő. A fentebb előadóit biztos adatok után a gazdaság egyesület, évi btvétele a következőkben állitható össze 1. a kimutatott 16.720 frt 66 kr., évi 5"/ 0 kamatja 836 irt., 2. alapítványi tőkék után kamat követelés 215 frt, 3. eddig 120 rendes évdíjas tag után a 3 frt=360 frt, 4. eddig 20 pártoló tag után a í frt=20 frt, összesen 1431 frí. Az évenkénti kiadás összege, minthogy az egyesület működési iránya, s az ezzel kapcsolatos terhek tüzetesen még megállapítva nincs; hulá­rozott számokban ki nem fejezhetők, de az eddigi pénztári számadások szerint azonban ezen összeg évenként eddig 1000 frt körül szerepel. lía a fentebbiek szerint a Veszprém megyei gazdasági egyesület vagyoni helyzetét áttekintjük, azt keli tapasztalnunk, hogy az egyesület ezen te­kintetben az országban levő 40 társ egyesület közt a 8-ik helyet foglalja el, mely körülmény, dac/.ára a mult hiányos kezelése miatt, beojjoft tetemes anyagi veszteségnek, viszonyítva egyéb gazdasági egye­sületek anyagi erejéhez, elég kedvezőnek jelezheiő. a mellyel a gazdasági egyesület erkök-sileg elvállalt magasztos feladatának, ugy a megye gazdaközönsége által, az egyesület leendő életrevalósága iránt táp­lált reményeinek, valamint a hamic helyezett biza­lomnak elég mértékben meg is felelhet. Mi előtt jelentésen egyéb pontjaira áttérnék, szükségesnek tartom a tekintetes igazgató választ­mány szives tudomására adni , hogy az első izben kiboesájtott aláírási ívek nagy része még nem érke­zett, vissza, mely körülmény, ugy a már beadott ívek aláírási erudmcnycibú'I ítélve, azon kedvező remény­nek adhatok kifejezést, hogy az alapítókon kivül az J egyesület rendes tagjainak száma még ez év folytán a gOO-at mpghalladni fogja, a pártoló tagok száma j azonban a kisebb birtokosok közönyössége miatt még 1 vau, s naponként folytatólag rendesén Vezetve ke­zeltetik; — az állattenyésztési különbféle gazdászati s rokon iparvállalatok nyilvántartásának főkönyve hasonlóul elkészülve megnyittatott, azonban mind ez ideig eredmény nélkül, az erre vonatkozó adatok rövid uton való beszerzése az egyesületnek tetemes költ­ségbe kerü'ncuek, mig legközelebb az egy r esület köz­lönyének megindításával, minthogy az az egész me­gyében elterjedőleg minden egyes tagnak megkülde­nie, a szükséglendő adatok igen könnyen s biztosab­ban lesznek beszerezhetők. IV. Az állattenyésztés fejlesztésére czélzó in­tézkedéseit, az egyesület részben már megkezdette, a mennyiben a tenyész anyagok szándékolt vásárlása végett a ; ,Vcszprém ; 'ben és Pápai Lapok"ban felhívás j intézett a megye összes gazda közönségéhez s te­nyésztőihez; „hogy eladásra szánt tenyész anyagjai­kat az cg\esület titkári hivatalánál jelentsék be, erre vonatkozólag azonban a kitűzött határidóig bejelen­tés nem tetetett, mig Lajos-Komárom községe 1 db. Kenusé község 1 db, Ráfóth község 2 db. és Lakat. Mihály f^Vilonyára") 1 db, összesen 5 db, kizárólag liszt.) magyar fajú lenyészbir'cál kérlek az egyesü­lettől, miért i* a szükséglet beszerezhetése illetőleg kiadatása iránt a nagyméltóságú m. kir. földmivelés, ipar cs kereskedelemügyi ministerium ng. Posch! Károiy egyesületi alelnök ur, ugy is mint közguxifa­sági előadó által feliratikig megkerestetett, V. A szőló'szet emelése, különösen a phyilo.vera mentes azőlőfajok terjesztése czéljából a nagymlgu. földmivelési ministerium által leküldött americai szőlő magvak íviKérlet (étel végeit Rutlner Sándor, Fc­reuczy Károly, Szalay Ferencz. llets Pál és Lakat Mihály egyesületi tag uraknak egyenlő aránybari ki­osztottak, a kísérlet eredménye annak bíüjébeJi kö­zöltetni íog. VI. „Enyhig vidéki méhész egylet" czim alatt méhész egylet alakult. Elnök Verlheim Samu, alelnök Eigner Sándor, titkár Király Dénes, Macher Endre pénztárnok. .-'z egylet székhelye és telepe L T j-Iíodos puszta, hol az egylet elnöke kitiinó'lcg berendezett, okszerűen kezelt, nagy kiterjedésű méhészettel rendelkezik. Azon felül Lajos-Komárom községben, a köz­ségi faiskolában minta méhes állitatik fel, hol a köz­ség lakosai, s a nagyobb iskolás gyermekek az illető iskola tanítók által a kellő oktatásban részeltetni fognak. Mi előtt a. fentebbiekben jelentésemet, befe­jezném, tiszteletfel értesítem a tekintetes igazgató választmányt, hogy a titkári hivatalhoz az egyesüle­tet érdeklőleg több kérelem s tudakozódás intéztelik. igen kevés, de alapos a remény, hogy az egye.-iilet j de ily természetű kérvények az egyesület részéről eredményes működésével, s különösen a járási körök j csak ükkor lesznek teljesíthetők, ha az egyesület már Ily nemft berendezőit teleppel, vagy esetleg fa isko­lával bind fog. s miután a Veszprém megyei gazda­sági egyesület területén több község s egyesek ta­láltatnak, kik gyümölcs és eperfa, de különösen már mint hazai iparc/.ikkek előállítására felette alkalmin?, s mindinkább nagyobb mértékben elterjedő kosárfüz­ncvelé-ssel kiválólag foglalkozni kivannak; bátor va­gyok a tekintetes igazgató választmánynak ugy a megyei gazdasági egyesület, mint az egyes termelők érdekében is egy egyesületi kerti helyiség mielőbbi beszcrcztclését, s az egyesület czéljainak megfelelő végleges rendezésével azok száma tetenu'seii növe­kedni fog. Az egyesületet, a tagok szám arányát tekintve, leginkább képviselik a veszprémi, pápai és az enyingi járások, kevésbé a zirczi járás, mig a deveoseii já­rás leszámítva a két igazgató választmányi tagot, majdnem képviselet lenül áll. Levelező tagok az enyingi és pápai járásokból egyenlő arányban jelentkeztek, a zirczi és devec.-eri járások azonban még mindig itt is képviseletiének. II. Az egyesület könyvtárának rendezése, ugy szám szerinti leltározása megtörtént, mely szerint ! bereudezletését annyival is inkább becses figyelmébe ez időszerűit van a megyei gazdasági egyesületnek 1 ajánlani, miután minden legkisebb késedelmezés a 89, önálló, különféle szakműben 170 kötete, illetőleg , gazdasági egyesület e tekintelbeui eredményes mii­füzete, és pedig 90"/ 0-ben kizárólag a mezei guyiiá- : kódhetésel évekre veti vissza. szat, kertészet, szöiömivelés és borászatra vonatkoz­nak; 5%-ben erdészetiek, mellyek kizárólag- német szövegc-ésück, 5"/ 0-ben pedig részben különféle gazdasági egyesületre vonatkozó, részben pedig az összes mezei gazdasági ágakat érdeklő statisíikai adatokat tartalmaznak. III. A titkár hivatalos helyisége mcgfelelöleg berendeztetvén, irodai felszcrclvénye a mult 1883. évi deczember hó 3-án tartott igazgató választmányi ülésben megállapított titkári ügybeosztás értelmében cszközöltetelt, mely szerint; az egyesület törzskönyve elkészülvén, az az eddig (elmerült, adatokkal ellátva Nagy Icán. Veszprémből. — 1883. marczius 10-én. Ngos Devics József kanonok ur száz forintot adott át a gymnásiumi igazgatóságnak oly czél* búi, hogy az a gyrrmásium szegény, dQ szorgal» mas tanulói közt osztassék ki húsvéti ajándékul. Forintos István apátkanonok ur pedig ugyan a gymnásium igazgatóságának 25 forintot adott át a deák segély alapra. födte arculatát. Az asztal másik oldalán Lucián irt. Elméjének munkáját látni lehetett vonásain és mozdulataiban, miként az ember figyelemmel kisérheti a méhek munkáját egy üveg kas alatt. Ha tolla futott a papíron, mosolygott, fény csil­logott szemeiben, s azután hirtelen valami külö­nös eszme lépett tárgya közé és közéje, homály terjedt szét agyában, hasztalan keresett valami makacs kifejezést, a kép, melyet alkotott, csak határozatlanul és zavartalanul jelent meg előtte; törölt, keresztül húzkodott szavakat, eldobta tol­lat, fölkelt, sétáit, mintha a mozgás által vissza akarná szerezni az cgyensulyt gondolataiban; halkan beszélt, néha-néha kérdést intézett önma­gához, és ismét leült irni. Lucián kis termetű. O J i szőke, oroszlán arcéllel, rendkívül szenvedélyes és nyugtalan arcvonásokkal biró férfiú volt; öt látva megértette az ember, hogy nála a képze­lödésnek kell uralkodni az észen, s hogy maga a képzelődés is az idegek és az érzékek uralma alatt állt; jó lehetett egész a gyengeségig, fel­hevült a dühösségig, szilárd a makacsságig, vi­dám az őrültségig, szomorú az életuntságig, s mindent megmagyarázott, mindent kimentett az, midőn azt mondták róla: Ideges ember, képzelődő ember . . . Már egy ideje irt, küzdve önmagával, mert a szellemi munka mindig kin és küzdelem, midőn tekintete egyszerre Beatrixra esett: ez sírt, félig kezeibe rejtve arcát. O ezt meglátta, eldobta tollát és hirtelen mozdulattal eltolta az asztalt. — Mi bajod ? kérdé. Beatrix nyájasan feleié: — Semmi, zavarlak, kívánod, hogy távozzam? — Minek? nem tudnám-e, hogy szobádban .sóhajtozol: aztán legyen az embernek ihlete, lel­kesültsége, vidámsága egy síró nö, egy a kereszt lábainál fekvő Magdolna mellett! Egy vígjátékot akartam befejezni, elememben vollam, találtam szavakat, vonásokat, kezemben tartottam talán a sikert . . . Reád tekintek, és megvan az elégia! Legalább lehetnél oly jó, hogy megmondanád, miért sirsz ? — Megmondjam, Lucián ? — Kíváncsi vagyok megtudni. — No hát, nem találod helyzetemet elég viszásnak, elég szomorúnak, hogy néha elszoritsa keblemet? oly bűn, mint az enyém, súlyosan nyomja a lelket . . . engedd meg legalább, hogy sírjak, midőn te nem nézesz reám. — Szólamok ezek, kedves barátnőm. Bűnöd, mint tc nevezed, sok asszonynak bűne; helyze­ted, lelkemre mondom, irigylésre méltónak tűnik fel sokak előtt. — Ah! ha tudnák! — Ha tudnák: mit? . . . ma nagyon kü­lönös vagy, Beatrix! Helyzeted nem az-e, me­lyet akartai, kerestél, hajhásztál minden áron? Lásd, nekem meg vannak szenvedélyeim és gyen­geségeim, de a becsület embere vagyok: én fosztoltalak-e meg rangodtol és nevedtől? én te remtettem-e e helyzetet, melyet ma siratsz? fe­lelj ! Szerettelek, megvallom, de nem akartam elvállalni a felelőséget jövödért, te jöttél hozzám és mondtad nekem: Nem élhetem tovább e ha­zug és kétszínű életet, meneküljünk, legyünk egymásé: a mit akartál, beteljesedett; tizenkét éve élünk egyedül, távol a világtól, az Óceán partján, terved meg van valósítva, mit kívánsz még? Hanyag voltam-e irányodban? Tettem-e neked valaha szemrehányást, hogy soi sómat a tiédhez kötötted? feleljj és azután miért sirsz?.., va­Beatrix lecsüggesztő fejét. — Mind igaz, a mit mondasz, nem is dollak téged . . . E szó egyszerre elérzékenyité Luciánt. — Szegény Beatiixom, monda, mi szei etjük egymást, még boldogok lehetünk, miért nem akarod ? — Mert nem tehetem? Bocsáss meg, Lucián; vannak emlékek, melyek minél inkább öregszik az ember, annál jobben bevésődnek a lélekbe, vannak érdekek, melyekről az ifjúság nem bir tudattal, s melyeket az érett kor megkövetel... — Magyarázd ki magadat. — Akarod? no hát, mikor sírok, fiamra, egykor bemocskolt hírnevemre gondolok; elszök­tem fiamtól, és szeretném neki visszaadni első tisztaságát. . . . Hasztalan, tudom; megmásithat­lan dologgal állok szemben . . Lucián semmit sem felelt és csendben sétált ful c.> alá a szobában: e fájdalom, e könyek néma haragra ingerelték; de uralkodott magán, nem mutatta türelmetlenségét; sokáig szótlan volt, és végre tárgyat változtatva, kedélyének szokásos változékonyságával monda Beatrixnek: Holnap Parisba megyek, mint mondottam. Fel kell ügyelnem regényem kiadása és vigjá­tékom előadása felett. Kívánsz valamit a nagy­városból? — Lészsz szives magadhoz venni hárfámat, mely már három hónapja a hangszerkészítőnél van* Nagyon le fogsz kötelezni, monda Beatrix, nyu­galmat erötetve magára. — Jól van, a lehető leggyorsabban el fogom küldeni, az majd lecsillapítja képzelődéseidet; jó éjszakát, a viszontlátásig. Távozott. Midőn Beatrix egyedül volt, sza­bad folyást engedett könyeinek; ugy látszott, mintha keserű és kiapadhatatlan forrás fakadt volna lelke mélyéből. Az aggódás e perceiben egész elete előtte állt; látta ismét önmagát gond­talanul és ártatlanul anyja szemei előtt, azután mint fiatal ábrándos leányt, anyja nem volt többé, azután mint ábrándos asszonyt; nála kissé koro­sabb férjét gyengéden szerette, de az nem tudta érvényre emelni szerelmét, nem volt keretje a képnek, szüntelen dolgozott nejéért; szünet nélkül az ö létével és boldogságával foglalkozott, de nem szólt neki semmit, nem tartotta szükséges­nek kimutatni azt, a mit felismerni oly egyszerűnek és oly természetesnek vélt. Jött egy másik, fia­talabb, csillogóbb, s ez a másik a szenvedély nyelvén beszélt Beatrixnak, fólruházva a képze­let és költészet szinpompájával. Az ábrándképei által már félig legyőzött lélek engedett s nem félig adta át magát; egy nap mámorában elfeledte a multat s nem gondolt a jövőre, Beatrix nem akart sem férjének hazudni, sem örült szerelme tárgyá­tól megválni; s midőn ezt Lucián szemére ve­tette, egynap elment hozzá és monda neki: — Ne hazudjunk többé, éljünk egyedül visszavonultságban. — És elhagyta a házat, mely­nek becsülete, a férjet, kinek öröme, a gyerme­ket, kinek szeretettje volt, — megszökött. Az álmák megvalósultak, egyedül élt a férfival, kit többre becsült; a tenger partján, félreeső magány­ban és még sem volt boldog; már régóta nem szeretett: a szenvedély bágyadtsága fogta el lel­két, a lelkiismeretfurdalások tépték azt s midőn most ábrándozott, férjének és fiának arcai vonul­tak el előtte és éveket odaadott volna életéből, ha csak egy óráig is a családi körben ülhetett volna, melyet elhagyott, (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents