Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-02-25

sorolni azon összegeket, melyeket a pápai fiókegylet fennállásának négy éve alatt alapszabályai értelmében a központnak küldött, és ugyan 1879-ben 80 frt, 1880-ban 96 frt 27 kr, 1881-ben 344 frt 19 kr, 1883-ben 334 frt 38 kr, összesen 655 frt 04 kr, melyet ha hozzá adunk a fiókegylet 803 frt 13 kr tőkéjéhez, a vagyon gyűjtés tulajdonkép 1458 forint 16 krt tesz. Köszönetet mondunk e helyen is mindazoknak kik az egylet működését különféle módon, és különböző alkalommal elősegitni cs gyámolitnt szívesek voltak, különösen pedig a választmánynak, és a műkedvelői előadások rendezőségének; és midőn az egylet minden tagját gyűjtésre melegen felkérjük, egyszersmint ajánljuk, hogy a t. közgyűlés is tegye magáévá a választmány legutóbbi határozatát, melyszerint a Budapesten építendő Erzsébet kórház ágy alapítványait szaporítsa a pápai íiókegylet is egy 1000 ftos ágy alapítvánnyal, melyet négy év alatt egyenlő részletekben minden nehézség nélkül fizethet ki. Most pedig megköszönve a közgyűlés szives türelmet, felkérjük, hogy a vizsgálat alapján a pénztárnoknak a szokásos felmentvéuyt megadni, és az alapszabályok értelmében a szükséges választásokat megejteni méltóztassék. Pápa, február 18. 1883. Kiss Lászlóné, társelnök. Pap János, társelnök. Kimutatás a győri és győrvidéki árvízkárosultak részére í883-ik éri februárhó 16-tól februárhó 21-ig Yeszprémmegye alispáni hivatalához beérkezeti adományokról. Zírcz község 37 frt 85 kr, Bakonybél község 10 frt 24 kr, Xagyszőllős község 14 frt 5 kr, Doba község 14 frt 47 kr, Oroszi község 3 frt 38 kr, Bakony X. Szombathely község 1 frt 19 kr, Dcreskc község 2 frl 40 kr, Döbrönte község 3 frt 83 kr, Karkasgyepü község 1 írt, Marezaltő község 7 frt 15 kr, Gergcli község 6 frt 28 kr, Jákó község 8 frt 84 kr, Iharkút község 71 kr, Kétloriiyulak község 15 Irt 66 kr, Külső-Vath község 16 frt 30 kr, Németbánya község 1 frt 40 kr, Xcmesszalók község 4 frt 95 kr, Vinár község 8 frt 14 kr, Horváth Lajos (^Pápa) 133 fit 50 kr, Vactéiiy község 7 frt 3 kr, Bakony-Xána község 8 frt 50 kr, Dudar község 3 frt 3 kr, Jásd község 11 frt 70 kr, Teés község 3 frt 96 kr, Porva község 9 frt 30 kr, Márkó község 18 Irt 18 kr, Hercnd község 8 frt 99 kr, Szent-Gál község 30 frt 42 kr, Kádárta község 10 frt 47 kr, Bálóth község 11 frt 49 kr, Soóly község 14 frt, Hajmáskor község 18 frt 1 kr, Öskü 10 frt 20 kr, Várpalota község 64 frt 34 kr, SzentkirálySzabadja község 21 frt 92 kr, Vörösbcrény község 18 frt 3 kr, Liter község 7 frt 16 kr, Szent-István község S frt. 24 kr, Vilonya község .1 frt 56 kr, Kiskovácsi község 2 frt 70 kr, Berhida község 7 frt 22 kr, Peremaríon község 5 Irt 89 kr, Xémctbarnag község 1 fit, Xagy-Vázsony község 25 frt 85 kr, Balaíonlö'kajár község 30 frt 98 kr, Xagy-Szőllös 30 frt 9í) kr. Összesen 680 frt 17 kr. Veszprém, 1883. évi februárhó 22-én. Véghely Dezső, ah.<|>iio. Pénz és jellem. i. Pénz és jellem — amaz anyagi, ez erkölcsi birtok — két nagy hatalom, melyek régóta versenyeznek egymással az első szerepért az élet színpadán. A pénz röviden a csere közvetítője, a különböző tárgyak értékének kiegyenlítője. A hol az emberek társadalmat' alkotva a mivelödés útjára lépnek ott azonnal megkezdődik a munkafelosztás elvének gyakorlati alkalmazása, mi ismét nélkülözhetlenné teszi a pénznek, e fontos közvetítőnek bárminő módon meghatározását. Hol, mikor használtatott először s mily alakban a pénz, azt épen oly nehéz megmondani, minthogy hol s mikor alakúit az első társadalom. Vannak, kik seytha őseink számára vindikálják a pénzfeltalálásnak dicsőségét. — Mások a punokban, dunaiakban, assyrokban gyanítják a pénzfeltalálóit. — A tapasztalás s a történet csak annyit igazol, hogy a miveltség különböző fokán álló népeknél más-más alakban használtatik a pénz. Egyptomban arany s ezüst karikák az ős Rómában marhák képezték a pénzt. A fönicziaiak bélyeggel ellátott bördarabot használtak először; Elö-Indiában csigákat, HátsóIndiában sót, Szibériában theát, a régi mexikóiak kakaó babot, más törsek aranyporral töltött tollakat, vagy dohányt adtak s fogadtak el pénzül. Jelenleg a miveit nemzeteknél használatban levő érezpénznemek alakra nézve meglehetősen megegyeznek s csak feliratuk különböző. A könynyebb kezelhetés nagy elterjedést biztosított a papírpénznek is: a bankjegyeknek, melyeknek mint nem kamatozó adósleveleknek értéke legnkább az őket kibocsátó banknak hitelétől függ. A pénznek jelentőségét, nagyon emeli azon reá ruházott tulajdonság, hogy általa megszerezhetők más tárgyak, hozzáférhető az élvezet, nevelhető a befolyás, a hatalom a társadalmi téren. Minél jobban szaporodnak az életszükségletek, minél inkább feltárul a tér az ébredező vágyak, a hiúság elött, annál nagyobb lesz a pénznek fontossága is. Sok esetben tekintélye oda emelkedik, hogy a társadalom legnagyobb része a pénzben találja fel a vágyainak, törekvésének egyedüli czélját. Ugy óhajtja, keresi, mint egy varázshatalmat, mellyel lehozhatja a menyországot a földre. Szóval imádja, mint egy látható Istent. Ez esetben azonban előtűnik a pénzuralmának sötét árnya is, mi alatt az erkölcsiség halála, a szellemi élet elkorcsosulása lappang. Elismerjük, hogy a pénz fontos tényező a társadalomban, erőteljes mozgató az ipar, kereskedés, a miveltség fejlesztése körül; nem tagadjuk, hogy a pénz" okos használat mellett nagy befolyást gyakorolhat az élet kellemessé tételére; szerezhet sok édes órát s a jótékonyság utján boldog öntudatot;_ a mint azonban az ember a pénzt fogadja cl Istenének s igy fölibe helyezi becsületnek, kötelességnek, akkor reá nézve feltétlenül átokká lett, mint nemesb lelki életének gyilkosa. Nem plaptalan Walter Scottnak azon megjcgyzé«e, hogy: »sokkal több lelket megölt már a tompa pénz, mint a hány testet az éleskard." A pénz csak becsület mellett lehet áldás: mint egy író mondja: »Jó emberkezében jó portéka a pénz; különben hitvány vásári czikk, s bírtokosa semmivel sem több egy nagy semminél; sem erkölcsileg, sem társadalmilag nem számit, szellemileg pedig Ösmeretlen. A valódi boldogságot, dicsőséget végül is nem a pénz adja meg; ezt a jellem vívja ki. Jellem alatt általánosan azon sajátságok összegét értjük, melyek együttesen megkülönböztetnek egy dolgot a másiktól, igy p. 1. beszélünk egyes korszakok, tudományos, vagy művészeti iskolák jelleméről is. Szorosabb értelemben azonban a jel Icai az egyéni akarat iránya és ereje az ész és az erkölcsi törvények korlátai »rouictte«-bankárok hallomás szerint, az akkori épen nem elegáns jégről főrangú közönség által kilógatott termekbe költöztek. Mindketten nagy cknkseget hoztak a jég közönsége köze; a jelenlegi cryleli jégpályáról, természetesen! száműzve vannak: s igy peteczes pajtásaikkal együtt c:-akia al.l.or mehetnek jégre, ha a Duna fagy. * A metsző északnyugoti szél nyugodni tért; az idő megenyhült, a hévmerö csak egy két fokot jelez zérus alatt. A tíz óriási villanylámpa, melyeket tizenkét lócrejü gőzgép elet, tündöklő fényárba füröszti a bajos téli tájat és nappali fényt szór a jégen mulatókra; a zenekar keringöket játszik, melyeknek ütenye valóban szabályozza a kezdők lépéseit; az élénk zsibongás belevegyül a zenébe, mig a vidor kaczaj kihallatszik e hangzürzavaiból; midőn azután a zenekor megs'.ün játszani, a támadt, viszonylagos csöndben fülünkhez csap a szomszéd állatkert fcnevadaiuak ordítása. Az éles korcsolyavas finom szilánkokat hasit a sima jégtükörből, melyek azután fehér jégporral födik a kékes zöld alapszínnel biró jégpályát. A korcsolyázók egyenkint, párosával és többen összefogódzva siklanak tova, örülvén a jelennek, nem gondolva a múlttal s nem törődve a jövővel. A jégpálya egyik szögletében csinos ifjú tanítja a szép sport üzésére azon kecses leánykái, kinek oldalán nem csak itt óhajtana haladni. Amott egy már korosabb delnő bizonyítja be. hogy észszerű dolgot megtanulni sohasem késő. Előttem 3—4 éves kis leány iringal; jobb oldalamon egy kitűnő korcsolyázónö röpül, balkézről pedig a birodalom egykori külügyére halad. A katonatiszt oldalán a kereskedő segéd suhan el; a főrangú hölgy mellett igénytelen |-Í3«itónp üzi az egésséges sportot; a mágnással a gimnazista fut versenyt: valódi demokratikus mulatság, mely nem ösmeri el sem a rang, sem pedig a kor előjogát, kiváltságait. * - * A közönség már oszladozik, a zenekar titósó darabját, néhány perez múlva a villanyos lámpákat és száz meg száz szines lámpiont, melyek a korláton függnek/ kioltják, az egyleti jégpályát bezárják: dc nyitva marad a szép tó »szabad jege« melyre a teli hold hinti szelíd sugarait. A mig hullámzó embertömeg környezett; a mig az éles zsivaj tartott; a mig jókedvű arezokat láttsm: képtelen voltam teljesen átengedni magamat azon édes emlékeimnek, melyek a jégpályához fűznek. Másnak a táuczteremhez, a salonhoz, valamelyik sétához, vagy pedig erdei mulatsághoz van légszebb emléke csatolva, nekem a jégpályához. Az Isten szabad ege alatt; a tiszta, friss légkörben, a hol szabadabban lélegzik a mell, hangosabban dobog a szív, igazs.t szól a nyelv; a búcsúzó nap ragyogó fénysugarainak özönében, melyek dicskört fontak fönséges homloka körül, mondta nekem valaki, hogy rólam soha sem hinne el rosszat. Mily kevés, és mégis mily sok ez; mily közönyös lehet e biztosítás ránk nézve, és mily mindentjelentö ! Azután mégis másként cselekedett; hogy ne ! hiszen a jég elolvadt, miért ne változhatna meg Ö is. A »Iuna mendax« ingerkedve bámul rám; önkénytelenül kiegyenesedik görnyedt tartású lestem: visszaképzelcm magam azon időkbe, mikor délezeg voltam: azutáu gúnyos mosolyra vonulnak ajkaim, s akaratom ellenére azt mondják: Hinni, bízni vatiitas vanitatis!!! Szekrényessi Kálmán. között. Smiles szerint: »Legfönsegesb alakjában a jellem azon egyéni akarat, mely a vallás, erkölcsiség és értelem befolyása alatt működik. Tehát nem az anyagiság, hanern magasb elvek azon talajt, melybe a fejlődő jellem gyökér szálait bocsátja. Az igazság a kötelességhüség s az emberszeretet jelelik meg azon irányt a melyben tovább emelkedik, s a melytől öt el nem veri, sem a szerencse mosolya, sem a balsorsnak szakadó villáma. A jellemnek kiváló sajátsága az erkölcsi életben nyilatkozó fedhetlenség. Az erkölcsi tisztaságban önmagát becsüli és védi; őrizkedik minden oly lépéstől, amelylyel öntudatának hófehér palástját sárba keverhetné. — Magában foglalja mint ékkövet — az isteni és felebaráti szeretet nagyparancsának hü betölsésétJ Hatásával, tetteivel a jellem hasonló a napho/., mely sugaraival áldott gyümölcsöket érlel, s magának koronát alkot. A jellem ezek folytán az élet dicsősége, a jellem alkotás a legszebb feladat, mit a lélek maga elé tűzhet. »Minden emberi nagyság alapja a jellem — mondja Tompa M. — ez a kebelben rejlő titkos tulajdon s erő, mely mint a láthatlan gyökét a terebéiyfát, fentartja dicsében az egész embert.« — A szó legnemesb értelmében a jellem »emberi lényünk dieskoronaja« a világ legtiszteletreméltóbb hatalmassága. Pia emberi hivatásunknak megfelelni akarunk, szükséges, kogy a pénzt csak ugy tekintsük, mint egyik eszközt a boldoguláshoz, a jellemet pedig ugy, mint nemes czélt. A mint az ember a pénzt tűzi ki czélul, és erkölcsi, szellemi tehetségeit csak ennek szennyes eszközeivé törpiti, vétkezik magasb feladata ellen, s a bűnhődés a sir következetességével siet utána, és sújtja még halála után is. Ezen igazságot tanúsítja mint egyesek, ugy a népek élete. Nézzük például röviden a jellem s majd a bálványuyá emelt pénz uralmának hatását az ókor két legkiválóbb nemzetének a görögnek és rómainak történetében. Göröghon, berovátkolva a vállalkozásra késztö tenger öbleivel, mosolygó derült egével, enyhe éghajlatával mintegy hivatva volt egy kiemelkedő nagy nemzet nevelésére. És valóban Lykurg és Sólon népei örökké ragyogó lapokkal gazdagiták a világtörténet lapjait. Mig éperkölcs, törhetlen munkakedv és erő jellemzék őket, addig hősökből, művészek és költőkből oly koszorút mutathatnak fel, mint semmi más nemzet a földön. Később azonban eltántorul e nép a magasbra vivő iránytól. Az erkölcsi elv a jellem helyett a pénznek hódol; pénz és fényűzés vágyainak netovábbja. A pénz imádása aztán megássa a sirját a nemzeti nagyság, dicsőségnek. -— A jel leméből kivetkezett népnél olcsó áruezikk lett a meggyőződés, a becsület, a szabadság és haza. A thermopylei s marathoni hősök unokái árúba bocsátják kardjukat s mint adott-vett zsoldos csapatok harczolnak a kényurak parancs szavára. A pénz és élvezetsovár nemzedékből, a régi szép jellemmel együtt kihalt a teremtő lángész is. — Mig a perikies korabeli Athént ugy jellemzik, hogy polgáraink egyik része költőkből cs művészekből, a másik szónokokból és tudósokból áll, századokkal később N. Konstantin, midőn egy diadalivet akart felálitani, nem talált egész Göröghonban egy számbavehetö művészt, s azért kénytelen volt a régi műemlékeket megrabolni s azokból szerkesztetni össze. — A belyviszálytól marczangolt korcsnép, mint] gyáva szolgahad fetrengett fosztogató zsarnokainak tipró lába alatt. Nem kevésbé tanúságos Róma története is. A köztársaság elején Róma még csak egy szük határokkal biró város volt, és népének liszteletet parancsoló nagy jelleme folytonos küzdelemben a dicsőség s hatalom oly magas fokára emelte, honnét a fél világnak osztott törvényeket. Ennek népénél látjuk a leghatározottabban igazolva azon állítást, hogy egy ország nagyságát, nem terjedelme, hanem népének jelleme határozza meg. A régi rómait életmódban, erkölcsökben szigorú egyszerűség, tetterő, hü kötelességérzet, s lángoló szabadság szeretet jellemzék. E tulajdonaiból merítette, gyakran megújult élethalál csatáin, azt a pusztithatlan élereröt, mellyel végül is kivívta a világ uralmat. Az ép erkölcsű apák kevéssel beérték. Egy hir-neves consul nyiltán kimondotta a senatusban, hogy nem igaz római az, ki hét hold földből t'sztességesen meg nem él. Cincinnatust, midőn dictátornak megválasztották, a mezőről ekéje mellől hívták haza. Ugyan cz mint hadvezér egyszer a táborból azon kéréssel fordul a senatushoz, hogy miután felesége tudósítása szefint szolgája megszökött, egyetlen ekéje pedig Összetört, engedjen neki pár heti szabadságot, hogy hazajővén ekéjét megcsinálhassa s árpáját és borsóját elvethesse. Egy másik nagy férfiúhoz, ki fényes diadalmenettel fejezte be consuli méltóságát, s több milliót érő hadizsákmánnyal számolt be az államkincstárába, midőn visszavonult kisded telkére egy kereskedőváros titkon követet küldött s megakart vesztegetni, hogy a senatusban legyen érdekeinek pártolója. A követ a patríciust ott találván szerény házának küszöbén, a mint épen a vacsorához répát aprított, előadta neki hazája kérelmét s egyszersmind leoldozta arannyal megrakott tüszöjét. A római azonban mosolyogva válaszolt: Fiam rakd vissza aranyaidat, és mondd meg küldőidnek, hogy azon polgárt, ki estebédre megelégszik a saját maga által termelt répával, a csillogó arany nem teheti hazaárulóvá. — E kevéssel megelégedő ősök nagy elvek szolgálatára szentelek éltöket, s lelkük a hondicsöségében találta fel a polgárerény legszebb jutalmát. Jellemük imponáló hatást gyakorolt minden idegenre. Pyrhusnak követe e vallomással tér meg urához: »uram Rómából jövök, hol minden férfi egy hős. Ott voltam a senatusban, hol minden Senator egy király, ki fellépésével hódolatra indit. Maga Epirus hős fejdelme is oda nyilatkozik, hogy könnyebb a napot eltéritni ösvényéről, mint a rómait az igazság útjáról. Majd azonban Róma csillagát is hanyatlani látjuk, és ez a hanyatlás ismét szoros kapcsolatban van a pénz imádásának emelkedésével. A mint a pénz lett a legfőbb czél, melyért a római polgár kész volt feláldozni mindent, bomlásnak indult a régi tiszta erkölcsiség. A köztársaság végső korszakában a hajdani egyszerűség helyett, egyrészről telhetlen kapzsiság, másrészről örült tékozlás jellemzi Rómának irányadó köreit. Caesar husz napon át tizezer asztalnál vendégli a proletárokat. Lucullus egyik termében csak 60,000 talléros ebédet szabad fel tálalni, de ünnepélyeken 300,000 talléros ebédeket ád. Antonius egyetlen estebédje 400,000 tallérba kerül, s ezt másnap kedvese a bájos Cleopatra oly ozsonával viszonozza, mely kerekszámmal öt millió forint értéket képvisel. Egy előkelő ifjú felakasztotta magát, pusztán azon okból, mert eltékozolt örökségéből már csak egy millió forintja maradt, s ebből ö nem hitte, hogy csak egy évig is állásához méltóan kijöhessen. Igaz, hogy nem is volt csekély feladat az árral úszni, mikor csak az volt a valamire való ebéd, a melyhez mindenik halat más tenger, mindenik vadat, szárnyast más ország szolgáltatta, s a melynél nem hiányzott egy-egy tál pávanyelv, fülemile velő stb. Az iszonyú fényűzés folytán olcsó lett a becsület," meggyőződés. Mikor Jugurtha Rómából távozik, e szavakkal fordul meg kapuinál: «Lattalak Róma, láttam, hogy benned a lélek, az igazság vevőt keres mint a kéjhölgyek bájai. Csak pénzem legyen, veszem és eladom az egész római senatust.« A szertelen kicsapongásban eltompult idegek felizgatása, mindig valami ujabb Ingerlő szerek keresését tette szükségessé. A fertelmes orgiák a cirkus vértől szennyes gyönyörei vonzották csak végül a rómait. E mellett aztán elvadult az izlés, megromlott a nyelv, az irodalom is. Annyira kihalt a nagyobb résznél az önérzet, hogy az egyik császár lovát nevezte ki consulnak és a senatus kész volt térdet hajtani előtte. Augusztus és Caligula még életükben isteneknek nyilvániták magukat, és a római polgárok versenyezve áldoztak és imádkoztak istenitett zsarnokaik oltárain. A császárság kezdetén Róma még fényben úszott, ámde ez a külfény már csak az erkölcsi élet romjait takarta. A római nép, miután jelleméből kivetkezett, s az erkölcsi törvények helyett az aranyborjut fogadta el vezérül, feltarthatlanul rohant megérdemelt bűnhődése: a végbukás felé. — Bár melyik lapját üssük fel a történetnek, mindenütt azt fogjuk találni, hogy a jellem képezi a valódi nagyság és boldogság alapját. Ennek tiszta fénye mutatja az emberen a legvilágosabban az Istennek képét. Pia ezt elveszti, rabja lesz az anyagnak s előtérbe lép benne a vadállat. Hol a jellem a tettek rugója, ott az akadályok is lépcsők lesznek a magasba, hol a pénz a mindenható, ott az anyagi áldás is átok forrása lesz, Gyurátz Ferencz. Irodalom ós mint. — »Az illem könyve«, Kalocsa Róza e figyelemreméltó munkájának további 3 füzetét vettük. (3—5.) A mit az első füzet átolvasásánál mondottunk, megvalósul minden tekintetben. Oly jeles müvet kap kezébe az olvasóközönség, mely Ariadné fonalának is beválik azon tömkelegben, melyet a könnyen áttekinthetőnek látszó, de tényleg nagyon is bonyodalmas szálakból álló társadalmi élet képez. Az egyes fejezetek a ház asszonyának, a család egyes tagjainak szereplési körét írják körül, a mint azon az illem megsértése nélkül túllépni nem lehet. A cselédekről szóló fejezet nemcsak emberszeretetröl tanúskodik, de szigorú megszabása egyszersmind a kölcsönös viszonynak is, a mit a leggyakrabban szoktak megzavarni. E fejezettel véget ér a mü első része és a megkezdett második rész, mely az ember életének különböző szakaszait fogja sorrendben tárgyalás alá venni. A mü folytatását figyelemmel fogjuk kisérni és mint finom kiállítású könyvet is bátran ajánlhatjuk mindenkinek, ki könyvek közül a jókat szereti megvenni. (Megjelenik Révai testvérek kiadásában. Egy-egy füzet ára 30 kr. Az egész munka előfizetési ára 5 frt. — A »Regenyvilag« e kitűnő szépirodalmi folyóirat, hozzánk beküldött legutóbbi 6 füzetével (16—21) ismét egész halmazát nyújtja az egyaránt szép, érdekes, válogatott és elsőrendű írók tollából eredő olvasmányoknak. Jókai Mór neve elég arra, hogy »Minden poklokon keresztül« cz. regényének minden egyes folytatását, mely figyelmünket leköti és zavartalan gyönyört okoz; lázas kíváncsisággal várjuk. Beniczkyné Bajza Lenke a »Tevesztett utak«-ban ismét csak jeles írónőnek bizonyul, Mark Twain humoros regénye, a »Koldus és királyfi* befejezéséhez közeledik. Apróbb rajzot, novelletet, elbeszélést körülbelöl húszat hoz ez ujabb öt szám és ez apróságok mindegyike i$ figyelemreméltó