Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-12-30

X

v évfolyam. M/egj ele rillc niindeii vasúrn3p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. .szerkesztőség és kiadó •h i v a t a 1 főiskola utcza 215. szám. Kérmeijtetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Or. FENYVESSY FERENC MM BÁBA1 54. szám. Pápa, 1883. deczember 30. LAPOK. Előfizető si díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések '1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatuak Bélyeg-díj mindig- külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LÄJ08. P^Pajráros hatáságának és több pápai s p á p a v i d é k i e g y e s ü I e t n e k h i v a t a I o sTTTHTTI T. Olvasóinkhoz. E lapokbél a jelen szám az utolsó, mely felelős szerkesztőségem alatt megjelenik. Közel tiz éve, hogy a „Pápai LapolO'-at városunk több kiváló férfiénak kezdeményezése s közremunkálása mellett alapítottuk. S ezen tiz éves folyama alatt — csekély megszakítással — állandó munkatársa, fennállása idejének majdnem fele idején át pedig felelős szerkesztője voltam e lapoknak. Hirlapirói működésem alatt mindig abban kerestem és véltem feltalálni a vidéki hírlapok feladatát, hojiy ne foglalkozzék országos politikával, a nagy világ eseményeivel, ne szolgálja egyes párt, osztály vagy felekezet érdekeit, hanem szolgálja egyedül a helyi közérdeket, s legyen az illető megye, vidék és város közvéleményének őszinte tolmácsa. Hogy e feladatot sikerült-e és mennyiben megoldanom? megítélésére nem én vagyok az illetékes biró; de szerkesztői tollamat, azon megnyugtató tudatban tehetem Je, hogy inlenlióim mindig tiszták, melléktekinlet nélküliek voltak, s ha a czélt elérnem mégsem sikerüli volna, — azt erőm csekélységének kérem beszámíttatni. — s hogy a nairy közönség e szándékom őszinteségét kétségbe nem vonta, legyen szabad most arra utalnom — a mi működésemhez erőt adott és munkámban kitartásra ösztönzőt!, — hogy e város közönsége nem találta szükségesnek lapunkkal szemben versenytársnak fenntartását. E lapok szép jövőjére biztosítékot nyújt a lap tulajdonosának s főszerkesztőjének, ki eddig is. ellető szelleme volt annak, fényes tehelsége és a közügyek iránt való s átalán ismert önzetlen buzgósága. Ily kezekben hagyva a lapot, bármily ragaszkodás vonzzon is hozzá, nem nehéz a válás pillanata. Végül hálós köszönetemet fejezem ki lappunk t. munkatársainak a szives támogatásért, és t. olvasóinknak csekély személyem iránt tanúsított kegyes jóindulatáért, HORVÁTH LAJOS. A tarlószántásról. A Falusi Gazdában olvastam hetek előtt — ha jól emlékszem — Ordódy Istvántól egy közleményt, a tarlók felszántásáról; érdemesnek látom a tárgy érdekességénél fogva hogy: az ott elmondottakra még egyszer visszatérjünk. Az iránt a gazdák, úgy azok, kik elmélet után szoktak gazdatársaiknak jó tanácsokat osztogatni, valamint azok, kik saját tapasztalásból beszélnek már régen tisztában vannak, hogy tavaszi alá a tarlókat felszántani hasznos dolog; egyik elöföltétele lévén annak, hogy jó termésre is számithassunk, ezzel tehát újat a czikkiró nem mondott. A kérdés csak a körül foroghat, hogy mikor teljesítse azt a gazda? A felelet igen természetesen hangzik ugyan reá, hogy mikor reá ér; midőn a folyó évi gazdasági — egymásután következő — munkálatok, az elodázhatlan teendők hátramaradása nélkül megengedik. —• Ámde Ordódy úr azt vitatja — s ebben újat mond — hogy a tarlókat tavaszi alá azonnal takarás után kell leforgatni, s még reá vagy meghengerezni vagy megfogasolni, hogy végre tél előtt még egyszer felszántható legyen az. — Hát ez mind igen szép szó, de mindenek előtt azt bizonyítja, hogy Ordódy úr nem gyakorló gazda vagy legalább is gazda nélkül csinálta számítását; azon munkavégzendökröl mely munkálatokat minden rendezett gazdaságnak — aratás után — az ősziek veteményezéséig okvetlenül végeznie kell; ha a jövőben reményit előnyökért tényleg a jelent és annak követelményeit feláldozni nem akarja. — Mert a gazdálkodásban nemcsak nehéz mindenkor a munka helyes beosztása, de ez a feladat képezi a sarkalapját s foltételét minden gazdaság boldogulásának is; azért gondoljuk meg jó előre mindig azt a mit cselekszünk, nehogy zavart okozzunk a teendők során, s igy kárt eszközöljünk haszon helyett a végeredményben; mert az idő előtti munka éppen oly káros lehet, mint szülhet hátrányt dolgainkban a késedelem.— Minden gazdaságnak igy a teendők sorát, ugyan j saját berendezése szabja meg, mindazonáltal vegyük számba azon általános teendőket is, melyek aratás közben és után minden gazdaságbau "rendesen sorra következnek. Nevezetesen: aratás közben iparkodni kell a gazdáknak hogy, a repeze tarlókat — ahol a vetésforgásban repeze is helyet foglal — azonnal majd a bükköny földeket — ha a takarmányt letakarították — mielébb leszánthassák; hogy azokban az őszi buza annak idején helyet foglalhasson. Igyekezniük kell továbbá ott ahol már az ugarlás be lett fejezve s megfektetve, azoknak másodizbeni leforgatásával. És mire a gazda ezen munkálatokkal elkészült, előtte áll a termés behordásának a nagy feladata, mely idejét minden gazdaságnak augusztus hó közepéig leköti : mire ismét elé áll a már leforgatott repeze tarlóknak másodszori leszántása, s folytatása a netalán félbehagyott ugarföldek megkeverésének; de elé áll e hónap végével a repezevetés ideje is, valamint a luezernásoknak és sarjunemüeknek letakarása; miután átalában a takarmányfélék beszállítását az őszi nedvesebb napokra halasztani nem szabad. Es ha mindezen teendőket elvégezte, szeptember közepén találja magát a gazda, s hozzá kell látnia teljes erővel az őszi földeknek elkészítéséhez vetés alá; és mire ezen fontos munkával készen van, sietnie kell a kukoriczaföldek letakarásával, hogy azok — ha vetés forgásban állanak — még kellő időben helyet adjanak az őszi búzáknak, miként ez az alföld nagy vidékén gyakorlatban is van. És hol van még mind ezekhez a burgonya és burgundi répa fölszedése, elrakása, a mi szintén időt igényel; és ha igy a fentebbieket figyelembe vesszük, azt találjuk, hogy a nyári teendők bevégeztével s az őszi munkálatok fogonatositásával, rendes időviszonyok között, a gazda október hón3p végén találja magát, tehát, azon időben, midőn minden fontosabb kurrens dolgaitól szabadulva,' arra gondolhat, hogy tarló földeit tavasziak alá feltöresse; s ekkor aztán elég ha a szántást jó mélyen ejteti meg, kitevén igy a barázdákat a téli fagy és nedvesség termékenyítő hatásának. De itt még figyelembe veendő az is, hogy oly tarló földek, melyek tavaszi alá mint veres lóher, bükköny, tavaszbuza s. t. feltörendők, még mielőtt leszántatnának helyesen meg is trágyázandók; mert csak igy érhető el a trágyázás jó sikere a következő veteményre, ezen körülménynyel tehát a gazdának szintén számolnia kell, és igy mind ezen nehézségeket tekintetbe véve kitűnik, hogy Ordódy urnák osztogatott jó tanácsa, egy puszta elmefuttatásnál nem több melynek gyakorlati értéke kivihetetlenségén törik meg. -rDe végtére, hogy a tarlóknak felszántásával tavaszi alá — más elébb való gazdasági teendők félretolásával — nincs is oka sietnie a gazdának, már csak azon körülmény által is igazoltatik, mert hiába fektet Ordódy úr oly kévés-figyelmet a tarló legeltetési e, az még is minden gazdaságban értéket képvisel; s azon a hulladék szemeket a sertések igen szépen felszedik, de a juhok sem haragusznak a tarlólegelöre; ezek szerint: világos veszteség volna azoknak időelötti leforgatása, miután a tarló leszántásának más értelme nincsen is, mint a talaj felporhanyitása s a téli fagy és nedvesség közbenjöttével, a leforgatott növényi hulladéknak — a jövő termés hasznára — eszközlött elkorhasztása. — Mindvégezetül tanácsoljuk fiatalabb gazdáinknak, hogy ne hagyják magukat oknélkül bizonyos tetszetős újítások által félrevettetni és megzavartatni; de igyekezzenek gazdasági berendezésükhöz mérten, a gazdasági teendőket egy helyes egymásutánban megállapítani; és oknélkül soha ne térjenek el attól, mert csak igy fogják elkerülni a zavart és munka összeütközéseket ; mely kalamitástól sok" gazdaság nem ment; különösen nem mentek azon gazdaságok, ahol az elmélet tervel és csinál számítást a gyakorlat rovására. — Orczy Gyula. Városi közgyűlés, 1883. decz. 29-én. Woita József polgármester az ülést megnyiván, a mai jegyzőkönyv hitelesítésére Fenyvessy Ferencz, Baráth Ferencz, Antal Gábor, Lukonits Pál és Löwy László képviselőket ~ nevezi ki. — Polgármester felemlíti, hogy Tschepen Alajos pénztári ellenőr a statútumok szerinti 600 ft cautiót mindez ideig nem tette le; a .közgyűlés erre véghatáridőül január hó végét tűzi ki. — A legtöbb államadót fizető képviselők jövő évi névjegyzéke következőkép állapíttatott meg: Gróf Esterházy Móricz, Zárka Dénes , Tóth Lajos, Eőri Farkas Kálmán, Eöri Szabó Sándor, Miszori Ferencz, Néger Ágoston, Galamb József, Spitczer Salamon, Schneider Lipót, Mádai Izidor, Stern Ármin, Mikovinyi Ödön, Ungár Sámuel, Horváth Lajos, Steiner Manó, Tarczy Dezső, Pap János, Baráth Ferencz, Barthalos István, Báron Jakab, Kolozsvári Gyula, Kreisler József, Bermüller ózsef, Koréin József, dr. Szivesdy József, Blau Adolf, Szebaur János, Iglauer János, Hofner Albert, Klein Jónás, Hanauer Béla, Kiss László, TÁRCZA. ELTITKOLNÁM Eltitkolnám szerelmemet, Jaj, de mÍ7id hiába. — Elárulja két szememnek Lángoló, sugara. Felhagynék a fanaszszal is ; Hogy már nem remélek. — Kitör a szívből a sóhaj Mindaddig mig élek. Csalódásom vérző sebét Bekötném', mi haszna ff Leázik a sebköielék, Sok a vér alatta. Meghalnék, de sirom felett Égő szerelem nő, — Felzaklatott sziv érzelmet Nem tür a temető. Végh István. MEGHIÚSULT FÉRJFOGÁS, Mondhatom, csinos garzon lakása van az én Pyula barátomnak. Ellátva minden kényelemmel, amit csak fiatal ember igényelhet. Szerettük egyniást, ugy, hogy közmondásossá vált együttlétünk. Utczán, kávéházban mindig együtt voltunk, sőt — ilyen a sors szeszélye — a tarokknál is együtt nyertünk vagy vesztettünk. No de nem akarok én ebből egyebet kihozni, mint azt, hogy az unalmas téli estéket rendesen együtt töltöttük az 0 iakásán, Uy unalmas., ködös téli estén — miután vagy 3-szor elvágtam; magam a simára fagyot^ uton — kopogtatás nélkül' berontok Gyulához. Ö iróas: \*k el&t-üjt

f

.s am

j

ot észrevettenf, valami zcsomagot igyekezett elrejteni, s ugyancsak mérges tekintetet vetett a háborgatóra. Rosszul esett nekem, hogy megzavartam foglalkozásában s a bocsánatkérő szó már ajkaimon volt, midőn Gyula igy kiáltott fel: —A manóba is! De megijesztettél. Jó estét I ülj le. — De — mondék én—ne hagyd abba munkádat,. inkább végig korcsolyázok még egyszer ezen az irgalmatlan kövezeten. Tudom magamról, hogy nem jól esik az embernek, ha zavarják, s ha oly vendége jön, kinek nem mutathatja meg az ajtót, ugyancsak áldja még a gondolatot is, mely azt látogatásra inditá. — Hagyd abba. Nem oly titkos munka ez, hogy ne lehetnél részese. Itt van pár levél, a minek története talán még ismeretlen előtted; elmondom, — ráérsz meghallgatni ugy-e? s aztán nem is gondolok többet küldőjükre. Szépen egymás mellé rakta az irományai közé hirtelen elrejtett leveleket. — Azért jöttem, hogy csevegjünk, s ha a beszélő szerepét te vállalod el, szívesen tért engedek. — Megállj! Mielőtt belekezdenék, azt tar-: tom nem fog ártani, ' ha egy kis teát forralunk. Mit gondolsz? — Nem bánom. Ugyís mig ide botorkáltam át fáztam egészen. -T— Tudcm, hogy nem szivarzol, de azt remélem, megengeded, hogy én rágyújtsak. A gondolatok rendbeszedésére a szippantás alatt lefolyt idő nagyon alkalmas. — Tessék — mondám s Gyula elkészítve a tea főzéshez szükségeseket, rágyújtott s elkezdte beszélni az említett levelek történetét. * * * Körülbelül három éve, mulatság alkalmával ismertem meg e levelek iróját. Azt hiszem érteni fogod ebből, hogy ez iró: nő, s-e. levelek: szerelmes levelek, Ida igen szép volt. Kék ruhája, piros rózsával mellén, mondhatom, jól illett halovány arczához. Az est nagy részét vele tö}

: fém. s ez idő ugyancsak gyorsan és kellemesen folyott. Jegyezd meg, hogy imádom a szellemes nőket, s Ida szellemes volt. A mint ilyenkor rendesen történni szokott a báléji visszaemlékezések, s igy Ida képe is erősen foglalkoztatták lelkemet, de a behatás mindinkábbb gyengült, mig végre csaknem teljesen eleuyészett. Azonban a véletlen — mert másnak nem mondhatom — egészen megzavart. Többen voltunk együtt. Mi természetesebb, minthogy beszédközben mindenkiről s mindenről előhozakodtunk.? Igy mondja egyik: Gyula! tudod-e, hogy Ida szerelmes beléd ? Örökké az ablaknál ül, várva, hogy te arra mégy. E néhány szó egészen megváltoztatott. Levelet irtam Idának, melyben egy kis reményért könyörgék, — gondolhatod, milyen az első levél — s azt másnap az utczán e szavakkal: »A mit el nem mondhatok, azt e levélben megtalalja« átnyujtám. A következő napra találkozót kértem s egyúttal Ítéletének kimondását, ő megígérte s én a hatásoktól izgatottan vártam a holnapot. Itt kezdődött azután a kölcsönös 'szerelemfi r nek szokásos lefolyása. O biztatott. En mindig többet, arczképet, hajfürtöt, csókot stb. kértem; de nem vágok a kifejlet elé. Szerelmes költemények »Idá«-hoz czimézve gyakran láttak napvilágot; — néha versírással is foglalkozom — s én mindig szorosabb-szorosabb kötelékeivel a szerelemnek, lettem hozzá csatolva. E korból — mit a romanticismus korának mondhatnék — nincsenek leveleim. — Nézd! — Szakmám közbe — észre sem veszed, hogy tea fözödből a viz egészen leforrott. — Úgy látom jphban érdeklődői a tea, •mint elbeszélésem iránt, elkészítem hát előbb ezt, azután majd folytathatom. Néhány perez alatt mindkettőnk előtt ott párolgott a tea. Gyula nagy füstöt eresztve szivarjából folytatá: Ha visszagondolok, sajnálom, hogy ennek vége szakadt. Igazán boldog voltam, ha közelében lehettem s azt hiszem szerelmes válék bele. De hát semmi sem állandó a nap alatt! Idának el kelle mennie, hogy gazdag nagynénjének-segítségére legyen. A néni, mint hallottam, igen zsörtölődő teremtés s igy szivemből sajnáltam "*

J Idát , hogy el kell mennie. Kikísértem;" édes anyjával ment. A kikisérést ugy értsd, hogy anyjától félvén — hejh! pedig nem kellett volna! — útánnok kullogtam. Az elválás megtörtént,-csak szemmel mondhattam istenhozzádot, de az is — mit tagadjam — megtellett könynyel. Pár hónapig mit sem. hallottunk egymásról; illetve én néha egy-egy verssel adtam magamról . életjelt, de róla nem tudtam él-e hal-e. ? De ,',nincs oly rosz, a minek végére ne lehetne, menni" ö is hazajött, — hanem megváltozva. Többé nem az. a szerény kis lány volt, ki- elpirult a bóktól hanem kaczér teremtés, ki a bókot hideg főhajtással fogadta. Hozzám, különben ép olyannak mutatta magát, minő előbb volt. Rendes kísérője valék s ekkor kaptam e két levelet, s egy kis háromszögalaku s egy nagyobb hangjegy vonalakkal ellátott levelet mutatott. — Ugylátszik szüksége van a különféle levélpapírokra, mert bennök ugyancsak bövölködik — jegyzé meg keserűn. De olvasd. — Az a hangjegyes némi magyarázatra szorul. Verseimet kérte el, s azt köszöm' meg. Pihenés vagy szórakozás végett magam is távoztam innét, s bucsu csókot kértem. tőle. Arczkép, hajfürt akkor már volt, és — nem adott. Ez eset nagyon elkedvetlenített,. távoztam tőlök — mert a bucsulátogatás alkalmával tör-' tent — s másnap reggel indulandó valék. Az nap feléjök sem néztem, akár elfoglaltságból, akár sértve érzésből. Utam reggel ablakuk alatt vitt el s ö egy levélkét dobott lábaimhoz. Ez a piros szines, olvasd. . " Mire visszajöttem, ö ismét a nagynéninél volt, Megérkezésem tudva volt előttük s a pályaudvarnál anyja várt most tudom, hogy rám. Kérdi 54