Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-02-11

kedvezőbbre változott-e a helyzet?— Ha tehát a korcsmahitel káros befolyását a népjólétére korlátolni akarjuk, gátokat kell vetni magának a korhelykedés szenvedélyének, meg kell győzni a népet a pálinka ital egészséget és erőt rontó hatásáról ; de ezt szerintem csak társadalmi úton lehetne elérni; talán az állam által is protegált mértékletességi egyletek alakítása által, terjesztvén a népközött a józanság és takarékosság szeretetét. E tekintetben az egyház szolgái, a papság is sokat tehetne, ha egész buzgalommal csüggene a néperkölcsök nemesítésén. — Mert a vallási érzelmek 'cultiválása, még mindig nagy tényező a népjellem és társadalmi hajlamok alakulására. Pusztán törvényhozási uton, nem hiszem, hogy kivánt eredményhez jusson az ország. Orczy Gyula, orsz,képviselő. Fővárosi levél. (Egy na

ő

v halolt. — Uózsaláncz és vasbilincs. — Egy karpersci története. — Szegény tatár!) Ismét egy nagy halottunk van! Fiatal volt még és vidám. Szemeiben pezsgő életkedv, arcán gondtalan boldogság honolt, egész lényjókedv c« vidámság volt s amerre járt kinyíltak az öröm virágai, a szivek kitágultak, a vér pezsegni kezdett én a lelkeken mámoros bódulat vett erőt. És most nincs többé. Fiatalsága elhervadt, az életkedv kialudt szemeiben, s vele kihalt a jókedv és vidámság. Öröm helyett mindenfelé gyász és szomorúság; a sziveken bánat, a lelkeken bú: meghalt Carneval h erez cg! Sirba tettük, eltemettük. Es most siratjuk fiatal halálát. Mert ő nagyon kedves volt mindnyájunknak és mindnyájunk szeretetét osztatlanul bírta, hiszen elűzte lelkünk sötét gondolatait s elaltatta vidor pajzáusággal a szivek bánatát. Sokan, sokan kegyelettel fogják őrizni emlékét, különösen pedig azok, kiket rabságba ejtett, & kedves rózsalánczokkal kötözött meg, s akik felé most Hymen asszonyság (Vsak nem tételezzük föl róla, hogy magáról megfeledkezve, még be nem volna kötve a feje} nevet sokat igérő, biztató, bátorító mosolygással. Es mert a siron is virágok nyilunk, akként hajtanak ki Carneval herczeg hantjain azok a piros mosolygó rózsák, melyeket Amor gondoz, ápol, hogy

r aztán Hymen leszakaszthassa Őket s megfonhassa azt a híres rózsalánczot, mely némelyeknél soha el nem hervad, mindig mosolyog, illatoz; másoknál azonban átváltozik vassá, s lesz belőle rab-bilincs, melyet oly nehéz elviselni s melytől olyan nagyon- nagyon szeretnének egynémelyek megválni. * Ez utóbbiakhoz tartozik egy előkelő pár is. Ennél a párnál is vassá változott már az a bizonyos rózsaláncz, s minthogy ők már állásuknál fogva sem rázhatják azt le magukról, mindegyik a maga módja szerint iparkodik könnyebbé tenni annak elviselését. A férj erre keres szórakozást, a nő amarra, és bizonyára talál is mind a kettő, mert békességesen megférnek egymás mellett, s nem igen lehet, hallani ama bilincsnek zajos csörrciiését. A múltkoriban azonban mégis kiszivárgott a nagyvilágba egy kis pikáns történet, melyet e bilincsek csörrencse regélt el. A nőnek egy igen becses és értékes karpcrcczc volt veszendőben. Tűvé tették az egész házat, de nem akadtak rá sehol. Az ékszer családi ereklye volt s roppantul sajnálták eltűnését. Az úrnőnek eszébe jutott, hogy pár nap előtt egy este rajta volt az elveszett ékszer. Egy rendőrtiszt, kit a férj hívott a házhoz, elővette a cselédséget, szigorú vizsgálatot indított, mely azonban egyelőre nem vezetet eredményre. Azaz, hogy az eredmény mégsem maradt el, ami a kocsis vallomásának köszönhető. A kocsis ugyanis szintén kérdőre vonatván, kijelenti, hogy ő a kérdéses estén nem kocsizott ú'méltóságával, aki akkor egy bérkocsit vett igénybe. A bérkocsist nagy ügygyel-bajjal sikerült felhajsZolni, ez aztán azt vallotta, hogy ő semmit sem tud a kérdésben levő ékszerről, lessék azt a képiróutcza # számú házában keresni, ahova ő a méltóságos asszonyt amaz estén szállította. A rendőr elment a képiró-uteza * számú házába, s bekopogtatott egy igen csinos — huszárkapitány ur lakásán, hol az ékszert csakugyan meg is találta s visszajuttatta a méltóságos asszonynak. Pár óra múlva a férj fölkereste nem a huszárkapitányt,— mert erről ő nem hallott semmit! — hanem) a rendőrtisztet s jelentette neki, hogy az ékszer már megkerült, nejének egy ruhája zsebében volt, melyet amaz este viselt. . . A rendőrtiszt némán hajtotta meg magát s mikor a méltóságos ur eltávozott, nem állhatta meg, hogy el ne dörmögje magában: szegény tatár! Hevesi József Veszprémből. — 1883. február 10-én. A veszprémi kir. büntető törvényszék Mayerhoífer Ferencz zirczi kir. aljárásbirót, ki mint vizsgáló-bíró küldetett ki Olaszfaluba, testi sértés bűnügyében s a helyett, hogy a hivatalos bűnügyi vizsgálatot megejtette volna, a vádlott által megvesztegetni engedte magát, két és félévi fogságra, hivatalvesztésre és politikai jogának 5 évre terjedő felfüggesztésére Ítélte. A megvesztegetöt pedig, ki együgyüségénél fogva ugy szedetett reá, egy és félévi börtönre és 200 frt pénz birságra ítélte. Az ipartársulat a felállítandó ipariskola javára e hó 5-én tánczvigalmát rendezett a »Korona« vendéglő nagytermében. Várakozásnak nem felelt meg, mert csak 28 pár tánczolt. Ez nem a részvétlenségnek róható fel, hanem inkább annak, hogy e rövid farsangi idő alatt sok tánczestély tartatott, részint nyilvánosak, részint zártkörűek s igy a közönség mind erőben, mind pedig pénzben kifáradt. Bevétel kevés volt. Karnevál Lohócz-menet kedden d. u. 2 órakor kóborolta be a város minden ütezáit tarkánál tarkább öltözetekbe bújva s felczifrázott szamarakon nyargalózva. Néző közönsége tömérdek volt. A tűzoltó egylet bandája kisérte a bolondos menetet. Este pedig álarczos-bál tartatott a »Magyar kiraly« vendéglő termében. Igen sokan vettek részt benne. A nemzeti casinóban vasárnap tartott batyu-bál igen jól sikerült. A jókedvet csak a reggeli órák szakasztották meg. A veszprémi vasút ügyében február 8-án d. u. 2 órakor közgyűlés tartatott a »Korona« vendéglő nagytermében, hol szép számmal jelentek meg és a nevezett vasút kiépítésére a szövetkezet megalakult. Elnök: Paál Dénes; pénztárnok: Wurda Adolf; jegyző: Bezerédj Victor. A gyűlés Paál Dénes, Szabó Imre és Rosenthal Nándor urakból álló bizottságot alakított, kik még e héten Budapestre utaznak a magyar nyugoti vasút igazgatóságával a csatlakozás és egyéb ügyek elintézése végett. A szárny-vasut részvények utján fog kiépitetni egy-egy részvény 100 frt, számítás szerint 900 részvény fog kibocsájtatni. Itt az idő, hogy a város a töle kitelhető módon tegyen meg mindent, hogy e megindított ügy létre jöjjön a közjólét előmozdítására. A Bálint napi országos vásár f hó 72-cn lesz megtartva. Nemo. Városi közgyűlés, 1883. február 10-én. Woita József polgármester az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Misszory Ferencz, Kovács István, Koritschoner Lipót, Rikóty József, és Lázár Benő képviselőket nevezi ki. Elhalálozás folytán üresedésbe jött képviselő állásokra Veisz J. £., ifj. Fleischner Móres Stemer Iguácz hivatnak be. Dr. Lówy László megújítván a pápa-keszthelyi vasút tárgyában a mult évben tett indítványát, annak tárgyalása a jövő közgyűlés napirendjére tűzetik. Az utczák, csatornák stb. tisztán tartása iránt alkotott szabályrendelet a tanács módosításával elfogadtatott. Közvágóhidi szabályrendelet a belügyministerium által jóváhagyatván, tudomásul vétetik. A felsömezön emelt gazdasági épületre felvett 3000 frt kölcsön ügyében hozott közgyűlési határozat a törvényhatóság által jóváhagyatván, tudomásul szolgál. A megyei közgyűlés a várospusztája és tagbirtokára vonatkozó árverést azon okból nem hagyván helyben, miután az iratokból nem tünt ki az, hogy a képviselőtestület az ajánlattevők közt való szabadválasztást magának fenntartotta volna. Az árverési feltételek, melyekben ezen fenntartás határozottan benn foglaltatik, pótlólag beterjesztetni rendeltetnek. Az ebadó behozatala czéljából tett előleges összeírás szerint ezen adóból csekély jövedelem várható, a tanács az ebadó életbe léptetését nem látván pénzügyi eredménnyel kecsegtetőnek, kérdést intéz a közgyűléshez, vájjon az ebadó életbe léptetve legyen-e. Az állandó választmány az ebadóban nem pénzügyi, hanem rendőri szempontot tartván szemelött, az életbe léptetést anynyival inkább sürgetendönek véli, mert az előleges összeírás is felületesnek látszik. Az állandó választmány véleménye elfogadtatik. Gömbös László várpalotai lakos okleveles gyógyszerész egy Pápán felállítandó 3-ik gyógyszertár engedélyezése iránt folyamodott a törvényhatósághoz , melyre nézve a városi képviselőtestület is véleményezésre hivatott fel. — Az állandó választmány és az egészségügyi bizottság a kérelem ellen nyilatkozván, a közgyűlés titkos szavazással 38 szavazattal 33 ellenében a III-ik gyógyszertár felállítását ellenzi. A városi képviselőtestületnek az 1882. évi 30. szám alatt hozott azon határozatát, mellyel a pápai népbank ellen fennálló 1 j 58 frt betéti követelés 75°/

0-al való kiegyenlítése fogadtatott el, a megyei közgyűlés azon okból nem hagyván helyben, mert nincs kimutatva, hogy a határozathoz a képviselőtestület összes tagjainak általános többsége névszerinti szavazással járult volna. A jelenvolt 78 képviselő névszerinti szavazással egyhangúlag megerősíti a korábbi határozatot. Olvastatott néhai Váli Ferencz özvegyének szül. Jókai Eszter úrnőnek következő levele: Mélyen Tisztelt Képviselő Testület! Azon súlyos csapások és-nagy fájdalmak között, melyeket az isteni gondviselés szeretett férjem elvesztése folytán rám és családomra mert, jól esett bánatos szivemnek azon őszinte részvét, melynek nyilatkozatával Pápa város lakosainál általában, különösen pedig a város képviselő testületénél találkoztam, s a ?nelynek a városi képviselő testület a velem közlött közgyűlési jegyzőkönyvben is kifejezést adott. Fogadják becses részvétükért s boldogult fér' jeniről való szives megemlékezésükért hálás köszönetemet, azon őszinte óhajtásommal, hogy az isteni gondviselés óvja meg a t. képviselőtestület tagjait hosszú időn keresztül hasonló gyászos eseménytől, a mi ha majd mégis bekövetkezik, találjon családjuk részvétet minden fiemes szívben, érdemeik és a közügyben való fáradozásuk pedig találjanak elismerést és méltánylatot a hálás utódok emlékezetében. Köszönetem megújítása mellett mély tisztelettel vagyok stb. Tudomásul vétetik. Több birtokos a kis borsosgyöri III-ik dülő uton való gyalogközlekedéstól a vidékieknek eltiltását kérvén, a kérelemnek hely nem adatott. A magyar színész egyesület és nyugdíjintézet felhívása olvastatván, a közgyűlés a czélra 5 ftnyi adományt szavazott meg. kúlönfIléF

" I f Hofstetter Marián. | A bencésrend helybeli kis gymnásiumának kitűnő képzettségű, tanítványai által szeretve tisztelt és mindenki által, ki magas műveltségét és szeretetre méltó egyéniségét ismerte, nagyra becsült tanára, Hofstetter Marián f. hó 6-án elhunyt. Hofstetter Marián Károly 1852. évi mart. 57-én született Péterden, Veszprémmegyében. A rendbe 1871. szept. 8-án lépett, s az ünnepélyes fogadást 1877. jul. 22-én tette le, áldozárrá pedig 1878. jul p-én szenteltetett. J<?7<?-tól fogva a pápai róm. kath. kis gymnasiumban mint tanár működött. A t«ult iskolai évben kitűnő szorgalommal hallgatta a fővárosban az egyetemi előadásokat, hogy tanári oklevelet szerezzen; mit a kiáliott sikeres vizsga után el is nyert, de már nem örvendhetett szorgalma gyümölcsének, mert a rendházba megrongált egészséggel tért vissza és a tanári oklevél már csak halálos ágyán találta. A halálesetről tanártársai gyászjelentést adtak ki, és a székház gyászát az épületen gyásziobogó hirdette. A temetési szertartást f. hó <?-án d. u. 3 órakor Néger Ágoston apátplébános végezte számos segédlettel. A temetésre nagyszámú közönség jelent meg, köztük a papság, városi hatóság, a ref. tanári kar stb. A r. kath. gymn. tanuló ifjúsága gyász zászló alatt vonult ki. A koporsóra diszes koszorúkat helyeztek: a székház tagjai, az elhunyt tanítványai, a ref. collegiumban tanuló volt tanítványai, a Hofstetter és Hanauer családok stb. Az Örök világosság fényeskedjék neki! — A magyar szentkorona országai »vereskereszU egyletének pápai fiókja folyó hó 18-án vasárnap délután 3 órakor a városház termében rendes évi közgyűlését tartja, melyre az egylet érdekes, annyi pikáns részletekkel rendelkeznék, mint épen az etiquette a politikai világban! Akár nézzük a személyi etiquettet a politikai világban, akár tekintsük az igazán fontos, s sokszor az egész államlétre kiható államjogi, vagy nemzetközjogi etiquettet, — mindkettőnél igen sok érdekes példák vannak feljegyezve, melyekre mielőtt áttérnék, általánosságban csak azt jegyzem meg, hogy a politikai etiquette voltaképen a vallásból vette eredetét. A vallási czeremóniák az Istenség dicsőítésére szolgáltak, s mikor az Isten képére teremtett ember kezdett öntudatra jutni, csak nagyon természetessé vált, hogy a közte legnagyobbat, s legfőbbet, az isteni tisztelettel határos legnagyobb, s legfőbb czeremóniával illette. Maga a legfőbb hatalmat jelentő korona sem más, mint az Istent, fején sugarakkal ábrázoló képnek utánzata. E sugarakból támad a — korona. A politikai czeremóniáknak — mint a melyek hivatvák bizonyos cselekményeknek jelentőséget, súlyt kölcsönözni— jogosultságát nem lehet tagadni. Ezzel lehet legjobban, jelek által kifejezni ahalalmat. A hatalom, a fenség, mit például egy államfő bir, teljesen igazolja a fényt, ha miudjárt e fénynek azt az erőszakol tságát, mint annak idejében a byzanczi udvar, majd később a revolutió előtt a franczia udvar kifejtett, nem is lehet helyeselni. A keletről átvett udvari czeremóniák Diocletián alatt, Nagy Károly alatt, s Németországban II. Ottó alatt, midőn cz Theophano görög herczegnövel esküvőjét tartja, lettek kifejtve. Teljes szabályozást nyert IV. Károly bullájában, s V. Károly alatt pedig merev, szigorú értelmezésben részesül. Ez volt Ausztriában is divatban II. Józsefig. A többi államok XIV. Lajos franczia király udvari etiquettejét vették mintául, melyet I. Napoleon megujit, a júliusi forradalom ital és III, Napóleon felfrisit. «dopt Tagadhatatlanul legérdekesebb, vagy inkább legfurcsább a — spanyol udvari etiquette. — — A

gy ez etiquette szerint a spanyol királynak, vagy a királynénak esti 9-kor, s nyárban esti 10 órakor okvetetlenül aludni kell menni. S hogy ezt valamikor mily kérlelhetetlen szigorral hajtották végre, kitűnik ez azon példából, melyet Lunig »Ceremonial Theatro« müvének 336-ik lapján ir le, mely szerint II. Károly spanyol királynak első neje Mária Lujza, sehogy sem birt ez etiquettehez hozzá szokni, s igy akár hányszor megtörtént, hogy mikor még a királyné az asztalnál ült, csakhogy az udvari etiquette szabályainak elég tétessék, az udvari dámák egy része, mikor a lefekvés órája megérkezett, a királyné haját bontotta le, a másik része pedig észrevétlenül az asztal alá bujt, leoldották a királyné czipöjét, s erőszakkal vitték be öt a hálószobába! S a §. meg volt mentve ! ! — Sokkal nagyobb részletezéssel volt megállapítva, kik lehetnek jelen a király felkelésénél s öltözködésénél. A franczia királynál kétféle felkelés divott: a grand lever és a petit lever. Az előbbinél, bizonyos protectio mellett, még idegen is jelen lehetett. N e m e i t z »Sejour du Paris« czimü munkájának 385-ik lapján leirja, hogyan mehet be ily idegen a király öltözködő szobájába a király öltözködésekor. Ha elkésett, — mondja Nemeitz — ugy próbáljon az idegen körmével az ajtón kaparni, mig valami ismerős protector be nem ereszti őt! Nem kevésbbé érdekesek az étkezésről, a ruházatról szóló etiquette szabályok. Mind erről bőséges ismeretek találhatók Roussetnek Ceremoniel Diplomatique nagy müvében. A pápához lakattal elzárva vitték az ételeket. A lakat kulcsát a házi bibornok birja. Egyházi átok alatt volt eltiltva idegennek a pápa konyhájába bemenni. Előadó több példát hoz fel az étkezés etiquettejéröl, s többek közt ismerteti azon etiquettet, melylyel a spanyol királynak borivása jár az ebéd alatt. — — A fejedelmek házassága egész tömegét az etiquetteknek foglalja magában. Előadó behatóan illustrálja ezeket, a mint meglesz rendelve a fejedelmi sarjnak, a vőlegénynek az arczképe, mely sem szebb, sem rútabb az eredetinél nem lehet, s a mint a követ megérkezik a kiszemelt menyasszony szüleinek fejedelmi udvarába stb. A menyasszony az 1700. évben kiadott czeremoniális rendelet szerint jelen lehetett a megkérésnél, mely alkalommal a vőlegény miniatűr arczképe a menyasszony nyakába függesztetik egész ünnepélyesen. Egymást érik az ajándékok, kap belőle a követ is, s néha nem megvetendöt. Igy VI. Károly 1727-ben az orosz követnek, Menzikoff herczegnek, ki leányának II. Péter czárral való egybekelését közvetité, a siléziai cosel uradalmat adta ajándékba. Mindezeknél sokkal, sőt mondhatni egyedül fontosak azon etiquettek, melyek komoly államjogi, vagy nemzetközjogi actusoknál követeltetnek. Itt egy etiquette-sértés könnyen háborút okozhat, mire szónok néhány példát emlit. Oroszországnak is csak azért volt háborúja Napóleonnal, mert ezt nem akarta a czár »eher frére«-nek, »kedves testvér«-nek nevezni. A politikai etiquette szerint midőn valamely koronás fő vendégül megy a másikhoz, először is ez adja a vendégnek az első visitet, s a »pas d'honneur«-t. A német császár, mikor még az összes kereszténység legfőbb fejének tudta magát, a világért sem adta volna meg a kellő czimet a többi királynak, — V. Károly, saját testvérének nem adta ezt meg, pedig az a magyarok királya volt. — 1683-ban, midőn a lengyel király Bécsbe ment, Leopold császár nem adta meg neki a place d'honneurt. — 1698-ban pedig, midőn I. Péter orosz czár jött Bécsbe, sokáig incognito kellett maradnia, mert a fogadási etiquette-en nem tudtak megegyezni. Ez etiquette néha a legkisebb részletig megvan határozva. Igy IV. Fülöp spanyol király és XIV. Lajos franczia király midőn összejöttek az 1660-iki congressuson, a congressusi terem közepé.i egy vonalat húztak, s a két király a két ellenkező oldalról egyszerre indult el, hogy a terem közepén, a vonalnál egyszerre összejöjjenek. János György herczeg, midőn a szász vál. fejedelemhez ment jr6/8-ban, márczius 18-án, csupa etiquetteből kicserélték egymás kalapját, melyet János György herczeg oly tiszteletben tartott, hogy az elcserélt kalappal rendelte magát — eltemettetni. Coriosus Alethophilus irja Tractatus de moribus, ritibus ac ceremoniis aulicis munkájában, hogy Crcgni herczeg két egész éven át veszekedett Krisztina királynéval, hogy ő a fogadtatáson, melyik székre ülhessen. Ily disputácziók nem ritkák. A választó fejedelmeknek legtöbb bajuk volt e tekintetben. Az uralkodók még saját házuknál sem akarták ezeknek jobb kezüket nyújtani. A bibornokok sokáig elakarták disputálni a mainzi, trieri és kölni érsekektől az őket megillető etiquettet, mig nem /7/7-bcn a pápa a nevezetteket pátriárkákká tette. E disputálás átszáll a — szolgákra is. Ehrenfried Schackvitz munkájában meg van említve azon hiteles adat, hogy /696-ban két »politikai nagy ur« kocsija összetalálkozván Parisban, egyik kocsis sem akart kitérni a másiknak, nehogy urát megalázza. Igy maradtak reggeltől délután 4 óráig, mig a városi hatóság el nem döntötte az utczai etiquette ügyét. stb. (Vége következik.)