Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-12-09
2198 Az 1876. VI. t. cz. 3. S-ához képest jelezem egyszersmind, hogy a megyei közigazgatási bizottságból a jelen év végével törvény szerint kilépő Ányos László, Csonka Ferencz, Kisovich József, dr. Sárkány Miklós és Szabó Imre közigazgatási bizottsági tagok helyett az uj tagok szintén deczemberhó 17-én fognak megválasztatni. Veszprém, 1883. évi novemberhó 30-án. Br. Fiáth, főispán. Megyei közgyűlés, 1883. decz. 3, és 4.-én. Báró Fiáth Ferencz főispán az ülést meg nyitván, üdvözli a törvényhatósági bizottság egybegyűlt tagjait s midön a tárgyalás alá kerülő ügyek sikeres elintézéséhez eddig tapasztalt bölcs közreműködésüket kéri, egyszersmind jelenti, hogy az ülést megelőzőleg a számonkérö szék is ülést tartott s annak eredményekép örömmel hozza a törvényhatóság tudomására, hogy a megyei tisztikar tagjai kötelességüket lelkiismeretesen teljesítették: hátralék nincs s a mi legbensőbb örömére szolgál, — a mi 20 éves foispánsága alatt egyik föczélja volt, a tisztikar becsületes, Önfeláldozó törekvésével sikerült elérni azt, hogy az árvaszéknéi volt tetemes hátralék elenyészett, az árvaszék ügyei rendeztettek. — Mint a közigazgatásnak a kir. kormány nevében ellenőrzője, a tisztikar tagjainak működésükért meleg köszönetét fejezi ki. A megye főispánjának bejelentése örvendetes tudomásul vétetik és egyúttal a tisztikar tagjainak működésükért a törvényhatóság részéről is elismerés nyilvánittatik. Kellemes kötelességnek hódolunk mi is, ,mint a megyei élet hűséges megfigyelői, midön ez alkalommal kifejezést adunk abbeli örömünknek, hogy a várakozások, miket a néhány évvel ezelőtt újonnan választott árvaszéki elnök személyéhez fűztünk az annyira óhajtott siker elérése által teljes mérvben igazolást nyertek. A megyebeli árvák szent érdeke azok ügyeiben szerencsés kifejlést nyert, az évek óta felszaporodott hátralékok eltűntek, s az elintézett számok sokasága igazolja azt, hogy az erély, a pontosság és rendszeretet dolgában Takács Ádám elnök; az odaadó munkásság és szorgalom tekintetében pedig az árvaszék jelenlegi tagjai csekély kivétellel semmi kivánni valót nem hagynak hátra. Napirend előtt Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő tett kérdést a hirlapok azon hirét illetőleg, hogy a himlójárvány fellépett. Véghely alispán megnyugtatólag jelenti, hogy a hirlapok hirei túlzottak, s hogy nov. közepétől már egyáltalában nem fordult elő járványeset. Fenyvessy örvendetes tudomásul veszi a választ. Eötvös Károly a Soós Lajos veszprém városi árvaszéki ülnök öngyilkossága következtében felmerült aggasztó hirek iránt interpellálta az alispánt és stante sessione kért felvilágosítást. Erre Véghely Dezső a ház szabályokra való hivatkozással a deczember hó végén tartandó rendkívüli megyei közgyűlésre igért részletes felvilágosítást, mit a megye közönsége tudomásul vett. Békássy Károly indítványozza, hogy a Marich-féle mintegy 5000 frt alap, melynek czélja rablók üldözésében szerencsétlenül járt megyei pandúrokat és azok özvegyeit segélyezni, mint végkielégítés, aránylagosan osztassék ki azon megyei pandúrok közt, kik az állami csendőrség életbeléptetésével önhibájuk nélkül kenyér nélkül maradnak. A közgyűlés az indítványt magáévá teszi és bizottságot küldött ki, mely az alapítvány jogi természetét megvizsgálja és az aránylagos felosztásra előterjesztést tegyen. A bizottság áll az alispán elnöklete alatt, Békássy Károly, Pöschl Károly, dr. Kenessey Pongrátz, Ruttner Sándor, dr. Jánossy Sándor, Kopácsy Viktor és Kenessey Károly tiszti ügyészből. Dr. Láncz Nándor 40 éves orvostudorságánalc emlékére 2000 írt alapítványt tesz és annak kezelésével és adományozásával a megyét bízta meg oly czélból, hogy annak kamatai évenként egy a veszprémi gymnasiumban a 8-ik osztályt elvégzett és vagyoni körülményénél, valamint szorgalmánál fogva erre érdemes tanulónak adományoztassanak. — Az alapítványért jegyzőkönyvileg elismerés és köszönet nyilvánittatik és annak kezelésével a megyei magánpénztárakat kezelő választmány megbizatik. Központi választmány tagjaivá megválasztattak: — Békássy Károly 38,— id. Gaál Lajos 38, — Kenessey Károly 38, — Kenessey Pongrácz 38, — Kleczár Ferencz 38, — Kőrössy Lajos 38, — Kopácsy Viktor 38, — Konkoly Lajos 38, — Kovács Imre 38, — Purgly Sándor 38, — Rosos István 38, — Dr. Sárkány Miklós 38, — Tóth József 38, '— Virág János 38, — Ányos Tivadar 37, — Auerhammer Ferencz 37, — Dr. Fenyvessy Ferencz 37, — Fülöp József 37, — Horváth Lajos 37, — Kemenes Ferencz 37, — Lévay Imre 37,'— Dr. Pillicz Benő 37, Ruttner Sándor 37, — Tóth Ede 37, — Véghely Imre 37, — Csolnoky László 36, — Véghely Dezső 36, — Horváth Mihály 35, —Szabó Imre 33, •— Eötvös Kánoly 20 szavazattal. Nyitramegyének a tűzkárok elleni kötelező állami biztosítás érdekében küldött átirata tudomásul vétetik. A tárgyalásnál Fenyvessy Ferencz felhívja az alispán figyelmét a megye egyes részein a népet könnyelműen félrevezető biztosító társaságokra. Véghely alispán jelenti, hogy éber figyelemmel fogja kisérni az ügyet s egyúttal indítványozza, hogy a megye írjon fel a kormányhoz, tenné lehetővé, hogy a biztosító társaságok a megyében tett biztosításokról küldjék be a statisztikai adatokat. — Eötvös Károly nem pártolja Nyitramegye átiratát, de Véghely indítványát elfogadja. Ugyancsak Nyitramegyének az izgató szláv lapok postai szállítás kedvezményének megvonását kérő átirata tárgyalásában Eötvös és Devics József kanonok vesz részt. Előbbi felhozza, hogy az esztergomi szeminárium néhány szláv tagja irogat ily lapokba, mit Devics rektifikál. Somogy vármegyének a fegyvertartás, fegyver és löszerárulás megszorítása tárgyában alkotott szabályrendelete az alispánnak és tisztiügyésznek adatott ki, hogy ha azt a helyi viszonyok által indokoltnak tartják, szabályrendelet tervet dolgozzanak ki és ezt a közgyűlésnek mutassák be. Pápa város képviselőtestületének a kís-borsosgyöri dülö ut betiltására vonatkozó határozatát a belügyministarium megsemmisítvén, a városi tanács újabb határozathozatalára utasitatott; egyúttal kimondatott, hogy a városi tanács határozata az alispánhoz, ennek határozata pedig a közigazgatási bizottsághoz felebbezhetö. íróiak és iH, Megjelenj. Shakespeare Vilmos, Hugó Viktor ulán irta: Ugodi (Lukácsok) János, egykori orsz. képviselő. 271 lap kettős hasábbal. Ara k é t (2J forint. - Valóságos u ni cum. Egyetlen könyv a foaga nemébeu. A mai világ leguagyobb s legelső költő királya itt pazarolja el, vagy ki, összes z9euijét, mint a gazdag anyatermészet, mely sohsem fukarkodik, hanem bő s kiömlő mértékkel szórja az áldást —-} mivel kikerül 1 . . Valóságos ten<r Cr — {ic eVizmeteUger — melynek hullámain elegaus kecsesei, még elegánsabb gondolán ringatózik a lelek, a szellem, nem jajveszékelve a huiláiiitorkolat és hulláinmélység láttára, hanem játszva, mint valamely tündérke, a ki mindig kacsint, mindig mosolyog arról a kis kocsiról, melyet pókháló-szerszámba fogott tarka lepkék húznak, s egyenesen a nap felé röpülnek, ezen csoda ős lényhez, mely őket sugaraival uemzeltc, « melyeken oly gyorsan repülnek, mint épen maga a napsugár, azaz: minden perezbeu csak negyvenezer niértföldet! .... A költő tintatartója gőzölög , mint valami tűzokádó tölcsére; .^zeniében láng; homlokán tüz; arczán az ihletség; agyvelejeben a pokol és menyország; szivében a fzeretut, ez a hatalmas, egyetlen és igazi reformátor, mely még E jéghegyeket is elolvasztja, s paradicsomot teremt a gránit szikiák ölen. . . Oh költészet! te vigasztaló édes anyja az elnyomott népeknek ! . . . A népek előbb énekeltek és csak azután hadakoztak a gondolat előbb lett, mint a cselekmény!.. Ki veheti aztán rosz néven hu a lángleikü költő az eszményi világ csodáit tarja föl, mik talán már élnek, vagy élűi fognak, de ha nem léteznek is, még is mindig édes, részegítő mámorát fogják képezni a költők álmainak, azon sok búnak bánatnak, öröm, szenvedély és rajongásnak , mely nélkül , az élet s e ni m i és melylyel az élet együttvéve — m i n d e 11. Mi több: egy f ö, tele eszményi kepékkel, tündér álmokkal, ihletség, — szeretet s uz emberiség boldogitásábau való rajongó odaadással. Jól tudjuk , ' l0 gy jelen müvet sokan nem értik. Nem a mi hibánk. De az értelmiségnek joga és kötelessége megérteni. E mü az értelmiség hévmérője A ki ezt nem érti: az értelmi a I a c s 0 a y s á g szánandó porában hentereg. Nagyon csalódik a ki azt hinné, hogy itt csupán, és egyedül S-ről vau a szó. Nem .' . . Itt egy nyilt színpadra állitvák a világ óriás szellemei, egymás mellé és egymás utan századról századra, szörnyű négyezer év lehozása után! . . Bizony ez maga i« egy nagy tündérálom, és mégis: a legfelségesebb fölébredés — mert való ! , . . Első Horner. „Valóságos óriás. Költő és gyermek egyszerre. A világ még csak születik, s ö már énekel. Ó, e világ hajnalnak csattogó madara; Ő a regg sziiztisztaságával bir, s úgyszólván nem ismeri az árnyat— M. i c h e 1 A 11 g e I o monda: „M i d ő 11 H 0 mért olvasó m, ugy érzem, mintha busz lábbal nagyobb lenné k 1 ' — Horner a h ő s k ö 11 e m é n y kezdete ! A másik: J ó b a dráma kezd ő j e. E csira , marig is coloszus. E költemény rémséges nagyszerűsége abban áll: hogy itt a nap bal végzetü. Itt már nincs többé reggel , mint Hoinérnál , hanem forró égető dél. A pusztára függőlegesen leeső érczsiigarak alatti halálos kimerültség vonul végig cz izzószerü költeményen !. .. Elvégre Jób szemétdombja : Kris ztus kálváriájává lesz! Azután jön Eschylos, e nagyszerű és 1 rettenetes ember, a Halamini csata egyik hőse, kinek müvei olyanok, mintha egy szemöldök-ránczot látnánk a nap fölött! . . Az istenek közül a sötétebbeket, a gyászosabbakat választja, s „Lelánczolt Promot heusábaii" a szabadságot az istenek zsarnoksága elien védi. Milyen küzdelem ez ! . . . Továbbá I z a i á s, ez a szünetnélkül mozgó menydőrgés! Ö örök kortársa a bűnöknek melyekből alján szolgák nőnek ki. * a gazságoknak, melyek királyokká lesznek! Ezechiel a fakó látnók, kinek gondolatához az ordítozás illik, s megjósolja a szabaddá levő j,-, vöjt Óa fejedelmek nyomait kisérlgető gyávákat megreszkedteti. gyomrába v.etvén azt mit ezek lel kök be. E rettenetes és bepiszkolt szájból ragyogó költéwzet hangzik le. Es mikor már haragját kiöntötte: gondolatokba merül, s uz emberiségünk a láthatár szélén egy, folytonosan növekvő kék eget mutat meg ujjával. — Lu ere ti UH, a nagy homályosismeretlen: a minden! Tehát benne a határtalan van. A világ első geographusa,- és utazója, a kimondhatlan nevű városok s országok föltalálójn, ki vallásos midőn a poranyt szemléli, s kétkesdi midó'u az űrbe néz. Mikor aztáu már mindent látott, megöli magát: kíváncsi volt a sötét ország iránt, belép a koporsóba, s e sötét bárkába temetkezve, végig u S /._ sza az ismeretlen zajongó hullámait. — Juvenál: Lucretíus a v i I ág egy e t e m; Juvenál pedig a hely És p.dig milyen hely: Róma! ketten együttvéve képezik ama kettős hangot, mely a városnak és világnak harsog. .,Urbi et Orbj!".. . . Tacitus a történetíró . . . maga elé idézi a Caesarokat, e go* noszokat s tetten ctdpi őket. Ti bér. Caligula^ Claudius és Nérót, a római birodalom e négy ördögét festi le, — és hogyan! 0 biztosan és határozoitln talál, mint a megtüzesített bélyegvas. Janón a szüz-aggastyán. A férfiúnak összes forró, reszeld füstié s titokszerüvé vált vére pezsg fejében, midőn' a látmányokba merül. Jézus szivén nyugodván az utolsó vacsorán, méltán mondhatta: ,,Fü lem hallotta az Isten szivének verés éti"' Apocalypsisát olvasva ugy érzi az ember magát, mintha valakitől hátba löketnék. Egy félemeleten nyiladék körvonalai zavartalan rajzolódnak le, borsódzás szállja meg hátadat, s mégis akaratod ellenére bolévonszoltatol. Ha János e z e 11 k i v ii l s e m m i mással nem bírna mégis vegh étlen lenne . . Pál: az egyházra nézve szent, az emberiség előtt nagy á megtérés egyúttal isteni és eihberi csodáját képviselvén. — Ví\ az ő fölséges esése után fölkeit, fölfegyverkezve a régi tévelyek ellen egy villám-pallossal a kereszténységgel, és kétezer évvel utóbb fölkelt szinte a világosság által leveretett Francziaország, villogtatva kezében kifent, öldöklő kardját a' — revolucioit! — Dante! ki által az eszmék az emberekben szenvedni s büubó'dni látszanak! Miután a pokol fenekét érintette, tovább vájja azt, keresztül hatolván a végtelenség másik oldalára. A mit Juvenál a Caesarok Rómájáért tett, azt tette Daute a pápák Rómájáért csakhogy ez annál sokkal félelmetesebb biró; Juvenál elitéi, Dante kárhoztat. Jaj azon élőnek, kire szemeinek kimagyarázhatlau fényét yeti!.. Minden lángelmének megvan az ő találmánya, vagy felfedezése: Rabelais u hast találta föl A hasnak, mint istennek neve: S i I é 11; mint császárnak: Vi teli us, vagy cár, mint állatnak: disznó. A világ ép ekkor reformál Rabelais pedig röhög és még hogyan! A hatál az asztalnál ül. Az utolsó csöppót az utolsó fohásszal issza meg. Egy véghaldoklás poháröblögetés mellett ez fölséges. A bél: hurkakirálv tt ' Hát Cervantes? 0 a nemes ember vidám humora, hasonló a papok joviálitásához. Bölcsészete a regéit >..M komikai ösztönnel van összekötve. Bírja a teremtő erőt, a felfödőző erőt, és a képzelődő' erőt. Sancho Pauza és Don Q u i chot te a lovagok Szamáron ülő juhászokká változnak át. Elvégre pedig Shakespeare! Micsoda ő? 0 a föld. Lncretius a világűr. Shakespeare pedig a földgolyó. A világűrben ben van a minden; a földgolyón pedig;: az ember . . Lucretius van; Shakespeare pedig cl Shakcspeareban a madarak énekelnek, a bokrok zöldölnek, a szivek szeretnek, a lelkek szenvednek, a felhők bolyongnak, a hideg és meleg változik, az ej leszál|, az idő repül, az erdők és népek beszélnek s a nagy örökálom egyre hullámzik — Homér é$ relém kölcsönöz, egyenesen az Uri hölgyhöz: Emeld fel bájaidnak zászlaját — mindent a nőtől vár.— Nincs fenséges nő alakja történelmünknek, kit ne versenyeztek volna a magyar költök megénekelni s ha kifogytak a történelemből teremtett a költői képzelet „Szép Ilonkát" „Lillát" Kund Abigélt Katalint s kitudná megnevezni csak Jósika, Eötvös, Jókai női alakjait. Nem csak állandó tárgya a nő a magyar költészetnek , hanem mint említettük eszményítve vitetik át a költészetbe , s felemelve a reális lét köréből az eszményi világban nyer polgárjogot. — Arany, Toldy szerelmében Rozgonyi Piroskát, „a mély érzésű és erős lelkű nőt" „e pünkösti rózsát" „bájul tűzi dala homlokára.'' — Rozgonyi Cziczelét fenséges alakban cs fenséges érzelemben látjuk feltüntetve, tenger zöld ruhában, pánczélos kebellel, a csaták zajában: élve halva mindig férje közelében óhajt lermi; ö viszi a gyönge nő hajóját az éjben. Erős lélek a gyönge testben. — Kund Abigél rajongva szereti kedvesét, de tilja szemérme női büszkesége kimondani az igent. Ez a tragicuma a Rozgonyi Piroskának is. — Avagy emlitsem-e az anyai fájdalmat megérzékitve Ráchelben vagy a hazánk történelmének gyászos lapjáról megörökített Zách Klárát? — vagy a gyermekéért sóvárgó „Mátyás anyját."? Hát a népek mondavilágának állandó tárgyát a siron túli szerelmet, ',. miként látjuk jelentkezni Bor Vitéz arájában ? * Mint vágyik az éJö halni, miként követi kedvesének sirontúli árnyát, s miként egyesül a két lélek a siron túl/ Mysticus, kimagyarázhatatlan a lélek vonzalma! Avagy az „Egri kis leány"-ban, ki karddal kezében, mint galamb a marókkal ví megölt kedveséért, szűzi karáról piros vér csepeg s ki-siet kedvesét átölelni a siron túl. De kérdem van-e megörökítve szebben, az élet költészete: a szerelem, az a fenséges érze\ mint Katalinban? ki midön »Mint máglya ég a tele hold« Nyilt ablakából kihajolta (Várja kedvesét) »Alf mint kihajló falszobor Csak a köny mely szemébe forr Mutatja hogy még eleven« (Kedvese megjelenik) 5 Sokáig néma élvezettel ölelte Forgács Katalint Múltnak jövőnek kínja mind A perczek árjában veszett el.» Vagy a kifejlettnél midön megölik kedvesét Forgácsot «együtt hanyatlik le vele kit védő karja ölele« mint repkény az oszloppal.—Van-e meghatóbb rajza az igaz szerelemnek s fenségesebb nő alak mint Katalin ? Avagy Petőfi »Janos vitézében« a patakban mosó Juliska nem tündér országba kerül-e, »Hol örökös hajnal örökös tavasz van S élnek a szerelem édes esokjaival« de mikor az ember először leányt ölel, oly világ gyönyörét érzi, melynek a szép tündér ország csak árnya lehet. Még a gyilkosságban részes Agnes asszony is ki van emelve a bűnös légkörből, a nagy magyar költő »a rútat is szépen tudja előadni különösen az által, hogy tudja elő nem adni* — mond a nagy Greguss. — Szerinte Ágnes nem részese a gyilkosságnak »ki a tettet végre hajtá szeretője.« Arany mint szenvedőt mint az erkölcsi világrend által sulytottat tünteti fel s tudván, hogy a szép önmagában szép, a legszebb vonásokkal festi le. — Nem bűnös csak bűnhődő és szép, a bűnt feledve. — A szenvedő Ágneshez részvéttel közeledünk, hiszen neki csak fájdalma van. Meghatóan festi a mester ecsete Ágnes egyhangú életét. Holdvilágos éjjelenként,. télen nyáron, virradattól késő estig mindig csak mossa a leplet; a vér folt ott van. mert nemcsak a lepelre hanem lelkére is cseppent, —,' A lepel rongy lesz; az ében fekete haj összbe fordult, a szép menyecske sima képén ránezok verődnek, csak rögeszméje fiatal mindig és örök. »Oh irgalom atyja ne hagyj el!< Mélyen tisztelt közönség! Csak egy tud*, s, csak egy életphilosoph volt a világon: Madách Imre. A ki müvét átérzi az már öreg, a ki nem érti az még csecsemő. — Olvassátok el a multak gunydalát, Ízleljétek meg a jelen keserédes al máját s a jövő dalát megértenditek! Minden küzdelem csak pillanatig létezhető eredményt hoz létre az idő és tér végtelenében a történelem bizonysága szerint, ha nem az ész és sziv harmonicus közreműködésével ion létre. Adám az emberiség atyja reményteljes sóvár pillantást, vet a jövőbe s ím a kebel a tudás világánál kétségbeesetten roskad össze a hit karjai közé vetve magát. A hit fölemeli, a hideg tudás eltörpü , ama fájdalmas tudattal, hogy valahányszor zavarja a harmóniát »A mit rontni vágy Szép és nemesnek uj csírája lesz« A kétségbeesjett,a hit karjaiba borult Ádáméletet nyer, munkás hitet, ujjá születik. — Az Ur igy szól: i »Karod erős — szived emelkedett: Végetlen a tér, mely munkára hív, S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd Szünetlenül, mely visszaint s emel, Csak azt kövesd. S ha tett dús életed Zajában) elnémul ez égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete, Az érdekek mocskától távolabb Meghallja azt, és sziverén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni. E két eszközzel álland oldaladnál Balsors s szerencse közt mind egyaránt Vigasztaló, mosolygó genius.« A küzdelemteljes, viharos, fájdalmas létben a vak csillag polgárának két fényes csillag világit Madách szerint a hit és a szerelem, e n össze roskad a kebel; e kettő pedig fölemel. íme a sziv szentegyházzá lesz és benne oltár a nő. Van-e magasztosabb és józanabb világnézet, van-e toll mely jobban megtudja oldani az ember tragadiaját? Az emberi rövid de küzdelmes létben a tudás csak eszköz, de czél nem lehet, szivének kell éljen az, ki az elveszett paradicsomot felakarja lelni s nem a szivben lakik-e Isten, nem a szivben van-e a szerelem ? íme mily magasztosán áll a nő a magyar költészetben, Madách világ nézetében, ki minden írónál egy fővel nagyobb íme az emberiség anyja, ki kíváncsi, ha — — E sok ujulásban Nem lankad-e el nem veszit-e bája?« miként lesz az örök ifjú szivek ideálja, miként csap szivén keresztül mint vili ám Pharaó fejébe a nyomorgatott nép jajjá s úgy érzi a hatalmas zsarnok mihtha a világ kiáltana segélyt. A hitért küzdő Tancréd, a pogány Sergiolus a tudós Kepler s a dőre eszkimó; a nagy Pharaó s a nyomorult rabszolga': egyformán zária szivébe a nőt. A nő keblén még hallik az égi zengzet, üres csacsogását büvölten hallgatjuk «ki kérdi: Mit énekel a kis madár azért, ' Edes sejtésssel halljuk hangjait... • Bizony!- Csak gyöngeség mit, az erő szerethet..' A hit és Ja szerelem az emberiség két talizmánja/ mely közül bármelyiket veszti el boldogtalan földön futó marad. •— Az egyik tálizmán a flö mely a költészet himporával bevonva állandó ideálja marad az örök ifjú szivnek. — Hát a másik tálizmán hol van? Ki látta Istent, ki nein ismeri? Hiszen ott van a virághannatában, a fülemile dalában, a fájó lélek könnyeiben, a tiszta szívben. Hit által meg ismeritek. Jajj annak; & Istent nem ismeri, mert annak we nem tiszt *
