Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-10-21

X. évfolyam. IMeej ©lentit minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre [•ofonkínt rendkívüli számok is adatnak ki. szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Uermentetlen levelek, csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Of. FENYVESSY FERENC 44. szám. Pápa, S883C október 2! Előfizető si díjak. Egy évre 6 írt. — Félévre 3 frt Negyed évre í frt 50 krajezár. Egy szára ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után .5 kr, nyiUtcrbcn £5 krral szániítatnak.. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. P^paváros hatóságának és több pápai s pá Felelős szerkesztő : HORVÁTH LÄJ08. p a vidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Papa, 1883. ohiober 20. A jó gazdák szokása szerint városi ta­nácsunk is elkészítette a jövő évi költség­vetés előirányzatát, egybevetvén a kiadás mennyiségét a bevétel összegévei, nehogy tul terjeszkedjék költekezésében mint« takaró — a valószínű bevételekből várható fedezet — ér. Ámde a községek mint erkölcsi testü­letek nem tehetnek ugy mini az előre számító jó gazdák teszik, hogy csupán a saját bevé­teleik mérvével párhuzamban álló kiadásokat engedik meg maguknak . — hanem, hogy magasabb rendeltetésüknek megfelelhessenek — mint valamely kis állam — saját jöve­delmeiken kivül az adózó polgárok filléreire j s kénytelenek appellálni, — és pedig oly mértékben, mely az erkölcsi testület jóí fel— foglt szükségleteinek és a polgárok adózási képességének megfe 1 eI. A mi kis áííamunk — rendezett tanácsú városunk — háztartásának előképe, a köll­séffvelési előirányzat is csak alakilag felel meg a magán gazda előleges költségvetésé­nek, hogy t. i. először a bevétel összegez­tetik, s azután soroltalik fel a kiadás, — mig az állami költségvetés alakjában ez meg­fürilKva látható, — de lényegében teljesen poyez az államéval, mert a végeredménye ennek is deficit, — mit az adózó polgárok kénytelenek fedezni. Nem közönyös tehát a költségvetés lár­gyalnsa az adózó polgárokra, — mert felelte érdekükben áll. hogy a közszükségletek min­den irányban kielégíttessenek, — és hogy ok nélkül magas póladóval ne terheltessenek. — S mit.tapasztalunk mégis? Azt, hogy a köz­szemlére kilelt költségvetési előirányzatot nem tekinti meg senki és a közgyűlésen is alig van alkalmunk észlelni évek óta, hogy va­laki a költségvetés lényegesebb kéAéséhez hozzá szóllana, ós ez állal gyökeres reform intézkedéseknek vetné meg alapját: — azon­ban egész éven át nem szűnik meg a panasz, részint a pótadó százalékának magassága ellen, részint többféle szükséges intézmény hiányos­sága, vagy pláne nem létezése fölött. A közszemlére kitett költségvetés szerint rendes bevételkép előirányozva van: helypénz, malom, ház és korcsmabér, földhaszonbér és alapítványok kamata címén 19,933 forint, rendkívüli bevételkép pedig apróbb cimek alalt 9967 frt 15 kr. lesz tehát a rendelkezés alatti saját jövedelme a városnak 29,950 frt 15 kr. Az előirányzott kiadás pedig a következő: állami adóra 1882 frt 94 kr, tisztviselők és szolgák íizetésére 17692 frt, kegyadományra 150 frt, rendörök s szolgák ruházatára 804 frt 60 kr, iskolai segélyre 7400 frl, — is­métlő, ipar, polgári, lorna és rajz iskolára 2790 frl, óvodára 805 frl, szegények heti segélyére 5000 frl, faiskolára 400 frt, árvák tartására 738 frt, kórházi költségekre 2012 frt, adóbehajtásra 1405 Irt. leírásra 20000 ft. tiszti lakbérre 750 frt, irodai szerekre 720 ft, kamat és kölcsön törleszlősre 5287 frt 50 kr, napidíjasoknak és utazási költségre 860 frt, piaczi mérésre 32 ft, hírlapok, posla és lávir­dára 61 it, tűzoltó egyletnek 1380 "ft, utcza világilásra 1359 frt, építkezésekre 700 frt. épületek fentartására 1060 frt. vasúti vámra 1240 frt, vegyes kiadásokra 1481 frl S8 kr, előre nem lálhaló kiadásra 1000 frt, összesen 59166 frl 92 kr. ezt viszonyítva a 29950 fl 15 krnyi bevételhez, pótlék által lesz fede­zendő 29,216 ft 77 kr. A városi pótlék szá­zaléka leend az összes adónál 28%„ föld­adónál 1 6 / 10 %. ház és kereseti adónál l l / t0 °­0 . Vajha ez ismertetésünk méltó érdeklő­dést kellene az illetékes köröknél. Megyei közgyűlés 1885. okt. ij-én. Báró Fiáik Ferencz főispán a megjelent bizottsági tagokat üdvözölvén, a közgyűlést meg­nyitottnak nyilvánitá. Felolvastatott a megyei háztartás jövő évi költségvetési tervezete az állandó választmány véleményével együtt, melyek mindegyike lapunk előző számaiban már közölve lett. Ifj. Bélák István megyei biz. tag a hivata­los helyiséggel nem biró szolgabírói hivatalok helyiségbérének honnan fedezése iránt tett kér­dést, mire Véghely Dezső alispán adta meg a kellő felvilágosítást. — Ezután a közgyűlés a költségvetést az állandó választmány által tett módosításokkal és javaslatokkal együtt egész ter­jedelemben elfogadta. Olvastatott a belügyministernek a következő általános tisztujitások tárgyában kiadott, s lapunk­ban szintén ismertetett körrendelete. — A köz­gyűlés a jelen ülés napirendjére ki nem tűzött, nagy fontosságú kérdést ez alkalommal tárgyalni nem kívánván, azt a f. hó 27-én tartandó ujabb rendkívüli közgyűlés napirendjére rendelte kitü­j zetni. Dr. Bezerédj Viktor megyei t. főjegyző elő­terjesztő az igazolási választmány jelentését , mely szerint a megyei bizottsági tagok válasz­tásához kijelölt választási elnökök közül többen nem fogadták el a megbízást, ebhez képest válasz­tási elnökökül felkéretni határoztattak : — a nagy­vázsonyi választó kerületben: Virág János, a tótvázsonyiban: Mórocza Zsigmond, a kislödiben Bauer József, a jákóiban: Koller János, Takácsi­ban: Sághy Gyula, mencshelyiben: Fodor Gyula esztergádban: Kokály Imre, a teésíben Sebestyén József; —egyúttal felhatalmaztatott a megye alis­pánja, hogy az időközben netán lemondó válasz­tási elnökök helyett másokat nevezzen ki. — A megyebizottsági tagok választására f. évi novem­ber hó lo-ik napja tüzetett ki.— A községek szegény pénztári számadásai­nak tárgyalása alkalmából Véghely Dezső alis­pán a községek rendezéséről szóló törvény in­tézkedéseire hivatkozással hosszabban indokolt előterjesztést tett, a községek szegénypénztári kezelésének sikeres ellenőrzése tekintetében, mit a közgyűlés egész terjedelmében magáévá tevén, határozatilag kimondatott, hogy minden község képviselőtestülele a községek létszámáról s a szegények segélyezésének érdekében tett intéz­kedéseiről minden év végével a törvényhatóság elé tüzetes jelentést tegyen. Kimondatott, hogy a meglevő szegény alapok községi törzsvagyon gyanánt tekintessenek és igy reájuk nézve a köz­ségi törvény teljes szigorral érvényesíttessék és kimondatott végre, hogy azon községek, melyek szegény-alapjukat elköltötték az elköltött alapot visszatéríteni kötelesek. A soproni kereskedelmi és iparkamra 1882. évi föjelentéseböl. A közelmúlt 1882. cv méltóan csatlakozik az előző évhez, melyet annak idején közgazdasági éle­tünk újjáéledése, részint újjászületése fordulópontjá­nak jeleztünk. Az ipar cs kereskedelem terén újra­ébredt tevékenység szálai mindnagyobb területet há­lóznak be, s a pezsgő élet érvercsei mind hangos­sabban s hangoss'abban hallatszanak s azon halálos dermedtség, mely oly soká lebilincselé közgazdasági eletünket, mindjobban tünedezik, helyet engedve a céltudatos, erőteljes munkálkodásnak. Ehhez járul még azon örvendetes körülmény, hogy a kedvezőtlen s mezőgazdasággal foglalkozó népünkre nézve következményeiben rpenséggel meg­semmisítő hatású,rosz termésű évek egész sora ulán, Í883. évben végre, ha nem is minden s minden vi­dékre nézve, de általánosságban kedvező, sőt jó évet jegyezhetünk föl. Mert az őstermelés, főkép a gabona ne­műek termelése az elmúlt évben magasabb igénye­ket is kielégitetf, névszerint a szemes gabona szol­gáltatott kamara kerületünk legnagyobb részében , ugy mennyi- , mint minőségileg teljesen ktelégitő eredményt. Legnagyobb befolyással ezen örvendetes ered­ményre okvetlenül a felette kedvező időjárási viszonyok voltak. Az 1S81. év második felében száraz, ennek ősze megkönnyebbité az őszi vetés foganatosítását; mig az enyhe, lecsapódásokban szegény tél, a tava­szi munkát, melyet máskor a túlságos téli nedvesség s az annak következtében beköszöntő áradások s fakadó belvizek károsan befolyásoltak, nagyban elő­segité. Igaz, hogy a téli nedvesség hiányának s az aránylag egész tavaszon át tartott szárazságnak nem maradt el káros hatása sem, a mennyiben a maga­sabban fekvő vidékek vetéseit teljes fejlődésükben akadáiyozá s kamarakerületünk nagykiterjedésű rét­ségcit növekedésükben megakaszt;?, ugj', hogy az előbbiek csak gyenge termést adtak, utóbbiak pedig termelő saját szénaszükségleiét sem fedezték. Csak augusztus hó második felében változott meg az ed­digelé majdnem kizárólag száraz időjárás s ez idő­től fogva heteken át szakadatlan lánczolathan érték egymást a lecsapódások. Szerencsére ez időben a termés legnagyobb része már teljes biztonságban volt ugy, hogy benne valami nagyobb kár nem történt. A kapásnövényekre nézve pedig, melyek fejlődésük­ben tetemeseu elmaradtak volt, a tartós esőzések nagy haszonnal jártak, inig, sajnos, a szőlőkben nagymérvű, kárt okoztak, miután a szőlőbirtokosok, hogj' a mindenütt jelentkező rothadásnak elejét ve­gyék, elkorázott szüretre kényszeritettek, a mi a bor minőségét károsan befolyásolta. Az őszutó isméi száraz volt, kevés lecsapódással járt s ezáltal lehetővé tette ­az őszi vetések teljes befejezését. A mi a termelés mennyiségét illeti, ez az előző év termését tetemesen meghaladja. Nagy sajnálatunkra a termelés növekedését számszerint még csak megközlitőleg sem vagyunk képesek meg­állapítani, miután az előző év aratási eredményére nézve csak félig-meddig is megbízható adataink, hi­ányzanak. A termelés mennyiségének emiitettük te­temes emelkedése, egyrészt a fentjelzett kedvező időjárási viszonyokban, másrészt azon körülményben leli magyarázatát, hogy nagy kiterjedésű szántóföl­dek, melyek közel egy évtized óta szakadatlan viz­áradások s legyőzhetlcn belvizek által elvonattak az eke alól, a száraz időjárás következtében ismét mű­velés alá foghatókká lettek. Kivált a sorsüldözte Rá­TÁRCZA. IV. LÁSZLÓ, — Ballada. — Borul az ég . . . sötét az éj . . . Hull az eső, lassa?i cseppen — — Annyi fájó, nehéz sóhaj, Annyi bánat minden cseppben — Csillagtalan éjen . . . . . . Hogy könyörgék, titkon esdve; ,Ne menj, ne menj!" oh, hogy mondtam! . . . Ls itt hagyál mégis engem Sötét búban, nehéz gondban — Hűtelen királyom! Nincs nappalom, nincsen éjem, — Egy perczig sem lelem nyugtom; — Titkos, nehéz sejtelmektől Keblem nincsen soha nyugton — Mióta távozál! • . . László király, László király ! Oly rémes nekem az álom! . . . ~~~ Csöndes éjen, ?iéma éjen — Nyugtom ime nem találom — Tőled messze, távol! . Szép Mondola bú s keserv közt •Nem alkálik egész éjen, ... Némán eped, — sóhajt egyre — Olyan ájón, folyan mélyen — Viharos éjszakán . . . Süvölt a szél .,. . . hull az eső . . . / " "ios éjen, villám lobban ... -László király nyugton alszik ^őrösfsegi kémsátorban — Szép álmok lágy ólén. Zúg a vihar . . . villám villan Felhős éjen, sötét éjen; . . . . . . Megy Kemencse, megy sietve Csillogó tőr a kezében — Rút ármány szivében! . . . Újra villan, majd sötét lesz . . . Ott vannak mind . . . Árbocz, Törtei . . . Pirosan buzog fel a vér . . ., S véresen teszik a tőrt el A gyilkos szellemek . . És Kun László alszik mélyen . . . Nem is kél ő földi szóra; . . . Reá fényes, csillogó tőr Örök álmot, mélyet szóra — Kunok sátorában . . . . . . Emelkedik a bús hold is; — Vihar elállt, csak a szél sir: — — Hűtlen király, László király, Jobb lesz ugy-e a sötét sír, — Mint Édua keblei Kunok vészes sátorába A fogyó hold búsan 7iéz be: — — Lásd Édua sértett szive, Hogy elvitt a bajba, vészbe Mondola kebléről! íme László, hűtlen' király, Nem lészsz te hiszegő többé! . . . . . . László király, hűtlen király, Aludj' szépen, mindörökké — Csöndes sír ölében! . . . Zúg a szél a hegyek felől, . . . Felhők mögé bújik a hold — Szép virágszál, szép Mondola, Ugy-e rémes, rossz álmod volt — Éjféli órában ?! , . , Sivít a szél . . . siet az éj . . . Ver az óra halkan hármat . . . — Piros vérét, aczélunkon, Jer, vigyük meg Eduának — Balzsamul szivére! Pelrikás Mór. Plató és Madách*) Méltán ütközhetik meg e czimet olvasván bárki, kérdezve magától, hát ebből már mi lesz? De ha valaki ismeri az előbbi eszméit, — hogy müveit olvasta légyen nem is kívánhatjuk — s az utóbbi »Ember tragediaja« cz. drámai költe­ményét, azt hiszem csodálkozása s megütközése nem is leend. Ha volnának tán kedves olvasóim között, kik nem ismernék a föntebb emiitett író­kat úgy, hogy munkám czimet magoknak meg­magyarázni tudnák, szíveskedjenek türelemmel olvasni e kis értekezést s remélem ez magyará­zatul szólgáland. » A» respublika« — mondja Lewes — kétség­kívül Plató müveinek egyik legérdekesbike, ko­moly elmék vallják még ma is több rendbeli itt kifejtett ínézetét.« Az ember gyöngesége az állam alkotásának oka — véli Plató. Mett magamagát ki nem elé­gítheti, társadalomban kell élnie. S vágyainak netovábbját festi Madách, midőn igy szól: »Mjost már egész fö|d a széles haza, Közczél felé társ már most minden ember, _S a. csendesen folyó v szép rend fölött Tisztelve áll örül a tüdomany.« Avagy nem Plató eszméjé-e, hogy a philo­sophusok kormányozzanak*, s a másik osztályok, énjüket föláldozva, ezek szavának vakon enged­jenek. \ Plató szerint a költő!S számüzendök, mert" az istenségnek emberi, szeiv /délyeket s tökélet­•) A helyben „Nefelejcs", l h ml megjelenő if]uság f közlönyből. lenséget tulajdonítanak, a helyett, hogy róla helyes nézetet csepegtetnének a polgárok lelkébe; továbbá: mértéktelen vágyak festése által elerőt­lenítik a lelket, az emberek bűneit és esztelen­ségét híven utánozva irják le, túlhágják azon mérséklet korlátait, mely egyedül képes a lelket egyensúlyban tartani. Madách erre czélozva mily keserűen ir a költöiségnek az emberi életből száműzéséről. Adám, midőn a phalausterbeli tudós — mert tudni kell, hogy egy-egy része az emberiségnek összegyűlve közös munkaházban dolgozik — mu­tatja neki Homér művét és Tacitus »Ag-ricola«­ját, fölkiált: Hát fönnmaradt még e néhány levél A nagy napokból, mint végrendelet, S nem bírja mégis 'lángra gyújtani A korcs utódot, tettre- ingerelvén, Mely mesterkélt világtokat ledönti. Tudós. Helyes megjegyzés átláttuk mi ezt, A méreg, melyet rejt, nagyon veszélyes Azért nem is szabad olvasni másnak Csak a ki hatvan évet meghaladt S a tudománynak szentelé magát. A dám. De hát a dajka tündérdaljai, Ezek nem oltnak-é a gyönge szívbe Sejtelmeket: Tudós. Igen bizon ! s ezért Dajkáink a magasb egyenletekről, A mértanról beszélnék gyermekinknek. Rideg kép, de ez csak elseje, bevezetése a többinek. Plató ideálja a szív é3 lélek kimért egyen­súlya volt a boldogságról, s elitélt mindent, mi ezt megzavarhatná. A költészet és zene szerinte az egyensúly megháborítására tör, épen így a házassági szerelem is. S ezért - Plató szerint a férfit és nőt— nem saját hajlamuk, haXiem az. állam akaratából keli párosítani, amint véralka- . 44 i

Next

/
Thumbnails
Contents