Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-10-14

^ X. évfolyam. jVIesd elenilc minden v a s á r n a p, közérdekű sürgős közlésekre j.

or0

akint rendkivüli számok is adatnak ki. szerkesztőség- és kiadó hivatal főiskola utcz.i 215. szám. Bérmentetlen levelek, csuk isBier

t kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVESSY FERENC 43. szám. ^ ^ ^ ^ •w*^ w • • • . Pápa, 1883. október (4 Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Kegyed évre 1 írt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5. kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának óstSbb pápais pápavidékiegyesOlatnek h i v a t a ! o sTb

7

z I ön y e. Jégegyszer a segédjegyzői állás rendszeresítéséről. Ezen becses lapok október 7-iki számában valaki, a ki magát s. belüvel irta alá s en?

etii barátjának nevez, az ugyanezen Japok 39. számában általam a fenljelzelt tárgyban közlőitekre egy kissé idyllicus czim alatt vá|

;

.szt közöl. A vitás kérdések mérlegelésénél természetesen nem szokás súlyt fektetni arra, hogy az ellentétes érvekel kiirja, hanem arra/ hogy mit ir s minő érvekkel próbál győzni. A jelen esetben mégis igen nagy szolgálatot lett volna, ha ludnám kivel állok szemben s czikkiró optimislicus szempontból felvett álláspontját társadalmi állásából kimagyarázva kellő értékére szállíthatnám s annak tekintetbe veleiével czáfolhalnám meg. Így kénytelen vagyok a lisztéit ismeretjen barátomnak közlött érvelését követni s pontról pontra meglenni rá észrevételemet, annyival inkább, mivel ezen kérdés tulajdonképpeni lényegébe bocsátkozni jelen alkalommal nincs szándékom, mivel e kérdést a mccyei jegyzői egylet fogja legközelebb lánryni közé (elvenni s mint ilyen a megyei törvényhatóság, mini illetékes forum elölt fog elintézést nyerni, de nem volt szándékom azért sem, mert nem remélt módon tapasztaltam azt, hogy egyedül a közérdek szempontjából, tiszta szándékból telt s a viszonyok ismeretéből menteit felszóllalásaim, azok által kikel érdekel s kiknek szánva volt megérthetetlen indokból balra magyaráztalnak s ellenkezői eredményeznek, mint melyet czélul tűzlek, mire egyébiráni megjegyzem, hogy ezen megjegyzés nem « czikkiró felszólalására vonatkozik. Czikkiró álláspontomat pessimisticus szem pontból felvettnek mondja, s kijelenti, hogy azt nem helyeselheti. Hát kérem, hivatkozott czikkemben az 1833. évi 1.1. cz. 6. §-ával szemben minő álláspontot foglaltam el én? Első sorban is ugyanazt a mit tisztelt barátom elfoglal. Epugy üdvözöltem a hivatkozott törvénycikket, mint ő, ép oly helyesnek tartom s a jegyzői repulalió érdekében ép oly jelentékeny tényezőnek vettem mint ö. E tekintetben tehát az én álláspontom az Övével azonos. Különben megjegyezheti ellenfelem (hogy pro forma annak, nevezzem), hogy a pessimislicus szempont többször megfelel a valóságnak, mint az oplimisticus, mely ezt a „forgó" világot természetesen .,rózsa színben'- tolja. Azl mondja t. barátom, hogy nem áll az. hogy 400 frt volna a rendes jegyzők lizelése s ennek bebizonyítására felhozza, hogy ismer helyekel a hol a jegyző lizelése az 1600 forintot túl haladja. Hát hiszen ez igaz. Én is ismerek. Sőt ismerek olyat is. konyha az évi büntető postadíjakat s pénzbírságokat a jegyző fizetéséhez hozzá vcszsziik. csakugyan felrúg 2000 frtrai s. Hanem mit szólna ahhoz czikkiró, ha az iskolatanilók és papok díjjazásának elbírálásánál egyszerűen odavetnék a panaszkodók elé, hogy jogosulatlan a panaszuk, meri hiszen a győri püspök javadalmazása felmegy 60 ezer forintra is, a római pápáé pedig milliókra. Fenlartom azon állításom, hogy a megyei jegyzöségek hét tizedrészénél a jegyzők fizetése mindenféle néven nevezendő konvenlió és mellékes hozzászámitásával nem több mint 400 frt. Az a körülmény, hogy a megyében 30 segédjegyző működik, nem a jegyzők dús jövedelmére vall, melynek árán kényelmet szerezhetnek, hanem világosan mutálja a százféle munkahalmaz oly mérvbeni felszaporodását, hogy annak ma egy ember, korra való tekintet nélkül, megfelelni egyáltalában képtelen. Nem az a kérdés, hogy 30 vagy 40 kisegítő működik-e a megyében a jegyzők melleit, hanem az a kérdés hány van bejegyzett segédjegyzö. Azl, hogy az az egy évi gyakorlat határozottan kivihetetlen volna, én sem állítottam, tudván azon közmondás igazságát, hogy soha sem volt ugy. hogy valahogyan ne lett volna. De azt határozottan állítom most is. hogy ha a mai gyakorlat talajára helyeztetik az a paragrafus végrehajtása nem lesz helyes. Ezzel kapcsolatban felelek azon állítására is, hogyha segédjegyzői állás rendszeresítése foganatositatnék, ugyanannyi segédjegyzö lenne, mint jegyző. Az én czikkemböl lisztéit barátomon kivül más ki nem magyarázza. Maga e szó „rendszeresítés'*' és hogy az bir— tokarányábaii oldassék meg, kizárja az általánosságot, vonatkozhatik tehát csak azokra, melyek a kívánt fokot felmutatják. A dologlényege az, hogy vannak jó jövedelmű jegyzöségek és vannak rossz fizetéssel ellátottak, de melyekben ugyanannyi munka és dolog van, mint amazokban. Ezekre a nagyobb teherrel járó jegyzőT Á RC l A. A LÁNYKA SZOBÁJÁBAN. {Idyll.) Nincs senki itthon; — huss! a kis szobába Besurranok mint tolvaj sebesen ; Sétálni indult a kedves leányka S nevelőnő je véle begyesen : S mig ők a liget lágy útait járják, •l'.s ott Irén futkároz szabadon, A meglopom a kis szoba maganyát, Elábrándozva a kedves lakon. Leülök varróasztala elébe S keresem a tűt, mit kis keze fog, Látszik, hogy sokáig kínozták véle, S unott volt már, ledobva a dolog; Ltt ülhetett a nevelőnő szemben, ~~ Szokás szerint örökké korholá, — A pápaszem s kötés lerakva rétidben, Mi értelmét s kezét elfoglald. A himzőrámán csintalan mosolygva Kacsint felém a nyilas Amorett, Jól érzem, hogy szívem sebét gúnyolja, Mit ci hamiska gyilkos nyila vert] Te kis gonosz, de megbocsátok érte ^sak egyre kérlek, könnyű az neked, Őjj egy nyilat Ir.énke kis szivébe, éressen ő is, s. épen engemet. vi köszönt csicsergve a madárka, 'tezvén a virágok alatt, visszaszökdel kicsi kalitjába zeg csőrében a czukorrfalat, •vendezve szökdécsel körülte, >m rég kapta, még egészeit ép, 'ra a rózsák közé röpül le, getve halvány levelét. A szép virágok teljes díszben állnak Az ablakot belepve szabadon, A bűvös illat messze körbe árad, Bimbók mosolygnak szúrós ágakon, Egy díszkötésü könyv köztük kinyitva, Táti olvasás közt itt úgy feledek, A képzelet megszáruyalt andalogva, — Tündéries, csodás „virág regék.

ei A zongora is tárva-nyitva áll még, A kedves itt, e széken ülhetett, A zengő hangok elrezegtek már rég, Bámulnak a fekete hangjegyek, S mig én egy kis dali játszom elmerülve, Előttem a tanóra képe áll: Kis angyalom játszik e széken ülve, Mellette üt „taktust" a vén tanár. A kedves könyvtár gondosan kímélve. Reszket a jény aranyos czimein, S közöttük, — ezt tőlem kapa emlékbe' — Kéziratban az én rosz verseim; Az albumban az ő kedves arczképe, Istenem mily arcz, oh be szép szemek! Előbb anyja, s mint gyermek ő ölébe! Tovább meg ifjú, s tisztes Ősz fejek. S hol álmait tündérek szövik játszva. Körötte zsongva bűvös éjeken, Hallgatva áll a gyönyörű szűz ágya, Előtte ah, úgy elfogul szivem; Megcsókolom a duzzadt vánkost, melyen Éjjente édes arcza nyugszik, S a kis Madonna-képet a keretben A mely előtt estén imádkozik. Korán elhunyt édes anyjának arcza Ott mosolyog, ragyog az ágy felett, Mint éltében még, őrgonddal virrasztva, Őrizi most is- a szép gyermeket. Oh Madonna s te drága, égi szellem, ségekre kell — tekintet nélkül a javadalmazás mennyiségére — a rendszeresítést kiterjeszteni. Azokra, kik teendőjüket maguk végezhetik a segéd alkalmazása csak teher volna. Azt sem állítottam, hogy a segéd fizetése az adóvégrehajlási költségből fedeztessék, csak azl. mondottam, hogy segédjegyzö melleit a község maga levén képes állami adóját behajtani, s igy egy idegen végrehajlónak lizelendclt 2 -300 frt a község pénztárában maradván meg, ezen uj jövedelmi forrás pótolná a segédjegyzö fizetését. — Azt mondja t. barátom, hogy ily módon megteremtenénk e téren a proletár osztályt. Tehát a szegény nótáriusok kontójára nem sajnálja ha a megyében 30 proletár sedéd működik, hanem rendszeresítés mellett nézete szerint kár volna már. Az a hasonlala, hogy az ügyvédek sem kötelezhetők segcdlarlásra, ide rosszul alkalmazóit, meri ügyvédnél a segéd alkalmazását a saját érdekének szolgálata hozza magával, mig a jegyzőknél ezen kényszerűséget a jövedelem tekintetében meddő hivatalos dolgok felszaporodása köveleli. Az az állilása sem áll t. barátomnak, hogy eddigelé a vizsgázandóklól a gyakorlati bizonyítványt megkívánták volna, mert számtalant tudunk, hogy képesítési okmányt nyertek, kik valaha a közigazgatási vagy jegyzői irodában csak egy órai működésben lellek volna. A záradékban emiitelt korteskedésekre nézve nem tartozván szorosan e tárgyhoz, nem felelek, csak azt jegyzem meg, hogy ezen rákfenét a három évenkénti bizonyos választások szentesítették .,s a fejétől büzhödik a hal**'*—Télé elvnél fogva, hogy ezen társadalmi kigyót kiölhetnénk a fejét kellene öszszelörni. A segédjegyzői állás rendszeresítése iránt kifejtett nézelemet tehát fenlartom, annyival inkább, mivel czikkiró által felhozott s könynyen megezáfolható ellenérvek gyöngesége csak megerősített annak méltányosságára nézve. Iielessy Dániel A megyei tisztújilások tárgyában a belügyminiszter a következő körrendeletet intézte a megyei törvényhatóságokhoz : A megyék háztartásáról szóló 1883. XV. tcz. 16. $-nak rendelkezései a folyó évi marczius hó 22-éu 18231. sz. a. kiadott rendeletem alapján történt intézkedések, nevezetesen az által, hogy a megyék jövő évtől kezdve életbe lépendő uj szervezete megállapittatott, foganatosítva levén, miután ezen törvény további végrehajtása folyamán most már a 19. azon rendelkezésének érvényesítése áll küszöbön, mely szerint az 1870. XLII. tcz. értelmében ez évben bekövetkező általános tisztujitások, az uj szervezet keretében deczember hó második felében lesznek végrehajtandók, elérkezettnek látom az időt arra, hogy a megye közönsége figyelmét, a megyei élet egyik legfontosabb működésére, a legközelebb megejtendő átalános tisztújításra irányozzam. Tekintve azt, hogy a megyei tisztviselők választásának joga a megyei önkormánj^zat egyik sarkkövét, annak lelkiismeretes gyakorlása pedig ugy az állami közigazgatás sikeres közvetítésének, mint a helyes önkormányzatnak legfontosabb alapfeltételét képezi, örömest engedek tért azon me

ggyözödésnek, hogy a megye közönsége áthatva az ezen jog gyakorlásával járó felelőség érzetétől, hazafias kötelességének fogja ismerni, a törvény szigorú megtartásával minden igyekezetét oda irányozni, hogy választása csakis oly polgárokra essék, kik a közszolgálat érdekeire nézve, minden tekintetben legtöbb kezességet nyújtanak, mely meggyőződésem mellett, nem is bocsátkozván a közelgő tisztújítás fontosságának bővebb fejtegetésébe, csupán annak felemlitésére kívántam súlyt fektetni, hogy az ez évben megejtendő tisztüjitásnak kiváló horderöt kölcsönöz, s a megyék e részbeni felelősségét is rendkívül fokozza azon körülmény, mely szerint leginkább ezen tisztújítás feladata érvényre juttatni az 1883: XV. t. cz. rendelkezéseihez kötött s a fentidézett 18,231. számú rendeletemben is hangsúlyozott azon várakozást, hogy az ezen törvény alapján nyert szervezet mellett, a megyei intézmény a kor színvonalára emelkedjék s egy ujabb, eredményekben gazdag és áldásos korszak legyen üdvözölhető a megyék életében. A választás módozatai a törvény által szabályozva lévén e tekintetben még csak annak megjegyzésére szorítkozom, hogy a köztisztviselők minősítéséről szóló törvény szigorú alkalmazását eleve megnyugtató biztositékául tekintem annak, hogy a tisztújítás minden irányban kielégítő eredményt fog felmutatni. A törvény által megszabott határidőn belől megtartandó tisztújító közgyűlés napját, a megye közönsége van hivatva meghatározni. Ezen közgyűlést illetőleg, több megyéből hozzám intézett azon kérdés indokából hogy vájjon azzal az 1884. évre avagy a még jelen évre megbízatással biró törvényhatósági bizottsági tagok hiKi mindenütt, mindig körötte vagy, Te védd meg őt, a csábok, vészek elleti, Tartsd meg mindig ily tisztán lányodat! — Léptek kívül . . . egy édes kaczagással Irén jelenti, hogy megérkezett, Fölzendül rá az elnémult madárdal, — — No most menekülj, tolvaj, ha lehet!. . . Késő! az ajtón belebeg Irénke, Szűz tisztaság ragyog arczán, szemén. Meglát s pajzánul szól elembe lépve: — „Állj! meg vagy! Lám, egy tolvajt fogtam én." Erein. , I pUUBL Erről a bűbájos hangszerről akarok irni, mely nélkül a magyar zene olyan volna, mint virág-csokor rózsa nélkül, mint a Lukullus vacsorája a jelenkorban franczia pezsgő nélkül: hiányoznék a zamatja, az ize, a koronája, a java. Hogy abban a darab fában, hogy azokban a rézhurokban olyan szivhasitó érzelem van! Hogy azok az ütöszerszámaik oly bűbájosán tudják azt abból kicsalni! És hogy az minden izében magyar! Petőfinek költészetében benne zokog a czimbalom szava, az alföldi csárdának e siró-rivó lelke. A czimbalom őshazája Ázsia, s ha bár más nemzeteknél is találunk olyan hangszereket, melyek a czimbalomra emlékeztetnek, ez a hangszer azért mégis speciális magyar és tegyük hozzá igazi nemzeti hangszer. Hiszen a czimbalom — mint hiteles adatok bizonyítják — Mátyás király idején már el volt terjedve hazánkban. És azt a sirva vigadást, mely annyira jellemzi a magyar ember mulatását, a czimbalomból értjük meg. A czimbalom-szó akkor is sir mikor ujjong benne a jókedv. Es ez teszi olyannyira bűbájossá. Es valóban csodálatos, hogy ez a nagyszerű hangszer, mely egy egész nemzet egyetlen mulatságából sem hiányozhatik, csak most kezd terjedni a külföldön s csak most vivja ki magának a polgár-jogot a főúri szalonokban. Sokat, hogy ne mondjuk mindent köszönhet a czimbalom Sekunda V. I. udvari hangszerésznek, aki ugy látszik egész feladatául tűzte ki magának e hangszer tökéletesítését és e téren már busás érdemeket szerzett magának. Az a lendület, melyet a czimbalom az utóbbi években vett, csaknem kizárólag az ö érdeme. Jelesen a bécsi kiállítás óta van felköltve a külföld figyelme e speciális magyar hangszer iránt. Schunda ott több saját gyártmányú czimbalmot állított ki — még akkor pedál nélkül! — és a kiállításon egyre hangzott a czimbalom varázs hangja. j Képzelhető hogy elbájolta a külföldedet ez, a magyar pusztáról idetévedt syrén ha 5! A külföldi lapok egyre másra tul hezitálták egymást a czimbalom dicsösitésében. Schundát e siker arra ösztönözte, hogy tökéletesítse e hangszert és többféle kísérlet után 1874- ben sikerült is ez neki a hangfogó (pedál) alkalmazása által, mely találmánya az egész zenevilág részéről nagy elismeréssel találkozott. A czimbalom azóta a legmagasabb körök kedvencze lett. A csárdából egyszerre bevezették a fényes ragyogó palotába. Schunda a pedál-czimbalmot először 1 nemzeti szinház színpadán mutatta be (— ;zen a színpadon csak korszakalkotó műveket szoktak bemutatni! —) és a legfényesebb sikert aratta. A sajtó teljes elismeréssel adózott találmányának, a közönség pedig a czimbíalom tökéletesitőjét több izben kitapsolta,