Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-09-23

Äle gj eleu ilt minden vasáru a p. Közérdekű sürgős közlésekre ko.'onkint rendkívüli számok is adatna.c ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola i: t e z 215. s z a m Bérmentetlen levelek, isuk ismert kezektől fogadtatunk el. Laptulajdonos szerkesztő: Oi^FENYVESSY FERENC Pápa váró PAPAI LAPOK. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Kegyeú évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. II ird e í esek i hasábos petitsor térfogata után h kr, nyílttérijén íi."> krral számít a Inak Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. 1,1 83

"

8 k 6 S 1 ° b b pápai s Pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye pes élőid TÁRCZA. A NAGY UZSORÁS 1877. Nézzétek . . . ott jár meggörnyedve Nézzétek a nagy uzsorást, Gyorsan hanyatlik élet-kedve És ereje szemlátomást; Nem hagyja őt nyugton maradni A gyötrő lélekismeret, {Nehéz lehet annak meghalni, Ki oly sok embert tönkre tett, —) S jót nem tett teljes életében, Szegényen meg nem könyörült. Ki is telhetett tőle — éppen — Flogy nyomorúságán örült. Nem is volt soha jó barátja, O sem lehetett jó barát. De nincs is a ki szánja, bánja A társaság ez ostorát. Te vérengző, gonosz vadállat, Téged gazdagnak mondattak, Elég szégyen, elég gyalázat: Ha ilyennek állítanak} — Koldus vagy te, mert becstelenül Zsaroltad, loptad mindened', •— Az átoktól, mely rád nehezül, Attól vagy ám te oly beteg7 5 ha ér a kérlelhetlen végzet, Nem lesz sem testvér, sem rokon, Ki megsiratna s bánna téged: Az öröknéma hantokon. Pmdor Gyula. Buda ébredése. Karcz. Budavár szeptember közepén. A melyről szóltok: az a mull Buda Előre társak, elmegyek oda! Ur. Viiradi: „Buda ébredése " Esztendeje mult, hogy Bogyó embereit vezettem be színkörünkbe. *) Akkortájban operával biztattam az igazgatóval a mi budai svábjainkat, s én is azt hajtottam, hogy annak hangjára oda kerülnek a tágas színkörbe s végig nézik a minden izében magyar népszínművek bokor ugrós szoknyás, zsinóros paszomántos, ropogós csizmás és sarkantyús alakjait. De biz nem úgy lett! Az opera ott maradt Sopronban. Ez még hagyján, hanem csak a társulatnak szine java is ide kerölt volna hozzánk! És gyászba borult a magyar színművészet múzsája a Krisztinavárosban. Nagy koppanva megnyilik egy ezredéves sír. Buda vezér (a mi kedves daliás Abonyi Gyulánk) felcsókolta az álommézet a szunnyadó istennő szeme pillájáról. Eljött Krecsányi Ignácz derék társulatával, nem üttette a reklám dobját, nagy szerénységgel kopogtatott be, keveset igért — sokat adott! Elhozta „a kettős tavaszt, a'szép természet újult lombjait" — a szomorú allegória gyászos alakjától kiragadta a koldusok botját. Kivirágoztatását megígérte; szentül betartotta. Fakadt bimbó, mely feslö virággá csattant, szemünkbe mosolyog egyre a magyar színművészet dicsősége. S talpra is kelt ős Buda szinpártoló közönsége, látogatta nagy szaporán buzgalommal az előadásokat, s tapsolt, kitüntette kedvenczeit virággal, babérral, koszorúval örökzöld levélből, koszorúval színaranyból í Ez a mi színkörünk ily igyekvő buzgó társulatot rég nem látott. De biz ily változatos műsort, ily össze*; „Pápai Lapok" 1882. évi $2. száma „A bástyafokon." vágó minden izében kielégítő összjátékot mi is ritkán láttunk. Ott láttuk napról napra a jeles, kedélyes apaszinészt, s jellem komikust, ki helyt állt drámában, népszínműben, operettében egyaránt, láttuk mindennap a színpadon Németh Józsefet, e sokoldalú, nagy előkészültségü, szép szorgalmú színészt. Ringheim báró (Nagyzás hóbortja) Brummer György (Fokról-fokra) jobb alakitóra alig talált Némethnél. Brummer György szerepével vette jutalomjátékát, csak ott láttuk mennyire kedvencze közönségünknek. Felzúgott a tapsvihar, mely csak szűnni sem akart, majd óriási babérkoszorúk repültek lábaihoz. Képessége, kedve, ambitiója oda tereli az apaszerepekhez, ebben a genreben alkot igazán szerves egészet, itt van ö elemében. Erre vall Grainville-je. (A fehér házi nyúl vendége) és derék János bácsija (A falusiakban), mely szerepben vagy négyszer idézték nyilt jelenetben a lámpák elé. Némethet a népszínház igazgatója hívta vendégszerepre, operettekben lép föl, de hisszük, hogy nemzeti színházunk is meghívja majd hadd lássuk Mukányiját, Csorna bácsit, Bannai uramat, mely szerepéről Prielle Kornéliánk is oly elismerőleg nyilatkozott! »Es azok a töröl metszett eredeti népszinmüalakok! Zsigája (Czigány) Peti (Viola) Pintér Gyurka főangyalka (A jeles kompánia) Gelecséri pusztabiró mind mind megkapó alakitások. Játéka közvetlenségével, értelmes szavalatával, arczjátékával a közönség lelkéhez szól, fogva tartja: majd nevetteti, majd ríkatja. Gáspár apója boldogult Együdünk után egyetlen a maga nemében; felfogása is elüt a többi Gáspárokétól, taposalatlan utakon jár, Gáspár apója nem örül meg mindjárt, reá se hederít a kornevillei harangok kongására mikor a kísértetek viaskodását látja szelleme, akkor megbogzad, tokozatosan elborul elméje, gyűri lázas izgatottsággal, remegve a pénzt, futna, rohanna! »Patagucs volt a Kanári szigetek herczegnöjében, Sancho a királyné csipkekendöjében, láttuk azt a tehetetlen pipogya togyogó rövidlátó királyfi nevelöt és a holdvilághoz intézett couplet-i csak felcsendülnek fülünkben, azok a dalok, melyekkel oly kedves előzékenységgel tette lekötelezettjévé az én Budám szép hölgyeit. Abonyi Gyulát, társulatunk ez értelmes, szép tehetségű szerelmes hősét fájdalom ritkán láthattuk tulajdonképeni szerepkörében. Csak hiába, mindig a feszes tricót, a pikáns dal, mely bele hajol a sikamlósságba: az operetté, — ez vonzza a közönséget. Viola és Temesi Géza (Kornélia) személyében látta közönségünk, hogy kit bir e szép daliás alakban, ki felléptével, fesztelen mozdulataival, kerekded alakításával, érczes hangjával, mety a szentimentális helyeknél tud olvadékony is lenni (René király leányában), kifejező nyílt arczával: egy varázsütésre kedvenezünkké lesz. Salon szerepeivel pedig a vidéki színész leggyöngébb oldala — Lothair (könyvtárnok), Halmay (A falusiak) a szép tan tanára (Nagyzás hóbortja) a legkényesebb kritikus igényeit is kielégíti, önkénytelenül az a kérdés nehezedik lelkünkre, miért is kell a hivatottaknak elkallódniuk ott a vidéken ? A folytonos kóborlás, hurczolkodás csak megszüli az izgatottságot, megbénítja a lelket, csökkenti a kedvet, megöli a frissen pezsdülő egészséges kedélyt. Abonyink ott járt a vidéken boldogult Haíminkkal, osztoztak örömükben, osztoztak a czifra nyomorúságban egyetlen — kabátjukon. Férfikora delén, éperővel, eredeti alakító tehetséggel biró, szép szorgalmú színész; bizony megállná helyét emberül mindenütt. Mily sok derült, kedves estét szerzett Krecsányi társulatának nagy buzgalom derék komikusa : Rónaszéky Gusztáv. A színpadra lép, izeg, mozog a közönség helyén nevettében, elröppen sebtéhen gondja, megkaczagtat minden^ 40 Erdők Magyarországban. — Két caikk. — I. Az erdők pusztításának káros követkéz oényeire gyakrabban leltek figyelmeztetve lépek és kormányok. A hegyek csúcsainak és lejtőinek leta •olása által a jövő nemzedéket három csapás ?al sújtjuk: vizhiánynyal, levegöromlással ( Inlajlermékenytelenséggel. A leveleken történő elpárolgás folytán ledvesség nagy mennyisége terjed el a lég körben s a széláramlattól tovaragadlalván tá volabb eső földrészekre leverődik és azoki megnedvesíti, de az erdők védik egyszermin Ü lalnjt röglöni kiszáradástól és késleltetik leverődölt nedvesség rohamos elpárolgásá Míg tehát erdők födik a hegyeket, szakadat anul bugyognak a források s a palakok 1 lein száradnak, a folyamok vizbősége mindi ilégséges és a sikság lakói áldva tekintene [ távoli hegyek felé, melyekről oly jóléte riény árad szomjas rónáinkra. Ellenben mily siralmas változásokat ké ies egész országokon az erdők kipusztitás 'löidé/.ni, világosan mulatja Dalmáczia, Gö ögország és Spanyolország; az erdőpusztiUi retkes esztelenségét ez országok példáján egkonokabb önzés is láthatja. — A délame rikai vidékeken is az erdőpuszlitásl nyomba követte a légmérséklet kedvezőtlen megvál ozása. De Madeira a legszembeötlőbb példa iént szolgálhat erre: fölfedeztelésénél, midö lyönyorü erdőségek boritolták, határozottá ledvesebb volt, mint most; Socordiás nev lagy folyója, melyen egykor súlyos szálfáki ehetett a tengerre úsztatni,, csekély patakk orvadl össze, mely ellörpilésél néha-néli zórnyü áradással boszulja

s meg. Syriában, Kisázsiában és Görögországba zámos patak enyészett el az erdők elpuszlu ásával, a fák oltalmának megsemmisüléséve — Ha valaki talán avval vádolna, hogy ol vidékekkel példázgalok, melyeknek viszonya i tudomány •* .kevésbé ellenőrizheti; vegyii ekinletbe Schweiczot és a franczia alpokat, legpontosabb megfigyelések arról lanuskod iak, hogy a hegyek leiasitásával a patako isökkentek, az erdőségek helyreállításával is nét a palakok is előbbi állapotukat vissza nyerték. A franczia alpoktól íug»ő vidékek most évenkint jaj kiáltások kai hirdetik az intést, hogy olt, hol a légkör leverödései lassú beszivárgás által áldást nem hozhatnak, dühös áramokként pusztítják a tájakat, E tüneményt igy magyarázza Humboldt. A hegylejlök fáival és bokrozalával elenyészik azok gyöpje és mohazata is, nem marad tehát semmi, mi az eső vizét lefolyásában j akadályozza; a helyeit hogy lassú beszivár! gás által a folyamok szabályos vízállását biztosítaná, rögtön az esőzés alatt rohan le a kopár sziklákról s magával rántván a meg| lazult televényföldet, áradásokat idéz elő, meI lyek szörnyű pusztításokat visznek véghez. J Humboldt panaszt emelt azon vészes közö| nyösség ellen, melylyel erre nézve a tudomány i és tapasztalat intő szavát azok fogadják, kik— j nek ez ügyben erélyesen kellene inlézkedniök. i Az utolsó időkben tapasztalt áradások ujabb | bizonyítékai ama föltevésnek és tudományos ! magyarázatnak. 1 lígy földbirtokos nyer avval, hogy egy• két hegyoldalt lefásit s a távolabbi vidék ezI rei nyögnek az egyes ember gondatlanságának ! átka alatt. Az áradások szaporodnak és biI zonyára nagyobbodni s ismétlődni fognak ha• csak az erdőpuszlilásokat meg nem akadá1 lyozzuk. i Minthogy az erdők befolyása az ország ! jólétére oly nagy s oly mélyen haló: véleI menyem szerint a legüdvösebb törvények ! közé sorozhatok azok, melyeket ujabb időben ! az erdőkre nézve országunk nyert. Már most i csak arról kellene gondoskodni, hogy a jó j törvények alkalmazást is nyerjenek és ne i legyünk velők úgy, mint a kisvárosok a kídoboitalással: egész csomó jó rendeletet doboltál ki a bíró uram, hogy csáklya legyen a háznál , hogy hetivásárkor nem szabad szemetelni, hogy éretlen körlét nem szabad árulni, hogy . . . , hogy . . . s még hozzáteszi a kisbíró, hogy a ki ezen vagy amazon meglapasztallalik, 5 frt erejéig megbüntelödik. De azután ho<íy ki tartja ezeket a rendeleteket és ki nem. arra bizony soha senki sem Ha a jó törvények eredményét akarjuk látni és élvezni, ha általában az ország és a nemzet jólélét biztosítani szándékozzuk ; nemcsak arról kell gondoskodni, hogy sok zöldwl j Ul JÍHI^Udl], lIclilL-lll IIIIIUUU. vil

^J' U,C

0 JUUUfin n- ; arról, hogy már egyszer az erdökimélésnek isú í és az erdőfelújításnak némi nyomait lássuk, ös [ Állag véve a kamarai erdők jobb álla— : pótban vaunak, mint a magánbirlokosokéi s a dl. I községeké. Igen kevés város gondozza erdeit é_ ! úgYi mint Sopron és Szeben. Erdeink jóforad . mán csak ott épek még és üdék, hol azokan i nak pusztítása majdnem lehetetlen, részint a r- i »*>gy távolság, részint a pörös tulajdonjog miatt. L— j A bátor honvédek szerény síremléke Selmecz a i és Hodrusbánya közt már régen kopár lejtön r- i állana, ha a város és kincstár közt fönálló pör s- ' nem akadályozza a vidék gyönyörű erdejének :z. ' megsemmisülését. 3- A távolság s a közlekedés nehézsége ny i sem védi meg azonban mindig az erdőket, t- | Alig megy vasúti vonat Marmaros-Sziirol, ik. \ Nagyvárad-Kolozsvár, Liptó-Szenfmiklós, vauy bb Arad-Piski felé, melyen porosz sziléziai, va»y os ezeknél semmiben sem különböző más idegen • ügynökökkel az ember nem találkoznék, kik— y- nek beszédjéből csakhamar észrevehető, mily z- j pusztításokat visznek azok véghez a niesszeak ! eső erdőkben. S ki ügyel reájok? Idegenek IÍ- i meggazdagodnak országunk pusztításából; mit a- i gondolnak ők jövőnkkel?! Mit pedig e saját— á- i ságos vandálok tönkre nem teltek, azt meg; leszik szénégetőink, mint például a dombokon ág i Jászó fölött és számtalan más helyütt látható, e- i E mellett a legszomoritóbb még az, hogy ek | a hol egyszer az erdő kipusztult, hazánkban en ! alig láttam annak megújulását. Számtalan pél3st J dál hozhatnék itt fel, de elég, ha Abauj megye jó | haláraira s a Maros mentén Radnálól és ne ; Lippálól fölfelé terjedő vidékekre mulatok. LÍ- ! Az erdők befolyása síkságaink lerméo- : kenységére, légmérséklelünk szabályozására s en I egyálalán anyagi jólétünkre tagadhatatlanul ad j nagy, de nem kevésbbé tagadhatatlan, hogy ad > az 1878—ki erdőtörvényeknek daczára nem á- j veszszük észre az erdöpusztilások kellő csökön kenését, nem látjuk megújításuk foganatosítását, ik. ' T. M. !m ! Tanár beiktatás. jjf Lélekemelő ünnepély folyt le műit hétfőn a a helybeli ref. főiskola nagytermében. — Három l_ rendes és egy ideiglenes tanár foglalta el tanszéi_ két a százados fötanodában. QT; AZ ünnepélyt László József főiskolai egyházi gondnok nyitotta meg, nagy hatást keltei* szép beszéddel, melyben vázolván a nap jelentő ségét, felemiitette az okokat, melyek az új ta nárválasztásokat szükségessé tevék, —meleg részvéttel emlékezett meg Vali Ferencz volt főiskolai tanár és képezdei igazgató elhunytáról, méltatt • azon indokokat, melyek Szép Gábor gymn. tanárt nyugalomba vonulásra késztették, s felhozta azon megtisztelő kitüntetést, mely dr. Kársa István jogtanárt és közvetve a főiskolát, Kársának a debreczeni jogakademiába választása által érte. Szépen ecsetelte a tanári pálya fontos voltát, végül meggyőző érvekkel intézvén buzdító sz->.a l tot az ifjúsághoz, felhívta az újtanárokat szék foglalóik megtartására. Először Mokos Gyula tanitóképezdei igazgató tanár lépett az emelvényre, s felolvasóit i egy kikerekített vázlatot „a testi nevelés és iskola

1

' czimü nagyobb értekezéséből. Utána Sebestyén Dávid tanár értekezett „ positiv és negatív mennyiségekről a magyar in dalomban.

11 Végül dr. Fischer Lajos tanár beszélt „ német nyelv hasznáról." (Ez utóbbinak székfoglaló értekezését jövő számunkban adni fogjuk. A beszédeket a közönség és tanuló ifjusáj. többizben éljenzéssel kisérte. A székfoglaló beszédek elhangzása után tanári kar élén Antal Gábor, ez idöszerinti főis kolai igazgató, a következő beszéddel üdvözölt az új tanárokat: Szeretve tisztelt Kartársak! Őszinte örömmel üdvözlöm öltöket a pápai rel főiskola tanári kara nevében ez ütmepélj'es pillaiiatbar., midőn a főiskolai gondnokság' a tanári kar, a mérvei tisztelt közönség és a főiskolai ifjúság előtt szavuka adlak arra: hogy e főiskolában a köznevelés és köz oktatás ügyét igaz buzgalommal s kitartó hűséggel fogják szolgálni. Azon öröm érzettel üdvözlöm önöket a melylye fogadja a küzdelemben már már kifáradt bajnok sereg a közeledő elszánt és bátor segéd csapatot melynek megérkezése biztos kilátást nyújt neki a közös diadalra. Kérem is Istent, hogy engedje beteljesedni aí egyházkerületnek éa a tanári karnak az önök működéséhez kötött szép reményeit s legyen az önök munkás közreműködése folytán a pápai reform, főtanodai ifjúság tudományos és erkölcsi képzésének nagy feladata, elismerésre méltó lépéssel előbbre vive Önök nagyrészben már ismerik a tanári pályát é* tudják, hogy az mint életpálya sok lemondást, önfeláldozó buzgalmat s nemes eszmék után való törek-