Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-01-07

X. évfolyam I. szám. Megjelenik. iniiideti va

sár.nap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiíit rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcú 215. szám. Bérmeiitetlcn levelek, csaks i.s,nert kezektől fogadtatnak el. ' Laptulajdönos szerkesztő: OR. FENYVESSY FERENC Pápa, 1883. 7> PAPAI LAPOK. Előfizetési díjak:. Égy évre 6 frt. — Félévre 3 frl^ Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után o kr, nyiUtérben 25 krral számílatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LÄJ0 8. •y ~ -^^^ • rr^— "-1W^-" i^-rns vi rrr-^i . Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlön y e.| Pápa, 1883. január ü. Tehát benne vagyunk a vezércikkekkel, s .1 siónokok beszédeivel ékesen meggratulált „boldog új év^-ben. Sohasem önzőbb és hiúbb az ember, mint ax — új év előtt. Férfiasságot a — gyávának, bátorságot a — kishitűnek, erős jellemet — az ebben ingadozóknak, politikai erkölcsöt a politikai chameleonoknak, egy kis észt az eszteleneknek nem kíván senki senkinek. Talán el sem fogadnák ezt azok, kik arra különben ugyancsak reászorulnak, jellem, erkölcs,, ész nem kell senkinek! Csak „boldogi akar lenni mindenik. így kívánják az új évnek is a boldogságot. A jellem, az erkölcs és az ész diadal Dfipjai helyett megelégszünk 365 ..boldog" nappal! — Boldog ország! Hát ha van ország, melyre egy kis adag abból a sokat emlegetett boldogságból reaíér, csakugfyan Magyarország az. Itt épen az a baj, hogy bár mindenki akar, de nem bir boldog lenni serki sem. A társadalmi osztályok közölt fenálló helyes egyensúly elannyira megvan zavarva, hogy a nyugodt megállapodás helyeit mindenütt folytonos ingás jelentkezik. A iúlköUekezési mánia lepte meg valamennyi társadalmi osztályunkat. Senkinek sem elég a jövedelme; s így senki sem bir boldog lenni. Á kis „ténsúr*

w a tekintetes" úr haláráig mordult ki; s a,^,.nagyságos" úr a ..méltóságos" úr ösvényein érzi jól magát. Senki sem akar az lenni, a de szereti magát nagyító üvegen keresztül nézetni. Mini a fatörzs minden évben új gyűrűvel gazdagszik, úgy szaporodik minden évben a kívánság többet költenünk! A nagyobb kényelemnek, n finomúltabb fényűzés édeskés csábjának sok része van hazánk népei tűi— költekezési hajlamai előidézésénél! Hiába, az ember természete nem csak észből van teremtve, de — indulatokból is. Megírta már Plató is, hogy ax emberi szellemnél az ész a kocsis, mely két különböző vérű paripál hajt, melyeknek egyike a higgadt akarat enged a kocsis gyeplőjének s féktelen társát a vágyat. az indulatot szintén reábirni igyekszik. hogy engedelmeskedjék a kocsisnak, de e fékleien tarmészetü állat nem mindig engedelmeskedik/' és — ,.jaj a kocsisnak és lovaknak, ha l\ szekeret e makrancos természetű ló ragadja magával." Áz okszerűség receptje nem lehet más, mint: — túl nem menni a jövedelmen! A haladást, az elöretörekvést csak abban kövesse nemzetünk, a mi politikailag, közgazdászatiIsg, s társadalmilag hasznos. Mi sem volna kívánatosabb, mint ha a szellemnek mindinkább táguló körével nem járna együtt az erkölcsök és jellem ősi szép egyszerűségének elhagyása ; — mi sem volna kívánatosabb, mint ha a nagy népek ismereteinek, tudományának elsajátításáért nem adnók cserébe (drága csere) régi jó szokásainkat! Széles látkör, nagy tudomány és — egyszerű életmód korántsem zárják ki egymást. Diogenes nagy bölcs volt, s tudott — hordóban is lakni. Hagyjanak fel társadalmi osztályaink az ugy nevezett társadalmi állás követelte kívánalmak Örökös hangoztatásával. Nem egyéb ez előítélet, mint hitvány pirosító, melyre az egészséges arc nem szorul. Ám sajátítsuk el az újat, a szépet, a mire a magán és a közéletben szükségünk van, de maradjunk a régiek mind abban, a minek megsierzése vagyoni helyzetünk halárát átlépné. Regaldininek van egy szép költeménye „La farfalla

,i

, melyben egy lepkét ír le, mely otthon, az egyszerű kis virányban, fürödve az olcsó napsugárban, virágról virágra szállva boldog lehetne. De megszállja az ambilio. s a magas hegy várának fényes termébe vágyik, hová sem helyzete, sem életmódja nem való, s a hol megérdemelten csúful el is vész. A ki megtud lenni saját körében, saját virányában: annak meglesz a boldog új éve. Önmegtagadást kívánunk népünknek. Ekkor lesz igazán boldog, s igazán szerencsés! F. F. ti': ím A zár-óra. ez mind igen jó, mind igen szép. De még ezzel nem télietek sokat: — Zárjátok he a — lebuj.>kal!" .... ... Az egyesek és a társadalom jólétét, felvirágzását előmozdítani törekvő tisztelt megyei törvényhatóságunk egy szabályrendeletet alkotott az esti zár-órákra vonatkozólag, mely a belügyminisztérium által is helyben hagyatott, illetve megerősíttetett. Ezen szabályrendeletnek intenciója odairányúl, hogy a polgárok anyagi és erkölcsi léte a társadalmi rend és szellem niveauján továbbra is fenállhasson, illetve megtartathassék és a romlástól megmentcssék habár rendkívüli eszközök felhasználásával is. Törvényhatóságunk autonómiájánál fogva megtehette ezt, s helyesen is cselekedett; azonban, minthogy ember alkotása tökéletes nem lehet, úgy ezen szabályrendelet is részleg egyoldalú. Miért? Mert a szabályrendelet gondoskodott ugyan arról, hogy az egyesek s az összes amúgy is zilált anyagi helyzetének végromlása megakadályoztassák a pazar kiadások korlátozása és megszorítása által, — de kifeledé azt, hogy ezen jóra való törekvése által elvágta egyszersmint az utat az illető üzletemberek jövedelmi forrása elől, illetve az tetemesen csökkentetett a szigorú zár-órák begtartása által. Volt már egyszer ily- 1 nemű zár-órai szabályrendelet Pápa városát illetőié"- ! de"—mint éretlen szülött—csakhamar föld alá került, sjárta a tivornyázás világos virradtig; most azonban talán eléggé megerüsödve jött a világra, hogy állandó létet biztosíthassunk neki, föltéve, ha a hivatottak nem behunyt szemmel és bedugult füllel intézkednek annak erős alapra leendő fektetéséről. Semmiféle kár sem történik haszon nélkü'^ a kártszenvedettnek kiadást okoz, a kár helyreállt a

ii hasznot szerez. így vagyunk a zár-órákkal is. V

u

_ látók tömegének az élvezet szerzése, a lum ' okadalmának az egészség elrontása kiadással" ja,,^ig az illető üzletembereknek javára történik az, mer?" a pénzforgalma növekedik. Csakhogy sokaknál a pénznek ilyetén forgalomba hozása keserű utókövetkezményeket von maga után, nemcsak saját egyéniségét, de a család s igy a társadalom anyagi és erkölcsi érdekét illetőleg is. Kezdjük alulról. A házaló koldus tápanyaga a pálinka és kenyér; sok napszámos keresményének fele a pálinkáin megy fel saját gyomrát illetőleg, másik fele pedig családjával anyagi fentartásra; tisztelet a kivételeknek, de vannak sokan a középosztályban is, kik vasár és ünnepnapon délután kezdik, s folytatják másnap reggelig vagy délig, s azután alu.«-ziiak másik reggelig; de vannak viszont olyanok is, kik eljárnak naponként kaszinóba, vendéglőbe és kávéházba, s tiz- tizenkét óra-felé haza sétálnak, megtörténik ugyan elvétve, hogy a múlatás az cjfélutáuba is bele megy, de csak szolidan, s „nem rúgnak ki a hámfából", s igy nem is csinál zavart és senki nyugalmát sem háborgatja; ez utóbbiak tehát egészen törvényen, illetve szabályrendeleten kivül kell, hogy álljanak, mert hallgatag magukviseletével és kedvtöltéseik által sem saját anyagi romlásukat nem idézik elő, sem a szabályrendeletbe ütköző dolgokat nem követnek el, ezek ellen tehát kár volt szabályrendeletet alkotni, mert szabályrendelet nem létében is megtették ezen ártatlan kimaradásokat, meg most is meg fogják tenni, miután nem vétenek azzal senkinek sem; — hanem olt vannak a rabláncz gyanánt egymásba fűződő apróbb korcsmák és lebujok tömkelegben, melyek uemcsak az anyagi romlásnak előidézői, de az erkölcsiség mételyei és temetői, hol a legundokabb, legaljasabb tivornyák és orgiák űzetnek az ifjúság testi, szellemi és erkölcsi megrontására, s a szomszédok békés nyugalmának háboritására, holott ez utóbbiak jogosan megkövetelhetik a rend fentart.óitól, hogy a nyugalom zavarói szigorúan rendreutasittassanak és megfenyilessenek. . . Annyi apróbb korcsmája és lebuja van Pápa városának, hogy e tekintetben felülmúl valamennyi provinciális várost, ez pedig árnypontja és sülyedése a város tekintélyének. De hát kik ennek az okai? Azok, a kiknek épen hivatása mindazt, mi a közszemérem és közerkölcsiség megmételyezésére alkalmat nyújtana, meggátolni. Ha ezt mielőbb elérjük, s ha a szomszédok nyugalma az egész éjen át tivornyázók éktelen orgiái és kurjongatásai által nem zavartatik, vagyish a a szabályrendelet szigorú részrehajlaüansággal végre lesz hajtva, akkor az eddig tespedő anyagi helyzet ismét felfog virágozni, s a bün fertőjébe temetett közerkölcsiség megtisztulva fog új életre támadni. — A szabályrendeletet azonban a nagyobb vendéglők és a kávéházakra egyáltalán hatályon kívül kell, helyezni oly értelemben, hogy helyiségük engedély nélkül éjfélig, rendkivülibb esetekben éjfélután is nyitva tartathassák, mert: a nagyobb vendéglők és kávéházak tulajdonosai vagy bérlői úgyis oly felcsigázott jövödelmi adóval vannak megróva, hogy zár-óra nélkül is alig képesek annyi jövedelmet behozni, hogy az adót nagy nehezen lefizethessék, a bérletet pontosan kielégíthessék, családjukat pedig szeiény igényekkel ellátva fen tarthassák; mert, a nagyobb vendéglők és kávéházak látogatói csak is oly egyének szoktak lenni, kik nem annyira mulatási, — de szórakozási vágyból és a hírlapokban böngézés czéljából egy-egy „fekete" mellett tolják a néha unalmas estét előbbre, a kik tehát épen nem azok, kik bármi módon háborgatnák az éji nyugalmat, hanem rendes időben szép csendesen ballagnak haza; mert a jsávéházak, csak is 8—10 óva felé kezdene); 'benépesedni s igy (art éjfélig; de a szabályrendelet szigorúan tartassák meg az apróbb korcsmák, butikok és lebujok ellenében akként, hogy a fertálymester uraiméit a rend- és csend őreivel ne csak benézzenek oda, mint bolond Istók Debreczenbe, hanem minden szép szó. minden lekenyerezés; akarom mondani: lepohárborozás, lesörözés és leszivarozás daczára tisztítsák meg a helyiséget éji vagabundjaitól, s a legkisebb kihágás és rendetlenkedés a legszigorúbb részrehajlaílansággal fenyíttessék;— és a czirkáló rendőrök ne csak néhány utczát sétáljanak végig, továbbá néha felebbvalóik által ellenőriztessenek is, végre a társadalmi gépezet vezetői hassanak oda, hogy a pálinka élvezése, — ezen „ördögi találmány", mely az alsóbb néposztály anyagi és erkölcsi megrontására oly elterjedt mérvben uralkodik, mely szülő anyja minden rosznak és bűnnek, mely a „hajdan erős magyart" „rút Sybarita vázzá" varázsolta át ördögi bubájával, mely előbb- utóbb gyilkosa lesz az emiitett néposztálynak : butává tevén az észt, lomhává és restté a testet, korcscsá és nyomorékká az utónamzedéket, az állaton is alul aljasitja a vele élőt, s kiöl szivéből és lelkéből minden jót, szépet és nemest, mi az embert emberré íehetendéé, -- a legnagyobb akaraterővel korlátoztassék. Nagy Antal. ^ TÁHCZA. EGY FIÚCSKA SZÜLETÉS NAPJÁRA. A mit mostan álmodsz Gyermeteg lelkeddel, Rózsaszínűt, széfet, Jövőben azt vedd el Szeretetnek szárnya Fedezzen be téged ; Ne legyen a sírig Egy sötét emléked! A mit vesztél s vesztesz, Nyerjed vissza százszor; Véld, hogy minden zugban Éneklő madár szól! Üzsön a boldogság, Mint most te a lepkét, Pályádat illatos Virágágyak lepjék! Leghűbb barátoddá Váljék a szerencse, Legyen mindig, a ki Örömed keresse! Anyád szerelmét, mit Oly korán vesztél el, Kapjad nagyszülőid S atyád szerelmével! A mig te élsz, ők is $ljenek te véled; Ne sirasd meg őket Ámde ők se téged! Vihart soh' se ismerj, Csupán a hevéből; Egy kártya házad se Roskadjon be végül! Kártyaházad mostan S később hited, terved; Légy azokhoz is jó Kik bántani mernek! S hogy beteljesüljön Mind a mit kívánok , Tanuld megismerni Az embert s világot! lanulj . . . és még se tudj Te sohase többet, Minthogy minden javak A jóságból jönnek! Benedeit Aladár*. Újévi elmélkedés. Ismét egy év tünt le a semmiségek hónába; ismét egy uj év, egy új élet-idö virradt reánk, önkényetelenül magunkba szállunk s elmélkedünk az elmultak felett. — Elgondolkodunk mennyi szomorú és mennyi vig napot mére ránk a sors; elgondolkodunk mi jót s mi rosszat tettünk, mérlegbe vetjük érzeményeinket és cselekedetinket minden szép és nemes iránt! Ez az a nap, melyen minden emberben különféle érzelmek egyvelege működődik; öröm, bánat, váltakozva mint azt az éven át éreztük, vegyest újra erőt vesznek rajtunk.! Egy olyan ön gyónást és erős fogadást végezünk magunkban. — A fájó emlékeknél kikelünk sokszor a sors igaztalansága miatt, pedig hiába ember,, hiába zugolódol, mi rád van mérve ki nem kerülöd; oly gyenge törékeny lények vagyunk, hogy egy láthatlan szellemmel szembe szállni akarni is puszta dőreség: — — — — A jó kivánatokat rejtő levélkék, bejárták a világ különféle részét, többnyire csak szokás és divatból — külszín és illem — ez a társadalom uralkodó iránya; azonban sajnos volna ha kivétel itt is nem akadna. Ha ritka is de azért van igaz barátság és szeretet, testvérek, hitvesek és szülék iránti benső vonzalom. Elmegyünk az Isten házába, s e napon ájtatosbak vagyunk, mint egyébkor, hogy van az ? azt hiszem mert mindenki azon megmagyarázhatlan érzésnek benyomása alatt van, mi egy felsőbb láthatlan lény iránt nyilvánul. Szebben öltözünk e napon, jó és víg társaságban igyekezünk lenni; — mindehhez egy kis babonás hit köt, mert tudniillik az első napról az évben következtetünk a többire is. Sőt még erszényünket is iparkejdunk megtölteni előre, hogy az egész éven át telve legyen; pedig de sokszor kell belenyúlnunk és a sok »boldog új év« tiszteletére bizony estig ki is ürítjük, még a sok szolgát, postást, házmestert, kéményseprőt etc. etc. kielégítjük, node bája az égnek, ha telve az erszény, van miből szegényeknek jó napot eszközölni. Lassankint kezdik eme szokást ki küszöbölni, avval a »megváltási« uj divattal. De azt hiszem, hogy el nemj fogja senki törölhetni, anynyira bevett szokássá vált ez nálunk. Gondolat-töredékek. Különös és véletlen találkozása az az eíemenyeknek, hogy bizonyos hónapok va^y napok, kiválóan fontos és nevezetes momentumokat képeznek, úgy egyesek mint egész népek életében. Igy nálunk magyaroknál az augusztus hónapja, a történelmi legfontosabb eseményeknek lett ismételve határjelző ideje. Aug. 15-én az 1000-ik évben koronáztatta meg magát és nejét Esztergomban az első magyar király; kit a nemzet alkotásai után méltán A gyermekek versecskéjöket újra és újra ismételik, hogy jó szüleik vagy rokonaiknak azt szépen és ildomosán felmondhassák, és tölök szép intések kíséretében esetleg ezüst forintot vagy értékesb ajándékot kapjanak. Itt is érdek? bölcsötöl a sirig érdeken alapszik majd minden! Igy volt ez kezdettől fogva — de ki határozza meg hol a kezdet? az évek múlnak fejünk felett, alig voltunk gyermekek, már komoly meglett emberek vagyunk, s lassankint észre veszszük, hogy aggokká leszünk — s helyt engedünk egy ujjabb nemzedéknek e világon, melyen kiki megteszi pálya futását, hol könnyű, hol rögösebb uton, s melyen maradás nincs senki és semmi számára. »Es visszatérjen a por az ö földébe, a honnét volt, és a lélek vissza térjen az Istenhez a ki öt adta« ! Létünk meg van irva a sors könyveben, felvagyunk ruházva jó és rossz tulajdonokkal, aixitt az ég észt, hogy kormányozhassuk érzelmeinket, adott az ég szivet, oh de e kis részecskéjére testünknek, de sok van mérve — jót és rosszat, örömet és bút, mind ennek kell elviselnie. — Ne nézz vágyaid hónába, Egész világ nem a mi birtokunk, A mennyit a sziv felfoghat magába Sajátunknak csak anyit mondhatunk! Kérjük a Mindenhatót, hogy gazdagság, fény, nekünk nem igazi boldogság, csak s zeretteinket tartsa meg nekünk egészségben — scsak'is a nélkülözéstől óvjon meg, mely sokszor a romlás lejtője. Boldog nem az, ki mind azt birja mit óhajt, hanem a ki^em óhajtja mindazt mit nem birX Boldog új évet! Gizella.