Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-10-01

A viszontlátásig! (Komoly csevegés.) I^ten velünk! A viszontlátásig!* Conventíonális szólás módja ez a társadalomnak, mely csak akkor bír valódi jelentőséggel, ha a szív tövéből, a lélek mélyéből fakad! E szónak valódi jelentőségét talán a társadalom egy osztálya sem érzi úgy, mint az örökös bolygásra, folytonos vándorlásra kárhoztatott, vidéki színész, ki a szülői akarattal daczolva, megmagyarázhatván, ellenállhallan hajlamát követre, kétes dicsőségtől csábítva lép e sikamlós, nehéz pályára; elhagyja az atyai házat, hol gondtalan gyermekéveit csendes boldogságban élte le, búcsút int a véghatáron szülőföldje fehérlő tornyának, azután egy kilo— pódzó könnyet titokban letörülve, elmondhatja: „sem országom, sem hazám". Kilép a nagy világba, idegen emberek közé; a hol a rokonszenvet csak a valódi érdemnek nyújtják, a hol a szeretetet csak nehezen, megfontolva osztogatják ; és alig melegedett fel egy helyen, alig sütkérezett a jótevő szeretet, a szíves rokonszenv melegítő sugarainál , már üt a válás nehéz órája, és menni kell , követni a végzetet, ismét uj emberek közé, uj tért, uj sziveket hódítani. Es mint a váudormailár eltávozása előtt elcsiesergi, hegynek, völgynek, virágnak, fának, mily kedves, mily megszokott, mily nélkülözhetlen lett előtte, úgy érzem én is most szükségét annak, hogy ennek a jó, ennek az áldott, ez igazán lelkes város kedves közönségének elmondjam: mily végtelen fáj, hogy tőle válnunk kell, — mily végtelen kínos reánk nézve az, hogy rövid ittlét után , ismét távoznunk kell kedves körükből, mely nekünk, hontalanoknak, második otthonunkká vált. ZVTcm a külsőségekben rejlik e nemes közönség valódi műértelme; bár rokonszenvének buzdító jelei elviíázhatlan kifejezései meleg szeretetének, mégis sokkal inkább meghat bennünket a szeretetnek azon gyakori feltüntetése, mellyel bennünket magán körökben, a színpadon kívül elárasztott. Ez azon romlatlan ízlésű városok egyike, a hol a színészt az embertől nem választják el, a hol a színészt nem csak színpadi mííködéséért, a színpadon elért sikereiért, hanem azért is becsiilik, mert benne a közművelődés bajnokát tekintik. — Ez azon városok egyike, hol a színészetet, nemcsak mulatságnak, divatos fényűzési czikknek tekintik, hanem felfogják annak magasztosabb hivatását, culturáiis jelentőségét. Ez azon városok egyike, hol a színházban, nem csak múlatni, nevetni, de sírni is tudnak, könnyezni nem pirulnak; hol pálezát törnek a rosz felett, de teljes elismeréssel hódolnak a jónak. Így tanultuk mi ezt a nemes közönséget szeretni, tisztelni, becsülni; igy visszük mi el innen a fájó búcsú mellett, a legszebb emlékeket. Az aratott koszorúk levelei elsárgulnak, elfonynyadnak, nem daczolhatnak az idő, az enyészet vas foga ellen, de a kegyelet, az emlékezet ellent áll vésznek, viharnak, ezt magunkkal visszük, ezt megőrizzük lelkünkben örökre! Lángbetiikkal lesz szivünkbe vésve, a vetélkedő vendégszeretet, melylyel itt fogadtak, dédelgettek, kényeztettek, azon szerény érdemeinkért, melyeket a közművelődés terén kivívni igyekeztünk. Es ha most a válás, a búcsú nehéz pillanatában hálánkul, köszönetünket kifejezni képtelenek volnánk, — ne csodálkozzanak rajta; hisz elnémulnak az ajkak, mikor a szív fájdalomtól elárad. Legyei) az ég áldása e nemes város lelkes közönségén. (Jvják meg számunkra is — ha megérdemeltük — az emlékezetet, és midőn könyező szemekkel, búcsút intve ezt zokogjuk: „Isten velünk"— törjön át fájdalmunkon egy édes remény biztató sugara: „A viszontlátásig!" Deréki Antal. Veszprémből. — szeptember ^o-á?i. Aranyosy Coelestin szt. Ferencz-rendi magyar hitszónok e hó 24-én órakor mutatta be zsenge áldozatát az Urnák fényes segédlettel. A kézvezetői tisztet mélt. Pribék István felszentelt püspök vállalta el. A primitialis ebéd ő méltósága vendégszerető asztalánál volt, hol a felköszöntések sem hiányoztak. Október hó 1-én ő nagyméltósága Kovács Zsigmond püspök ur vezeti be Keszthelyen az újonnan elkészített apácza-zárdába az apáczákat. A zárda személyzete egyelőre csak 5 tagból állnnd, kik tanítással foglalkoznak. Zárdafőnöknének Beáta nővér választatott me>, ki itt városunkban 16 éven át tanított. Kopácsy József ő méltósága 25 frtot adott a veszprémi jótékony nőegyletnek azon czélból, hogy abból a szegény gyermekek ruháztassanak fel. A folyó évre kivetett ezukor, kávé és sör fogyasztási adó ellen beadott felcbezése a községeknek oct. 14-én d. e. fognak az alispán elnöklete alatt tárgyaltatni. A phyloxera bizottság oct. 7-én d. e. 9 órára van az alispáni hivatalba összehiva. A rom. kath. hitközség iskolaszéke sept. 24-én d. e. 11 órakor a megyeház nagytermében tartott közgyűlést. Ruttner Sándor iskolaszéki elnök beszédében különösen hangsúlyozta a gym. 7— 8. osztályok felállítását; azután a gymnasiumi alapot59239 frtban tüntette ki. Elismerést szavazott azon tevékenységért, amelyet az iskolaszék a tanügy körül fejtett ki. Végre az elemi iskolák pénztár állapotáról szólott, mely oly kedvező helyzetben van , hogy az iskola pótlékot hajlandó az iskolaszék 9 krra leszállítani. Városunkban levő árva-uteza valóban árva, mert annyi figyelemre sem méltatják, hogy megakadályoznák azon tisztátalanságot, melyet M. A csizmadia mester tesz, midőn több szekér trágyát az utc/a közepére hordat es napokon át ott hagyja, hogy az utczában lakók ama kellemes illatot élvezzék. Ajánljuk a városi hatóság figyelmébe! A szüret már javában folyik az egész vidéken. A korai szüretet a folytonos eső okozza , mert már a szőlő rothadásnak indult, s igy kénytelenek éretlen korában leszedni, miből csakugy-an jó bor nem várható. Fiakkcreink oly rosz állapotban vannak, hogy 1 az ember röstel bele ülni, azért nem személyeket, i hoz be az indó-haztól, hanem hordókat és ládákat. ' Nemo. lemű vállalatokban való fáradozásának érdemeit. Az első tüzet jenedarabjai: 1. Csónakázás a esorbai-tavon; 2. A Tengerszemcsúcson; 3. Bucsu Tálralüredről; 4. Emlékezés a Lucsivnaifürdőre; 5. Holdvilágos éjjel a Halas-lónál. —• A második tüzel tartalma: 1 Kárpálegyesüleli induló; 2 A Dobsin.ti-jégbarlangban; 5. Kirándulás Tátrafüredről a Nagytarpalaki-vizeséshez; -í. Téli nap Uj-Tátrafiireden; 3. Egy nap „Husz''apónál Poprádon. — A sajtó alatt levő harmadik füzet még ez év folyamán jelenik meg szinte öt zenedarabbal 24 oldalnyi terjedelemben. Az öt zenedarab névszerint: 1, Hymnus a latrai múzeum megnyílásához; 2. A/, rrdei kápolnában; 5. Zergevadászaton; 4. Első kirándulás; 5. A felkai virágkertben. — A füzetek kiállitása a kívánható legcsinosabb; a czimlapon csínos képekben szemlélhető, mi a t-irljlomhan zeneileg leiiatik. Az első füzet ára 2 frt, a másodiké I frt ciO kr, a harmadiké 2 frt ; kaphatók szerzőnél Szepes-lglón. Kívánatos volna, hogy ezen külalakra ugy, mint béltartalomra nézve dicséretre méltó füzetek a zeneértő közönség közbirlokává váljanak, annyival is inkább, mivel szerző tisztán hazsfias szellemben működik e szerzeményével is oda törekedvén, hogy a magyar föld sz épségei iránti érzésünket, fogékonyságunkat és ragaszkodásunkat zenei hafás állal művelje, növelje és állandósítsa. Szinház. Irak ss művészei — Tátrai Emlékek. Értesítjük ezennel a zeneértő közönségei, hogy az Egner Adolf által szerzett ,,Tátrai Emlékek" czimü zenemű harmadik füzete a napokban sajtó alá adatott. Ez értesítéssel kapcsolatiján nem mulaszthatjuk el, hogy néhány őszinte ajánló szóval lüvj'uk fel a t. közönség figyelmét e zeneműre, melynek már megjelent két füzete belés külföldön a legnagyobb tetszéssel fogadtatott s a hírlapok kitüntető nyilatkozatokkal üdvözöllek. Az első két füzet valóban [ szép reményekre jogosít a megjelenendő harmadik füzetet ille- j lőleg; s ha azok általános ismertségiivé tellek szerző nevét, ez mindenesetre öregbíteni fogja a zeneművelés és a hazafias szelVasárnap szept. 24-én Szigligetinek jeles történelmi színmüve, a „II. Rákóczy Ferencz íogsága" került szinre zsúfolt ház elölt. Megmutatta közönségünk, hogy nem csak a ledér operettek, hanem a hazafias művek, és jobb történeti drámák hánt is tud lelkesülni. — A címszerepet Mándoky Béla kiváló tökélylyel alakitá, mellette még Beödy, (^Bercsényi), Beödyné (Zrínyi Ilona"), Mikey (Kniíelius) Laczkó Aranka (Amália), Fenyéri (Zrínyi Boldizsár) és Deréky (hcsseni fejedelem) tűntek ki. Hétfőn Dezséri Gyula jutalmául a „Két nejii gróf" cimü operettet láttuk, — a darab hiányát, a szereplők, különösen Dezséri, Mikéi és Follinus mókázásaik által igyekeztek ugyan pótolni, de niindc/.ck dacára nem lehet részére hosszú időt. jósolni a repertoiron. - Abonyiné, Talay E. és Horváth Arnold szépen énekeltek. — A julalmazottat kiléplekor zajos tapsokkal fogadta közönségünk és egyik emeleti páholyból egy valóban diszes koszorú hullott. lábaihoz, széles, nemzeti szin szalagján e felirattal, „A valódi színművészet kitűnő képviselőjének, Dezséri Gyulának", kitört újból a lelkes éljenzés és frenetikus taps, mely perczekig tartott, ugy hogy a tapsok alatt hétszer kellett a jutalmazol Inak az előtérbe lépnie. — Megmutatta ezzel é/lelmes és művelt, közönségünk, hogy tud elismerésével adózni, az igazi művészet iránt, - mit Dezséri tőlünk anyival inkább megérdemel; mert városunk szülötte (Horváth József volt füszerkereskedö fia) és — előre láthatólag — leendő büszkesége. Kedden Mándokyné jutalomjátéka volt,— ki a „Hunyady László'' nagy operában Szilágyi Erzsébet, szerepében lépett fel, s kitűnő játéka és énekével igazi műélvezetet- nyújtott közönségünknek Virágcsokor, diszes koszorúk, éljenzés és taps bőven ki is jutottak. — Abonyiné (Gara Máriát), Tatay E. (Hunyadi Mittyás), Horváth Arnold (V. László) Kis János (Gara) jól játszottak és énekeltek, csak Mezei (Hunyady László) megjelenése hagyott fenn némi kívánni valót. — A zenekar gyengeséget a női és férfi énnekkar erőteljes és összevágó éneke feledteté el. Szerdán, f. hó 27-én Laczkó Aranka, jutalomjátékául Moser közkcdveltségü vígjátéka: „A könyvtárnok" adatott, teljesen zsúfolt ház előtt, mi legfényesebb jele volt, azon megérdemlett szeretetnek, melylyel e kedves, fiatal színésznőt közönségünk folyton kitüntette, magáról a darabról már lapunkban bővebben megemlékezvén, most csak azt említjük fel, hogy a szép előadás szikrázó jó kedvvel folyt le véges végig, mit főkép Laczkó Aranka müveit szép játékának, Follinus vidor ügyességének » Dezséri valóban mesteri alakításának köszönhettünk. Csütörtökön, f. hó 28-án bucsu-előadásul a „H uszár-csi ny"-t láttuk kitűnő előadásban. — Abonyiné páratlan volt Borcsa szerepében. Gyönyörű játéka kitűnő összhangban állott művészi énekével. A kedély melegsége, a tiszta csengő hangok, a folytonos élénkség mivel Abonyiné ez este közönségünket a szó teljes értelmében elragadta, bizonyára sokáig felejthetetlen marad műpártoló közönségünk előtt. Méltó társa volt művésznőnknek Kiss Ferkó Virág Marczi szerepében. Mindkettőtől koszorúkkal vett búcsút közönségünk. Ez este egyike volt a legkitűnőbbeknek. S midőn ezzel bucsut veszünk részünkről e derék társulattól, mely bizonyára művészi erőben ritkítja párját, kötelességünknek tartjuk elismerésünknek kifejezést adni városunk közönsége irányába-! azon valóban dicséretes buzgalomért, melylyel M á n d o k y derék társulatát mindvégig kitüntette. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. A veszprémi kir. lürvéuyszck bűntett) osztályaim^ a jövő hétre kitiizettek: 1882. Október 3-án. Lopással vádolt Gróuer Lipót, sikkasztással vádolt Mayer Antal, hatóság elleni erőszak bűntettével vádolt Kovács János és társai, gyujtogatással vádolt Kovács Márton elleni ügyekben v ég t á r gy al ás 0 k. Október p-én. Súlyos (esti sértéssel vádolt. Xagy József és társa , lopással vádolt. Konyher János és társa, lopással vádolt Gábriel Pál, súlyos testi sértéssel vádolt Kelemen Imre s társa, lopással vádolt Hadnagy István s társa elleni ügyekben 111. b. ítéletek kihirdetése. Lopással vádolt Szabó József, lopással vádolt Bocskor Péter, lopással vádolt Várkonyi Pál és lopással vádolt Csizmadia Mihály elleni ügyekben II. bírósági ítéletek kihirdetése. Október j-én, Súlyos testi sértéssel vádolt. Opicz Jór.sef és hűtlen kezeléssel vádolt Bak József elleni ügyekben végiá r g y a Iá s 0 k. KÜX0NF1LEK M. Az imazsámoyon térdelve egy nö imádkozott, kinek korai redökkel barázdált homloka, sápadt és elsorvadt arca, őszülő haja inkább bánatról , mint az idő viszontagságairól tanúskodtak. A zajra, melyet a kinyílt ajtó okozott, az ismeretlen láttára, ki majdnem lábaihoz esett, esdő szavakat rebegve, a nő fölkelt és feléje ment s nyujtá kezét. — Ki ön, uram ? — kérdé. — S miért van itt ? — Ah! asszonyom, — nyögé a fiatal ember, —• c a egy szerencsétlen, nyomorult vagyok, ki ép egy büntettet követtem el.' . . . De részeg voltam, bolond voltam . . . s kis testvéremet veretni láttam ! . . . Vért láttam . . . Gyilkoltam ! . . . Üldöznek ... el akarnak fogni . . . Un imádkozik, asszonyom; önnek jónak kell lennie . . . Mentsen meg, az Isten és mindazok nevében, kiket szeret! — Maradjon itt, uram, — monda a nő, őt fölemelve. — Ha bűnös , az Isten az ön bírája, nem én. Itt nincs, mit félnie. Én sohasem árultam el senkit. — Láttam jöni a rendőrség poroszlóit . . . Talán meglátták, hogy átléptem az ön háza küszöbét . . . Oh! rejtsen el! A nő megnyitott az ágy mögött egy titkos ajtói, s a gyilkost beereszté azon, mondva: — Itt biztonságban lesz. Meg ne moccanjon. IIa majd minden veszély elenyészett, ki fogom önt bocsátani. IV. Alig ereszté le a szőnyeget a titkos ajtó fölé, midőn szokatlan zaj lön hallható az udvaron. A nemes lelkű nő várt. Egy pillanattal később néhány szolga lépett a szobába, a rendőrség poroszlóitól nyomban követtetve. — Mit akarnak ? — kérdé a nő. — Egy ember menekült ide asszonyom, egy gyilkos, kit az igazságszolgáltatás keres. Hol van ? A nő nem habozott kimondani a legártatlanabb hazugságot. r- Csalódnak, — feleié. — Senki sem jött ide. Egyedül vagyok cselédeimmel, s várom fiamat, ki álarcos bálba ment. — Fiát, asszonyom ! . . . Legyen erős . . . önnek nincs többé fia! A boldogtalan fölsikoltott s rettenetes sápadt lön. — Nagy Isten ! Mit mondott ön ? — Ah! az igazat, asszonyom. Az ember, kit ön vonakodik nekünk kiszolgáltatni, meggyilkolta az ön fiát, kinek hulláját elhoztuk. Ugyanazon pillanatban négy ember lépett bc, s a földre letettek egy gyaloghintót, melyen fekete köpenybe burkolt emberi test volt látható. A nö a testhez rohant, fölránlotta a köpenyt és felfedte gyermeke merev, kékült, vértelen arcát. E látványra a legnagyobb kétségbeesés fogta el. Szivszakgató hangon kiabált; k

e

zeit tördelé, haját tépte, fiát a legédesebb n

eve

]

íen szólította, szenvedélyes csókokkal fedte megjegesült arcát, összeszorított kezeit, fol akarta éleszteni leheletével, égő tekintetével neki az életet visszaadni. Nem sírt; annyit sírt az örökre elvesztett kedves lény magaviselete miatt, hogy könyeinek forrása kiapadt, s hogy egy cseppet sem tudott hullatni lelketlen testére. A jelenlevők tisztelték fajdalmát; aporoszlók is meg voltak indulva és szótlanul várakoztak. Egyszerre fölszökött, sápadt ajkakkal, lángoló szemekkel, karját az ajtó felé terjesztve, a mely mögött lelkének gyilkosa rejtőzött. De tekintete a fájdalmas anya képére esett, s karja lehanyatlott, boszúvágya kialudt. — Irgalmas Szűz, — imádkozott szive melyén — te is anya voltál, az anyák legszentebbeké s legfönségesebbike! . . . S a gyermek, kit kigúnyoltatni, kínoztatni, s rettenetes és gyalázatos halállal kimúlni láttál, a gyermek Isten volt .... Ezerszer többet szenvedtél, mint én, alacsony és bűnös teremtés, s te megáldottad a kezet, mely sújtott, s megbocsátottál Fiad hóhérainak! . . Ah! páratlan anya, szánj meg engem, öntsd lelkembe lemondásod egy cseppjét, adj erőt, hogy erős legyek szerencsétlenségemben és védelmezz a kísértés ellen! . . . Legyen meg az Úr szent akarata! . . . Megbocsátok gyermekem gyilkosának! Azután a poroszlók felé fordulva: — Az Istennek rettenetes megpróbáltatást tetszett reám bocsátani, — monda. — Ha a gyilkos nálam volna, egy pillanatig sem haboznám öt az emberi igazságszolgáltatás kezébe adni; erről nem kételkedhettek. De ismétlem, hogy csalódnak. O nincs itt. Most távozzanak; hagyjanak egyedül fájdalmammal. Csak néhágy óráig sirhatok szegény gyermekem holtteste fölött. Elni akarok jogommal. Nem volt, mit neki válaszolni. Miként lehetett volna föltételezni, hogy egy anya így megbocsát az embernek, ki legkedvesebb érzetében sebezte meg ? Mindenki meglévén győződve, hogy csalódtak, ellenvetés nélkül visszavonult. V. Midőn már senki sem volt a házban, midőn az utcák üresek és csendesek lőnek, a nö kibocsátotta a gyilkost rejtekéből. Ez mindent hallott ; reszketett, mint a nyárfa-levél, s forró könyek ömöltek le arcán. Térdre hullt és zokogástól szakgatott hangon suttogá: — Oh! nők Iegnemesbike! ... Én méltatlan vagyok az ön irgalmára! . . . Ha éltem árán vissza tudnám önnek adni fiát, Isten a tanúm, hogy nem haboznám azt föláldozni! . . . De bűnöm nem tehető jóvá . . . Ah! bocsásson meg, ha azt akarja, hogy nekem az ég megbocsásson! — Én megbocsátottam, — feleié a boldogtalan nö, kerülve a gyilkosra tekinteni. — De az emberi szeretetnek megvannak határai . . . Menjen szerencsétlen, távozzék azonnal e házból, melyet gyászba borított, ne zavarja tovább jelenlétével áldozatának nyugalmát! . . . Menjen, fusson . . . Ha biztonságba helyezéséhez szüksége van aranyra ... itt van. Isten önnel. A fiatal ember gyengéden visszatolta a neki fölajánlott erszényt és elrohant Néhány nappal később la Trappe kapuján kopogtatott, mely bezáródott mögötte — örökre. Hada István. — A Bocsor jubilaeum programja: október 9-én esti 7 órakor díszelőadás az állandó színházban. — Hymnus énekli a színházi énekkar. Üdvözlő hangok. Pap Gábortól. Szavalja Mándoky Béla. — >Hös Palfy« történeti dráma. Jókai Mórtól és »Tünderlak Magyarországon.« Szentpéteritöl. 9 órakor fáklyás zene. — 10 órakor ismerkedési estély a »Griff« fogadóban. — Októben 10-én d. e. 10 órakor diszbeszéd és a tisztelgő küldöttségek fogadtatása a reform, templomban, d. u. 1 órakor diszebéd, a »Griff« termében, esti 8 órakor házias tánczvigalom ugyan olt. — Seler Ede berlini tanár, ki hat hét alatt nyelvünket Írásban és értelemben megtanulá, s kiről nagy elismeréssel nyilatkoztak a fővárosi hírlapok is,- városunkba érkezett megígért látogatásaira. Dr. Fenyvessy Ferenc orsz. képviselőnek mult vasárnap L. Patonán tartott beszámoló beszédéről, s ott idözéséröl hosszabb levelet vettünk. Ebből — könnyen ér.thetö okokból — a következőket mint közérdekűt itt közöljük. Pohár köszöntés közben komoly tanácskozmány is fejlődött ki, a mihez a tárgyat Kovács István megyei képviselő adta meg, a mennyiben panasz képben kinyilvánitá mint sérelmet a katonatartási ügyet és az utcsinálást. Mi ép úgy fizetjük az ezen czim alatt kivetett költséget illetve adót, mint azon helységek hol katonaság soha nem állomásoz. Az utcsinálásnál pedig arra vagyunk kárhoztatva, hogy messze tőlünk a soproni országutat kell csinálnunk, azon utat melyen soha nem járunk, azon utat mely tőlünk 5—6 órányi távolságra esik. Már sokszor kértünk ez érdemben orvoslást. A jelen évben kaptunk is, d*e olyat a melyre nagyon is rá illik ama példabeszéd: „adtál uram esőt, de nincs benn köszönet." Járhatóvá tettük a gyomoréi posta utat. A megyei mérnök nem elégedett meg, hanem egymást érő 1 L

/O öl hosszú göbécs kupaczokkal kellett meghordani. De ez hagyján. Hanem a megtekintésért: ,,utazási költség" czim alatt jó csomó összeggel lett az ugy is szegény pénztárunk megrövidítve. Hogy miért történik velünk ennyi sok joktalanság, mért tétetünk a megye mostoha gyermekévé? nem tudjuk. De hogy nehezen tűrjük az igaz! Ily bánásmód mellett nem csuda, ha Györmegyéhez való csatlakozásra határoztuk el magunkat, mely megye édes gyermekének kivan elfogadni. Ezen a polgárságot méltán sértő megyei intézkedésekre a képviselő ur azon ígéretet tevé, hogy ha ez ö hozzá Írásban fölterjesztetik, az illetékes helyen hathatósan fog szót emelui s oda törekedni, hogy a sérelmek orvosolva legyenek. Főként a kaszárnya építkezési engedélyt lelke teljes erejéből sürgetni fogja. — Az országos gazdasági egyesület Gróf Nádasdy Ferencz agárdi pusztáján, Fehér megyében nagy eke versenyt rendezett szept. 25,