Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-01-15

IX. évfolyam. Megjelenne in i ü (I e ii v a sá r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre ,vu. oaki-ii rendkívüli szamok is adatna-: ki. A lap .szellemi és anyagi részét illető küld mén vek A SZERKESZTŐ- S' KI \DÓJUVATALHOZ inlézf'iuló'k. Bérmentetlen levelek, csak isoliert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szei keszíö Dr. FENYY-ESSY FERENC. i 8827 január FII VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIA D Ó HlVA TÁLBA N ó-colíeginmi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczái. Egy szám ára 15 kr. Ifi r d e t esek 1 hasai-ős petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral száinítafnak. Bélyegdíj mindig külön fizetemlú. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. r»ápa város iiat«Ssá

s

ánait, a pápai jótékony nőegylet-, isroer^tteiMessztő-, lövesse-, korcsolya-, tiizoltóegyleteknek, a pápai ker-tészetitársiilatixak és töbt> pápavidélci egyesiiletnelc Jilvatalos közlönye. Pápa, ÍSS2. január 14. Mull év őszén volt egv éve. Iioo-v lapunk egy czikket hozott a „nagyságos a d ó í'e 1 ii g y e 1 ö u rákról'*. Leírtuk röviden azon óriási halalmi kört, melyet államunk igazgatása színpadán ez uj szereplök (majd azt írtam komédiások) betölteni hivulvák. Nincs az a főispán, kinek különb joga lenne az — adófelügyelőjénél! Többet mondok, s alig nagyitok, hogy kicsiben megközelíti a inai adófelügyelő a hűbéri középkor tartomány imíl. A középkori .,droils féodeaux" hűbéri jogok: kidobni a jobbágyot büntetlenül földjéről, ha nem fizet, követni el személyén a legigazlalaiiabb erőszakoskodást, vethetni rá méltánytalanul adózási terheket, — bizony bizony nem lellek eltörülve a hűbériség" ellenes intézményekkel, sem a 13-ik század leslületi szervezkedésével, sem az álladalmi egység, s nemzeti érzület kifejlődésével. Az alkotmányos aera adófelügyelöi hivatalainak lelt fentaríva, hogy a kerületeikbe tartozó adózóktól, mini jobbágyaiktól beköveteljék a hűbéri tartozásokat. Még csak az első éjnek hírhedt joga keiiene, hogy teljes birtokában legyenek adöí'elUgyelöink a iura feudaíiaknak ! De beszéljünk komolyan. — Fent érintett czikkünket szóról szóra igy végeztük: ,.Az e.keserédes, mely az adófelügyeiői inlézmény ellen hazánkban nyilvánul, el nem titkolható és könnyen érthető. Az adófelügyelő urak túllépnek még nagy hatáskörükön is. Szerepükben a szenvedély vezeti őket. Az adózó közönséggel méltánytalanok, hogy ne mondjuk igazságtalanok."' — A czikk akkor általánosságban volt tartva. A leglávolabbról sem érinlé a politicát, melyhez a társadalmi lapnak semmi köze nincs, de felszólalt annak a társadalomnak érdekében, melynek hamisítatlan közvéleményéül óhajt, s kötelessége is szerepelnie. Ma azonban — fájdalom - ki kell eleve is jelentenünk, hogy szintén távol maradva a pnliticátó!. nem állalánosságban beszélünk. Már 1880. augusztus havában megjeleni czikkiinkbeu megírtuk, hogy: -- ..Lesz nlknlmunk adatokra hivatkoznunk.'"" Ez adatokat 17 egész 1 hónapig elhallgattuk, s részben elnéztük, mert | legalább a főbb esetekben azok orvosolva j leltek. | De azok az adatok, melyek ma késztetik, hogy igénybe vegyük újra társadalmi iapunk hasábjait, oly — megdöbbentők, hogy azokra rá mutatnunk és minden erőnkből segélyért folyamodni, emberbaráti, hírlapírói, s cUö sorban — hazafiúi kötelességünk. Azt mondta Börne: — ..Csak az e Ifojtoll szó veszedelmes, — nz őszintén kimondott szó. sohasem vesz kárba.*' Nyíltan, őszintén beszélek hál. S beszélek ma már nem álalánosságban, de megnevezem a személyt is. Beszélek saját megyénk adófelügyelöségérol, illetőleg annak városunkban működöli helyetteséről. Ha azon eljárás, melyet a .,helyett es nagyságos"' ur Pápa városában a múlt év végén, épen a karácsoni szent, ünnepeket, megelőzőleg elkövetni elég merész volt, csakugyan akként történt, (s e fellételt, minden sérteni való szándéka nélkül a leghitelesebb forrásoknak, különösen hangsúlyozom itt) miként ezt városunkban köztisztelet- és becsülést érdemlett komoly, tekintélyes férfiak — rang-, vallás-, s korkülönbség nélkül, nyilvános és magán társaságokban nyíltan, megbotránkozva^ beszélték: — úgy ma a Veszprém megyei helyettes adófelügyelö ur Mehbvalói részéről^'a legerélyesebb megdorgáI á s l érdemel! Mert, engedelmet kérek, de az már netovábbja a büntetést érdemlett visszaéléseknek, hogy városunkban volt eset rá, hogy a 3-dik negyedért lefoglalt, tárgyakat felkellell volna a végrehajtás alól oldani, miután a fél időközben a 3-dik negyedre eső összes adótartozását lefizette, de az igen tisztelt ..helyetles nagyságos úr" ezt nem lelte, hanem a legmerészebb arczúlcsapásávnl a törvénynek, s vele az igazságnak, a már törlesztett adósságért lefoglalt tárgyakat, újabb foglalás nélkül (!) árverés alá vetette, oly időben, mikor a (örvény értelmében még a foglalásnak sincs helye. S volt arra is esel, s pedig nem magában álló, hogy a rendkívül súlyosan kirótt adók ellen beadóit reclamatióknak a közigazgatási bizottság helyt adott, s ez ügyben a leírási elrendelő végzés el is jött a fél kezébe, s mégis a ..helyelles nagyságos ur" mindezek daczára, kérlelhctleniil cxeqnálta a felsőbb fórum által is igaztalannak elismert, és igy megszüntetni rendelt nagyobb adó öszszegel! Es még ez, s megannyi száz eset mind semmi ahhoz az irgalmallansággal halárus, könyörtelen módhoz, molylycl városunk legis legszegényebb osztályával szemben a ..helyettes nagyságos úr" viseltetni jónak látott. Mindenekelőtt (ellenzéki létemre is) kereken tagadom, hony a magas kormánytólutasítást kapott volna az ndófeliigyelöség e szívtelen eljáráshoz. Hiszen az északuyngot: indián a bölénybikából, a grönlandi a fókából, a Ischuktschi vad halásztörzs a rozmárba! nem tud annyit kisajtolni, mini cz az utolsó garast is felemésztő kegyetlen eljárás. Nem én mondom, de c város 14 000 lakosa áiülja, hogy a karácsoni szent ünnep alatt valóságos lalárpuszlilás követletell el az adóvégrehajtásokkal. Nem én mondom, de az elkolyaveléll holmik bizonyítják, hogy a legis legszükségesebb életfentarlási czikkeket vélték el és vitték el. hogy azok olyan potom áron adassanak cl, melyből még csak a végrehajtás költségei sem kerültek ki. Hát a józan észhez, s nem a szivhez appellálok, s kérdem: — mii nyert az az állam, melynek réve alall e botor eljárás dívott ? Hol a nyereség, mi az eredmény, ha az állami árverési hivatalos csarnokok sajnos hiánya miatt., elkolyavetéllék az adókötelesnek mindenei oly áron. mely nem hogy az adóhátralékot fedezné, de melyből még y „végrehajtó" diurnuma sem kerül ki; — mely nem hogy adólökéi kímélne, de adóforrásl elteméi! De van egy eredmény! Lelke rajluk, kik azt előidézik! Van egy eredmény, s ez az. hogy mig olt, a hol — mint a felvidéken — szétszakítva az ezernvi köteléket, mi honfit a honhoz fűz, elhagyva szülőt, rokont, jőbarátot, a kivándorlás folyton dívik, s ijesztő mérvben folyton szaporodik:— addig ilt nálunk, hol vagyon — és életbiztonságunk nem nagy dicsőségére, a statárium áll fent. az ilyen meggondolatlau. vagyont tönkretevő eljárás azt. fogja előidézni, (Islen óvjon meg tőle!) hogy az a kéz, mely ma még kis könyörülelért esdve összekulcsolva van, — holnap kinyílik, hogy — a lolvajkulcsot ragadja meg! Mi ezt a „hoInap*"-ot biztosítva óhajtjuk látni, s azért kötelességünknek tartjuk ünnepélyes óvást tenni minden olyan eljárás ellen, mely nemcsak könyörl. s kegyelelet. — de törvényt is sért! Reméljük, s szívből kívánjuk, ez lesz utolsó szavunk e kellemetlen és eléggé nem sajnálható ügyben. Egyről biztosítva vagyunk, hogy ha ez a szavunk nem elégséges, lesz más terünk, és más szavunk! Működésünk jeligéje pedig mindenkoron a porosz sasrend jeligéje lesz: „Sincere et cons

tanter!" Justus. A követek menedék jogáról, tekintettel Mitlhat basa esetére. Irta Dr. CS ARAD A JÁNOS egyet, magántanár. (Vége.) A nemzetek gyakorlatában találunk ilyen természetű eseteket is: Velencze 1540-ben háborúba keveredvén a portával, Badaner Lajost Konstantinápolyba küldötte, hogy a béke iránt alkudoznék. Valaki azonban közölte a török kormánynyai a velenczei követ titkos utasításait a mit aztán a törökök a lehető legnagyobb előnyükre kizsákmányolri igyekeztek. A béke ekképen sokkal súlyosabb feltételek alatt köttetett meg, mint a minők elérhetők lettek volna, ha a törökök a velenczei követ titkos utasításait nem ismerik. A vizsgálat azonnal megindittatott és az csakhamar az árulás felfedezésére felelt. Ezek voltak Kávézza Miklós és ennek fivére Konstantin tanács titkárok és egy Maffea Leone nevű nemes ember, kikről ez alkalommal az is kiderült, hogy Puzdor Gyulához. Újra zendül ajkadon a dal *) S zendülése mesterére vall. Lelked az, mi benne fölsugárzik! S a mi vonz: a tiszta érzelem Drága gyöngye — mely nemes szivednek Szent tüzében ég ki, ott terem. A miként csüng a virág a fán: Ifjúságunk szép virág korán Rajtad épen ugy csüngött virágként A mosolygó bájos hölgyvilág S várta mint a harmatot, szivednek Ajkaidról elhangzó dalát. Mért tevéd te félre lantodat — Mely ha zendül, elbűvölve hat} — Mért vonultál vissza Parnasszodról Hol babérra várt a múzsa nyáj. . . Némaságod veszteség s miatta Ismerőid szive-léIkc fáj. Némaságod ejte mély sebet Sok sziveit, s est te hegesztheted Oh hegeszd be szebbnél szebb dalokkal Öntsd azokba égő lelkedet.... Érzeméuyid illatos virágit Hintsd ki vjra Rámásszunk felett* • j Czéliás n Pápai Lapok f. évi 1-fű siáméhan „Egy ßatal leánynak" aim alatt megjeleni értelem melység x nép kmnlalok vitai megragadd költeményére. Tartozás ez, honfi tartozás. Ródd le, mert nem rójja azt le más. Mint barátod esdve kérlek én is: „Zengjen újra ajkadon a dal."

,í Mert közel van a sötét határ már Hol szivünk kihűl s a dal kihal. Pap Gáboe. A „zsidó leány." — Elbeszélés. — (Vége.) Netti atyja másnap rémült arczczal futkosott a kis városban, eltűnt leánya után kérdezősködve. — Egy kendőt találtak a Rába partján, hozzá vitték, kétségbeesve ismert leánya kendőjére. — Aladár ezt szándékosan hagyta ott. — Sokáig siratta egyetlen kedves leányát, jövő gazdagságának forrását. — Azután elfeledte mindenki a szép zsidóleányt, senki se tudta meg halálának okát. Sokkal tovább tartotta magát felszínen B. Aladár eltűnése. Mély megbotránkozást keltett ez a családi körökben, de okát nem tudták adni e rejtélyes eltűnésnek. — Végre erről is elhallgatott mindenki — az idő eltemetett mindent. B. Aladár pedig, álnév alatt, Parisban telepedett le, ott élték Nettivei a szerelem részegítő napjait. De meddig tarthatott e bizonytalan állapot melynek alapja egy drámai mozzanat, kifejlcsc pedig még kifejletlen volt. Az egyszerű, zárt világból, a fényes, kábitó légkörbe ragadott Netti, maradt az a bohó ábrándozó a ki eddig volt, csak Aladárnak kívánt élni, nem kívánt tőle semmit, csak szerelmet. — Es ezzel oly kiclcgithctlen volt, oly szenvedélyes, oly ragaszkodó, hogy Aladár hűtlensége halála leendett. Nem igy Aladár. — Benne nem volt más mint finom s nagymérvű érzékiség, ez volt minden tettcinek alapja, lényének ezt az oldalát művelte ki a nagy világ, nem tehetett máskép. — Az erkölcsi tiszta érzék, aestheticus érzettel volt fölcserélve, a fenkölt léleknemesség, nagyvilági modorral, Parisban minden kedvezett lényének. — Eleinte nem volt más gondolatja csak Netti, vele volt csaknem egész nap s kifogyhatatlan volt kedveskedéseiben.j — Mindig tovább tovább maradt el, a clubbok, casinók, futtatások, színház, cs a színésznők mindig több idejét vettek igénybe. — Sőt mint előre látni lehetett, elérkezett az idő, mikor egy kissé terhére volt Nettí. INetti hitt és szeretett. Volt ekkor Parisban egy hires cirkusz, az előkelő világ épen divatnak tartotta odameuiti, s gyöuyörködni a hajmeresztő mutatványokban.— Miss Heloise volt a férfiak kedvencze, egy ritka szépségű ballerina. — Ercnyességéröl volt nevezetes^ bár. az előkelj világ rajongott utána. — De-gazdag volt, mert mesés dijakat fizettek neki.— A clubbokban, casinókban csak róla beszélt a nemes fiatalság. — Szeretőjének mindegyik szerette volna, de messalilianceot csinálni egyik sem vállalkozott. . j iEgy nap is a ballerináról folyt a beszéd a cadnjóban, midőn Aladár belepett. — A nagy csoportosulásról észrevette, hogy ismét Ijleloiseról van szó. Uraim, lépett közéjük nevetve, ajánlok önöknek egy fogadást; két hét alatt a ballerina vagy enyém lesz, vagy elvesztettem a fogadást. Éljen, kiállták a könnyüvérü ifjak, tartjuk a fogadást. Két hét múlva bemutatja nekünk— mint a ki öné, — bármily alakban. . ; Aladár ez uj heczczbeu elfeledte Nettit, alig nézett feléje, pedig nem is fogadta' szemrehányással. Egy nap véletlenül egy újság került" a kezei közé, s ott meglátta Aladár nevét, hirtelen kiváncsi lett, elolvasta. Le volt abban írva az egész fogadás. Vicomte Aladár de *,* fogadott, hogy Miss Heloisct, a »Danscur de corde« czimzett czirkusz szép ballerináját két hét alatt'ugy mutatja be barátainak mint nejét ,— és e fogadást megnyerte, a szép ballerina ma jegyeztetett el Monsieur Alad. de *.* úrral. —-Mondják, hogy az esküvő fényes lesz. E perezben nyitott be Aladár, azzal a szándékkal, hogy Nettinek kíméletesen tudtára adja uj viszonyát s vele szépen kiegyezzék. Megijedt a Netti arczán ülő rémitö sápadságtól, hirtelen oda lépett melléje, Netti az Istenért mi baja? Netti szótlanul mutatta neki a lapot, s szemeivel kérdé, igaz cz ? Igaz, felelte Aladár, szerettem volna önt erről kíméletesen értesíteni, de megvagyok előzve. Netti egy hang nélkül rogyott Ala'dár'karjaiba, nem volt többé. A nagyvilági kéjencz csak most tűnt föl maga előtt borzasztó alávalóságában, mikor ott feküdt karjai között a. megtört virág. Ilyenért meghalni, ki hitte volna! 3. szám. Pápa,