Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-04-30

IX. évfolyam. JVIegj elenilc jn t n den vasú r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ intézcndők. 19. szám. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. I Pápa, 1882. ápri

lis 30

2 Hirdetések a láp számára felvétetnek A KI A D Ó II I V A TAL BAK ' ó-collcgiumi épület. E 1 ó'fíz c tcsi d íj ak: Egy évre tí frt. — Félévre 3 írt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 25 krral számítalnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. F»ápa város hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tűzoltó egyleteknek, a pápai kertészeti társulatnak, és töt>D pápavidólti egyesületnek Ixivatalos közlönye. Pápa, 1882. ápril 29. E lapok olvasó közönségének nem épen nagy kárára csak ritkán fog-ok lollhoz, hogy a napi vagy más társadalmi kérdéseket szellőztessem; ennek valószínűleg a heleg ágynál töbhnyire csak négy fal közöli lefolyó működésem szülte félelem a nyilvánosságtól az oka. Hn én ezt most az egyszer lekiizdöm és kiállók a sikra, és a mult héten a ..Pápai Lapokéban megjelent vezérczikkben mondollakra felelni készülök: teszem azt részint tekitilellel azon jelentőségre, melylyel a nevezeti lap a vidéki lapok közölt bir, részint a higgadt és elfogulatlan gondolkozású férfiúra, ki a czikket irta, végre mentségéül hitsorsimnak, kik nézetem szerint ugyan nem szorulnak védelemre, de azon felmerülhető tévnézetek megakadályozása szempontjából, melyekre nem akarva ugyan, az iró által kifejlett gondolatok és vádak okot szolgáltathatnának. Teszem azt annyival inkább, mert czikkezö ur azt látszik hinni, hogy „a hazafias érzelem-, sőt a józan észnek felszólalásra és erélyes cselekvésre kellene bírni az ez ügyben józanabb és értelmesebb izraelita polgártársakat: hanem volnának közönyösek az egyházi ügyek iráni és nem volnának félénkek egy néhány fanatikus ember ellenében." Nem tudom Antal Gábor ur kit akart közülünk ezen szavaival találni, talán engem legkevésbé, de én felveszem a kezlyül és elmondom én neki, akivel én oly igen szeretek eszmecserébe bocsátkozni, nézeteimet e tárgyra vonatkozólag, és igen fogok örülni, ha sikerül őt meggyőzni arról, hogy egyrészről az ugynevezelt izr. értelmesség nem annyira rest és közönyös, hosy e tárgyban illetékes helyen fel ne szólaljon és ne cselekedjék; más részről nálunk az egyházi beszédek, és az, aki azokat elmondja, vajmi kevés szerepet játszanak egyházi életünkben. Bizonyítja az elsőt azon lény, hogy nálunk Pápán csak minden hónapban egyszer szónokol a pap, a másodikat azon körülmény, hogy számtalan zsidó község létezik lelkész nélkül, sőt a nagy pápai hitközség is több éven át volt rabbi nélkül. Az izraeliták tudniillik születhetnek, nősülhetnek és meg Í3 halhatnak pap nélkül; az isteni tiszteletbe pedig, mely héber nyelven történik, a pap nem folyik be, és ö nélküle ugy elvégeztetik, mintha ő jelen van, amely utóbbi esetben ő is oly igénytelen tagja az imádkozóknak mint bárki más. A zsidó democralicus érzelmű, egyenesen maga fordul Jehovájához, szószóllóra, tolmácsra nem szorul, elvégzi imáját, könyörgését azon a nyelven, azon szavakban , melyek szivéből lakadnak. Az Isten megérti-e? Az egyik hiszi, a másik kételkedik, a harmadik tagadja, és ebben talán nem különbözik a zsidó a máshilüeklöl! Ezeknek előre bocsájlása után Antal Gábor ur, ki oly logice lud gondolkodni és ítélni, maga is levonhatná a következtetéseket, de •az irónak a közönséggel kell számolnia, és azért elmondom én azokat. A rabbi nálunk mini mondám, távolról sem foglalja el azon helyet^ melynek a lelkész a keresztényeknél örvend; ennél fogva ö sem nem germanizálhat, sem nem magyarosiihat, tartván egész esztendőben legkedvezőbb esetben 12 beszédet, melyeknek legalább is fele része héber. Hogy ezeu állitásom helyes, bizonyítja azon^ Antal Gábor ur állal is constatáll lény, hogy a pápai izraeliták ,,ugyszólva mindnyájan teljesen bírják a magyar nyelvel", noha Lőw Lipót óta — kivévén azon rövid időt, midőn dr. Klein, dc csak is a hitközség töredékének, tartott ritkán magyar beszédet — mindig német ajkú rabbik foglalták el a lelkészi széket. Szerény nézetem szerint az oskola van hivatva a hazai nyelvet a fogékony gyermekkebelbe ojtani, annak szépségét, jó hangzalosságát ismertetni, és ebben a tekintetben nem hiszem, hogy az évek hosszú során ál bárkinek is lett volna panasza oskoláink ellen; sőt tudtommal, — értesültem azon tanároktól, kik az első gymnasiumi osztályokban tanítják a magyar nyelvet — az izr. gyermekek kiállják a versenyt keresztény tarmlólársaikkal. De ha ez nem ugy volna is

3 ha a zsidóknak zöme csakugyan németül gondolkodnék és beszélne is, még akkor sem lehelne a pár bét óta hires koppányiakat és a német „Schulvercin" hívatlan beavatkozását visszautasító németajkú hazánkfiait utánzásra méltó például felhozni nekünk, mert azok keresztények levén, mióla e haza drága földjét érintették, egyenjogúak voltak polgári és társadalmi tekintetben a benszülöttekkol, letelepedhettek ahol akartak, lakhatlak minden városban és annak minden részében, összeházasodhatlak, hivatalokat viselhetlek és hogy ha physicai vagy szellemi erejöket a hazának szentelni akarták, ez azokat táplálta is. De nem úgy a zsidó! Ki még csak 1867-ben emancipállalott, ki még csak rövid idő óla szerezhet inffallan birtokot, ki előtt az ügyvédi és birói pálya csak pár év óla nyilloll meg, ki a közügyek ápolásából, sőt a társadalomból ki levén zárva, nélkülözte még" azon teret is. hol a nyelvet elsajátíthatta volna, kinek a más hilüekkeli egybekelés még most sincs megengedve, ami pedig nézetem szerint a legjobb eszköz volna a kölcsönös merev előítéletek és sajátságok leköszörülcsére. Tessék tisztelt olvasó mindezen körülményekel higgadtan és elfogulatlanul megfontolni; lessék tekintetbe venni, hoiry a zsidó előtt minden tisztességes pálya zárva levén, kénytelen volt a kereskedést a külfölddel közvetíteni, mely a magyar szól nem érti; tessék végre szem előtt tartani azon körülményt, hogy magyar seminárium nem létezett, a lelkészi pályát választolt fiatal embereinknek tehát külföldre kellelt menniök, ahol németül végezték tanulmányaikat: és akkor tessék, ha jogérzetök megengedi, követ hajitani ránk, vagy csak a koppányiakat és szászokat a hazai nyelv elsajátításában, a haza iránti ktelességek teljesítésében elejbénk tenni! De én a magyar nemzet lovagiasságától mást várok. Azt várom, hogy türelemmel elejbe fognak nézni azon időnek, mikor a magyar semináriumban képzett papok a szószókeket elfoglalják, mikor a polgári házasság lörvénynyé lesz igtalva, mikor vallási, polgári és társadalmi egyenjogúságunk nem csak a türelmes papíron fog állni, hanem gyakorlatilag érvényesülni és testet nyerni fog! — Dixi et salvavi animam meam. Dr. STEINER JÓZSEF. Városi közgyűlés 1882. április 2p-én. Woita József polgármester az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Bermüller József, Csizmadia Károly, Gyurátz Ferencz, dr. Rechnitz Ede és Saáry Lajos képviselőket nevezi ki. Az előző ülés jegyzökönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesítetik. A III. és IV. osztályú kereseti adók kivetéséhez bizalmi férűakul Löwy Mór és Vághó László rendes, Kovács István és Weisz I. E. póttagokkép kidüldetnek. Olvastatott a városi iskolaszék következő előterjesztése: A városi képviselő testületnek l3

/j,,. számú határozatában foglalt megbízás folytán Magvassy Pál óvodavezető urat ezen állásától f. é. június 30-ával leendő visszalépése esetére részére végkielégítés képen 600 írtnak a hivatkozott határozattal lett megajánlásáról értesítvén, ő ezt elfogadta, mihez képest most már az óvodavezetői állomásra pályázat lévén hirdetendő, ennek feltételei a következőkben állapíttattak meg, és hozatnak — a fizetést illetőleg — a kézviselő testület előtt javaslatba : — Pályázhat férfi és nő egyaránt, kívántatik szabályszerű oklevél, kifogástalan erkölcsi magaviseletet tanúsító bizonyítvány, a magyar nyelv tisztán tudása; fizetés leend egyelőre 400 frt, kényelmes tiszta lakás 3 szobával, konyhával, kamarával, pinczével, 8 öl kemény tűzifa, TAVASZ, Ki a szabadba! látni a tavaszt. Meglátni a természet színpadát! Az operákban kigyönyörködik: Majd hallhat ott kün kedves operát A természetnek pompás színpadán A primadonna egy kis [ühnile: Ki volna énekesnők! köztelek Merész, versenyre kelni ő vele? Petőfi. Lágy tavaszi fuvallat lengeti az alig lombosodó ágakat. Gyöngyvirág, nárciss, kíváncsian kandikálnak ki a földből, hogy nem korai e még megjelenésök — nem bánják e meg mint elődeik a cseresznye, meggy, baraczkfák, melyek engedtek csalfa napsugárnak, kibocsáták gyenge szirmaikat, örvendezni a szép kikeletnek; azonban irigy ellenségök az északi szél, megboszulván sietségüket: elfonnyasztá szegényeket egy éjeién — hogy mire ismét nappal lett, búsan hullaták le virágaikat! — Ámde a természet minden évben újjá születik, új tavasznak örvend mindöröktől fogva — mindörökké! Egy láthatlan mindenható kéz vezeti és rendezi ezt igy. Mi is több tavasznak Örvendhetünk a természetien, csak is éltünkben élvezünk egy tavaszt. — Ha ezt nem észszerűen éljük: vissza többé nem jön, gyenge virágja ifjúságunknak vajmi hamar lehull, s csak lombtalan ágai éltünknek meredeznek á mindenségbe í — Örömujjongva üdvözlik a gyermekek a tavasz hírnökeit a kedves kis fecskéket, melyek más Világrészből érkeztek és vidáman csipogva keresnek fészkelő helyet. — Megszóllal a szerény fülmile igénytelen jelmezében, s elbájolja hallgatóit, kivíván magának nevét »bajdaluzener« — a verebek is nagyobb lármát csapnak. gyűléseiken , hol ki-ki elmondja téli nélkülözéseit, és igy minden és mindenki örvend a tavasznak, a szép kikeletnek. És nem is lehet másként, ki fogékonysággal bir a szép iránt és nincs oly gondja, mely nyomasztólag hat kedélyére. Tágulni érzé keblét az üde levegőtől és a természetnek egyéb szépségeitől. A madárkák is dicshymnust zengenek, rovarok is döngicsélnek, csupán az ember ne érezné mindezt? lévén pedig ő az Istennek legnemesb teremtménye ! Évről-évre kis ablak mögött egy megbénult anyóka 'ül, tavaszt ö is élvez ; mert kívülről a kis kertben cseresznyefa áll ágait terjesztve, még nem érte el a kis ablakot, hova bekandikál, vi' rágával illatot árasztván, később üde gyümölcsévei kínálván meg a szegény fogolyhöt, ki a természet eme kegyét is hálával fogadja. Tavaszszal kezdi felölteni teljes díszét a& Urnák nagy temploma — a természet, honnan száműzve nagyravágyása hiúság, itt dicsőilik legőszintébb és legnagyobb áhítattal a Teremtöt. — Azért emberek engedjetek ti is mindig a tisztát érzelemnek, a természetesség vezéreljen titeket is mindig, hogy hasonló áhítatnak hódolva, az ég kebleteket is megáldhassa, szép tavaszszal, ezt követő nyárral, ősz és nyugodt téllel! Óhajt om kedves olvasóim, kik olvasásra méltónak találtátok • kis czikkem.et^ mire a természet ismét zorddá válik, a földet hólepel fogja födni, s elhallgat a madár dal: mi ismét jó kedélyben és egészséggel üdvözölhessük egymást! Gizella. FIUME. A déli vaspálya szent-péteri állomásáról a Karszt rideg, kopár vidékén át jutunk Fiúméba. Mielőtt vonatunk Mattuglie állomására érkeznék, baloldalról néhány pillanatra szemünkbe tűnik az Adria; de csakhamar ujabb szirtfalak takarják el a tengerre nyíló kilátást, később azonban egészen le Fiúméig folytonosan örvendhetünk a sós hullámok láthatásának. Közvetlenül Fiume — a város — határáig nemcsak a Quarnerót látjuk, de a sík tenger beláthatatlan víztömegére is nyilik kilátás; mert Isztria partjának mentén a farazínai csatornán keresztül korlátlan végű fényes csíknak tűnik föl a tenger. Ha Károlyváros felől érkezünk ide, a kilátás korlátoltabb; mivel a sík tengert a vonal minden pontján elfödik Veglia és Cherso sziklabércei, A Quarnero igen sokban hasonlít a KisBalatonhoz: az isztriai partok helyettesítik a tihanyi bércet; a délnek fekvő Cherso-sziget a somogyi partok; Veglia sziklás lejtője a gamászai meredélyhez hasonlít; a »Saa-Marco« sziklatömb és Porto-Ré előtt kauyarodó bevágás Kenése, Almádi és Örs öblét nyújtja; Fiume Balaton-Füred; a voloscai-öböl pedig az aszóföi fenék. Az elősorolt, itteni vonalak és pontok távolsága körülbelül megfelel a kis Balaton említett helyei között levő távnak; s így a pápaik könnyen elképzelhetik a fiumei tengeröblöt. A pápaiak! mert alig fog kőztök hirlapolvasó találkozni, a ki már ne, látta volna a belső «magyar tenger<jrt, A partok magassági arányai, persze! nagyobbak mint a kis Balatonnál; de a hullámverés csaknem merőben egyforma. Aki a kis Balaton síkjára ki mer evedzni, bátran neki indulhat a Cherso-nak is. A kedves horvát urak legújabban ismét nagyon szívélyesen gondolnak Fiúméra; mindenáron beakarnák azt tartományukba kebelezni; ugy tettetvén magokat, mintha nem tudnák, hogy Fiume három okból is a miénk. Ugy van, három okból is: a miénk a jog alapján; miénk áldozataink s a fiumeiak akarata következtében; s a miénk a hatalom révén; — akarjuk és birjuk is ez egyetlen tengerrévünket megtartani. Persze! Fiume pompás zsákmány volna kedves mostoha testvéreink (ők a mostohák irántunk) számára; legalább, ha Zvoniinír király fényes koronáját valamikor majd megtalálják, az itteni nagyszerű révben utánozhatnák a velencei dózsék Adria eljegyzési ünnepélyét; no persze előlegesen dózse nélkül. Fiúménak két kikötője van: a régit a Fiumára-folyó egykori torkolata képezi; az ujat az alkotmányos magyar kormányok építtették. A Fiumára jelenleg újonnan ásott mederből ömleszti vizeit a tengerbe; s a régi kikötőbe csak egy csatornán keresztül folyik édesvíz; annak vize tehát »Backwasser« azaz félsós. A kikötő s az uj torkolat által képzett Deltán épületfatárak helyezvék el. Valóban jellemző a fiumei kérdés kuszált voltára, hogy e terület állami tulajdonjoga vitakérdés Budapest és Zágráb között; mert a kapzsi horvátok a Fiumára folyó balpartján épült Susák mezővároshoz akarják kapcsoltatni a Deltát. A régi kikötő partjairól igéző kilátás nyilik a Fiumára völgyébe, melyet jobbról-balról meredek sziklafalak határolnak. Az előtérben a fiumei oldalon emelkedik a kálvária; mig a susáki partról a Frangepánok ősi várkastélyának, Fersactum-nak, idöbarnult romjai tekintenek alá. Igen sok jellemzetes kálváriát láttam már; dé a Golgota köves, borzadályos képét nagyon kevésnél találtam oly hűen visszatükrözve mint az itteninél. E kálvária elénk tárja a kietlenség ijesztő alakját; sötét gondolatokat ébreszt bennünk; eszünkbe juttatja semmivoltuukat: s igy a »memento mori« hathatós képviselője. Az óraláncunkon viselt halálfö; némely szalon fekete paiiilagvánkosára hímzett fehér koponya és a kikerülhetlen kaszásra emlékeztető egyéb ilyfajta dolgok a szokás végtelenül nagy, erős hatalma következtében csakhamar elveszítik hatásukat; de Fiume kálváriája nem áll folytonosan szemünk előtt: azért érezzük annak leverő bánatos eszméket keltő hatását oly igen nagy mérvben. De ha e pontról nyugot felé tekintve önkénytelenül is búsongó hangulatba esünk • a kietlen kálvária hegy látásán; északkeletnek for19