Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-04-16

IX. évfolyam. 17. szám. Pápa, 1882 április 16 . Meejelexiilc minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli szamok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ­HIVATALHOZ httézciidők. Bérmentetlen levelek, csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Lap tulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. PÁPAI LAPOK Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-collcgiumi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frí. — Félévre 3 írt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 1-5 kr. H i r d c í é s ek 1 hasábos petitsor térfogata után 5 JER, nyilttérben 25 krra] számítatnak. Bélysgdíj mindig külön fizetendő. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. í»ápa város Ixatóságáitalt, a pápai jótéltony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tüzoltóegyleteltnelt, a pápai kertészetitársulat­xialc és több pápavidélci egyesületnél-e hivatalos Icözlönye. „A KÖZGAZDASÁGI ELŐADÓ." Ez a cime azon közegnek, kii a köz­igazgatási bizottságok számára a magyar tör­vényhozás legközelebb felállított. A közigazga­tási bizottságnak ugyanis hivatása lévén a kormánynak a törvényhatóságokkal való rend­szeres érintkezését biztosítani, minden Minis­terium, melynek hatásköre a törvényhatóságok területén nyilvánvaló, egy tag által van a bi­zottságban képviselve. Nem tagadhaljuk azon­ban, hogy eddigelé e tekintetben éppen a földmivelés, ipar- és kereskedelmi minisierium volt leggyengébben képviselve, mert hiszen a kerületi postaigazgatók vagy helyetteseik, kik ekkoráig a bizottságnak rendes tagjai voltak, ugyancsak édes keveset tehettek a föld müve­lésért, iparért és kereskedelemért. Uj közegről kellett a kerületi postaigaz­gatók helyeit gondoskodni. A posta igazgatás különben ís már nem a földmivelési minis­teriumhoz, hanem a közlekedési ministerium­hoz tartozik, hát képviselői mint ilyenek bi­zonyára alig lehetnének a földmivelési mi­nisteriumnak hivatott közegei a közigazgatási bizottságban. E hiány helyreállítására hozta meg pnrliamentünk azon törvényt, melynél fogva a földművelés- ipar- és kereskedelmi minister­nek jogában, sőt kötelességében fog állani a közigazgatási bizottság tagjai közé úgy neve­zett: „közgazdasági elöadó^-kal kinevezni, kiknek feladata leend ezen minisleriummal foly­tonos összeköttetésben állani, magukat minden nevezetesebb közgazdasági kérdés iránt kel­lőleg tájékozni és a közgazdasági érdekeket a közigazgatási bizottságban védelmezni. Minden bizottság számára egy közgaz­dasági előadó fog kineveztetni, s pedig a vá­rosiban inkább az ipar és kereskedelmi; — a megyeibe a gazdasági érdekek képviseletére hivatott egyének lesznek ily előadókká kine­vezve, kik bár nem rendes tisztviselők s igy ftietést egyáltalában nem fognak húzni, de szolgálatukkal összekötött költségeik fedezésére 200—400 frlnyi évi tiszteletdíjban fognak részesittetni. Ezekben ismertettük röviden az uj köz­gazdasági előadókat. Az. eszme különben nem egészen uj, mert már 1880. évi november hó 20-án kijelentette a parliamenli közgazda­sági bizottság, hogy szükségét látja annak, miszerint a közigazgatás keretében a gazdasági érdekeknek hivatott közeg adassék és azért felhivandónak tartotta a kormányt, hogy eseti­leg a közigazgatási bizottságoknak igénybe vételével az érintett orgánumról gondoskodjék. E határozatot maga a parliament is elfogadta, s csak törvényhozási végzésnek tett eleget kormányunk midőn a közgazdasági előadók iránt intézkedett. Más mód egyáltalán nem is voJt képzel­hető közigazgatásunk mostani keretében. A megyei gazd. egyletek, vagy az iparkamarák inkább az öntevékenység körébe tartoznak, s különben sincs minden megyében gazdasági egylet, hogy ezeknek közegeit leheléit volna hivatalos közeggé lenni. A közgazdasági előadó egyébiránt nem lesz hivatalnok, mert rendes fizetést nem fog húzni. Pedig valóban óriási leendő vár reá. Öre lenni a közgazdaságnak, orvosszerl aján­lani a törvényhatóság területén észlelt föld­mivelési , ipari és kereskedelmi ügyekben: korántsem kicsinylendö feladat. Minden e kinevezett egyéntől függ. A kerületi poslaigazgalóknak a közigazgatási bi­zottságból való elvitelél őszintén helyeseljük, s helyébe a kinevezendő közgazdasági előadót örömmel várjuk. Csak kérnünk kell a minis­terty hogy kinevezendő embereit, a rendkívüli fontos érdekek méltó képviselhetése céljából, figyelemmel a helyi körülményekre jól meg­válogassa. Itt nem egy arra rászoruló, hiva­talból kiesett, kéles existencaiáju embernek dotacziójáról lesz szó, de tekintélyes szakem­bernek, prakticus gazdának kinevezéséről. Szerencsét kívánunk e kinevezéshez kor­mányunknak. Részünkről ugyan legkevésbbé vagyunk és voltunk barátai a közigazgatási bizottság intézményének. Se hús, se halféle elhibázott, s czéltalan intézménynek tartottuk és tartjuk azt ma is. Hibájáról, hiányáról ele­get irtak már e lapok is. Az egyedüli tagja a bizottságnak, ki e bizottságban sok jót tehel: — a közgazdasági előadó lesz. Kíváncsian várjuk a kinevezést, a mi hihetőleg a jövő évnegyedes közgyűlésen már publicálva leend. Mi őszintén támogatást Ígérünk, hogy szeretett megyénk közgazdasága az uj közegben háboríthatatlanul élvezze őrét s jótevőjét! JUSTUS. Városi közgyűlés 1882. ápril ii-én. Elnök: Woita József polgármester. Jegyző: Nagy Boldizsár főjegyző. Előző közgyűlés jegyzőkönyvének felolva­sása után elnök a mai jegyzőkönyv hitelesítésére Fischer Adolf, Luhonits Pál, Paál István, Szilá­gyi József és Szelestey Lajos képviselőket nevezi ki. A megyei közgyűlés annak kimutatását kí­vánta, hogy a honvéd laktanya udvartelkéből városi faiskolául kicserélt terület iránti szerződés kötése törvényszerű módon, 30 nap közbeeséscvel egy­behívott közgyűlésen történt-e? A jelen ülés na­pirendjére 30 nappal előbb kitűzött kérdés újból tárgyaltatván, a szerződés egyhangúlag elfogad­tatott. A megyei közigazgatási bizottság a kapi­tányi helyettes kirendelését a képviselőtestület hatáskörébe tartozának jelelvén ki, a közgyűlés a tanács által kirendelt Osváld Dániel tanácsos urat helyettes kapitányi minőségében megerősíti. Olvastatott és tudomásul vétetett dr. Krucsz Krisostom pannonhalmi főapát urnák a képviselő testület által a helybeli r. kath. gymnasiumnak 8 osztályúvá átalakítása tárgyában hozzá inté­zett megkeresésére küldött következő válasza: Tekintetes Polgármester Ur! Folyó évi január «li-cn kelt becses soraiból és Pápa városának a nm. 111. kir. minisztériumhoz föl­terjesztett kérvényénpk hozzám küldött másolatából megértéin Pápa város közönségének azon óhajtását, hogy a pannonhalmi szt. Benedek-Rend a leikí apát­ság átvétele esetében a pápai 4 osztályú gyrnnasiu­mot 8 osztályúvá kiegészítse. Minthogy tek. Polgármester ur levelében azon nézetnek adott kifejezést, mintha éu a kérvény sor­sára befolyást gyakorolhatnék, legyen szabad figyel­met a következő dolgokra irányozni. A miniszter ő umlga a pannonhalmi sz. Bene­dek-Renddel eddig níég semmi nemü tárgyalást nem kezdett a telki apátság átadása ügyében; de köztu­domású dolog: a") hogy a király ő felségétől nyert fel­hatalmazás következtében a telki apátságot — a tanul­mányi alapnál mutatkozó deficit födözésére — ehhez az alaphoz csatolta; b) ha pedig a király ő felségétől nyert felhatalmazás alapján megkezdi is a tárgyalást velem a nevezett apátság ügyében, akkor is a tanulmányi alap terheinek leszállítása végett csak is olyan gim­nasiumról lehet szó, a melynek fentartási költségeit ed­dig az emiitett alap viselé. Midőn ezen dolgoknak figyelemre méltatását kérem, egyszersmind kijelöltem, mennyi részem lehet a m. t. város óhajtásának teljesítésében; de habár nem áll is tehetségemben kívánalmuknak eleget tenni, fogadja t. Polgármester Ur és a nemes város köszö­netemet az irántam és Rendcin iránt tanúsított bizo­dalomcrt, a melyet mindenkor nagyra becsülve ma­radtam Pannouhalmon, 188S. február 28-án alázatos szolgája Dr. KRUESZ KRIZOSZTOM főapát. Jelenti polgármester ur, hogy a ezukorgyár ügyében dr. Löivy László ur indítványa értelmé­ben megkeresett részvény társaságtól válasz érke­zett, miszerint a ezukorgyár építése most nincs szándékában, de esetleg figyelembe fogja venni a város ajánlatát. A tanács előterjesztése, miszerint az ideig­lenes minőségben kapitányi tollnokul kirendelt Szegleihy György iktatót állomásában véglege­sítetni kéri, tárgyaltatván, a közgyűlés az uj hi­vatal rendszeresítésének eszméjét nem fogadja el; de tekintettel van azon kiváló szakismeretre és hiva­talos buzgalomra, mit Szeglethywx tanusit, mind ad­dig mig a tanács azon intézkedése fenállni fog, mely­lyel a kapitányi hivatalnál alkalmaztatik, az ő sze­mélyére 100 forintnyi évi fizetési többlet állapitatík meg. — Egyúttal Szelestey Lajos képviselő in­dítványára utasíttatott a városi tanács, hogy a városi tisztviselők munkakörének a tapasztalat igényei szerint netán szükséglendö uj beosztása iránt tegyen javaslatot. Tárgyaltatott a liquidatío alatti pápai nép­bank betétkönyvein alapuló követelések kiegyen­lítése tárgyában tett ajánlata a liquidáló bizott­ságnak, miszerint kész az 1158 forintnyi tőke követelésnek 75%-át azonnal kifizetni. — Antal Gábor indítványához képest, tekintettel azon kö­rülményre, Logy az ajánlott összegnél nagyobbat a per folytatása esetére sem remélhetni, és a képviselő testület a számos városi lakos érdekeit mélyen érintő intézet ügyeinek lebonyolítását le­hetővé tenni óhajtja: a közgyűlés névszerinti sza­vazással, de egyhangúlag, elfogadta az intézet törlesztési ajánlatát. — A határozat jóváhagyás végett a törvényhatósági bizottság elé terjesztetik. Olvastatott Horváth Lajos városi képvise­lőnek következő indítványa: NE HÚZD NÉKEM . . . Ne húzd nékem, ne húzd czigány, Nem leszek vig semmikéfen; Búval van a szivem tele, Ne húzz te most nótát nékem. Ne sirasson a hegedűd, — Ne sirasson engem senkii A le nótád bánatomat, A szivemből nem sírná. ki. Vagy hát húzzad keservesen, Húzzad czigány! megfizetlek! . . . Hanem akkor . . . a szivem a­Hegedűddel repedjen meg! Ifj. Berkoeits Gábor, Az ördög találmányai. (Folytatás.) I. Az első emberpár, midőn még öntudatlan ártatlanságban éldeld a paradicsom örömeit, az elérüetlen vágyak utáni törekvésekbea nem igen pazarolta idejét, vett mindent úgy, a mint a Te­remtő adta^ mindent a maga természeti épsé­gében, természeti egyszerűségében. Nem hajhász­ták a mesterséges örömeket, nem hevítették vérüket az élv mámora után, vágyaik úgyszólván nem voltak, igényeik szerfölött csekélyek, mert amire szükségük volt, mindent feltaláltak a ter­mészet szabad ölén, az édenkertben; s ezen egy­szerű ártatlanságban éltek volna át ezredéveket, ha a csábító meg nem irigyli édeni életüket cs fel nem költi szivükben a becs- tetszés- és nagy­ravágyás átkos szenvedélyeit s az Alkotóhoz ha­sonlóvá lenni akarás gőgös és uralomvágyó ér­zelmeit. Ok hallgattak a csábszavakra és hittek benne, azonban keményen meglakoltak e hiszé­kenységük- és az Alkotó elleni engedetlenségü­kért, mert elvesztették ártatlanságukat, megta­nulták ismerni a bűnt, izlelniök kellett a mézzel telt méregkelyhet s még ezenfelül kilökettek a nagy világ pusztaságába, hol volt elég idejük megbánni a csábitóbani feltétlen hitüket és vak­merő engedetlenségük káros és az utókorra is átszálló átkos következményeit. Innen származik azután az, hogy az ember vajmi csekélyét hágy meg annak és ugy, mint minek és miként a Teremtő természeti egysze­rűségében alkotá. Folytonosan azon iparkodik, hogy azokat természeti egyszerűségükből kifor­gassa és átalakítsa saját izlése és tetszése sze­rint, habár e mesterséges átalakítás nagyon gyak­ran a természet törvényeivel ellenkezik is, ha­bár a nevetségességig rút átalakulássá fajul is, az mindegy, csak az ö felhevült agyréme kielé­gülést szüljön önönmagának és az őt utánzó balga néptömegnek, s k e természet-ellenességével oly bűnt követ is el egyszersmind, mely később százszoros bűnhődést von maga után. E mester­séges átalakítást: divatnak nevezi a müveit, di­vatos világ! A jelenkorban divat minden cselekményünk, minden tettünk. Divat szerint fekszünk le s ke­lünk fel, divatosan sétálunk és ülünk, divatosan eszünk és mulatunk, á divatnak hódolva, vagy in­kább a divatos ruhákat bírálgatni megyünk csak templomba, korcsolyázunk és adunk estélyeket, csupa divatból leszünk öngyilkosokká, hát még mily nagyszerűen divatos társalgásunk és ruhá­zatunk! S miért csinálunk mindenből divatot? Mert hát más is igy tesz, mert hát — divat divatot csinálni! . . . A minőnek anyánk szült, s a milyenre a természet felnövelt bennünket, nem elégszünk meg. A rút széppé akar lenni, s a szép még szebbé vágyik lenni, s mi által? mesterséges szerek és eszközök által. Festjük, kenjük ma­gunkat, mert hát divat; fogakat, szemeket és hajfészkeket rakatunk, mert ismét divat Egy nő két stádiumban szokott állni: leány és asszony. Szent Isten! hányféle divatnak kell hódolnia ez idő lefolyása alatt! — Miért viseled igy hajadat? hisz ez oly visszataszítóan rút! Miért ? mert divat. Miért hordasz ily madárijesztő kalapot? hisz ez valóságos rémalakot csinál be­lőled ! Miért ? mert ez a legújabb párisi divat. — Egyszer jobbról, másszor balról, majd meg kö­zépütt választjuk el hajunkat; egyszer egész haj­erdőt rakunk fel, másszor csak a természetadtát viseljük, majd fodrozzuk, majd meg tükörsimává fésüljök, egyszer lenyírjuk és elfedjük vele a nyiit, tiszta homlokot, másszor meg csak egy-egy cso­mót lógatunk a szemünk közé; most lányosan, majd meg jasszonyosan, — ily tarkán kell, hogy fésülködjünk, mert hát — divat! .... Ily sokszoros átalakuláson kell szegény fe­jünknek kerjesztül menni, mert: »varietas delectat« és mint némely rovarnak: pete, hernyó, gubó, báb és lepkének kell lennie, hogy ismét rovar lehessen. Nem elég, hogy testünket ruhával fedjük, részint az jidő viszontagságainak behatása elle­nében, részint a ki\|áncsi szemek elől, de kell, hogy az öltözékberj ízlést is képesek legyünk kifejteni. Az igaz, hogy ugyanazon darab szö­vettel ép ugy befedhetjük tagjainkat, ha az olyan mint az ókorban volt szokásos, — mintha most az egész szövetet 50 drbra szétvagdalva és ismét összeállítva, tagjainkhoz idomítjuk. Majd előrántjuk a százados viseletet cs csi­nálunk belőle uj divatot, majd meg agyrémünk egy még ujabbat szülvén, amazt félre dobjuk. Egyszer oly terjedelmes öltözéket viselünk, hogy egy személynek alig elég a »trottoir,« majd meg oly szük ruhába búvunk, hogy alig vagyunk ké­pesek arasznyit lépni, s jaj lenne nekünk, ha újra eljönne a «tatarfutas» ideje, mert akkor kihalna a müveit nemzedék, a mennyiben min­den nőt elfognának s vinnék Mongolországba, minthogy akadályozná őket a »szegyen a futás, de hasznos« müvelet cselekményeiben a zsákszük öltözék... Hogy miért van oly sok szükmellü, rövid életű, elsatnyult nő és miért oly korcs a » hajdan erős magyar0, megmagyarázza az az átkos fűző, mely nem csak a szabad mozgásban akadályoz, de véghetetlen káros következményű a drága egészségre is, — s ép a józan észszel ellenkező­leg oly időben tesszük ezt elég botorul, a midőn a szabad mozgásra legtöbb ..szükségünk van: tánczmulatságok alkalmával és még »valamikor« $ csak azért, hogy karcsú legyen a derék, sugár hövésünek mutatkozó a test. — Hogy mennyi fájdalmat okoz a tyúkszem, mondanom sem kell. Hja! a természet igen keményen szokta megbő­szülni magát, mert törvényei ellenmondást nem tűrnek, — ha jól'esett a világ tetszése, úgy viseljük a fájdalom szenvedéseit is; a természet elleni cselekvés késő bánatú és káros következ­ményű bűnhődést von maga után.— Hjaf a bűre ^ünhodjék! . • * '

Next

/
Thumbnails
Contents