Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-04-02

\ X. évfolyam. JMegj elexiilt m i i) d e n vasar nap. Közérdekű sürgős közlésekre koroukint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ . intézendó'k. Bérinenfetlen levelek, csak is.nert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. 15. szám. PAPAI LAP~~K~ VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Pápa, 1882. április 2, Hirdetések a lap számára felvétetnek A K IA D Ó 11 I V A T ALBAN ó-collegiumi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szára ára 15 kr. Ii i r d et. é s ek 1 hasábos petitsor (érfofrafa után 5 kr, nyilttérben 2ő krral számítaniuk. Ilélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. r>ápa város Hatóságának, a pápai Jótékony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tűzoltó egyleteknek, a pápai kertészetitárstxlatnak es töt>l> pápavidéki egyesületnek lilvatalos leözlönve. A mozgósítottak családjai érdekében. Kél éve, hogy a magyar törvényhozás a hadmenlességi dij cimén befolyó összegekből egy külön alap létesítését határozta el, melyből egy rész a mozgósítás esetében behivott állandóan szabadságollak, tartalékosok, póttartalékosok és honvédek gyámoltalan családjainak felsegélyezésére lesz fordítandó. A hadmenlességi díjról szóló 1880. 27. lörv. cikk 9—iU §-a erre vonatkozólag egy külön törvény hozatalát tette szükségessé, kimondván, hogy azon módozatot, mely által a mozgósítás esetén behivoltak gyámoltalan családjai 'segélyezve lesznek, a később alkotandó törvény fogja szabályozni. A képviselőház napokban alkotta meg e törvényt, melyet mi, azon elvből kiindulva, hogy még később is jobb. mint soha, — örömmel üdvözlünk! Mert hiszen alig van valaki ez országban, ki ne találná igazságosnak, méltányosnak , hogy az államnak kötelessége azokról gondoskodni, kiknek kenyérkeresőjétől, család fenlartójálöl maga az állam veszi el az alkalmai, megkeresni a család számára a mindennapit. Az a rettenetes bizonytalanság vagy biztos nyomor, mely hazánk temérdek családját érte akkor, mikor az egyedüli kenyérkereső mozgósítva lelt — volt legtöbbször oka, .hogy már csak a mozgósítás hire is leírhatatlan kétségbeesést okozott hazánk sok szegény családjánál. És méltán. A statisztika hivatalosan bizonyítja, hogy a mozgásilás legiukább azokat éri, kik egyes egyedül s a j á l személyes keresményükből tartják fenn családjaikat. Egyetlen napnak elvesztése érezhetővé válik sok szegény családnál-, — pár heti betegsége a családfőnek pedig koldulásra készteli a családbelieket. Kétségtelenül igazságos hát, hogy ha maga az állam veszi ki a kenyérkeresölöl a kenyeret, legyen feladata e kenyerei pótolni azoknál, kiknek az államszolgálalra behivolt kenyérkereső két kezénél nincs egvebük. De a mily örömmel fogadjuk a tényt, hogy e kirívó baj mentül elébb orvosoltatik, — oly annyira nem érthetünk egyet u képviselőház állal elfogadóit törvényjavaslat minden pontjával. A kérdéses javaslat szerint, ugyanis a behivoltak t ö r v é n y e s családjának következő tagjai bírnak igényűvel a segélyezésre: — a behivollnak neje, gyermekei, unokái, szülői, nagyszülői, apósa, anyósa és lestvérei, de mindezek csak akkor, s csak annyiban, a mennyiben ellátásuk egészen vagy részben a behivolt keresményéhők. vagy szolgálati béréből fedeztetett. Távol van tőlünk, hogy a javaslatnak ezen intézkedése ellen kifogásunk volna. A behivollnak fent elősorolt családtagjait, ha azok fizikai megélhetése -csakugyan a behívott személyes keresményétől függött, kétségtelenül megilleti a segélyezés. De nézetünk szerint a fent soroltakkal korán sincs kimerítve azok száma, kik teljes joggal igényelhetik az állami segélyt. Csak nézzünk praktikus szemmel. Nincs-e számtalan férfi hazánkban a szegény osztálynál, ki saját keresményéből tartja — törvénytelen gyermekét?! Nem-e a legtöbbször magától a bíróság lói van kimondva az illetőnek gyermektartási kötelezettsége? Nem-e a legnagyobb méltánytalanság volna, ily törvénytelen gyermekei, kii senki sem akar ,..csa!ádbeli

u-nek elismerni, s ki igy alamizsnára sem számilhn!, kitenni az éhen halásnak, mert az államnak nsy tetszett, hogy elvigye a szerencsétlentől .egyetlen fenlarlójál. Mit ér váljon ez esetben a gyermeknek az a bírósági ítélet, mely az apát az ö eltartására kötelezte?! Azt hisszük, a lörvényjavnslalnak. nagy a hiánya, hogy- a törvénytelen gyermekekről a fenti esetben megfeledkezett. Még feltűnőbb s érezhetőbb hiánya s hibája a törvényjavaslatnak, hogy a törvényesen örökbe fogadott gyermekekel nem velle fel a segélyzésre igényt tartható csaiádbelíek közé. Hiszen a törvényesen örökbe fogadott valóságos „családbelr-jévé válik az örökbefogadónak. Felveszi az örökbe fogadónak családi vezetéknevei s mint házbeli családtag az örökbe fogadónak atyai halalma alákerül. Részesül minden jogban, mi a házasságbeli törvényes gyermeket a szülői irányában megilleti. Teljesen érthetetlen tehát, hogy a törvényjavaslat az örökbe fogadolt gyermekekről egy szóval sem intézkedik. Kétszeresen figyelmet érdemel pedig a kérdés azért, meri sehol Nyugol-Európábon nem _történik annyi törvényes örökbe fogadás, mint hazánkban. A köznyomornak akarja talán kilenni az állom azokat, kiket maga a törvény helyezeti egyenlő rangba a törvényes családbélivel? Jól tudjuk, hogy az Ausztriában 1880-ik év június 13-án ugyanezen ügyben hozott törvény lll-ik része, szintén csak azon családbelieket veszi fel a segélyre igénynyel birok közé, kiket a magyar törv. javaslat. De hiszen maga a honvédelmi miniszter ur mondja indokolásában, hogY a mozgósítottak családjainak segélyezési módozatának megállapításánál a törvényhozás önálló intézkedési joga egyáltalában nincs korlátozva azon melléktekintetek által, hogy miként szabályozlatolt a kérdés Ausztriában. S ha ez igy van, mint a hogy nem is lehet máskép, egyáltalában nincs indokolva, az osztrák törvények szolgai lemásolása. Mert erre azon indokolás, mivel a miniszter elő áll, hogy különböző elbánás esetében igen viszás helyzet teremtetnék az által , hogy az osztrák mozgósiloltakuak e különbséget tapasztalniuk kellene, — komolyan számba sem vehető. A kérdés világos. Tarthal-e, s érdemel-e teljes joggal igényi az állami segélyre, a személyes keresetéből élő mozgósitollnak e keresményből fenlartott, törvényesen örökbe fogadott és a bíróságilag eltartásra ítélt törvénytelen gyermeke? Igen vagy nem. Ha igen, ugy hibát követett el a magyar törvényhozás, hogy a törvényjavaslatot a fentekb kifejtett s igazolt értelemben ki nem javította. Dr. F. F. Gelsei Biró István f 1883. márc. 27. Mult hétfőn terjedt el a gyász hir, hogy Biró István kir. járásbiró, Pápa városi képviselő és Veszprémmegyei biz. tag ezen napra virradó •hajnalban elhunyt. A veszteségre hónapokkai előbb ellehettünk készülve, — látván az egykor kiváló munkásságú, élénk szellemű férfiúnak testi erejében napról napra fogyatkozását, — mégis lesújtó volt a gyászhír előttünk, kik tanúi voltunk azon érdemeknek, melyeket ö hosszas birói működése alatt fényes jogi képzettségről, mély belátásról tanúskodó , magvas irálylyal fogalmazott és mindenek felett részlehajlatlan ítéletei és pontos birói ténykedései által a közvélemény osztatlan nyilvánulásai szerint szerzett. Gelsei Biró István györmegyei Asszonyfán 1836-ik évben született. Iskoláit -Veszprémben kezdte, Sz. Fehérvárott és Sopronban folytatta. A jogi tanfolyamot Béesben hallgatta, — köz- és váltóügyvédi oklevelet Budapesten nyert. Hivataloskodását az ötvenes évek végén mint törvényszéki gyakornok kezdette meg. — 1861-ben zirczi járásban megyei esküdt, utóbb a központban megyei törvényszéki első aljegyző, — majd a devecseri járás szolgabirája, — később Veszprémben megyei alügyész volt. 1867-ben pedig a megyei tisztikar választásainál ismét szolgabírói állásra jelölte ki a megye közönségének bizalma Bársonyosra, honnan 1871. év végén pápai kir. járásbiróvá neveztetett ki. — E minőségben 10 évig működött és oly kötelességérzettöl volt áthatva, hogy a törvény szerint megillető évi szabadság idejét csak a mult évben vette ki, hogy fürdőre mehessen roncsolt egészségének .helyreállítása végett. A családi gyászjelentés igy szól: Gelsei Biró Mária, Terézia, Etelka, Julia és Gizella maguk , ugy Biró István, és Biró János kis-koru gyermekek nevében fájdalmas szívvel jelentik felejthetlen testvérük, illetőleg édes atyjuknak, Gelsei Biró István kir. járásbirónak tüdövészben, életének 47-ik évében, a halotti szentségek föl9 A hol a szülői hatalom megtörik. (Rajz.) Iria: Németh Ignács. Négyet harangoztak. A hegyek mögött az ég, a felkelő naptól, lángoló piros szint öltött magára, — a szőlőhegyek csendes hajlékai rózsapiros színben sugárzottak. Aranyszalagok lebegtek a sürüen egymásmellé sorakozó fák árnyékai líözött. A távoli hegyek magaslatai, úgy látszottak mintha a fellegek között violaszinben mosódnának el a láthatáron. A napnak meleg sugarai s ama nagyszerű illat, mely a. levegőt ily nyári eső után elszokta árasztani, csakhamar kicsalogatták azokat is, kiket -az ágy lekötve szokott tartanh Elemér is felkelt és kilépett szobájából az erkélyre. Egy kis szellő, mint a szerelem és ájtatosság szelleme, csókolgatá árczát és lengeté az erkélyen levő virágok zephir lakait. Meghatottan nézte e szép festményt, a természetet, melyet a művészi festő csak paródiájában utánozhat. — Oh, mily szép a természet, s mily szép lenne benne az élet, — ha az emberben nem lenne: „Az a kicsiny kis húsdarab, Mely mint kigyó, sziszeg/harap. Kínoz, gyötör, már szüntelen" az a kis sziv, melyet, miként a delejtüt, a mely mindig északfelé mutat» hiába törekszel megzavarni, — kimozdítani helyzetéből, az ismét rendes állapotába fog visszatérni és ismét észak felé mutatni; úgy a sziv is* ha egyszer szerelme tárgyát feltalálta, hiába törekszel hideg észjárásoddal másfelé teríteti íj az ugyanoda fog ismét viszszatérni — szerelme tárgyához—és ha azt meg nem szerezheted: neki életed csupa keserűség, boldogtalanság! — — — —• — — — Mély sóhaj szabadult ki kebléből, a mely egész forradalmat idézett elő az erkélyen levő virágok levelei között,— kezét homlokához emelé, mintha el akarná űzni onnét a komor fellegeket, melyek már néhány nap óta telepedtek oda. Majd a kelet felé levő uri palotára forditá figyelmét, mely a nap előre siető sugarai által e hely felé vonatott. — Egy angyalfő dugta ott ki fejét, kinek hosszú felbomlott szőke hajfürtjei a napsugaraiban fürödve aranyszinbe játszadoztak — és lebegteté fehér kendőjét Elemér felé. Elemér azonnal leszállt és sietett a palota kertjébe. — . Oh boldog ifjúság, ki első szerelmed mámorában mindent rózsaszínben látsz és nem látod, nem sejted az akadályokat, mik elibéd fognak görditetni, és ha épen látod is, akkor sem rettensz vissza, hanem, miként a folyó, mely útjába álló szikla által néni gátoltatja magát folyásában, hanem keresztül tör azon • és mégis egyesül a tengerrel; ugy ti is, hiába tiltakoznak szüléitek szerelmetek ellen. Hiába gördítenek akadályokat elibétek, szerelmetek keresztül tör azon, és mégis egyesültök szerelmetek ideáljával! Hiába tiltotta el Helena atyja, a gőgös föur, a szegény erdésznek fiát palotájából, miután szerelmüket észrevéve, — találnak ők utat, módot arra, hogy találkozhassanak. — — — — — •— Te akarod elállítani a tenger ömlését," a földnek forgását a nap körül ? Te akarod a szerelemnek útját állani ? Hisz ez éppen olyan kifolyása a természetnek, mint a tenger ömlése, mint a földnek forgása. Itt romba dől minden hideg számitásod, hogy lányodnak csupán gazdagot szabad szeretni'—, ha egyszer a szerelem tárgya befészkelte magát ott, abban' a

1 kis szívben, ki nem űzi onnan semmi emberi hatalom, sem féléiéin," sem okos számítás, sem magány, sem szórakoztatás, még a vallásnak hatalma is megtörik rajta! — Hiába akarja megtagadni az apácza szent czellájában szerencsétlen szerelmét, a mely e zárt falak közé menni kényszerité, hiába távolit el maga elől minden tárgyat, mely reája emlékeztetné, hiába esküdözik, hogy ezen. túl még gondolatit sem akarja megszentségteleníteni vele, hiába esküszik az Ur oltára előtt, hogy egészen övé, — az ö menyasszonya akar lenni, — a feszület alatt is a hűtlen kedvesnek képe leng, neki esküszik örökös hűséget —, nem az Urnák ! Itt nemi létezhetik tettetés, nem kényszer ez a terrnészet nagy titka! Egy kis lugasban találkoztak. A válás fájdalmának, a valódi baráti szeretetnek gyémánt gyöngyei ragyogtak Helena szemeiben. Pihegő keblére még most is oda volt tűzve a tegnapi nefelejtscsokor, mely mintegy jelezni- akarta, hogy mire van leginkább szüksége Elemér részéről: a nefelejtsre, tartós szeretetre.— — — — — Szegény leány! Mit ér atyádnak minden vagyona, mit ér minden tekintélye, minden szeretete, melyet reád ruház, ha éppen azt a kis erdei virágot, melyet leginkább akarnál, azt vonja meg. tőled?! Mit ér a virágnak a harmat és a napnak jótékony sugara, ha élte elemét, a termékeny földet, vonod meg tőle? •— Tehát válnunk kell kedves Helénám ? — Igazán, kár is lenne az én nevemmel megfertőztetni azt a nemes I családfát, mely századokon át csak bárókat és j grófokat termett ? — Őseinek szellemei a meny országban is poklot készítenének neki! — Te siiszr! Igaz az, — miért is sértegetem atyádnak Vernes gondolkozás módját! Miért is sértegetem azt, kinek egész lénye csak nemesért hevüli! — ki oly nagy szeretettel viseltetik irántad, — hogy még attól a fáradságtól is megkiniél, hogy " magad válassz magadnak férjet és szegény éjjel-nappal izzad, fárad, — miként a bányász, ki nem sajnálja erejét s fáradságát, és keresztül kutatja a hegynek minden rétegeit csak nemes érezre találjon; úgy

1 ö is, nem sajnálta,' nem kimélte magát, serkentette az irántadi nagy szeretetet és éjjel-nappal kutatott, mig végre két évi'kutatás után a különböző társadalmi rétegeken keresztül hatolva, nemes érezre bukkant — X grófra, ki ősei, eredetét családfáján egész a világ teremtetéseig vezetheti vissza. — Mostani utazásod is csak azért történik,, hogy tégedet, kedves leányát két évi fáradalmainak gyümölcsével — e nemes érczczel nevednapodra meglepjen, és vele megajándékozzon, eljegyezzen! — Nem, nem kedves Helénám — bocsánatot, nem az igazság, hanem az elkeseredés és az önzés beszél belőlem. En erről az eljegyzésről még eddig mit sem tudok és úgy gondolom, ha esetleg valósulni akarna, nekem is lesz, mint szabadakaratu lénynek valami beleszólásom! Engem'..atyám rabszolgaként elárusíthatni nem fog, mert szabad vagyok! Gondoskodott arról boldogult anyám, ki gyermekét nem akarta oly boldogtalanná tenni, mint ö volt, kit szülei atyámhoz kényszeritettek. Végrendeletében a V—a mellett levő nagy kiterjedésű birtokát reám hagyta és igy függetlenítve szabad választást engedett. Tehát atyám nem kényszeríthet engem senkihez. • Gondold meg jól Helénám! — Atyád -életének nyugalma, • boldogsága forog kérdésben. Légy nemes szívű, ne tedd atyádat boldogtalanná, mert igazán boldogtalanná lesz, ha fellegvárait romba dőlni és leghőbb vágyainak teljesülését megsemmisítve látja. Oh Istenem, hiszen szívesen' megtenném, de tehetek én arról, hogy összes gondolat vilá^ gom benned összpontosul ? Tehetek én- arról, hogy szivemnek minden dobbanása a tied ? • Tehetek én arról, hogy multammá,- egész jövömméte lettél? És nem X gróf. — -.-—- - — Vagy tán nálad másképpen van? Mond kedvesem, tehet-e a te szived arróL. hogy értemi