Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-02-26
IX. évfolyam. 10. szám, IMegjélenilt. ni i ii (i e n va s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anvagi részét illető kükiemCnyek A SZERKESZTŐ- S KI -YDOJ II V AT ÁLHOZ intézendők. Béiiiietiletlen levelek. esak ismert kezektől fogadtatnak el. í , apt ul aj (.1 on u s szer kész l u Dr. FENYVESSY FERENC. PAP I Ii Pápa, 1882. február 26. Hirdetések a lap számára felvétetnek A K I A D Ó II í V A T ALB A X ó-collegiunii épület. E i őfi z e < é s i (1 íj a k: Egy évre (> JVf. — Félévre 3 frt Kegyed évre 1 frt 50 krajezái. Egy szám ára lő kr. Hirdet esek 1 lia>.-í!;(is pelíísor térfogata után .*> ki, )i> Ült érben 25 krral számít a: ii;:U. Jíélyegdíj mindig külön ltzeietKÍ<i. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. F>ápa város liatóságjánalc, a p'ápai jótékony nőegylet-, ismerelierjeszt <>-. lövé««:-, korcsolya-, tüzoHóegyletelaiek, a pápai Icex-tészeiitűr-.saij atriale és több pa.pavid.elci egyestiletnelc liüvatalos Jcövslönyo. Városunk érdekében. Szebb dicsérelel nem mondott még senki városunkról , mini épen kormányunk egyik közege, vármegyénk derék kir. tanfelügyelője. Azon rendkívül érdekes, s kitűnő szorgalommal készült jelentés, melyet Stóhly György királyi tanfelügyelő ur megyénk közigazgatási bizottságának e havi ülésében előterjesztett, erős párhuzamot huz városunk — és megyénk fő- és székvárosa: Veszprém közölt. Azt a jó példái, mit egy megye székvárosa a culturálís téren a megye egyes vidékeinek ád, n mi megyénkben korántsem Veszprém városa adja! Nem. Veszprém van elöl, mely pedig székhelye a közigazgatásnak, püspökségnek, törvényszéknek; — nem Veszprém városát dicséri a veszprémi kir. tanfelügyelő, de Pápa városát, melytől pedig elvetlek a kereskedelmi gyúponiot is, elvették a törvényszéket is! Mostohább városa nem volt a magyar kormánynak Pápa városánál! A szomszéd Győrt elhalmozzák előnyökkel, — Veszprémet fentartják mesterkélten: — csak nekünk nem jut soha semmiből, soha semmi sem! Pedig* hát kortnányközeg, kit nem köt semmi érdek Pápához, nyíltan és hivatalosan hirdeti és dicsőíti Pápa városát! Mi. a mi szegénységünk — és szerénységünkben kiálljuk a hasonló városokkal a versenyt, s felhívjuk bátran a krilicát. Senki sem vádolhat bennünket arról, hogy nincs bennünk akarat, nincs jószándék, nincs lelkesedés, nincs áldozatkészség! Maga a kir. tanfelügyelő jelenti, hogy Veszprém városa Pápa városával szemben minden jelentékeny áldozatoktól ment. A mit józan ész egy ily kis várostól mint Pápa követelhet, azt mind megadja városunk! — Eszünk, karunk — és ezt nem öndicsekvésböl mondjuk — — folyton városunk érdekében dolgozik. Csak egy ujjnyi segilségel kaphatnánk — j Lelkesedés, — áldozatkészség hiányáról j mert hasonló intézel — mint a felirat megfelülrői! Csak egy buzdító, egy gyámolító i nem vádolhatja e várost senki sem! J e S7 7 'i — városunk nagyon távol vidékén kezet foghatna gyenge karunk, mely jóakara- j Miért hát, hogy e lelkesedést, ez áldó- ! köröskörül, a szomszédos megyékben sincsen lunkat. jó szándékunkat, nemes törekvésünkéi J zalkészséget nem tudják, illetve nem akarják j és igy városunk ebbeli áldozatát igen lerjedell s folyton nieg-megujilotl áldozatkészségünket | megbecsülni — oda fent!? Tengernyi bajok vidék lakossága is egyaránt élvezi. — eredményre vezetni segítené! ; közöli még tartjuk magunkat, még fent-fent j Ily helyzetben arra kéri városunk képDe mio- az a buzdító az a <>vámoliló kéz úszunk a legnagyobb erőfeszilések közölt, élni viselötestülete a minisztert, hogy akkor, mikor minden mái" városra pazarul szórja áldását.,- | és csak vágyunk, tele hittel, tele hiza- j Pápa városánál vagyonilag sokkal kedvezőbb lommal jobb jövőnk iránt: — hol késik mégis j helyzelü sok más város részesül azon szefolyton a kéz, mely az élni vágyót, az élni j rencsében, hogy az állam egészen saját koliakarót — kisegítse a bajok tengeréből?! j ségén polgári vagy reáliskolákat s hasonló Micsoda poülíca az. mely a megélni nem j intézeteket, mint megannyi városi jövedelmi akarót, s öngyilokra készei életre segili: — j forrásokai, állit fel kebelükben, — részesítse s az élni vágyói, s az élni akarói megölni hagyja?! nekünk abból a kézből egyetlen egy ujj sem marad segélyül! Ki ne emlékeznék arra a számtalan mozgalomra, melyet nemes inlenlióból önmagunk kellel tünk fel és — hiába l? Esedeztük vissza a tőlünk, minden józanság, minden méltányosság ellenére elvitt — törvényszékel: — és hiába. — Kértünk állami ínstiftilióknnk városunkba helyezéséi, felajánlva részünkről a legnagyobb anyagi hozzájárulást: — és hiába! — Terveltünk a legvérmesebb reményekkel, és legpontosabb adatokkal vasúti összeköttetést, mely hivatva lelt volna nemcsak városunk, de az egész országnak élelüterét mozgásba hozni: — és hiába! — Czikkezlünk, tanácskoztunk, fölirtunk a legpregnánsabb indokokkal egy — kir. tábla érdekében: — és (ugy látszik ez is) hiába! Önkénytelenül ezekre a reflexiókra tévedtem, mikor irni akaHam arról a kérvényről, melyei városunk képviselőtestülete az alább ismertetendő fontos ügyben e napokban a közoktatásügyi miniszterhez intézeti s a melynek pártolása, végett két városi képviselőtársunkat, kik ma az országgyűlés tagjai, megkeresett. Városunk összes jövedelmének felét áldozza culloralis czélokra. Van saját kisdeda minisztérium már Pápa városát is valami csekély előnyben és tekintetbe véve városunknak — a minister ur saját közege által is dicsérőleg felemlített — a culluralis téren lelt erején túl való nemes áldozat készségét, — városunkat a polgári leányiskolára eddigelé nyújtott áldozat alól felmenteni kegyeskednék. Egy terhekkel tál sújtottváros kérése ez! | Ha azt a kezet, melynek támogatásáért ! ma esdekel városunk, méltányosság vezérli: — ! városunk indokol! kérése süket fülekre nem találhat I Város, melynek áldozatkészségéi senki óvodája, iparrajziskolája., melyeknek fenlarlása J tagadásba nem velle és nem veheti, megérévi 2000 forintot vesz igénybe. A felekezeli demli, hogy jogos kérése meghallgatlassék és De mégis annyi tört remény, annyi csa- i tanítók fizetéséhez évenkinl 6800 frllal járul, j hogy ne késsék a segítség, mely bizonyára nem latkozás, és megcsnlalás után is kimerjük állani hasonló testvér városainkkal az összehasonlítási. Hiszen még mosl sein hangzoll el az az általános dicséret, mi városunkat országszerte érte, mikor annyi sok baja mellett, melynek mindegyike külön-külön veszi igénybe áldozatkészségünket, — oltárt tudtunk emelni, szépet, állandót a magyar művészetnek. Ez oltáremelés volt országszerte a példa, hogy másutt is — áldozzanak, s ma már a szél rózsa minden irányából jönnek hozzánk kérdezősködések a mód, az irány, a terv felöl, hogy a mintát utánunk másolhassák. Ebben is, itt is Pápa városáé — a többi hasonló városok közt az elsőség. stb. stb De a teher, mely ennyi áldozalkészséggel jár, valóban óriási is! Kiadásaink fedezésére a rendkívül sok állami adónak V 3-dát voltunk kénytelenek községi póladóképen a lakosságra kivetni. Ily óriási tehernek könynyebbitését mig egy részről kötelességünk megkísérlem, — addig kormányunknak, melytől eddig — mi tagadás — édeskevés előnyben részesüli városunk , — kötelessége azt megadni! A városunkban lévő négy osztályú közös polgári leányiskolára városunknak évenkint 1010 frt kiadása van. Ez iskolát, jelenleg 106 növendék látogatja, kik közöli 26 van vidéki. érdemetleni gyámolit, mikor Pápa városáén valamit tesz! Vederemo! Egy városi képviselő. A veszprénimegyei kir. tanfelügyelő jelentése a közigazgatási bizottság fel>rxj.áx* 6-ilci "ülésén. (Vége.) 6. A tanítók száma a lefolyt tanévben kevesbedett Qgygy^-, minek oka a fentebb megnevezett iskolák beszüntetése. — S ha bár a nem okleveles tanítók száma 8-al apadt, azért még mindig az összes tanítók 17.12%-a oklevéllel nem bir; továbbá 9.92%-a olyanokból áll, kiknek MEG EGY PERCZET .... Még egy perezet — aztán készen vagyok, Az indulásnak nagy órája — üt. Túl lépem e rögös határt, a mely Szúró tövissel vérzett mindenütt. A — válás, mégis — most ügy fáj nekem Midőn — ut többé vissza nem vezet . . . Itt hagyva Téged édes kedvesem, Tépett reméuyim, — s dúlt szerelmemet. — Miként kietlen puszták vándora, Kinek nyomában csak sívó homok — Körötte nincs oáz — mely enyhet ad; Csak vad vihartól széllyel hányt romok, így bolygtam én is át az életet: A —- fájdalom lön hü vándorbotom, Es kísérőm — a sorsharag, amely Eles körmével — tépte homlokom. Már kifáradtam, nem birom tovább, Lerogyva fetrengek az útfelén; Míg a halálnak szelíd angyala Eljegyzö csókjával meg nem jelen: De — már jő, látom setét szárnyait, Amint a magasból közéig felém . . . Szívem börtönét sóhaj hagyja el — — Tán az utolsó, elhaló remény ...(?) Hiába volt hát ennyi küzdelem! Még éltem napja — délfelé se jár, Merész lelkem röptéből vissza hull, Mint szárnyszegett — villám sújtott madár. A dal -— elnémul, a szív — megszakadj Lepattognak a túlfeszült hurok . . . Amelyekhez! — neved sóhajtva ím Reszkető kézzel utolszor nyúlok: — Isten hozzád rég meg unt földi lét! Lelkem — hónába vissza vágy, siet. A halál csókját érzem ajkamon Feledjétek! — e megkínzott szivet. — Indulhatunk,, most már készen vagyok. Az ürömpohár csordultig tele .... Feledj Teis! én édes kedvesem. Fájó lelkemnek elrablott fele ... — Utam imár a temetőhöz ért, — Honnét halandó nem tér meg sohal Lerázza kínjait, és elpihen Itt, — a szenvedések porsátora. — Mégis — ha majd a kopár sir felett Egy köuyet ejtessz, édes kedvesem; E törtkebelnek, — e ki szenvedett Dalnoknak álma, — édesebb leszen. Soos Lajos. A SZÍNPADON. Bcs&ély. — Kémeiből. — I. A Frank felföld kies vidékén terül el Bajorországnak egy kis kerületi székvárosa B. A gyönyörű épületek között, amelyek e kis város díszei, egy régi rozzant épület ötlik szemünkbe, amely nem egyéb mint egy a már e század elején megszüntetett zárda épülete, s amely miután néhány évig magtárul szolgált, ismét templommá, Thalia templomává alakíttatott, melyben minden cv téli évadán át egy jól szervezett színtársulat tartja előadásait.— Még fennállott a fedél csúcsán a kis torony. Még látható volt benn a karzat, amely egykor annyi áhítatos luvet fogadott be, azonban most páholy sorrá van alakítva, mig lenn a földszinten a zárt- és körszekek díszelegnek. A szinház ma zsúfolásig megtelt. Anczcugruber szinmíívc, cz időben újdonság és első rangú vonzó darab: ,,A hamis esküt tett paraszt" adaték. A közönség feszülten figyelt az események folyására, és türelmetlenül várta — szünet alkalmával — a függöny ujabb felvonalásáf. A feszültség most érte el legfelsőbb fokát. A hamisan esküdött pórnak fia. aki meggyőződött arról, hogy atyja hamis eskü által jutott ház és telekhez, éppen most akart a városba menni, atyját feljelenteni, mivel ö nem akart, résztvemii az igazságtalan jószágban. E szándékát egy igazi drámai jelenetben adá tudtul az öregnek. — Eddig* fejlődött a darab — ezen szóváltás megoldását a nézők a legnagyobb nyugtalanságban várták. Midőn a függöny ismét fclvnnatutl, a szinpad egy erdei völgylorkolatoM ábrázolt, amelyet jobbról balról meredek sziklák környeztek, s amely sziklák közül hegyi patakocska csergedezik elő. E patak fölött egy durva fatörzsekből készített hid vezet keresztül. A pórnak lia, Ferencz, útjában amint a keskeny hidon át, a városba akart menni, atyja által, ki fegyverét kezében tartva kétségbeesettén rohant utánna, feltartóztatott; — szenvedélyes szóváltás keletkezik közlük, mely a darab legmcgliatóbb jelenetei egyikét képezi. Ferencz, szabadon áll a hid közepén fönt, atyja pedig lenn a színpad előrészeben. Mégegyszcr iparkodik a pór fiát ez iszonyú lettről lebeszélni .... ám dc hiába ! Ekkor düh és kétségbeesés fogja el az öreget, eszméletlenül, félőrülten rántja le fegyverét válláról. — Egy lépést se tovább! — kiált ö megvadulva — megállj .' vagy golyóm fog megakadályozni! Akkor ha még lesz benned erő, mehetsz és elárulhatod öreg, apádat! — Rajta! Lőj j! — kiált vissza daezosan a fiu— hanem gondold meg előbb, hogy azon ujjakkal fogod reám sütni fegyveredet, amelyeket a hamiseskühöz emeltei fel! E szavakra a pór a legvégsőre határozza el magát! Fegyverét fia ellen fordítja, és lő - fia pedig a hídról a patakba zuhan. A pór eszméletlenül rogyik össze. -A függöny legördül. Ez a szinmti szerinti lefolyása e rövid jelenetnek. Feszült figyelemmel követte a közönség most is a színészek szavait. Az, ki Ferencz szerepét játszá, egy szép fiatal ember, a közönség kedvettje, egyenesen állott a keskeny hidon, és kevélyen, daczczal veté atyja szemébe a kihívást. Az atya szerepét pedig a társulat első s legjobb jellemszinésze játszá. A jeileinszinész arczán iszonya lelkíháboru tükröződölt vissza, a nézők szótlanul ültek. mélyen meghatva e szerepek természetin! alakítása által. — Villámsebességgel rántá le válláról a fegyvert s a lövés eldördült a régi templom ódon falai közt, a Fcrcnczct személyesítő ajakáról egy hangos jajkiáltás hangzott cl, s hanyatt zuhant le a keskeny lúdról. A pór teljesen megmerevedettnek látszok erre — még mindig egy ponton állott, füstölgő fegyverét kezeben tartva, s a helyre tekintve, a hova az elesettnek (este clíijut. Egy kis szünet, a hallatlan cselekedet átka a nézőkre is ránehezedni látszott, a kiknek szemei szakadatlanul a kitűnő színészen csüggtek. Ekkor a színfalak mögül élénk sikoltás hangzott fel s egy fiatal leány tört elő, ki ama férfiú lányának szerepét játszá, kit a pór hamis eskü által vagyonától megfosztott. „Gyilkos!! Gyilkos!!" A pór alakja megtörött, fegyverét kíejté kezéből, egy pillanatra elboritá arczát kezeivel, végre összeszedvén mindén erejét elfutott, mintha füriáktól űzetett volna. A tetszés nyilvánítás erős tapsviharban tört ki, mely idő alatt a függöny legördült. Ez utolsó mozzanat, melyet mindenki a darabhoz tartozónak vélt, a leghidegebb szivet is részvétre inditá. Menydörgő taps hangzott a szinház falai közt, ujra meg- ujra hallatszott a szereplők kihívása, de a függöny nein akart emelkedni. S Végre megjelent az igazgató s jelenté: — A tisztelt közönségnek tudomására juttatom a szomorú hirt, hogy Meixner ur iijrtelen megbetegedése miatt az előadás tovább nem folytatható. Borzadály futotta végig a, nézőket a director e szavaira. „Bizonyára csejjirci történt valami baja", hallattszolt itt-ott. Erre micueiíki felkelt helyéről, és beszélgetve, lármázva, tódult ki a tömeg a színházból, kifejezve nézeteikot a szereplők, a darab értéke és kcllemelleü, megszakítása fölött. -I A