Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-02-12

a deczemberhavi s a számadások a juniushavi rendes közgyűlések által vizsgáltassanak felül. Hivatalos tapasztalataimból azonban arról győződtem meg, hogy a községi számadások el­készítése és a törvényhatósági közgyűléshez fe­lülvizsgálat végett leendő beterjesztése körül fel­tűnő késedelmezések, sőt számos esetben mulasztá­sok fordulnak elő; miután pedig ezen csaknem gyö­keret vert bajt orvosolni hivatalos kötelességem: felhívom a t. szolgabíró urat, hogy járása területén létező községek elöljáróságait,. ily érte­lemben kibocsátandó s a községek bírái által láttamozandó körrendeletével utasítsa, miszerint a mult 7S87. évre vonatkozó községi számadást az idézett t. cz. 702. 117. és 727. $,yaihoz képest készítessék el s a képviselőtestület tavaszi köz­gyűlésén oly időben vizsgáltassák meg, hogy ezek hivatalomhoz czimezve, a járási szolgabíró ur utján, f. évi apriihó 75-ig, a törvényhatóság részéről eszközlendö felülvizsgálat végett, minden bizonynyal bcküldessenek. A helylycl közzel elő­forduló azon gyakorlattal szemben, hogy a köz­ségi számadások egyik évről a másik évre is át­terjedöleg, vagy félevenként — esetleg évnegye­denként terjedő időről is szoktak készíttetni, — mig ellenben a 'költségvetések a rendes közigaz­gatási év tartamára készíttetnek cl; az idézett t. cz. 117. és 727. ^5-aira való hivatkozással fel­hívom továbbá a l. szolgabíró urat miszerint ugyanazon körrendeletében a községek elöljáróit arra is utasítsa, hogy a számadás ezen szabály­talanságtól menten, még a számadásra köteles elöljáró időközi halálának vagy változásának ese­teiben is, mindig egy keretbe foglaltan, az év első napjától utolsó napjáig terjedő időről, készíttes­sék el és állit tassék össze. Ezen körrendeletem záradékául megjegyzem, hogy a községi számadás elintézését tárgyazó határozatban megemüttessék azon körülmény, miszerint a számadás a közgyűlés előtt 15 nap­pal közszemlére kitéve volt, s ellene észrevétel nem adatott be, vagy ha ilyen érkezett is be, ugyan az egyidejűleg elintéztetett és hogy ezen körülmény a számadásra, záradék alakjában is, reá vezettessék. ) i'yhcly Dezső alispán. Végtárgyalás. a várpalot-ai rabló gyilkos Hoszter Fülöp bűnügyében. (Vcge.j Vasárnap f. hó 5-én a (íold család két fiatal tagjának, Gold Vilmos tanutó és Gold Jakab keres­kedő Unoncznak, továbbá JLővvy József, Kóhu Adolf és Grünn Lipót tanuk kihallgatásával foglalkozott a törvényszék. Gold Gáspárné kihallgatásai , miután súlyos sérülései miatt életveszély nélkül a törvényszék előtt meg nem jelenhetett, s különben is a vizsgálat alatt tett körülménye-* vallomását esküvel is megerö­siteffe. a törvényszék mellőzte. A Gold fiuk kétségtelenül Gold Gáspárénak ismerik fel azon bőrzacskót, melyben Kosztéinál az ezüst pénz találtatott, és a mit Hoszter tulajdonának lenni állit, ugy .szintén n lloszttrnál talált, ezüst pénzt ís az attyuk, Gold Gáspár, birtokában levőkkel azo­nosnak lenni állítják. Gold Gáspárné felolvasott vallomása a bűntény részleteire nézve megegyez a Nemes Mari és ITo­lonits Borbála vallomásaival. Azt tanúsítja továbbá, hogy a csőri bulláról levett téli kabát. Gold Gáspáré volt, — ezt igazolják még Lőwy és Grün tanuk is, hifc letétel mellett. Hétfőn hallgattatott ki Hoszter Schleich Engel­bertnek a Csőri hid alatt, talált hullájáivv nézve; de makacsul tagadja a Sehlcichchal való összekötte­tését. Fodor Gyula ügyvéd és Fényes Jenő honvéd főhadnagy mint szakértők hallgattatván ki, consta­lálják, hogy a Schleich holttestében talált golyó azo­nos a Hosztcrnél talált revorver golyókkal, melyek a Jloszter fegyveréhc valók, és constatáiták azt. is, hogy Schleichnál talált és a Goldékuál alkalmazott zsineg egy kötéldarabból vau fonva. Ezután áttért a törvényszék azon lopási bűn­tény tárgyalási ára, melynek Bocsor Ferencz balaton­főkajári lakosnál 1881. aug. 10—20 közti éjjel el­követésével is Jloszter van vádolva. líz ügyben is a legkouokabb tagadással felel a. kérdésekre, tagadja, hogy aratás előtti időtől fogva Jvajároii lett volna. KI nök részletesen előadja vádlottnak ez idő szerint viselt dolgait, melyekből kiderül, hogy vád­lott a rablás elkövetésekor nem volt sem Siófokon, sem a Dráva, mellett mint ő állítja. Felolvastattak vádlott menyasszonyának : Kunszt, Pepinek és lecndctt ipa Kunszí .Ionosnak vallomá­saik, melyekből kitűnik, hogy Jloszter aug. 15-én elment hazulról és c«iak aug. 20-áu tért vissza. Fel­mutatják vádlóit előtt azt a gyufatartót, melyet a rablás után Bocsor házában találtak, s melyről tanuk állítják, hogy azt előbb Hosztcrnél látták. Vádlott határozottan tagadja, hogy e gyufa­tarló az övé lenne. Felolvastatik Varga a vác-zi országos fegyin­tézet igazgatójának jelentése, melyből kiderült, hogy a felmutatott gyufatartót Hoszter maga készítette. Bocsor Ferencz előadja, hogy mikepen rabolták ki. s hogy a község pénzéből 240 frtot. az övéből JO IVtoí vittek el. Fziitáii felolvasták a Simon István. Izsák Jó­zsef, Izsák Józsefné. Mészáros Sándor kaján halá­szok vallomásairól felvett jegyzökönyveket. E val­lomásokból kiderül, Hogy lloszter Bocsor kirablása előtt nekik halászni segitett. Ko.se» (hal Anna kaja rí pinczérlcáuy azt vallja hogy Hoszter a gyilkosságot, követő vasárnapon dél­ben egy lepsényi fuvarosnál jölt Kajáira; náluk bo­rozott, s régi tallérral fizetett. Heh vendéglős előadja, hogy Hoszter később nála ebédelt, s hallotta, hogy a kendőből készült batyuban ezüstpénz csengett, a kávét ezüstpéuzzel fizette s a szivar ládákat is lálla nála. Sütő Zsigmond lepsényi pinczér azt vallja, hogy nála pecsenyéért, százassal akart fizetni, de miután váltani nein tudott, szász fitllénal tízetett; ugyanott Sünijén .látio* egy ötvenes bankjegyet vál­tott, fel neki. Szilben lakó Jíor Dávid, Dramuta .szabó. Schofthauer cziprsz, Markovícs György. Kraft Fü­löp, Takács Anna vallomásaiból kiderül, hogy Hosz­ternek aug. hó J 5-éig nem volt pénze, csak Sz.-István nap s Hocsor kirablása után kezdett költekezni. Felolvastatik a nágócsi község elöljárósága által kiállítóit erkölcsi bizonyítvány Jloszter előéle­téről. E bizonyítvány «zeriut vádlott rósz eiköleséről ismeretes egyén, a ki vagyontolansága daczára min­dig bőven költekezett, sőt. pénzeket azok értéken alul is eladott; felolvassák Szil község bizonyítványát, mely szintén azt adja elő, hogy vádlott vagyontalan­sága daczára is szerfelett költekezett. Majd IMIIicz Benő és Csolnaky Ferencz törvényszéki orvosok vé­leményes jelentését olvassák fel. B jelentés szerint, az orvosok három hónap MI keresztül figyelték vádlot­tat, s rajta elmebeli i^nart, avagy tébolyodásra való hajlamot nem észleltek. A keddi ülésben terjesztette elő Cserna- Vincze kir. ügyész szépen átgondolt s logikai következte­tésekben gazdag vádbeszédét, melyet a közönség el nem titkolhatott tetszés nyilvánítással fogadolt. Dr. Jánosik Sándor védő nagy gonddal gyűj­tötte össze azon enyhítő körülményeket, melyek vád­lott mellett /elhozhatok, a. terhelő bizonyítékokkal szemben. j Elnök megkérdezlji vádlottat is, váljon kivan e még valamit, védelmére felhozni, mire most is csak azzal válaszolt. „Én a bűnös nem vagyok, én nem ározat hozatal végeit ezu­Id. u. '/,4-kor az ülést, behi­s elrendeli vádlott elővezet­voltam, én nem tettem." A törvényszék ha tán visszavonult. Elnök megnyitván vatja. az összes tanukat tetését. Hoszter Fülöp vádlott, fegyveresek közt, a te rémbe lépvén, megállt a középen, mire föfállván a törvényszék tagjai, s az összes hallgatóság, az elnök a következő Ítéletet hirdeti ki: 0 felsége a. királyj nevében, rablás, gyilkosság, gyilkosság, gyilkossági kísérlet és lopás miatt vádolt Hoszter Fülöp elleni ügyben, a veszprémi kir. tör­vényszék következően itjclt: Hoszter Fülöp 29 éves róm. kaíh. vallású, nőt­len, nágoesi születésű §s illetőségű, a székesfehér­vári kir. törvényszék előtjt, ellene több rendbeli lopások miatt folyamatba tett. s 1875. évben jogerejü ítéle­tekkel 6 évi börtönnel fejiyitett előéletű asztalossegéd, a Gold Gáspár és nején jclkövetelt s a btk. 344. §-ába ütköző rablás, továbbá Gold Gáspár, Gold Mózes, Gold Julcsa, Gold Ferencz, Kájusz Marcsa és Schleich Engelberten elkövetett s a büntk. 278 §-ába ütköző gyilkosság bűntettében, végre Gold Gáspárné, Gold Lipót, Holonics Borbála és Nemes Mária elkövetett gyilkossági kísérletben (a btk. 278. és G5. §§. alap­ján) bűnösnek kimoiidatik s ezek miatt, tekintettel a btk. «9. §-ára a ­78- §• "lapján a 21. értelmében kátéi állal végrehajtandó halálbüntetésre ítéltetik. Egyidejűleg a ina^y. kir. kincstár részére 494 fit 89 kr eljárási, az eddig- fölhasznált és fölhasználandó rabélelmi, valamint az ítélet végrehajtása alkalmával fölmerülendő költségeknek megfizetésében clinarasz­íaltafik. A Bocsor Ferencz kárára elkövetett lopás bűn­tettének vádja alól fölmentelik. Vádlott Hoszter Fülöp birtokában talált 54? frt 61 kinyi bankjegy s apró, valamint 29 darab kisebb-nagyobb ezüstpénzek Gold Gáspárnéuak és (.'old Gáspár örököseinek a vesz­préiomegyri árvaszék utján s ugyancsak a nála talált szürke nagy kendő Kunszt l'epi szili lakos igazolt tulajdonosnak az ítélet jognőre emelkedése után ki­adatni rendeltetnek. 1 Az indokolás röviden felsorolja a bizonyítéko­kat, mik a büntettet kétségtelenül bebizonyították. Jloszter ez Ítéletet! mereven hallgatta s az in­dokolásánál fejét rázta. Elnök ama kérdésére, vájjon felebboz-e, ugy felelt; „igen, instálom, felebbezek; én nem teltem és nem is fogadom el. u Cserna ügyész azt kívánja, hogy a beszédében kifejtett íudokait a felebbezéshez csatolják. Hoszter daezos, emelt fővel hagyja el a termet. Irodalom és művészet. — A „Magyar Dal-Album" Illik kö­tetének 4-ik füzete megjelent a következő tarta­lommal: 1. Ez a kis lány csapodár. 2. Ez a szemem, ez az egyik. 3. Ez a^ szoba, hol én most. 4. Édes anyám rózsafa. 5. Én nekem egy szép gondolat . . 6. Én vágyókba falu roszsza. 7. Én vagyok a petri gulyás. S. Én vagyok az Íródeák. 9. Érik már, érik már a fekete szőlő. io. Fáj a szív az elhagyott kebelben. 11. Fáj a szivem,* fáj a lelkem. 12. Fáj, fáj, fáj, fáj. 73. Fekete szem éjszakája. 74. Felmentem a hegyre. 75. Fiuk az Isten áldjon meg. 26. Fölfelé megy borban a gyöngy. 77. Fösvény az én uram szörnyen. 78. Gyere haza édes anyám. 79. Gyere pajtás kato­nának. 20. Gyötör engem a szerelem. — Ezen egyetemes magyar népdalgyűjtemény ed-digelé­480 dallamot közölt zongorára alkalmazva, tehát máris többet, mint az eddigi hasonnemü vállala­tok együttvéve. E gyűjteménynek nem volna szabad hiányozni egy magyarnak zongorájáról sem! Előfizetési ár bérmentes szétküldéssel: egy évre, vagyis 70 füzetre 1 frt 80 kr, félévre vagyis 5 füzetre 90 kr. Egyes füzetre zongorára alkal­mazott 20 dallammal csak 25 kr. Előfizetések Hennicke Rezső kiadóhoz Győrbe intézendök. Egyes füzetek minden rendes hazai könyvárusnál is kaphatók. — Képes családi Lapok 19-ik számá­nak tartalma: Az apa beszúja. Elbeszélés; irta Cserhalmi T. M. (Folytatáj.) — Visszaemlékezé­sek. Költemény; irta Holló. — A szürke ház úr­nője. Angol beszély; fordította Milesz Béla. (Vége.) — Egy hittérítő naplójából; Amerikai kép; irta Tolnay Géza. — A sors szeszélye. No­vellette ; irta Sz. Barthos Andor. — Csak játék­ból. Beszély; irta Aigner Ferencz. — Az ijedt­1 sésröl. Értekezés: irta Sg­anarellc. — Az össze­j esküvök. Humoresk: irta Philantrop. — Akkor \ fogsz majd . . . Költemény; irta Földváry Ist­ván. — A japán-chinai Go-játék. Képeinkhez — ; Mindenféle. — Képeink: Korán olvasás. — A I szánkózok. — Segélyt kérő szláv követség Rurik ; előtt.— A japán-chinai Go-játék. -- Melléklet: »A kincs« czimü regény 97—112.— A borítékon: Í Heti naptár. — Sakk-talány. — Számrejtvény. — ; Talány megfejtések. — Megfejtői: nevei. — Kér­dések, feleletek, ajánlatok. — A szerkesztöség ' postája. — Hirdetések. — A kis lottó hzásai. — : Előfizethetni: Mehner Vilmosnál, Budapest IV. ker., papnövelde utcza 8 r sz. Egész évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyed évre 1 frt 50 kr. — Uj zenemű. Táborszky és Parschnál • Budapesten megjelent „Souper Csárdás" eredeti magyar, zongorára Nicolich Sándortól. Ara 1 frt. Színház. i Február hó 8-án »Doktor Klaus« új vígjá­ték adatott elő. Ezen vígjáték, melyet jó hír­neve megelőzött, sikerültnek mondható , mert a szellemes éiczekben gazdag, bonyolatokban i meglepő színdarabot a közönség élvezettel hall­gatta végig. Szóval egy kellemes este volt ez, , me'.yet a színdarab müértékénél, az előadás kor­rektségénél fogva nem mindennap találhatunk fel. j A czimszerep Mándokynak jutván osztályrészül, ártatlanságok, ük kevéssel is beérik a naiv lány­kák személyesitésere, melyekhez olcsó fehér tüll, »mól« kelme, néhány karika keskeny szalag hó­napokig is elég. I)c annál több kell a mamák­nak kávé, ezukor, bársony és selyem ruhában, no meg a piczikénck takarék perselyebe kelen­gyére — a miböi persze a piczike meg egy piezulát sem lát — de soha. E reményteljes hajnalpiros állapot rövid né­hány napig tart csak, amíg egy-két előadás alatt tisztul a helyzet s a komoly valóság jövedelem­ben, dicsőségben, szerelemben és csalódásban, kinél-kincl különbözően beüt! Ezután kezdetét veszi a széthúzás, az érdektársaknak külön cso­portokba való szakadása, az irigykedés, félté­kenység, egymásra való agyarkodás. piszkoló­dás, gyalázkodás, verekedés; csak az intrikus ül némán egy sarokban, ajka izmain elégedett ha­mis mosolylyal. A pápai színterem is olyan volt, mint sok mai »szála«, melyekben nincsen öltöző szoba, hanem amúgy czigányosau egymás nyakán öl­tözik mindkét nembeli personnagc. Az illedelme­sebbek legalább hátat fordítanak egymásnak; addig még csak tranzit a dolog, a meddig fes­tik, maskirozzák magukat, de azután, mikor a sugó már a második jelt is megadta a játék­kezdésére cs a kintorna-szerii nyitány megszólal, mint valami fölbolygatott hangyaboly, mindenki kapkod ide-oda, se Iát, se hall s csupán a pri­madonna tartat maga elé luxusból egy szoknyát, melynek függöuyxete mögött, kccscinck elrejté­sével, sebesen magára ölti az uszályos selyem ruhát, hogy az örökké mosolygó arczu cs min­dig kutató hideg-rideg bagoly szemű intrikus elöl eltakarja bájait. A pápai színterem öltözőjének még az a nyomorúságos oldala is volt, hogy a színpad fe­löl nem vezetett ki más közlekedési lyuk, mint a vendéglő udvarára nyíló ablak. A személyzet már játék előtt a színfalak közt hering módra össze préselődött, a bátrab­bak egy padlás létrán másztak 1c cs föl, mely nyaktörő útra a nők is vállalkoztak olykor, ha szerepeiket korábban elvégezték és egy kis ba­rátságos vacsora várt rajok az ebédlőben; a létra -í»l»tt ilyenkor természetcsen vendéglátó barátjajk. j álllak kitárt karokkal C.Í keblekkel, hogy ha le találnának potytyanni, védő ölükbe hulljanak, A kedves pápai istenkék, köztük a direk­te rnc huga, a csiklandós Szilvási Elizkn, a tár­sulat »markesö« szendikeje is ~~ megtették azt a kedvel hagyó tréfát, hogy a létra utolsó fo­kán egy vékony sikojjaí lovagjaik ölébe hulltak cs igy az udvar trágya dombjajnak taposásától megkímélték atlasz ezipöjüket, mert mint meg­mentett kedves terheket ölben vittek az ebédlő száraz rcvparljára. Oh idők oh emberek! mondhatni Szil­vási Elixkére is, ki később mint Alajosné a leg­híresebb Tóti Dorka volt, mit csak ö nem akart elhinni, gondolván, hogy ii js lehetne Prielle Kor­nélia, a kit egy pár X-el megelőzött, művésze­tében pedig messze távol maradt tőle. A Komáromi Samu színtársulata jobb volt a bajainál; a pápaiak'— különösen a nagy számú és lelkes diákság minden este színig megtolté a a termet. Boer bácsi itt is kikötötte magának a vi­lágítást meg a díszítést; famulusa, a váradi diák csak tovább is hűségesen kitartott mellette és a munka közt, midőn magára volt, folyton sza­valgatott, majd újra meg újra a madonnái csap­szék utolsó jelenetét csinálta Feleki ulán a ^Meg­mentettem öket« felkiáltással, karjain Prielle Kornéliát és Felckinct *) képzelvén, a mint ezt Váradon látta. Komáromi Samu a nagyobb személyzetű müvekben apró-cseprő, egy-két szóból álló sze­repet is bízott már reá a kort'iua húzás mellett, és igy ö -is színésznek képzelte magát; dc alig hogy ebbeli illúziójába lépett, meg mielőtt te­hetsegének csak némi jelét is kimutathatta volna, a szíutársulat Pozsonyba kapott meghívást, az oly nevezetes 1S47— 8-ki országgyűlésre. **) '7 Mely ekő neje. ! Sít'rk. **) Adataink sprint IS'Í'-IXMI Pápán bárom í/.iiiUrsuist IVnlull, miig. — Julius- 3-löl itu;;uM.tij* 3-ii; Nyes Károly sssio­lárculala fiiókőtlűlf,— g/ftptaiulit:i' ö-fo\ ;i Beyer ,ltK,srf i^a/.^ii­li-.!i ii|nlii iiénicl >$-íiolársuliit kcztllc oicg előadásait., és csak Oi-.l 2">-:ío lívje/.l k ncok sorozatai a ,,1>I.T si-.hi.irisln UIMJ Ic.'/.le AhuniJ 111 l'ip.i" ezimii «xindarabliid. — A Koiiiírooii-IV'lo sáu­lár.sulal Koiij-ároioi Sitiim r;s Palotán Mihály ij^HZ^aliííi aiali november fí-io Uilotlu első cIöadáE-ál. (.SuTi-leto >\* Cham­p«Kuiií.i, i'ö városiifiklól nov. 30+án veti bucsut a ,,SHÍnt TroptíiL'i ornő'Vyf). — Kz év v éjt én demohei- 80-án uni­kedvelök adhík elö s „ftőlleii i'erj" uion'i v-igiálékol. SÍ'-FIÍ. Moliére színészei között sem lehetett na­gyobb öröm, mikor Lyonból a párisi 1 Palais royalba hívták, miut a pápai színészek és pri­madonnák közt, kik egyszerre három fejjel érez­ték magukat magasabbaknak. A színpad istenkei fantáziájukban már előre lábaiknál látták a mágnásokat, mert világkezdet óta ugy volt és ugy is marad, hogy a színész­nők legnagyobb györlgcscge a mágnás udvarló, csakhogy a franczia és német színésznők több­nyire feleségeívé lesznek a mágnásoknak, A szegény pápai dandyk agiója egyszerre zérusra szállt, olyan nem koronázó ugocsaiakká lőnek, kiket az eddig csak hosszú pórázon tar­togatott vén diákok is egyezerre túlszárnyaltak, minthogy ezeknek legtöbbje szintén Pozsonyba készült a követek mellé patvaristátiak s igy te­nyereiktől drága szolgálatot reméltek az Istcnkék és piczikek! De korán volt a hozsánna, a társulat leg­nagyobb része vulkán fölött ujongott. mert a pozsonyi vállalkozók, Pekkáta ügyvéd és Szo­mosi gyógyszerész a felső és alsó ház tagjaitól a vállalatra néhány ezej- frtot összeszedvén, jókora csomó bankóval Pápára jöttek, hogy mint a birka nyájból, kiszemeljék a Pozsonyba valókat. Még olyan kereszttűzben sem volt ám had­vezér, mint a pozsonyi fiskális és patikás! a pápai színtársulat istenkéinck és doloroza-ma'tereinek szikrázó szembattériáitól. Szcrcncséjökre Komáromi Samu mint di­rektor és jó kolléga, a nagyobb részeért melegen exponálta magát és igy a »báránykák« (Komá­romi szójárása a londoni koldusok-ból) legtöbbje a beválók közé került és a pozsonyi országgyű­lés színésze, színésznője lön, mert ugy köpönyeg aiatt cz volt a czim. A színész számot rnég nem tevő vándor diák 1 azon kevesek közé jutott, akik nem váltak bc és igy vékony lebernyegében dideregve ott ácsorgott a havas, hideg folyosón, megfagyott lélekkel nézvén a mint a szekerekre ültek. I Már annyiszor és ismét ott állott, hogy visszatér diáknak, de most már elkésett, mivel az iskolai év rég elkezdődött. 1 Legalább szinésknek tarthatta volna már magát, de fátuma mindig ugy hozta, hogy alig akadt meg egy-egy színtársulatnál mint iródiák 3 ajd kortina húzó, szét mentek és ö egy sze­reppel sem próbálkozhatott meg. A zord téli időben hová, merre menjen, ág­ról ággá foszladozó köntösében mittevö legyen r Szive már jégkéreggé vált, siru«"-'­J te & = ' sem bírt, a mi kevés mé~ szem r be facsarodottj a der . mesztö hidegen az is tüztént megcserepesedett és pilláin jégcsapokká vált. A világ legboldogtalanabbja ö volt talán, mert hiszen mint kiakolbólitott már enni sem kapott. A csendö-bengö lovas szép kocsik, rajtok a megbundásodott pápai aktorok és aktrixek, kibontott széles kedvvel, vidám danával, teli ku­lacscsal robogtak ki egzmásután a nagy ven­déglő kapuján; utolsónak maradt a pozsonyi fis­kális, ki, amint a diák hosszan elmeredt bánatos arczát megpillantotta, megszánva rá rivalt, hogy üljön hát föl a kocsis mellé és jöjjön Pozsonyba, ha ugyan nem fagy meg addig. Az előbbi gyötrelemre ily váratlanul le­csapó öröm majd eszét vette a szegény diáknak és hirtelen ott termett a kocsis mellett; mikorra kiértek a városból, már ugy fölhevült az öröm és boldogság melegétől, mintha csak Afrika égető napja érte volna szivét és megáradt könyeinek zápora szeméről a jégcsapol^at is fölolvasztá; a a pozsonyi fiskális aztán utazó nagy bundája alól a kurta prémes ócska zekéjét oda dobta a nya­kába, hogy meg nc fagyjon. MHiszen nem fázom éu« hebegé vissza a kocsis mellől; pedig lábszárai; már mepcsipte a csikorgó hideg! A pozsonyi impresszárió az uton azt eszelte ki s hogy a tapasztalatlan diák jobb aquiziczio lesz esti pénztárnoknak, mint valamelyik, régi színész, a ki már 1 jártasabb lévén Izraelben, érti a oziziót t. i. a jegymanipulácziót és a jövede lem megdézmálását. I Ugy is lön, a váradi diákból jegyárust csi­nállak a pozsonyi direktorok. Hagyták volna inkább kezében ( a kortina­huzó kötelet, hogy közelből, hogy szinröl-szinre láthatta és csodálhatta volna a magyarok Gar­rick-jét — Komáromit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents