Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-12-24

közleményt minden nap. Divatludósitásokat és a nő­ket érdeklő egyéb közleményeket is gyakorta közöl. Azonkívül minden héten háromszor szép kivitelű ké­peket és többször havonként zongorára szerzett ze­nedarabokat közöl. Eredeti tárca levél eket Bécsből, Londonból, Parisból és New-Yorkból hoz. Külön tu­dósítói azonnal kimerítően megsürgönyzik a legfon­tosabb eseményeket. A lap főszerkesztője Borostyáin Sándor, felelős szerkesztője Dr. KenediGéza, rendes vezércikkírói Beksics Gusztáv, Eötvés Károly orsz. képviselő. Tors Kálmáu orsz. képviselő. Mikszáth jfálmán főmunkatársa a „Pesti Hirlap"-nak és Scar­ron név alatt irja szellemes, humorteljes tárcáit. A pesti Hirlap" a legolcsóbb politikai napilap. Elő­fizetési ára: Egész évre 14 forint. Félévre 7 forintt Negyedévre 3 forint 50 krajezás. Egy hónapra 1 fo­rintt 20 kr. A „Pesti Hirlap" és a „Magyarország és a nagyvilág" együttes előfizetési ára: l£gész évre 20 frt. Félévre 10 ft. Negyedévre 5 ft. Egy hónapra 1 ft 70 kr. Az előfizetés legcélszorübben posta-utal­ványnyal eszközölhető. Előfizetések a hó bármely napjától érvényesíthetők. Az előfizetési pénzek a „Pesti Hirhp" kiadóhivatalához, Budapest, nádor utca 7. sz. küldendők. — Megjelent az „Ország-Világ" VII­dik füzete, mely egyszersmind mint kétheti fü­zet, az utolsó. Ezután hetilap lesz, s annak da­cára, hogy tartalma megnagyobbul, az ára mu­rád a régi, mi minden esetre a kiadók áldozat­készségére vall. Ilyen áldozatkészséggel szemben a magyar közönség — azt hisszük tudni fogja mit kell tennie és nem vonja meg méltánylását az oly laptól, melynek a mellett, hogy kitűnően van szerkesztve és számos előnyt nyújt, az a mis­siója van, hogy a külföldi lapokat kiszorítsa. A jelen füzet is a szerkesztőség buzgalmát, tapin­tatát és ügyességét dicséri, ifj. Ábrányi Kornél jeles regénye, ifj. Apáthy István »Mive leszünk* cimü bölcsészeti dolgozata, Kun Melanie vonzó novellája: »Virányoslaka véget érnek e füzetben. Van egy fordítás románból »A bolondos pap« czimmel. Költemény kettő van e füzetben, az egyik Szász Károly jeles költőnk »Hogy fújja a szél a havata czimü gyönyörű balladája, a másik Mészáros István fiatal lyrikusnak kedves költe­ménye : »Karácsony reggelén«, melyhez igen szép kép is van csatolva. Általában a mai szám egé­szen karácsonyi szám, csupa karácsonyi képek­kel, talán kissé korán is ? Hanem aztán azok a karácsonyi képek egytől egyig mind szebbnél szebb metszetekben mutatvák be. Nem szabad megfeledkeznünk két jelesünk arczképéröl, az egyik a nemzeti szinház dísze: Halmi, a másik a magyar építőművészet legkiválóbbika: Ybl; mindketten jellemző sorokban vannak bemutatva. Apró rovatai a szokott rendben. A legmelegeb­ben ajánljuk ezen kitűnő derék képes lapot ol­vasóink figyelmébe. Előfizetési ár: egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Előfi­zethetni, Wilckens és Waidl kiadóhivatalában, Budapesten, koronaherceg-utca 3. szám. — A „Magyarország és a Nagyvi­lág' { cimü régi és kedvelt szépirodalmi hetilag szerkesztését november végén Borostyám Nán­dor és Mikszáth Kálmán vették át s a december 3-iki szám már az ö szerkesztésük alatt jelent meg. Az új szerkesztők olyan gazdag tartalmú számmal köszöntenek be, milyent elsőrendű kül­földi képes lapok sem adnak. Pompás művészi *:ivitelü képek na-^y száma, kitűnő irók dolgoza­tai és gondos összeállítás egyaránt mutatják, hogy az új szerkesztők a legmagasabb irodalmi színvonalon á[ló képes lappá akarják tenni a »Magyarorszag és a Nagyvilág«-ot. — Előfizetési ára: negyedévre 2 frt, felévre 4 frt, egész évre 8 frt. A »Pesti Hirlap« politikai napilappal együtt: egész évre 20 frt, félévre 10 frt, negyedévre 5 frt, egy hónapra 1 frt 70 kr. — Stanley »Utazasom Közép-Afri­kabaa« czimü nagy érdekű müvének ujabb nyolez füzete (10—17) fekszik előttünk. Minden ujabb ív valóban zavarba hoz, hogy mit mondjunk a mű­ről, a mit már el nem mondottunk, vagy a mi uj lenne azok előtt, kik velünk együtt a legfe­szültebb érdeklődéssel, hogy ne mondjuk, kíván­csisággal várják a nagynevű utazó komolyan tudományos es mégis oly minden izében lebilin­cselően yorjzo modorban elbeszélt utazását, em­beri erot felülhaladó fáradalmait. Mintha egy álomkép vonulna el szemeink előtt, mely majd ft zsibárus boltjába visszakívánkozni. Magaviseletet Illetőleg jó, és engedelmes volt, a munkában szor­galmat, és ügyességet tanúsított elannyira: hogy öt hét leforgása után a nagy kereskedő tizenkét forint havi fizetéssel mint rendes segédet alkalmazta. Tizenkét forint hónaponkint háromszor annyi volt, mint a mennyit az öreg Kozorichuál kapóit. Peti cseppet sem kételkedett: hogy most már a sze­rencse utján halad. Hat hónap elmúlt már, hogy Peti a nagy ke­reskedésbe föl vetetett; s talán nem szükséges mon­danunk: miszerint önbizalmát ismét visszanyerte, s hogy elgondolkodva többször igy szólott magában: — Most már senkinek sem tanácsolnám meg­kísérlem, hogy engemet reászedjen. Ámde a fiatal székely foglalkozása leginkább a nagy kereskedés külső ügyeiben való eljárás, s az volt: hogy a felek által kiválasztott kelméket, azok­nak lakására vigye. Egy napon" Peti kilép a raktár­ból hóna alatt egy csomaggal, melybe két nagy fran­czia kásmér kendő gondosan volt begöngyölve. Egy csinosan öltözött egyén, ki Petit bizonyos ideig követte, a Dorottya utczában rögtön útját áll­ván, következőleg szólott hozzá: — En idegen, s Budapesten egészen ismeretlen vagyok; csak néhányéra előtt érkeztem meg, s azért jöttem; hogy a nevezetesebb épületeke-., és nyilvános intézeteket megszemléljem, s hogy élvezzek. Ma es tv e • a nemzeti színházba szándékozom menni, s már most szeretném megtudni, hogy merre kell oda men­nem. Különben azt hallottam; hogy ma valami uj darabot fognak adni, s közvetlen az eló'adáz előtt Íjéra igen lehetne belépti jegyet kapnom; szeretném tehát egyúttal azt is megszerezni. Ha önnek ideje van, s engem elkísérni akarna, örömmel adnék ön­nek egy ezüst forintot. Ezzel az úrias külsejű egyén zsebjébe nyúlt, " egy marok ezüst pénzt vett ki abból. Peti, kinek kezén akkor már többféle ezüst pénz megfordult, hirtelen meggyőződött: hogy az idegen markában levő forintos darabok nem hamisak, s elcsábítva a kilátásba helyezett borravalótól, igy szólt: — Szívesen elkísérem önt uram, különben is arra kell mennem, Tessék cs«k velem jönni. gódunk, mint szabadul majd a hős a minden oldalról ellene zúduló veszély elöl, — majd ismét valóságos gyönyörrel merülünk el az egyszerű természet elragadóan szép részleteibe. Bármely — még oly jelentéktelennek látszó — fejezet is annyi tarka képet állit elénk, hogy bizony nem túlzás, ha az itt szerzett élvezetet fölébe tesszük a legdivatosabb regény által nyújtott szórako­zásnak is. Mily érdekes például az ugandai élet és szokások leírása, mily tiszta fogalmat nyerünk az ottani kezdetleges társadalom tagjairól és kor­mányzatáról, mily élethiven állíttatik elénk Mtesa császár, udvarával, fejedelmi gyöngéivel és sza­badalmaival együtt. És mit mondjunk még a szöveg közé. rajzolt és nagyobb képekhez, melyek segítségére jönnek a képzeletnek, hogy annál könnyebben elbolyongjon a távol és sötét világ­rész titokzatos vidékein, melyek még soha ily leírásban nem kerültek olvasó elé. — A diszes kiállítás minden kifogáson felül áll, az ár pedig oly olcsó, (egy füzet 30 kr.) hogy más nyelven hat ily árért sem lehet ily diszmüvet meg­szerezni. — Uj zeneművek. Táborszky és Parschnál Budapesten megjelent vElegans csárdások* (Csár­dás Noble). Szálldogál a fecske. . . . Arra kérem a kapitány uramat. . . . Gyöngyvirág a bokor al­ján. . . . Harmat van a falevelén. — Megjelent továbbá: Nincs menyország sem pokol (Athléta csárdás) zongorára szerzé Berkes Lajos. Ara 1 ft. — Zenekedvelök figyelmébe! A «Ma­gyar Dal-Album«-ból, mint a magyar népdalok egyetlen folyamatban lévő egyetemes gyűjtemé­nyéből megjelent a IV-ik kötet 2-ik füzete is a 621—640. számú, következő dallamokkal: I. Az én rózsám boglyát tetéz.- 2. Az ifjú ledérkedik. 3. Azt a barna helyre kis lányt. 4. Azt- gondo­lom, hogy napsugár éget. 5. Ázt kérdezed szőke kis lány. 6. i\gxó\ ágra száll a madár. 7. Árok is van, gödör is, van. 8. Arokszállásánál volt egy veszedelem, o. Árvalányhajt lenget a szél. 10. Balatonon leng a hajó. 11. Baraczk kofának a lánya. 12. Barna leány, haj! 13. Barna menyecs­kének szeme. 14. Bágyadt szellő sóhajtozik. 15. Be szépen ég az a gyertya. 16. Be szépen szól a klarinét. 17. Beteg vagyok, ki gyógyít meg? 18. Béborula már elmula. 19. Bodrog partján ne­vekedett tulipán. 20. Boldog éjjel, együtt vagyok rózsámmal. A »Magyar Dal­Album« IV. kötete ismét 10 havifüzetben jelenik meg és pedig 200 dallamtartalommal. Előfizetési ár egész évre: 10 füzetre 1 frt 80 kr, félévre: 5 füzetre 90 kr. Egyes füzet ára 25 kr. Minden füzet bérmentve küldetik szét. Előfizetések legczélszerübben pos­tautalványon a »Magyar Dal-Album« kiadóhiva­talához Győrbe intézendök. A pápai képviselő választás, A hivatalos lap f. hó 20-iki számában je­lent meg a legfelsőbb kézirat, mely által váro­sunk orsz. képviselője Láng Lajos ur a budapesti m. kir. tud. egyetemhez a statisztika tanszékére rendes tanárrá neveztetett ki. Képviselőnk a parlamenti szokásnak hódolva a kormány kine­vezésétől függő hivatalos állás elfoglalása alkal­mából a bizalom szabad nyilvánulhatása czéljából képviselői állásáról a képviselőházban lemondott. Képviselőnk, hogy lemondását választói előtt is ismételje, és hogy az eddig nyert biza­lomért köszönetét fejezze" ki, pénteken a délutáni vonattal városunkba jött. Az indóháznál a h. polgármester vezetése alatt számos választóból álló küldöttség fogadta. A választók gyűlését tegnap délelőtt 11 órára hivta össze a polgármester, melyre a kép­viselő Woita József polgármester, Horváth Ká­roly és dr. Kövi József "által meghivatván, a városházának választókkal zsufolásik telt nagy­termében megjelent, hol .lelkes éljenzéssel fogad­tatott. — Láng Lajos ur körülbelül a követke­zőket mondta: E városban töltvén gyermek éveimet, ezt mint­egy második szülővárosomnak tekintettem mindig s ez volt az ok, hogy elhagyva csendes falusi kerüle­temet az ország érdekei mellett, e város felvirágoz­tatásának és polgárai jólétének óhajtottam szentelni működésemet. Mily mérvben sikerült e törekvésemet megvalósítani, azt a melyen tisztelt választók eldön­tésére kell bízni; de akármikép szólljon is ez ítéle­tük, engedjék magammal vinnem azon édes emléket, hogy a város értelmisége soha nem volt oly egysé­ges párttá tömörülve, mint azon idő óta, hogy sze­rencsém van e várost az országgyűlésen képviselni, jól tudom, hogy ez nem ax én érdemem, hanem egye­dül az önöké, mind a;z által egy" végtelenül felemelő emlék fog rám nézve maradni; mert megvagyok róla győződve, sőt önök maguk is naponként tapasztalják, hogy az értelmiség e tömörülésének megvan az a nagy haszna, hogy keresztül törve a létezett pártok eddigi korlátait, napról-napra szélesebb gyűrűket von, hogy elébb utóbb magába gyűjtse e város összes in­telliggntiáját, aminek nagy jelentőségét nemcsak a a politikai küzdelemben, de a társadalmi és gazda­sági haladásban is e város fogja első sorban megérezni. fJÉlénk éljenzés.} A tisztelt választók tudni fogják, hogy időközben egyetemi tanárrá lettem kinnvezve fjdtörő, zajos éljenzés.) Miudig azon meggyőződés­ben levén, hogy a képviselő csak addig teljesítheti feladatát, a mig választóinak bizalmát birja, készség­gel hódolok a törvény intézkedésének és ezennel van szereucsém egész tisztelettel kezeikbe letenni a vá­ros mandátumát. S legyenek róla meggyőződve, hogy bármiként határozzanak is jövőre képviseletük tár­gyában, mindig e város hű fiának fogom magamat vallani és örömmel fogok megragadni minden alkalmat, a vá­ros fejlődésének és polgárai előmenetelének előmozdí­tására. fJEIjcnzés.) Ezután Kiss László urad. jószágfelügyelö szóllalt fel, mondván: Tisztelt választó közönség! Láng Lajos orsz. képviselő ur , vagy most már szabatosan szólva — volt képviselőnk, miként azt ismert ékesszólásával el­mondott beszédéből megérteni méltóztattak, azon in­tt dókból, hogy 0 Felsége őt a budapesti egyetem sta­tistikai tanszékére rendes tanárrá kinevezte, képvise­Jői mandátumáról lemondott. Ezen körülmény egy részről örömmel tölti el keblünket — hogy a tudomány oly kiváló magasla­tán álló intézetnél, mint a budapesti egyetem, a társa­dalmilag, H közgazdasági'ag oly fontos szakmára, mint a statistika, Pápa város képviselője neveztetett ki; ezen kitüntetés nimbusának fénye reánk is kisugárzik, s erkölcsi elégtételül szolgál; — más részről pedig fáj­dalmas megdöbbenést okozna , ba ezen lemondásból az következnék, hogy az országgyűlés egyik legte­hetségesebb, legmunkásabb tagja, Pápa város buzgó és lelkiismeretes képviselője megszűnnék a törvény­hozás tagja lenni; ha elvesztené a képviselőház azon tagját, kit minden szorosabb ügy megvitatásánál meg­győződésének erejével s következetességével — mert máskép nem is lehet — de képzettsége tárgyilagos­ságával, s SZÍVÓS munkájával síkra száll, — ki vá­rosunk ügyeit is minden alkalommal készséggel és lelkiismeretesen szorgalmazta, — ki a választóivali érintkezés elől soha ki nem tért, sőt arra mfnden al­kalmat megragadott — s ki egyesekkeli érintkezésé­ben tapintatával, tárgyilagosságával és személyiségé­nek varázsával még azok elismerését is megszerezte, S elindultak egyült, azonban a mint a Kristóf térre értek, az idegen hirtelen megállott, körül ná­zett, s igy kiáltott föl: — Teringettét! hisz itt már jártam, ime ott a „Vadászkürt", hol szállva vagyok, s mivel szállá­somhoz ily közel vagyunk, nem volna ön szives szo­bámba feljönni; hogy a magyar franczia bankban ez előtt néhány perczczel általam fölvett nagyobb ösz­szeget a szekrénybe zárhassam. Ilyen nagy város­ban gondolom, nem igen tanácsos, sok pénzt magánál tartani. Legyen szíves kis barátom velem fölfáradni. Peli, ki gondolatban folyton szemei előtt látta a borravalóul ígért egy ezüst forintot; de máskint elég ideje is volt, vonakodás nélkül követte az állí­tólagos idegen urat. A második emeleten az idegen egy szobába nyitott, melybe a fiatal emberrel belépvén, egy csomó bankjegyet vett ki zsebjéből, s miután azt Petinek megmutatta, a szekrénybe helyezte; a kulcsot reá fordította ugyan , dc nem húzta ki a zárból, mit a képeket bámuló fiatal székely nem vett észre. — Pénzemet illetőleg most már nyugodt, va­gyok, szólt az idegen; ha ugy tetszik fiatal barátom, induljunk, s keressük föl a nemzeti színházat. Gyorsan haladtak le a lépcsőn, s kiléptek az utczára; de alig mentek egypár száz lépésnyire, mi­dőn az idegen ur mintegy véletlenül a zsebébe nj r ult s nem találván abban a szekrénykulcsát, jól színlelt ijedtséggel fölkiáltott: — Lánczhordta! most meg a szekrénykulcsot felejtettem a zárban, mily vigyázatlanság! Ugyan kis barátom, önnek még fiatal, ruganyos izmai vannak, adja csak ide ezt a csomagot, fogja szobám kulcsát, szaladjon föl, és hozza el a szekrény kulcsát; de mielőtt azt a zárbólkiveszi, győződjék meg; hogy a szekrény jól bc van-e zárva; én majd itt várok önre. Lesz oly szives, nemde? . . . Nem szeretném, ha távollétem alatt ellopnák pénzemet. — Biz az könnyen megtörténhetnék, szólt Petij sok gazember van itt Budapesten, már egyszer en­gem is megloptak. S gondolván, hogy az általa látott bankjegy­csomó legkevesebb ezer forintot tartalmazhat, mig a két kásmir kendő ara csak kétszázbarmincz forint, habozás nélkül átadta a hóna alatt volt csomagot, s szaladt vissza­a szckrénykulcséit. A szobába érvén, Peti mielőtt a kulcsot magá­hoz vette volna, kinyitotta a szekrény ajtaját, hogy még egyszer megtekintse a bankjegycsomót. De mily meglepetés! .... a szekrényben csak néhány papír­darab volt. A bankjegyeket az idegen ur egy czin­kostársa elvitte, mielőtt fiatal székelyünk a szekrény­kulcsért visszajött. A fiatal segéd mindent átkutatott, de nem ta­lált semmit. Ijedten rohant ki a szobából, a lépcsőn vad ugrásokban szökött le, s futásában keményen összeütközött a kapussal, ki ezen udvariatlanságáért durván lökte ki az utczára. Hja! de Peti csak most rémült el igazán .... Az idegen ur, kiről hitte; hogy az utczán vár reá, sehol sem volt látható. Az is eltűnt a neki átadott csomaggal. A fiatal ember föl, s alá futott, minden embert ki vele szemközt jött, aggodalmasan meg­szólított, leirla az idegen külsejét; de senki — senki nem voit képes őt útbaigazítani. Hosszú keresés!, s kérdezősködés után végre meggyőződött a szegény fiu; hogy ismét meggondo­latlan önhittségének esett áldozatául, s hogy egy gazember által meglopatott. Ekkor keserű könyekre fakadt, s félénk tétovázással indult hazafelé; hogy jelentést tegyen főnökének a vele történt szerencsét­lenségről. Segédtársai őszintén megsajnálták a szegény fiút, e örömest segítettek volna rajta, de a nagyke­reskedő, ki csak a fiatal székely gondatlanságából reá háromlott veszteséget vette számba, irgalom nél­kül kidobta Petit a raktárból, s még arra sem gon­dolt; hogy vele leszámoljon. Szele Peti, ki nagyszerű reményeit egy csa­pással mint ködfátyolképeket elenyészni látta, elkese­redett szívvel utazott öreg nagybátyjához, igy gon­dolkodván magában: — Torkig vagyok Budapesttel, s bolond voltam elhitetni magammal: hogy nincs ember, ki eszemen tul járni tudna. Óh! a falunkbeli iskolamesternek na­gyon is igaza volt, midőn igy szólott hozzám: „Fiam az önhitt, és hiu ember a legostobábbak egyike, kit mindenki orránál fogva vezethet. Ajer Mihály. kik vele egy párthoz nem tartoznak, s vele egy né­zeten nincsenek. De t. v. közönség ezen lemondásból az nem kö­vetkezik, a törvény az egyetemi tanárságot a kép­viselői mandátummal összeférhetlennek nem tartja, s ha volt képviselőnk a bizalmi nyilvánulásnak vá­lasztói iránti lovagiasságból alkalmat adott, én azt kérdem t. választók, hogyha valakit az egyetemi ta­nári kar többsége, Magyarország alkotmányos kor­mánya, és O Felsége kitüntetésre és bizalmára mél­tat, ok-e az arra, hogy mi tőle bizalmunkat megvon­juk? és azt kérdem, hogy ha a tudományos körök közvéleménye, a tanári kar őt méltónak tartotta arra, hogy azt a tudományt, mely országok, népek és viszonyok ismeretére vezet, melyet minden képvise­lőnek tudni kell, ő még taníthassa la — lehet­séges volna-e az, hogy mi őt a képviselői szerepre méltónak ne tartsuk? ... s ha a t. választók közül valaki azon nézetben volna, hogy egy ember két sze­repnek megfelelni nem képes, arra csak azt válaszol­nám, hogy kiválóbb tehetségek nem közönséges mér­tékkel mérendők, a szélesebb munka kör csak fo­kozza a munkásságot, s kérdem ismét, nincs-e a hazának, az ügynek, a köznek javára, ha egy kiváló tehetségnek tág tér nyittatik, hol munkásságát annál inkább fejlesztheti, mert az egyik szerep elmélete tá­mogatja a másik gyakorlati működését — végre a helyzet is kedvező, s itt bár rövid akarok lenni, legyen szabad egy történeti adomát élőhoznom; ha jól emlékszem Mária Terézia idejében történt, hogy Austriának csak egy genialis diplomatája volt, pedig legalább kettőre lett volna szüksége, egyikre Bécs­ben, másikra a Római követségnél, hol igen kényes helyzet mutatkozott; Kaunitz töprenkekve kiáltott fel: „ha én megyek Rómába, ki marad Bécsben? s ha én mar adok Bécsben, ki megy Rómába?" mi sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk, nekünk nem kell felkiáltani, ha Láng Lajos lesz statistikai tanár, ki lesz pápai követ, s viszont, mert mindkét szerep Budapesten, az ország szivében van, s egyik a másiknak díszére is van, hasznára is válik. Most pedig egy kéréssel járulok a t. választó közönséghez, nem mint valamely ^párt hive szólok, nem úgy óhajtottam szólni eddig is, jelenleg nincs Pápa városának képviselője, adja át részemre rövid időre a mandátumot, hogy megbízatásból szólhassak^ és a választók többségének nevében kérjem fel Láng Lajos urat, hogy a képviselői jelöltséget újból elfo­gadni szíveskedjék. — Midőn lemondását beadta, ed­digi működése feljogosította választói bizalmára szá­mítani, bízzunk mi is bene, és sorakozzunk azon lo­bogó ala, melynek felirata: Éljen Láng Lajos Papa város képviselője! Szűnni nem akaró tetszés és éljenzés után Láng igy válaszolt: A rokonszenv és elismerés ezen meleg nyilat­kozatára engedjék meg, hogy egy rövid, de annál mélyebben átérzett köszönetben feleljek, s legyenek róla meggyőződve, hogy miként a múltban ugy jö­vőre is minden igyekezetem oda lesz irányozva, mi­kép nagybecsű bizalmukra méltónak bizonyítsam ma­gamat. A választók Láng Lajos képviselőjelölt él­tetéseközt távoztak. A központi választmány tegnap délután 5 órakor tartott ülésén a képviselőválasztás ide­jét január hó 8-án reggeli 8 órára tűzte ki. Vá­lasztás helye a városháza. Választási elnök: Pap János, helyettes elnök: Szilágyi József, jegyző: dr. Koritschoner Lipót, helyettes jegyző Szokoly Ignátz. Veszprémből. — deczember 23-án. Kovács Zsigmond megyés püspök ö exja dr. Csolnoky Ferencz törvényszéki orvos urat e hó 21-én a helybeli papnöveldében, február hóban kezdődő egészségügyi tanfolyam megtar­tására kinevezte. Gratulálunk! A veszprémi kir. törvényszék elnöke, Ka­rácson Géza veszprémi kir. törvényszéki díjtalan joggyakornokot a veszprémi kir. járásbírósághoz segélydijas joggyakornokká nevezte ki. E hó 20-án este %io órakor nagy rémü­-lést okozott az egy másodperczig tartó földren­gés, mely a városnak mélyebben fekvő részében igen érezhető volt. Voltak helyek, hol a szobá­ban levő tárgyak inogtak, vagy ledőltek. Min­denki a zágrábi földrengésre gondolt, mitől az Isten mentsen meg! A helybeli nőegylet örömünnepet szerez karácsonra a szegény iskolás gyermekek részére; mintegy 50 fi és leánygyermeket lát el téli öl­tözettel. A ruha kiosztás 24-én vasárnap d. e. 9 órakor fog történni.— A helybeli kisdedovoda vezetője Babay Kamilla kisasszony pedig a reája bizott kicsinyeknek vasárnap d. u. ]/ 5 S órakor karácsonyfa ünnepélyt rendez. Városunkban egy felállítandó tornacsarnok tervrajzának elkészítésével Szeijberling Mátyás tornatanár, dr. Fischer Béla, dr. Csolnoky Fe­rencz, Holesch Ferencz és Brenner Lörincz urak bízattak meg. A tűzoltó-egylet e hó 26-án a dalárda és Kiss Jancsi zenekarának közreműködésével hang­versenyt és táíiczmulatságot rendez. Belépti dij 80 krajezár. Várpalotáról vett hir szerint a közbiztonság nem a legjobb lábon áll. E hó 21-én reggel l / 2 6 órakor özv. Knöpfelmacherné szatós boltajtajárt két ismeretlen egyén kopogtatott pálinkát kér­vén. A szatócsnö alig nyitotta ki az ajtót, az egyik elfújta a lámpát, a másik a szatócsnöt torkon ragadta s a földre teperte, az előbbi az alatt a fiókban levő 209 frt készpénzt zsebr^

Next

/
Thumbnails
Contents