Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-12-24

Megjelenik ni iii d eíi va

sániap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézendő'!c. Bérmentetlen levelek, csak islert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Or. FENYVESSY FERENC VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIAD ÓHIVATALBAN ó-ccllegiumi épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. Ilir d e tések i hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. Pápa város Hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tizoltóesvletei^^ „ - . nak és tölbl> pápavidéki egyesületnek Aivatalos közönye. ' kerteszetitársulatAZ ÁLLAMI HIVATALNOKOK HELYZETE. A magyar királyi állami hivatalnokok anyagi helyzete hova tovább oly fenyegető alakot ölt, mely előtt immár szemet hunyni ugy a társadalom, mint az állami közigazgatás, tehát az állam legsajátabb érdekeiben — lehetetlen. Ezen helyzet legszánandób nyilatkozatainak eredele a tisztviselők javadalmazásának és szolgálati viszonyának egyrészt aránytalansására és korszerűtlenségére, másrészt szervi rendezetlenségére és hézagosságára vezethető vissza, melyek, valamint o silány javadalmazás a tisztviselők sanyarú nyomorgását, ugy ezzel karöltve ama szervi bajok a jogállam intézményeinek zsibbadását idézik elő. A lajlhántúli állami hivatalnokok sanyarú helyzetének a közigazgatásra ugyanazonos indokból káros voltán okulva, javadalmazását az oltani 1873. 47. t. czikk egységes alapon szervezvén, 25—45°/

0-kal javilotla, jóllehet azok fizetése a miénkénél 20—30%-kal már akkor jobb voll, pedig a közgazdasági állapotok az időben ott sem voltak kedvezőbbek mint nálunk. Közgazdaságilag azon kifogás tehát nem indokolt, az állam jól felfogott érdeke pedig azt parancsolja, hogy közegeit, biztosilott anyagi s igy azon szilárd erkölcsi helyzet színvonalára emelje, melyen anyagi cs szellemi ereje, hasznos és termékeny munkássága, hü szolgálatában példás odaadása, de függetlensége is minden ingadozástól óva legyen, szolgálja bár ezen érdekeket korlátoltabb számú, de mindenesetre korszerű és méltányos javadalmazási! lisztviselői kar. Lehel-e mindez, ha a tisztviselőt a megélhetés mindennapi gondjai a jelen nyugalmától és a jövő reményétől fosztva meg a lét küzdelmében kimerítik s nem csak munkakedvét, de lassanként képességét is megbénítják?! Várható-e, hogy az a rohamosan fejlődő hazai intézmények óriási követelményeivel lépést lartó erőt, tevékenységet, fejtsen ki, midőn önmaga is elerőtlenedve a folyton terhesebbé vált helyzet súlya alatt, nem hogy a haza sorsának mindenikünk által polgári öntudattal óhajtott ápolására, de saját létezésének fentarlására is képtelenné vált. Az 1881. LX-dik l. czikkben a törvényhozás maga is elismerle, hojry a megélhetésre legalább 800 forint nélkülözhellenül szükséges. Mégis folytonosan alkalmaznak állami tisztviselőket 480 forint 5-6---700 forint fizetéssel s a hazai állami liszlviselői-kar legnagyobb része stagnáló előhaladási kilátások mellett ily fizetésben tengeti éleiét. A lakpenzt, tekintet nélkül, hogy az arra utalt tisztviselő kisebb mezővárosban, vagy a bérlakásokat a sokkal nagyobb lélekszám szerint fokozott mérvben igénylő állomás helyeken van alkalmazva XII - VIII—dik díjosztályokig 100 — 150, a legmagasabb fokon 200 frlig olyanok, melyekért lakást bérelni lehetetlen, s melyek az 1879. XXXVI-dik t. czikkben kifejezést nyert viszonyoknak éppen nem felelnek meg. Az ezen t. czikk 30. §-n szerint a lakbérek az országban dívó lényleges lakbér viszonyok alapján leltek megállapítva és kiszabva. Mért hogy mégis a lakpénzek kiszabására azon lény szerűségek alkalmazást nem nyernek ? Sajátságos, hogy egy nős altiszti lakás bére a katonaságnál majdnem akkora, mint egy VIII—dik díjjosztályzalu tisztviselőé: egy XI—dik díjjoszlályu hadnagyé pedig jóval nagyobb, sőt egy VI-dik díjjosztályzatú polgári állami hivatalnok lakpénzénél is magasabb s azonkívül kedvezménye van, hogy ezen lakbér illetményének elégtelensége esetén az ilelékszerü lakást az államás közönsége biztosítsa. 11 v szembeszökő eltérések vannak a fizetéseknél is p. o. egyik lárcza VIII—ik díjjoszlályu tisztviselője 1200 -1300 vagy 1500 frt fizetést huz és 150 — 200 frt lakpénzt, — Ugyanolyrangu más tárczabeli 1600—1700 frtot és 800 frt lakbért kap. És ez áll az alanlasabbakra is. Az előléptetési kilátások korlátoltak. Némely szakmában elvára tisztviselő 6—15 évig 5—6 -700 Frttal minden emelkedés nélkül, másutt 10 vagy 5—5, megmásult 3—3 évenkénti haladás van biztosítva. Mig ismét másutt 10 évi szolgálattal — mint ez a postánál előfordul — a 900 -1000 frlba haladás minden nehézség nélkül megy, jóllehel más szakmánál egészen esélyektől függ, tehát szabályozva nincs. Hasonló ingadozás észlelhető a kezelő tisztviselők fizetési szervezetében, kiknek legtöbbje felelősség terhes szolgálati viszonyában 5—6—700 frllal díjjaztalik és amellett fizetésének 2/

3-val felérő, majd másoknál 2 — 300 frt állandó összegű biztosítékot fizetni tartozik, hololt Lajthán túl az ilyen tisztviselők a X-dik díjjoszlályig, tehát mig 900 frt fizetést el nem értek — caulio — valamennyi fizetés pedig 630 frlig adómentességet élvez. S minthogy a tisztviselő fizetésén kivül más kereseti forrással nem rendelkezik, de olyantói el is van tiltva: mi természetesebb annál, hogy mint fogyasztók a termelőkkel szemben a legkétségbeejlőbb küzdelmek közt kénytelenek lengeni. Kétségtelen tehát, hogy a magyar állami tisztviselők javadalmazását a mai viszonyoknak megfelelően és egységes szervezet alapján rendezni s oly helyzetbe juttatni szükséges, milyet az állam méltósága, a közszolgálat érdekei s szerény munkásainak létérdeke s társadalmi helyzete megkövetelnek ! Takarék magtárak. A megyei gazdasági egyesület titkárának „a községi takarékniagtárak érdekében" czimü felhívására, mely e lapok egyik előző számában megjelent, habár nem vagyok községi biró vagy jegyző, — mégis a nyilvános felhívás vélelmezhető inlenliójál tekintve, az Ugy érdekében levőnek találom erre nézve egyel mást saját észleléseim alapján elmondani. GIZELLÁNAK. Kikaczaglak, kinevellek, Szerte szórom emlékeid, S hogy valaha visszatérjek, Hogy rajongjak, sir jak érted, Soha többé! ne hidd! ne hidd! Csillag valál, fényes csillag, Olthatatlan lánggal égve, S a föld minden baját, kínját, Elviseltem volna inkább Mint lehullj a semmiségbe. Ha szerelem volt a földön, Ha imádni tud a lélek, Porba csúsztam, mint a féreg, Szivem tépték szenvedések, Csak az fáj, hogy mind — te érted. Lévai Sándor. GREGUSS ÁGOST. Emlékezés. Hosszú kinos szenvedés után lezárta szemeit örökre. A derék hírneves kritikus, szellemes esztétikus, tudomány egyetemünk esztétika tanára, a tudományos akadémia igazgató- és rendes tagja, a Kisfaludy-társaság másod elnöke: sírba hanyatlott! Fehér rózsa piros rózsa fonódott koszorúvá. Oda rakták lábaihoz a mosolygó természet gyermekeit, ki életében annyira dédelgette, ápolta őket. A középső szobában feküdt a gyászos ravatalon. A »bánkódó juhász« szobra, mely ott áh a díszkötésü könyvek polczán, hiába támaszkodákjlirkós^botjára; ki ott jár

t kélt néma bánatával alatta, s szemlélte gyakorta: többet nem emeli föl szemeit reá! A kápolna elárvult. Az oltár ledőlt, föl nem támasztja senki! . . A kerevet fölött pedig, ott a három képen »Agnes asszony« a patakban fehér lepedőjét mossa : fehér leplét, véres leplét a futó hab elkapdossa. « Nem keres immár rajta inspiratiót a ballada kritikus, nem olvassa többé a-szív tragoediáit, nem lapozgat Arany balladáiban, nem bolygatja azok komoly és borongós tárgyát, melyek Rozgouyiué s Mátyás anyja kivételével oly: "gyászosak és véresek!« Arany összes költeményében a mélabú az uralkodó hangulat: ilyen volt Greguss életének hangulata. Nemes kedélyének sziporkázó ötletein fel-felbuzdult enmaga is, ott tükröződött a megelégedés derűje a homlokra boruló kuszált haj körül, még kinzó bánata csak újra bele nem zökkente abba a mélabús hangulatba. Ismerte baját, ez szülte örökös, tépelödését kinos töprengését! Élete felét, önfeláldozó drága hitvesét: Kemény Máriát, ki osztozott örömében, ki osztályosa volt borús perczeiben mindenha, ki oda tér vala a lagúnák városába: Adria menyasszonyához : Velenczébe, őt sajnálta szíve lelke egész hevével! . . . Ismeritek-e az Ariel és Prospero hűségét, szerelmét ?! Bizonyára. Az ö hivségük és szerelmük nagyobb volt amazokénál. Mi csuda, hogy a vonagló ajkak utolsó rebegése a bánatos özvegyet illette: «Edes Mukes csókolj meg!« Ő pedig oda borult a hülö tetemre, rezgő köny: az emberiség ez áldott szentelt vize: füröszté a nemes arezvonások

at. Mély gyászba borulva ott állott egész nap a ravatal mellett. Siratta a derék gyöngéd férjet, morzsolta, csókolta a hideg tetem áldott kezét! A kopók hangos csaholása elnémult; a dolgozó szoba immár nem szorul őrzőre! És elárvult a nagy karosszék is ott a födött erkélyen. Gazdája nem tér többé oda, hogy a nyitott ablak mellett hallgassa a cyprusok susogását. Susog, regél a cyprus sűrű lombja ott a sirhalom tövén amott a kerepesi sírkertben: bűbájos szép tündér leányokról és elregéli szépen, hogy enhazánk sem vak immár. Elmeséli, hogy édes anyánk » Aranyát* sem nézi lisztnek, »Lisztjét« sem aranyozza meg! S susog a cyprus: örök nyugodalomról, édes békéről! Greguss Eperjesen született 1825-dik évi április 27-én, folyó hó 13-án reggel 7 órakor hunyta le örökre nagy kék szemeit. Tanár volt a szarvasi ev. főiskolában, utóbb a 48-diki események öt is magukkal sodorták, s 1852-ben Nagy-Váradon politikai fogságban szenvedett vagy 10 hónapot. Fogságából kiszabadulva Pestre jött, a Pesti Napló munkatársává szegődött. Neve fel-feltünt majd minden magyar lap hasábjain, nem ritkán használt álnevet is: Greguss Ákost. 1870-ben foglalta el tudomány-egyetemünkön a széptan tanázékét. ! Hisz immár 1849-ben adta ki a ;»Széptan alapvonalai* czimü müvét, melyet az akadémia Mai'czibányi jutalommal tüntetett volt ki. »A balladáróh irt remek dolgozatával a Kisfaludy-társaság 50 aranyos pályadíját nyerte el. Fordítja: Shakspere! »Szeget szeggela czimü színdarabját, Corneille »Cid«-jét. »A Lángész* czimü vígjátékával a Teleky-féle 100 aranyos jutalomdíjat nyerte el. Aesopi meséiben, epigrammjaiban fel-felcsillanik az ö kedves humora, mély gondolkodása, A felhívást olvasván, az ötlött eszembe, hogy a titkár urnák aligha van tudomása arról, hogy e megye csaknem minden községében van már felekezeti magtár ott, a hol protestánsok laknak, külön a reform, külön az ág. hilueknél*) és pedig oly tetemes számban, hogy az. az illető egyházi — sok teherrel sujtolt — körök és testületek kezében valódi halalommá nőtte ki magát, és én félek, hogy ha most még ezek mellé, s tán ellenében községi magtárak is állítatnak az illető helyeken, ártani fognak egymásnak a fejlődést tekintve. Nem telszhetik ugyan sok úgynevezett szabadelvű felfogásnak, és bánthatja hall érzékét az a felekezeli szó, de hát már az ugy van, hogy ama testületeknek égető szükségök volt azon magtárokra, részint, hogy közterheiket annak kamataiból fedezzék, részint, hogy iskoláikat s egyéb középületeiket ugyanazon alapból felépíthessék, és átalakíthassák. Épen ezért az illető testületek a szükségtői űzetve már a szabadság harcz lezajlása után hozzáfogtak az egyházi magtárak állításához, ugy hogy ma megyénk csaknem minden prot. egyházában van ilyen, még pedig virágzó, magtár. Érdekes az az adat, mit e tekintetben a dunántúli reform, egyházkerület f. évi júniusi közgyűlése jegyzökönyvének 25—ik lapján kimutat, hogy Veszpémvármegyében, a pápai és veszprémi ref. esperességekben 50 egyház bir ilyen magtárra], de még érdekesebb, hogy azok virágzók, jól kezeltek, és már több diszes iskolát segítettek emelni az egyes gyülekezetekben, mint p. 0, Nagy Piriten, Csöglén, Egeralján, Adorjánházán, Takácsin, Ajkán s több itt — a helyszűke miatt — elő nem számlált helyeken. És most, midőn az illető gyülekezeteknek kötelességük fizetni a lelkészt, tanítót, földadói, egyenértéki adót, tanítói nyugdijt, és egyházmegyei, egyházkerületi, főiskolai adókat, és hozzá földbirtokuk semmi, vagy pár hold, legtöbb ha 24, most midőn a magiárak kezdik levenni sok helyt az adózó egyháztag válláról az egyházi adót, nem volna czélszerü a községi magtárokban versenyzőket támasztani. Különben is a községi lag egyházi tag is, és megfordítva, s mindegy *) Ugy vagyunk értesülve, hogy több kalh. hitközség kebelében is vannak, ily takarékmagtárak létesítve megyénkben, Szcrk. A hős. »Ragalom az, hogy Mák kardot sem ránta csatában: szökve az ellen elöl karddal ütötte Iovat.« Előadása kissé lassú, vontatott volt, ám minden kiejtett szava: színarany! »Volt előadásában — irja egyik életrajzirója — valami az érdekességen kivül, ami mindég kítünteté, valami olyas a mi kivül esett a tárgy keretén, de ami mindennél inkább vonzott, mindenki szivében visszhangra talált. Egy mániásabb czél volt az: a magyarság, s nemzeti lelkesedés és elfogulatlanul, őszintén való feltárása mindannak, a miben hiány, fogyatkozás nyilvánul, hogy rámutasson a helyes irányra, melyben haladnunk kell.« Mi hallgattuk elmés szavait, láttuk a megelégedés derűjét a nyilt homlokon, mikor a stylgyakorlaiok óráin végig nézett hallgatói seregén! A megnyitó a siyl-xbl tartott gyönyörű előadás volt. «Le styl c' est 1' homme meine« igy kezdte szavait a szeretett tanár és fűzte érdekes előadását tovább a művészetek: költészet, festészet és szobrászat — terére. Akkor csatolta szavaihoz ama mondókát, hogy: mi azt mondjuk: a szobrász jólkezeli a vésőt, a festő az ecsetet, a poéta a tollát. Akkor bizon azaz ember sem mondott nagyon rosszat, ki azt találta mondani: »a tánezosnö jól kezeli a — lábait! Kit ö egyszer barátjául fogadott: lelke részesévé tette azt. Szívesen szolgált tanácscsal bárkinek is, szeretett »ramutatni a nagyokra, kik bizonyitták, hogy van magyar művészet, van magyar irodalom, egy Munkácsyra, Zichy Mihályra, Wagner Sándorra, Petőfire, csak akkor borúit el, mikor a költök sorsát kellett érinteni.« Porzónk tárcza-leveleihez ö — a meghitt barát — irja vala az előszót, a bevezetőt. A tárczaczikk és ennek révén a causeria (csevegés) jogo53 Mai sa&wwOOiosB e&y fél ív melléKlet vau ©s-satolva. PAPAI LAPOK \ / ET VC"é> T A r» *TT AI Aull B E v— i • ». r-*