Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-12-17

A család gyászjelentése igy szól: Váli Ferenczné született ásvai Jókai Eszter és leánya özv. Peti Józsefné született Váli Mari, a rokonok nevében is, mély fájdalommal jelentik szeretett férjének, illetőleg kedves jó apjának, Váli Ferencz pápai ref. főiskolai tanárnak és tanitóképezdei igazgatónak, folyó évi decemberhó 13-ikán esti 9 órakor, életének 73-ik, boldog házasságának 44-ik, tanárkodásának 50-ik évében, 13 napi szenvedés után, agyszélhüdés következtében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak földi maradványai folyó hó 16-ikán délelőtt 10 órakor fognak a pápai alsó városi sírkertben örök nyugalomra letétetni. — Pápán. 1882-ik cv decemberhó 14-én. Áldás cs béke hamvaira! N A főiskolai tanári karé pedig ez: A dunántúli ev. reform, egyházkerület pápai fötanodájának tanárai mély fájdalommal jelentik, hogy szeretve tisztelt kar társuk Váli Ferencz főiskolai tanár, tanitó képző intézeti igazgató, a pápai ref. egyház elöljárója, Pápa városi képviselő, a városi iskolaszék tagja cs volt elnöke életének 73-ik, tanárkodásának 50-ik évében folyó hó 13-án esti 9 órakor jobblétre szenderült. A megboldogultnak földi maradványai folyó hó 16-án délelőtti 10 órakor fognak a ref. egyház szertartása szerint az alsó városi sírkertben örök nyugalomra letétetni. Kelt Pápán, 1882. december 14-én. Áldás és béke hamvaira! A temetési szertartás belálhatlan ueptömeg részvétével f. hó 16-án ment végbe. A gyászoló család és a tanárikat- által körülvett koporsó fölött Kis Gábor lelkész remek gyászbeszédet mondott, ecsetelvén a fájdalmat, melyet a jó embernek, a kitűnő családapának, a hü férjnek, az érdemdús tanárnak, ki a főiskola, a tanítóképezde, a városi, polgári és rajziskola virágzásán buzgalommal működött, az áldozatkész egyháztagnak elhunyta széles körben keltett. Valamint vannak csillagok — úgymond — miknek lehullása után nem lesz setétebb az égboltozat, vannak épületrészek, miknek szétszedelcse által nem zavartatik meg az öszhangzat, — vannak növények, miknek elhervadása által kertünk nem szegényebb; ép igy vannak nevek, kiknek eltűnésén nem szenved hijányt az emberiség, — vannak szivek, kik ha dobogni megszűntek is nem lett hidegebb a levegő, vannak keblek, miknek összeroskadásávaí nem vesztett a közügy, csak a köztemető lett gazdagabb egy sirhalommal. De a név, mely e gyászravatalra irva van, • a sziv, mely itt dobogni megszűnt, a kebel, mely itt beroskadt, nem a hétköznapiságnak volt porszeme, a férfi ki előttünk nyugszik, tettleges részt vett 'társadalmunk azon háztartásában, melynek emberfajunk nemesebb ügyeinek diadalát köszönheti; ö nem nélkülözhető, de teheremelő oszlopa volt azon épületnek, a hol a magasabb hevülettől lángoló lelkek foldiség porával égiekre hivatottságuk palástját beszennyezni nem engedik. Megemlékezett az elhunytról mint lelkészről, mint a közügyek lelkes bajnokáról, mint különösen a képezdészekröl atyailag gondoskodó igazgatóról, ki midőn az egyházkerület bizalma által a felállított képezde igazgatójává választatott igazgatói tiszteletdíját a növendéken segélyezésére ajánlotta fel. Végül megható imával bocsálá a halottat utolsó útjára. A gyászmenelben ott láttuk: Jókai Mór koszorús írónkat, Jókai Károlyt, Hegedűs Sándort, inch nek kulcsa a záibau hagyatott; minthogy a házban lakó halai emberek , kik későn járnak haza. a kapunyitáskor közönségesen igy szólnak a házmesterhez: ,.(Ilinél hagyom lakásom kulcsát; ha a takarítónő reggel eljön, adja azt neki, nehogy magam legyek kénytelen megérkezésekor fülkelni, s ajtót nyitni." A takarítónő 1 éggel fölmegy, kinyitja az ajtót és tisztogat. Azután ismét leszalad: hogy a fiatal ember reggelijét elhozza a kávéházból. Ekkor azonban szokás s/érint a zárban hagyja a kulcsot. Megesik az is, hogy a házmester fölviszi a hírlapokat, s a kéf.ön ha/a ért fiatal lakó, hogy a másodszori kinyitás alkalmatlanságától megkímélje" magát, megparaiicso'ja neki: hogy a kulcsot csak hagyja a zárban, dízelé Peti erre nagyot nevetett, s Így kiáltott fúl: — Oh! én nem leszek ily ostoba. — Gondolja ön? kérdezte az útitárs. No de azért talán nem fog ártani önnek , ha folytatom. A gondosan füikészö iparlovag végre észrevesz egy kulc.-ol, az ajtóhoz közeledik, azt óvatosan kinyitja. M csendiveii lépkedve behatol a lakásba. Egy uri ember kényelmesen elnyújtózva fekszik az ágyban, s a biztonság teljes érzetében horkol .... Talán épen . arról álmodik: hogy egy aranybányát lődözött föl, vagy: hogy egy eddig nem ismert dúsgazdag rokona általános öiökösévé lette öt. Mig a lakó ily szép álmokban gyönyörködik, a szemfiiles iparlovag ügyesen leveszi a szegről á zsebólát, a szekrényen levő pcu/.cslárczál zsebre dugja, s vigyázva; hogy az alvót fűlne keltse, kioson a szobából, lemegy a lépcsőn, "s bátran kilép a házból s ha a házmester véletlenül a kapuban áll, valamely operából egy dallamot dúdolgatva, halad el elölte. — Ah! engem nem fognak ily módon meglophatni, monda Peti; mert én bizony fölébrednék; nekem oly könnyű álmom van, hogy az egér járását is meghallom— Valóban? Nos kedves kis barátom, felelt az titilár % ez olyan tulajdonság, melyért igazán irigycliteni kellene önt, ha ó'sziute vonzalmat nem éreznék <>ii iránty Igy azonban csak szerencse kivánatomal László József főiskolai gondnokot, a tanári kart, főiskolai ifjúságot, a városi képviselő testületet, a nőegylet küldöttségét, az uradalmi és honvédtiszteket, a birói, ügyvédi és orvosi kart stb. A sirnál Antal Gábor a tanári kar részéről vett bucsut az elköltözőitől, szép beszédében körülbelül ezt mondván, Mélyen tiszlclt gyászoló közönség! Egyszerű koporsót kisértünk ki e helyre, hogy a benne nyugvónak csendes nyugalmat kívánjunk. Jliu fáradság volna a halált vonzónak tüntetni fel, mert az eujészet munkája mindig elszomorító. De ha e koporsóra tekintek s a benne nyugvónak életérc gondolok, azt kell mondanom: hog\ a halál nem rettenetes annak, ki társadalmi, családi, sőt nemesebb ösztöne által sugallott kötelességeit is luven (eljesitette. Azt kell mondanom, hogy csendes a pihenés annak, ki minden nap számot vetve földi legfőbb birajával, tiszta lelkiismeretével: pirulás nélkül hallgatta annak őszinte ítéletét. Azt kell mondanom, hogy nem sokat vészit az élettel az, ki unnak legfőbb kincseit: a tiszta lelkiismeretet, jólétiéinek öntudatát, szeretteinek háláját mindenek közbccsülcsél a sirba is magával viszi. Csak azokra nézve fájdalmas az elválás, kik hátra maradtak s látják a veszteséget, mit a nemes sziv kihűlése, a jótékonyságban fáradhallan kezek lehanyatlása okoz. Azokra kinos a bucsu, kik az önfeláldozó szeretet által összeforrasztott családi kapcsot szétválasztó csapás súlyát érzik. Azokra nehéz a megválás, kik a boldogultlal még hosszú ideig együtt munkálni reménylettck. Azokra aggasztó a megválás kik a lenyugvó szempárban az isteni gondviselés napját szemlélték, mely mostoha sorsukat fcldcritc. Ez érzelmek most mindnyájunkkal közösek, midőn egy példás jellemű férfiút, páratlan családföl, a jó ügyek lelkes bajnokát, szeretetteljes tiszttársat, az ifjúság atyját bocsátjuk örök nyugalomra. Mély fájdalmunkban, csak a boldogult emlékében találhatunk vigaszt. Az ő arczáu mindig a kötelesség teljesítéséből származó önmegnyugvás, az egész világot átölelő jó akarat, az atyai érzelmek egész teljessége tükröződött. E nemes vonások szemlélése most is meggyőz bennünket arról, hogy a világ minden kincse s gazdagsága nem nyújt annyi vigaszt a halálban, mint a jó lelkiismeret; a világ minden dicsősége nem biztosítja ugy a sirban nyugalmunkat, mint a gyászolók ezen őszinte nyilatkozata: „bizony ez ember jó és igaz vala." Igy meri! hetünk vigasztalást a boldogult életéből, ki meginutalá müycn azon elet mely a közjóra világol, s a melynek vége csendes álomba való clszcuderülés. Aludjál is békével drága haloltunk. Adjon neked nyugalmat tanítványaid hálája, kik példádat, követni igyekeznek, adjon nyugalmat azon remény, hogy a népnevelés érdekében tett fáradozásod gyümölcsét az unokák is élvezni fogják ; adjon nyugalmat azon tudat, hogy a családi és rokoni körödben uralkodott, szeretet, mely azt rád nézve boldogítóvá, másokra vonzóvá tette, soha ki nem alszik s még nagyobb mertékben fogja most kedves nődet körül övezni. — Adjon nyugalmat azon tudat, hogy az ifju nemzedék a le példádból tanul szorgalmat, kitartást, önzetlenségei, hazaszeretetet, mely erényeknek példányképe valál, a nélkül, hogy cbból érdemet csináltál volna, mert cz nem fért meg egyszerű szerény jellemeddel, melyhez hogy hü maradhass, ugy akarta az isteni gondviselés, hogy előbb eltávozz az élők közül, mint 50 évi fáradozásod érdemeit tanítványaid s tisztelőid nyilvánosan elismerhetlek volna. E11 sem sértem meg szerénységedet ezek felsorolásával, csak istent kérem jutalmazza meg azokat neked, áldja meg ham hamvaidat. fóz áldással távozunk (öled mindnyájan és azon szent hittel, hogy neked, ki annyionkkal s anyuyiszor jót tettél titokban, a mindenható islen megfizet nyilván. Aldolí legyen emlékezeted! Ezután a főiskolai énekkar éneke mellett lebocsátottalc a koporsót a sirba, hogy a megboldogult a család kedveseinek hamvai közelében pihenje csendes síri álmát. Drága halotltinklól ezen szavakkal veszünk bucsut, melyek egyszerűek ugyan, de ha meggondoljuk, hogy hány ember öszinle szivéből fakadnak azok, mégis sokai jelentenek : ,.Áldás és béke hamvaira!" Városi közgyűlés 1882. deczember 16-án. Woita József polgármester által az ülés megnyittatván, az előző ülés jegyzőkönyve olvastatott fel. A tárgysorozat megkezdése előtt Gyurátz Ferencz, képviselő meleg hangon emlékezvén meg Váli Ferencz városi képviselőnek, 50 éves tanárnak és a városi közügyek egyik legkiválóbb munkásának elhunytáról, indítványozza , hogy Váli Ferencz elhunyta felett fejezze ki a közgyűlés őszinte részvétet, és érdemeit jegyzökönyvében örökítse meg, és erről az elhunyt családját részvét iratban értesítse. Polgármester a mai jegyzőkönyv hitelesítésére : Kiss László, Paál István, Misszory Ferencz, Fischer Adolf, Lukonich Pál képviselőket nevezi ki. Olvastatott a város adósságainak olcsóbb kamatú törlesztési kölcsönné átváltoztatása tárgyában javaslat előterjesztésével megbízott küldöttség jelentése, mely szeriut a magyar jelzálog hitelbanknál felvenni célzott kölcsön a megszerzett felvilágosítások után nem felel meg a város igényeinek, miután a kiállítandó adóslevél öszszege erejéig nem készpénzt, hanem község költsön kötvényeket kapna a város, melyek 92%-ei váltatnának be, tehát a város 85,000 frtnyi adóssága törlesztésére 6,809 frttal magasabb összeg lenne felveendő, illetőleg kötelezendő, továbbá a kölcsön felvétele esetén a városi alapítványi és gyámpénztári tőkék nem lennének eléggé alkalmasan elhelyezhetők, tehát a küldöttség más törlesztési módot vél kei esendőnek. — Antal Gábor a kölcsön ügyét bővebben is megvilágítván, indítványozza, hogy a város adóssága kamatainak törlesztésére a hosszú utczai korcsma jövedelme jelöltessék ki. Az indítvány elfogadtatott. A honvégség áthelyezése tárgyában kiküldöttek jelentik, hogy a tervbe vett áthelyezés a ministeriumnál elejtetett. Örvendetes tudomásul szolgál, azonban az ügy a bizottságnak továbbra is figyelmébe ajánltatott. Olvastatott Véghely Dezső alispánnak felhívása a tiroli árvízkárosultak segélyezése iránt. Tekintettel arra, hogy a jelzett célra társadalmi uton-városunkban már jelentékeny összeg gyűlt egybe, és rendeltetésére el is küldetett, e körülményről alispán ur értesíttetik. A virilisek jövő évi névjegyzékének egybeállításával megbízatnak : Paál István, Misszori Ferencz, Horvátit Lajos, L'ózvy Mór, Rikóiy Károly képviselők, Bakossy Antal számvevő cs Pókay Antal ellenőr. Olvastatott a közmunka cs közlekedési ministeriumnak már lapunk előző számában ismertetett intézvénye, mellyel a városnak további 3 évre a kövezet cs vasutivám szedése megengedtetik. Tudomásul szolgál. Olvastatott azon ministeri intézvény, melylyel az ebadó behozatala iránti városi szabályrendelet jóváhagyatott. Az ebadó életbeléptetcsére 1883. évi január i-ére tüzetett ki, a végrehajtással pedig a tanács bízatott mec. A polgármester által a jövő évi kövezési munkálatokra nézve előterjesztett tervezet megbirálásával és a város kövezetügyének megvizsgálásával és annak alapján javaslat előterjesztésével Gyurátz Ferencz, Kreisler József, Szvoboda Venczel, és Voyta Adolf képviselők bízattak meg. Kihirdettetvén a törvényhatóságnak a zárórákra és a tüzrendörségre vonatkozó szabályrendeletei, tudomásul vétettek. Arany János özvegyének köszönő levele, mely már lapunkban közölve lön, felolvastatott. Az oktatásügyi ministerium kezdeményezése folytán a m. közigazgatási bizottság felhiván városunkat egy ipartanoda létesítése czéljából az •aipartanodái bizottság* megalakítására, a bizottság tagjaiul az iskolaszék tagjai és az ipartársulatok elnökei neveztetnek ki. Az I. és II. osztályú kereset adónak és a házbér adónak előmunkálata elkészülvén, átvizsgálására kiküldetnek: Szvoboda Venczel, Paál István, Miszori Ferencz, Csizmadia Károly, Nagy István, Lőwy Mór, Vágho László és Bognár Gábor. Jelentetett, hogy a vásári italmérésijog 245 frtért Goldschmid Ferenczncnek bérbeadatott, helyben hagyatik. fejezem ki De íegjük föl, hogy az iparlovng megpillantván a záibau levő kulcsol, benyit c^y lakásba, s annak tulajdonosa a helyett, hogy aludnék, é^ö szivart tart szájában, s annak bodor füstjét elmélázva szemléli; azt hiszi ön, hogy tolvajunk már cl vau csípve? Koránt sem! ki van iíí ? kérdi az ágyban heverésző egyén , ki az ajtót kinyitni hallja, vagy ki egy embert lat belépni, kinek ai czvonásaira egyáltalán nem emlékezik. Az iparlovag meglepetést, színlel, s igy felel: — Bocsánat! llosenblüh fogorvost keresem. — Nem ismerem; de fogorvos nem is lakik a házban. — Ah! ezer bocsánat uram! bizonyosan eltévesztettem a házszámot. Sajnálom , hogy b-il háborgattam. És a tolvaj eltűnik mint a villám; mig a lakó azon töri az eszét, hogy szomszédjainak egyike nem-e fogorvos. — Uram! szólott a fiatal székely, miután kissé elgondol odotl, én az embernek már arczáiól leolvasom; hogy ha az tolvaj, s ha annak ismerem íül, reá. rohanok, s elfogom öt. Oh! én nem vagyok gyáva. — Az ördögbe is! felelt az útitárs, apró kis szemeit a fiatal emberre szögezve; ön hiszi, hogy ha csak arczára tekint, már megismeri a tolvaj!? — Igen, uram. — Bámulom önt, ön valóban derék fic/.kó! Es én örülök, hogy ön ily kitűnő képességgel bir. De hát ez nem tartóztat engem, hogy a fővárosban szokásos lopásoknak meg más módjai is elmondjam önnek. t — Oh! uram, kár volna e tekintetben tovább is fárasztani magát. — Tehát ön már tájékozod az eféle ügyekben? — Nem, uram. -- Akkor engedje meg, hogy a fővárosban igen gyakran előforduló lopások, és csalások még néhány más nemével is megismertessem önt. -— Fölösleges uram, eleget hallottam már. Különben azt gondolom, hogy a tolvajoknak nem igen nagy kívánságuk lesz belém ütközni. — A mint önnek tetszik, kedves kis barátom! Az útitárs elhallgatott, elfordult, s miután csak kelten voltak a kocsiban, elaludt, vagy legalább ugy tett, mintha aludnék, te', ele Peti is Morpheus karjaiba hányadod, s a fővárosban reá-váró szerencséről álmodozóit. Így haladtak állomásról állomásra, anélkül, hogy többé csak egy szól is váltottak volna. Az útitárs Kőbányán kiszállt. Nem mulasztván el ligyclmezlelni fialal székelyünket; hogy azt, mit neki jóakaiatlal elmondott, soha cl ne feledje. A vonat a fővárosba megérkezett. Szele Peti ócska bőröndjével kezében, a nagybátyjától kapott czimet belső zsebjéböl előkeresvén, elolvasta: Kozoi ich György, kerepest ut 507. szám. Miután egy ép ott. lézengő hordár által magának az utat, melyen mennie kellett, megmagyaráztatta, ócska bőröndjével, és reményteljes vigkedél} lyel sietett leendő gazdáját fölkeresni. Kozorieh, az öicg zsibárus, közép nagyságú, sötét kedélyű ember volt; sárga, ránczokkal borított arczczal. A barna kabátot, mely sovány testén fityegd, már husz év óta viselte; mi szigorú takarékosságáról tanúskodott, Szele Petit hideg komolysággal fogadván, igy szólott hozzá: — Nagybátyja ajánlatára mini segédet alkalmazom boltomban; de figyelmeztetem; hogy szemfüles, és tiszlakezii legyen; mert ha hanyagságból, vagy vétkes köuyelmüségből kárt okoz nekem; vagy ha vigyázatlanságból az én hátrányomra reászeduí engedi magát, tudja meg; hogy minden legkisebb veszteségeidet béréből fogom födözni, önt pedig szélnek eresztem. — Mind cz oly dolog, a mi magától értetődik; felelt a fiatal ember; mind a mellett hiszem; hogy pontosságomnak, és éber figyelmemnek sikerülni fog: fizetésemből szépecskén megtakarítanom. — Azonnal lásson dolga ulán, s minthogy tudom, hogy jó és csinos irása vau, mindjárt tudatom öuuel; hogy több irnivalómal is önre bízom. — I^eíí uram. Veszprémből. — deczember 16-án. A városi közgyűlés elhatározta, hogy a pénztárnok fizetése, mely eddig 600- frt volt, emeltessék fel 800 frtra. Az eddigi pénztárnok lemondása folytán, üresedésbe jött pénztárnoki állomásra pályázat hirdettetett; ez ideig \tgyan nem jelentkezett senki, de hiszszük, hogy a fizetés felemelés után lesz vállalkozó. A megválasztottól megkívántatik, hogy oly óvadékot tegyen le, a mily nagy a fizetése. Miután a jelenlegi városháza szűk helyiségénél fogva nem felel meg a czélnak, azért egy bizottság küldetett ki tanulmányozás végett egy alkalmas helynek kijelölésére. Eddig a Magyar király (Nap) vendéglő szemeltetett ki, de miután egészen a város végén van, e tervtől teljesen elálltak. Ami a távolságot illeti, nincs épen távol, ha tekintetbe vesszük városunknak hegyes völgyes fekvését; ezt eltekintve czélszerübbet alig találnak, ott a város minden hivatalát öszpontositani lehelne s mindenre kényelmes helyet találnának. E hó 13-án este városunkban két szivarcsempészt foglak el. Mind a kettő csehországi; ott valamely szivargyárban dolgoztak s onnét igazolvánnyal ellátva Magyarországba jöttek s útközben készítgették a szivarokat s adogatták el, mig végre Veszprémben elfogták. Elfogatásukkor a náluk levő szivarokat az utczán szép csendesen elpotyogalták, mire a városházához értek alig találtak náluk néhányat; miután bevallották mesterségüket s a szivarcsináló gépezetüket elszedték, a további vizsgálat végett letartóztatták. Altnádi szőlőhegyen elharapódzott a gyujtogatási mánia. E hó 12—13-iki éjjelre egy csárdát gyújtottak fel, mely porrá égett. A veszprémi jótékony nőegylet karácsonyi ünnepekre több szegény gyermeknek ruhát és lábbelit fog kiosztani. Uj cv után Tóth Béla színtársulata, mely most Kanizsán működik, városunkba fog jönni. Nemo. — Jó sürtin kell írnia; hogy lehetőleg kevés papírt kelljen fogyasztanunk : Aczél tollal ír? — l»cn uram. — Nos hát csak vegye meg a szükséges aczél(ollakat; mert én ilyenre pénzt nem adok. De csak nem akarja ezt a szép, drága ruhát viselni a maiikái-ál ? — Oh! nem uram! Bőröndömben van egy e czélra alkalmas zubbony, és nadrág. Különben is mindennel jól elvagyok látva. — Ez esetben azonnal ölese- föl zubbonyát, s azt csak vasár, és ünnepnapokon cserélje föl egy más, szebb felöltővel. De ha tanácsomra hallgatni akar, még c napokon is kímélni fogja szebb ruháit. Szele Peti, noha magában gondolta: hogy bőröndjét, melyet beléptekor a bolt egyik szögletébe helyezett, kinyissa. Dc a hogy azt föltárta, a fiatal székely kellemetlen meglcpeléscbcu szomorún fölkiáltott. — Az öreg Kozorieh megdöbbenve fordult segédjéhez, kérdezvén:. — Talán eltört valamit? — Nem, uram, épen nem. De kérem, nézze csak, bőröndöm, melyben nyolez ing, hat lábravaló, tizenkét, zsebkendő, három mellény, két nadrág, és egy zubbony volt ... Az öreg kereskedő közelebb lép, a bőröndbe tekint, de biz az csak korpával volt tele. — Szerintem ez nem lesz más, mint eszes, cs gondos figyelmeztetés nagybátyja részéről; monda Kozorieh ur, tudatni akarta öunel, hogy takarékosnak kell lennie. Nagybátyja bizonyosan ugy gondolkodott; miszerint a rajta levő ruhával is elég jól el vau látva. — Oh! nem, uram nem! magam raktam holmimat a bőröndbe, s bizonyosan tudom; hogy abból, mit előbb önnek elsoroltam, semmi sem hiányzott ...... És most csak korpát találok. Ah! de íme itt látok egy összehajtott papirt, ugyan mi lehet reá írva?! Peti szétbontja a papírt, és olvas: — Mondottam öunek; hogy óvakodjék a tok