Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-02-05
IX. évfolyam. 6. szám. M éjjelen ilc mi II d en vasa map. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkivüii számok is adatnak ki. A* lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S KIADÓHIVATALHOZ intézcndők. Bérinentetlen levelek, csak is,nert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. Pápa, 1882. február 5. ^^^^mmWIHI I I • LI IUI» .. M.HIIIIII 'L> - ' Hirdetések a lap számára felvétetnek A KIAD' ÓH í V AT A L B AN ó-coJIcgiumi épület. Előfizc tcsi d íjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. Egy szám ára 15 kr. 'VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések 1 hasábos peíitsor térfogata után 5 kr,ivyilítérbei) 25 krral száinítatnalc. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. F»ápa város Ixatóságánalv., a pápai jótélcoivy- nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tiizoltóegyletelvnelv, a pápai ls.ertészetitáx*sxilatnalc és töob pápavioLélvi egyesijIe triele Ivivatalos liöz.'önve. Pápa, február 4.. 1882. (~h) A tapasztalás megtanított amaz állítás igazságára, miszerint kifejlett, versenyképes ipar és konszolidált, közgazdasági viszonyok nélkül ma már kultúrállam nem is képzelhető. A közgazdászat)" érdekek emelkedésének, s az ipar fejlődésének egyik nagy jelentőségű tényezője a kiállításokban rejlik, melyek megismertetik az ország összes terményeit, öszszekötletésbe hozzák a termelöt a vevővel, és a termékeknek piaczot, a vállalkozásoknak kiterjedt összeköttetéseket teremtenek. A kiállítások a nemzéte~k haladásának csalhatatlan fokmérői, ezek eredményeiből merítenek a munkához bátorító önbizalmat, és sikerrel kecsegtető kilátásokat. — A kiállítások nemzetünk életfejlődésének hü képét tárják elénk, s belőle felismerhetjük saját hibáinkai, hogy kerülhessük, és mások előnyeit, hogy mi is hasonló eredményre törekedjünk. Ámde e kiállítások csak ugy lehelnek sikerültek, ha azokban az ország minden vidéke teljes mértékben képviselve van, hogy igy feliárják mindazt, mit az ország nyers terményekben, vagy iparczikkekben előállítani képes. Belátták az ily kiállítások nagy fontosságát iparosaink is, és a II. orsz. iparos gyll lésen egyhangúlag elhatározták: Budapesten, az ország szivében, egy nagyobb szabású országos kiállításnak rendezéséi, melv kétszeres fontossággal bir. miután az ország fővárosaban sokkal tetemesebb anyagi és szellemi erő áll rendelkezésre a nagy czél érdekében, — és a vidékekre nézve valóságos országos központnak tekintetvén, nagy részvétre és százezerekre menő látogatókra számithat, — a mi már magában biztosítja a kiállítás szellemi és anyagi eredményéi, sikerét. E kezdeményezés tilán az orsz. magyar iparegyesület vette kezébe a nagyhorderejű mozgalom vezetését, és el is határozta, hogy az 18S4-dik év nyarán fogja ezen nagyobb szabású országos kiállítást Budapesten létre hozni, — mely kiterjed ugyan az ipar minden ágaira, és lehetőleg a mezőgazdaságra és képzőművészetre is, — de a versenyben csak a hazai termelés tárgyai vehetnek részt. A kezdeményező iparegyesület arra törekszik, hogy e kiállítás a hazai iparnak minden tekintetben teljes és lehetőleg imposans képét nyújtva, előbbre vigye a hazai iparosság azon jogos közóhaját, hogy a fogyasztó közönség szükségletei fedezésénél a hazai iparhoz forduljon, és ez által első sorban az iparosok üzleti érdekeit juttassa érvényre. Épen ezért reméljük, hogy ezen országos kiállítást hazai- iparosaink összesége támogatni fogja, s különösen városunkban, — hol már igen sokan szerezlek versenyképes termékeikkel városunknak jó hírnevet, maguknak pedig a további működéshez a jutalmakban öntudatos buzdítást, nem lesz senki, aki magában tehetséget érezvén, ne törekednék ezen országos kiállítás sikerét közvetve a maga érdekét, telhetőleg előmozdítani. A veres-kereszt fiákegylet közgyűlése 1882. éri január 29-én. Kiss Lászlóné urnö és Pap János ur kettős elnöklete alatt nyittatott meg a közgyűlés, melyen Pap János ur, először levén alkalma a közgyűlésen mint megválasztott elnöknek jelen lenni, igen szép beszédben mondott köszönetet megválasztatásáért. Kiss Lászlóné urnö bemutatja a Királyné (J Felsége által részére adott elismerő disz okmányt, melyet nem csak az ö saját, hanem az egyleti tagok kifejtett buzgalmának jutalmául is tekint. A közgyűlés a kitüntetést örömmel vette tudomásul. Az elnökség az ezen közgyűlés jegyzökönyvének hitelesítésére Hanauer Béláné, Lóskay Kornélia, Antal Gábor és Horváth Lajos egyleti tagokat nevezte ki. Pcncz József ur, az egylet jegyzője, felolvassa az egyletnek mult évi működéséről szóló elnöki jelentést, mely igy szól: TISZTELT KÖZGYŰLÉS! A veres-kereszt egylet pápai fiókja 1881. év végen három éves életet, illetve működését fejezte be, a mennyiben 1879. év őszén ugy alakult meg. hogy tagsági illetékét már 1879-re teljesen befizette. Midőn szerencsém volt a mult évi lendes közgyűlésen elnöki jelenlésemet megtenni, az egyletnek 129 tagja tagja volt; — ma a tagok száma 190, nem számítva azon uj tagokat, kik 1882-től kezdődő kötelezettséggel jegyeztették be magokat; a szaporodás tehát 60 tag. ami elég szép eredmény, bár városunk népességével, és elismert jótékony érzületével még távolról sincs kellő arányban. A tagok közt van egy alapító tag, Lóskay Miklós ur, ki alapítványát már 60 frfig emelte. — 5 tíz frtos tag, kik köze Gróf Esterházy Móríczné ő méltóságát volt szerencsés az egylet az idén megnyerni, 160 rendes, és 24 rendkívüli tag. Lakbérre nézve az egyleti tagok közül í(>4 pápai, 26 vidéki; és nemre nézve 140 nő, 50 férfi. Hálás elismeréssel emlékezik meg e helyen is az egylet Gróf Esterházy Móricz ur ö Méltóságáról, ki az egyletnek 12 öl fát adott kedvezménvi áron, mellyel 77 család segélye/letett. Ezen felül kapott az egylet. 40 frt 00 kr ajándékot készpénzben; az adományozók névsora következő: Kreiszler Józscfné 20 frttal, Tóth Dániel (anárué 5 frttal, Maitinszki Terez 1 frttal, (íyurálz Ferenczné 5 frttal, Balogh adóliszt. 9 frt 60 krral ; Kreiszler József ur 5 Irinyi adománya már 1882-ik évre jegyeztetett. Az egylet mult évben 3 választmányi ülést tartott, melyen összesen 2S különféle tárgy intéztetett cl, — ha a t. köz-gyűlés ezekről részletesen kíván értesülni, méltóztassék a választmány? ülések jegyzőkönyveit felolvastatni, ill csak k/{ ímiloNubb intézkedést emiilek fel t. i. hogy a központban elhatároztatott, miszerint az. egylet pénztári számadása 1SS1. évtől kezdve ne félévenként, hanem egész évről vezettessék. — és hogy a választmány az egylet jövüdclmei szaporítására egy bált rendezett, melynek buzgó, és legnagyobb elismerést érdemlő bizottsága oly fényes sikert vívott ki, hogy a tiszta jövödclcm 429 frt 53 kr volt. Legfontosabb mozzanat volt az egylet mult évi életében annak rendkivüii közgyűlése, október 12-én, mely azért tartatott, hogy az országos segelyző nőegylet pápai fiókja — a Magyar szent, korona országai „veres kereszt" egyletének fiókjává, mint vegyes egylet átalakuljon, mi meg is történt, s a választmány 14 férfi, s J4 nőtagból megválasztatott, kik vi s zont kehelökből az egylet hivatalnokait választják meg; ugyanez alkalommal az egylet közgyűlése és választmánya, a megyei egylettől függetlenül, az alapszabályokban adott jogánál fogva magát városi választmánynak kijelentette. Mint vegyes egylet buzgó és tevékeny elemekkel erősödve, remélhető, hogy a férfi tagok száma rövid idő alatt legalább is egyenlő lesz a nőtagokkal. Az egylet 1881. évi számadását szerencséin lesz a pénztárnok utján a közgyűlés elé terjeszteni, annak átvizsgálását, s a pénztárnok felelőségtől felmentését kérve. Röviden pedig felemlítem, hogy az egylet rendes bevétele tag dijak után 204 frt — az egyleti tőke kamataiból 21 frt 27 kr, — rendkívüli jövedelme pedig a bál tiszta jövedelme 429 ft 53 kies ajándékok 40 frt 60 kr az összes bevétel tehát 695 frt 40 kr volt; ezzel szemben a sajátképeni kiadások csak 69 frt 4 krt lettek, t. i. 12 öl fa ára, mely a szegények közt osztatott ki, 49 frt 4 kr és az egyleti szolga dija 20 frt. A központi pénztárt illette az alapszabályok szerint 244 frt 19 kr, mely oda be is küldetett, ez ugyan a fiók egylet pénztárára nézve kiadást képez, de az országos egylet javára tőkésiletik. A pápai takarékpénztárba kamatozásra betétetett 332 frt 76 kr, a pénztárban van mint készlet 48 frt 73 kr, a fiók egylet tőkéje 570 frt, mely a pápai takarékpénztárba van kamatozásra betéve. A pénztári számadás kivonata a központba beküld .'teil január 15-cn, miután az egjieí statisztikai adatainak összeállítása végeit, ennek mielébbi beadását a központ átalábau sürgette. — A t. közgyűlés .számvizsgálati jogával élve, szíveskedjék 3 tagot kiküldeni, kik a pénztári naplót, a takarékpénztári betét könyvet, s az okmányokkal (ékszereit számadást a pénztárnoknál megtekintsék, átvizsgálják, s jelentésüket a választmánynak beadják. Az elnökség szükségesnek látja megjegyezni, hogy az 18Sl-iki számadásban csak 183 egy frtos, és 1 tíz frtos, és egy alapító tag van felvéve, miután a többi íiz frtos tagok, sőt Xoszlopy Antal ur I frtos tag is illetéküket 6 évre egyszerre fizették be, s igy neveik ugyan előfordulnak az egylet tagjai közt, de tagdijaik 1881. évben nem, miután azt már 1879-ben lefizették. Az egylet föladata Iccnd ez évben is tagjainak számát átaldban, de különösen a férfi közönség közt szaporítani, cs az egylet rendkivüii jövedelmének emelésére legalább egy ünnepélyt rendezni; ajánlom a t. közgyűlés pártolásába a választmány által kezdeményezett, és a kiküldött tervező bizottság állal megállapított műkedvelői előadásokat, melyek az uj színházban tableauk, szavalat, humorisztikus felolvasás, és énekkel fiiszerezve márczius 25. és 26-án cgymásutáni két. ünuepcn tartatnának. Ha a. t. közVÁLÁSKOR. Az óra itt van . . . már elhagylak újra ... A szép szemekben újra köny remeg, S még rajiam csüggnek édes áhítattal A könytiíl ázó , csodaszép szemek ; Még ajk az ajkon, s szivünk összereszkei A boldogító, édes csók alatt, — t£ pfár itt az óra. mely nem vár, de késztet, Hogy elmenjek, — magadra hagyjalak , . . Ugy fáj a szivem . . . S mig átalkarollak, S két szép szemed oly sok búról beszél, Megszáll a féltés: vajh mig messzejárok, Nem ér-e téged bántalom, veszélyt! A hízelgés, a rút önzés kígyói Nem ejtik-é meg gyönge szivedet 1 Erős a csáb . . . és a kísértés ellen Gyermek-leányka, nincs erőd neked! Szeretsz te most... Hisz ugy csüggesz ma rajiam, Miként tölgyén a zöldelő falomb; De hajh! enyém lesz-é újult tavaszszal A lomb, a mely ma árnyékába vont? Oh! rám borulsz-e szerelmet susogva, Avagy lelépnek a zugó szelek 12 Nagy a vihar s én, aki már veszitek, Rég megtanultam, hogy mért féltselek! De isten véled!. . . mért búsítanálak, Kedves virág, kit még vihar nem érti Mért oszlatnám el azt az álmot, mely még Ha megvalósul — díj lesz mindenért: A drága gyöngyért, mely szemedbe csillog, Küzdelmeinkért, fűikben szenvedünk. — . . . Nem bántalak, hidd, hogy valósul álmod, Hogy'egymáséi $ — bodogl oylessünk! Jer hát keblemre mégegyszer s utolszor, Tedd meg kezembe gyönge, kis kezed; Egy kézszorítás szóljon a hűségről, A mely virasziand lel keink felett; Egy csók beszéljen vágyról, szerelemről, Mely elkísér, mig czélomig jutok, — Es egy köny arról, mit csak a szív érez S elzengni a dal sohasem tudott. CJ-sillasli Mór Az erőszakos vőlegény. — Karp.zolat. — Schmerling papa megérte agg napjaira, hogy az osztrák magyar monarchia történelme elölről kezd neki folyni. Nemcsak ö maga éli másodszori gyermekkorát, amit különben minden öreg emberre rá szoktak fogni, hanem az alkotmány' is, melynek Ausztriában öt gyanúsítják apaságával, oly gyengének érzi magát, mintha most kellene születnie. Az ö »ideiglenes alkotmányának"" idejében kezdte Magyarországon a közszellem hatalmas létének erösebb jeleit adni, melyek a »beamterck« gunyolásában, az osztrák érzelmű főpapság megmacskazencltctésében s a császári hatalom jelvényeinek erőszakos eltávolításában nyilvánultak. Az akkori lapok látható »örömmel« közölték naponta az ujabb és ujabb »sajnos« eseményeket, melyeknek majd egy kétfejű sas, majd egy tekintélyes béamter esett áldozatul. A haza ifjúsága a tettek mezején érvényesítette, amiről az öregek borozgatva beszélgettek, s szövetségeket alkottak egy-egy smerlingiánus megszalasztására, 'vagy egy sas elröpitésére a hivatalos épületekről. B. városban, — hol a jcunesse dóréenak egy része a hazafias propagandának praktikusabb, de kevésbé veszélyes módját választotta czéljai elérésére, egy öreg csizmadiát fogadott fel, a kinek napszámba kellett a programmszeriien megállapított csínyeket elkövetni. A borravaló, mely bőségesen, de természetben járt ki a szabadság fizetett szolgálatában álló katonájának, fáradhatlanná tette emberünket. A bérkocsisnak ott szekeres a neve s 70—80 ily szekeres áll kinn a nagy piaezon, mögöttük tehervonásra, majdnem ugyanannyi ökörszekér. A csizmadia egész komoly képpel fogadja fel egy reggel az összes szekereket, mert — úgymond — »parancs jött Bécsből, hogy a nemet hivatalnokoknak kétszer huszonnégy óra alatt el kell hagyniok az ország határát s helyöket már holnap után magyar hivatalnokok foglalják el. A 70—80 szekeret azon meghagyással vezette föl a megyeház udvarára, hogy a hivatalnokokat ki fogják szállítani. A mi a bért illeti, ö maga biztosította a jámborokat, hogy kétszeres, háromszoros árt számítsanak, mivel a ' parancs igen szigorú s a gyors elköltözés miatt alig képzelhetni, hogy másfelől szerezhessenek maguknak alkalmatosságot. A szekeres nép örült a szerencsének s elfoglalta a megyeház egész udvarát. A csizmadia fölment az egyes osztályokba, s anélkül, hogy megmondta volna, hogy miért, vagy hogyan, egyszerűen azt jelentette be mindenütt: »A megrendelt szekerek megerkeztek.« Igyekezett azután elpárologni. Lenn a szekerek nagy megelégedéssel várták az utasítást. A megyeházában persze senki sem tudta, hogy kirendelte a szekerekét s minden osztály a másikról gondolta, hogy valami nagy szállítani valója lehet. A szekereseknek azonban délfelé türelmük szakadt s kalappal a kézben, nyájasan köszöntöttek be az egyes osztályokba : »Kérj ük a nagyságos urakat, fessenek ide adni legalább a holmit, mert hát különben el nem vihetjük még ma a szomszéd vármegyéig !« Hogy a quiproquo mikép végződött, elképzelhető Majd szamarat öltöztettek fel frakkba, köcsögöt nyomtak a fejére s a csizmadia körülvezette a városban, hangosan igy mutatva azt be az utczán jaró kelő nép nagy gaudiumára: «X. Y. (a »slulrichter« neve) újonnan kinevezett helyettese akar megismerkedni a város polgaraival.« Az ilyen csínyek miatt befogták ugyan a csizmadiát, de azután megint szabadon eresztették s a csínyeknek hossza vége nem volt. Nevezetesebb feladatnak látszott a kétemeletes sóház tetejéről a kétfejű sast repíteni világgá. Krrc az -akczióban levő társaság határozta el magát. ' Hideg csikorgós téli éj volt, midőn a fényes holdvilág daczára istentelen nagy létrát czipclnck végig az utczákon, mintha nem is lett volna az éji őrjárat megkettőztetve. Végre odaérkeztek a sóházhoz s meglehetős erőlködéssel fölállították a rettenetes létrát a sas felé. Ekkor a munkaelosztásra került a sor. Mindenekelőtt arról volt szó, ki lesz a vakmerő, aki az ingó-bingó létrára felmásszon, — hogy egy-egy puszta ólmos fütykössel az utczasarkokat elállják s a netán közeledő patronille-lal, mint egy Horatius Codes harezba elegyedjenek, azt feltartóztassák,— arra mindenki vállalkozott, olyan könnyű feladatnak tartották. Hat utczát kellett igy biztosítani s nyolezan voltak mindössze. — Ugyan ne vesztegessük az időt, — szakitá félbe a tanakodást a szövetség egy pelyhes állu tagja, — megmondtam, hogy én megyek föl! Szavamat tartom: kiki a helyére! Az Összeesküvők eloszoltak, lesbe álltak az utczasarkokon, mig hősünk egy barátja tátsasálgában a létránál maradt. Alig lépett néhány fokot a' létrán, mikor vészjelt sipol az egyik utczasarki bajtárs; nem kettős őrjárat, hanem egy félszázad katonaság rontott Horatius Coclesünkre, aki ugyan nag\?
