Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-11-12

mint hires vadász kitűnő lövő volt.) A golyó csakugyan a mondott helyen fúródott a tiszt ballábába. Pázmándy erre nyugodtan távozott, üdvözölte a tiszteket s megköszönte az őrnagy szívességét s a nélkül, hogy ellenfelének nevét megkérdezte volnaj, az átlőtt kalapot feltéve fejére, megette az

1 imént megrendelt ebédet, mintha semmi sem történt volna, befogatott s tovább folytatta útját. A temetés nagy és diszes közönség részvéte mellett f. hó 7-én délelőtt ment végbe. Az egyházi beszédet a háznál Pályi Lajos tatai esperes tartotta, a sírnál pedig Szűcs Dezső k.-igmándi lelkész és a pápai főiskola nevében Nénieih István hittanár vettek bucsut az elköltözöttöl. Gyászdalt a pápai főiskola énekkara énekelt. — A temetésen a dunántúli ref. egyházkerület köréből megjelentek még: László József főiskolai egyházi gondnok, Kis Gábor egyházkerületi pénztárnok, Barthalos István főiskolai pénztárnok, Vikár Kálmán pápai fögymn. igazgató, K. Kiss József tanár mint a képezdei igazgató helyettese, Czibor József, Décsi Bálint, Dózsa József, Csaplár István, Kovács Lajos, Mészáros Károly, Pálfy Lajos, Pályi Pál ref. lelkészek stb. A nagyszámú rokonokon kivül még ott voltak a következők: Ghyczy Kálmán, Ghyczy Dénes Ghyczy József, Szombathelyi Győző alispán, Kún Miklós főjegyző, Madarassy Mór trvszéki elnök, Pulay Géza tvszbiró, Thaly Géza tvszbiró, Ghyczy Mátyás tszbiró, Zámory Mór a gesztesi járás szolgabirája, Jankó Mihály jószágigazgató Tatáról, Tátrai József polgármester, Fogthüy Dénes megyei főügyész, Micsky Lajos orsz. képv., Vásonkeöy Imre, Milkovics Géza, Kürthy Lajos, Konkoly Imre, Pázmándy Béla, Pázmándy Géza földbirtokosok, Horváth Géza, Fittler Gyula tatai ügyvédek, Pöcze János s. szlgbiró Tatáról, Kertész József császári esp. pleb., Szalay Pál dadi pleb., Nagy Antal szönyi pleb., Tóth Balázs bokodi pleb. Halász György kocsi pleb., Biliing Antal kecskédi pleb., Falaky Károly szendi evang. lelkész stb. A ravatalra koszorúkat helyeztek: 1. a szerető rokonok, 2. Konkoly testvérek, 3. László József, (a legjobb barátnak,) 4. Koinárommegye tisztikara, 5. tatai egyhmegye. 6. pápai föisk. tanári kara, 7. szönyi reform, egyház. Béke a közügy buzgó munkásának hamvaira! Veszprém vármegye szabályrendelete a fórvényhatósági és községi tisztviselők fegyelmi ügyében az arra illetékes hatóság által kiszabandó birságpétizek hovafordításáról, befolyásának biztosításáról, kezeléséről, ellenőrzéséről és mikénti elszámolásáról. (Vége.) 10. §. A m. alispánja ekkép a fegyelmi ügyekben hozott jogervényes határozatok végrehajtásáról tudomást szerezvén, azt a 8. §-ban érintett jegyzékbe bevezetteti, s a hivatalához befolyt bírságpénzeknek rendeltetésük helyére leendő eljuttatása iránt intézkedik. 11. §. Am. alispánja köteles a fegyelmi ügyekről, ugy a jogcrvényes határozattal befejezettek, mint a tárgyalás alatt levőkről, valamint a bírságpénzek behajtásáról és hovafordításáról a megyei közigazgatási bizottsághoz félévenként jelentést tenni, a mely bizottság az alispáni jelentésben foglaltakat az 187G: VI. t.-czikk 64. §. értelmében teendő jelentéseiben fölhasználandja. 12. §. A fegyelmi ügyekben hozott és jogerőre emelkedett határozatok végrehajtásaért a járási szolgabirák, a r. t. városok polgármesterei, valamint a m. alispánja teljes felelőséggel tartoznak. 13. §. A fegyelmi uton kiszabott bírságpénzek lefizetéséről, a 4. §. esetét kivéve, a m. alispánja a m. számvevőséget tudomás és nyilvántartás végett mindenkor értesíteni köteles. 14. §. A m. számvevőség, a m. alispánjától •nyert értesítés alapján, a befolyt biriág-pénzekró'l rendszeres jegyzéket vezet s ezen jegyzék alapján azok kellő elszámolását ellenőrzi. 15. §. Jelen szabályrendelet aiapján az 1. §. értelmében a megyei segéd- cs kezelő-személyzet segélyalapja javára befolyandó bírságpénzek a m. pénztárba utaltatván be, a pénztárnok által a törvényhatóság részéről időnként kijelölendő jóhitelű pénzintézetnél gyümölcsÖzöleg kezeltetnek. 16. §. A m. pénztárnok, á m. segéd- cs kezelő-személyzet segélyalapjáról rendszeres számadást vezet, azt minden év végével a törvényhatósági bizottságnak bemutatja, mely a pénztárnok fölmentvénye iránt végérvényesen határoz. 17. §. A m. segéd- és kezelő-személyzet segélyalapja fölött a rendelkezési jog, illetőleg a segélyek megszavazása, a törvényhatósági bizottság hatásköréhez tartozik. 18. §. A községi tisztviselőkre kirótt bírságpénzek a 3. §. értelmében a községi szegénypénztárt illetvén, ezen pénztárról, illetőleg az abba bárhonnét befolyt pénzekről a községi birák, a községi számadással egyidejűleg, azonban ettől elkülönítve, rendszeres számadást adui tartoznak. 19. §. A községi szegény-pénztári számadások felülvizsgálata és a fölmentvény megadása a törvényhatósági bizottság hatásköréhez tartozik. Veszprémből. — november 11-én. A magyar kir. igazságügyminister Hencz Ödön veszprémi kir. törvényszéki joggyakornokot ugyanezen kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. Gratulálunk neki! E hó 8-án d. u. 4 órakor nagy részvét mellett kisértük ki az örök nyugalom helyére a közszeretetben álló Márton József mérnök urat, ki élte 75-ik évében, végelgyengülés következtében, f. hó 6-án esti 7% órakor jobb létre szenderült. Hült tetemei az alsó városi ref. sírkertben levő családi sírboltba tétettek. Béke hamvaira! Városi közgyűlés 8-án tartatott. Az 1883-ik évre a városi költségvetési előirányzatot a közgyűlés a pénzügyi bizottsághoz utasította, és ennek észrevételeivel fogja egy rövid idő múlva összehívandó városi közgyűlésen tárgyaim". Szőnyegre került a Tallián kut is, mely rövid idő alatt hasznavehetetlenné vált; ez az ügy meglehetős zavart idézett elő. A közgyűlés határozatánál fogva egy kiküldött szakértő által fog megvizsgáltatni s ennek véleménye alapján a város tovább intézkedni fog. Sajnos, hogy a nagy költséggel elkészített kut megtagadja a további szolgálatot. Hogy mi az oka, majd a vizsgálat kideríti. Továbbá a rendőri állás betöltésére utasitatott a városi tanács. A városi árvapénztár 1883-ik év april 16-án fog megnyittatni. Zsoldos Ignácz ur ö méltósága Molnár Aladár emlékszobrára 10 frtot, unokája pedig 2 frtot adományozlak. Mint halljuk a város tulajdonát képező városi pajta torna csarnokká fog átalakitatni. Az eszme igen jó s óhajtandó volna annak mielőbbi kivitele. kerül, adjunk inkább munkát, keresetet szegényeinknek, a pénzsegélyezés állal csak a szegények számát szaporítottuk a nélkül, hogy azokon alaposan segítettünk volna, adjunk nekik munkát és segítsük pénzzel,csupán az öreg tehetetleneket, betegeket. — Szegényeink kétharmada mnnkaképes, de nem akar dolgozni, de nincs is nálunk, a patígás városában, a dologra valódi alkalom; fent jelzeit három terv kivitele eme munkaképes csoportnak keresetet ad, tehát nem kellene Őket segélyezni, ime itt is a megtakarítás. Fel tehát polgártársak, városi képviselők! Ébredjünk fel hosszas álmunkból és ne maradjunk vissza! Az egész világ halad, iparkodjunk mi is előre jutni! Ha ajánlalom valósul, örök emlékkövet állítunk magunknak utódaink előtt és habár adósságot is csinálunk, nem tesszük ki magunkat azon gyanús kétkedésnek vájjon mire használtuk ezt fel, mert müveink beszélnek helyettünk és elnémítanak bármi rágalmazó nyelvet. Dr. R. 1 Pázmándy Lajos f I Ma egyhete vettük a táviratot, mely Pázmándy Lajosnak, a dunántúli ref. egyházkerület egyik vezérfiának, Komárom megye egyik legtiszteltebb, és közbecsüiésben álló volt főtisztviselőjének, és derék hazafinak elhunytát jelezte. Pázmándy halála széleskörben keltett őszinte részvétet. —' Gyásza van a helybeli ref. főiskolának is, mely az elhunytban világi gondnokát veszté. A gyász jeléül a főiskolai épületekről gyászlobogók lengtek. Az elhunytat, ki a dunántúli megyék egyik legrégibb és legtekintélyesebb családjából származott, nagyszámú rokonság gyászolja, — ezek sorában látjuk Pap Gábor ref. püspököt, Véghely Imre Veszprém megyének volt, és Véghely Dezső ez idöszerinti alispánját stb. Pázmándy f. hó 4-én d. u. 4 órakor Kömlödön, szép gazdaságában, midőn azt kocsin gazdatisztjével együtt megtekintette, hirtelen halt meg. — Sziv szélhűdés érte, és a gyorsan hívott orvos már csak a halált constatálhatta. Pázmándy Lajos magyar volt szívvel-lélekkel. Egész életét a közügynek szentelé. Kora ifjúságát tanulással töltötte. Ügyvédi oklevelet nyervén, Komarommegye tisztviselője lett. Hoszszas ideijy volt szorgalmas s tevékeny föbiró, majd ismét 1 z uj alkotmányos viszonyok között . Kom.iromnit.gye alispánja lön; ez állást azonban f.'yton.v; betegeskedése miatt kénytelen volt elhívni — Bajából azonban fölépülvén, elvállalt többféle mt-g/ei tiszteletbeli hivatalokat; ritka odaadással, költséget és fáradságot nem kiméivé tett eleget a belé helyezett bizalomnak. Házában igazi magyar vendégszeretet uralkodott. Az egyházi ügyek iránt meleg érdeklődéssel és buzgalommal viseltetvén, a tatai egyházmegyének éveken át segédgondnoka, 1875. óta pedig a pápai ref. főiskolának világi gondnoka zsarak, s számos helyiségben napokon át szólt a zene, folyt a táncz, szilaj lángban csapongott a jókedv. A derült hangulat a multakról elragadt még a szedőkre is, s víg danától viszhangzottak a hegy oldalai. — Nem egy látogató, ki sürgős munkáira hivatkozva csak néhány órára tekintett idy, jó szerencse, ha ötödnapra megtalálta a hazavivö utat. És most ? — Oh mulandó az ég alatt minden, megcsendesült, megszelídült szépen a somlyai szüret is. Nagyot változott a világ a Somlyón is, — sóhajt egyik utit&'s. A mult emiékihez sorakoztak a durrogó mozsarak, meggyérülnek a vendégek, évről-évre jobban kimegy a divatból a zene; annyira, hogy most már, ha a vásárhelyi oldalon alkalmat nyer egy banda rágyújtani azokból a szivmozgató magyar nótákból, hát a dobai rész is oda gyül a csudára, hogy még mai napság is kerül ember, kinek a rosz termések, fogyasztási adószedők, végrehajtók korszakában is van kedve mulatni. A hegy lábánál egy vándor banda jött szembe oly sanyarú tekintettel, mintha executióra várna. Hát ti mit hivalkodtok itt tétlenül, — szól Viktor barátunk a csüggedt prímáshoz, — talán zálogba került a vonótok? Uram, — válaszol ez keserű sóhajjal — szívesen kínálgatjuk mi jobbra, balra a nótát a szüreti ebédhez, de mindenütt csak azzal fogadnak, hogy nem érnek reá meghallgatni; menjünk később. Hahj! nem ugy van most, mint volt régen. A hegy kanyargó utjain haladva, közel s távol láthatni szedő csapatokat a szőlőben. Mind buzgón fáradoznak, szorgalmasak, de- egyszersmind oly csendesek, mintha félnének-megzavarni a vénhegy nyugalmát, vagy felverni az adószedőinek figyelmét. Egy ismerős szőlő birtokossal találkozunk, Jri tűnődésbe merülten támogatja pinczéje .falát. volt, mely téren is igen sok érdemet szerzett. Nem vetette meg a kisebb dolgokat sem, számos és fontos elfoglaltsága mellett ráért a község ügyeit is vezetni, bölcs vezetése mellett saját községének ügyei virágzásnak indultak anynyiraj hogy Kömlöd községét mintaképen emlegetik a vidéken. Megyéjében folyton megtudta tartani az irányában nyilvánult közbizalmat, igy az utóbbi időkben is, midőn a közigazgatási bizottságok intézménye életbe lépett, Komárom megye közigazgatási bizottságába egyhangúlag lön tagul megválasztva; mert a beadott 101 szavazati lap között csak egyen, a magáén nem volt Pázmándy neve. A derék magyar földesúr, a kihalóban levő régi patriarchális magyarok egyik legtisztább, eredeti alakjáról igen érdekes és jellemző episodok maradtak fenn. Mint Komárommegye alispánja egyszer a 60-as években hirtelen kénytelen volt falujából Kis-Bérre utazni, hogy ö felségét fogadja. Az idő már nem volt elég arra, hogy a megye székhelyéről díszruháit elhozassa. Nyugodtan s bizalommal állt a király elé egyszerű ruhájában, ösmeröseinek aggályaira, hogy nem díszben jelenik meg, azt felelte: ö felsége nem a ruhát fogja tekinteni, hanem Komárommegye alispánját. És csakugyan ö felsége szívélyesen tudakozódott egészségi állapotáról, mely akkor már meg volt ingatva. A szabadságharc alatt mint nemzetőr tett eleget honfiúi kötelességének. A katasztrófa után birtokára vonult. Az 50-es évek elején magán ügyeiben Kömlödröl szép négyes fogatán Csákváron keresztül Fehérvárra utazott. Csákváron ebédelni óhajtván, behajtatott a vendéglőbe, leszállván kocsijáról, belépett a vendéglő éttermébe, hol mind a két asztalt osztrák katonatisztek foglalták el. Az egyik hosszabb asztalnak egy vége azonban nem lévén elfoglalva, ö oda ült s ebédet rendelt. Egy katonatiszt dühösen felugrik azzal a kijelentéssel, hogy ö ezen Kossuth kutyával egy asztalnál nem étkezik. Pázmándy Lajos, ez igénytelen kinézésű, de azért belsejében valódi ur és gavallér a legnagyobb nyugalommal áll fel s a tiszt felé siet, komolyan, de higgadtan tudtára adja, hogy ö nem oly ember, ki ily sértést megtorlás nélkül hagyhat, elégtételt és pedig rögtöni s komoly elégtételt kér. A tiszt természetesen késznek nyilatkozik. Pázmándy azt mondja, hogy ö halaszthatlan ügyben jár, dolga sürgős, végezzenek azonnal; ö senkit sem ismer itt, de a szomszéd asztalnál ülő őrnagy segédkezését elfogadja. — Az őrnagy, ki a sértésnek tanuja volt, késznek nyilatkozott erre. — Azonnal pisztolyokat hozat s a társaság a pár lépésnyire levő erdő felé távozik. A helyszínére érve azt mondja Pázmándy, hogy ö komoly ember, a tréfát ily ügyekben nem ismeri, kéri az őrnagyot, hogy a feltételek legyenek szigorúak, a sértésnek megfelelők. Erre elhatároztatik, hogy mindaddig lőnek, mig egyikök nem talál. A felek kiállanak, a jelet megadják, a tiszt lő ... . Pázmándy kalapja keresztüllőve lehull fejéről, ö rendithetlen nyugalommal céloz, lő s a tiszt felbukik . . . Rémülve sietnek oda bajtársai. Pázmándy igy szól: — Legyenek nyugodtak uraim! Nem volt czélom ellenfelemet agyon lőni. A lövés balezombjában van. (Megjegyzendő, hogy Pázmándy Jó napot bajtárs! Nemde vendégeid késedelmén tépelödöl te is ? Isten hozott bennetek. Szívesen látom ugyan ,hajön'a vendéget, de őszintén szóllva, legközelebb azt számítgattam, hogy ha most eladom az ujbort, a mivelési költségek levonása után marad-e vissza árából annyi, hogy adókönyvecskémben egy pár czimet födözhetek vele. No. hát sok szerencsét a számításhoz. Adjon Isten bővebb szüretet jövőre. Végre czélhoz jutunk. Barátunk leplezetlen szívességgel s lobogó tüzhelylyel vár bennünk. Midőn a veadégfogadásra kész szobában elhelyezkedtünk, felemlegettük az utunkon tapasztalt ómeneket: a menekülő zene bandát, a ajtó mellett adóval töprengő ismerőst, a siov= galmas, de zajtalan munkást, mely mind azt látszik jelezni, mintha tilos volna már a mulatság Somlyón. Házi gazdánk mosolyogva jegyzé mggí Igaz, hogy jelenleg az emelkedésnek, sőt a megélhetésnek is okvetlen feltétele a munka s a helyes számítás, és csak ha ezekkei végeztünk, jogosult az áldomás. Igaz ugyan, hogy a mai idők keretébe már nem illik bele az a tékozló, szilaj szüret, mely egykor több birtokosnak elnyelte egész évi termését, hanem azért legyetek meggyőződve, — a magyar vendégszeretet nem tagadja meg magát ma sem. Ég ennek tüze most is, s ha bár a viszonyokkal számot vetve megvonta is a korlátokat, de azokon belül annál szebben, annál melegebben lángol. Biztositlak benneteket, hogy estére ti is szebb színben látjátok a világot. Egy pohár szivmelegitö megízlelése után körül tekintettünk a szőlőben. A tavasz által szőtt reményeket a nyár s az ősz megtépdelték ugyan, de azért van mit szedni a csöbörbe. Aztán az idő a mennyiségnél okozott kárt a minőség megállapításánál némileg pótolta, ugy hogy a szőlő leve csakugyan jobb, mint a gazdák egyelőre hitték. Ugyan mitől borzasult meg annyi gerezd? kérdi egyik vendégtársunk a sok rothadt szőlőre mutatva. Ennek bizony — felel a házi gazda — a sok szeptemberi fürdés ártott meg. Mert hát tudjátok, a sok nedvesség, mely a csaplárosnál oly jó nyereség forrása, a szöllös gazdának mindig csak kárt okoz. Majd egy-egy támadékul szolgáló bottal kezünkben elindultunk a hegytetőre: a várromokhoz. A tekergő ut jó sokáig gondosan mivelt szőlő táblák között vezet. Feljebb kapaszkodva mindig gyakrabban ötlik a szembe egy-egy otromba, gunyhó nagyságú, sőt ház magasságú sziklatömb, mely gátot akar vetni s.z emberi munkának. Mindhiába, a szorgalom már régen megkerülte, s körül koszorúzta gazdag venyigév§l, A mint a hegytetőhöz közelgünk, a kövér barna talajt fogyni, g a követ szaporodni látjuk, ennek daczára is azonban az emberi munka s a szőlő még mindig fentarja uralmát. Némely helyen keresve sem talál a szem a tőkék között egy maroknyi földet sem; a felszínen csak kisebb nagyobb darabokból álló kő törmeléket láthatni. És rendes.n szüretelnek itt is. A hideg ködarabok felett a csüngő gerezdek lánghevü nemes bort érlelnek. Lihegve dolgozó tüdővel, megizzadt homlokkal oda érünk végre a romokhoz. A mig meghatottan széttekintünk, eszünkbe jutnak Kisfaludy regéi. Képzeletünk vissza idézi a vár fénykorát s benépesíti szép hölgyekkel, délezeg leventékkel. — Itt lehetett virágos kertje a daezos várkisasszonynak: a bájos Lenkának; ott folyt le azon a tágasb téren a »somlyai verszütet.« Itt uralgott a büszke vár ur: Bakács Elek, ott a kapu előtt verte kardját hü nejének; a szende Lórának szivébe. Itt, hol az a vad körisfa bólingat a romhalmaz felett, lehetett az elfoca^ terem, melyben a vár asszonya a látogatásra érkező daliákat üdvözlé. Onnét az ablakból, melyen most a zöld folyondár könyököl be kíváncsian, lobogtatá kendőjét harezra száguldó férje s gyermekei után. A régi fény, életzaj eltűnt mind. Az egykor büszke várkastély most elhagyottan pusztul. Viharrongált falai komoran állanak, mint sírkövek egy kihalt világ felett. Az elhagyottak gyámja, a természet, a vár oldalait repkénnyel vonta be, mintha megkoszorúzni akarná még romjaikban a mult emlékeit. A várromok mellől szabadon száll tovább a tekintet a téres rónán, mely élénk változatban tünteti fel a falvakat, mezőket, erdőket. A hegy oldaláról az egyik szőlőből andalitólag hangzik fel a zene. Majd odább egy más helyen szintén megszóllal a hegedű, megszakítva egy-egy üdvözlő pisztolylövéstől. — Mintha mégis kerüldözni kezdené a fiatal kedv a vén hegyet. Lássátok fiuk — mondám az útitársaknak — nem ugy lopják haza Somlyóról a bort ma sem. Halljátok csak a hegedűnek hívogató szavát, mely áldomásra int. Jertek, vegyünk bucsut a gyászoló romoktól; keressük fel újra barátunkat, ki eddig már nehezen vár téritett asztalához. Meglehetősen kifáradva s megéhezve jöttünk vissza a pinczéhez, hova ekkor rnár szintén megérkezett barátunk neje, özvegy sógornője s egy más rokona két szép leányával. A költsönös üdvözlés után, a háziasszony felhívására készséggel helyet foglaltunk a vendégszeretet jeleivel dúsan koszorúzott asztal körül, s csak hamar feledve lett éhség és fáradság. Megindult a pohár, és pedig: »Hol pohár és a pohárban bor van Tarka jókedv születik meg ottani