Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-11-05

melylyel átalában mi már a közügyek menete iránt is viseltetünk. Ugylátszik mintha a társadalom elvesztette volna hitét a jövőbe; azért fásult közönynyel tekintä a jelent; ez beteges egy állapot, s hasonló azon tikkasztó légnyomáshoz, mely gyakran a vihart előzi meg. Orczy Gyula, orsz. képviselő, A magyar szent korona országai vörös-kereszt egyletének elnöksége a helybeli fiókegylet választmányához a következő felhívást intézte: Tisztelt választmá?iy l Országszerte ismeretes azon nagy csapás, a mely déli Tirol nagy részét az elmúlt hetekben érte, midó'n a kiáradt folyók az egész vidéket elárasztva a várasokat és falvakat romba döntötték", a termékeny földet részint elsodorták, részint kögörgetegekkel betemették és így a szegény népet a megélhetés lehetőségétől évek sorára megfosztották. A nyomor véghetetlen nagy, mert az emberek, mint a naponta érkező hírek tudatják, élelmüket tökéletesen elvesztették, a nép most a tél kezdetén már éhséggel küzkődik. Miután a vörös-kereszt egyletek alapszabályainak egyik pontja akként hangzik, hogy a vörös-kereszt feladatai közé nagy ínségek alkalmával a hathatós közreműködés szinte tartozik, a tiroli hazafias országos segélyzó'egylet bizalomteljesen hozzánk is fordult és fölkért, hogy elszerencsétlenedett honfitársai felsegélyezésére gabonát, lisztet, hüvelyes veteményeket, burgonyát, füstölt hust stb. gyűjtsünk. Úgy az általános humanismus, mely akkor nyilatkozik legerőteljesebben, midőn a szerencsétlenség legnagyobb, valamint azon szorosabb baráti kötelékek, melyek a magyar vörös-kereszt egyletet alajthántúli hason egyletekhez fűzik, kötelességünkké teszik, hogy ezen felhívásnak tőlünk telhetőleg megfeleljünk. Meg vagyunk győződve, hogy, midőn egész vidékek lakosainak életfen tartásáról van szó, a magyar nemzet nagylelkűsége, a mely mindenkor, a midőn a nyomor könnyűit letörölni kell, a legkészségesebben segített, a jelen esetben sem fogja megtagadni áldozatkészséget, ha a tisztelt választmányok minket törekvésünkben hathatósan támogatni fognak. A tiroli vörös-kereszt egylet élelmi ezikkeket kér, azonban pénzt is elfogad, miért óhajtandó volna, hogy egyleteink a gyűjtést ugy romlásnak alá nem vetett élelmi czikkekre, mint készpénzre terjesztenék ki, a mi nem zárja ki azt, hogy azon egyletek, a melyek már nagyobb alaptőkével rendelkeznek, ennek bizonyos részét az alapszabályok 15., 16. §§-ai értelmében szinten e czélra fordíthassák. Tisztelt választmány! ismerve hölgyeink áldozatkészségét és ismerve ' a t. választmánynak erélyét és buzgalmát, a siker biztos reményében bocsátjuk felhívásunkat a t. választmány elé. S csak arra kérjük még különösen föl a t. választmányt, hogy intézkedéseit a gyűjtések megindítására haladéktalanul megtenni szíveskedjék, mert a nyomor most legnagyobb s kétszer ad, ki gyorsan ad. A gyűjtött könyöradományokat ezen czim alatt „Patriotischer Landes-IIilfs-Verein für Tirol" Innsbruckba közvetlen kérjük feladni; a vasutak ezen adományok díjtalan elszállítását fölajánlották, de hogy az adományok eme kedvezményben részesüljenek, szükséges, hogy a fuvarlevél az illető fiókegylet teljes czimével cs pecsétjével el legyen látva cs a fuvarlevél belsejében ki legyen tüntetve; „Liebesgaben für die Verunglückten Süd-Tirols." Mihelyt a t. választmány a gyűjtést befejezte, kérjük az adakozók uévsorát és az adományok jegyzékét hozzánk beküldeni, hogy az adományozók neveit nyilvántarthassuk és a nyilvános elszámolást megtehessük. A midőn kérelmünket a t. választmány figyelmébe ismételve a legmelegebben ajánlanók, maradunk hazafias üdvözlettel Budapesten, 1882. október hó 22-én. Az igazgatóság női osztálya nevében: Grót Zichy Nándorné s. k. szül. Zichy Livia grófnő, társelnök. Özv. gróf Teleki Sándorné s. k. szül. Teleki Josefine grófnő, I. alelnöktárs. Gróf Pejacsevich Lászlóné s. k. szül. Dó'ry Gabriella bárónő. II. alelnöktárs. Városi közgyűlés ?iovember 4-én. Woita József polgármester az ülést megnyitván, a mai jegyzőkönyv hitelesítésére kinevezi : Hanauer Jenő, Miszszory Ferencz, Saáry Lajos, Kreisler József és Vághó János képviselőket. Nagy Boldizsár főjegyző olvassa az előző ülés jegyzökönyvét. Horváth Lajos képviselő felemlíti, hogy magán uton ugy értesült, miszerint az illetékes körökben az itt állomásozó két zászlóalj honvédségnek városunkból elvitele czéloztatik, a mi városunk pénzbeli forgalmára felette káros lenne, — nehogy tehát ezen eshetőségek minket készületlenül találjanak; indítványozza, hogy a valódi tényállás megtudása, a szükséges lépések és javaslatok megtétele czéljából egy bizottság küldessék ki. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, a bizottság következő: Woita József elnök, Antal Gábor, Kiss László, Pap János, Szvoboda Venczel és Horváth Lajos biz. tagok. Tárgyalás alá vétetett a jövő évi költségvetési előirányzat, — és annak alapján a város bevételei következőkép állapíttattak meg: Vásár és piaezbér 7010 frt, malom, bolt, ház, korcsma és italmérés bérletéből 5,584 frt. Földhaszonbérböl: 4,848 frt 31 kr, gyámi tartalékalap és Ruszék alap kezeléseért 700 frt, alapítványi kamatokból 1175 frt 19 kr, Zimmermann János ur adománya rajziskolára 600 frt mint rendes és állandó tételű bevételek. Rendkivüii bevételek pedig ezek: adóbehajtásért 500 frt, adó és építési költségtérítés 415 frt 15 kr, faiskolából 250 frt, halottas kocsiért 130 frt, tiszti lakbértéritésböl 930 frt, jégtelep, kavics és agyagért 90 frt, kamatból 130 frt leltározási és ipardíjból 65 frt, marha- és lólevelekből 700 frt, óvodai díjakból 130 frt, mérés hitelesítésből 610 frt, — rendőri vegyes jövedelmekből 620 frt, vasúti vámból 3000 frt, régibb hátralékokból 2000 frt, — Összes bevétel 29,487 frt 65 kr. Tekintettel arra, hogy az adóbeszedésért előirányzott jövedelem, a végrehajtás utján beszedni szokott adóösszegéhez képest, felette csekély, az állandó választmány utasitatni véleményezi a városi tanácsot, hogy dolgozzék ki oly szabályzatot, mely szerint az adóvégrehajtások jövedelmének elszámolása oly módon legyen ellenőrizhető, — miszerint napról napra nyilvántartva legyen az eszközlött végrehajtás és az ily eljárás után beszedendő díjtéritések összege is. Az állandó választmány e véleménye elfogadtatik. Ezután áttért a közgyűlés a kiadások megállapítására. — Elöirányoztatott a városi birtok államadójára 2250 frt 1 kr, tisztviselők és szolgák fizetésére 17,792 frt rendörök és hivatalszolga ruházatára 498 frt 65 kr, liitfelekezetek tanodái segélyére 6800 frt, ismétlő iskolákra 600 frt, óvodavezető, dajka fizetése 575 frt. Óvodához egyéb kiadásokra 190 frt, torna oktatásra 100 frt, rajz tanár fizetése 600 frt, rajziskolához egyéb kia kiadásokra 80 frt, — polgári leányiskolához ház bér, fűtés és egyéb 769 frt, polgári leányiskolánál hitoktatásra 240 frt, faiskolára 400 frt, szegények heti segélyezésére 5000 frt, árvák tartására 738 frt, kórházi költségekre 1975 frt, adóbehajtásra 1740 frt, behajthatlan pótlék leifása 2000 frt, tiszti lakbérekre 1180 frt. Irodai felszerelés és fűtésre 860 frt, — kamatfizetésre 5015 frt 84 kr, építkezési kölcsönök törlesztésére 488 frt 22 kr, napidíjak és hivatalos utazásokra 860 frt, piaczi mérésre 25 frt, posta és távirati díj 15 frt, hirdetmények és szaklapokra 48 frt, Tapolcza meder tisztítására 70 frt, tolonezok és fegyenczek élelmezésére 70 frt, tűzoltó egylet kiadásaira 1200 frt, tűzoltók pótlék leírására 200 frt. Ujonczozás és elöfogatra 170 frt, toronyóra fentartására 131 frt 88 kr, homoktelep bére 10 frt, utczavilágitásra 1398 frt, épületek fentartása és biztosítására 1060 frt, vasúti vámra 1640 frt, faültetésre 100 frt, közhelyek és csatornák tisztítására 204 frt, hidak és közlekedési utak fentartására 450 frt, Czincza kikövezésére (részben) 150 frt, jégtelepre 30 forint, népkönyvtári helyiség bére 30 forint, vásár rendezésre 60 forint, apróbb javítások és tisztogatásra 22 forint 50 kr, rendkívüli kiadásokra 1000 frt, tehát a kiadások végösszege 60,104 frt 5 kr. —Levonván a város saját jövedelmét, ugy a pótadómentes tételeket kivetendő lesz 86,100 frt 94 krnyi. összes adóra 2

9

7

'io %-al = 25,571 frt 97 kr; 9,897 frt 58 kr földadóra i

6

/

10 °/

0-al = i58 frt 35 kr; 76,051 frt 36 kr ház és kereseti adóra 6%

0 %-al =4,943 frt 33 kr, összesen 30,673 frt 65 kr. pótadó. A költségvetés tárgyalása alkalmából felemlíti elnöklő polgármester, hogy a »Veszprém« legutóbbi számában egyik levelező azt irta, hogy a városnak oly adósságai vannak, melyek keletkezéséről senki sem tud, és hogy a városnak 80,000 frtnyi rejtélyes adóssága mind 1848 óta jelentkezik. Erre nézve kijelenti, hogy e közlemény valótlan, mert ennek ellenkezőjét a város számadásai és egyéb kimutatásai fényesen igazolják. —• A közgyűlés e kijelentést helyeslő tudomásul vette. Dr. Löwy László, tekintettel arra, hogy a városi pótlékok befizetésére nézve régibb időről is jelentékeny hátralékok vannak fenn, indítványozza, hogy a pótlékkal hátralékosoknak névsora a legközelebbi közgyűlésen olvastassék fel. Az indítvány azzal fogadtatott el, hogy azoknak neve, kik 10 fton felül az évvégéig is hátralékban maradnak pótlék tartozásukkal, az 1883, évi első közgyűlésen olvastassák fel. Vágó Mihályné és társai a „kofa adó" elengedéseért folyamodván, a közgyűlés, az állandó választmány javaslatára, tekintve, hogy e különben is gyér jövedelmű keresetmóddal leginkább szegény osztályú nők foglalkoznak, a kofaadót jövőre nézve megszünteti. Olvastatott a lakváltoztatísok eddig szokásos időhatárainak megváltoztatása iránti szabályrendelet tervezete, mely már lapunkban teljes teljes szövegében ismertetve volt. Olvastatott a kisborsosgyőri dülöbeli földek birtokosainak az árok tisztítás tárgyában hozott tanácshatározat ellen beadott feíebbezése. — Az állandó választmány a tanács határozatát helybenhagyatni véleményezvén. A közgyűlés is helybenhagyta azt. • Lázár Benő képviselő azon indítványa, hogy az utczák és lakrészeknek egészségi és egyéb szempontokból tisztántartása tárgyában is alkottassák szabályrendelet, elfogadtatván, tervezetkidolgozásával az ügyész megbízatott. A napirendre kitűzött egyéb tárgyakban határozathozatal a jövő közgyűlésre halasztatott. Veszprémből. — november 4.-én. November i-én este, a ritkaságok közé. tar-, tozó szép időben mindenki iparkodott szeretteinek sirját felkeresni, hogy ott a végtiszteletet lerója. A sírboltok általában nagy gonddal voltak kivilágítva, különösen megemlítendő a kegyesrendiek most felállított síremléke, igen szép koromfekete gránitkő, melynek oldalában a néhány év alatt meghalt három rendtagnak neve tündököl, felvolt koszorúzva s lámpákkal kivilágosítva ; azután Csermák siremléko fölött nagy medenczében spiritus égett, s több apróbb lámpák vilá-. giták. Este fél 7 órakor a helybeli dalárdisták néhány darabot énekeltek a nagy művész síremlékénél. S több ily szépen kivilágított síremlékek voltak, ugy, hogy az egész temető mintegy lángban úszott. A nép oly tömegben volt, hogy alig volt képes az elég tágas temető befogadni. Szép és megható jelenet volt. J A kegyes-rendi tanári testületben változás történt, ugyanis: Szvaratkó Kálmán az I-sö oszt. főnöke Szegedre helyeztetett át, helyébe Kovács Endre kegyesrendí egyetem hallgató Budapestről tétetett. Szvaratkó Kálmán úrban a gymnasium egy buzgó s a tanitást szivén hordozó tanárt vesztett. Köves Ede phyloxera biztos a 200 forint biztosi díját a balaton-füredi kzeretetháznak ajándékozta. Adja Isten, hogy a fiatal jótevő az ily jótéteményeket még igen soká gyakorolhassa! • A veszprémi tűzoltó egylet, mint halljuk zászlót fog kapni. A mozgalom élén Véghely Dezsöné úrhölgy buzgólkodik s már eddig is szép összeg gyűlt be, melyet a fiatalság egy adandó tánczmulatság által akar növelni. Híszszük, hogy a megpendített eszme czélhoz fog vezetni. A nagy gymnasium épületében tartandó felnőttek oktatását most vasárnap fogja megkezdeni Lévay Imre gymn. igazgató úr. Tárgy: „Az égi testek hatása az ember szervezetére s a társadalomra.« Az állandó póttartalékosok besorozása az enyingi és veszprémi járásban, valamint Veszprém városban nov. 18-án, a devecseri és zirczi járásban nov. 20-án, a pápai járásban és Pápán nov. 21-én fog megtörténni. Nemo. Veszprém vármegye szabályrendelete a törvényhatósági és községi tisztviselők fegyelmi ügyében az arra illetékes hatóság által kiszabandó bírságpénzek hovafordításáról, befolyásának biztosításáról, kezeléséről, ellenőrzéséről és mikénti elszámolásáról. 1. §. A törvényhatósági tisztviselőkre fegyelmi uton kirótt bírságpénzek, a mennyiben azok más czélra fordítása iránt törvény nem intézkedik, a megyei pénztárba folynak és a megyei segéd- és kezelő-személyzet segély-alapját képezik. Most ott a barna kő alatt nyugoszik csendesen. Szemközt a fehér márványkereszt, örök vis-á-vis-ja. Boldog lehet oda lenn. »Oda lenn már nem fáj semmi.« * * * Hosszú sorban apró keresztek, apró halmok egymás mellett, a kisdedeknek temetője ez. Megbánta az ég, hogy adta őket, vissza, vette angyalait. Boldogok. Sok közülök ördög lett volna sok pedig a fájdalom és szenvedés súlya alatt mártír. * * * Beáll az este. Népesül a holtak csöndes birodalma, apró tüzek gyúlnak ki a sirok ormán, melyekre koszorút helyezett a szeretet, s most az emlékezet fényénél elgondolkoznak a mulandóságról; ott özvegy térdel árváival s imádkozik, amott egy megtört atya nézi mereven azt a dombot, mely minden reményét eltemette, itt elhagyott fiu könyez a szülök hantján, távolabb egy ifjú folytatja megszakadt ábrándjait, oda szorítva izzó homlokát a kedvesnek hideg sírkeresztjéhez, amott gyöngéd női kezek titkos koszorúja az ifjú sirján, ki mig élt, virággal anynyiszor kedveskedett neki, azokat a virágokat most visszakapja koszorúban. Oly szomorú mindenki, akinek csak halottja van, azt mondja, hogy boldogtalan és áll a sírnál szomorúan. Szomorúbb lehet az, ki elmegy a temetőbe, «eiboiLilt arcczal nézi a búsongókat, neki nincs liälottjja itten, elviszi képzelete egy más temetőhöz, ,aJhol most egypár sir koszorútlan áll, azokra íne^ki kellene koszorút helyezni, elgondolja és elmondja-: »Szomorú f-üz hervadt lombja Lehajlik egy sírhalomra ....« •.'és a többi. HALOTTAK ESTÉJÉIT. Lenni — vagy nem lenni!" Váltakozó érzelmektől áthatva tértem vissza a temetőből, ama helyről, hova most a népek ezrei vonultak ki, nem a vélelmezhető czélért, nem a holtak iránti tisztelet cs kegyelet lerovásáért, hanem, hogy lássanak és láttassanak, hanem mert szokás, mert már — divat! Igen, divat cs pedig eléggé szomoritó divat, mely egy-két évtizeddel előbb még nem fészkelte be magát, a hiúság ez új alakja, az emberiség vágyó keblébe — pedig akkor is volt halottak estéje. Hát van igazság a földön ? Fennen hirdetik, hogy a halálban egyenlőség van , — mesebeszed, gyarló emberi fogalom ! Ha van különbség az emberek között a létben, miért lenne egyenlőség a nemlétben, miért rettentetnénk a pokollal, s miért lennénk kecsegtetve a menyországgal ? Tehát a halálban sincs egyenlőség. Nézzünk csak körül. Itt egy díszes, rácsozattal elvont sirhalom élén magas márványoszlop hirdeti, hogy gazdag család halottja porladoz; az emlékkő körülfonva koszorúkkal, sokszínű lámpafény csillagként ragyogja be, körötte a látszatos gyászoló család s a bámuló tömeg tolong; ott egy szerény emlékkőnél, pár kétes világú mécs mellett, az özvegy imázik halottja üdvéért; amott egy jeltelen sirhalom gaz és fűvel benőve, mellette egy megtört agg térdel s imát rebeg ajka nemcsak a meghalt üdvéért, de, hogy a Teremtő már egyszer őt is szólítaná el e nyomorteljes hazából; s hány sirhalom van még, hol nincs emlékkő, nincs csak fejfa sem, a dudva és tu egyenlővé tette a földdel, oda nem megy bámulni senki, ott nem imázik senki, azok ott lent el vannak feledve; azoknak talán nincsenek itt fent rokonaik, szeretteik ? de igen vannak, hanem szégyenük azt, hogy oly félre van, hogy nincs diszes emlékkő a sirhalomnál. A szegénynek ott a helye, mert a látszatos helyen fizetni kell a sirgödörert, ide csak gazdag temetkezhetik,— a többiek ? a&ok sóiba le; „ad acta" tetetnek,. Hja 1 a halálbani egyenlőség nagy eszméje gy hirdeti, igy kívánja azt! Hát nem sarkasmnsa-e ez a sorsnak, avagy a mindenségnek ? Bizony az! Hát azért csíllározza fel az a gazdag a sírhalmot, azért megy az a szegény oda a jeltelen sirhalomhoz imázni, hogy a kegyelet adóját lerójja ? Valóban nevetséges! Önuönmagunkat tesszük nevetség tárgyává, ha clhisszük. Az a pompa, fény és zaj épen nem a temetőbe valók. — Igen, ha egy jubilálónak, képviselőjelöltnek, avagy a hozzánk leereszkedő miniszternek teszünk ily pompát, azok tudják méltányolni, azok ékes szavakban megköszönik a megtiszteltetést, — de az a szegény portömeg nem tud arról semmit, mert ha tudna, bizonyára felkiáltana a sírhant alól, hogy: takarodjatok innét, ne háborgassátok azt a nyugalmat, mit tőlem életemben elvettetek, avagy a békét, mit meg nem adtatok, — s csak itt élvezem azt, — ne vonjátok meg tőlem, menjetek haza, éljétek le napjaitokat, s majd akkor legyetek itt, ha ugy hoznak ki benneteket, mert a miért most itt vagytok, az csak ámítás, tettetés és csalfa külszín, cz nem a mi országunkba való, itt csak néma fájdalom cs részvét az, mit emberektől elfogadhatunk ! • — S valóban, azok, kik most a temetőbe tolongnak, olt pompáznak, mind-mind ode kerülnek; itt nem férnek meg egymás mellett, itt visszavonás, önzés, kétsziiiüség, átkos irigység és szenvedély hajtja őket, — ott majd mily szépen megférnek egymás mellett egy kis bekerített helyen; ott eltompulnak a rágalmazó nyelvek mérges fullánkjai épugy, mint a szerelem édes zengzetü szavai; ott épúgy megfásul a jótékonyságot gyakorló sziv és kéz, mint a rút irigység és aljas szcnvcdclylycl telt sziv cs a szegény kenyerét elrabló kar. — Mennyi tiszta érzelem, megtört remény és bá»atos fájdalom, s mennyi öröm, rút szenvedély és kajánság megfér egy kis helyen ! Szép név ez: temető. Valóban itt annyi fájdalom és bánat, szenvedés, lelki kia és gyötrelem, rút önzés, kaján irigység, bosszúvágy, csalárdság, haszonlesés, aljas szenvedély, szépség, öröm| szereiéin, kéj, ffyönyör, Hiejjeléijedés, fény, pompa! és emberi boldogság, szóval mind megannyi erény és bűn van eltemetve: kis helyen mennyi érzelem! A tömeg közt elmélázva, borongó kebellel sóhajtok a költővel: Istenem! ha azt a sok szivet, mely itt a sírhalmok alatt porladoz, mind meggyújthatnák, hány színű láng csapkodna fel az itt tolongok közé?!! S az emberek még sem változnak, nem is változhatnak. Követjük elődeinket, s nyomunkban jönnek az utódok. Vagyunk— és nem leszünk! Ez rendeltetésünk .' — Ez rendeltetésünk — és czélunk? De van-e czélja az embernek? Van és nincs. Ha van, úgy az egyedül és kizárólag csak egy szük deszkaalkofmány és egy rideg sír. Ha pedig nincs, úgy miért teremtettünk ? Mert hogy itt a földön nincs czélunk, azt egy kis mélyebben gondolkodó elme-éllel felfoghatjuk. Hogyan is lehetne egy véges lénynek czélja, ki most van, spár évtized múlva csak —-volt? — Hát mi czélja van annak a szegény földművesnek, a ki napról-napra a barázdákat hasogatja, elveti a magvat, s felemészti a termést, az, hogy dolgozik, eszik és hogy meghal? cz nem czél. — Mi czélja vau annak a hivatalnoknak, ki 25 éves koráig tanul, azután ismét dolgozik, mint a gép, kielégíti a test és szellem vágyait, s azután alig nézi magát körül, ott tátong előtte a — sir, Mi czélja vau a költőnek, ki egyik kezével leirja az agy gondolatait és a sziv érzelmeit, — a másikkal meg a ke-* nyer után nyal ? — Mi czélja vau a törvoNyhoziiialf, a miniszternek, a kirájynak ? az, hogy törvényt hoz= zanak, hogy kormányozzák embertársaik akaratát és hogy koronát viseljenek ? Ez néni czél, mert előbb megszűnnek ők lenni, semmint czélt érhetnének, mert ők végos lények, a czél pedig végetlen; a végtelent elérni nem lehet, mert vele szemközt nincs arány, nincs összehasonlítási pont, s mert hol van emberi lény, ki olyat tudna elérni és érteni, minek vége nincs? — valamint a czél fogalma, úgy a végtelenségé is csupán üres hang, mert a minő könnyen kiuioudjujc, oly lehetetlen a»t íuegfo|iiunk; embeiQK