Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-10-29

szeritö befolyásától indíttatva Kis-Ujszállásra ment segédtanítónak. — Segédtanitóskodását károsnak épen nem, söt inkább hasznosnak mondhatjuk. Török Pál kis-újszállási rector, jelenleg superintendens a dunamelléki ref. egyházkerületben, rendelkezésére bocsátá könyvtárát, melyben a hazai és külföldi irodalom kincsei meglehetősen összegyűjtve voltak. Arany folyton olvasott, megismerte az ujabb magyar irodalmat, az Aeneisböl fordított s a németben oly jártasságot szerzett, hogy Schillert olvasgatá. Debreczenben is jobb sors várt reá, különösen javult anyagi helyzete, midőn egyik tanár házánál órákat kapott, — s mindemellett Arany kalandos pályáról álmadozva majd festő, szobrász, majd színész akart lenni. El is hagyta az iskolát 1836-ban önkényt, képesítettség nélkül. Vándorlása fordulópontot képez életében. Pár hónap múlva Szalontára érkezett, hol megdöbbentő hirek vártak reá. Atyját megvakulva találta s anyja nagyhamar, alig két hétre megérkezése után, meghalt. — A városi s egyházi elöljáróság, hogy könnyítsen Arany szomorú sorsán, habár a conrectori állás be volt töltve- s üresedésbe nem jött volna tavaszig, megválasztá conrectornak (jobb fizetéssel biró egyén a többi altanítókénál) s igy két conrector volt. 39-ben a városnál írnok, 40-ben pedig aljegyző lön. Ez év novemberében házasodott meg, nőül vette azt, kit szive rég választott. Költőink közt ö az egyetlen, kinek lantjáról mintha lepattant volna a szerelmi húr, szerelemről sohsem énekelt s mint Vojtina leveleiben tréfásan mondja : szerelmem nem volt olyan szagú mint a nyomdafesték. Plázassága után még inkább felhagyott olvasmányaival, hivatala idejének nagyrészét igénybe vette s aligha fejlődik e lángszellem oly nagygyá, ha az isteni gondviselés nem mozdítja elő fejlödhetését. 1842-ben egykori iskolatársa Szilágyi István rectornak Szalontára jött. Ez később Aranynak asztaltársa levén, ö maga is irodalmi férfiú, ki a Kisfaludy társaságnál 3 ízben kitüntetést, az academíánál pedig egy nyelytudományi értekezésével 100 aranyat nyert, — természetes, hogy a társalgás leginkább irodalom körül forgott. — Arany az ö unszolására forditá le, midőn a Kisfaludy társaság a görög tragicusok átültetését megkezdő, Sophokles Philoktetesét. Angol nyelvet az ö könyvéből tanulta s tanulmányképpen leforditá jambusokban Shakespeare »Janos király«át. Igy ismét belejött az írásba, bár szándéka íróvá lenni épen nem vala. 1845-ben a megyei élet kigunyolására irta meg elveszett alkotmány czimü vig eposát, melyet épen ekkor tűzvén ki a Kisfaludy társaság egy vig eposra 25 aranyat, sietett befejezni s pályázásra bocsátani. A pályadíjat 5 pályatársa közül ö nyerte el. Ez által serkentve megírta Toldyját, a naiv eposnak e remekét, mely nevét az egész országban ismertté tevé. — Ezt követte 48-ban Murány ostroma, mely a költő nagyszerű alakító tehetségéről tesz bizonyságot. Arany e müvét nem bocsátá pályázatra, bár pályakérdésre irta meg s csodálatos, hogy sem Petőfi, sem Tompa nem pályáztak hasontárgyu költői beszélyökkel. A forradalom kiütésekor hallgatott, hisz nem i;a háborgó tenger még jobban felkorbácsolására való volt az ö lantja, maga is egyszerű szerény, visszavonuló ember volt. A minisztériumnál ke1 esett alkalmazást s talált is 49 elején, de azon hírre, hogy a muszka betört, visszavonult Szalontára. A nemzeti szabadságharcz leveretésekor jó feleséget, anyát s háziasszonyt. — De termesze! es, hogy minderre hajlammal is kell bírnunk. Idő is kell mindenhez, eszünk az idővel fejlődik, élesberiik. Mit 10 év e'ött jónak találtunk, bezzeg nu-sl más szemmel nézzük és fogjuk fel. —Változik az idő cs abban az emberek. De az is igaz, hogy mindnyájan emberek, gyarló emberek vagyunl . A sors szeszélye által üldözve, vag)' kedvelve sodor az ar, mely ellen úszni sokszor képelek nem vagyunk. Mit használ sok cselben az életphilosophia — ha a körülmények ellenünk fordulnak, s legszebb feltevéseinktől, nézeteinktől megfosztanak ! Ilii ság! oh ez mindig lehet egy kic«i — csakis ui-alcm ne. Ki foglalkozni tud és e mellett szellemeten, be sok élvezetet szerezhet önmgának, családjának, s a társaságnak is, ellenben kinek fogalma nincs hozzá, maga ugyan hiányát nem érzi, de annyival inkább környezete. Magam is telve vagyok gyarlósággal. — - de ki is-ment attól? Azonban szivem, eszem helyén van, azt érzem. A ki osztja eme leirt nézeteimet kedves olvasónöim között, elgondolja a magáét, ki azonban találva érzi magát, félre dobja szegény »Papai Lapok«-at s mormogja: ostoba fecsegés ! Pedig ostobának talán nem az, de hát minden embernek meg van a maga nézete, és igy soraim eme vélemény alá is kerülhetnek, nem aprchendálom ! Meg vau irva Kölcsey által: »Törekedjel ismeretekre, de ismeretekre, melyek itélet és Ízlés által vezéreltetnek — izlés adja ama kellemes szint, mi nélkül a tudomány setét és zordon !« Gizella. Tompával együtt a nemzeti fájdalom kifejezője volt költeményeiben. Oly kor volt ez, midőn nem volt szabad nyilván panaszkodni, hanem allegóriába öltözötten szállt a keserv szívtől szívhez, s csak a censor nem érté, mit jelez a »Rab gólya« mit fejez ki az »Osxszel,» de az elnyomott nép megértette s enyhülést talált költője szavaiban. 1852-ben megjelent a »Nagy-Idai cziganyok« 4 énekben. Ki ne tudta volna, hogy a német vezérek kigunyolására íratott. 54-ben »Toldi esteje« a Toldy trilógiának 3-ik része, melyet az academia 58-ban Marczibányi-díjjal jutalmazott. 1860-ban a Kisfaludy társaság igazgatójává választá, mely hivatalát 5 évig viselte. Ez időben foglalta el az academiában egy szépészeti értekezéssel »Parhuzam Zrinyi és Tasso között,« székét. S ugyanott olvasta fel Széchényi emlékezete czimü gyönyörű költeményét. »Egy röpke szóban annyi fäjdalom« bizony sok fájdalmat okozott nekünk egy röpke szó. A király üdvözlése alkalmával felkérték, hogy irjon egy alkalmi költeményt, amit nem fogadott el, hanem megírta a »Walesi bárdok«at. 1867-ben szent István keresztjét kapta, melyet azonban soha sem viselt. Az academiában titkárrá választák, mely hivatalát a legnagyobb pontossággal viselte 1S79ig, s ekkor is azért mondott le, mivel egészségi állapota miatt nem tudna megfelelni tisztének. Az utóbbi években jelent meg »Toldi szerelme« 12 énekben, a Toldi triologiának középső része, melyet rendkívüli tetszéssel fogadtak. A kitüntetések elöl szeretett volna menekülni a szerény költő, de nem lehetett. Minden újabban megjelenő költeménye valóságos irodalmi esemény volt. Mily nagy hatást keltettek például remek szépségű balladái, melyekben utolérhetlen. Elte utolsó 4 évébeu folyton betegeskedett. Gyakran igen erős köhögési rohamok támadták meg. Már három izben volt a halál révén, de a gondos ápolás, melyben részesült mindig megtartották. A nyarat az idén is, mint rendesen, mióta Karlsbadba nem járt, a Margitszigeten tölte. Az ősz beálltával azonban visszaköltözött az academia palotájába, hol — 22-cu dé'.i 12 órakor örök álomra szenderült. A temetés kedden d. u 3 órakor ment végbe. Budapest Deák Ferencz temetése óta nem látott hasonlót. Óriási sokaság leple el az utczákat, a koporsót koszorú erdő födte, s a könyek, melyek a jobb érzésüek szemeiből hullottak, tanúi a nemzet gyászának, de bizonyságai annak is, hogy Arany János nem halt meg, Arany él örökké ! Huszár Kálmán emlékünnepélye Bönyön. Néhai Huszár Kálmán volt bönyi földbirtokos 1861 -ik évben elhalalozván, vagyona nagyrészét közczélokra hagyományozta. Nevezetesen a magyar tudományos academiára hagyott 10,000 forintot, a magyar nemzeti szinház nyugdíj alapjára 10,000 forintot, a pápai ref. főiskolára 20.000 forintot, a bönyi reform, egyházra 10,000 forintot. A bönyi ref. egyháznál különösen kikötötte, hogy alapítványából 6000 forintnak kamata arra fordilassék, miszerint belőle a bönyi reform, elemi iskolában a gyermekek felekezeti különbség nélkül ingyen nyerjenek oktatást. A nagylelkű alapitó, ki végrendeletében a lehető egyszerű eltemettetést kívánta, már két évtized óta nyugszik a sirban és kívánalma anynyira szószerinti értelemben látszott vetetni az örökösök által: hogy sírhelyét fejfa is alig jelelte. A kegyelet azonban nem engedheté, hogy annak sirja, ki annyi jót tett, elhagyatottan és jeltelenül álljon szemrehányáskép az örökösökre nézve. A bönyi ref. egyház kezdeményezésére a magyar tudományos academia és a páp.11 ref. főiskola kijelentek, hogy az elhunytnak hamvait közös költségen építendő sírboltba kívánjak helyezni és folé diszes síremléket állítani. A sirbolt cs síremlék e hóban elkészülvén, annak felavatására és a közkcgyeletnek átadására folyó hó 24-ik napja tüzetelt ki. A Bönyön tartott emlékünnepélyen megjelentek, Pap Gábor dunántúli ref. püspök, László József a pápai ref. főiskola gondnoka. Kis Gábor a dunántúli ref. egyházkerület pénztárnoka, Antal Gabor, Vikár Kálmán, Németh István, Cscko Gusztáv pápai ref. főiskolai tanárok, a papai ref. főiskolai énekkar 24 tagja, Páli Lajos tatai ref. egyházmegyei esperes, Csibor József ugyanazon egyházmegyei főjegyző, a vidékből több ref. lelkész és földbirtokos. Megjelent továbbá és részt vett az ünnepélyen az egész bönyi közbirtokosság felekezeti különbség nélkül. Az ünnepély a bönyi ref. egyházban kezdődött, a hol a pápai ref. főiskolai énekkar által elénekelt gyászdal után Szálai Pál bönyi ref. lelkész tartott alkalmi imát és alkalmi egyházi beszédet Jósué könyve IV-ik része 6. és 7. verse alapján- E beszédben kifejté a szónok, hogy kik állítanak maguknak, ha nem ís örökké tartó, de tartós emléket: t. i. a nagy hazafiak, a tudósok, és a közügyek pártolói. A kifejtett nézeteket alkalmazá az elhunyt nagy alapitóra és egyszersmind vázolá röviden annak életrajzát. A beszéd közepén, valamint annak végén ismét a pápai ref. főiskolai énekkar énekelt egy-egy gyászdalt. A templomi isteni tisztelet után, az egész ünneplő közönség, kivonult a temetőbe Huszár Kálmán ur sírjához. Itt elsőben a síremlék a pápai ref. főiskolai tanári kar által küldött és több jó barát és ismerős- által adott diszes koszorúkkal felékesitetett. Azután az énekkar zengett egy gyászdalt, melynek végeztével Antal Gábor pápai ref. főiskolai tanár lépett az emelvényre és tartott emelkedett szellemű emlék beszédet, melyben szónoki hévvel és szép nyelvezettel kifejté : hogy a hála és kegyelet érzelmei vezették az ünneplöket a boldogult sírjához, melyet méltán diszesit az emlék, mert a ki ott nyugszik, oly fontos közügyekkel s oly mérvben tett jót, a mily mérvben csak nagy ritkán történik a jótétei. Az emberiségnek, legfontosabb ügye a tudomány és közművelődés ügye, ezt mutatja a történelem a múltban, ezt mutatja a jelen. Szónok ezt példákkal világosítván, azon következtetést vonja, hogy az emberiség legnagyobb jóltévöi azok, kik ezen ügyeket ápolják és pártfogolják. Miután még kifejtette a szónok, hogy nálunk hazai és nemzetiségi szempontból ezen ügyek még sokkal fontosabbak; mivel csak tudománynyal és műveltséggel biztosithatjuk fajunk, szellemünk és nyelvünk uralmát e földön,— igy végzé beszédét: „Hála a/, egriek, lio^y mindig akadtak nagylelkű , emelkedett szellemű, hazafias gondolkozású egyének, kik a magyar szellem tudományos haladásának cs felvilágosodásának i«kolák és tudományos intésetek állítása által fáklyát gyújtanak, mindig akadtak buzgó lelkek, kik ezen tanintézetek oltárán a tudomány tüzét áldozataikkal táplálták és élesztették. A Bethleneknek, Rákóczyaknak, Lorándíi Zsuzsannáknak, {Széchenyi Istvánoknak mindig akadtak méltó utódai, kik hazájukhoz, nemzetükhöz, egyházukhoz való ragaszkodásuknak a tudomány oltárára hozott áldozataikkal fényes tanúbizonyságát szolgáltatták. E nagy

r lelkek egyik méltó utódja, az ősi erényeknek egyik méltó örököse volt néhai Huszár Kálmán ur is, kinek portó hamvai fölé a magyar tudományos academia, a magyar nemzeti szinház, a pápai ref. főiskola s a bönyi ref. egyház mint (estvér örökösök e diszes emléket állíttatták s a ki iránt mai napon ünnepélyesen adnak kifejezést hálájuknak és kegyeletüknek. Két évtized mult el azóta, hogy az elhunytnak földi maradványai e helyen pihennek, és hogy az emiitett hazai közművelődési intézetek az ő alapítványának gyümölcsét élvezik: kellő távolban állunk tehát a boldogult halálától *rra nézve, hogy teltének indokai és hatása felett, helyes ítéletet mondhassunk. Az igazságos itélet uemtagadliatja meg a dicső emlékű alapitótól a nemes szivet, fenkölt gondolkodás, lángoló hazaszeretetet s mély belátást, mely utolsó tettében nyilvánult. Az ő halála a nemzeti szellem ujra felébi édesének korszakába esett, midőn a nemzet lábbadozui kezdett azon tetszhalálból, mibe a szabadságharezbau (öiléut vérvcsztés által okozo't gyöngeségejté. Ezen korban ö tiszta tudatával bírt annak, hogy a gyászos évtized alatt a szunnyadó nemzetben az életet a hazafias szellemű tanintézetek, a tudomány, irodalom és művészet fér fiai tartották fenn és éllesztették. 0 belátta azt, a minek \ilágos tudatára, nemzetünk több jelese később jutott é« pedig felekezeti különbség nélkül: hogy a magyar protestáns egyház autonómiája volt a magyar nemzeti szellemnek azon utolsó erődje, melybe magunkat a szorongattatás nehéz napjaiban megvontuk s a melyből azután a magyar alkotmányosság és nemzeti szabadság erős várát viszsza foglaltuk. E belátás indította a boldogultál arra , hogy a magyar tudományosság- előmozdítása czéljából a magyar tudományos academiára és a pápai főiskolára, a művészet előmozdítása, czéljából a magyar nemzeti színházra, a magyar ref. egyház támogatása czéljából a bönyi ref. egyházra örök alapítványt tegyen. Igy gondoskodott a boldogult arról, hogy bár ő test szerinti utódokat hátra nem hagyott, az ő élete hasznára váljék a hazának és egyháznak késő századokon keresztül. Ezen érdemeiről emlékeztek meg a hálás örökösök boldogemlckii néhai Huszár Kálmán urnák, most midőn sírja fölé ez emléket állilák. JN'em a hiúság, nem a külső fényben való tetszelegni vágyás Képezi ez emlék alapját: hanem az őszinte tisztelet, kegyelet és hála, mely érzelmek tartósabbak lesznek, mint az emlék gránitja, mert a párfogolt intézetek körében arra, hogy Huszár Kálmán ur a magyar nemzeti közművelődés oltárára oly nagy áldozatot hozott, a minőt a nemzet nagyjai közül is csak kevesen hoztak : hálával fog emlékezni századok múlván is a késő maradék. Őszinte hala cmelleíé ez emléket, őszii.lc kegyelet és tisztelet lengje is azt körül s ez adjon csendes nyugalmat a jóltevő derék férfiú hamvainak itt a sirban; lelkének öröme pedig lehessen teljes az égben a fölött: hogy azon áldozatok, miket a haza; tudományosság és közművelődés oltárára szentelt, századokon keresztül bőven gyümölcsöznek a haza és emberiség javára." Antal Gábor beszédje után az énekkar záréneke következelt, melynek bevégeztével meghatott kebellel tértek vissza a jelen voltak a községbe. Délután 2 órakor 60 teritékü diszes közebéd tartatott a bönyi közbirtokosság vendéglőjében, melyen több alkalmi pohárköszöntő mondatott. Többek között poharat emelt Pap Gábor püspök az elhunyt nagy lelkű alapitó emlékére, Kis Gábor a bönyi ref. egyházra és egyház tanácsra, Antal Gábor a bönyi közbirtokosságra, Pálmai Lajos qvang. lelkész és Szálai Pál ref. lelkész a pápai ref. főiskola tanáraira, Kis Gábor az ünnepélyen működött szónokokra, Nagy Gedeon a bönyi ref. egyház és bönyi közbirtokosság nevében a megjelent vendégekre, Pálmai Lajos a pápai főiskolai énekkarra, László Józ se a hálás örökösökre, Décsi Bálint rajzolva a bönyi ref. egyház történetét, annak első alapitójának, Pázmándy Józsefnek dicső emlékére stb. A vidéki vendégekre nézve a Bönyön töltött két napot örökre emlékezetessé tette azon' szivélyesség, őszinte vendégszeretet, előzékenység, magyaros barátság, melylyel őket a bönyi közbirtokosság tagjai felekezeti és osztálykülönbség nélkül elhalmozták, ugy hogy a folyó hó 25dikén délben történt elbúcsúzás, mikor a bönyi urak vendége nagyobbrészét 12 fogaton a szentjánosi vasúti állomásra szállították, nem történhetett mindkét részről mutatkozott mély megindulás nélkül. Fel kell még említenünk a bönyi ref. egyház t. elöljáróságának azon tettét, hogy elbucsuzáskor egyik tanár urnák a pápai ref. főiskolai kénekar tagjai részére ötven forintot adott át, s igy azon sok szívességet, melyben a tanuló ifjúság ez alkalommal különben is részesült, az adománynyal — melyet az ifjúság sem nem igényelt, sem nem várt — még tetézte. i\.dja isten, hogy a bönyi ünnepély minél állandóbb nyomokat hagyjon maga után, melyekből áldás háruljon a hazai közművelődés és tudomány ügyére. - /. Tanügy, A pápai csperesi kerület, rom. kath. tanitó-egylete f. hó 19-én tartotta őszi értekezletét Pápa-Kovácsiban a tanoda helyiségében; mely- alkalommal az esperesi kerületben működő 42 tanitó közöl «tz alkalmatlan, esős idő miatt csak 17-en jelentek meg. Az értekezletet megelőzőleg szt. mise tartatott; ez után a megjelent tanító urak, a tanoda helyiségébe összegyűlvén — az egyházi elnök főtiszt. Aszner János ker. esperes ur által üdvözöltcttek, s a tanácskozmány kezdetét vette. A lanácskozmány legnevezetesb tárgyai voltak : Az őszszcl felvett jegyzőkönyv felolvasása s hitelesítése; mely után felolvastatott Stáhly György kir. tanfelügyelő urnák a ker. esperes úrhoz a tanáeskozmányra utazó tanítók számára. — a községek által kiszolgáltatandó fuvar s napidíj ügyére vonatkozó levele, melyben irja, hagy ő ez ügyet már a tavasz szal felterjesztette a minisztérium elé, honnét azonban ez idáig «cm nyert reá választ. Tanácsolja, hogy az egylet egyházi elnöke állal kéressék meg a megyés püspök Kovács Zsigmond ur ő excellentiája, miszerint kegyeskedjék ez ügy mielőbbi elintézését kérni a minisztériumnál, annál is inkább, — miután ezt egy — a „Xéptanitók Lapjá"-ban is közölt miniszteri határozat már kilátásba helyezte. Felolvastatott Bánfi János polgári iskolaigazgató urnák, mint a fenti egylet tiszteletbeli tagjának, az egylethez intézett búcsúlevele. Továbbá, felolvastatott s megvizsgáltatott-Zubek Lénárd egyleti pénztárnok urnák számadása, melyből kitűnt, hogy az egyleti ta^ok közöl sokan — még a mult évi tagsági díjjal is hátralékban vannak; erre nézve határoztatott, miszerint a hátralékosok szólíttassanak fel, ezeu külelességöknok 15 nap alatt leendő teljesítésére. Az egylet által örvendetes .tudomásul vétetett, hogy Korn Ignácz Pápa-kovácsii uradalmi ispán ur mint. alapitó és pártoló, Jáger Vincze urad. gépész — kovácsmester — ur pedig a pártoló tagok közé magukat a 12 fit díj lefizetésével beÍratták. Éljenek e derek tanügypartolo urak ! Az idő alkalmatlansága miatt a tagok csak későn jelenhetvén meg, s így a három gyakorlati előadásra készült tanító urak közöl egyedül Varga József ur tarthatott előadást — a tizedes törtek általános fogalmát ismertetvén; a négy alapművelet ismertetése a jövő tanszaki gyűlésre maradt, mely alkalommal Zubek Lénárd ur a nyelvtanból, — Orbán Antal ur pedig a gazdaságtanból megfogják tartani előadásaikat. Miután a megüresült tanitói állomások betöltését illető, — s a netán — a tanítók állal is elnyerhető valamely alapitváiiynáli üresedett állás betöltésére vonatkozó pályázati hirdetések nagyon ritkán jőiiek a tanítók tudomására, határoztatott hogy: biztos tudomásszerzés végett az ily körlevelek, több példányban leírassanak, s a tanítók által láttamozva — a világi elnökséghez Pápára -- visszavárólag továbbitassanak. A jövőre tartandó értekezletek helyének s idejének meghatározására nézve kimondatott, miszerint a könnyebb iiicgjclcnhctés tekintetéből az őszi gyűlés mindig Pápán, a tavaszi pedig a vidéken fog megtartatni, cz alkalommai a jövő tavaszszal — májas hóban tartandó értekezlet helyéül Csóth község jcleltetetl ki. Az értekezletre több tárgy felvéve nem levén, az fél egy órakor befejezettnek nyilváníttatott. — A Frei Mátyás ur vendéglőjében rendezett társas ebé* den megjelent főtiszt. Ászncr János cgybázi elnök ur is, ki szokott nyájas, leereszkedő modorával s áldozatkészségével, melylyel az ebéd költségeinek nagy részét szives volt elvállalni, — a tanitói testületet maga iránt a legnagyobb hálára lekötelezte. — Ebéd fölött Hannig Antal ur üdvözlé a szeretve tisztelt főtiszt, egyházi elnök urat, azon óhajának adván kifejezési: vajha az isteni gondviselés sok ily — a tanítókat méltányolni tudó — ncmcskeblü tauügybarátot adna a tanitói testületnek — kit az ég ura sokáig éltessen! Nyárád, 1883. október 25. Berky Ferencz, egyl- jegyző,