Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882
1882-10-22
emberi kedélyállapot azon természeténél fogva, mely vonzatik a rendkivüliségek által. — Ennek tulajdonitható egyrészt a keresztény vallás gyors elterjedése is az első századokban. A megváltónak előre jósolt megjelenése, majd csudával határos tettei', s hirdetett elveinek nemessége, az önfeláldozás, melylyel üldöztetését, majd halálát fogadja, a feltámadás s rejtélyes eltűnésének egész története, az általa hirdetett vallásnak azon hitelve, hogy a sirontúl egy új életre ébredünk, mind oly hatással voltak az emberek lelkületére, miszerint nem csoda, ha . az emberiség, az ókor romlottsága közepett, az új hitelvekben keresett szellemének erkölcsi megtisztulást. Solon nézete szerint : mindenki elvesztette becsületét, ki polgári mozgalmak alkalmával nem szegődik valamelyik párthoz; de még kevésbé becsülendök azok szerintem, kik mindenik párttal kaczérkodnak; ezen politikai szélcsapondárokat tisztelik^ aztán meg a »ketkulacsos« czimmel, kik rendesen politikai pályájukat mint hirhedt liberálisok kezdik, s mint a hatalom vakeszközei szokták befejezni. Nemcsak a körülményektől, de több esetben magunktól függ szerencsénk, mert nincs ember kinek életében legalább egyszer ne kínálkozott volna a szerencse; de a szerencse olyan, mint a nők hiúsága, ha egyszer megsértetted, elfordul tőled. A szerencsével nem szabad soha visszaélni, hogy az hütelenné ne váljék hozzánk. Orczy Gyula. orsz. képviselő. Levél a szerkesztőhöz. • Teleintetes szerltesztő TÁV! A „Pápai Lapok"nak — ha nem csalódom — október l-én megjelent számában Dr. Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselő ur által — Lovász-Patonán tartott leszámoló beszédűek futólagosan emlitelt hírlapi közlése alkalmából Kovács István szóbeli s pohárközötti panaszára az közöltetik, mintha a törvényhatóság égbe kiáltó igaztalanságot követett volna cl a Lovász-Patonaiakkal az ut csinálás ügyében. A lovász-patonaiak 1881. évi — természetben szolgálandó országos közmunka tartozásuknak fele része lett a Gyömörére vezető útvonalra 36,881. számú törvényhatósági végzéssel engedélyezve oly feltétellel, hogy községi közmunkában ugyan annyit tartozandnak teljesíteni. E rendelet szerint országos közmunkában volt szolgálandó 195 kétfogatú, 30 3 /, egy fogatú, és 165 kézi napszám;— s ugyan ennyi községi közmunkában ís; — tehát összesen 390 két fogatú, 6í'/ 2 egy fogatú és 330 kézi napszám. A járási szolgabiróság"; miután ezen engedélyezett közmunka leszolgálása egész éven keresztül eliuláztatott a legalkalmatlanabb októberi és novemberi napokra, csak deczember l-én terjeszthette be a község azon jelentését, hogy a munkával készen vannak — az alispáni hivatalhoz; de egyúttal kérte az állami főmérnök általi felülvizsgáltatást is. A 390 két fogatú, 61'/, egy fogatú igás napszám ntáu tartozott volna a község 733 köb méter kavicsot szállitni a kérdéses útra, s a helyett talált a főmérnök 400 folyó ölnyi vonalon 3 méter az az 1 öl szélességben, az útnak falu felöl levő dombosabb részéről , az utmellékből kivájt futó homokot dott ott. Etelka majdnem félénken fordult a közeli erdöszéli ut felé; mert nagyon nehezére esett pár krajcárért virágokat áruba bocsátani. Egyszer a mint épen egy előkelő külsejű nő arra ment, kinyujtá feléje kezét a rózsákkal, de az előkelő nő hideg, becsmérlő tekintete mint jégcsap hatott reá; forró könyek gyöngyöztek le a leányka arcán, s még jobban félre húzódott egy terebélyes tölgy árnyában. E jelenetnek volt egy titkos nézője. Félig árnyékba burkolva, Etelkától csak néhány lépésnyire állt egy még fiatal ember, nem nagy termettel, halavány, szellemdus arccal s majdnem kuszált fekete hajjal, a mi különben jól állt acélszürke szemeihez és komor tekintetéhez. Látható részvét szólt vonásaiból, midőn Etelkéhez fordult. — Bizonyára még sohasem árultál virágokat, szegény gyermek, monda zengzetes hangon; azért nehezedre esik, ez meglátszik rajtad. Eleiké félénken tekintett maga elé s egy szót sem tudott válaszolni. A résztvevő ember, kinek ruházata városi polgárra vallott, mosolygott. — Jobban előre kell menned s nem szabad oly félénknek lenned, oktatá a leányt; manapság csak vakmerőség által lehet valamire menni. Ha az áru gyakran nem sokat ér is, de a ki azt magasztalni tudja., mégis jó üzletet csinál vele. De ez nem áll a te virágaidról is, kedves gyermek, tevé hozzá, csodálkozó tekintetet vetve a gyönyörű százlevelüekre; mert ezek valóban a legszebbek a magok nemében. Az ismeretlen nyilt beszéde s részvétteljes tekintete bizalmat keltettek a leányka szivében. Nemsokára Etelke egész szenvedéstörténetét tudta. Szánakozva tekintett a kedves elbeszélőre, s végül sóhaj kiséretében megjegyezte, hogy fájdalom, neki sincs annyia, hogy neki elégséges segélyt nyújthatna. — De, folytatá, mintha hirtelen mást gondolt volna, add ide rózsáidat, majd el segítem azokat adni; majd meglátjuk, kapunk-e érte valami érdemeset. elterítve, tehát egy igás nap után még csak egy folyó ölnyi homokozás sem mutatkozott. Ezen eredménnyel nem elégedett meg a hírlapi czikkben ugy nevezett megyei mérnök , s a tapasztaltakról felvett felülvizsgálati jegyzőkönyvet további intézkedés végeit az alispáni hivatalhoz beterjesztette, minek folytán az észlelt híjány pótlására a községet utasitni kellett oly értelemben, hogy a községtől alig két kilomótei nyíre levő — saját határjábani kavics bányából kavicscsal, ne pedig fűtő homokkal pótolja a hijányt. Azt, hogy a község az engedélyezett közmunka egy részét nem a kijelelt útvonalra fordította; hogy az uradalom által, saját urasági birtokát átszelő utakon teljesített árkolást és kavicsozást is országos közmunka tartozásba számíttatni kívánta, e helyütt, csak mint jellemző mellék körülményt érintem. Az állam mérnök nem örül annak, ka a közmunka szolgálat körül viszaéléseket tapasztalva — azokat a törvényhatóság előtt felfedezni kénytelen; az iparkodást, jó szándékot, a köz és magány érdek józan felfogását — szívesen gyámolítja; de arra ne számítson senki, hogy r a közszolgálat terén mutatkozó vissza éléseket elpalástolja. liOvász-Patona már két ízben kísérletté meg a neki átengedett közmunka eltékozlását. — Tegyen a község úgy eleget e téren is kötelezettségének — kivált midőn az saját érdekében történik, hogy kifogásra alkalmat ne szolgáltasson, bizton számíthat a halóság támogatására, ellenkező esetben — reményiem — ismét elmarasztaltatni fog. A panaszolt uti költségre csak annyit jegyzek meg, hogy az törvényhatóságilag lett a fennálló szabályok értelmében megállapítva 132 kilométernyi utazás és 3 napi díj fejében 31 forint 54 krral,— melyköltség tisztán községi ügy miatt merülvén fel, a dolog természeténél fogva más mint a község által megtéríttethető nem volt. Arra, hogy ezen ügy is a Györmegyéhöz való csatlakozással hozatik kapcsolatba, csak annyit jegyzek meg-, hogy nem képzelek oly törvényhatóságot, melly a hozzá tartozó községeknek a közszolgálat terén tanúsított visza éléseit gyámolit.wa, s ha netán sikerülne is valamikor néhány községnek Györmegyéhöz való csatoltatása, akkor is ezen községek útjait nem a Uába vidékiek, hanem önmaguk fogják csinálni. Tisztelettel maradván a tekintetes szerkesztőségnek. Kelt Veszprémben, 1882. évi október hó 14-én kész szolgája Prídl Dénes, kir. főmérnök. Veszprémből. — ocíober 2i-én. ! E hó 13-án esti 8—9 óra közt Keresztes ! órásnak a takarékpénztár épületében levő boltjai j valami gonosztevő kiakarta rabolni; munkájában I zavartalanul már annyira ment, hogy a bolt há- ( tulján a folyosóra nyíló ajtón négy lukat vágott j s igy akarta a belső keresztvasat elmozdítani | helyéből, hogy igy könnyen behatolva az ott levő órákat zsebre rakhassa; de szerencsétlenségére a házban levő valamelyik lakó szolgálója épen arra ment a pinczébe fáért, midőn az idegent meglátta, rákiáltott, hogy mit csinál! a betörő a leányt elakarta hallgattatni megtámadásával s igy dulakodás támadt köztük; a leány elkiáltotta magát, mire a betörő jónak látta kereket oldani, hátrahagyta vésőjét, felső téli kabátját, melyben revolver töltések találtattak. Még eddig nem került lépre, de valószínű, hogy a »corpus delicti«-k nyomra fognak vezetni. Dr. Galambos Ignácz várpalotai köz és váltó ügyvéd jegyet váltott a makói reform, egyház lelkészének SzöllÖssy Antalnak bájos leányával Vilma kisasszonynyal. E hó 17-én pedig Tuszkau Valdemár oki. mérnök és vasmegyei jószágbérlö szintén jegyet váltott özv. Buchvald Antalné leányával Idával. Áldás mindkét párnak e frigykötéshez. A vallás és közoktatásügyi m. k. minister a süketnémák váczi országos intézeténél megüresedett, Zsolnay Dávid-féle, alapítványi helyre a veszprémi székes káptalan által ajánlott Babits Ferenczet nevezte ki. Cseszneki esperesi kerület.rom. kath. tanitó egylete í. hó 12-én tartotta őszi nagygyűlését. A tanítói gyűlés elhatározta, hogy felhívja a bakony-szombathelyi tanító, egyletet az egyletükhöz csatlakozásra. Ugyan e hó 11-én a somlyó-vidéki tanitó egylet Ajkán tartotta az őszi nagygyűlését és pedig az egylet 25 éves jubileumával egybekötve. A gyűlés reggeli 10 órakor vette kezdetét. A megnyitó beszédet Szalay Sándor lelkész tartotta. A kegyesrendiek nagygymnasiumában évenként tartatni szokott »felnőttek oktatasa« november hó második vasárnapján veendi kezdetét. Reményijük, hogy valamint eddig, ugy ez évben is számos hallgatója leend. Borzasztó szerencsétlenség történt e hó iS-án Szápár község egyik pusztáján, Inotán; ugyanis Pikk székesfehérvári lakos, haszonbérlő szeszgyárában a túlfeszített fűtés következtében a kazán szétpattant s az ott dolgozó munkások közül négyet agyonütött, többen pedig megsérültek. A meghaltak közül kettő szápári, egy csernyei és egy jásdi lakos, mindnyájan nős emberek voltak. Érdekes házasság köttetett e hó 19-én a székesegyházban. Mind a két fél süketnéma, a váczi süket-némák intézetében neveltettek és ott történt az ismeretségök. A vőlegény neve Atyimovics Péter, a kereskedelmi min isteriumnál Írnok, a mennyasszony Luszner Mária veszprémi születésű s köztiszteletben álló polgár leánya. Az esketési szertartást Rosos István káplán ur végezte. A tolmácsi szerepet Csolnoky István vitte, ki igen ügyesen érli az ujakkal beszélés! ; megjegyzendő, hogy az egyik násznagy pe dig Véghely Zoltán ur volt. A lakodalmi ebédnél néma felköszöntések is voltak. Sok szerencsét e ritka házassághoz ! A tűzoltó egylet nagy előnyben részesült, nem kell már többé a tűzvész idején lovak ulán szaladgálni! Elhatároztatott, hogy a »Curia« mellett levő istálóban, moly igen közel van a tűzoltó tanyához, 2 pár ló lesz a tűzoltók rendelkezésére. Ezért a két fuvaros a várostól évenként 300 frtot kap. Ne/no. Épen egy pár gyalogos jött arra; a jószívű ember, kinek arcát felig árnyék takarta el, fölemelle jobb kezét a virágokkal és fölajánlá nekik. Egyik két garast adott, egy másik hármat egyetlen egy rózsáért, egy harmadik és egy negyedik pedig elhaladt a nélkül, hogy a két rózsaárust csak figyelemre is méltatta volna. Már egy negyedóra elmúlt a nélkül, hogy a virágokért néhány garasnál többet bevettek volna; azok már fonnyadni is kezdtek kezeikben s Etelkéhez hasonlóan lekonyilák fejecskéiket. Az idegen elcsüggedt. — Már látom, monda félig önmagához, hogy époly kevéssé értek az üzlethez, mint ez a kis leány. — A szegény gyermek könyei, melyek most lassan folyni kezdtek, fájdalmat okoztak neki. A nap magasabbra hágott, a sétálók mindig jobban és jobban eltűntek, s elhagyottabb lön a tér. De ime, még amott jött egy sétáló magánosan. Előkelő külsejű, katona ruhába öltözött férfi volt, könnyű szürke köpeny takarta el az aranynyal díszített kabátot. Egyöntetű vonásai melegen érző szívre és gazdag lélekre vallottak. A félhomályban álló két virágárust nem látszott észrevenni; csak midőn a virággal megkínálták, lön figyelmessé az egyszerűen öltözött férfira a kedves Etelka mellett. Megállt és a virágon pihenteié tekintetét. — Parbleu, suttogá magában, igazán ezek ritka szépségű rózsák! — Tessék venni! monda Etelke kísérője; tessék venni, s változtassa azokat ránk nézve kenyérré ! A tiszt fölnézett s azután a vele szemközt álló férfiún pihenteié tekintetét, kinek kifejezésteli szemei könyesek voltak. Mély részvéttől áthatva tárcája után nyúlt és gyorsan elővonta azt. Egy louisd'or-t keresett, dúsan akarta megfizetni a rózsákat, de tárcájában nem talált egyebet egy száz frankos darabnál. Ezt észrevette Etelke kísérője. — Naptárak 1833-ik évre. A »Franklin-Társulat« magyar írod. intézet által épen most küldettek be szerkesztőségünknek a következő, közkedveltségben részesülő, csinosan kiállított és a legnagyobb gonddal szerkesztett, 1883-ik évre kiadott naptárak. Valamennyien a földmivelés-, — Nem lesz sok uram, mondja; adja ide, a szükség nagy! De a tiszt vonakodott s megjegyzé, hogy minden nála levő pénzétől nem foszthatja meg magát; hanem a felét szívesen odaadja a virágokért. A másik azonban fejét rázta. — Nem uram! kiáltott fel; az egészet, az egészet! Higye el, nem sok! Ne ugy ajándékozza, csak kölcsönözze, szavamat rá, hogy holnap becsülettel visszafizetem! Az idegen tiszt erősen szemügyre vette az egyszerű ruházatú férfit. —• Ki ön, kérdé azután, s hogy van, hogy ön ily szükséget szenved. — Nevem Lajos és zenész vagyok viszonzá élénken a kérdezett; magam nem szenvedek szükséget, habár nem birok nagyon sokkal; de itt erről a kis leányról van szó. — És most a halavány, félénk leányra mutatott, s kevés, de meggyőző szóval vázolta annak helyzetét; befejezésül ismételte, hogy másnap a kölcsönt viszszafizetheti. — Jöjjön holnap Bécsbe a »Mehlgrube« terembe, monda, este nyolez órakor ott megtalálhat. Kérdezősködjék csak Lajos zeneszerző és zongorázó után, s akkor majd hozzám vezetik. A sápadt gyermek látása, valamint a zenész határozott nyilt beszéde megindította az idegent; további gondolkodás nélkül az utóbbi kezébe tette az. aranyat. — Itt van, monda barátságosan, enyhítse vele a leány és anyja szükségét. — Még egy »Adieu nies amis LA s a nagylelkű adakozó a nélkül, hogy megnevezte volna magát, eltűnt a két rózsaárus szemei elöl. Eleinte nem gondolt arra, hogy a zenészt fölkeresse, mert eszébe sem jutott, hogy a mit egyszer oda ajándékozott, visszavegye. De a zenész megfejthetetlen erős benyomást tett reá, s égett a vágytól, öt viszontlátni; azután meg azt is remélte, hogy a szegény leányért és anyjáért még többet is tehet. ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumban összeállított legújabb adatok nyomán szerkesztett országos vásárok kimutatásával vannak ellátva. Nemzeti nagy képes naptár 1883-dik évre. Szépirodalmi és ismeretterjesztő tartalommal. Szerkeszti Áldor Imre. XV. évfolyam. Tartalma.': A felséges uralkodóház. Csillagászati és kortani jellegzése az 1883-ik évnek. Katholikus, protestans^ görög, orosz és izraelita naptár-rész jegyzéklapokkal. Bélyegilletékek. Irodalmi rész: Czimképünkhöz. Az igazi. Három királyné (három képpel). Bucsu a házamtól. Irta Jókai Mór. A krassovánok között (néprajzi vázlat) Czirbusz Gézától. Az uj külügyminiszter (egy képpel). Hegyen át, viz alatt (három képpel). Egy magyar művészről, a kinek hazája a nagyvilág! (három képpel). Krisztus Pilátus előtt. Szász Károlytól. A szomszédból (két képpel). Vázlatok egy év történetéből (tizenkét . képpel). Vegyesek. Magyarország kormányzati, közigazgatási, törvénykezési és tiszti czim-névtára ^hivatalos adatok alapján). Országos vásárok a magyar szent korona birtokain. Kamatszámítás. Cselédbért, árendát mutató tábla. Hirdetések. Egy szinnomatu képpel Ára fűzve 1 forint. István bácsi naptára vagyis családos házigazdáknak és gazdasszonyoknak, népnevelöknek, helységi elöljáróknak, iparosoknak és földmivelöknek való képes kalendárium 1 883-dik évre XXVIII. évfolyam. Alapitá Májer István, Szerkeszti Kőhalmi Klimstein József. Ára fűzve 50 kr. — Protestáns uj képes naptár 1883. évre. Szerkesztette Dúzs Sándor. XXIX. évfolyam. Közleményekkel. Több arczképpel s a protestáns egyház tiszti névtárával. Ára fűzve 50 kr. Falusi gazda naptára 1883. évre. A magyar gazdák, kertészek, lelkészek és tanítók számára szerkeszti Sporzon Pál a »Gyakorlati mezügazda« szerkesztője. XIX. évfolyam. Tartalmaz közleményeket többektől. Havi teendők emlékeztetője. Számos ábrával. Ára fűzve So kr. Borászati naptár 1883. évre. Több szakember közreműködésével szerkesztette dr. Nyáry Ferencz. X. évfolyam. Számos ábrával. Ára fűzve 80 kr. A magyar nők házi naptára 1883. évre. Szerkeszti Beniczky Irma. XV. évfolyam. Sok képpel s napló-jegyzetekkel ellátva. Ára fűzve 60 kr. Honvéd naptár az 1883. évre. (Egyúttal katonai t naptár.). A magyar nép számára szerkeszti Áldor Imre. Tizenhatodik évfolyam. Sok képpel. Ára fűzve 60 kr. lidércz-napiár 1883. évre. XXII. évfolyam. Tartalmaz elbeszéléseket, útirajzokat, vadász és uti kalandokat s,tb. Számos, a szöveg közé nyomott képekkel. Ára fűzve 60 kr. A nép zászlója naptára 1883. évre. A magyar nép számára szerkeszti .Áldor Imre XV. évfolyam. Sok képpel ellátva. Ára fűzve 40 kr. Kossuth-napiár 1883. évre Szerkeszti Honfi Tihamér. XIII. évfolyam. A szövegbe nyomott számos képpel. Ára fűzve 40 kr. A magyar nép naptára 1883. évre. Képes kalendárium sokféle hasznos és mulattató olvasmányokkal ellátva. Szerkeszti ifjabb Tatár Péter. XXVIII. évfolyam. Sok képpel. Ára fűzve 30 kr. Nevessünk! Mulattató naptár a gyönyörűséges 1883. esztendőre. Megcsinálta vala egy Asztromókus. Számos illustrátiókkal. Ara fűzve 40, kr. Uj fali naptár 1883. évre. Egy egész ív. Ára 20 kr. — Uj könyvek. A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten, ujabban megjelentek: Budapest története. A magyar nép és ifjúság számára. A budapesti (budai) tanitó-egylet megbízásából irta Dr. Gööz József, fővárosi tanitó. Képekkel díszített kiadás. Ára fűzve 1 frt. Népszerü nemzetgazdaságtan. A franczia akadémia állal a legelső díjjal koronázott pályamű. Irta Block Mór. A tizedik kiadás után fordította s a nép- és iskolai könyvtárak használatára átdolgozta Dobóczky Lajos. Ára fűzve 40 kr. — »Veszpvern megyei naptar« czimmel Szammer Imre kiadásában Székes-Fehérvátolt, érdekesen szerkesztett kalauz jelent meg Veszprémmegye közönsége részére, 1883-ra. — A naptári részen, melyben a napkelte és nyugta, Azért másnap útnak indult bécsi lakásából a régi liszt-piac felé, hol a y>zi r Mehlgrube<x címzett ház állt. Ott akkor bálok és más ünnepélyek adattak, akadémiák és hangversenyek rendeztettek; egyetlen nagy művész, zongorázó, énekes vagy virtuóz sem hagyta el a dunamelléki fővárost a nélkül, hogy előbb a Mehlgrube teremben ne mutatta volna magát be; ily alkalmakkor itt volt az előkelő világ gyülhelye, itt lőnek szemlére állítva a város legtekintélyesebbjeinek gazdagságai. A kocsiknak és gyalogosoknak mily tolongása volt ily napokon a liszt-piacon, s ilyen nap volt ma is. A francia tiszt, ki Bécset még nem igen ismerte, némileg meglepetve kérdezett meg egy mellette elmenőt, hogy mit jelent ez a tolongás, s minő ünnepély lesz ma este a »Mehlgrube« teremben. Ez majdnem csodálkozva nézett reá, — Hát nem tudja, hogy ma a nagy Beethoven fog játszani ? viszonzá. — Beethoven Lajos ? ismédé a tiszt, látható örömmel. — Igen uram, viszonzá a másik, a mi nagy mesterünk, ki oly gyorsan kivívta minden igazi műértő kegyét és csodálatát, fog ma e teremben játszani Bécs és környéke szegény özvegyeinek és árváinak javára. — Ah, c'est Qa, szólalt meg ismét a tiszt; most emlékszem, hogy e hangversenyről már hallottam. No, mivel szerencsés csillagzatom ide vezetett, nem akarom elmulasztani Árion csodahangjainak meghallgatását. Gyorsan fölment a szönyegfedte lépcsőn, mely a gazdagon díszített terembe vezetett. Néhány perccel később a puha bársony karszékek egyikében ült, melyek a zongora körül föl voltak áliitva, a melyen a mester játszani fogott. A terem nemsokára megtelt. A birodalom nagyjai, a nemesség tagjai, patríciusok és nagy művészek töltötték meg a termet: az utóbbiak közt az agg Haydn József is, közvetlen közelről akarta, meghallgatni legnagyobb tanítványa játékát. Imim É ÉÚIÍ
