Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-01-29

|X. évfolyam. 5. szám. Älegaelexitlc. minden vasárnap. Közérdekű .sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét illető küldemények A SZERKESZTŐ- S'lvfADÓHIVATALHOZ intézeti dók. Bérmentetlen levelek, csak is,nert kezektől fogadtatnak el. j^pBB

Ba^PWWWWMWJ

Wi

WIMIt I Hill n i* inwwni^'"^'

Lf

ij

' Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. PÁPAI VEGYES TARTALMÚ ^ETILAP. Pápa, 1882. január 29. Hirdetések a lapszámára felvétetnek A K IAD Ó II IVAT ALBA N ó-collegiumi épület. E 1 ó'fiz e t és i díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után S kr, nyilttérben 25 krral számííatnak. Jíélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. F»ápa város liatórásánalc, a pápai jótélcony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, IsLoresolya-, tüzoltóegy^eteltnelt, a pápai ltertészotitársulatxiaT* és töt»t» pápavitf éltí esryesületnek Jxijvatalos közlönye. MAGYAR VASÚTI POLITIKA. Ha végig néziük Magyarország közgazdasági intézményeinek azon lánczolatát. mely önállósága kivívása óin létesüli, a vasuli téren történt haladás és az evvel együtt szükségessé vált pénzügyi teher nem maradha figyelmen kívül. Sok az a mi e léren 1868 óta történt, de sok az is a mit az adófizető e eximen áílamgaranlia vagy a különféle vasuli— kölcsönök utáni kamatokban mindeddig fizetett. Hiszen csak a magánvasutak (erdélyi, északkeleti, kassa-oderbergi, dunadrávai. magynrnyugoti, keleli, gácsországi és alföldi vasutak) mindeddig már mintegy 100 milliót vetlek áílamgaranlia czimén igénybe, an nélkül hogy volna némi remény miszerint, ezen összeg az államnak valaha vissza leend fizetve. Igaz, hogy ez igy van mindenütt; a hol ham arjában a vasútépítéshez foglak azon álhitben, hogy egyedül a vasut képes egy ország vagy vidék termelési és kiviteli viszonyain segíteni. Ilyen álhit szült Austriában is, nem egy vasuli társaságot, mely most, — és talán mindig, — az államkincstártól fogja részvény- cs elsőbbségi kamatait húzni. Igenis a kár megvan és pedig „hüben und drüben" mert Ausztria vasutai az államnak legalább is 30 millióba kerülnek évenkint, Magyarországé pedig mintegy 22 millióba. De igaz az is, hogy a káron tanultunk valamit, ugy hogy ausztriai szakkörök már több alkalommal constatállák, hogy épen Magyarország szolgálhatna az osztrák közlekedési politikának irányadóul. Tehát nem hazafiúi öndicsekedés, hanem tény, ha az osztrák zilált vasúti politika ellenében én is a mostani magyar vasuli politikát mint jobbat odaleszem. Tudja azt nem csak az osztrák financier, hanem a külföld is és csak is ezen kedvezőbb felfogásnak köszönhető, hogy a magyar vasúti értékek utóbbi években Berlin és Frankfurtban nagyobb mértékben Austriában. Megemlítem p< dig azt csak azért, mert épen Berlin és Frankfurt voltak az 1875—77 években okai azon árdeválvátiótiőnak. mely akkoron a magyar vasuli érté kekel (egy 200 flos vészvény ára volt 67 frt.) érte, annyira csökkent ugyanakkor a bizonyallan és rendezetlen vasúti ügyek minit a an-agyar vasúti értékek hitele. IIa ugyan sikerüli is a magyar vasutaknak jobb állást kinyerni és pedig az által, hogy az állam jsitás erélyesen lelt megkezdve, a tarifa rendezve és — a mi a fődolog — a részvényszelvény hiány nélkül Jelt kifizetve, mégis halra maradt még az a kérdés, hogy maga az ország közgazdasági és pénzügyi viszonyai szintén oly mérvben nyertek-e lendületet a vasutak áltól miol a magyar vasulpiacz hitele. Sajnos, de igaz, hogy ez nem történt. Magyarország kiviteli képessége nem haladolt annyira eiö. mint azt a hozott pénzáldozaloktól várni kellett; és a mi a pénzügyekel illeti ugy ismeretes, hogy minden évi költségvetés roppant áldozatokat ró az adóiizelökre. En ugy hiszem, hogy e hajon még azon sok helyi érdekű vasutak sem fognak segileni, melyek most az illető községek és vármegyék áldozatkészsége állal fognak létesülni. Mert a mi ezeket illeti, nem képzelhető élénk localis forgalom , ha a vasut nem rendelkezik egyúttal jó mellékutakról, a melyeken a forgalmi czikkek gyorsan és könnyen elszállíthatok. De a mi egyáltalában vasutaink forgalmi kifejlődését és kiviteli viszonyaink javulását akadályozza, az a még hiányos vasuli öszszekötlelésekhen, nem különben a külfölddel létező rosz tarifaviszonyainkban rejlik. Mind ezen két factor annyiban fontos, hogy semmi más körülmény hozhatja kereskedelmünket jobb irányba. — Vannak ugyan vasúti összeköttetéseink minden irányban: kifelé. — Most létesül, mint tudva van, legfontosabb összeköttetésünk a keleltel Belgrádnál, majd lettek vásárolva, mint Magyarországon és nem sokára javulni fog a közlekedés Fiume felé is, a budapest — pécsi vonal által, de a mi még nincs, az egy czélszerü összekötetési hálózat maga az országban. Itt vannak például a gy ö r-b u d ap e s l i. a trencsénzsolnai vonalok *), melyek a bel- és külforgalom élénkítése érdekében fölötte szükségesek. Végre a k ü I f ö 1 d d e I i l a r i f a-v i s z onyainkat illetve, nagyon hátrányos ránk nézve az, hogy Bismark herczeg ujabb tarifapolitikája állal több árnezikkünk Németországba való bevitelét egészen lehetetlenné teile. Fiume állal paralysálhatjuk ugyan nemileg ezen akadályokat, de azért nem mondhat le a magyar export Némelországgali összeköttetéséről, miután kivitelünk egy nasry része mindig Németországon át fog gravitálni. Hanem e bajon segíteni nagy kérdés, melyei sem a képviselőház, sem az ország maga, hanem csak is a közös kormány diplomaliai képessége oldhat meg. De már évek ótn várjuk az ezen irányban megkezdett diplomatiai tárgyalások eredményéi, azonban mindeddig hiában. Bismark nem enged védvámoslarifáiból , mig mi pressiokkal Németország irányában épen nem elkelünk. Hogy miért nem, ezt eléggé tudjuk, hogysem szükséges lenne azt bővjebben kifejteni Sapienli sat Bécs, jiinuár 25-én. Dr. Reitiilz Miksa. Elnöki jeientás a pápai önkénytes ttlzoltórgyletnek 1882. jan. 22. tartott kzzgyülésébe.n, az egyletnek előző évi működéséről. Tisztelt közgyűlés! Engedjék meg önök, városunk t. polgárai, egyletünk munkás tagjai, hogy ismét egy év történetét mutathassam fel önök előtt, mely nem volt ugyan rendkívüli eseményekben gazdag, de mindenesetre igazolja, hogy a férfias erő, ügyesség, lelki határozottság és bátorságra alapított humánus intézmény immár mennyire fontos tényező társadalmi életünk keretében. 'f özoltócgyletünk a mult év január havában fordult létezésének 11-dik évébe, a mely időpontban ') És még sok más irányban! S/.erk. egyúttal kimondatott, hogy egyszer s mindenkorra végleg megalakult. Igy nines többé kitéve a létezés és nenilétezés hullámzásainak. Tartott az egylet 2 rendes és 1 rendkívüli közgyűlést, 13 választmányi ülést 119 jegyzőkönyvi pont alatti határozattal és 10 parancsnoksági ülést, 45 végzéssel. Ezen ülések a tűzoltási ügy fejlesztésében fáradoztak Legelső teendő volt az elfogadott módosított alapszabályokat megerősítés végett a um. mk. belügyministefiunihoz benyújtani. Ezen alapszabályok jun. 6-án 26467. sz. a. ' megerősitetvén, szorosan azok utasítása szerint cselekedni volt hivatásunk. Ezen új alapszabály és az előbbi között elvi különbség lett előhozva. Az új szerint az egylet végleg alakult, tisztviselői 6 évre választattak; a régiben minden három évben új alakulásvolt szükséges; — az új szerint a tűzoltó egylet működése felosztatott rendezkedési, vagyonkezelési és kiviteli-technikai munkássága szerint, — amott a választmány elnökével, itt a parancsnoksági ülés a főparancsnokkal cselekesznek; de az egésznek feje, kifelé képviselője az egész egyletet illetőleg az elnök. Mi hisszük, hogy az egylet működésének ilyen beosztása mellett, ha ugyan a keret. betöltéséi-e mindég alkalmas egyének vállalkoznak, eme fontos intézmény erőteljesen fog fennállaui. Egy segélyalap megteremtésével pedig a tagok közötti viszony szorosabbá lesz, úgyszólván erkölcsi alapra jön. Ezen újított alapszabály szerint még minden működő tűzoltó egy tűzoltói könyvecskét is kap kezébe, nevével, mely igazolni íogja az egyletbe belépése idejét, abban töltött munkásságát., magaviseletét és netán őt ért; kitüntetéseket. Egyletünk az elmúlt évben szerzett egy új, omnibus hydrophort, melyre, ha más okból nem is, már csak azért \a szükség volt, hogy ha az előbb már bírt gépnek valami hibája támad — ami pedig könynyen megeshetik — lehesseu a másikkal küzdeni a kitört vész ellen. Ezen új gépünk megérkezett ápr. 16-án, s már (öbbizben bebizonyult; célszerűsége. Az árából ez ideig 800 frtot fizettünk ki. Aug. 28-án tartotta városunk kebelében a dunántúli tüzoltóegyletek kerületi szövetsége IV. közgyűlését. Ugy a közgyűlés folyama, mint lakosságunk magatartása, és tüzoltótestületünk szükebbkörű gyakorlata teljesen kielégité volt vendégeinket. Ha azon baleset nem következik be, hogy egy hirtelen kitört vihar, ugy a nagy vizes gyakorlatot, valamint az ezt követett táncmulatságot is el nem hordja, meg nem zavarja, egyletünk jóhirnevének szélesb körben is hozott volna e nap emléket. A helyben épült állandó színház-egyletünk működő tagjaira ujabb emberbaráti gondoskodást rótt; annál is inkább, mivel a belügyministeriumnak múlt. december hóban kibocsátott rendeletével, a tűzoltó egyletek is felelősségre vonatnak a színházakban előyVLERENGES. fJPápán.) Erőm fogyását én is érezem, Elvétve nyul csak lant után kezem, Szivem sem oly meleg Minő az ifjú korban lehetett Mikor remény- vágy- égő szeretet Ihletve szállta meg. Most még kezembe vettem latltomat, Ha bár tudom, hogy rezgő hangot ad — Vénült ez is velem! Kiköltözött belőle az erő — Miként szivemből a fölemelő Boldogság, szerelem. Zendüljön a dal újra lantomon! Az ifjúságot vissza álmodovi Ha zeng a régi dal. A múltba lelkem újra vissza lép S előtte föltűnik sok régi kép Kedves vonásival. Előttem áll az ódon iskola A mnzsanyáj e tisztes csarnoka — S a mult emlékinéi Körül lebeg Márton nagy szelleme . . E múzsacsarnok mindenik k'óve 0 róla szól, beszél, Itt képesek ki ifjú lelkemet Tanáraim: e féiiylő szellemek! gádor, Tarcsy, Bocsor ..... Sir álmait kettő alussza már Oh mert időtik — e romboló nagy ár Itt mindent elsodor. Még él Bocsor — e tisztes agg alak — A bölcsesség igéi hangzanak Beszédes ajkiról Fölgyid szivünkben a honszerelem S a mult egész nagysága megjelen Midőn oktatva szól. Testben öreg, de lelke ifjú még! Nem földi a tűz — mely szemében ég, Ha oktat és tanít; Körében uj életre ébredek S ugy hallgatom — miként a jó gyerek Bölcs attya szavait. * Elnézem a sok fényes szellemet Ki itt tanult s most nemzetére vet Lelkéből égi fényt .... Petőfi, Jókai itt képezek Szép leiköket, a múzsa ihletét E szent helyen nyerek. A lelki tápot Molnár Aladár Itt nyerte. — 0 — nagy bánatunkra • Korán a sirba szállt; Csak teste az, mi porba roskadott, Mert lelke annyi szépet alkotott Hogy az nem lát halált. * Hol a szellemnek ilyen templomot Emeltek: ész és szív képződik ott S a város is halad. Az ész világa nincs bezárva itt, Ragyogva hinti szét sugarait, Tenyésztve — áldva hat. •bár A város ez áldó hatás alatt Tétlen nem állhatott, előhaladt, Teremtett, alkotott Szent érzelem hatott át szív s kebelt Ez érzet a művészetnek emelt Díszes — szép csarnokot. Fönnáll már Tháliánkuak temploma, Más múzsa itt ne hallassa soha Szavát — csak a magyar! S e szó legyen szivképező, nemes, A mely hatást csak szép által keres De szennyet nem takar. * * * Elnémidok. Letettem lantomat, A hur lepattant. Több hangot nem ad, E hatig is reszketeg Időnk folyója visz sírom felé S vágyón tekintek én a perez elé Midőn majd eltemet r*ap Oál>orv«) l Farsangi est! |— Na, végre elkészültem. Ugy-e fess vagyok ? |— Hát hogy ne volnál eléggé az, mikor csak férfi soiréeba mégysz, felelt a fiatal asszonyka a kandalló mellől, férje öltözködését nézegetve kényelmes hinta székéről. — Hát te mit fogsz művelni addig mig én távol leszek, kérdi újra 1 férjecskéje, kinek bajusza sehogy sem akar kedvére , állni, s folyton pödörgeti még a tükör előtt. — Mit ? írok, olvasok — vagy elszököm az álarezos bálba, mondja hamis mosolylyal. — Csak nem teszed nélkülem ? *) Az ihleteit, lélek e kedves lermékél azon szivesóhajlássál közöljük, hogy szerzője még igen soká gazdagítsa lélekemelő kölltírnényeivul a magyar irodalmai. Szerk, — S mi volna abban ? Ki ismerne fel ? Egy óra alatt megnézhetném az egész hetzet. — Már fiacskám még tréfának sem szeretem e nézetet, de hiszem, hogy nem komolyan gondolkodói igy! — Miért ne? Mondja az asszonyka, most már határozottabban, nem bizol meg bennem, hogy semmi más érdek nem vinne oda egy kis juxnál? — Arról szó sincs, felel neheztelő hangon férje, ki már most gallérját kezdi türelmetlenül igazgatni, de lásd! a nők ki vannak téve sok kellemetlenségnek, ha nincs kísérőjük, a ki védje. — Hát kocsiba ülök, s hazajövök, különben kedves férjecském jól tudod, hogy semmi szándékom, tehát minek e sok szóváltás, ha anynyira kedvem lett volna, úgyis tudom elkísérnél. Egész megkönnyebbülve veszi felöltőjét, kalapját a férj, s megcsókolva nejét, nevetve mondja — hát aztán el ne menj valahogy! —Ugyan, majdnem megharagítasz, mondom, hogy semmi kedvem, s nélküled minek menjek, ha veled is mehetnék. — Pá, jól mulass, s ne későn jöjj haza! — Az ajtó becsukódik a férj után, neje elfoglalja előbbi helyét, kis asztalkát tesz maga elé, könyv, gyertyák azon, kezd olvasni. Kint tiz fok hideg levén, még közelebb húzódik a kandallóhoz. A kocsik folytonos robogása zavarja őt olvasásában, beteszi könyvét s mélázásnak engedi át magát.—• Mély csend körülötte, csak az óra egyforma ketyegése juttatja eszébe Longfelov szép költeményét, a lábas óráról, melynek refrainje »mind örökké, soha többé.« — Elmereng a közel mult felett, lány kora, a bálok s kellemes társaságban tett kirándulások, s hasonló kedves emlékek foglalkoztatják képzeletét . . . * *