Pápai Lapok. 9. évfolyam, 1882

1882-01-22

tekében viselni kedves kötelességemnek is tekintem A fent hivatkozott 1871: XVIII. t. cz. 131. §-ának záradökcban kiinondatik az is, hogy „minden község a szegények létszámáról s a szegényügyre vonatkozó intézkedéseiről az iletö törvényhatóságnak minden év­végével tüzetes jelentést tesz." Ily körülmények között felhívom a község ér­demes elöljáróságát, hogy a most emiitett s a mult 1881. évre vonatkozó tüzetes jelentést hozzám f. é. február hó 8-ig illetékes szolgabirája utján minden bizonynyal terjessze he. Ezen tüzetes jelentéshe fölveendő: a szegények létszáma, a község által segélyezett szegények név­jegyzéke, továbbá részletes leírása annak, hogy a községi szegények segélyezésére fordított összeg a községi pénztárból, vagy a netán e czélra tett alapítvány, vagy hagyomány kamatjaiból esetlog bír­ságpénzekből fedeztetett-e? és hogy az ijry segélye­zett szegények elhelyezése iránt történt-e intézke­dés s ha igen, minő módozatok mellett? Fölveendő ezen jelentésbe a segélyezésnek módozata is, vagyis hogy az illetők minő időközökben és időnként mily összeggel segélyeztettek ? Részletes kimutatás készítendő a szegények segélyezésére szolgáló tő­kékről s arról, hogy ezen tőkék hol és minő módon gyümölcsöztetnek ? — Ezen tüzetes jelentés kapcsán, felelőség terhe mellett, határozott nyilatkozatot vá­rok arra nézve, hogy a segélyezett szegényeken kí­vül segélyezésre méltó több szegény a községhen volt-e, vagy van-e ? Akarom hinni, hogy a község érdemes elöljá­rósága a községi szegények segélyezésére nézve az országos törvény és törvényhatósági szabályrendelet által előirt ezen kötelességét a mult 1881. évben is pontosan teljesítette, s hogy ebből folyólag a tüzetes jelentés elkészítése és beterjesztése megnyugtató eredményt fog igazolni. Veszprém, 1882. évi januárhó 8-án. Végltely Dezső alispán. Árverések. Január 23. 24. 25 és következő napjain Tausz Fülöp ingóságaira Pápán. — 25-én Laluk Anna özv. iSchvarcz Jánosné ingatlanaira Pápán. — Rátái Já­nos ingatlanaira K. Szörcsökön. — 2G-án Uj. Kocsy Péter és neje Kocsy Anna ingatlanaira A. Iszkázon. Színház. Vasárnap, január 15-én színre került: „Egy nő, ki az ablakon kiugrik" énekes víg színmű. Az élénk jelenetekben, találó megjegyzésekben bővelkedő vígjáték ügyes bonyolatával cs sze­rencsés megoldású kifejletével kedélyes estét szerzett a közönségnek. — Kiss?ié Arpásí Ka­ticza (Rózsi asszonyban) tőről metszett magyar menyecskét mutatott be, és ügyes játékával, csi­nos dalaival méltán idézte fel a közönség ismé­telt kihívásait és tapsait. — Különösen első dala és a Sajóval énekelt kettőse keltett nagy hatást. Sajó (Törő Bálint) játékáról és énekéről is teljes elismeréssel szólhatunk. — Follinuszt (rector) ki­apadhatlan humora és alakító tehetsége ezúttal sem hagyta cserben. Felköszöntöjével, tánczá­val nem csak a közönséget, de még a szereplő­ket is kaczagásra indította. — Ellinger Ilo?ia a kis makacs, szerelmes menyecskét hü alakítás­ban tüntette fel. — Hevessy a férj szerepében szokatlan élénkséget fejtett ki, és a siránkozásig rajzolt szalma Özvegységével maga részére han­golta a közönség részvétét. — Be'ödy (Der­női), Oláhné (Eufrozina) helyes felfogással adták átgondolt szerepeiket. — Az első felvonás után Kovács Ilka alföldi csikós tánezot lejtett ritka ügyességgel. — A közönség hálás is volt a tap­sokban. Pénteken január 20-án Genée Richárdnak igazán mulattató, s kedves zenéjü operettjét „Nisida, vagy a négy milliós menyasszonyt" ad­ták zsúfolt ház előtt. — Pajor Emiliát (Nisida) kiléptekor tapssal fogadta közönségünk, bizo­nyára ezzel is örömét akarta kifejezni a fölött, hogy a kedvelt művésznőt hosszabb szünet után ismét színpadunkon láthatjuk. A taps sokszor megújult élénk játékára és szép énekére. — Kis Ferkó, — vagy bocsánat! Kis Fercncz, — mert hát a szinlap után most már mi is csak meg­nagykorusitjuk kedves baritonistánkat, — a cor­regidor szerepében erőteljes énekével, s kifogás­talan játékával ma is hóditott. — Mikey (impres­sario) egyik legjobb alakítását mutatta be ez estén, különösen a donna Micaelaval (Tatay Eu­génia) való ölelkezésében jóizün megnevettette a közönséget, — Dezséri és Horváth Arnold (Ri­naldó és Rinaldini) mulatságos alakok voltak. — Ellinger Ilona (Donna Mercedes) ügyesen ját­szott és csinosan énekelt. — Follinus (Rodrigo) érdekes alak volt, ugy hogy jó játéka mellett is elmondhatjuk róla, miszerint ez alkalommal töb­ben vitték magokkal előnyös külsejének, mint kevésbé jelentékeny szerepének emlékét. — Nyír­egyházi (hajóskapitány) énekével haladást tanu­sitott. — A zene és énekkar összevágó müködé­sökkel nagyban járultak a jól választott és ki­tűnően előadott kedélyes operetté sikeréhez. Szombaton, jan. 21-én ^Sevillai Borbély* vig opera Mándokyné Morzsay Emma vendég fellép­tével adatott. — Operai előadást rég időtől nem hallottunk városunkban. Ilyen előadásokra majd­nem mindenki kritikusnak jön, — nehéz feladata van tehát a színésznek, hogy a sok kritikusból elismerő közönséget teremtsen, és ez derék szerep­lőinknek mégis sikerült.— A czimszerepben Kiss Ferencz igaz humorral játszott és a fárasztó áriák­kal sikerrel küzdött meg, — különösen az első fel­vonásbani solója, utóbb kettőse részesült megérde­melt tapsokban. — Mándokyné (Rosina) szép és jól iskolázott hangjával kellemesen lepte meg a közönség azon részét, a melyik öt még nem hallotta, mi pedig, kik már korábban is gyönyör­ködhettünk művészi játékában és énekében, öröm­mel győződtünk meg, hogy a hozzá kötött vá­rakozásoknak most is minden tekintetben meg­felelt. — Gyönyörű tisztaságú trillái és futamai­ban valódi remeket mutatott fel, az énekleczke alatti betétben (Adamféle változatok) különösen a fuvolával való sikerült kettőse ragadta a kö­zönséget kiváló lelkesültségre, mely tapsviharban és kihívásokban többszörösen nyilvánult. — Mi­key ismert alakításával személyesité Bartholót, és jól is énekelt; épen ezért sajnáljuk, hogy egy pár szép áriáját kihagyták a darabból. — Hor­váth Arnold (Almaviva) szépen énekelt, de játé­kán még egy kissé meglátszott, hogy nem régen mozog e szerepkörben a színpadon. — Dezséri (Don Bazilio) kitűnő játéka mellett nagy elisme­résben részesült a rágalmazást leiró áriájáért. — Tatay Engen (Berta) és NyiregyJiázi (Fiorillo) kis szerepeiket kielégitőleg adták. A zenekar teljes elismerésben részesült, — hivta is a közön­ség a derék karmestert, Müllert, de hát a szín­padig sokkal nagyobb utat kellett volna a zene­veti makrát könnyező szemekkel az előtte ülő kiaszott alakra. Átkarolja, s forrón öleli keblére. Siró szemeit j>da rejti keblére és fuldokolva beszél: — Oh édes Jutkám, egyetlen szerelmem ... ha megcsalnál .... az életemet semmisítem meg. A jó asszony majdnem kétségbeesik bánatában. Aztán össze szedte fia holmiját, s még az nap elküldte messze, külföldre, a világvárosokba, embe­rek közé. A zaj majd lecsillapítja azt a tüzet, me­lyet szivében visz magával. Szegény öreg asszony, de nem ismerte az embereket. Neki inkább este felé oda kellett volna fiát vinni a szép leány ablakához. A ritka fehér függönyökön átláthattak, s nézhették volna, hogy az a „derék" Jutka, az az „isteni", az a „hű" Jutka mint öleli és csókolja Ligeti bárót, aki havonkint ezer frt gombostű-pénzt Ígért neki.... Ezért, az uj szeretője kedveért küldte el magától a rajongó ifjút Hisz mit törődött ő az anya könnyeivel, bánatával, kétségbeesésével. Neki nincs szive, őt nem az anya levele indította meg, ő nem tudta felfogni mások szenvedését. Zoltán bizonyosan kigyógyult volna, mert a gyökeres kúra mindig hat. # Öt év pergett le. Tarlottan áll már a mező, eltávoztak az éneklő madarak, a mezőn csak a katangkóró virít még. Metsző, hideg szél futja be a rónát, s magával visz mindent, amitcsak hatalmába keríthet. Ilyen nap érkezett meg külföldi útjáról Zoltán. Még csinosabb volt, mint azelőtt. Halvány érdekes arczán volt valami bizarr, bánatos szemeiben valami méla. Azóta anyját is eltemették, s ő még a teme­tésén sem lehetett ott. Fogadása tiltotta, hogy ál­lépje Magyarország határát. És most, hogy itthon van, most sem anyja sírjához siet. Szivében hatal­masabb a szenvedély, mint a kegyelet érzete. Tudja, hogy Jutka a fővárosba jött, mert valami másod rangú színháznál kapott alkalmazást. Útba igazíttatta magát. Homloka forró volt, ereiben moudhatatlanul pezs­gett a vér, halántékán veszélyesen kidagadtak az erek. A kétség, a féltékenység, a az odaadó szere­lein csodás vegyüléke töltötte be szivét. Ingadozó léptekkel,- kigyúlt arczczal sietett a mondott házba. Fejszaladt a második emeletre, s minden cseri­kar túltömött helyiségéből a sok akadályon ke­resztül megtenni, hogy sem a kitüntetett a kö­zönség előtt megjelenhetett volna. — Az előadás általában kedves emlékünk marad. KÜLÖNFÉLÉK. getés kopogtatás, bejelentés nélkül rontott a szobába. Ott ült az ablaknál az imádott lény. Még, mindig szép volt, bár arcza kissé meg­gyúlt, vonalain szenvedély honolt, szemeinek merengő báját valami kaczér, kihivő és „ledér fény foglalta el. De hát mit látta ezt Zoltán. 0 csak letérdelt előtte, s megragadta kezét. Jutka zavarban volt, s izgatottan akarta elrej­teni azt a valamit, amin szorgalmasan dolgozni látszott. Zoltán meglátta, — és kikapta kezéből. Egy gyermek főkötő volt, sietnie kellett vele, mert már kissé későn szánta rá magát a munkára. — Mi ez?!— kiálta fel a megcsalt szerelmes, vad, állatias hangon — Mi ez?! — Es darabokra tépte a gyenge elkotmáuyt! — Aztán a kimondhatatlan fáj­dalom, és a kétségbeesás gúnyjával csapott homlo­kára, s felkaczagott szívszaggatón. Nem tudott szólni, szikrát okádó vérének emésztő dühe megfosztotta józan eszétől. Csak sirt, csak ful­dokolt és kétségbeesésében fetrengett a padlón. A menyországból a pokolba esett alá. Miért folytassam tovább? He a sötét képnek még nincs vége. Zoltán és Jutka , mi lett belőlük. Az akkori napilapok újdon­dászai számot adhatnának róla. Meg is írták ékesen és ritkított garmond sorokkal szedették ki a hallatlan esetet. Mert hát Zoltán főbelöíte magát, és a prima« donna ugy meg ijedt, hogy idétlen magzatot szült. Az isten keze! Sokáig feküdt élet és halál közt. De hát a sors igazságos, s nem engedi oly könnyen elsiklani kör­mei közül azokat, akik vétettek ellene. Pedig Jutka nem akart csalni. A maga szivéhez mérte a másét, s azt hitte, hogy nincs igaz hű szerelem a földön. Hosszas betegségében elvesztette hangját, szép­ségét és testének bájait. A kiáltott nap izgalmai, a rémületes jelenet, a lelkiismeret mardosása, Zoltán tragikus halála fehérre festették szép fekete haját, ráuezokat véstek sima arczára. Nem volt szép többé. A színháztól elbocsátották és szeretője (tudja isten már hányadik?) kiadott rajta, az emberek kilökték a társadalomból magára maradt, egyedül, el­hagyatottan; árván. Es azóta nyolcz év óta vendéglőből vendéglőbe, kávéházból kávéházba jár. Epen e sorokat irom, mi­dőn engem is megkínál: — Nyakkendő! hajkefe, parfüm, szappan, haj­növesztő, melltu, csehüveg, pipaszár, harisnyakötő, alsó ing! Gyári áron alul! Valódi finom! Vessék vá­sárolni 1 — Hja, az isten nem siet, nem felejt, hanem — súlyos kézzel büntet! Rette Iván. — Meghivó. A magyar szent korona orszá­gai Veres Kereszt egyletének pápai fiókja folyó hó 2p-én- vasárnap délután. 2 órakor a városház nagytermében rendes évi közgyűlését tartja, melyre az egylet helybeli tagjai külön értesítéssel is — a vidéki tagok pedig a Pápai Lapok utján tisz­telettel meghivatnpk. Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés. 2. Pénztárijszámadás bemutatása. 3. Folyó ügyek és indítványok. Pápa, január 21. 1882. A fiók egylet elnöksége. — Kitüntetés. Királyné ü Felsége a veres kereszt egylet kör hl szerzett kiváló érdemek el­ismeréséül, több egyleti tagnak, köztük a pápai fiókegylet érdemdús és ügybuzgó nő elnökének, Vizkeleti Kiss Lászlóné szül: Furtenbachi Pencz Mária úrhölgynek látott diszokmányv is, saját kezű aláírásával el­adományozott. — Ma délután a polgári kor 2 \„ órakor, a tűzoltó egylet peáig 3 órakor a városháza nagy­termében közgyűlést tartanak. — A Pápa városi jótékony nőegylet saját pénztára gyarapítására a »Griff« nagytermében f. hó 2S-ikán házias tánczestélyt rendez. E tánczes­télyen szalon ezukorkák árusitatnak el számzott és zárt dobozokban, melyekbe aranyak, ezüst forintosok s V, t forintosok is lesznek rejtve. Ily doboz ezukor ára 30 krajezár s a doboz csak az előre váltott doboz szám előmutatására szol­gáltatik ki. E tánczestély igen élénknek ígér­kezik, gyorsan történik ugyan minden készülő­dés, mert az elhatározást már 14 nap alatt kö­veti a tett, de legalább a nők megmenekülnek néhány napi fejtöréstől, nem jutván nekik idejük hogy házias öltözékök kiállításán sokat gondol­kodjanak. Az aranyakat rejtő ezukor dobozok már készülnek, kedves és szép ujak készítik min­degyiket, ugy hogy mindegyik doboz, mint em­lék is megbecsülhetetlen értékű. Reményijük, hogy már ennél fogva is sok doboz szám el fog kelni, de az aranyok is ösztönül szolgálhatnak a vételre, mert minden íoo dobozban külön I arany, 1 ezüst forint és 4 drb. \± forintos lesz zárva és mig minden más sorsjátéknál a többség sem­mit se nyer, itt mindenki nyer, ha mást nem, egy skatulya finom ezukrot. Óhajtjuk is, hogy a nőegylet tánczestélye teljesen sikerüljön, — mint rendesen szokott, — mert bizony pénztára na­gyon igénybe van véve a segélyre szorulók foly­tonosan növekvő száma által. — Méltóságos Gróf Esterházy Móricz urnák hálás köszönetét nyilvánítja a vörös kereszt egy­let elnöksége azon kegyességeért. hogy helybeli raktárából 10 öl fát kedvezményi áron adott az egylet szegényei közti kiosztásra. — A veres kereszt egylet helybeli fiók vá­lasztmányának legutóbbi ülésén az egylet jöve­delmének nagyobbitására rendezendő ünnepély mikéntje és idejére nézve javaslat előterjesztésére az elnök, jegyző, pénztárnok, és Pencz Józsefné, Voyta Adolfné, Rechnicz Edéné, Günther Adolf, Lázár Benő és Horváth Lajos választmányi tagokból álló bizottságot küldött ki;— ugyanezen ülésen öröm­mel vétetett tudomásul, hogy Lóskay Miklós ur 10 frttal, Gyurátz Ferenczné urnö pedig 5 frttal növelte az egylet alaptőkéjét. — A több megye fiatalsága által Pápán ren­dezendő fényes bál napjául újabb megállapodás szerint február hó 15-ike tüzetett ki. — A pápai casino ma egy hete tartotta ez évi alakuló gyűlését, melyen örvendetes tudomá­vétetett a főigazgató Esterházy Móricz grófnak a casinoi könyvtár gyarapítása czéljából a mult évre tett 100 frtos adománya, miért jegyzőkönyvi köszönet is szavaztatott. — A tisztikar és vá­lasztmány leköszönvén, az új választás vezeté­sére Pap János kir. tanácsos elnöklete alatt Pencz József és Horváth Lajos tagokból álló sza­vazatszedő küldöttség alakíttatott, és főigazga­tóvá közfelkiáltással újból Gróf Esterházy Móricz ur ö méltósága választatott. Ezután megkezdő­dött a titkos szavazás, melynek utján nagytöbb­séggel megválasztattak: aligazgatóvá Osváld Dá­niel, jegyzővé Tottser István, könyvtárnokká Mé­száros Károly, pénztárnokká Reguly Nándor, választmányi tagokká: Antal Gábor, Galamb Jó­zsef, Gyurátz Ferencz, Hanauer Jenő, Kiss László, Mikovinyi Ödön, Néger Ágoston, Noszlopy Ta­más, Pap János, Paál István, Szilágyi József, Zárka Dénes. — Hymen. Dr. Siricker Adolf helybeli ügy­véd ur ma, vasárnap délben tartja menyegzőjét Reich Éliz kisaszszonnyal. •—Í A városi iskolaszék tegnapelőtt tattotta alakuló gyűlését Bocsor István főiskolai tanár és iskolaszéki tag korelnöksége alatt, s megválasz­tattak elnökké: Ocsovszky Kázmér gym. igaz­gató, jegyzővé: Nagy Boldizsár városi főjegyző, gondnokká: Szvoboda Venczel városi tanácsnok. — A várpalotai rablógyilkos, Hoszter Fülöp bűnügyében a vádaláhelyezési határozat jogerőre emelkedvén, február hó 3-ik napjára tűzetett ki a végtargyalás,| — Védőül Dr, Jánoaik Sándor veszprémi ügyvédet nevezte ki hivatalból a tör vényszék. A tárgyalás iránt oly nagy az érdek­lődés, hogy a hallgatóság számára fenntartott jegyek már mind elfogytak, pedig hogy minél nagyobb közönség befogadható legyen, tárgyalás; helyéül a megyei székház nagyterme jelöltetett ki. — A vörös kereszt egylet kiküldött tervező bizottsága abban állapodott meg, hogy tekintet­tel arra, miszerint a farsangon át a közönség több oldalról igénybe lesz véve, jövödelem sza­porítás czéljából évenként rendezni szokott ün­nepélyét a böjti időszakra halasztja, és azt az új színházban tartja, hol két egymásutáni napon műkedvelői előadást tart, szavalat, felolvasás és tableaukkal összekötve. — A Pápa városi jótékony nőegylet f. hó 15-én délután két órakor tartotta meg évi ren­des közgyűlését 37 egyleti tag jelenlétében. El­sőben Antal Gábor egyleti titkár olvasta fel az egylet mult évi működését rövid vonásokban feltüntető jelentését, melyből közöljük a követ­kezőket: A nöegyletnek az 1881-ik évben 374 tagja volt; tagság dijakból 746 forint, felülfize­tésekböl 62 frt 10 kr. ajándékokból 101 frt. 40 kr s 10 öl fa, rendesen mulatságokból 511 frt 53 kr folyt be. Az összes évi bevétel 1507 fo­rint 1 krajezár volt. Ebből 68 szegény segélyez­tetett mintegy 9000 adag élelmi szerrel, 10 öl fával és 101 forint áru gyógyszerrel. Nevelt az egylet saját felügyelete alatt 14 árvát, ezen kivül 3 árvát adott a B.-Füredi szeretetházba, kik kö­zül kettőért fizet évi 100 forint dijat, egyet pe­dig a vasmegyei árvaházba adott át. Saját maga által gyűjtött tokéje van az egyletnek 6338 frt 37 krajezár, ehhez számítva az alapítványokat, a pápai takarékpénztárba elhelyezett gyümöl­csöző tőke tesz 7007 forint 93 krajezárt. A tit­kári jelentés után felolvastattak az 1881-ik évi nöegyleti, közpénztári, árvapénztári, munkafelü­gyelöi, ruhatári számadások s a számvizsgáló bizottságnak azokra vonatkozó jegyző könyvei, melyek a kezelésről mindenütt elismerőleg -nyi­latkoztak, mit a közgyűlés is egyhangúlag ma­gáévá tett. A közgyűlés után azonnal választ­mányi ülés tartatott, melynek tárgya a több oldalról érkezett pénzadományok beszolgáltatásán kivül egy tánczestély rendezésének elhatározása volt. A tánczestély rendezősége megválasztatott s mai nap látjuk működésének eredményét, mert a január 28-án tartandó tánczestély meghívói a közönség kezei között vannak. — Tábori lelkészek. A közös hadsereg tar­talékából, segéd lelkészül a helybeli honvéd zász­lóaljakhoz áthelyeztettek, és pedig a fi-ikhez Tóth Rafael szt. Ferencz rendi áldozár, a 72-ik­hez Nemes Antal vaszari r. cath. káplán és Né­meth István ref. hittanár urak. — Méltóságos Báró Bésán János ur a szín­házi díszletek beszerzési alapja javára ujabban 5 frtot volt szives ajándékozni, miért hálás köszö­netét nyilvánítja a színház igazgatóság. — Caszinóbál. A helybeli casinó választ­mánya elhatározta, hogy a bútorzat újítása czél­jából saját helyiségében házias tánczestélyeket fog rendezni, melyek elsejét február hó 4-ikére tűzte ki. A rendezőség tagjai: Bogyay Vincze, Kolosváry Gyula, Mészáros Károly, Mikovinyi Ödön, Pencz József, Sült József, Tottzer István, és Vidos József. — Hogy folytatása lesz-e és mikor? az elsőnek eredményéhez képest később fog elhatároztatni. 1 — A bécsi magyar újságból már négy szám látott napvilágot. Válogatott bő tartalma igazolja a szerkesztő vállalkozását, mely hézagot pótölni akar osztrák ország fővárosának közel 60 ezer magyar lakosságának feltehető óhajtásával szem­ben, s mint ilyen többet tesz, missiót tölt be, és méltán megérdemli a legkiterjedtebb pártolást. Előfizetési ára félévre két frt, negyedévre i frt s a szerkesztőséghez Bécs III. Löweng. 3. inté­zendő. — A casinó választmánya legutóbbi gyű­léséből bizottságot küldött ki az egylet könyv­tára részére beszerzendő könyvek megjelölése, illetőleg erre javaslat előterjesztése czéljából, — előleges utasitáskép adatván, miszerint főleg szép­irodalmi müvekre irányozzak figyelmüket. — Halálozás. A helybeli ref. főiskola egyik jeles növendéke Márki Pál II. éves hittanhallgató, f. hó 17-én tüdövészben, 21 éves korában, elhunyt. Temetése nagy részvét közt f. hó 19-kén ment végbe. — Kivonult az összes tanuló ifjúság a ta­nári kar vezetése alatt. — A háznál nagytiszt. Kis Gábor helybeli lelkész ur mondott megható szép gyászbeszédet, a sirnál pedig Sebestyén Dávid senior tartott a pályatársak nevében szintén szép szónoklatot.— A koszorúkkal borított koporsót a pályatársak vitték a temetőbe, s vették körül gyászfáklyákkal, s ugyan ők igen diszes koszo­rút vittek a koporsó előtt, — fehér szalagján e felirattal „Márki Pálnak gyászoló pályatársai."— A temetésen itt voltak az elhunytnak távollakó szülői is Halasról. — Béke lengjen a szép remé­nyű ifjú hamvai felett! — A malom kerekei között. Kapókban egy molnár legény az u. n. város malomban a ke­rékházba vetődött, s itt hihetőleg nehéz levén feje a beszedett >*jó» miatt, a vizvá^/uba bukott. A kerék azonnal, alá rántotta, s a viz feltestét elbánta, ugy hogy csak lábai állottak ki a sze­rencsétlennek az ég felé. A kerék azonban fen­akadt s a bajt rögtön észrevették, s egypár ke.-

Next

/
Thumbnails
Contents